Nógrád. 1981. március (37. évfolyam. 51-76. szám)

1981-03-27 / 73. szám

Mozgásban a munkaerő A munkaerő-gazdálkodást egy sor olyan módosulás jellemzi, amelyet a fejlődés mér sékel tebb üteme, a termékszerkezet-váltás, illetve az ezzel összefüggő munkaerőmozgás idézett elő. Ezek a változások már 1976—80 között megkezdődtek, s abban nyilvánultak meg, hogy a munkaerő-állomány több évti­zedes gyarapodása után megkezdődött a ke­resők létszámának apadása. Az új jelensé­gek közé tartozik, hogy míg a korábban di­namikusan növekvő ipari, építőipari létszám mérséklődni kezdett, „fordult a kerék” a mezőgazdaságban is — az agrárdolgozók száma növekedésnek indult. Ugyancsak a változások listájára írandó, hogy a vállala­tok munkaerő-kereslete csökkent. A számítások szerint az elkövetkező öt évben a munkaképes korú lakosság mintegy 50 ezer fővel csökken. Kisebb lesz a nyug­díjas munkavállalók tábora is. A keresők létszámának ilyen mértékű apadását nem ellensúlyozzák a gyesről visszatérő nők. Mindezek alapján az iparban és az építő­iparban foglalkoztatottak száma 5 év múlva a mostaninál 120—150 ezerrel lesz kevesebb; várható viszont, hogy a szállításban, a hír­közlésben, az egészségügyben és a szolgál­tatásokban nő a létszám A következő fél évtizedben a munkaerő kereslete és kínálata megközelíti az egyen­súlyi állapotot. Ez azonban nem azt jelenti, hogy ezután bárki bárhol elhelyezkedhet. A gazdaság új követelményei és a foglal­koztatáspolitika feltételeinek megváltozása időszerűvé tette a munkagazdaság újraérté­kelését — hangsúlyozták a februárban' tar­tott III. munkagazdasági konferencián. A VI. ötéves tervidőszak egyik központi fela­data várhatóan a teljes és hatékony foglal­koztatás egyidejű megvalósítása. A gazdasá­gi fejlődés jellegéből adódóan a korábbinál több társadalmi és egyéni konfliktus felol­dására, enyhítésére lesz szükség. Az említett tanácskozáson a munkaügyi miniszter le­szögezte: a két követelmény egyidejű telje­sülése egyúttal kifejezi a munkához való jog és az ezzel, járó kötelezettség egységét is. A teljes foglalkoztatás emellett azt is je­lenti, hogy maximálisan ki kell használni a termelés legfontosabb erőforrását: az ember fizikai és szellemi képességeit. A teljes fog­lalkoztatás megvalósításában változást hoz, hogy az irányító szervek — az állami válla­latok és a szövetkezetek mellett — jobban figyelembe veszik a második gazdaság lehe­tőségeit. A második gazdaság térnyerése egyebek közt azzal magyarázható, hogy ilyenképpen több mód nyílik a lakosság igé­nyeinek kielégítésére, s a verseny kibonta­kozása feltehetően elősegíti az indokolatlan jövedelemkülönbségek felszámolását. A teljes foglalkoztatás természetesen nem valósítható meg ingyen. A munkaerőmozgást kikényszerítő struktúraváltással kapcsolatban nem elég a propaganda, nem elég a meggyő­zés. Az átképzés, az utaztatás pénzbe kerül. Ami a másik fő kérdést, a hatékony fog­lalkoztatást illeti, ezzel kapcsolatban min­denkinek vannak rossz tapasztalatai. Ezek a következőkben foglalhatók össze: nem egyenletes a terhelés, különböző jogcímeken gyakran elvonják a dolgozókat az alaptevé­kenységtől. Továbbá: a munkahelyek át­szervezésekor, az ösztönzők kialakításakor nem mindig és nem mindenütt veszik te­kintetbe az emberek egyéniségét, a dolgozók érdekeit. A Magyar Villamos Művek Tröszt fo­gyasztásmérő, terhelési görbéi szerint