Nógrád. 1981. március (37. évfolyam. 51-76. szám)

1981-03-08 / 57. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! \ HÓGBÁD XXXVII ÉVF., 57. SZÁM ARA: 1,80 FORINT 1981. MÁRCIUS 8.. VASÁRNAP Á nemzeti egység az erő megsokszorozásának lehetősége Sarlós István nyilatkozata A Hazafias Népfront-mozgalom szerepéről, tevékenységéről szinte nem eshet sző anél­kül, hogy az emberek ne elemeznék a szocialista nemzeti egység kovácsolásában, a tu­dati tényezők kialakításában elért eredményeket. Ez a téma különösen időszerű most, hiszen a HNF március 14-én kezdődő VII. kongresszusán a küldöttek a Magyarország életében, fejlődésében oly meghatározó nemzeti egységből kiindulva, s a teendőket meg­vitatva vetnek számot az elmúlt fél évtized ván, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, főtitkára adott nyilatkozatot. — A nemzeti egység az erő megsokszoro­zásának lehetősége, s ilyen minőségében nél­külözhetetlen minden gazdasági, településfej­lesztési, kulturális^ program megszervezéséhez és végrehajtásához. Azt is világosan kell azon­ban látni, hogy olyan egységet, amelyben va­lamennyi állampolgár minden kérdésben azo­nos nézeteket vall, reálisan még elképzelni sem lehet, munkahelyen, lakóhelyen, baráti körben sokszor lehet találkozni olyan jelen­ségekkel, amelyek az emberek közötti ellen­téteket, összeütközéseket, olykor a társadalmi rétegek és csoportok közötti érdekellentéte­ket tükrözik. Akadnak, akik ebből azt a kö­vetkeztetést vonják le, hogy a nemzeti egy­ség, amiről a népfront beszél, nem is olyan szilárd, nem is olyan széles körű, mint ami­lyennek hirdetik. Nyilvánvaló, hogy lehetnek és vannak olyan emberek, akiknek az egyéni, a csoportos ér­dekük, látószögük nem esik egybe azzal, amit az élet egy-egy területén programként meg­hirdettünk, feltételeztünk. Mindebből az is következik, hogy a legésszerűbbnek tűnő dön­tések körül is kialakulhatnak viták. Az el­lentétes vélemények összecsapása önmagában is jó lehet arra, hogy például gondolkodásra késztesse azt, aki valamit állít, mond. Mi a szükségszerűséget felismerő, szabadon gon­dolkodó emberek társadalmát valósítjuk meg. Az önálló gondolkodás, az egészséges kétkedés az ember, a társadalom életében fontos té­nyező. Értem ez alatt azt a gondolkodásmódot, amely kritikusan fogad mindent, ám amit magáévá tett, azt minden körülmények kö­zött támogatja és érvényesíti. — Amikor azt mondjuk, hogy nemzeti egy­ségre törekszünk, mindig hozzátesszük: az alapvető politikai célok, a szocializmus cél­jainak elfogadását illetően ezt az egységet már létrehoztuk. Aki politikával, társadalmi kérdésekkel foglalkozik, az tudja, hogy teljes eredményeiről. E kérdéskörről Sarlós Ist* a Hazafias Népfront Országos Tanácsának egységnek tekinthető az is, ha az alapvetően ellenkező véleményt vallók száma elenyészően csekély. A legfőbb célok elfogadása mellett vannak más nagyon fontos kérdések is — például a ragaszkodás a hazához — amelyek­ben egységnek kell lennie. Ezzel kapcsolatban azt hiszem, mi még nem fordítottunk kellő figyelmet és gondot arra, hogy az emberek­ben jobban megszilárdítsuk annak tudatát: Magyarország állampolgárai. Azok magyar­ként, németként, románként, szerbként, szlo­vákként. És ha valaki egy országnak az ál­lampolgára, s ezt az állampolgárságát meg­tartja, akkor ezzel már vállalja azt a köte­lezettséget, hogy az ország törvényei szerint él. Akkor egyben vállalta azt is, hogy az or­szág felvirágoztatásáért cselekszik, hiszen ezen múlik az ő egyéni jóléte is. Feladatunk tehát, hogy ezt a Magyarországot konkrét házaként, a világ egy tényezőjeként fogadja el az állam polgára. Legyen erről a Magyar- országról pontos és hű képe, legyen benne kötődés, erő, hogy ezt a Magyarországot akar­ja erősíteni. Ehhez az kell, hogy ez az or­szág ne egyszerűen állampolgárságot adó köz- igazgatási egység, vagy államhatalmi ténye­ző legyen, hanem — egymástól elválasztha­tatlanul — történelmi múlt és történelmi je­len is. És ebbe a múltba nemcsak a história­könyvekben megírt események tartoznak be­le, hanem a helyi szokások, a viselkedésfor­mák, az emlékek, a népdalok, a művészet, a népművészet alkotásai éppúgy, mint az ipar és technika fejlődése. — A mindezeket a területeket felölelő nemzeti és történelmi tudatot illetően elma­radunk néhány szocialista országtól, ahol a történelmi múlt nagyjairól sokkal többet be­szélnek mint mi, s jóval többet is tudnak. Mi a kiemelkedő személyiségekre szinte min­dig évfordulóhoz kötve emlékezünk, holott (Folytatás a 2. oldalon.) Fészekről<ók Több az igény, mint a telek Az utóbbi években érezhetően fellendült a falvakban élő emberek építkezési kedve, szinte gomba módra szapo­rodnak a korszerű családi házak, a megye községeiben. Tudvalévő, hogy az építkezés sok pénzzel és sok gonddal jár. Megfelelő telek, építési terv, kivitelező, építőanyag• szükséges a fészekrakáshoz. lyen ízlés szerint készülnek a családi fészkek. Ma még igen általános a helyi divathoz iga­zodó építkezés, a fiataloknál jelentkezik csak a célszerű­ségre, praktikumra törekvő térkialakítás. Március nyolcadika — nemzetközi nőnap, (összeállításunk a 7. oldalon). Mi kerül a tarisznyába? Mióta a családi életre nevelés témaköre bekerült az iskolai tantárgyak sorába, pedagógusok, iskolaigazgatók, segítségül híva az egészségügyben dolgozókat is, gyakorta elmélkednek arról, miképp kell okítani, tálalni az ifjúságnak ezt az igen fontos témát. Tudvalevő, hogy e tantárgynak nincs kialakult irodalma, metodikája, ezért óriási a témákat összeállító nevelő felelőssége. Mert nem mindegy, hogy milyen útravaló kerül a diákok ta­risznyájába? A felnőtt életre való felkészítés persze nem egyedül az iskola leiadata, de meghatározó szerepe van az otthoni, csa­ládi környezetnek. Mert a gyerek a legtöbb esetben azt játssza el, amit otthon, a szüleitől lát. Középiskolás diákok felmérést irtok a közelmúltban, mely­nek célja az volt, hogy az osztályfőnök megismerje a gyerekek lelkivilágát, tájékozódjék a családhoz való viszonyukról, gondol­kodásmódjukról. Kezdeményezését siker koronázta, mert a diákok őszintén kiöntötték a lelkűket, papírra vetett vallomásaik kriti­kusak, nyíltak. A felnőttek - szülők és pedagógusok - számára egyaránt megszívlelendők. Arra a kérdésre, hogy mi a véleményük a családról, a leg­több gyerek azt válaszolta; a család azért van, hogy anyagi biz­tonságot nyújtson. A szülők gürcölnek, hajtanak, nem érnek rá az otthonnal törődni. Eközben nem veszik észre, hogy csemetéik MAI SZÁMUNKBAN: Nem kampány — gyümölcsöző kapcsolat Vita a kongresszusi levélről Becske Nógrádi nők Kötődések A pásztói járás településein az elmúlt ötéves terv során, több mint hatszáz családi há­zat építettek. Nagy részük há­rom-, vagy két és fél szobás, fürdőszobás, igazodva a kor igényeihez, sok esetben a he­lyi divathoz. A telekellátás fo­lyamatos a községekben, a legnagyobb gond Pásztón van, ahol kevés az építkezésre ki­jelölt szabad terület. A fal­vakban problémát jelent, hogy a telkek nincsenek összhang­ban a közművesítéssel, sok helyről hiányzik a víz, a vil­lanyhálózat, kiépítetlenek az utak, járdák. Több az igény, mint a telek például Bujákon, ahol évente tíz építkezés is zajlik. Hasonló a helyzet Job­bágyiban, Palotáson és Taron is. Pásztón 50—60 építkezés­sel számolnak évente. S ha már eldőlt, hogy hol épülhet a ház, következik a töprengés; milyen legyen? Típusterv alapján készüljön, vagy magántervező elképzelé­se alapján? A tapasztalatok szerint a típustervek nem túl népszerűek. Pedig ezek a kész tervek jóval olcsóbbak, mint­ha magántervező készítené. Csakhogy, a típustervek nem minden esetben igazodnak a terület természeti viszonyai­hoz, a hegyvidéki jelleghez, és nem utolsósorban a lakosság ízléséhez, életviszonyaihoz. Vagyis a meglevő terveket a helyszínre kellene adaptálni. Az sem ártana, ha nagyobb, propagandát kapnának a ter­vek, megismerhetnék az épít­tetők a lehetőségeket, mert olyan ez mint a divat, minél többet mutogatják, minél töb­bet beszélnek róla, annál job­ban megtetszik a vásárlók­nak. S ha alapul vesszük azt a tényt, mely szerint a jövő fa­lujának képét a ma épülő há­zak, házsorok