Nógrád. 1981. március (37. évfolyam. 51-76. szám)

1981-03-08 / 57. szám

Á hét három kérdése 1. Mit jelent a rekord ha- dikttltségvetés keresztiilhaj- szólása az Egyesült Álla­mokban? Egy ország költségvetési ter­vezete a következő pénzügyi esztendőre általában belpoli­tikai téma, az illető állam bel­ső ügye. Az amerikai büdzsé előtárgyulásai azonban nem maradhattak meg e keretek között: Washingtonban ugyan- 'nyabb szinten viUÓ'ra vAltan,' hangzott Brezsnyev felhívása jobb feltételeket biztosítani — egy csúcstalálkozóra is. Nym így a derűlátók, Kinek lesz gáti részről sem tagadhatták igaza, az idő döntheti csak Moszkva építő szándékait, az el.., amerikai nyilatkozatok eme­lőre az időnyerő kitérés tak­tikáját alkalmazzák. Csakhogy ezzel a fegyverkezési sebesség- fokozattal, ha nem is válik lehetetlenné, de megnehezül a tárgyalás. Ismét visszatérve az egyen­súlyhoz: a Szovjetunió szeret­né ezt a kiegyenlítődést mi­méi elfogadhatóbb, alacso­Sarlós Isfván nyilatkozata 3, Müven új fejlemények játszódnak Salvadorban? is az Egyesült Államok tör­ténetének eddigi legmagasabb hadiköltsége áll elfogadás előtt. Előreláthatólag megha­ladja majd a 230 milliárd dol­lárt, s menet közben minden bizottság csak megtoldja. Nemsokára tehát napi G50 millió dollárt tesznek ki az amerikai katonai kiadások. Szemléletes példával élve: ha egyszer a mérleg két, serpe­nyője egy-egy tonnával is egyensúlyba kerülhet, minek tíz-tíz, száz-száz< vagy ezer­ezer tonnát helyezni beléjük,., 2. Van-e kilátás közeli tűz­szünetre Irak és Irán kö­zött? Caspar Weinberger hadügy­miniszter, aki a korábbi repub­likánus kormányokban min­dig a „nagy lefaragó” hírében állt, s'a sajtóban azért kapta ___________ a Bicska Gáspár gúnynevet, most szinte futószalagon gyártja az új fegyverkezési' Nemsokára fél éve már an- programokat. „Többek között nak, hogy kirobbant az öböl­új típusú harckocsik, bombá- térség két olaj országának egy- zógépek. rakétákkal felszerelt mást pusztító, kölcsönösen A Salvador! alapképlet tu­lajdonképpen változatlan. Az ország számos pontján fegy­veres harcok folynak a geril laerők és a junta csapatai kö­zött, ha ezek mérete nem is éri el a januári nagy offen zíva idejében végbement ösz- szecsapásokat. A junta egy­részt erős kezet próbál mu­tatni, másrészt különböző reformlgéretekkel állt elő. Eb­ben alighanem szerepe van a baloldal erejének, valamint a halóidul irályt megnyilvánuló nemzetközi rokonszenvtoek. Közismert például, hogy a salvadori terrort több nyugat- európai ország kormánypárt­jai- a Szocialista Internacio- náló is elítélték. atom-tengeralattjárók és ugyancsak nukleáris meghaj­tású repülőgép-anyahajók sze­repelnek a kívánságlistákon, ez utóbbiak egy-egy példánya nem kevesebb, mint három- milliárd dollárba kerül. Mindez érthetően túlnő egy ország 'belpolitikáján, akár biztonsági meggondolásain: az egyensúly megbontására tett kísérletek, az egyoldalú előny- szerzésre tett próbálkozások komolyan növelik a nemzet­közi feszültséget, veszélyezte­tik a kialakult kapcsolatrend­szert. Korunk alaptörvénye a Ugyanakkor puccshíreszte- csak kárt és szenvedést okozó lések érkeztek, szélsőjobbol- háborúja. Közvetítésekben dali katonai csoportok nyíltan eddig sem volt hiány, az el- készülődnek. Washington pe- múlt najpokban azonban az dig, amely Salvador ügyét, a iszlám konferencia kilenctagú realitásokat mellőzve, a nem­bizottsága próbált eredményre zetközi viták középpontjába jutni, olyan nagy tekintélyű állította, érthető dilemmába személyiségek részvételével, került. Természetesen szíve- mint állam- és kormányfők, s sen venne egy szalonképe- a PFSZ elnöke. Felhívásuk sebb