a hét különböző napjain rendkívül eltérő a munka intenzitása és hatékonysága. Különösen hét­főn és a szabad szombat előtti pénteken kúsznak alacsonyan a görbék. Nem törés­mentesek a műszakváltások sem. Az ötnapos munkahétre való áttérés is indokolttá teszi, hogy a vállalatok és szö­vetkezetek, illetve maguk az emberek — mindenki a maga kosztján — az eddiginél jobban gazdálkodjanak, a termelés legfonto­sabb erőforrásával. A heti munkaidő csök­kentése néhány területen már az idén, jú­lius 1-én megkezdődik. Az ötnapos munka­hét célja a pihenőidő növelése, az életkörül­mények javítása. Ez azonban semmiképpen sem valósítható meg olyan áron, hogy a munkaidő-rövidítés miatt csökken a gazdál­kodó szervezetek teljesítménye, romlik a termékek és a szolgáltatások minősége, és a termelési kooperáció, netán csökken a dol­gozók keresete. Vagyis a rövidebb munka­időnek termelékenységnövekedéssel kell együttjárnia, s ez — miután új beruházá­sokra csak gyéren lesz lehetőség — egyúttal a belső tartalékok feltárását, a szervezett­ség színvonalának javítását is igényli. m. p. Választékot bővít, hiányt pótol KisHatármenti árucsere A szocialista országok kö­zötti személyforgalom fellen­dülése magával hozta a kis- határmenti árucsere „kicsi­ben” való gyakorlását. Az áru szervezett és tervszerű cseré­jére az ország néhány határ menti vidékén vállalatokat jelöltek ki. Nálunk ilyen a Nógrád megyei Általános Fo­gyasztási és Értékesítő Szö­vetkezetek Beszerző és Érté­kesítő Közös Vállalata, rövi­den SZÖVKER. A közös vállalat évtizede működik azzal a céllal, hogy a kis szövetkezeteknek is le­hetővé tegye a nagy vevőt megillető előnyök élvezését. Emellett erőteljesen bekap­csolódott az export-import forgalom lebonyolításába, há­rom évvel ezelőtt már több mint 11 millió forint érték UFO-nak hitt lepkék Az UFO-észlelések közül néhányat vándorló rovartö­megek okozhattak — vélik P. Callahan és R. W. Manhin ro­varkutatók. Állításukat a fenyőaraszoló tömeges meg­jelenése és az adott területről érkező UFO-bejelentések fel­tűnő egybeesésével bizonyít­ják. A jelenség okát laborató­riumban vizsgálva kimutatták, hogy a lepkék erős elektromos térben feltöltődnek és a mikrokisülések miatt fényle­ni látszanak. A sötét labora­tóriumban már egy lepke fé­nyét is jól lehet látni több méter távolságból. Mivel a fenyőaraszoló igen nagy tö­megekben vándorol — megfi­gyeltek már 100 km hosszú és 25 km széles rovarfelhőt is —, megfelelő meteorológiai kö­rülmények .között az állatok úgy feltöltődhetnek, hogy a fel­hő éjjel' intenzíven fénylik. A diffúz gomolygó fénylést az okot nem ismerő megfigyelők „természetesen” UFO-nak vé­lik és bejelentik. A két ku­tató most a régpbbi bejelenté­seket tanulmányozza (ezeket az USA légügyi hivatala jegyzi fel), és így kíván ada­tokat szerezni a lepkék ván­dorlásáról. erejéig. A következő években látványosan fejlődött a for­galom, s ebben nagy része volt annak, hogy a megyei állami kereskedelmi vállala­tok is bekapcsolódtak a ha­tármenti árucserébe. A ta­valyi forgalom meghaladta a 43 millió forint értéket, érez­hetően bővítve a választékot, s pótolva néhány hiányzó cikket. Éppen ezt a hivatást szolgálják az áruházi cserék: a szerződő felek saját kész­letükből azt kínálják fel, ami ott már igény feletti, a má­sik oldalon viszont nagy ke­resletre számíthat. Áruházan­ként az egymásnak felajánlott és értékesített cikkek köre el­éri a száz tételt. Az árucsere fejlődésének ütemére jellemző, hogy 1979- ben az előző évitől 82 száza­lékkal több, 1980-ban a meg­előző évi érték 213 százaléka cserélődött a partnerek kö­zött. A határmenti árucsere bő­vítésében még további lehe­tőségek kínálkoznak. Idén a csere újabb 25—30 százalékos gyarapodására számítanak megyénkben. Értéke várha­tóan megközelíti a 60 rpillió forintot. Egyrészt közvetlen áruházi csere útján, másrészt a SZÖVKER közreműködésé­vel bonyolódik le. Mint azt az ez ügyben minap megtartott salgótarjáni értekezletén is elmondták, az ipari vállala­tok, szövetkezetek is nagyobb részt vállalhatnak belőle sa­ját készleteik felajánlásával, sőt, a határon túli partner igényeinek megfelelő cikkek termelésével. Az idei csere keretében be­érkező áruk közül legjobban a kordbársonyok, a frottír­törülközők, a szőnyegek, a gyermekanorákok, bébi kö­tött holmik, papucsok, csiz­mák számíthatnak a megye vásárlóinak érdeklődésére. Zömmel az év második felé­ben vásárolhatunk belőlük. Igen előrehaladott tárgyalá­sok folynak evégett a Prior két besztercebányai áruházá­val. Sokszínűség, életképesség Zavarba Jönne az igazgató elvtárs, ha..? Három, jól elkülöníthető ter­mékcsalád jellemzi az ÉLGÉP 5. sz. pásztói gyára kollektí­vájának tevékenységét. Ennek kapcsán a kérdések kérdése a következő: mennyire korsze­rűek termékeik, illetve, okoz-e gondot értékesítésük? — Nem — állítja határozot­tan a közvetlen, jól megter­mett, első benyomásra is szim­patikus Pataki Sándor igazga­tó. Nem várva meg az újabb kérdést, nyomban így folytat­ja: — Az első családba sorol­juk a hagyományos gépeket és berendezéseket. Ide tartozik a megyében is jól ismert fer­defelhordó szerkezet és a hoz­zátartozó valamennyi pótal­katrész. Ezt a terméket még a MEZÖGÉP-től .örököltük, s 1974 óta gyártjuk. Az NDK- val kötött hosszú távú állam­közi egyezmény keretében ez évben 40 millió forint a be­vételünk ebből a termékből. Komplett egységeket szállí­tunk a megrendelőnek. Három évvel ezelőtt megkongatták a vészharangot e termék felett. Ügy volt, hogy lassan elsor­vasztjuk a gyártást, aztán egy gyors pálfordulás után újra megkétszereztük, a termelést. Jelenleg 3300—3500 darabot gyártunk és küldünk ki az NDK-ba. 1985-ig a biztos ter­mékek közé soroljuk, s ma már két típusban: gabona- és rizsaratóban gyártjuk. Utóbbi a korábbi korszerűbb, ' mai változata. — És gazdaságos is? — Tavaly még az volt. Fi­gyelembe véve az energia- és anyagáremeléseket, az idén nem hoz nyereséget, de nem is fizetünk rá. Hogy mégis miért gyártjuk? Ezt kívánja az ország mezőgazdaságának érdeke. Ugyancsak a mezőgazdaság­hoz kapcsolódik az első ter­mékcsalád következő tagja. Ezek az állatélelmezési gépek. Ilyenek: a kalapácsos darálók, takarmánykeverő gépek, ürí­tők, stb. — Takarmánykeverőből 5 komplett egységet szállítunk Kínába. Egy-egy ilyen beren­dezés 35 kisebb-nagyobb egy­ségből áll. E termék előállítá­sát Mosonmagyaróvártól vet­tük át, 200 kilogrammnyi rajz, és egy fuvarra való szerszám kíséretében. A takarmányke­verők gyártását 1979-ben kezd­tük el. Az említett mennyisé­get év végéig szállítjuk —ve­szi vissza a szót a jó értelem­ben vett szakmai becsvággyal beszélő igazgató. Ezzel azonban még nem fe­jeződik be az első csoportba sorolt termékek listája. Itt kapott helyet a kenyérgyári ellenőrző szita is. A termelt mennyiség egyharmadát cseh­szlovák és lengyel exportra biztosítják. — Eddigi számításaink mu­tatják, hogy ennél a terméknél nem lesz nyereségünk. Min­denesetre nagyon jó tanuló­A takarmányprésgépek matri­cáját korszerű gépeken ké­szíti Bencsik József lakatos. iskola volt a gyár szakembe­reinek. Kis termékről, de an­nál bonyolultabbról van szó. Immáron több éves múlt jellemzi á második termék­családba tartozó- gyártmányo­kat; a forgácsolt alkatrészek gyártását, melyeket a meg­rendelők a takarmány- és présgépek javításakor, fel­újításakor használnak fel. A matricához tartozó gör­gők gyártását is modernizál­ták, mely során jelentősen nö­velték az utóbbiak élettarta­mát. Azonos időszakra vállal­nak garanciát akár krómból, akár szénacélból állítják elő. Az említett forgácsolt alkat­részekből erre az évre húsz­millió forint árbevételt ter­veztek. A harmadik termékcsalád­ban sem saját termésű gyárt­mányokról van szó. — Belső átcsoportosítás ré­vén került hozzánk a 2. sz. gyárunkból az üvegszálas po­liészter termékek termelése. Mégpedig azért, mert itt job­bak a gyártási körülmények. Repertoárunkba tartozik a vegyianyagoknak ellenálló permetlétartály, a sonkapác- kád, a sóadagoló stb. E kor­szerű termékekből 20 millió forint értékű bevételre számí­tunk — folytatja az telőbbi gondolatot az igazgató, majd szerényen hozzáfűzi: — 14,5 milliós nyereséget kívánunk elérni 100 milliós termelési ér­ték után. Bár az elmondottak kelle­mes érzést váltanak ki az emberben, mégis ágaskodik benne az újabb kérdés: — Vajon a jelenlegi termék- struktúra nem okoz-e valami­féle szellemi ellanyhulást? — Nem — emeli fel határo­zottan és tiltakozóan a hang­ját az igazgató. — Ma sok­színűségünk jelenti életképes­ségünket. Megrendelési, érté­kesítési gondjaink nincsenek, valószínű azért sem, mert ru­galmasak és mozgékonyak va­gyunk. !.........tt" r-— "»■mrnir ''wimnninnmpti'iiiHi ff .."'"‘"""f 1 , «lífiii!! .% í » * ■ £ W , l í Am 1 i.ulU Az ÉPGÉP komplett sajtgyárat készít a Szovjetuniónak, A pásztóiak a hűtőrész hatalmas méretű ajtóit készítik. (Bábel László felvételei) A termőtalaj védelmében Endrefalván lél gazdálkeducsk a földdel Az endreíalvai Aranyka­lász Termelőszövetkezetben még jóval az egyesülés előtti időkre — csaknem 15 évre — nyúlik vissza a meliorációs tevékenység. Igaz, akkor a melioráció még' csak a nád irtását és a vizenyős terüle­tek lecsapolását jelentette, de legalább elkezdődött. Nem úgy, mint sok más helyen. . . Az alagcsövezést az ötödik ötéves terv első évében kezd­ték meg és három év múlva, 1979-ben már búzát termett az első meliorált terület, amely korábban hasznavehe­tetlen volt a mezőgazdasági termelésre. Jelenleg már 167 hektárnyi ilyen terület van egy táblában, amelyen szépen zöldell a búza. Ez természetesen nem egyik napról a másikra követke­zett be. Kétévi megfeszített munkába — saját kivitele­zés, saját gépek igénybevéte­lével — tellett, mire kitűnő kultúrtalaj lett a vizenyős te­rületből. Az első évben álta­lában valamilyen takarmány- növény — silókukorica, vagy hybar kerül a talajba, s csak az utána következő esztendő­ben szoktak gabonát vetni a meliorált területre. Endrefalván nem ért vé­get a melioráció, az idén újabb mélyebben fekvő terü­letek víztelenítéséhez kezde­nek, folytatják az üzemi föld­utak rendszerének kiépítését, az altalajlazítást és a kémiai talajjavítást is Ettől azt várják, hogy a növényter­mesztés eredményei tovább javulnak. Az állattenyésztés szempontjából is jelentős az a 100 hektárnyi gyeptelepí­tés, amelyet az eddig vizenyős területen végeztek el, hiszen ez nemcsak olcsó takarmá­nyozást tesz lehetővé, hanem egyúttal biztosítja a szarvas- marhák természetszerű tartá­sát is A termelőszövetkezetben jól tudják, hogy a termőterület növelése fontos kérdés és azt is, hogy az ésszerűen végzett, komplex melioráció jó befek­tetés. Hogy milyen fontos kérdés ez Endrefalván, mutat­ja, hogy speciálisan képzett szakembert alkalmaznak a meliorációs munka irányítá­sára, és ami igen lényeges, a már kész létesítmények folya­matos karbantartásának ve­zetésére. A VI. ötéves terv időszaká­ban tovább folytatják a már megkezdett nagy munkát és a következő öt esztendőben több tízmillió forint értékű komplex meliorációs tevé­kenységet végeznek az end- refalvai határban. Csak az a kár, hogy ha­sonló példával kevés nagy­üzem dicsekedhet. S azok a gazdaságok, amelyek későn eszméltek, olyan hátrányba kerültek, amely hosszú ideig behozhatatlan les2. Z. T. — Valóban e munka az esz­tergályosoknak bizonyos ideig egysíkú volt. Valószínű, hogy ha álmukból felköltötték vol­na őket, rögtön tudták volna, mit kell tenniük. Szakmai is­mereteik bővítésére 1979-ben szerveztünk egy továbbképző tanfolyamot. Ezt az is indokol­ta, hogy régi gépparkunkat újakkal frissítettük föl. A tan­folyamon kiderült — amelyet 18-an elvégeztek —, hogy a jó­kezű, jó észjárású szakembe­rek esetenként igen egyszerű műszaki kérdésekről is elfe­ledkeztek. Az előbbi változás­sal egyidejűleg az alkatrésze­ket is korszerűsítettük. A gra­nulálóban használatos matri­cák iránt Csehszlovákia is érdeklődik. Ebből a nagy ér­tékű termékből tavaly négy­százat állítottunk elő, az idei programban hatszáz gyártása szerepel. Tökéletesítésére kö­zös kísérleteket folytatunk, így kell cselekednünk, nehogy nehéz helyzetbe kerüljünk — hangsúlyozza Pataki Sándor. — Ez azt jelenti, hogy nem jönnek zavarba, ha valame­lyik vezető stratégiai termé­kük máról holnapra kiesik a termelésből? Mondjuk a fer­defelvonó. — Már holnapután hoz­nám az új, rövidesen gyárt­ható terméket — válaszol az igazgató. Nejiéz lenne ennek a ma­gabiztosságnak az összes for­rását felkutatni. Kevesen di­csekedhetnek azzal, amivel ők. 1962-től dolgoznak nye­reségesen. Minden két és fél évben átszervezték őket. Ter­melésük 70 százaléka exportra kerül, amit államközi egyez­mény keretében bonyolítanak le. Távozóban is Pataki Sándor alábbi szavai kísérnek el: — Nem jönnék zavarba! Biztos, hogy e pozíciót ma­napság sokan és másutt szí­vesen elfogadnák ebben a ki­élezett világversenyben. — venesz — Serfestenyésztési gondok Az NSZK-ban húsfeldolgo­zás céljára évente mintegy 30 millió sertést „állítanak elő”. .Nagyipari tenyésztéssel évi' 4—5 millió malac és sül­dő pusztul el szív- és ér­rendszeri zavarok, ill. lábsé­rülések következtében. Ha összeszámolják a fölnevelés és a szállítás közben előálló veszteségeket, kiderül, hogy kb. félmilliárd márka kárról van szó. így hát érdemes ku­tatásokat folytatni annak ér­dekében, hogy miként lehet­ne jelentős mértékben csök­kenteni a „selejtet”. Fokozni lehetne pl. az izomképződési képességet, vagy ellenállóbbá lehetne őket tenni a stressz­hatásokkal szemben. NOGRÁD - 1981. március 27., péntek

Next

/
Thumbnails
Contents