Nógrád. 1981. március (37. évfolyam. 51-76. szám)

1981-03-29 / 75. szám

Visszaesés vagy igazodás? AVEGYÉPSZER salgótarjá­ni gyára' az elmúlt esztendőt 496 millió forint árbevételi terv mellett 82 millió forint nyereséggel zárta. Az idén vi­szont csak 360 milliós árbe­vételt terveztek 50 milliós .nyereség elérése mellett. Visz- . szaesésnek, vagy a lehetősé­gekhez való igazodásnak te­kinthetjük az előző és mos­tani év között jelentkező kü­lönbséget? NEM TÜDŐM ELFOGADNI — A változás nem ért vá­ratlanul bennünket. A nép­gazdaság ismert nehézségei, a világpiae kedvezőtlen hatásai csak az idén jutottak el hoz­zánk. Valószínű másként ala­kult yolna helyzetünk, ha ra­gaszkodunk a bázisszemlé­lethez, nem használjuk ki le­hetőségeinket, évről évre csak annyit lépünk előre, hogy el­érjük az V. ötéves terv végé­re tervezett 320 milliót. Nem így cselekedtünk, s állítom, hogy jól tettük, mert nem volt szabad elszalasztanunk a kínálkozó lehetőségeket csak azért, hogy elkerüljük a bá­zisszemléletből fakadó kelle­metlen megítélést. Én, egy- egy gazdálkodó egység fejlő­désének elbírálásánál nem tudom elfogadni a bázisszem­léletet, inkább afelé hajlok, hogy a termelésnek megvan a maga ciklikussága. Ezért min­denkor a lehetőségek kihasz­nálása a legfontosabb nép- gazdasági érdek — vélekedik Gressai Sándor, a gyáregység vezetője, majd így folytatja: — Ha viszont az abszolút szá­mokat nézem, akkor valóban visszaesésről van sző, még­hozzá olyanról, ami igazodást jelent a mai lehetőségekhez. Vajon mit takarnak az előbbi gondolatok? termék Átrendeződés Ez szabta meg az új lehe­tőségeket, jelölte ki a felada­tokat, határozta meg a kö­vetendő gyakorlatot. Amíg a korábbi években a szocialista export az éves terv 20 száza­lékát alkotta, addig 1981-ban az előbbi részarány 20 száza­lékra csökkent. — Miért? — Az államközi egyezmé­nyek elhúzódása miatt nem rendelték meg a korábbi mennyiségeket. Olyan árvál­tozások következtek be, ami­nek hatására olyan termékek kerültek a veszteséget hozó gyártmányaink listájára, ame­lyek korábban nyereségesek voltak. Ez utóbbiakat újakkal kellett felváltanunk. A külföl­di megrendelők nem voltak hajlandók a nálunk bekövet­kezett anyag- és energiavál­tozásokat elismerni, az álta­lunk javasolt árakban. 1.979 derekán, de főleg 1980 máso­dik felében már láttuk, hogy ebben az esztendőben szigo­rúbb feltételek között kell gazdálkodnunk. Ilyen nagy­arányú változásra azonban nem voltunk felkészülve. Az igazsághoz tartozik, hogy a szocialista piacokon kiesett jelentős rendelésállományt nem tudtuk tőkés értékesíté- sűvé változtatni, mert termé­keink műszaki színvonala nem elég versenyképes. Lehe­Gasztronómiai érdekességek Ostrava, az észak-morvaor- ■szági megyeszékhely lakótele­peinek új színfoltjai az étel­bárok, ahová az itt lakók és a környező üzemek dolgozóin kívül a távolabbi városré­szekből is gyakran érkeznek vendégek. E közkedveltség oka, hogy az étlap igen válto­zatos. Az ostrava-vyskovlcei ételbár például ötvenféle ételt kínál. Rövidhullámú grillsütőiben percek alatt ké­szül el a sült, a körítés. Az egyik legkedveltebb csemege a szárnyasmáj, amelynek több­féle elkészítési módját ismerik a szakácsbrigád tagjai. Egészséges szénvájék Jelentékeny pénzt és ener­giát fordít megyénk bánya- vállalata arra, hogy dolgozói jó egészségben, viszonylag pi­henten álljanak nap. mint nap munkába. Fontos helyet fog­lal el az egység szociálpoliti­kájában az üzemorvosi ellátás, az egészségügyi rehabilitáció, az üdülés, a kulturális és sporttevékenység. ÜDÜLÉS, SPORT Á bányászok egészségének óvásához a vállalatnál jelen­leg egy főállású üzemorvos áll rendelkezésre; három doktor másodállásban gyógyít. Vigyáz még a dolgozók állapotára négy úgynevezett üzemegész­ségügyi középkáder és két üzemi állományban levő egész­ségügyi dolgozó. Pillanatnyilag háromszáz- nyolcvankét csökkent munka- képességű embert foglalkoz­tatnak. Közülük kétszázhar- minckilencen kapnak kereset­kiegészítést, átlag ezerhétszáz forintot. A csökkent munka­képességűek foglalkoztatása érdekében a szénbányáknál rendszeresen' felülvizsgálják a munkaköröket és — az üzemi rehabilitációs bizottságok ja­vaslatai alapján — lehetőség szerint módosítják. A munkások nyári pihente­tésére folyamatban van egy üdülő építése- Balatonfenyve­sen, tavaly javították a bükk- széki és a keszthelyi üdülő üzemeltetési feltételeit. Gyara­pították a kikapcsolódás lehe­tőségeit a Gyurtyánosban s Fenyvespusztán. A kulturális élet és a tö­megsport gazdagításában a tárgyi feltételek előteremtésé­re fordították a fő hangsúlyt. Csaknem befejezték a tarjáni művelődési ház felújítását, javították a bátonyj kultúr- központ helyzetét, ellátottsá­gát, s a bátonyi sportkör fel­szereltségét. FORINTOK LAKASRA Amennyire lehetséges volt, segítették a vállalat dolgozói­nak lakáshoz jutását is. Sa­ját — vállalati — erőből 99 dolgozónak, az állami költ­ségvetés terhére 154 főnek ad­tak pénzbeni támogatást. E dolgozók többsége fizikai munkás és fiatal munkaválla­ló. tőségünk van viszont arra, hogy a külgazdasági egyensúly javítását az import pótlásával segítsük, bár az utóbbit nem tartják olyan értékűnek, mint a gazadságos tőkésexportot — hangsúlyozza a gyáregység ve­zetője. Igazodva a megváltozott, körülményekhez ráálltak a vegyipari készülékek, külön­böző tartályok, berendezések gyártására, melyek egy részét eddig importáltuk. Az új ter­mékekhez szükséges , alap­anyagok döntő többségét itt­hon szerzik be. Például Ka­zincbarcikának olyan hőcse­rélőt gyártottak, amit koráb­ban Importáltak. A paksi atomerőműnek rövidesen sav­álló csöveket állítanak elő. Importot takarítanak meg a négyutú csapok hazai előál­lításával is. SAJAT TERVEZÉS — RUGALMASABB VÁLLALKOZÁS — Tavaly másoktól kapott tervek alapján gyártottuk ter­mékeinket. Rájöttünk, ebből a jövőben nem tudunk megél­ni. A tervezőnek az az érde­ke, hogy minél drágább le­gyen a termék, nekünk pe­dig az jó, ha olcsóbb, ugyan­akkor a vevőnek nem kell sokat és sokféle emberrel tár­gyalni. Ezért a múlt év köze­pén létrehoztuk a tervezési osztályt. Első sikeres munká­juk a klórhordók olcsóbb elő­állításához fűződik. Saját, ter­vünk alapján 100 kilóval ke­vesebb anyag kell a termelé­séhez, mint amikor a MÉLY- ÉPTERV terve alapján gyár- •tottuk. Nem beszélve a fuvar- költségeknél, és a tárolásnál jelentkező megtakarításról — állítja határozottan Gressai Sándor. Ugyanakkor megerősítették a vállalkozói szervezetüket is, Az itt tevékenykedők felkere­sik a vállalatokat, és előnyös üzleti ajánlatokat tesznek. A megrendelők kívánságaihoz rugalmasan igazodó koordiná­ciós osztály dolgozói hozzá­járultak ahhoz, hogy március közepére ne legyen szabad ka- paritása a gyárnak, az év ele­ji, kicsit bizonytalan helyzet­tel szemben. Átmeneti Állapot A gyár vezetői mostani helyzetüket átmeneti állapot­nak, a lehetőségekhez való igazodásnak tekintik. Már most azon fáradoznak, hogy év eleji elképzeléseiket vala­milyen módon az év végére újabb igények felkeltésével és teljesítésével túlszárnyalják Foglalkoznak az újabb bázis- szemlélettől mentes jövő meg­alapozásával. Ügy tervezik, hogy jövőre a jelenleginél na­gyobb értéket képviselő gyárt­mánystruktúrához térnek visz- sza. Venesz Károly Tömegközlekedés — ma és holnap KLÉZL ROBERT KPM-MINISZTERHELYETTES NYILAT KOZATA A fejlődésnek, sőt az élet- színvonal alakulásának is lé­nyeges tartozéka a lakosság utazásainak kulturált biztosi- tása. A személyszállítási igé­nyek részben a dolgozók mun­kába járásával és a tanulók iskolába járásával, részben a szabad idő kihasználásával függenek össze. Klézl Róbert közlekedés- és postaügyi mi­niszterhelyettestől arra kér­tünk választ: milyen manap­ság a személyközlekedés? — A személyforgalom egé­szén belül az elsőként emlí­tett úgynevezett „hivatásíor- galom” túlsúlyban van, de az életmód, az életkörülmé­nyek változásával, az úgyne­vezett „szabadidő-forgalom” fejlődése a dinamikusabb. A minőségben mindkettőnek egyre növekvő szerepe, gazda­sági-politikai jelentősége van. A munkahelyre való utazás színvonala a munkavégzés ha­tékonyságára, míg az utazás­sal eltöltött idő a pihenés, a szabad idő tartamára van ha­tással. A szabadidő-forgalom minőségi összefüggései termé­szetesen ennél bonyolultab­bak; az életmódra, életkörül­ményekre gyakorolt hatása azonban tagadhatatlan. A ha­zai személyszállítás mennyisé­gi és minőségi alakulására az utóbbi évtizedben egyre na­gyobb hatással van a magán­autók számának feltartózha- tatlan növekedése. Nemzetközi tapasztalatok is alátámaszt­ják, hogy az egyéni közleke­dés gyors fejlődése — a tu­lajdonos szempontjából két­ségtelen előnyök mellett — a társadalom számára egyre ne­hezebben megoldható problé­mákat vet fel. Csak utalok a forgalombiztonság, az üzem­anyag-ellátás a környezetvéde- delem kérdéseire. Erre vezet­hető vissza, hogy közlekedés- politikai célkitűzéseink a tö­megközlekedés fejlesztésének feltétlen elsőbbségét hangsú­lyozzák. — Az elmúlt ötéves idő­szakban o személyszállítás egészére az egyéni közlekedés átlagosnál gyorsabb ütemű, a tömegközlekedésben pedig az autóbuszközlekedés viszony­lag dinamikus fejlődése volt a jellemző. Hogyan ítélhető meg tehát az utasforgalom alaku­lása? v — A tömegközlekedés elő­térbe helyezésének egyik szá­mottevő eredménye, hogy az elmúlt tervidőszakban min­den 200 lakosnál nagyobb te­lepülést bekapcsoltak az or­szágos autóbuszhálózatba. Ja­vulást sikerült elérni az uta­zás minőségében is. Nagy szerepe volt ebben, hogy a Volán autóbuszainak többsé­ge ma már a korszerű Ikarus 200-as tipuscsaládból való. Ennek köszönhető, hogy a te­lepülések helyi közlekedésé­ben mérséklődött a zsúfoltság, javult a munkás- és tanuló­szállítás. A fővárosban főként a metróhálózat bővítése veze­tett az utazás minőségi fejlő­désére. Nem lehetünk azon­ban elégedettek az utazás „kulturáltságára” jellemző, számszerűen nem mérhető té­nyezők — tisztaság, utastájé­koztatás, udvariasság stb. — többnyire emberi mulasztá­sokra visszavezethető alaku­lásával ... Az 1976—1980. kö­zötti években, a korlátozott anyagi lehetőségekkel arányo­san ugyan, de viszonylag szá­mottevően bővült, korszerűsö­dött a közlekedés eszközállo­mánya. A személyszállítás javulását — a járműbeszerzé­seken 'túlmenően — hálózat­korszerűsítési, pályaudvar­fejlesztési beruházások is elő­mozdították. Az ötéves terv­időszak végéig a többi között megépült 45 km autópálya és 35 km félautópálya, megvaló­sult mintegy 315 km út és 195 közúti híd korszerűsítése, 122 km bekötő út épült és kb. 6700 útburkolatot erősítettek meg. — Nézzünk előre is. Mit várhatunk az elkövetkező években? — Továbbra is egyik alap­vető ágazatpolitikai célkitű­zésünk a tömegközlekedés fej­lesztése. A korlátozott lehető­ségek miatt célunk a színvo­nal szerény mértékű javítása, a területi ellátottság különb­ségeinek kiegyenlítése. Ki­emelt feladat az átlagosnál gyorsabban növekvő helyi és város környéki utazási igé­nyek kielégítése . . . Miköz­ben a budapesti tömegközle­kedési igények nem változnak lényegesen a következő öt évben. a vidéki városokban számottevő, mintegy 20 száza­lékos növekedés várható. Bu­dapesten tovább épül a met­ró. A fővárosban és egyes nagyvárosokban jobban elő­térbe kerül a környezetet ke­vésbé zavaró, kedvezőbb ener­giafelhasználású villamos üze­mű troliközlekedés. Budapes­ten 20 km-rel, vidéken 44 km- rel bővül a hálózat. A nö­vekvő igényekhez szükséges járműkorszerűsítés mellett mind halaszthatatlanabbá vá­lik a jórészt elavult üzeméit tetési háttér fejlesztése, vala­mint a tömeg- és gépkocsi­közlekedés számára egyaránt fontos pályafeltételek, (utak, hidak, csomópontok, villamos- vágányok) javítása . . . Mind­ezekhez azonban az előző idő­szakhoz hasonló, vagy annál szerényebb lehetőségekkel számolhatunk. Ez kényszerítő­én előtérbe helyezi a szerve­zési intézkedéseket, amelye­ket az érdekelt tanácsokkal közösen kell megvalósítanunk. Ilyenek például a lépcsőzetes munkakezdés szélesebb körű bevezetése, a tömegközlekedé­si útvonalak mentén található üzletek jobb áruellátásának megszervezése, a belvárosi raktárak fokozatos kitelepíté­se, a tömegközlekedési szem­pontból fontos és az országos utakat tehermentesítő tanácsi utak ésszerű egyirányúsítósaj korszerűsítése, a parkolás sza­bályozása, fejlesztése, a tö­megközlekedési hálózatok ész­szerűbb kialakítása, az indo­kolatlan párhuzamosságok megszüntetése. A mintegy 60 ezer km tanácsi (ebből több mint 30 ezer km belterületi) úthálózat fejlesztésénél, kor­szerűsítésénél jobban kell ér­vényesülnie a városi gyűjtő- utakra való koncentrálásnak, a legjobban túlterhelt városi utak és csomópontok teher­mentesítésének, a fontakra összpontosuló forgalom meg­osztásának. Mindezek megva­lósulása is, a növekvő forga­lom következtében, a városi közlekedésben lényegében a színvonal megőrzését, egyes már-már kritikus helyeken a feszültségek enyhítését, más településkategóriákon belül pedig a különbségek kiegyen­lítését eredményezheti. — Mi várható a legtöbb utast szállító vasúttól? — A távolsági utasforga­lomban várhatóan növekedni fog a vasút igénybevétele. Ezt az utazások minőségének ja­vításával is elő kívánjuk se­gíteni. A vasúti járműállo­mány mintegy 400 személy- kocsi beszerzésével korszerű­södik, továbbá felújítanak 1400 km vasúti pályát, 440 km hosszúságban önműködő biztosítóberendezést szerelnek fel, s villamosítanak - 280 km vasútvonalat. A gőzvonta­tás a következő öt éven be­iül gyakorlatilag megszűnik. — Hogyan ítéli meg az au­tóbusz- és személygépkocsi­forgalmat? — A közúti járműállomány korszerűsítését mintegy 8 ezer autóbusz forgalomba állítása segíti. Egyszersmind számolni kell 1985-ig, mintegy 600 ezer személygépkocsi import­jával. Az autók száma így el­éri a másfél milliót ... A továbbra is dinamikusan nö­vekvő közúti forgalom szá­mára lehetőség szerint javuló feltételeket kell teremteni. Ezt segíti a közúthálózat fej­lesztésére, korszerűsítésére előirányzott mintegy 54 mil­liárd forint, amiből 63 km autópálya és 49 km íélautó- pálya épülhet, s folytatódhat a főutak és összekötő utak burkolatmegerősítése, a kis forgalmú alsóbb rendű utak állagmegóvó fenntartása, va­lamint a hat méternél keske­nyebb útburkolatok kiszélesí­tése ... A jövőben fokozot­tabban számolunk a nem köz­lekedési vállalatok tulajdoná­ban levő, úgynevezett közületi autóbuszok szervezettebb, cél­tudatosabb felhasználásával,' elsőrendűen a munkásszállítá­sok színvonalának javítása céljából. Nem a korlátozáso­kat, hanem a jobb kihaszná­lást Segítő ösztönzést tartjuk célravezetőnek. Fahidy József A papír a fontos? Fura históriát hallottam: nemrégiben, akár egy nógrádi üzemben is megeshetett. Le­fokoztak egy művezetőt. No, nem azért, mert kiderült ró­la. hogy alkalmatlan a mű­szak vezetésére. Az ok sok­kal egyszerűbb, nincs meg a nyolc osztálya. Helyére pelyhedző állú tech­nikust állítottak, akinek bi­zonyítványai a legszebb re­ményekre jogosítottak. Telt, múlt az idő, aztán egyszercsak újra elővették a régi embert, s bújtatva bár, de őt helyezték megint a mű­szak élére. A technikus saj­nos, csődöt mondott, keze alatt megvadultak az embe­rek, s már-már veszélybe ke­rült az éves terv teljesítése. A rehabilitált művezető zokszó nélkül állt régi helyére. És a rákövetkező héten a műszak teljesítményei visszakúsztak az éveken át megszokott ma­gasságba. A művezető — bár nem ke­res rosszul — általában keve­sebbet visz haza a borítékban, mint legtöbb munkása. Min­dent elkövet ugyanis, hogy emberei megtalálják számítá­sukat. Titka, ha van egyálta­lán, legfeljebb az, hogy „ver­tikumban” gondolkodik. Tud­ja, hogy a technológiában elég egyetlen meggyengült láncszem, s kész a baj. Ezért arra törekszik, hogy műszak­jában alkalomadtán mindenki tudjon helyettesíteni minden­kit, s ha mégsincs erre szük­ség, akkor műszakról műszak­ra a legjobb . összeállításban „futhassanak ki”. Vagyis min­denki azt csinálja, amihez a legjobban ért. Mondhatni, nincs ebb'en semmi rendkívüli! Csakhogy manapság nem terem mindén bokorban ilyen művezető. S mégis: egy rosszul alkalma­zott rendelkezés elég volt ah­hoz, hogy két évtized után meggondolatlanul elmozdítsák a helyéről. Hasonló példa kínálkozik nem is egy. Panaszolta példá­ul egy vezető,, hogy két da­rust „földre” kellett paran­csolnia, mert kiderült, hogy csak hat osztályuk van. Pe­dig jó ideje daruznak már, s kiválóan látták el a felada­tukat. Most téblábolnak lent a műhelyben. Nem találják helyüket s a felkínált munka se ínyükre való. Már az is megfordult a fejükben, hogy odébbállnak, hátha máshol nem betűkre értelmezik a rendelkezéseket. Tanulni nincs kedvük, de még ha lenne bennük hajlandóság, akkor is csak két esztendő múlva gya­korolhatnák választott mes­terségüket. Nem azt akarom mondani, hogy félre minden papírral, éljenek az autodidakták, akik maguktól jönnek rá minden­re. Ellenkezőleg: nagyon is üdvözítő lenne, ha képzett, művelt i fők sokasága dolgoz­na mindenhol az iparban. Ám ez nem megy egyik nap­ról, sőt egyik évről a másik­ra, ha még oly’ szigorú ren­delkezések lépnek is életbe. A régebbi dolgozóknak — nyu­godtan nevezhetjük derék­hadnak őket —. szóval ezek­ben a tapasztalt, meglehet kevésbé pallérozott emberek­ben jelentős szakmai tudás halmozódott fel, amiről vég­zetes és tisztességtelen lenne lemondani. K. P. Jeles eredmények sorakoznak a Somoskőújfalui Ivanics Tűn* de bizonyítványában, aki a Salgótarjáni Ruhagyárban sa­játítja el a nőiszabó-szakmát. A megyeszékhely dinamiku­san fejlődő üzemében esztendők óta folyamatosan képezik a fiatalokat, korszerűen felszerelt tanműhelyben, üzemszerű körülmények között ismerhetik meg jövendő mesterségüket. A ruhagyár neveltjei szakmai vizsgáik után bekapcsolód­nak az üzemi termelésbe, jó kereseti lehetőséget biztosítva maguknak. Képünkön Ivanics Tünde harmadéves tanuló Gáspár Józsefné szakoktató irányításával végzi munkáját NÓGRÁD - 1981. március 29., vasárnap 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents