Nógrád. 1981. március (37. évfolyam. 51-76. szám)

1981-03-14 / 62. szám

Visszhang

Lépni ki fog ?

Balettfilm

a televízió képernyőjén

Ú

gy érzem, sok népnövelőben keltett újabb gondolatot Pintér Károly

február 17-én és 22-én a NÖGRÁD hasábjain megjelent cikkeivel. Ezek a gondolatok és gondolatsorok, vagy éppenséggel reakciók ellentétesek lehetnek és úgy érzem, azok is. Mint népművelő, védeném a „mundér becsületét”, de . . . Lehet, hogy „eretnek” gondolatok következnek, amelyek újabb gyűrűket kavarnak az állóvízbe.

„Védem a mundér becsületét”, mert meg merem kockáztatni azK hogy vannak a mi közművelődési intézményeink munkájában ötletek, szép és követésre méltó módszerek, amelyek sajnos nem jutnak tovább, nerr> ismerik meg mások, nem ismerik meg a népművelők, csak az a szű- kebb közösség, amely részese, vagy résztvevője.

Miért éppen Salgótarján műsorfüzetével példálózik az újságíró? Azért, mert ennek a városban van (akárcsak Balassagyarmatnak, Rétságnak, Pásztónak, Szécsénynek — a szerk.), az már más téma, hogy milyen, miféle tartalommal. Mint általában a népművelők, én is „gyűjtögető életmódot” folytatok, ami azt jelenti, hogy bárhová utazom, igyekszem összegyűjteni a tapasztalatokat, így többek között más városok által kiadott és megjelentetett műsorfüzeteket. Azok színesebbek, tartalmasabbak. Lehet, hogy én gondolom rosszul, nálunk a terjedelem köti meg a szerkesztők kezét. Hiányolom ugyanis azt, amely más városok műsorfüzetében jelen van, azt, hogy a kiadott műsorfüzetet mindenki magáénak érzi, mindenki igyekszik programjait még ismertebbé tenni. Az a műsorfüzet tényleg olyan, mint egy „étlap”: amikor megunja a „tv-konzervet”, válogathat a „frissensültek” között. Mert abban a műsorfüzetben nemcsak a nagy házak programja szerepel, hanem helyett kap a kis könyvkölcsönző ugyanúgy, mint — uram bocsá — az utazási iroda, vagy a vendéglátó-vállalat műsoros, vagy tájjelegű vacsoraajánlata, a természetjáró-szakosztály túrája.

Az is igaz, hogy nálunk a városi műsorfüzet szerkesztői nem kapnak elég információt, nem értesülnek a peremkerület rendezvényeiről, nem tudják közölni a könyvkölcsönzők nyitvatartását, a város új lakótelepein működő lakóklu- ,bok programját, mert nem küldi meg nekik senki. Miért? Mert két hónappal előre még sajnos sok esetben nem tudjuk biztosan, hogy az a rendezvény akkor lesz-e. De van egy másik dolog: a rosszul értelmezett szemérmesség, amikor úgy érezzük, hogy amit mi csinálunk, az nem is olyan nagy dolog, nem érdemes arra, hogy publicitást kapjon. Véleményem, hogy a műsorfüzet szerkesztői is léphetnének ebben az ügyben. Ott a telefon, aztán, mint módszertani szakemberek, járják a város közművelődési intézményeit, rákérdezhetnek.

Vagy nem járják? i . ;

A műhelymunkáról. Őszinte leszek: engem is meglepett, hogy a megyében vannak olyan művelődési központok, ahol kutatómunka folyik.

Időnként a József Attila Megyei Művelődési Központ ad ki módszertani segédanyagot, amit országos kiadványokból összevágtak, de megyei, helyi segédanyag még tudomásom szerint nemigen jelent meg. Mi úgy mondjuk, a front első vonalából, a művelődési házakból, az ott folyó munkából, módszerekből, alkalmazott formákból nem válik közkinccsé semmi. Kezdetben volt a Minta, hogy csak egy pár évre menjek vissza. Ez tényleg minta volt, mert velünk foglalkozott, mert segített, mert éreztük, hogy van egy közös „placc”, ahonnan venni tudunk, ahová jelezni tudunk. Ma már ez csak „minta”, hogy volt ilyen is.

4 NOGRAD - 1981.

Aztán jött a tájékoztató, jelenleg sajnos, ez nem létezik.

Példaként lehetné hivatkozni szomszéd megyékre, ahol a megye népművelőinek van egy fóruma, ahol —, mint a Szolnok megyeiek lapja Is kifejezi — együtt dolgoznak, gondolkodnak, segítenek egymásnak a népművelők.

A megyei művelődési központ városi közművelődési feladatok ellátásán túl módszertani központ. Ha módszertani központ, miért nem érzékeljük áldásos tevékenységét? Miért nem gyűjti, osztályozza, értékeli, terjeszti és honosítja meg a máshol fellelhető módszereket, ötleteket, fejleszti tovább a piciny csírákat, segítve annak kibontását és csiszolását. Azt hiszem, hogy ezt ai feladatát maradéktalanul ellássa, szükség volna arra a bizonyos fórumra, nevezzék azt Mintának, vagy Tájékoztatónak. vagy máshak. Gondolom, minden népművelő örömmel és anyagilag' is segítené e fórum létrejöttét azzal, hogy előfizetne rá, mert nagyon fontos, munka- és segédeszköz lehetne á népművelő, főleg a kezdő, a módszertani központoktól távol eső kezében.

A kooperáció, vagy kon- kurrencia kérdéséről. Amíg úgy kezdődik egy jelentés, és úgv zárjuk azévet, hogy ennyi, meg ennyi rendezvény, x számú látogatóval, addig lesz konkurrencia, a szó legszorosabb értelmében. Sőt. mi több, addig lesz lakk, addig lesz hamis jelentés, addig lesz fél ház és kipipálható rendezvény is.. Addig lesz szembenállás, egymással párhuzamos munka, átfedés, mert a szám az szám. A fineszes népművelő mór,tud együtt dolgozni, mert megegyezik a másik rendezővel, hogy ezt mind a ketten jelentjük.' Például: a szülők részére tartott előadást jelenti az iskola, mert szülők akadémiája, jelenti a TIT, mert előadót ő biztosított, jelenti a művelődési ház, mert filmet biztosított hozzá, vagy éppenséggel saját helyiségében volt, kipipálja a szülői munkaközösség, mert nekik is egy munkatervi pont volt, örül a Vöröskereszt és jelenti, hogy az egészséges életmódról szerveztek előadást. S itt félbeszakítom a felsorolást, mert a végén kimutatható lenne, hogy harmincadikként része volt benne az öregek napközijének is, mert míg az anyuka a szülők akadémiáját hallgatta, addig a nagymama vigyázott a gyerekre és ez jelzi a napközi dolgozóinak munkáját is, hogy a nagymama úgy kipihente magát a napköziben, hogy vigyázni tudott az unokára is. Ez vicc, ha úgy vesz- szük, de mindez így történik: és minden fél félti a pozícióját, a jelenthető és kipipálható rendezvény számát, mert a statisztikában rendnek kell lenni, s ha kooperációt akarunk, akkor megsértődik, mert saját szuverenitását látja kockán forogni. Így volt ez azzal az értekezlettel is, ahol a városi tanács a legjobb szándékkal, az eredményesség 'érdekében kívánta munkánkat összhangba állítani. Elindult volna valami, de az érdekeltek közül néhány meg nem értés miatt, presztízsének veszélyeztetése miatt gáncsot vetettek, mint közművelődésünkben annyiszor, annyi helyen: „Ej, ráérünk arra még!”.

