Nógrád. 1981. március (37. évfolyam. 51-76. szám)
1981-03-07 / 56. szám
Elsőként Ecsegen Egy művelődési tanulságai Az ecsegi művelődési házat nagy közteher-átvállaiással, fizikai és szellemi' áldozattal maguk az' ecsegiek építették — még a húszas évek (!) végén. Erős volt — eredményeit tekintve kiemelkedő most is — itt mindig a szövetkezé- si hajlam, a szövetkezeti mozgalom. Az ecsegiek alighanem nagyon régen megtanulhatták, hogy együtt mindig köny- nyebb eredményeket elérni, hogy az együvétartozásnak lehetnek olyan formái is, mint a művelődési ház, a közös művelődés, a realitás az élet minden fontos területén. Ahány ház — annyi szokás, ahány község — éppen annyiféle: szokásban, hagyományban, de még a történetében is. Csak a felületesen szemlélő vélheti —, hogy minden mai magyar falu egyforma, ha már a kvadrátos házakat nézzük. De hiszen például az egyedi tervezésben, az egymástól típusaiban kellemesen eltérő házak felépítésében csak az utóbbi esztendőkben is — éppen Ecsegen mutatott (ha nem is ez volt a szándéka) példát másoknak. Miért érdekes mindez? A pásztói képgyűjteményből rendezett kiállítás megnyitóján. Annus néni — Banos Jánosáé — az ecsegi klubkönyvtárban ölbe tett kezekkel türelmesen várta, hogy a klubvezető Csonka Erika — mindenki őj; dicséri szorgalmáért — a vendégekkel visszaérjen az ebédelésből. Valamit meg kellett ■frnég beszélni, és éppen vele, mert „bármilyen sokat vállal is ez a lány”, a hiányzó művelődési igazgatót is valamiképpen helyettesítenie ketll. Az adminisztrációt is ő végzi. A vendégek tulajdonképpen közreműködők, szervezők, irányítók, a megyétől, a járási művelődési központtól, ahonnan az első, járásban megrendezett művelődési napra kivonult úgyszólván mindenki a Lovász József kultúrcentrumból. De nem csak az irányítók, — a pásztói, szőlősi csoportok is ide érkeztek, sőt, egy képző- művészeti válogatás, is, amelyből kiállítást rendeztek a népfront helyiségében. Annus néni adta meg bizonyos értelemben a kulcsát annak — miért fogadta nagy érdeklődéssel, nyitottsággal az ecsegi ember az első művelőési nap eseményeit.’’ A mai művelődési ház közös akarattal épült meg. Itt mindenki akarta, független attól, hogy mi volt a társadalmi állása... Ha jól emlékszem, fiatal lány voltam akkoriban. Harmicnban egy aratás utáni bállal nyílt meg, de akkor még nem volt padlója, csak a föld... Azt azután a jó táncosok szépen ledöngölték. .. Péter-Pálkor volt. A zenét meg a helybeli vezetők szolgáltatták, sem a jegyző, sem más hasonló nem látta szégyenletesnek, hogy a zenekarban muzsikál.. Ö maga férjével égyütt évtizedekig állt az iskola szolgálatában, de a művelődési házban is vagy 27 esztendeje dolgozik még nyugdíj mellett is; most éppen jegyszedő, de volt régebben férjével együtt vezetője is a háznak, a mozi kezelője, irányítója, még az „aggregátos időben”. Az első mozielőadáson meg éppen a Kiskrajcárt játszották, Sós Imrével... A legnagyobb érdeklődést a kézimunka, a dísztárgy és babakészítés váltotta ki a gyerekek körében. kiállítás rendezője, Tóth lm- Gyermeknéptáncosok, citerá- réné művészeti előadó szólt, sok, munkáskórus, népdalkor, Gondos előkészítés, megfele- szavalok léptek Ecsegen a kö- lö igényfelmérés előzte meg zös szórakozást, művelődést a művelődési napot. Amelyen régtől fogva nagyra becsülő korán délelőtt már mintegy közönség elé. .„Nagyszerű színi előadások voltak a mi községünkben még régen is..Idejártak a környékről színdarabot nézni. .4 hagyományra mindig köny- nyebb újat építeni — ezt tartja a művelődéssel megbízott szakember is, s talán a hat községre tervezett művelődé- sinap-sorozat (legközelebb Tar lesz a helyszín!) legelső vállalkozása is éppen ezek révén jutott Ecsegnek. A program sem a „légből érkezett”, miként erről a helybeliek- Madlena József tanácselnök, vagy a vendégek, a pásztóiak, a művelődési központ igazgatója Becsó Károly, a másfél száz gyerek vett részt a kézimunkajátékban. Anyagot mintát, szakértelmet és persze szeretetet a gyerekek iránt a vendégek bőven hoztak magukkal (a legnagyobb sikere a „pótolásnak'’ volt). Baba- készítés, álarcfabrikálás — tekintettel a farsangra, — a legnagyobb érdeklődéssel fogadott játékok voltak. Bizonyos távolságról már az is látható, hogy korántsem múlt el nyomtalanul ez a délelőtt. A gyerekek gyakran kérdezik két hét elteltével is — mikor lesz újra játszónap Ecsegen? És idevág a másik délelőtti esemény „utóéletéről” szóló híradás is: a nagyon értékesszép anyagból rendezett kiállítás, amelyet Kovács Mária, pásztói művelődési felügyelő nyitott meg meleg szavakkal — a vasárnapi művelődési eseményt követően rendszeresen helyszíne volt a helybeli iskola rajzóráinak! T. Pataki László Kép: Kulcsár József Milyen legyen az iskola ? Ifjúságunk nevelése az egész társadalom feladata; a családnak, az ifjúsági szervezeteknek, a művelődési intézményeknek, de még a tömegtájékoztatási eszközöknek is éppúgy megvan a sajátos szerepük a felnövekvő nemzedék alakításában, mint az iskolának. Ennek csak látszólag mond ellent, hogy napjainkban a társadalmi-gazdasági fejlődés fölgyorsulása új és új igényeket támaszt az iskolával szemben, mintha a társadalom a fiatalság nevelésének minden terhét a pedagógiai intézményekre kívánná áthárítani. Valójában nem erről van szó. Az iskola, ha lépést akar tartani a társadalmi fejlődés ütemével, akkor nem zárkózhat be önnön falai közé, nem maradhat meg — most sem, később sem — pusztán lexikális ismereteket közvetítő intézménynek, hanem meg kell újulnia, elsősorban oly’ módon, hogy a mostaninál még szélesebbre tárja kapuit a külvilág felé. Hogy ez mit jelent a gyakorlatban? Üj szemléletből fakadó új feladatokat, vagyis, hogy — a legutóbbi oktatáspolitikai párthatározat szavaival — „az iskola ne csak a tanulást, hanem a tanulók társas életét, közösségi, társadalmi tevékenységét is szervezze: váljék a fiatalok művelődésének, alkotó kedvteléseinek, értékes szórakozásának szervező központjává”. Ennek az igénynek kíván eleget tenni a mostanában oly’ sokszor emlegetett nyitott iskola, amely nem a polgári pedagógia egyik divatos importáruja, mint némelyek hiszik, hanem a szocialista társadalmi változások szerves következménye. A nyitott iskola voltaképpen nevelő iskola, amely a tanulói személyiség sokoldalú fejlesztésére törekszik, a fiataloknak társadalmi-közéleti élményeket nyújt, kibontakoztatja cselekvőkészségüket. A maga eszközeivel hozzájárul a munka és a szabadidős-tevékenységek ma még meglevő ellentéteinek föloldásához. Ezeket a megnövekedett tennivalókat a társadalom közreműködése nélkül aligha végezhetné el sikeresen. Pedagógusaink többsége nem vonja kétségbe az iskola és a társadalmi nevelési tényezők együttműködésének szükségességét, sőt, a mindennapi munkában már számos jó példája is kialakult a közös munkának. A társadalom, miközben hathatós anyagi, erkölcsi támogatást nyújt a tanulóifjúság nevelésével foglalkozó intézményeknek, ugyanakkor széles körű érdeklődést is tanúsít az időszerű iskolai probjémák iránt. Egészen természetes dolog, ha például a szülők — elvégre saját gyerekeikről van szó — kifejtik véleményüket az iskola, alkalomadtán egyikmásik nevelő munkájáról. Gyakran ez az a pillanat, amikor a nyitott iskola igénye és a mai nevelési gyakorlat között feszültség keletkezik. A pedagógusok egy része ugyanis illetéktelen beavatkozást gyanít az érdeklődés megnövekedése mögött, attól tartva, hogy a „nagyvilág” behatolása szétzilálja az iskola belső rendjét, és akaratlanul is Csökkenti az oktató-nevelő munka hatékonyságát. A valóság természetesen jóval összetettebb ennél. Alig férhet kétség ahhoz, hogy az iskola nem zárkózhat el a társadalmi kapcsolatok, hatások elől, kapuit a jövőben is kitárva kell hagynia. Ez a társadalom igazsága. Az iskoláé pedig az, hogy a nyitás valóban nem vezethet a tanítás fegyelmének bomlasztásához, zűrzavarhoz. Nem véletlenül hangoztatják a maguk igazát a pedagógusok. A liberalizálódás bár korántsem általános jelenség, de azért sok helyütt előfordul, hogy szülők is, intézmények is teljesíthetetlen igényekkel fordulnak az iskolához. Ezúttal csupán egyet ragadunk ki ezek közül: mentse föl az igazgató a diákokat a tanítási órákon való részvétel 'alól, mert a család a hét végén szeretne elutazni, s „igazán mit számít, ha a gyerek néhány napig távol marad az iskolából”; vagy „nem dől össze a világ”, ha egy-két osztálynyi diák tanítási időben átvonul a községi-városi rendezvényre, mert a nagyterem üresen tátong. Rendnek kell lenni a nyitott iskolában is, méghozzá szigorú, de emberséges rendnek, mert a tanítás-tanulás komoly munka. A jövő ellen vétünk, ha ebből engedünk. Az iskola nyitottsága semmiképp sem vezethet sorozatos lazaságokhoz, miként az is igaz, hogy a tanulás-tanítás folyamatai sem zárhatók be többé egyetlen épület falai közé. A fiatalok képzésének ma már nem az iskola az egyedüli színtere. Gondoljunk csak a munkahelyi oktatási formákra, a könyvtárak, a művelődési otthonok, a múzeumok, a TIT, az ifjúsági szervezetek mind népszerűbbé váló művelődési-oktatási akcióira. Végül is egy a lényeg: az iskolai és az iskolán kívüli nevelésnek is emberre szabottnak kell lennie. Ahogyan Ady Endre írta: Ha élet zengi be az iskolát, az élet is derűs iskola lesz: P. Kovács Imre Gépesített úszómedence Svéd mérnökök elkészítet- megfigyelhető és fényképezték egy olyan 7,3 méter hosz- szú , 3,1 méter széles és 3,3 méter magas úszómedence tervét — a hozzá tartozó berendezésekkel együtt —v amelyben két szivattyú szabályozható sebességgel áramoltatja a vizet. A víz sebessége 0,02 m másodpercenkénti fokozatban 0-tól 2 m/ hető. Az áramlással szemben úszóra rászerelhető az egyébként csak a laboratóriumokban használt mérőműszerele, például egy maszk, amelyen át a levegőt veszi, miközben a medence melletti helyiségben műszerek rözítik a szív működését, és az izmai által termelt áram görbéjét. Mérni mp-ig szabályozható. Az úszó lehet az Ízületek elhásználó- egy helyben úszhat a meden* dását is. A berendezést biz- cében. s a mozgása egy 2,5X tonsági hálóval és vészkap- 1,5 méteres üvegablakon át csolóval is ellátták, / Hallotta már? — Hogy könyvelői halad a lánya * tanfolyamon? — kérdezte* egy asszony a tzorrr szédnöjétől. — Sok baj van vele — válaszolja az anya. — Eddig zsák zsebpénzt kért tőlünk, most már számlákat nyújt be — forgalmi adóval terhelve, házban. Emlékezés költőre és népra/zbúvárra Megyénk ismert költő-, író- ' egyénisége volt a múlt század derékári a balassagyarmati születésű Bérezi Károly, Puskin műveinek egyik legkorábbi fordítója és népszerűsítője. s. néprajzkutatói és leírói munkásságában a szintén gyarmati születésű csa- lomjai Pajor István. Mindkettőjük születésének 160, évfordulójára ebben az esztendőben emlékezünk. A két évforduló alkalmából emlékünnepséget rendez ma, szombaton délelőtt 10 órakor a honismereti kör. a Nagy Iván múzeumbarátkör és a Madách Imre városi-járási könyvtár a balassagyarmati volt megyeháza felújított részében kialakított ifjúsági A Szabad Föld ankéton vagy harmincán, főként a termelőszövetkezetiek közül vettek részt, annál nagyobb érdeklődés mutatkozott a délutáni művelődési műsor iránt. A tapasztalat ebben is sokrétű: a telt ház értékét növelte, hogy a közösségnek mintegy a fele az ecsegi cigány? ság soraiból került ki. És ennek ott helyben mindenki nagyon örült. Talán nincs távol, az összefüggés — éppen Ecsegen szerveződött nemrégiben egy reményteljes cigányklub. NÓGRÁD - 1981. március 7., szombat • Udvariasan, gyöngéd ötlettel lepte meg hölgyismerőseit egy Rámon Escudfer nevű, 1931-ben elhunyt columbiai nőbarát. Elrendelte, hogy hamvasszák el, s a hamvakat osszák szét bizonyos úrhölgyek között, őket pedig arra kérte, tegyenek belőle néhány csipetnyit egy-egy medalionba, és hordják állandóan a nyakukban. Ugyanis reá nézve nagy megnyugvást jelent az a tudat, hogy holta után is szép nők keblén fog pihenni. Escuder úr nem volt körültekintő. Kihagyta számításaiból azt a lehetőséget, hogy a hölgyek keblére előbb- utóbb mások is ráhajtják fejüket. Gondolom, nem annyi- ra helyhiány, mint inkább erkölcsi okokból nem túl illő, ha egyszerre két férfi igyekszik megnyugvást találni ugyanazon nőnek a keblén! A nő körül forog a világi Nincs rá megdönthetetlen bizonyíték, de állítólag az erényövet Francesco Carrara, Padua tirannusa „találta fel’« az 1300-as évek végén. A legtöbb övét Bergamóban gyártották, ezért is hívták „ber- gamói lakatnak, rácsnak”, de a „Vénuszrostély” elnevezés is elterjedt volt. Ezt a díszes, ékszernek is beillő „védőeszközt” többnyire a féltékeny sorbán akkor került sor az ifjú hitves lelakatolására, ha a férjuram elutazott, és otthon hagyta a feleségét. Természetesen az erényöv kulcsát magával vitte. Istenem, mennyi pénzt kereshetett akkortájt egy lakatos, egy „kulcskirály’,, aki a kikapós menyecske kérésére pótkulcsot reszelt az erényövhöz. Ma az számít menő férfinak, akinek saját kocsidéket. A szolgáltatás díja hetven korona. Nálunk ez az ötlet megvalósíthatatlan. A hetven svéd korona elég szép summa. A szállodaköltséget is beszámítva, mi — bérből és fizetésből élő palóc férjek — ekkora összeget nem tudunk áldozni hitvesünk kiengesztelésére. Különben is, a legtöbb magyar férj, ha szállodába megy, nem a feleségét viszi magával! Érdekes, hogy a házasság előtti nemi élet szigorú tilalmai ellenére a régebbi századokban Európa-szerte nyoma van a hallgatólagos szokássá vált „próbaházasságnak”, más néven „vendégéjszakának”. Különösen a Fekete-erdő vidékén vöt szokás, hogy az eladósorba került lány — anélküi, iiogy ez búj álkodásnak számított volna — a vőlegényjelöltet ágyban is fogadta. Az is gyakran megesett, hogy a fiatalok egy-két próbaéjszaka után felhagytak egymással. * Lám, mennyivel erkölcsöA Magyar Nemzet adta hí- sebbek a mi lányaink mint rül néhány hónappal ezelőtt: elődeik voltak! Hiszen a di- Egy ravasz svéd szálloda- vatos szóhasználat szerint ők tulajdonos különös módját csak „együttjárnak” a fiúval, eszelte ki a veszekedős há- S hogy azért nálunk is akadhoz, Máriához, meg a többi kikapós szépasszonyhoz! zaspárok kibékítésének. A férj kívánságára a jelzett időben fehér lepedőbe burkolt „kísértetet” küld a szobába. A hatás frappáns. A nak leányanyák, meg sürgősen tető alá hozott, gyorsan megkötött házasságok? Hát istenem. „Együttjárás” közben elfáradtak szegénykék, ■ ja van. Akkoriban az, aki- duzzogó feleség megijed, s egy kicsit lepihentek. férj csatolta hitvesére. Első- nek saját kulcsa volt. Júliá- férje karjában keres menek. gy. m.
