Nógrád. 1981. március (37. évfolyam. 51-76. szám)
1981-03-29 / 75. szám
Vita a kongresszusi levélről A NÓGRÁD február 1-i számában vitatirat jelent meg a KISZ kongresszusi leveléről azzal a céllal, hogy az olvasók elé bocsássuk a levél mondandóját, s véleményeket, javaslatokat kérjünk annak kiegészítésére. A vitaindítóhoz beérkezett levelekből hetente adtunk összeállítást, s e két írás közlésével fejezzük be hasábjainkon a vitát. MEGÚJULNI, KEZDEMÉNYEZNI A gazdasági feladatok meg- bldása csak az egész társadalom céltudatos erőfeszítéseinek eredménye lehet. A szocializmusért vállalt felelősség, az egész társadalom felelőssége. Ez az első számú legfontosabb tényezője, az eredményes belső építőmunkának. Ez az a felelősség, melyet a Kommunista Ifjúsági Szövetség tudatosan vállal, ez alapján dolgozza ki évről évre az ifjúság számára mindazokat a feladatokat, amelyek végrehajtását a társadalmi előrehaladás segíti. A jelenlegi gazdasági helyzet ha cselekedeteink nem változnak, nem fog javulni. Az emberek tudatos cselekvésein keresztül érvényesíthetők és valósíthatók meg csak azok a célok, amelyek kivezetnek a jelenlegi helyzetből. Ezekre a tudatos cselekvésekre a KISZ-nek az elmúlt időszakban kialakultak és továbbra is élnek azok a sajátos munkaformái, amelyeken keresztül a fiatalokat be tudja vonni a gazdasági építőmunkába. Ahhoz azonban, hogy ezek a sajátos munkaformák még eredményesebbek legyenek, ma szükségszerűen át kell értékelnünk azt az általános minősítésünket, hogy jól bevált munkaformák!Nem szabad és nem is lehet általános mércét felállítani minden KISZ-szervezet megmérettetésére! Hiszen minden gazdálkodó egység más körülmények között, más helyi sajátosságokkal rendelkezik, s benne a KISZ-szervezet, a fiatalok szerepe, feladatai is különbözőek. Egy dologban viszont egységes lehet a mérce: hogyan, milyen formában vehetik ki részüket az éves gazdasági tervek végrehajtásából? Nem az a fontos, hogy például működik-e a KISZ-ra- dariroda, ne azon törjék a fejüket a fiatalok, hogy milyen elnevezéssel induljon valamilyen akció, vagy mozgalom, hanem keressék és találják ki, meg, mit akarnak végrehajtani, megvannak-e a feltételei a végrehajtásnak, az állami vezetéssel egyetértésben döntsenek arról, kinek mi lesz a feladata és milyen módon fogják a feladatot elvégezni! Megfelelő, tudatos szervező munkával, munkamegosztással, úgy érzem minden KISZ- szervezet talál „testreszabott” feladatokat önmaga és tagjai számára úgy, hogy áz szerves része legyen az éves gazdasági tervnek. Az érthető, világos, egyértelmű feladatok végrehajtására a dolgozó fiatalok mozgósíthatók. Ebben a megújító munkában kell, hogy vállalja a KISZ egésze a kezdeményezést, legyen sokkal fogékonyabb, rugalmasabb a gazdaságban, társadalomban jelentkező feladatok megoldásához történő csatlakozásban. Csak néhány kérdést kiragadva: Lehet-e az eddigiektől, az eddig megszokottól jobb munkát végezni, a munkaidőt eredményesebben kihasználni, a munkát célszerűbben megszervezni, az anyagellátást folyamatossá tenni, a vezetők és beosztottak kapcsolatán javítani, a demokratikus légkörön javítani, a közügyekért, a hiányosságokért többször szót emelni és a hiányosságok megoldására gyorsabban intézkedést tenni és még sorolhatnánk tovább. Ügy érezzük, ha mindenki elgondolkodik ezeken, egységes lehet csak a válasz, hogy lehet és kell is. Ebben van a mi társadalmunk egyik igazi nagy tartaléka, ebben kell vállalni az elsődleges kezdeményező szerepét a KISZ-nek és minden tagjának ezeket a tartalékokat kell egyre intenzívebben feltárnunk és hasznosítanunk az egész társadalom javára. Rudlnszky László, a KISZ Nógrád megyei bizottságának munkatársa MILYEN A KISZ-MUNKA A LAKÓTERÜLETEN? A lakóterületi KlSZ-alap- szervezetek egyik fő problémája a csoport heterogén összetétele. Ennek az az oka, hogy a legtöbb fiatal más munkahelyen dolgozik, mint ahol KISZ-tag, nem tudnak egymással nap mint nap találkozni, nem isnierik egymás gondját, baját, érdeklődési körét. Ebből adódik az, hogy egy lakóterületen nem alakul ki jó, szervezett közösségi élet, s az ott levő KISZ- esek nem tudnak nagy eredményeket felmutatni, például nem lehet olyan jó a politikai oktatáson, és az ifjúsági vitakörön a résztvevők aránya sem, mint egy üzemben vagy vállalatnál, ahol a fiatalok mindennap találkoznak egymással, a vezetők tudják mozgósítani a tagságot és így jobban kialakulhat a közösségi élet. Ezekből következik, hogy egy vállalati KISZ- alapszervezet nagyobb eredményt tud produkálni, mint egy lakóterületi KlSZ-alap- szervezet. A másik fontos és általános probléma lakóterületen, hogy a KISZ-tagok nagy többsége csak hét végén van otthon, csak akkor van lehetősége arra, hogy részt vegyen a szervezett programokon. E dolog pontosan az előbbiből következik, mivel a lakóterületen a KISZ-tagság a dolgozó, tanuló, értelmiségi, alkalmazott fiatalokból áll, (tehát minden réteg megtalálható) és így e sajátosságokat figyelembe véve sokkal nehezebb a programot elkészíteni. De nemcsak az idő okoz gondot, hanem néha a hely is... Ügy gondolom, hogy az Edzett ifjúságért tömegsportmozgalom is egy kicsit háttérbe szorul a lakóterületen, pontosan azért, mert a redez- vényt szervezők nem tudják az állandó kapcsolatot tartani a tagsággal, és így nem mindenki tud részt venni a hét végi tömegsport, sportrendezvényeken. Éppen ezért még nagyobb hangsúlyt kell fordítani egy- egy akcióév elején az egyéni elbeszélgetésekre, ahol nagy- részben a KISZ-tagok igénye szerint áll össze ’ az akció- program, s így el lehet kerülni a fedéseket, ütközéseket. Fésűs Éva Korzó a Duna-parfon Duna-korző, szívet orzó . . . dúdolták „őseink” hajdanán az egykori slágert. A versike igazat mondott: a pesti Duna- part — a mai Belgrád-rak- part — Lánchíd és Erzsébet- híd közötti szakasza a század- fordulótól fővárosunk felszabadulásáig az ifjú leányzók és virágzó szépasszomyok, no meg az elegáns bankfiúk, nyalka katonatisztek, s a jómódú pesti polgárok népszerű találkozóhelye volt. Itt állott Budapest világvárosi szállodasora: a hajdani Bristol, a Hungária, a Carlton és a Ritz. Budára néző oldalukon éttermek, kávéházak, a nyári hónapokban tarka napernyős teraszok várták a vendégeket. A Vigadó épületében —, ahol most kiállítási terem található — működött a híres söröző: a Hangli-kioszk. Arrább, a Lánchíd felől műsoros-zenés irodalmi kávéház fényei világították meg az éjszakát: ez volt a Dubarry kávéház, ahol a két világháború közötti évtizedek egyik leghíresebb sanzonettje: Türk Berta énekelt, kuplézott. A Vigadó mellett állott az Angol királynő szálloda, ahol a kor hazai és külföldi hírességei béreltek szobát, ebédelni, vacsorázni, kvaterkázni pedig átjártak a szomszédos Vadászkürtbe. Az úri társaság körében azokban az időkben a Hungária Szálló kék szalonja jelentette a rangos szórakozóhelyet: ötórai teáin találkoztak a férjet kereső leányzók — természetesen „garde” —, azaz mama, vagy más felnőtt társaságában —, rangos feleséget, illetve tisztes hozományt „vadászó” lovagjaikkal. Talán a mai disco őse lehetett . . . A Hangli, a Dubarry, a Hungária kék szalonja, a Ritz, a Carlton és a Bristol terasza a vastag pénztárcájú vendégekre építette üzleti forgalmát A Duna-korzó azonban mindenkié volt. A fel-alá sétál- gatás, nézelődés, köszöngetés nem került pénzbe, de a leülés már igen! Végig a korzón fehérre mázolt, tágas öblű, jellegzetes formájú ülőalkalmatosságok sorakoztak, mögöttük pedig — bőrtáskával a nyakukban — a Buch- wald-nénikék őrködtek, hogy nyomban lecsapjanak a letelepedni szándékozókra. A Buchwald-székek kényelméért, no meg a panorámáért, és a fel-alá sétáló népség, katoA Vigadó, balra a Thonet udvar, jobbra az 1938-ban lebo- bontott Angol királynő szálló. Az előtérben a sétány nevezetes padjai az 1900-as évekből naság szemügyrevételéért kemény 20 fillért kellett a néniknek leszurkolni (egy kerek zsemlye akkoriban négy fillérbe, egy villamostantusz /vonaljegy/ pedig 8 fillérbe került), így hát alaposan meg kellett gondolni, hogy megéri-e a kényelmet a Buchwald-székek használati díja. A fiatalok „ugratták” a néniket. Leültek egy üres székre, s amikor közeledett a fürge lábú asszonyság, nevetve odébbálltak. A pesti Duna-korzó nem csak a társadalmi élet színhelye volt, hanem divatfelvonulás is: itt mutatták be a lányok-úriasszonyok új ruhájukat, kalapjukat, topánkáju- kat, itt cserélték ki a családi híreket, pletykákat, s nem egy ismeretség, szerelem kezdődött az árnyas sétányon. A híres-neves Duna-korzó, a századforduló idején épült fennhéjázó szállodasorral együtt elpusztult, romba dőlt a II. világháború utolsó hónapjaiban. Egyedül a Bristol szállót sikerült 1945 után helyreállítani, de az 1960-as években az is bezárta kapuit, hogy átadja helyét a Duna-In- tercontinentálnak. Már javában épül az egykori szállodasor utódaként fővárosunk két új „vendégfogadója”: a Fórum és az Átrium. Az előbbit a tervek szerint még az idén, az utóbbit pedig 1982-ben adják át rendeltetésének. Ezzel együtt újjászületik a Duna- korzó is. A Szabadság-híd és Erzsébet-hfíd közötti szakaszról kiparancsolják a gépkocsikat, az úttestet a járda szintjére emelik és díszburkolattal látják el A szállodasor Budára néző oldalán ismét éttermek, kávézók, nyáron pedig teraszok várják majd ismét a vendégeket, a sétálás- ban megfáradtakat. Sokan javasolták: tereljék el, illetve helyezzék le- az alsó rakpartra a villamosforgalmat, de erre — a tetemes költségek miatt — jelenleg nem kerülhet sor. Különben is: a villamos annak idején is ugyanott kattogott, mégse zavarta a promenádozó közönséget. Lesznek persze padok is, végig a korzón. Buchwald-nénikék, „ülőpénz” nélkül . . . S minden bizonnyal Ámor pajtás is visszaköltözik bokros és hasznos teendőinek egykori színhelyére. Malomkerékkalapok-; ban, földet söprő krinolinok- ban, az elegáns ficsúrok szalmakalapjaiban és porcelánnadrágjaiban ugyan nem gyönyörködhet, ám könnyebb dolga lesz, mint annak idején. Mert, hogy örök éber gardedámok se őrzik — vigyázzák majd a mai fiatalok jó erköl-. cseit , . , Garal Tarnál Közművelődési mozgalom munkahelyi kollektíváknak Fogyó falu PUSZTASZÄNTÖ tán sose volt önálló település, ha még- annyira meg is teremtettek mindent maguk körül az oda kiköltözők. Alig valamivel Rétságután, a dombtetőről kígyózik befelé az út. A Globus Nyomda telepéig illik is rá a név, de azután... A hajnali fagyon erőt vett a nap, így aztán becsületesen megmerül a félcipő a latyakban. Ügy kell annak, aki nem ismeri a helyi viszonyokat. Itt mindenki gumicsizmát hord ősztől tavaszig, mert az egykori köves utat elnyeli a sár, ha esik, vagy ha olvad. Büszkén hirdeti a sártenger két oldalán a tábla: Pusztaszántó. A tábla mögött kis halmon kopott Krisztuskereszt. Körbenőtte a gaz, csenevész akácokat csörget a szél. Draxlerékhoz nem nehéz odatalálni, övék az első ház. Egy éve telepedtek meg. A férfi a Lókosvölgye Vadász- társaság vadőre már négy esztendeje, Kati asszony, a kis Edinával Pestről költözött utána. — Szeretem a csöndet —, mondja az asszony, ahogy hellyel kínál. — Csak hát nehéz dolog a bevásárlás, mindenért be kell menni Rétság- ra. Dolgoznék már, ha a kislányomat óvodába adhatnám, de hogyan? Most, hogy a társaság megvásárolta ezt az épületet, hamarosan megváltozik a környezetünk. Rendbe tesszük a kertet, kicsino- síttatják Merczelék egykori lakóházát, az lesz a vadásztanya. A nyárra rá sem lehet ismerni a portára. Pöfögő Trabanttal érkezik Draxler Ferenc. ' — Akinek a természettel van dolga, jól érezheti magát Pusztaszántón — cibálja le az utánfutóról a hűtőházból hozott, később megnyúzandó szarvas-, meg vaddisznótetemet. — Jó a levegő, szép a környék. — Nincsenek túl közel az állami gazdaság juhhodá- lyai? — Bennünket nem zavar. — Legföljebb nyáron a sok légy — veti közbe az asz- szony. Ahogy araszolok lefelé az úton, Sztrihó Józsi bácsiba ütközöm. Kezében simára koptatott botja, vállán fűrész. A gazdaság juhai alig száz méterrel arrébb várják őt. — Vagy harmincöt éve lakjuk ezt a házat — bök maga mögé. — Minden megváltozott azóta. Tűnnek el sorban a házak. Csak itt szemben is — mutat át az út túloldalára —, állt egy jókora épület. Aztán arra följebb, mögötte, istálló volt, amott a dombon sincs már az a két tanya, az egyik régi cselédházat is elbontották. Fut az idő. Mária néni, a felesége, a drótkerítésre aggatja a szá- radnivalót. — Más élet volt — legyint. — Megtörtént, hogy a kastély udvarán táncmulatság volt. Mi se maradtunk el onnan — néz élete párjára. — Ami most a kertem, ott halastavak voltak, aranyhalakkal. Ahogy beomlott, magam temettem be inkább —, sóhajt, aztán indul a birkához. Hazafele hoz valami tűzrevalót, annak kell a fűrész. Mindössze nyolc család lakja az egykori cselédközpontot. Csöndben, maguknak. Nemigen mozdulnak át egymáshoz, ki-ki a saját életét éli. Mi tartja itt kinn őket? A kis kert, a nyugalom, a megszokás. A fiatalabbak behúzódtak Rétságra, építeni ugyanis nem lehet már Pusztaszántón. Pedig valamikor nagyon szép lehetett ez a dimbes-dombos, ligetes, tenyérnyi vidék. A nevenincs patak földuzzasztott vizében még Gáspár Jani bácsi ' is megfürdött. — Aztán jött a gazdaság, de az nem csinál semmit. Elrohadt az utunk, elköltözött a bolt, elhordták a Róth-kas- télyt. Pusztulunk, fogyunk. Említem neki a falut — Rét- ságot —, hisz’ már ötvennyolc éves. — Be nem mennék! Ket- tecskén elvagyunk a bátyámmal, nem bírjuk a zajt. Beballagunk, bevásárolunk, aztán visszajövünk, hallgatjuk a rádiót, beszélgetünk. Korán fekszünk, kell az erő a Glóbusnak, ott vagyok rakodó. Dalmer János, túl a hetvenen éppen egy kidöntött fatörzset gallyaz. — Jó élet volt Szántón valamikor. Nézzen körül! Közel voltak a földek, amin dolgoztunk, de közel volt az erdő is. Cselédnek, béresnek egyforma volt mindenütt. Én csak azt sajnálom, hogy így megy tönkre a szemem előtt minden. Amíg a pestiek sertést tenyésztettek, hoztak ide vezetéken vizet, Norton-kutat fúrtak. Most? A völgyben, a juhhodálytól néhány méterre még áll az egyik „kastély”. Állítólag egy budapesti szövetkezet bérli. Ami maradt belőle. Ajtók, ablakok, leszaggatva, kandalló szétverve. Még így, megrokkanva is szép a szemnek, kár érte. Kiütött ablakain szállong a nándori állami gazdaság juhainak szaga. Pusztaszántón mindenki mindent maga csinál. Neveli a jószágot, kapálja a kertet, behordja az erdőről a tűzrevalót, meszeli a tavaszon a tanyát, összekalapálja-ügyeske- di a fészert, a széket, a kerítést. Tíz éve még hetvenen éltek a dombok mögött, ma huszonkilencen vannak lajstromba véve. Megváltozott Pusztaszántó körül az élet. Rétsággal nem veheti föl a versenyt, de nincs is szükség rá, hiszen a dombok mögött, alig kőhají- tásnyira ott a járási székhely. Házai szaporodnak, mint a gombák. Nem egybe épp az egykori cselédek unokái költöztek, sokkal jobb körülmények közé, mint azelőtt valaha is. Akik kintmaradtak, ragaszkodnak a vidékhez, kicsit talán az emlékeikhez, amit az idő megszépített. ÉS HA ELJÖN az utolsó nap, az utolsó pillanat, fölcipelik a halottat a mindenkigyümölcsöse meletti temetődombra. Az ötvenes évek dereka óta őrtálló körtefák, cseresznyefák, meggyfák árnyékában kétszáz éves sírokon hajt az örökzöld, porladó koporsók fölött kapaszkodnak az akácok. Egykedvű, kopott Krisztus bámul az elnéptelendő völgybe. Hortobágyi Zoltán 4 NÓGRÁD - 1981. március 99. vasárnap (Felhívás) A Nógrád megyei Tanács, a Szakszervezetek Nógrád megyei Tanácsa, a Hazafias Népfront, a KISZ Nógrád megyei bizottsága, a megyei közművelődési intézmények (József Attila Művelődési Központ, Balassi Bálint megyei Könyvtár, TIT, múzeumi szervezet, levéltár), valamint a Nógrád megyei Moziüzemi Vállalat meghirdeti a szocialista, ifjúsági és munkabrigádok közművelődési mozgalmát. A mozgalom célja, hogy a dolgozók még jobban bekapcsolódjanak társadalmi, gazdasági és kulturális életünk cselekvő valóságába, hogy tovább erősödjön a kollektív tenniakarás. A mozgalom — a kampányjelleget elkerülve — rendszeres, egész éven át tartó művelődési tevékenységet, programokat kínál, ajánlásokkal segíti a brigádokat kulturális vállalásaik teljesítésében. Rendszeresen rejtvénypályázatokat jelentetünk meg, műveltségi vetélkedőket hirdetünk. A mozgalom ajánlása gazdag, igyekszik valamennyi brigádtag érdeklődésének, igényének eleget tenni. Az a célunk, hogy mindenki megtalálja a neki legmegfelelőbb művelődési, szórakozási alkalmat. A mozgalomba benevező brigádok tevékenységét figyelemmel kísérjük és értékeljük. 1981 végén megyei szintű vetélkedőt szervezünk, melyen értékes díjakkal jutalmazzuk a legjobb eredményt elérő brigádokat. A közművelődési intézmények a brigádok tájékoztatását plakátújságon közzétett ajánlásokkal, programfüzetek megküldésével végzik. Az íráso» tájékoztatáson kívül folyamatos és rendszeres szóbeli tájékoztatást adnak az üzemi szakszervezeti bizottságok, a művelődési bizottságok titkárai, a szakszervezeti és tanácsi közművelődési intézmények vezetői, munkatársai, valamint a tájékoztatásra létrehozott információs központ és jegyiroda. (Megyei művelődési központban, Tanácsköztársaság tér 13. Telefon: 14-367, 12-637.) Nevezési határidő: 1981. április 15. Tájékoztató füzet és nevezési lap a szakszervezeti bizottságoknál igényelhető. A nevezési lapokat kitöltve a munkahelyek szakszervezeti bizottságához kell eljuttatni három példányban. Szakszervezetek Nógrád megyei Tanácsa Nógrád megyei Tanács VB KISZ Nógrád megyei bizottsága NF Nógrád megyei bizottsága Úi helyesírási szabályzat A tervek szerint 1982-ben az első közreadott akadémiai helyesírási szabályzat megjelenésének 150. évfordulóján teszik közzé a magyar helyesírási szabályzat tizenegyedik kiadását. Az új szabályzat előkészületeiről tanácskozott a közelmúltban a Magyar Tudományos Akadémia elnöksége.