Ha közművelődésünk intézményrendszerét rajzban vázolnánk fel, egymásba kapaszkodó, egymást tágító köröket kellene papírra vetnünk, hogy demonstráljuk intézményrendszereink hatás- mechanizmusát. Az életben egymás melletti, éles kontúrokkal elválasztott kis körökkel találkozunk. Tisztelet a kivételnek. A napokban telefonon hívtam egyik szakszervezeti művelődési házunk igazgatóját és bemutatkoztam Megkérdezte, honnan hívom, mi a nevem, még kétszer elismételte, persze, mindkétszer rosszul, pedig mór négy éve dolgozunk ugyanebben a városban és jó néhányszor találkoztunk továbbképzésen, értekezleten. Hát ilyen a mi

14., szombat

házainknak a nyitottsága, és egymásba kapcsolódása. Igen, konkurrálunk egymással, mert a tartalmi és bevételi terv teljesítése, szorító szükségessége ezt diktálja

A műhelymunkát tűztük zászlónkra, de néhol a rosszul értelmezett takarékossag felszámolja a csoportok működését. Nem látványos ez a forma —, mert még nem találtuk meg a mérőszámokat, az eredményesség felmutatására. Mert az — mai gyakorlatunkban — nern eredmény, hogy a kiscsoport résztvevője egy életre indítást kapott a művelődésre, vagy abban a közösségben szerzett ismeretei hozzájárulnak továbbtanulása sikeréhez, vagy egyszerűen „csak” megtanult elegánsan járni, kulturáltan beszélni, és megérti a művészeteket. Nem eredmény, ha kiállításra kész alkotásokat nem hoztak létre, vagv díjakban értékelhető produkciót nem állítottak elő. Csak szükséges ro^sz.'

Az öntevékeny művészeti csoportok részéről is tapasztalható negatív vonás, mert úgy gondolják, ha a csoport már valamennyire együtt dolgozik, már szükséges a közönség, szükséges a nagy nyilvánosság, s ha ez nincs meg, elsorvad a csoport munkája, mert minek, hiszen miránk a kutya sem figyel.

De nemcsak a kiscsoportoknál lelhető fel az oda nem figyelés, hanem intézményeink életében is. Saját tapasztalatból, vagy elmondott esetekből állítom össze a képet, ami megkérdőjelezi munkánk, tevékenységünk szükségességét. Nem azt akarjuk és várjuk, hogy minden „rittyentésen” jelen legyenek felsőbb irányító szerveink, vagy a legilletékesebb vezetőink, vagy megbízottaik, de sokszor elszomorító az a tény, hogy nagyobb volumenű „dobásunk” sem kap kellő figyelmet.

Visszatérve a kooperációra és ugyanakkor az eredményes, folyamatos, ötletes munkára. Van, ahol függetlenített népművelő látja el a feladatokat egyedül, van, ahol tiszteletdíjas és csak ügyszeretetből tevékenykedő csupaszív emberek viselik gondját a házaknak. Ha körülnézünk, akkor vesszük észre, hogy ezeknek a tiszteletdíjasoknak nagyobb része túl van már a középkoron. Mi lesz velünk, ha belefáradnak? Mert fiatal csak egy-két évig vállalkozik arra, hogy végezze ezt a feladatot. Salgótarján peremkerületi művelődési házait Ilyen tiszteletdíjasok irányítják. A körzetesítés után ugyan van egy függetlenített körzeti igazgató, aki segíti, koordinálja a munkát, igyekszünk mindent jól tenni, talán vannak is eredményeink, de érezhető, hogy ezek a házak Salgótarján peremén vannak, nemcsak a szó valódi értelmében, hanem a munkában, a gondolkodásban is. Itt is inkább a konkurrencia, mint a Kooperáció érvényesül. „Legyünk különbek, mint a másik körzet!” — jelszó távolítja még inkább el nemcsak a város közigazgatási központjától, hanem kulturális, szellemi központjától is.

Felemás megoldás, amikor közös gazdasági irányítás, de háromfelé aprózott szakmai irányítás van. Amikor a körzet igazgatója nem ismeri* a másik körzet munkatervét, pedig, lehet, hogy tudna segíteni, vagy közösen eredményesen „léphetnének”.

H

a felvetődik az egységesítés és közös igazgatás Jcérdése, akkor megint egy másik kérdés is felszínre kerül. Legyen-e önálló városi művelődési, központ, vagy a debreceni példa alapján a peremkerületi házak kerüljenek a megyei művelődési központ tagintézményeként ezen intézmény közvetlen irányítása alá?

Lehet vitatkozni, lehet cikkezni, lehet-véleményeket ütköztetni, lehet a sajtó hasábjain kritizálni. De tessék mondani: lépni ki fog?

Mátyás Imre

I

(

Két tehetséges, fiatal művész készítette el produkcióját a közelmúltban a televízió IV-es stúdiójában. Négynapos feszített munkával született meg a huszonöt perces balettfilm: A szamuráj, mely Jászi Dezső rendező és Markó Iván koreográfus közös alkotása. A film művészi értékét emeli az előadók' névsorában szereplő Győri Balett együttese és a hosszú szünet után ismét közönség elé lépő Füiöp Viktor Kossuth-díjas táncművész jelenléte.

A IV-es stúdió vezérlő asztala mellől nézhettem végig a próbafelvételeket, s a röpke szenetekben módom nyílt a rendezővel és a koreográfussal egy-két szót váltanom. Jász) Dezső számos kisfilm és játékfilm rendezőjeként ismert a szakmában. Januárban láthattuk a Bródy Jánosról és Szörényi Leventéről készült alkotását. A fiatal rendező nevéhez fűződik az Egymillió fontos hangjegy néhány adása is. Vasárnap a kora délutáni órákban jelentkező Aki dudás* akar lenni című sorozat is az ő munkája. _

Idestova hetedik esztendejét tölti a Magyar Televíziónál. Korábban a balettintézetben tanult, s diplomával

A szamuráj: Fülöp Viktor

zsebében az Együtteshez cosnak. Ezek az évek elköte- nyörű lezték őt a

számára. Televíziós pályafutását kameramanként kezdte, ahol a szakma minden területét elsajátíthatta. Két éve végezte el a rendezői szakot a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, ahol Horváth Adám tanítványa volt. Mestere szakmailag és emberileg is sokat jelent számára. Diplomamunkája Vajda János zenéjére készült Aire című kompozíciója volt.

Jelenleg a televízió zenei főosztályán dolgozik, s feladatai a könnyűzene, a népzene és tánc területére egyaránt vonatkoznak. Titkolt vágya, ho§y minél többet foglalkozhasson a táncművészettel, ami egyelőre nem mindig sikerül, hiszen a zenei osztály főprofilja nyilvánvalóan nem a tánc. Ezért is jelentett számára örömet a balettfilm elkészítése. Markó Iván a Győri Balett művészeti vezetője a következőket mondta el a mű születéséről.

— Bejárt társulatával jártuk a világot, s egy utazásunk alkalmával a Távol- Keletre is eljutottunk. Valamelyik szabad délután Tokió utcáit róva betévedtem egy régiségboltba. A sok csoda

A tanítványok

Állami Népi

szerződött^ tán- között rábukkantam egy gyö- szobrocskára Szamu- balettművészet rájt ábrázolt. Magammal hoztam. Ez a kis szobor az oka mindennek. Hosszas tanulmányozás »és kutatás után született meg a szamuráj története, ami nem hagyott nyugodni. A tánc nyelvén próbáltam megfogalmazni az emberi élet legmegrázóbb pillanatait. A szamuráj —, akit Fülöp Viktor táncol —, élete csúcsán levő férfi, kiegyensúlyozott, elégedett és boldog. Munkájának szenteli minden energiáját. De az évek lassacskán felette is elszállnak, s kénytelen belátni a fiatalság, tehetség múlandó, s nem marad más hátra, csak az egyedüllét, az öregség és a halál. Ezt a drámai történetet próbáltuk közös erővel a televízió nyelvére átfogalmazni.

®->A- szamurájt tavaly Budapesten egy Győri Balettest keretében a szerencsések már láthatták. Nem kevesek kárpótlását jelenti majd ez a tévés produkció, mely reméljük minél előbb a televízió képernyőjére kerül.

Bodor Éva

A Fáklya márciusi száma

A Fáklya 1981. március

15-én megjelenő 6. száma mellékletben — a lapba illesztett . különnyomatban — közli a Szovjetunió Kommunista Pártja XXVI. kongresszusának határozatát, L. I. Brezsnyev elvtársnak, az SZKP KB főtitkárának beszámolóját, a párt" soron levő Kül- és belpolitikai feladataival foglalkozó beszédét, illetve N. A. Tyihonovnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének előadását a következő időszak társadalmi, gazdasági fejlődéséről. A kongresszus eseményeit a lap fényképkrónikával, kommentárral és cikkel mutatja be, s publikálja Kádár János beszédét, illetve L. I. Brezs- nyev zárszavát is.

A család és az ötéves terv kapcsolatáról szóló színes riport elemzi azokat a terveket, amelyeket a szovjet társadalom í985-ig és 1990-ig állított maga elé. A Brilev család példája illusztrálja, hogy az életszínvonal szüntelen emelése milyen napi kérdések megoldását jelenti a városi szervek — a kommunális ellátást, az építkezéseket és a problémák egyéb területeit egyeztető hatóságok — gyakorlatában. A békés atomenergia műhelyében, Dubnában járva a riporter alapos ismertetőt rajzol a hatalmas tudományos központról, amelynek életét színes felvételek is bemutatják. A lap időszerű jegyzetei sorában az SZKP és a világ kommunistáinak egységéről, illetve a szibériai folyók energiájának hasznosításáról olvashatunk.

Színes riport vezet el Tádzsikisztán hegyi útjaira, a Pamírhoz, majd a Gisszár völgyébe, az 1929-ben alapított Lenin Kolhozba, amely eredményesen gazdálkodik

— gyapottermesztéssel és állattenyésztéssel foglalkozik

— és jó életszínvonalat nyújt, dolgozóinak. Megismerkedünk a nureki vízi erőmű építőjével, ellátogatunk egy lakodalomba, s olvashatunk róla, hogy egyre gyakoribbak a vegyes házasságok —, vagyis az itt élő népek közt teljesen eltűnt a valamikori gyanakvó, visszahúzódó életforma szinte kötelező törvénye, az ellenségeskedés.

Folytatja a lap a Szabad Európa és más nyugati rádióadók ‘ zavarkeltő tevékenységének bemutatását.

Georgij Danyelija szovjet filmrendezőről fényképes elemző cikket közöl a lap. A moszkvai Lomonoszov Egyetemen tanuló Bihari Klára, Bencze Erzsébet és Horváth Judit az alanyai egy riportnak, amelyből megtudjuk, miként készülnek nyelvtanári hivatásukra a szovjet és a magyar diákok.

Hagyományos rovataiban a lap most is közöl Fáklyafotót. orosz nyelvű olvasmányt, könyvismertetőt,

filmkritikát és rejtvényt.

Kilenc kérdés a KGST-ről címmel új rejtvényt indító'’ a lap,

Tanító

komputer

A szülők fellélegezhetnek. A tanító komputer lép a helyükbe. Ez átveszi az ellenőrzést az iskola utáni gyakorlás fölött. Az egyik amerikai elektronikai vállalat egy nyugatnémet tanszerkiadóval közösen kiagyalt egy olyan rendszert, amely lehetővé teszi, hogy a gyerekek külső segítség nélkül átvehessék a feladataikat és az eredményt ellenőrizhessék is. A rendszer 42 gyakorló füzetből áll, amely felöleli az 1—4. iskolaévek összes szaktárgyait, valamint egy tanító komputerből (S-trainer), amely akkora, mint egy szokásos- zseb- számológép. Ez a zsebszámológép mintegy 2000 választ tárol. Helyes megoldás esetén egy zöld fény villan fel és „piros pontot” ad. Rossz válasz beütése esetén a tanuló mégl két kísérletet tehet. A gyakorló füzeteket a gyakorló tanárok és tudósok tantervének hivatalos irányelvei alapján dolgozták ki. A tanító komputert ráadásul egy gombnyomással számológéppé lehet átalakítani. A diáknak így mindenképpen magának kell elvégeznie a számítási feladatait. A komputer csak azt mondja meg, hogy az eredmény helyes-e. A tényleges számolást a készülék csak egy dugókulccsal veszi át, amit a szülők elzárva tarthatnak, ha arra akarják kényszeríteni a csemetéjüket, hogy maga számoljon.

Néhány iskolában az oktatás során már használatba vették a tanító komputert. Csoportos oktatásra éppúgy alkalmas, mint egyéni tanulásra,