határozzák meg, akkor nem mindegy, hogy mi­Az építőanyagárak emelke­dése eddig nem csökkentette az építési igények számát. Sokan hívják segítségül az OTP-t. A pásztói járásban a szál­lítás költségei magasak, mi­vel nincs a közelben megfe­lelő sóder, és egyéb építő­anyag. A TÜZÉP munkáját is szervezettebbé kell tenni ah­hoz, hogy a sok huzavona ne szegje kedvét az új otthont- rakóknak. Katerin Család, otthon, szabad idő Emlékülés Balassagyarmaton Ki volt Bérczy Ká­roly? Ki volt Csa- lomjai Pajor Ist­ván? A választ sokan tudják, ám talán mégsem árt, ha el­mondjuk, hogy mind­ketten a reformkor és az utána követ­kező évtizedek je­les Nógrád megyei képviselői voltak. Kétségtelen, na­gyobb ismeretsége Bérczy Károlynak van. O 160 évvel ez­előtt született Ba­lassagyarmaton, Pus­kin Anyeginjének első magyar fordító­ja. De neoßhez fű­ződik a magyar sport­irodái om megalapí­tása is; e témakör­ben két nagyhírű, történeti értékű mun­kát jelentetett meg. Pajor István ugyanabban az év­ben született, mint *Bérczy, jogot tanult, majd 1860-tól Balas­sagyarmaton prakti­zált, először tiszti ügyészként, majd árvaszéki elnökként. A század végén. 1899-ben halt meg, s életében ünnepelt költőnek számított, írói álneve volt a Káldor, vagy a Csa­lomjai, melyet a leg­inkább használt. Rájuk, életükre és munkásságukra em­lékeztek szombaton Balassagyarmaton a könyvtár, a honis­mereti kör és a Nagy Iván Müzeúm bará­ti kör szervezésében. Az emlékülést Ma­darász László, a vá­rosi tanács elnökhe­lyettese nyitotta meg, majd dr. Kerényi Ferenc kandidátus a Petőfi Irodalmi Múzeum osztályve­zetője tartott elő­adást Bérczy Károly és Madách Imre kap­csolatáról. Dr. Nagy Miklós docens, a Magyar Irodalom­történeti Társaság elnökségének tagja, Bérczy elbeszélő mű­vészetét méltatta, Péter Mihály docens, az Anyegin-fordítás- ról beszélt. Álta­lános témát tárgyalt Kotta Magdolna irodalomtörténész a Lírai értékproblé­mák a XIX. század közepén címmel. Csalomjai Pajor Ist­vánról Leblancné Kelemen Mária, a megyei levéltár tu­dományos munka­társa tartott előadást. * eltávolodnak tőlük. Egy kislány így fogalmaz: „nem szeretem ai estére agyonfáradt, nyafogós anyukámat". A gyerekek szerepvállalása a családi munkamegosztáson be­lül óriási nevelő értékkel bir, a felmérésből mégis az tűnik ki, hogy kevés gyerek kap otthon feladatokat, délutánjaikat tengés- lengéssel, unalomban töltik. A családi konfliktusok leszűkülnek a tanulmányi előmenetelre. Részlet egy válaszból; „Apám néha belenéz az ellenőrzőmbe, s ha egyest lát egész délután veszek­szik, hogy mi lesz belőled. A jó jegyeket észre sem veszi. De arra sem kiváncsi, vajon miért lett egyes az az egyes?" Vagyis sok szülő nem kutatja csemetéje teljesítménycsökkenésének okait, egyedül a produktumra kiváncsi. Mitől otthon a lakás? Szinte valamennyi diák szerint attól, hogy van egy külön szobája, amiben azt csinál, amit akar, s ahová a szülők csak nagy ritkán tévednek be. „Apámék külön tv-t vettek nekem, hogy este se zavarjuk egymás nyugalmát" — olvashatjuk egy válaszból. Mivel a szülők egész nap dolgoznak, sok fiatal tölti délutánjait, estéit teljesen egyedül az üres lakás­ban. Két vallomásban szerepelt csak az, hogy a lakás attól ott­hon, ha mindenki együtt van, s ha közösen játszik, szórakozik, apa, anya, gyerekek. A felmérés kitér az úgynevezett kényes kérdésekre is. A gye­rekek szerelemről, szexualitásról alkotott véleménye az otthon látottakból, hallottakból táplálkozik. A mai fiatalok félnek sze­retni, mert félnek a csalódástól, a lelki konfliktusoktól. Korsze­rűtlen, elavult formának tartják a házasságot, ami a feleket csak eltávolítja egymástól. „Az utálatnak pedig a születendő gyerek issza meg a levét.“ A „minta" tehát, - amit a felmérésben részt vevő harminc] gyerek hozott otthonról — nem éppen szívderítő. Az osztályfőnökJ nek sok támpontot, ötletet adhat a családi életre nevelés nehéz tantárgyának okításához. Jó lenne azonban, fia a szülők is eAJ olvashatnák gyermekeik vallomását - csupán az okulás kedvéért . ______ k- m. J

Next

/
Thumbnails
Contents