szövetségfest Közép-Ame- arra szólított fel, hogy márci- rikában, de a tapasztalatok us 12-ig, tehát csütörtökig alapján tart tőle. hogy egy hallgassanak el a fegyverek, de aligha valószínű ennek megvalósulása. A viták három kérdés kö­rül kristályosodnak ki. Elő­erjedés nehezen állítható meg. Így azután igyekszik egyszer­re két vasat tűzbe tartani: a juntát, valamint a még reak- ciósabb tartalékerőket. kelet—nyugati, vagy atomszln- szőr: a tűzszünet után miként A héten megtartott egyik ten a szovjet—amerikai hadá- és mennyi idő alatt történjék szenátusi vizsgálatot az szí­szati egyensúly, amelyet nem tudtak és nem tudnak meg­másítani. Az újabb tízmilli- érdok bevetésével azonban még költségesebbé és veszé­lyesebbé válik a fegyverke­zési verseny; a katonai eny­hülés elmaradása további visszaesésre ítélheti az eny­hülés általános folyamatát; s a fegyverkezési gépezet fel­pörgetésével „kész halyzetet” igyekeznek teremteni. hop' lehetetlenné váljanak a már aláírt, de még nem ratifikált (lásd SALT), valamint a tár­gyalás alatt álló korlátozó megállapodások. Az amerikai magatartás kü­lönösen visszatetsző lehet an­nak fényében, hogy Moszkvá­ból, az SZKP XXVI. kong­resszusának szószékéről nyolc meg az Iráni területen állo­másozó iraki erők visszavoná­sa. Másodszor: a határfolyó feletti fennhatóság és más határterületek ügyében me­lyik szerződés legyen mérv­adó: miután öt egyezményt kötöttek a történelem folya­mán, s mindegyik esetében az éppen adott erőviszonyok ér­vényesültek. Harmadszor: Te­heránnak van egy olyan kö­vetelése is, hogy ítéljék el Bagdndot, mint az agresszió végrehajtóját. Irak viszon Irán szerződésszegésére hi vatkozik. A helyzetet bonyo lítja, hogy nem csak a két ország vitázik, hanem a hábo­rú kapcsán heves belső el­lentétek is kirobbantak. Ügy tűnik tehát, a közvetí­tő tevékenység egvik formája nősítette Washingtonban, hogy Napoleon Duarte, a junta fe­je telefonon tett „tanúvallo­mást” és kijelentette, nem kér több amerikai 'szakértőt. Nyil­ván azt akarta sugallni, hogy minden rendben, s az Egye­sült Államokat nem fenyege­ti egy újabb Vietnam. Ám minden jel szerint korántsem biztos, hogy az odairányított amerikaiak számáról ő dönt­het. Réti Ervin (Folytatás az 1. oldalról). például Mátyás király, Nagy Lajos, Báthory, Bethlen Gábor, Rákóczi, Petőfi és Ady, Tán­csics Mihály és József Attila számunkra min­dennap a magyar történelem eszmeileg, szel­lemileg példamutató személyisége, akiknek a „jelenlétét” állandóan éreztetni kell. Törté­nelmi múltunk nagyjainak bemutatását, tetteik, elképzeléseik és gondolataik felidé­zését, élesztősét folyamatossá kell tenni; úgy, hogy ott legyen mellettük az őket támo­gató, a történelmet ténylegesen mozgató erő is, így Dózsa Györgynél — akárcsak a szobrá­nál — az „ismeretlen paraszt” az „ismeretlen magyar” emléke, jelentősége. A történelem így válik érdekessé, vonzóvá, értelmessé, olyanná, hogy részeseit, formálóit követni le­het. Mert a példakép azt jelenti: olyanná akarok válni, vagy azt hiszem, olyanná vál­hatok. így közelítve az persze természetes, hogy nem lehet mindenki például Bethlen Gábor. De ha Bethlen reformjainak voltak végrehajtói — prédikátorok, kézművesek, ka­tonák, adminisztrációban dolgozó emberek — akik azonosulni tudtak a nagy gondolkodó eszméivel, márpedig voltak, akkor vannak minden, e kor iránt érdeklődő számára ideálok, követhető példaképek, Éppen ezért tartom természetesnek, hogy az észter-, gályos szakmunkástanulónak a jól dolgozó idős mester a példaképe, akitől a fogásokat elsajátítja, és nem feltétlenül valamelyik világhírű politikus vagy író. Szintén a nem­zeti egységet, a nemzeti öntudatot erősíthe­ti, ha mai életünket úgy mutatjuk be, hogy mindenki érezze: korunk Is kitermeli azokat az embereket, akik a jövőben hivatkozási ala­pot jelenthetnek. Az adott szakmában, az élet fejlesztésében elért sikereket — legyen szó munkásról, politikusról, orvosról — mindig el kell ismerni. Ez ad ösztönzést arra, hogy valaki érdemeket, mi több, újabb érdemeket szerezzen, hiszen látja, hogy cselekedetének, mondandójának nem átmeneti, nem pillanat­nyi a hatása. — Ha 1945-ben elém tettek volna két pa­pírt, azt mondva, az egyikre írjam le, milyen lesz 35 év múlva a gazdasági helyzetünk, a másikra pedig, hogy milyenek lesznek az emberek, akkor most kiderülne; mind a két vonatkozásban pontatlan a „prognózisom”, Az akkori körülmények között azt gondol­tam, hogy mindenki, mindennap legalább háromszor eszik meleg ételt, és jóllakik, és mindenkinek lesz munkaruhája és gálaruhá­ja is, és lesz állása. Éel sem tételeztük vol­na, hogy a televízió, a távfűtés, a metróépí­tés mindennapos, megszokott kelléke lesz éle­tünknek. Aztán 1945-ben azt is hittem, hogy harminc-egynehány év múlva az emberek annyira becsületesek lesznek, hogy azt a fo­galmat: börtön, csak régi időkre vonatkoz­tatva, regényekben fogják olvasni, s a köl­csönös segítés — miként az élőlénynek a le­vegő — társadalmi alapelv lesz. Mondtam is, hogyha egyszer majd mindenki elvégezheti az általános iskolát, a középiskolát, akkor mindenki el is végzi azt, s önmagától tö­rekszik a nagyobb tudás megszerzésére. A mai tények azt bizonyítják, hogy a gazdasági szintünk a vártnál sokkal magasabb, az er­kölcsi-tudati viszont alacsonyabb. Ez rögtön programot is ad. A termelési folyamatokban olyasfajta változás megy vég­be, amely — az emberi agy gondolatainak realizálásaként korszerű, beprogramozott gé­pekkel — leegyszerűsíti és könnyíti a mun­kát. Ugyanakkor az ilyen, látszólag — de csak látszólag — sokkal egyszerűbb feladattal megbízott embertől azt kívánjuk — s, tudjuk ő is azt szeretné —, hogy nagyobb művelt­sége, magasabb kultúrája légyen. A munka­folyamat tehát látszólag egyszerűbb, az egy­szerűbb munkát végző emberrel szembeni társadalmi követelmény viszont nagyobb, Az ellentmondást elemezve azonban kiderül, hogy nincs olyan nagy feszültség, hiszen — vulgarizálva a kérdést — a gomb megnyo­másához is tudni kell, mi és miért indul meg a masinában, a kapcsolódó folyamatokban. Meg kell értenünk, hogy a technika fejlődése, a munka változása ki kell, hogy bővítse az ember látóterét. A gyorsuló fejlődést kö­vetve így egy másik gép kezelését is köny- nyebben megtanulhatja, egy másik folyamat­ra nagyobb törés nélkül is átállhat. Alkalmazkodni kell tehát a gazdaság fej­lődése okozta változásokhoz, váltásokhoz. Ugyanakkor természetes az is, hogy a terme­lés korszerűsödése, s nyomában a munkaidő csökkentése, átcsoportosítása, a közlekedés fejlődése időt szabadít fel a tudás további csiszolására, a műveltség gyarapítására. De azt már az egyénnek kell eldöntenie, hogy ezzel a szabad idővel mit kezd, olvasásra, be­szélgetésre, társalgásra, esetleg színházi esté­re szánja. A népfrontnak azonban a jövőben még jobban kell segítenie őt abban, hogy ne csak egyszerűen befogadjon, hanem gondol­kodva véleményt alkosson. Az olvasómozga­lomban. az olvasókörökben ne kizárólag a szépirodalmi mű stílusáról, történetéről, ha­nem a kor társadalmi közegéről, a különböző erők kapcsolatáról, összeütközéséről vitatkoz­zon. — Kongresszusra készülődve joggal vetet­ték a szemünkre, hogy első összegezéseinkben a kultúra rendkívül sok területéről szóltunk, ám az úgynevezett vizuális kultúráról nem. Ezzel kapcsolatban is azt tartom a legfonto­sabbnak, hogy például egy televízióműsor, egy festmény a nézőből, a szemlélőből ne csak „tetszés! indexet” váltson ki, az illető meg is tudja mondani: milyen gondolatokat ébresz­tett benne a mű, erre az embereket — sem­miféleképpen sem szájbarágósa — meg kell tanítani. Sőt, úgy vélem, a szép kiválasztásá­ban nagyobb szabadságot, önállóságot kell adni. Egy képzőművészeti példát általánosítva, nem az ötven képből hatot bemutató tárlat- vezető szelektálása a követendő — mégha oly’ jó ízlést közvetít is —, hanem az alkotá­sok megtekintése utáni kérdezésé, gondol­kodásé, A mondanivaló észrevételéhez, a sa­ját látásmód kialakításához segítő kezet lehet nyújtani, amivel azután a művészeti alkotás értékrendbe sorolható. — Mindez ismételten azt erősíti, hogy gon­dolkodó emberekre van szükségünk. Ez az a fejleszthető képesség, amelynek révén az em­ber eligazodik a világ, a haza, a szűkebb kö­zösség dolgaiban. Ez az a képesség, amely lehetővé teszi a megalapozott világnézet ki­alakítását. Nem okítanunk kell tehát, hanem beszélgetni, véleményt cserélni úgy, hogy minden résztvevő egyenrangú félnek érezze magát, és annak tartsa a másikat. Az ilyen eszmecserékre a népfrontmozgalomnak a la­kóterületen szinte korlátlan a lehetősége. Ezért hívtuk életre a körzeti népfrontbizott- ságokat, s ezért tartjuk alapvető feladatunk­nak a jövőben is, hogy mind többen legye­nek felkészült, tudatos résztvevői a közélet­nek. — Ezekkel a fórumokkal óhatatlanul együtt­járnak a viták, — az ideológiaiak is —, ame­lyeket sokan mintegy a nemzeti egységet cá­foló ellenérvként említenek. Erre azt mond­hatom, hogy az eltérő nézeteket felvonultató eszmecserék mindenképpen csiszolják az el­mét, s alkalmasak a nézetek sokoldalú ki fej­tésére. Ami pedig a végeredményt illeti: a történelmileg mindössze százéves múltra visszatekintő szocialista eszmében van az az erő, amely a társadalmat, mindinkább az egész világot formálja. Az emberben kell lennie annyi hitnek és tudásnak, hogy vé­deni tudja ezt az eszmét. S ha jól képviseli, akkor teljesen világos, másra is képes hatni, — mondotta befejezésül Sarlós István. (MTI) ú jabb, jelentő^ indítvány hang- sem jehet „csodaszer”. Ugyan zott el a katonai enyhülés elő­mozdítására. Reális, igen gya- korlatias, a nyugati érveket eleve figyelembe vevő javas­latok- amelyek elfogadása ki­mozdíthatna a jelenlegi holt­pontról. Megoldhatnák pél­dául az eurordkéták ügyét, szabályozhatnák az atomten- geralattjáró-versen.vt. s ki­terjeszthetné a bizalomépítő intézkedéseket, köztük a had­gyakorlatok és csapatmozgá­sok bejelentését, egész Euró­pára, A konkrét kezdeménye- .zésekkel párhuzamosan el­akkor lényeges mozzanat, mert amennyiben mindkét részről fennáll a tárgyalási hajlam, esetleg kölcsönös ki­fáradás jelentkezik, a közve­títés megkönnyíti a presztízs­szempontoktól nem befolyá­solt párbeszédet, A javaslato­kat egyelőre nem fogadták el, iraki részről óvatosabban nyi­latkoztak. iráni részről hatá­rozott visszautasítás látszik. A háború végére még egy ideig várni kell — mondják a ború­látók, az első állásfoglalások még nem véglegeseit, inkább a későbbi alkuhoz kívánnak Nyolc mesterséges hóid A Szovjetunióban pfntekvn e.’v hordozói' óét,ívül nyolc mesterséges holdat bocsátot­tuk fel, A Föld körüli pályá­ra állított Kozmosz szputnyi- kokon a kozmikus térség to­vábbi kutatását szolgáló tu­dományos berendezéseket he­lyeztek el A szputnyikok ke­ringési ideje 113 perc; pá­lyájuknak a Föld felszínétől, mért legnagyobb távolság’« I5Ü0 kilométer, legkisebb tá­volsága 1459 kilométer. A Dá- lyánalt az egyenlítő síkjával bezárt hajlásszöge 74 fok. A berendezések kifogástalanul működnek. Vádemelés Moczulski elten A varsói vajdasági ügyész- az ország helyzetéről, ezért ség benyújtotta a vádiratot a cserében anyagi-műszaki se- varsli vajdasági bírósághoz gitséget és szervezkedésükhöz Leszek Moczulski és három szükséges útmutatásokat kap- társa ellen. tak. Az úgynevezett „Függet­Mint az ügysézség szóvivője len Lengyelország Szövetségé- közöite, a vádlottak 1979 nek” programja, a szervezet szeptemberben létrehozták a tevékenysége arra irányult, „Független Lengyelország Sző- hogy erőszakkal megdöntsék vétségé” nevű szervezetet s a Lengyel Népköztársaság al- abban vezető szerepet töltőt- kotmányos rendjét, gyengítsék tek be. A csoportot olyan kül- az ország védelmi képességét. földi központok pénzelték, amelyek a Lengyel Népköztár­saság és szövetségesei ellen irányuló tevékenységet foly­tatnak. A vádlottak, akik kép- zeítségüket tekintve jogászok, illetve történészek, a többi kö­zött úgy működtek együtt ezekkel a központokkal, hogy információkat szolgáltattak ki és aláássák a szociális]# or­szágokkal fenntartott szövet­séges! kapcsolatokat. Leszek Moczulski é* társai ellen mindezek alapján a Len­gye! Népközátrsaság alapve­tő politikai érdekei elleni te­vékenység elmén emelnek vá­dat — közölte a szóvivő, (MTI) Géprablók és a nők Az öt nő közül, akik a ka* buli repülőtéren élló eltérített pakisztáni gép fedélzetén tar­tózkodtak még, kettő szom­baton délután leszállhatott a gépről. Mindketten amerikai nemzetiségű utasok. A gép személyzetéhez tar­tozó két utaskísérő kisasszony, valamint az ötödik nő — egy pakisztáni nemzetiségű utas — nem kívánt leszállni. Utóbbi fiával a gépen maradt, bár a géprablók az ő távo­zásába is beleegyeztek. Előzőleg Anahita Ratebzad afgán miniszter, a nőszövet­ség elnöke felszólította a gép­rablókat. hogy a túszok kö­zül a nőket engedjék szaba­don. A géprablók beleegyeztek a kérés teljesítésébe. A két nő szabadon engedését maga a miniszterasszony jelentette be az afgán televízióban, Nem hallanak az embargóra 2 NÖGRÁD - 1981. március 8., vasárnap A dél-afrikai kormányzat péntekem mélységes elégedett­séggel nyugtázta, hogy a nyu­gati .hatalmak az ENS7, Na- míbia-vítájában ellenezték a Pretoria ellen szorgalmazott gazdasági büntető intézkedé­Pretőriai tájékozott körök szerint a dél-afrikai kormányt ez nem lepte meg,' csak meg­erősítette: az Egyesült Álla­mok ég a nyugat-európai or­szágok úgysem hailandók megfizetni egy ilyen embar­gó gazdaságukra nézve tete­mesnek ígérkező kárát, de nem vállalják annak politikai visszahatását sem. Számos megfigyelő úgy vé­li, hogy Pretoria meg is kap­ta Washington titkos áldását a fajüldöző rendszer ellen harcoló Afrikai Nemzeti Kong­resszus mozambiki központja ellen január végén végrehaj­tott támadására, amellyel Dél-Afrika súlyosan megsér­tette Mozambik területi szu­verenitását, Reagan kormány­zata jóváhagyta a SWAPO angolai táborai ellen végzett rajtaütéseket is, (MTI) Kacsa­történet A sarrebourgi vadaskert­ben az elzászi vadőrök nem kis meglepetéssel fe­dezték fel, a helyben ho­nos társak között egy moszkvai azonosítási gyű­rűvel ellátott kacsát, Becs­lések szerint legalább négy­szer kilométert repülhetett a vállalkozó kedvű szár­nyas, Végre egy pozitív kacsa­történet: az amerikai saj­tó hidegháborús szelle­mű termékeiben ugyanis újabban más „moszkvai ka- csák’’-ról esik szó, olyan ki- talációkról, ameluek a „szovjet fenyegetés" ürü­gyét veszik elő, hogy saiát kardsörtetésüket igazolják. Ha már kacsa, legyen igazi — a madártan mű­velőinek kutatómunkáját és tudományos együttmű­ködését szolgálva,.,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents