Nógrád. 1981. március (37. évfolyam. 51-76. szám)
1981-03-26 / 72. szám
1979-ben került nyugdíjba a felsőpetényi ásványbányából Hegedűs János, aki a pihenés éveit újra munkára szánja. Rétságon, a Fémmechanika Szivattyú- és Anyagmozgatógép-gyártó Szövetkezet telepén vállalta el forgácsológépek irányítását. Egy esztendőben 840 órát tölt az üzemben. Akiknek együtt előnyösebb Szemet gyönyörködtető, eoizánmázas porcelán figurák; nagyfeszültségű szigetelők; épületburkoló lapok; számítógép- vezérlésű köszörűgépekhez használatos csiszolókorongok — első hallásra egymással nehezen rokonítható termékek. Mégis van közös tulajdonságuk: megannyi egyéb cikkel együtt finomkerámia-ipari gyártmányok, amelyek a tizenöt telephellyel rendelkező országos nagyvállalat, a Finomkerámiaipari Művek gyáraiban-üzemeiben készülnek. A FIM 11 ezer embert foglalkoztat, közülük hétezret vidéki gyáraiban. Most, amikor a népgazdaságban nem ritkák a szervezeti változások, dr. Sárközy Dezsőt, a müvek vezérigazgatóját kérdeztük meg: miért előnyös tesen a népgazdaságnak is — — A termelőegységek gazdálkodása önálló ugyan, s következésképp érzékelik a piaci hatásokat és a gazdasági szabályozókból származó követelményeket, ám élvezik azokat a kooperációs lehetőségekből adódó előnyöket is, amelyeket csak egy nagyobb vállalat képes megteremteni. Ilyen előny a kerámiagyártás háttériparának központi kialakítása: az alapanyagok, a mázak, a kerámiafestékek, az égetési segédeszközök, az őrlőtestek, a speciális szerszámok, s a célgépek gyártása. De az importanyagok vásárlásakor a nagyobb tételek miatt kedvezőbbek az árak, s előny az is, hogy a külföldi cégek konszignációs raktárakat .létesítettek "nálunk. — A Finomkerámia-ipari Müveknek köztudottan jelentős az exportja is... — A FIM termelésének egyötödét exportálja, s ennek nagyobb hányadát tőkésországokba. Negyvennél több tőkésországba szállítunk, évente mintegy tíz százalékkal növelve kivitelünket. — Milyeij. lehetőségei voltak és lesznek a gyárak fejlesztésének? a gyáraknak —, s természe- e nagyvállalati forma? rámia-ipar! Művek létesítette, átadása óta továbbfejlesztette, s jelenleg vállalatunk legnagyobb gyára. Most exportfejlesztő hitelt szándékozunk felvenni, hogy a padlóburkoló -lapok gyártását korszerűsíthessük. így megteremtjük annak feltételeit, hogy a legigényesebb vevőinket is kiszolgálhassuk fürdőszoba-berendezésekkel. Egyszersmind az is megoldódik, hogy e berendezések színben, dekorációban egymással összhangban legyenek, ily módon termékeink még esztétiku- sabbakká válnak. — Milyen jövő vár a Hódmezővásárhelyi Majolikagyárra? — Az a gyár hozzávetőleg hetvenéves, s a helyi fazekashagyományokra alapozva, az alföldi festőművészek — Tornyai János és köre — hívták életre. Ma a termelés körülményei nem jók: a majolikagyárat rendbe kell tenni. Látványos beruházásra nem telik, ráadásul a világpiacon csökkent a majolikaáruk iránti kereslet. Ennek ellenére meg kell találni azt az optimumot, amely mind a termelés felfutásával, mind a beruházási költségekkel arányban áll. — Az iparág legpatinásabb gyára a Pécsett- 1868-ban alapított Zsolnay Porcelángyár. Visszakapja-e vajon régi rangját? ,— A jellegzetesen Zsolnay- kerámiák gyártásának fejlesztésével szeretnénk visszaszerezni azt a rangot, amely a pécsi gyár termékeit a húszas években Európa-szerte fémjelezte. Az eozin „titkát” sehol a világon nem ismerik, de a gyárban is mindenkor csak ketten a tudói. Azzal a gondolattal foglalkozunk, hogy művészi színvonalú kandallókat, cserépkályhákat készítsenek exportra. A pécsiek edénygyártásában az esztétikai-művészi színvonal emelése a Cél; olyan szállodai étkészleteket kell gyártani, amelyeket Európa bármely hoteljében az asztalra lehet tenni. — A nagyvállalati forma akadálya-e a viszonylagos önállóságnak? — Nem. Január 1. óta például a Herendi és a Hollóházi Porcelángyár önálló vállalatként működik. A FIM kollektívája büszke lehet arra, hogy része volt a nagyhírű herendi gyár megújításában. A hollóházi gyár, amely a település egész lakosságának kenyerét adja, a hatvanas években már-már a fennmaradásáért küzdött; azóta az elaggott műhelyek helyén korszerű gyár épült. E két beruházás több mint hétszázmillió forintba került. Ma, önálló vállalatként, mind Herend, mind Hollóháza jelentős devizát hoz a magyar népgazdaságnak. Földes Tamás Kettő a tizenegyből Nem babra megy a játék A KARANCS Húsipari Szövetkezeti Közös Vállalat, közismertebb nevén, KARANCS- HŰS fennállása óta, évről évre fejlődik. Ebben nagy szerepe van a vállalat vezetésének, az üzemben tapasztalható demokratikus légkörnek, s nem utolsósorban annak, hogy az itt dolgozók megtalálják számításukat. Szinte állandó törekvése a vállalatnak a fizikai munka könnyítése és ezzel párhuzamosan a minőség javítása. Ez utóbbiban nagyon sokat jelent az egyre erősödő munkaverseny-mozgalom, amelynek eredményessége nem csak a szocialista brigádok növekvő számában, hanem az egyre magasabb árbevételben és nyereségben • is megmutatkozik. Erről így vélekedik Bíró Miklós igazgató: — A munkaversenyben részt vevő tizenegy brigád közül négynek kiemelkedő a tevékenysége. A vásárcsarnoki húsbolt, az éjszakai raktáros-, a töltő- és a tmk-s kollektíva az, amelyre minden körülmény között számítani lehet. — ök mindig azt nyújtják, amit elvárunk tőlük — teszi hozzá Krasznai László párt- titkár, s így folytatja. — Pedig nehéz körülmények között dolgoznak, de erről meggyőződhet a saját szemével is. Először a töltőbrigádot keressük fel, amelynek tagjai Kállai Éva munkabrigád néven vesznek részt a munkaversenyben. A hatalmas feldolgozóhelyiségben, korszerű berendezés ide vagy oda, olyan zaj Van, hogy az ember a saját szavát sem igen hallja. Itt készülnek — többek között — a különböző töltelékáruk. Igaz, ezekre a gyártókon kívül aligha ismernének rá mások, merőben szokatlan halmazállapotuk miatt. A dolgozók véletlenül sem töltik a párizsi masszáját a virsli „bőrébe”, vagy éppen fordítva. Medve Istvánná, a munkabrigád vezetője a‘ fűszer-előkészítőben dolgozik. — Hogyan lett a vezetője az üzem egyik legjobb kollektívájának? — kérdem. — Társaim, szinte már a kezdettől fogva ismernek. Javasoltak vezetőjüknek, nem tudtam ellenállni... A Kállai Éva még csak „Kiváló munkabrigád”, amely lényegében egy fokozata az elérhető címeknek. — Mi lesz a következő? — Reméljük, tavaly végzett munkánkért kiérdemeljük a Szocialista brigád címet. Ügy érzem előbbre léptünk, gyorsabbak, pontosab1 bak lettünk, termékeinkkel szemben nincs minőségi kifogás, pedig naponta 5—6 tonna árut állítunk elő. ERRŐL ez áll az értékelésiben : ,A kereskedelem igényeit minden esetben kielégítették. Az ünnepi ellátás biztosításában túlteljesítették a tervet, sőt más üzemrészeknél is besegítettek.” Ha ehhez még azt is hozzávesszük, hogy nem volt fegyelmi és igazolatlan mulasztás sem, akkor máris véleményt alkothatunk a 13 tagú brigád munkájáról. Szabó Istvánnéval — az egyik legjobb dolgozóval — arról beszélgetünk, hogy nem babonás-e, de mint mondja, semmi fejfájást nem érez amiatt, hogy tizenhármán dolgoznak együtt. — Mennyit ér ez a gép, amin dolgozik? —'kérdem. — Hát... — tárja szét a kezét — pontosan nem tudnám megmondani, de biztos, hogy sokat. Krasznai László segít: — Egymilliót a két töltőgép. — Azelőtt hol dolgozott? — kérdezem a fekete hajú fiatalasszonyt. I — Boltban voltam, eladó. — Miért hagyta ott? — Több a pénz, meg jó a többiekkel együtt lenni. Tovább megyünk. A Nógrádi Sándor Szocialista Brigád az egyik legjobb az üzem kollektívái közül. Vezetője Kovács Sándor, meglehetősen szerény ember. Alig akar kötélnek állni, már ami a nyilatkozást illeti. — Csak nem teljesítménybérben dolgoznak? ZAJSZINT MÉRÉSE TENYÉSZÁLLATOK KÖRNYEZETÉBEN Svéd kutatók 27 szarvas- marha-, 15 sertés, és 3 baromfiállományban végeztek zajszintfelméréseket. Az eredmények azt mutatták, hogy a modern istállókban a zajszint lényegesen magasabb, mint a svéd lakóházakban megengedett értékek. Ezt főleg a szellőzőberendezések lármája okozza. A tapasztalatok és mérések szerint nagy jelentőségű zajforrásokat képviselnek a különböző gépi berendezések: az etető-, fejő- stb. gépek. Az állatok mozgása következtében keletkezett zajszint viszonylag alacsony. A zajártalom az állatoknál stressz-sokk formájában hat. Űj létesítmények tervezésénél figyelembe kell venni, hogy az elfogadható maximális érték 24 órán át csak 45 decibel leh%t. — Nem, órabérben. — A tmk-soknak a hibák megelőzése, elhárítása, illetve a karbantartás a feladatuk. Sok munkájuk van? — Akad bőven. — Olyan is, amit nem tudnák kijavítani? — Olyan nem! — csillan fel a szeme. — A hibát meg kell szüntetni. Azért fizetnek minket. Látta volna a múltkori csőrepedést! Még a villany- szerelők is gödröt ástak. Hogy nem tetszett nekik? De megcsináltuk. — Órabérben dolgoznak. Mi a garancia a jó munkára, a munkaidő kihasználására? — Egyrészt szocialista brigád vagyunk, másrészt több milliós gépállományról kell gondoskodnunk, harmadrészt, van köztünk a kormány által kitüntetett lakatos és kiváló dolgozó címet elnyert hűtőgépszerelő is. Ez csak elég? — Tökéletesen. — Itt egy pár órás kiesés a vízellátásban több tízezer forint kárt okozhat, az áram- kimaradásból ugyanennyi már katasztrofális lehet. Itt nem babra megy a játék. — Ügy hallottam, van olyan újításuk, amelyet már régen alkalmaznak, de még csak most fogják beadni a javaslatot elfogadásra. Miért? — MIÉRT? — vonja meg vállát Kovács Sándor. — Talán azért, mert az a lényeg, hogy hasznát lássa az üzem, nem pedig az, hogy kipipálhassunk egy vállalást. Z. T. HALFARMOK AZ OHOTSZKI-TENGEREN Szovjet szakemberek mesterséges halszaporító farmot alakítottak ki az Ohotszki- tenger északi részén. Itt több mint 100 milliárd heringikrát mentettek meg a pusztulástól. A halfarmok létrehozása azért vált szükségessé, mert természetes környezetben a he- ringek szaporulata nem elég nagy. A heringek öblökben élnek, s nem mindig védettek a viharokkal szemben, melyek több ezer tonna m'osza- tot dobnak a partra a rájuk rakott ikrákkal együtt. A veszteségek elkerülésére szovjet halászati szakemberek a partra vetődött ikrákat sajátos, víz alatt elhelyezett „inkubátorokba” — hálókosarakba tették. Mindegyik ilyen kosárba körülbelül negyven- millió életképes heringutód fejlődött ki. Jól és „változóan" dolgozók Bő tony ban Önmagamat önmagommal mérem — A hetvéhes években négy- milliárd forintot fordíthattunk fejlesztésre.. Aligha kétséges, hogy például a korszerű Romhányi Építési Kerámiagyár önerőből nem nőtt volna ki a kicsiny cserépkály- hagyárból. E fejlesztés foglalkoztatáspolitikai szempontból is fontos volt, hiszen a létszám megduplázásához vezetett. De Nógrád megyének eleve egyik meghatározó iparága a finomkerámia: új az ugyancsak romhányi kétszáz fős csiszolókoronggyár és a tolmácsi, százötven embert foglalkoztató gépgyár, Balassagyarmaton pedig' megújult a négyszázötven fős kondenzátorgyár. így a FIM Nóg- rádban mintegy kétezer embernek ad munkát. Ami a nógrádi üzemek jövőjét illeti: Romhányban továbbfejlesztjük a csiszolókoronggyártó részleget, az építési kerámiagyár pedig — miközben a legnagyobb magyar búr; kolólapgyár marad — a hazai kerámiaipar festék- és frittegyártó bázisaként is tovább korszerűsödik. A tolmácsi gépgyár, amely valaha egy gépállomás elhanyagolt szerelőüzeme volt, a kerámia- ipari célgépgyártás bázisa lesz, a balassagyarmati üzem pedig az elektrotechnikai alkatrészgyártó program keretében lép előbbre. Hódmezővásárhelyen az Alföldi Porcelángyárat már a Finomke— Vannak olyan emberek, akik azt mondják, inkább kevesebbet csinálok valamiből, de az jó legyen — meditál Zsuffa Mátyás meó-vezető a nagybátonyi harisnyagyárban. Minőségi bérezés nélkül ezek az emberek hátrányban lennének. Az ó megbecsülésükért alakítottuk ki pár éve a jobb minőségre való ösztönzés rendszerét. Most már rendelkezésre állnak olyan adatok, amelyekből kitűnik: kik azok, akik hónapról hónapra prémiumot kaptak, tehát kifogástalanul dolgoztak. Nekik adtunk lehetőséget az önminősítésre, így a szabaddá vált minőségellenőri munkával azokra az emberekre ügyelhetünk, akik, hogy udvariasan fejezzem ki magam: változóan dolgoznak . . . ÖT SZÚRÓPRÓBA Március elsejétől tizenhárom harisnyagyári dolgozónő — számuk talán nem rossz ómen — önmagát önmagával mérheti. Munkájukat az eddigi napi, vagy naponként többszöri ellenőrzés helyett csak havonta öt-hat szúrópróbával teszi mérlegre a meó. Két munkaterületen dolgoznak; azon a kettőn, amelyik — az illetékesek szerint — leginkább fontos a termékek színvonala szempontjából. Hatan előminősítők, heten pedig minősítőtasakolók. Az előminősítők a konfekciórészlegből beérkező árut rendezik, párosítják. Jó munkájuktól sók függ, mert a következő állomáson már nem nézi a varrónő, milyen a harisnya: összevarrja, amit kap: A minősítőtasakolók felelőssége még nagyobb : sok vevői panaszt okozhatnak, ha másod-, harmad- osztályú portékát kifogástalannak minősítenek. — ök tulajdonképpen minőségellenőrök voltak . . . — Nem — tiltakozik 'Zsuffa Mátyás. — Az ő tévedésüket még helyrehozhatja a meó. Sőt itt vannak a RUMES emberei. ők is nézik, hogy milyen a minősítés megbízhatósága. TUD JAVÍTANI? Skorán Lászlóné egyike a hét kiválasztottnak: saját magára felügyelve minősít, tasa- kol. — Eléggé könnyű munkának látszik, amit csinál. Csal a látszat? — Fizikailag könnyű — bólint. — De nyolc óra alatt nyolcszáz darab harisnyanadrágot kell megnézni —, s közben mutatja, hogyan. — Itt, meg itt megnézem, jól van-e összevarrva; nem szálhiányos- e, mert az már csak harmad- osztályú, nem hullámos-e a gumi, egyforma hosszú-e a két szár. Iparkodni, figyelni kell, ha keresni is akarunk, meg szeretnénk, hogy a minőség is jó legyen. — Legföljebb 160 forint a prémium. Csekély összeg, érdemes érte hajtani? — Érdemes még egy forintért is — állítja Skoránné. — Ha az előírtnál rosszabb a minőség, akkor levonunk a bérből — tájékoztat * Zsuffa Mátyás. — Így tehát nemcsak 160 forintról van szó! Érve előtt kétségtelenül fejet kell hajtanom. — Nem könnyű munka — közli Juhász Erika, aki eddig nem verekedte be magát az önminősítők közé. — Nagyon kell nézni, figyelni, de mindig lehet hiba. — Tizenegy éve itt dolgozik, öt éve ezt csinálja. Elképzelhető, hogy javítani tud? — Bizakodtam, hogy én is bekerülök az önminősítők közé, de nem sikerült. — Szokott kapni prémiumot? — Persze. Most is 124 forintot. Korábban hatvanat, hetvenet. — Tavaly volt levonása is? — kérdezi Zsuffa Mátyás. — Volt, de nem olyan sok... — Az önminősítők köre'nem zárt kör; az kerülhet bele, aki hat hqnapig egyfolytában jutalmat kap — mijndja a meó- vezető. — Mi növelni akarjuk ezek táborát minél nagyobbra. ' RUMES-VÉLEMÉNY i RUMES — e rejtélyes szó a Ruházati Minőségellenőrző Egyesülés rövidítése. — Minket nem nagyon érint, hogy a gyár kikkel és hogyan ellenőriztet, lényeg, hogy a minősítések stimmeljenek — mondja Szikói Istvánná RU- MES-ellenőr. — És észrevehető javulás? — kérdem, márciusra gondolva,. — Igen, idén sokat javult a helyzet. — Ha jól értem: tavaly roész volt . . . — Az utolsó negyedévben. De csak a Pesten kötött árukkal! volt baj. A gyár részben a fővárosi üzemben kötött szárakat varr- ja össze, alakítja, festi. — Épp ezért jelentős az ön- meózás — magyarázza Zsuffa Mátyás. — Mi növelni akarjuk a termelést. És növelni akarjuk azoknak az áruknak az arányát, amit itt helyben kötünk; ezekért tudunk igazán Telelni. De a termelésnöveléssel együtt nem gyarapítjuk a meó létszámát. Ezt csak úgy érhetjük el, ha egyre több dolgozó lesz képes önmagát ellenőrizni, minősíteni . . . Molnár Pál NÓGRAD — 1981. március 26., csütörtök 3 i
