Nógrád. 1981. március (37. évfolyam. 51-76. szám)

1981-03-27 / 73. szám

Felfedezni Magyarországot! Nógrád is bemutatkozott az Utazás '81-en FELFEDEZNI HAZÄNK legszebb tájait, hasznosan, kel­lemesen eltölteni a szabad időt, ehhez nyújt segítséget az Utazás ’81 kiállítás, ame­lyet sorrendben harmadik al­kalommal rendezett meg Bu­dapesten az Országos Idegen­forgalmi Hivatal. A Néprajzi Múzeumban a Kossuth téren az elmúlt hét derekán megnyitott kiállítá­son az ország 20 idegenfor­galmi hivatala, 8 utazási iro­dája, 3 szállodavállalata is­merteti programját, ad rész­letes tájékoztatást a látoga­tóknak, az érdeklődőknek, az üdülési és kirándulási lehető­ségekről. A rendezők a márci­us 29-ig nyitvatartó kiállítás­ra tartalmas programot is ki­dolgoztak. Mindennap dél­előtt 10 órától kezdődően rendezvények egész sora vár­ja az érdeklődőket. Divatbe­mutatók, vetélkedők, ismert együttesek és színészek fellé­pése, discó és non-stop film­vetítések teszik érdekessé az Utazás ’81 kiállítás színhe­lyét. Mindjárt, ahogy belépünk a Néprajzi Múzeumba az aulá­ban a megyék kaptak helyet. Borsod, Heves és Nógrád egymás mellett képviseli' Észak-Magyarországot, s az utakat kínáló hölgyek népvi­seletbe öltözve fogadják a kérdezősködők ostromát, Tár- kányi Zsuzsa hollókői népvi­seletben kedvesen, talpraeset­ten kalauzolja a pestieket, hívja őket Nógrád legszebb tájaira. Előtte az asztalon ki­adványok, leporellók, térké­pek, Veszik, forgatják és kér­dezősködnek. — Hollókő iránt nagyon nagy az érdeklődés, Hogy le­het megközelíteni, tudunk-e szállást biztosítani. Máris hí­re ment szövő- és fafaragó­tanfolyamainknak, amelyet Hollókőn rendezünk április­tól, Kérkezősködnek Balassa­gyarmat felől, Szécsény, Salgó vára, a somoskői bazaltőmlés is kedvelt hely — mondja Tárkányi Zsuzsa. Közben gazdára talál a Nógrádi útikalauz, a Hollókőt bemutató kis könyv, kelendő a Nógrád népviseleteit meg­örökítő diasorozat, térképek a megyéről, Salgótarjánról, SJ5ERT SANDORNÉ. a Nóg­rád megyei Idegenforgalmi Hivatal vezetője, is jelen volt a kiállítás megnyitóján. 1 — Borsod és Heves me­gyék nagyobb idegenforgal­mi tradíclóVal rendelkeznek mint mi, s ezért bevallottan is az a célunk, hogy a tőlük Egerből, a Mátrából, Lilla­füredről, a Bükkből jövő vendégeket egy-két napra el- csalogassuk hozzánk a me- 'gyébe. Ugyanakkor felfedez­tessük legszebb helyeinket azokkal, akik még nem jártak nálunk. Két tájékoztató jelle­gű kiadványunk közös a szomszédos két megyével, Ezek mellett szinte vala­mennyi kiadványunkat elhoz­tuk és azt a 16 perces színes a tv műsorából 1981. március 27., péntek, 15.55: Egy óra múlva itt vagyok Nógrádi tájakon című díj­nyertes filmünket, amely az IPV filmstúdióban készült, s amelyet Lőrinez József rende­zett. Ahogy figyeljük a látogatók hullámzásét, a tolongást, az északi megyék legalább olyan kelendők Budapesten, mint az Alföld vagy a Dunántúl. Tár­kányi Zsuzsának szinte tlz- pereenként kell az asztalra helyezni újabb és újabb füze­tet, amely palócföldre hívja a turistákat, kínál programot. Ebben a Nógrád Tourist is­merteti szolgáltatásait, a szál­láshelyeket, éttermeket, ven­déglőket, a múzeumokat és egy—három napos túrákat ajánl, Salgótarjánba és kör­nyékére, Nógrád megye vá­raihoz, a Nógrádi-partizán­csoport emlékhelyeihez, Ma­dách és Mikszáth egykori la­kóhelyére. # A kiállítást, amellyet Kál- lay Oszkár, az Országos Ide­genforgalmi Hivatal vezetője nyitott meg, megtekintette Robert C. Lonati úr, az Ide­genforgalmi Világszervezet (WTÓ) főtitkára is, aki sajtó- tájékoztatót is tartott. Mi a kiállítás kiadványaiban talál­tunk néhány érdekes, elgon­dolkodtató adatot. így példá­ul azt, hogy az elmúlt esz­tendőben az idegenforgalom a világon már 500 milliárd dol­láros bevételt jelentett, így az iparágak között az olaj­ipar mögött a második helyet foglalja el. Hazánk tavaly 14 millió külföldit fogadott. Az elmúlt tervidőszakban 20 mil­liárd forintot fordítottunk a Balaton, a Velencei-tó és a Mátra fejlesztésére. A kem­pingek befogadóképessége az öt év alatt csaknem megkét­szereződött. Az Express Uta­zási Iroda 1980-ban 780 ezer fiatal belföldi utaztatását biz­tosította. A természetjárásban évente 580—600 ezren vesznek részt. És mindezek mellett még számos lehetőség kínál­kozik a szabad idő jó kihasz­nálásához. A kiállítás eléje megy annak is, hogy 1982-ben minden szombat szabad lesz. Égy-egy dolgozó évente 110— ISO szabad nappal rendelke­zik. Nem mindegy, hogy ezt az időt hogyan, mivel tölti. AZ UTAZÁS ’81 meggyőz arról, segít a felfedezésben, hogy hazánknak több száz olyan települése, üdülőhelye van, amelyet érdemes felke­resni. A kiállítást is, amely vasárnapig még várja a láto­gatókat ! (Sz. L.) Tíz nap az oberhofi síparadicsomban (2.) Éjszakai verseny—bukásokkal A Bruno Krühn úttörőház Messziről alig látni a fe­nyők, lankák és hókupacok övezetébe bújt úttörőházat, amely Bruno Kühnről kapta a nevét, s bátran mondhatni, hogy szebb helyre nem is ke­rülhetett volna. Hátsó ajtaján kilépve rögvest egy sípálya legtetején vagyunk, a megye- székhelyre, Suhlra vezető út pedig az elülső kijárattól alig húsz méterre található. Jaj, de ez a húsz méter! Egyszer megesett, hogy az úton haladó autóbusz vezető­jétől azt kértük, álljon meg az úttörőházzal szemben, így időt és energiát megtakarítva könnyedén átvághatunk a néhány fenyővel tarkított húszméternyi kis ,,síkságon”, amelyet látszólag nem nagy hó borított. De csak látszó­lag, mert az első lépések után, nyakig merülve és ülve a fehér kásatömegben már egészen másként festett a kép, s míg a csöppnyi távon át- evickéltünk, hát többé fel sem merült a toronyiránti közle­kedés vágya . . . De fordítsuk komolyra a szót! Tekintsünk be néhány mondat erejéig az úttörőház munkájába, az éppen ott üdü­lő gyerekek világába. Közel három évtizedes múltra tekinthet vissza az intézmény, amelyet annak idején Wilhelm Pieck adott át rendeltetésének. Egy régi kúriát építettek át úttörőhöz­zá, ahol korábban még taní­tottak is. Az őszi, tavaszi, nyári szünetekben tanfolya­mokat rendeznek Itt kisdobo­soknak, telente pedig a pihe­nő, a síelni vágyó kisdiákok keresik fel az egykori kas­télyt. Ottjártunkkor Berlinből és környékéről érkeztek gye­rekek, - szinte reggeltől estig a hegyeket rótták, talpukon a sílécekkel, kezükben a botok­kal. Egy ízben szabadidős­programjaikba is belekóstol­hattunk, a vendégségbe érke­ző szovjet gyerekeknek adtak kedves kis műsort. Német és szovjet gyerekek önfeledt játéka volt. Bizonyá­ra a múltat valamelyest is is­merő ember számára egy ilyen kép rögtön asszociáció­kat ébreszt: két nemzet leg­frissebb „hajtása" és a máso­dik világégés között. Egyet-' len következtetés a hangula­tos epizódból, amelyet mint programot két szóban lehet tömöríteni: béke és barátság. Egyébként ez az úttörőház az Ernst Thalmannról elne­vezett gyermekszervezet köz­ponti képző és nevelő intéz­ménye a kisdobosok számá­ra. A szovjet kapcsolaton túl. együttműködnek más orszá­gok szervezeteivel is, a többi között a zánkai úttörőházzal — és most már a Nógrád megyei úttörőszervezettel is. A ház igazgatója Rolf Drei­er kedélyes, közvetlen em­M ilyen a Jő főnök? Ügy irányít, hogy ismeri emberi képességeit, személyiségét. Nem kivételez, megértő, nem parancsolgatás­sal, állandó utasítgatással „operál”, képviseli beosztottjai érdekeit, meg is védi őket. Sorolhatnánk vég nélkül kí­vánalmainkat (de hol van ilyen rendkívüli ember). Ma­gyarországon a brigádvezetők után valószínűleg az osztály- főnökök tábora a legnépesebb. Bár a diákok nem beosztottak, a jó főnök jellemzői ugyan­azok itt is, mint a többi kol­lektívában. És amilyen nagy szerepet játszanak a közvet­len termelésirányítók a mun­kafegyelem kialakításában, a jó teljesítmény elérésében, olyan fontos az osztályfőnökök tevékenykedése is a személyi- ségíormálásban, a nevelés egész folyamatában. Rendkívüli embernek kell lenni ahhoz, hogy valaki en­nek jól megfeleljen? Egyálta­lán nem —, de hol is lehetne találni annyi kiemelkedő sze­mélyiséget; egyes kis isko­lákban az igazgatón és a nap­köziseken kívül mindenki osz­tályfőnök Is, van, akit a főis­koláról kicsöppenve már osz­tály vár. Ha nem lenne, ki kellene találni! — mondta a minap lelkes ifjú ismerősöm az osz­tályfőnökéről, aki a társadal­mi munkán együtt dolgozik velük, aki rákapatta őket a havi egy színházi és havi egy természetjáró túrára és még Osztályfőn sok okos dologra. De hallot­tam olyan esetről is, hogy az „őszi" munkája a hetenkénti számonkérés órájában, merült ki. „Nekem családom van, egy szusszanásnyi szabad időm sincs" — hallhatták a diákok oly' sokszor. Nehéz vagy jó dolog osz­tályfőnöknek lenni? Mennyi­re Ismerik el ezt a pedagógiai munkát a kollégák, a szülők, na és a tanítványok? Sok-e valóban a pluszmunka? Van-e lényeges változás a feladatokban az új nevelési dokumentumok belépése óta? A salgótarjáni Petőfi iskolában beszélgetünk ezekről a kérdésekről három „oszival”: dr. Balogh Péter- nével, Bakay Lászlónéval és Tóth Istvánnal. — Osztály nélkül nem is erez­ném jól magam az iskolában, a pedagóguspályán — mond­ja dr. Baloghné, aki az osz­tályfőnöki munkaközösség ve­zetője. — Igaz, szerencsére ed­dig még mindig volt osztá­lyom. Amikor az ember kijön az óráról, a tanáriban szinte mindig valamilyen úton-mó- don osztályfőnöki problémák kerülnek terítékre, A szakta­nárok elmondják, ha vissza­esett egy-egy osztály, figyel­meztetnek, ha lazult a fegye­lem, felhívják a figyelmet a NOGRAD — 1981. márcitis 27., péntek kiemelkedő képességű tanuló­imra, no meg a leggyengéb­bekre. Hogy jól megismerjük a gyerekeket, ahhoz idő kell és nem sajnálni a fáradságot a beszélgetésekre sem a diá­kokkal, a szüleivel; minél több szituációban kell megfi­gyelni, mi rejlik egy-egy ifjú emberben, milyen pályára irá­nyíthatjuk, milyen feladatok­kal bízzuk meg. Ezért fontos, hogy végigkísérjük ötödiktől nyolcadikig őket — nemrég egy kolléganőm elment tő­lünk és a pályáról, egy hete­dikes osztályt hagyott itt; nem volt könnyű dolga annak, aki átvette, hiába tanította őket ciklusonként 9 órában, hiány­zott az az irányított megfigye­lés, ismerkedés, ami az osz­tályfőnöki munka alapja. — Kényszerhelyzet hozta létre (mert több a felsős ne­velőnk), de jó kezdeményezés­nek bizonyult, hogy már III. osztálytól vihetünk egy-egy tanulócsoportot. Én anyanyel­vet tanítottam mostani nyol­cadikosaimnak, negyediktől — az érzelmi kötődés kisebb korhan talán még könnyebben kialakul. Pluszmunka? Van bőven — egyben rajvezetök is vagyunk. A mozgalmi mun­kába is bekapcsolódunk, a tá­mogatókkal együttműködünk, keressük a partnerviszony le­hetőségét a családokkal és sokszor van közös progra­munk a tanulókkal. De ez a plusz többletet, előnyt is je­lent — elcsépeltnek hangzik a nevelésközpontú tanítás, pe­dig lényeges dolog, ebben ka­matozik az osztályfőnökség. Bakayné sok szempontból irigyelt helyzetben vau: osz­tályában sok a jó tanuló, te­hetséges, ügyes gyerek — a testnevelés tagozatosén? „krémje” —, egészen más Tóth István VI, céje. Nemrég az egymást követő fegyelmi vétségek „eredményeként” a tanulói és pedagógusközös­séggel, a szülőkkel történt megbeszélés után kizárták őket a karneváli mulatságból, A kellemetlen büntetés azon­ban nem egyedüli következ­ménye a kialakult helyzetnek. — önkritikusan végig gon­doltuk: időnként csak a fe­gyelmezetlenség tényét álla­pítottuk meg, okait, gyökerét nem keresve. Az eddiginél jobban keli törekedni arra, hogy a fejlődést észrevegyük, konstatáljuk, éljünk gyakrab­ban a dicsérettel, adjunk fel­adatokat a gyengébbeknek is. A gyerekközösség és a szülők nélkül nemcsak a kezdő pe­dagógusok tehetetlenek, a na­gyobb gyakorlattal rendelke­zők is. Az eltelt hetekben már érzünk változást: a tanulók figyelnek egymásra, a közösség fegyelmez. Cáak azon is vál­toztatnának. hogy sokan az elégségessel, a „kis kettessel” beérik, nincs törekvésük a jobb tanulásra! Egy-egy osztályközösség helyzete, annak javítása az egész Iskola ügyévé válhat. Ám végül is minden iskolai feladatnál csak az adott osz­tályokból lehet kiindulni, a nevelést arra kell építeni. Az osztályfőnökök munkaközös­sége ezért sem végezhet for­mális munkát. A nevelési ér­tekezletek előtt készített fel­mérések, a módszerek, tapasz­talatok átadása, együttműkö­dés a pályaválasztás segítésé­ben, a családi életre nevelés­ben — van bőven közös fel­adat. D e élmény is. Bakayné a lassan elballagó osz­tályáról beszél — jó közösségi szellem alakult ki, sokszor a gyerekek segítik a tanárt abban, hogyan lehet megoldani egyik-másik társuk problémáját. Tóth István a beilleszkedés gondjairól szól — ebben is nagy feladat há­rul az osztályközösségre, új társuk „sündisznóállását” vagy feloldódását egyaránt előidézheti viselkedésük. Dr. Balogh Péterné „hangos gon­dolkodásának” témája a csa­ládneveié« — vajon miért nem kedvelik a szülők az előadá- sbs formát általában, miként lehetne beszélgetéssé átfor­málni a találkozásokat? Azt hiszem, az osztályfőnöki mun­ka egyik leglényegesebb hiá­nyára, tennivalójára utal ez a gondolatmenet. Az osztály­főnök összekötő a gyerek, a család és az iskola között — nem mindegy, hogy milyen. Az Iskolához fűződő • jó vagy rossz viszonyt döntheti el. Nagy felelősség, nagy lehetőség! G. Kiss Magdolna bér, ám a fegyelemben is kö­vetkezetes, Ez utóbbi alól egyetlen kivételt azonban mégis tett, ha annak lehet ne­vezni, hogy a búcsúestén a tábor vezetőségét és a ma­gyar vendégeket éjszakai szánkózásra invitálta. Tíz­egynéhány fáklya jelentette az útjelzőket, s a kellemesen csí­pős éjszakában, akár a ródli- pályán, úgy siklottak a szá­nok a magas hegyekről. Hogy ki mikor ért egy-egy huppa- nóhoz, azt a hegytetőről ab­ból lehetett megállapítani, hogy a szánkó és utasa meg­lehetősen hirtelen elvált egy­mástól s noha se szeri, se száma nem volt a bukások­nak, mégis balesetmentes volt az éjszakai szánparádé. Egy síparadicsomban, ugye nem csoda, ha kultusza van a síelésnek. A tapasztaltab­bak tudják, hogy milyen kín­keserves dolog megtanulni siléceken járni-siklani. ök ezért nem vetik meg a kez­dőket. A léccel ismerkedők pedig azért nem, mert tanu­lótársuk éppolyan irtózatos nagyokat esik, mint ők ma­guk. így faramuci lenne a másikat kinevetni. Nos, ez a fajta „érdekközösség” vala­miféle kellemes „harmóniát" kölcsönzött a dombokról le­csúszkáló haladóknak és kez­dőknek egyaránt. Ha valaki elesett, egy udvarias kéz rög­tön ott termett. Ha netán egy nebuló „elcsapott” egy hala­dót, nem volt veszekedés, vi­tatkozás, valahogy mindenki értette, ez a tanulással jár. S a «ísport szépsége mindent megér. Véghseő Tamás gyakorló síelő, „fogadott sporttanitónk” gyakran mondogatta: — Ketten vagytok a lécen. Te, meg a majré . . . Előbb utóbbit kell legyőzni. Hát igen, ez egy meredek hegyoldalról lefelé nézve, — röpülve — nem is volt olyan könnyű feladat. Amikór egy-egy 'utazás em­lékeit rendezgetjük önma­gunkban, s újra átpörgetjük memóriánkban a történte­ket, egyfajta elégedetlenség önti el az embert. Ügy érzi, nem használta ki kellőkép­pen az adott pillanatokat, le­hetőségeket — többet is hoz­hatott volna magában. Oberhof, ez a thüringiai kis falucska a maximumot nyúj­totta. De talán éppen ezért erős a vágy, hogy újra felke­ressük ! (Véne) Tanka László SZEPESI JÓZSEF: Hondóka Ha élet — érlelő ha halál — hadak rendje Ha vágy — szeszélyes, torkos ha tett — okot rejtő Ha Jélsz — holdbéli csend ha mersz — vulkánkitörés Ha mert — lélekrezdttizs ha — hajnal ha dereng

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents