Nógrád. 1981. március (37. évfolyam. 51-76. szám)

1981-03-22 / 69. szám

Apám emlékét szolgálom Beszélgetés ifi. Bartók Bé'ával Miről ismerjük meg Bartókot ? Tilt Tibor szobra foglalkozott velem. Sokat ma­gyarázott. Nagyon szeretett sétálni, vagy kirándulni, ilyenkor bepótoltuk azokat a hallgatag órákat, amiket apám a- család többi tagjától elzár­kózva munkával töltött. Ki­rándulások alkalmával sokat tudtunk beszélgetni. Iskolás koromban, amikor már írtam- olvastam, tudtam, olyan köny­veket kaptam apámtól, ami nemcsak szórakoztatott, de ta­nultam is belőle. Cooper mű­veit egymás után olvashattam el, s édesapám irányítása mellett ezeknek a helyszínét térképen közösen megkeres­tük Apám nagy rovar- és nö­vénygyűjtő volt.- Boldogan se­gítettem a gyűjtésben neki. De természetesen játszottunk is. Apám egy-két külföldi út­járól olyan játékot honosított meg családunkban, amilyet az­óta se láttam Tollaslabdához hasonló kellékeket hozott ha­za egyik alkalommal, amit édesanyámmal közösen is szí­vesen játszottunk. — Paul Sacher szavait idéz­ve „könyörtelen szigorúsággal áthatott” ember volt az apja, ha munkáról volt szó. Mint apa, szintén? — Nem, egyáltalán nem volt az. Nem zaklatta az embert, hanem föltételezte, hogy fia kötelességtudó, aki elvégzi leckéjét. Mindig megkérdezte, hogy mit tanulok, mert 6 ma­ga is érdeklődött minden iránt. Legtöbbször tanulmányaim során nem hallott újdonságot, hiszen akkor évtizedeken ke­resztül ugyanazt tanulta min­denki. Nem változtak annyit a tankönyvek, mint manap­ság. Amikor műegyetemre jár­Ferenczy Béni rajza Bartókról (1936) BARTÖK BÉLA születésé­nek századik évfordulóját ün­nepeljük. Az ünneplésben nincs hiba, de feltűnő, hogy egyre több kép jelenik meg a róla alkotott szobrokról, raj­zokról, mint valóságos önma­gáról. Ez veti fel a kérdést, hogy melyik Bartók Béla-kép- re van szükségünk? A felte­hetően valóságot tükröző ko­rabeli fényképekre, a kortár­sak képi vallomásaira, vagy valami egyébre, a számunkra fontos, szükséges Bartókra. „Szobrot kell csinálni, mert az maiad meg, nem a modell” — idéztük nemrégen az ugyan- csajt száz éve született Med- gyessy Ferenc örök érvényű mondását. Malraux, a nagy francia gondolkodó, író s egy­ben miniszter is mondott olyasmit, hogy nem az élő, va­lóságos ember él bennünk, ha­nem a róla alkotott, s bennünk élő képe. Szelíden hangzik és mégis kegyetlen megfogalma­zás, könyörtelen ítélet. Le­gyünk, éljünk tehát bárho­gyan, amit örömben, bánat­ban átéltünk, az nem fontos az utókornak, a lényeges, aho­gyan ők látnak minket, ami­lyennek látni akarnak. Ezen érdemes elgondolkodnunk, az­zal a döntéssel, hogy: éljük magunkat, s ne azzal törőd­jünk, hogy mit következtet ebből utókorunk. Bartók Béláról számtalan fénykép készült életében, né- hányan le is festették, mások szoborba öntötték alakját. Va­lójában a fényképészeket kel­lene dicsérnünk, mert ők őriz­ték meg Bartók Béla arcát leghűségesebben, ha egyálta­lán beszélhetünk még a fény­kép esetében hűségről. Vargha Győző grafikus elismerő díjat kapott a Bartók-lemezeket bo­rító fényképekkel ékes lapjai­ért. Vonzóan szépek ezek a felvételek, mert Bartókról nem lehetett rossz fényképet ké­szíteni. Akárhogy vették fel: elgondolkoztatóan szép feje volt. S ezt kevés férfiról mondhatjuk el. Lehet az is, hogy ezek a felvételek ver­sengeni fognak a később, _s talán a nyomukban felhaszná­lásukkal alkotott szobrokkal, festményekkel, rajzokkal. Mégis úgy van, s talán igaz, hogy Bartók Béla is, mint mindenki más, Petőfi, Arany, Ady, József Attila a róluk ké­sőbb megképzett képekben él tovább. „Nem a való, csak an­nak égi mása” — hogy Arany Jánost idézzük. KEGYETLEN törvény ez. Bartók Béla a mi száza­dunk, a mi korunk, vagyis ze­nében kifejezve, kimondva a mai hatvan-hetven éveseké. Már a tegnap, de fiataljaink is belőle élnek. Sok újat hozott századunk zenéje Bartók után, kétségtelen, de a szá­zad mégis: ő, Bartók Béla. Ami előtte volt, a tegnapé, aki az­tán jött, keveset adott hozzá, inkább kiegészítette, változa­tokban bővítette. A róla alko­tott képünkben mintha ezek az utódok is ott lennének, vagyis századunk teljesen. Tudjuk-e, milyen volt Csoko­nai, Petőfi, Arany? Későbbi „másaikból” aligha. Az ösztö- vér Csokonait a debreceniek derekasabbra mintázták, Izsó meztelen Petőfijét Huszár Adolffal felöltöztették, Arany Jánost Strobl Alajos tette a Nemzeti Múzeum elé meg­nyugodott öreg fiskálissá. Nem ismernénk rájuk, ha találkoz­hatnánk. Bartókot is másképpen lát­tatjuk, mint a kortársaik. Bár Ferenczy Béni is messzebb ment, 1936-ból való rajzában. A keményen, határozottan kör­vonalazott arcéi mögött ott van az arc formáinak lágysá­gában Bartók lírai telítettsége és a kuszáit vonalakban a nyugtalan lázadó. Ezeket a vonásokat vitték tovább a ké­sőbbi Bartók-portrék: hol a tanáros szelídségre helyezve a hangsúlyt, hol határozott szó­kimondásra. Ha egyikre Iván István pénzérméje lehet példa, a másikra Vilt Tibor szigorú­ságra épített arcképe, mellé­kelt ábráinkra utalva. Mind­ebben ott volt Bartók, de sem egyik nem volt, sem a má­sik. Az „Éjszaka Zenéjének” sejtelmesen halkra fogott er­dei hangjai, vagy a „Cantata Profana” nemzedékek, világok összecsapásait jelző hangzatai lennének Bartók zenéjének lé­nyege? Egyrészt, amit a „Gyermekeknek” írt, másrészt az Allegro Barbaro belénk ha­sító figyelmeztetése? Klss-Nagy András alig arasznyi bronzba öntött pla­kettjét egyszer tizenkétfelől megvilágítva lefényképeztet­tem. Kiss-Nagy András szob­rászunk nem ismerhette Bar­tókot. De felismerte, amit Fe­renczy Béni már rajzban el­mondott. Vagyis, hogy Bartók Béla rendkívül sokrétű egyéni­ségét egyetlen plakettben is össze lehet foglalni. A fentebb mondott fényképekből világo­san kibontakozott a szigorú tanár és a női érzékenységet megérző ember, a tárgyilagos tudós és az önmagát érzelmi vonzódásában elvesztő ember, a természetben menekülő, éne­ket gyűjtő vándor és a tudós akadémikus. FERENCZY Béni ismerte, Kiss-Nagy András nem ismer­hette, mert amire ő felnőtt, Bartók nem élt. De élt a szobrász abban az örökségben, amit továbbadott Bartók Béla, amit áthagyományozott szá munkra zenében, tudós írások ban, emberi magatartásban. A képzőművészek úgy mintázták meg szobrát, úgy festették meg, ahogy és amit számukra mondott. Láttam Bartókot, életében. Amit róla festenek, mintáznak, rajzolnak, egyre kevésbé hasonlít hozzá. Ahhoz az arányosan szép fejhez, ame­lyik kemény arcélével, szi­gorú szájvonalával til­takozás is volt. ök kék­nek tudták Bartók szemét, pedig barna volt. Am abból a kékségből, ami sohse volt, mi a bartóki zene, az emberi hoz­záállás lírai ságát, humánumát szeretnénk kiolvasni. Molnár Antal' írta róla; hogy „Szigo­rúság és féktelenség, tárgyi­lagosság és önkívület egyesül­tek példátlanul egyéni előadó modorában”. Molnár Antal is­merte Bartókot. Nehéz volna tanácsot adni, miből ‘ismerjük meg Bartókot. A kortársak ké­pekben megformált, írásban megfogalmazott vallomásai­ból, a mai, az igazi Bartóktól egyre jobban távolodó, de mégis azzal az igénnyel ké­szült alkotásokból, hogy tük­rözzék őt hűen, igazán? Talán mégis hozzá kellene vissza­mennünk, a sokszor emlege­tett tiszta forráshoz. Koczogh Ákos A magyar zenei élet kiemel­kedő egyéniségének Bartók Béla születésének 100. évfor­dulóját ünnepeljük március 25-én. Bartók Béla, a zene­szerző, zongoraművész, tanár és tudós, korunk kevés nagy muzsikusainak egyike volt. Művészetének, emberségének nagyságát kortársak, művé­szek, barátok elmondták, leír­ták. A Bartók-breviárium sorai között Paul Sacher így emlé­kezik vissza Bartók Bélára: „Aki Bartókkal találkozott, gondolva művei ritka ősere­jére, meglepődött vékony, tö­rékeny alkatán. Külső megje­lenésében finom idegzetű tu­dóst mutatott. Ez a fanatikus akarattal és könyörtelen szi­gorúsággal áthatott, forró szív­vel cselekvő ember megköze- líthetetlennek látszott és tar­tózkodóan udvarias volt. Lé­nye fényt és udvariasságot árasztott. Szemeiben fennsé- ges tűz világított. Kutató te­kintetének sugarában semmi sem állta meg a helyét, ami nem igaz és nem tiszta". Annyi mindent olvashattunk már Bartók Béla munkásságá­ról, személyes varázsáról, ami­kor ifjú Bartók Bélával talál­kozhattam, apa és fiú kapcso­latáról szerettem volna meg­tudni néhány gondolatot. — Egészen apró korából mi­re mlékszik vissza édesapjával eltöltött szabad órái kapcsán? — Ha édesapám kicsit el­szakadt a munkától, gyakran tam, édesapámat a tőle távol­eső műszaki tudományok is érdekelték. — Milyen volt egy családi ünnep önöknél? — Különleges volt számunk­ra a karácsony Édesapám népdalgyűjtő korszaka éppen az én gyermekkorom idejére esett. Tudvalevő, apám a Ze­neakadémián tanított, s csak az iskolai szünetekben tudott elutazni népdalgyűjtő körútra. Így karácsonykor, ha az idő­járás és apám egészsége en­gedte, elutazott Anyám fe­nyőágakból fát készített szá­munkra, s így kettesben töl­töttük a szeretet ünnepét. De, ahogy visszaemlékszem, volt olyan csodálatos karácso­nyunk, amikor közösen elkí­sérhettük apámat kőrútjára. * ilyenkor feledhetetlen él­ményben volt részem. — Ha jól tudom, ön élete nagy részében ugyanúgy, mint édesapja, tanított. Most, nyugdíjaséveiben szinte több munkája van, mint aktív ko­rában. — Valóban az utóbbi években — mivel rengeteg adat áll ren­delkezésemre apámmal kap­csolatban, sok embernek le­hetek segítségére. Szinte min­den percemmel apám emlékét szolgálom. Az évforduló meg­ünneplésében sok meghívás­nak teszek eleget. Ugyanak­kor közel tíz éve a magyaror­szági unitárius egyház fő­gondnoka vagyok. Így ma is sokat dolgozom, mert érzem feladatom nagyságát. Bodor Éva Bartók 1938-ban Népdalgyűjtő úton 1908-ban Könyvek Bartókról Bartók Béla születésének századik évfordulója a könyv­kiadás számára is jó alkalom, hogy könyvekkel, kottákkal, különböző kiadványokkal em­lékezzenek a zeneszerzőre. A témához legközelebb álló Zeneműkiadó már 1930-ban több kötetet jelentetett meg. Kiadták a Bartók-brevióriu- mot harmadik kiadásban, Üj- falussy József és Lampert Ve­ra szerkesztésében. A könyv Bartók írásainak, tanulmánya­inak válogatása mellett gaz­dag dokumentumanyagot kö­zöl kortárs kritikákból, kor­társak — Kodály Zoltán, Mol­nár Antal, Tóth Aladár, — és mások írásaiból, visszaemlé­kezéseiből, a zeneszerzőhöz írt levelekből. Ugyancsak har­madik kiadást ért meg Kroó György, az ismert zenetörté­nész Bartók-kalauz című köny­ve. A rpű a hangversenyláto­gató közönség számára nyújt útbaigazítást Bartók zeneka­ri, színpadi és kamaraművei­hez. 8 NOGRAD — 1981. március 22., vasárnap Nyolc népdalfeldolgozás kottája, a népdalok szövege, és Reich Károly illusztrációi teszi színessé Bartók Béla Ké­peskönyv gyermekeknek cí­mű kötetét. A könyvhöz hang­lemezt is mellékel a kiadó, amelyen 15 zongoradarab hall­ható Bartókné Pásztory Dit- ta előadásában. Ez- a kötet második kiadásban jelent meg tavaly. Csakúgy, mint Bónis Ferenc Bartók élete képekben és dokumentumokban című könyve. A bővített, átdolgo­zott kötet a zeneszerző életét tárgyaló bevezető után 440 képpel ad áttekintést a korról és Bartók életútjáról. Lam­pert Vera Bartók népdalfel­dolgozásainak forrásjegyzéke a Bartók-művekben felhasznált népdalok első, pontos, teljes rendszerezett jegyzéke. Három kötet szerzője ifjú Bartók Béla, a zeneszerző fia. Két könyvét a Zeneműkiadó gondozza, s mindkettő a cen­tenárium évében jelenik meg. A Bartók Béla életének kró­nikája című könyvben apja emberi arcát rajzolja meg a szerzfe, számos dokumentum­mal, családi tulajdonban le­vő feljegyzésekkel kiegészít­ve. A napiószerű írás számos eddig ismeretlen adatot kö­zöl. Ez a kötet németül és an­golul is megjelenik. Bartók családi levelei címen, a Bar­tók család és a Bartók-archí- vum anyagában őrzött levele­ket publikálja a szerző, ame­lyeket a zeneköltő édesanyjá­hoz, húgához, első és második feleségéhez, fiaihoz írt. A har­madik könyv, amelynek szer­zője ifj. Bartók Béla, a Szép- irodalmi Kiadónál jelenik meg az év végén és a Bartók Béla műhelyében címet viseli. Somfai László 18 Bartók- tanulmánya egy kötetben a Zeneműkiadónál lát napvilá­got. A tanulmányok Bartók alkotói módszerét elemzik és segítséget adnak az előadók­nak a hiteles Bartók-zene megszólaltatásához. Bartók és Kodály a címe a Lendvai Er­nő kétkötetes művének, amely angol nyelven jelenik meg. A tudományos mű elméleti és technikai kérdésekkel, mű­elemzésekkel foglalkozik, va­lamint poétikai és dramaturgi­ai tanulmányokat tartalmaz. Ötödik kiadásban — román— magyar koprodukcióban je­lenik meg Szegő Júlia regé­nyes Bartók-édetrajza Em­bernek maradni címmel. Könyvalakban is megjelenik a rádió Így láttam Bartókot, című népszerű sorozata, kö­tete, amely színes és olvas­mányos adalék Bartók port­réjához. Tavaly jelent meg a Gondo­lat Kiadónál a Szemtől szem­be sorozatban Bartók Bélá­ról Tallián Tibor írása. A Tankönyvkiadó Bárdos Lajos Bartók és a gyermekek, a Móra Kiadó Székely Júlia két könyvét az Elindultam szép hazámból és a Bartók tanár úr című kötetét adta ki. Két tanulmánykötet, . Üjfalussy Józsefé a Gondolatnál és Fo­dor Andrásé az Európánál vár megjelenésre. 1982-re tervezi a Szépirodalmi Kiadó a Ma­gyar Remekírók sorozatban Bartók Béla tanulmányainak kiadását Üjfalussy József vá­logatásában. Idegen nyelven több kötetet produkál a Corvina Kiadó. Angolul és németül kerül az olvasókhoz Üjfalussy József Bartók Béla című kötete. Angolul adják ki a Bartók Bé­láról szóló tanulmánykötetet. Bónis Ferenc Bartók élete képekben és dokumentumok­ban című összeállítása angol, német, francia és orosz nyel­ven lát napvilágot. Több nyel­ven adja ki a Corvina az Ári­on 13. számát Hommage a Bartók (Tisztelet Bartóknak) jegyében. Az MTA Zenetudományi Intézetének Bartók-archívuma gondozásában indítja útjára az Akadémia Kiadó Bartók Béla Magyar népdalok című több kötetes kiadványát. Az Európa Kiadó és a Petőfi Iro­dalmi Múzeum Kézirattár so­rozatában adja ki Bartók cí­mű kötetét. Számos kotta jelenik meg a centenáriumra. Fakszimileki­adásban adják közre Bartók Zongoraszonátáját, három Bartók-kiadó, az Universal Edition, a Boosey and Haw- kes Inc és a Ditio Musica Budapest közös vállalkozásá­ban. Megjelenik az eddig ki­adatlan Andante hegedűre és zongorára című mű. Után­nyomásban kerülnek közönség elé a legkeresettebb Bartók- művek kottái és az Universal Kiadó Philharmónia soroza­tából átveszi a Zeneműkiadó, az V. vonósnégyes, a Tánc­szvit és a Zené húros és ütő­hangszerekre kispartitúráit. — S. E. —

Next

/
Thumbnails
Contents