Nógrád. 1981. március (37. évfolyam. 51-76. szám)

1981-03-22 / 69. szám

Akik felsétálfak a Karancsra Változó körülmények, növekvő feladatok Tanácsok a korszerűbb. Salgótarján megtartásához « Tanácsköztársaságnak fon­tos védelmi érdeke fűződött.. Ezért a májusi offenzíva so­rán, Péter vására elfoglalása után Salgótarján szorongatott védőinek kellett segítséget ad- niok. Az ellenség túlereje mi­att szükség volt katonafui*- íangra. Ezek közül is a leghí­resebb Karancs visszavételé­nél esett meg, mégpedig, a következőképpen. A csehek bírni akarták Sal­gótarjánt, s ezért minden tar­talékerejüket bevetették, hogy megtörjék a szívósan védeke­ző bányászok és a Vörös Had­sereg egységei ellenállását. Előnyomulásuk során jelen­tős katonai sikereket is értek el. fgy többek között sikerült elfoglalniuk a Salgótarján mö­gött magasodó Karancs 747 méter magasan fekvő egyik fennsíkját, ahonnan szó sze­rint sakkban tarthatták a bá­nyászváros védőit. A Vörös Hadsereg parancsnokság előtt ezért egyre nyilvánvalóbbá vált, ha mihamarébb nem ve­rik ki őket Salgótarjánból, ak­kor előbb-utóbb számolni kell a létfontosságú bányászváros elfoglalásával. Ezért a Vörös Hadsereg parancsnokságától a 4fi. vörösezred, 3. zászlóaljá­nak 10. százada azt a paran­csot kapta: ha törik, ha sza­kad, foglalják vissza a ma­gaslatot. Bizony nem volt könnyű feladat. így azután nem le­het csodálkozni azon, hogy a parancsnok, Mayer János kez­detben nem nagyon bízott a kapott parancs sikeres vég­rehajtásában. De a parancs, az parancs! összeszedte hát sok harcot látott katonáit, az egész századot és minden szó nélkül az Ivánka-hegy lábáig vezette őket. Itt pihenőt tartottak és Is­mertette velük a harci felada­tot. Az egység öreg harced- zelt katonái csóválgatták a fe­jüket, tanakodtak és azt haj­togatták; ne siessék el a dol­got, mert egy nyílt támadás­nál mindannyian ottmarad­nak. így aztán az Ivánka- hegy lábánál tartott pihe­nőn mind a parancsnok, mind e legénység azon gondolko­dott, hogy a nehéz feladathoz Illő, megfelelő megoldást ta­láljanak. S ha kerestek, találtak is. Mégpedig olyat, hogy ha azt a támadást jól és pontosan végrehajtják, még a hajuk- szála se nagyon görbül meg. A támadás terve megfogal­mazódott, a parancsnok kiadta a részfeladatokat, és megkez­dődött az előnyomulás a Ka­rancs irányába. A támadás sikere azon mú­lott, hogy mennyire tudják észrevétlenül megközelíteni az ellenséget. Ezért csak na­gyon lassan és óvatosan ha­ladhattak előre. Ebben segít­ségükre volt, hogy a hegy lá­bát és derekát sűrű erdőség borította,^ és ők a lehullott, nedves haraszton nesztelenül nyomulhattak előre. De ami a turistának, mindössze né­hány óra, az nekik Ilyen kö­rülmények között egy napba is bele tellett. Ahogy ily na­gyon lassan, óvatosan, szinte lélegzetfojtva feljutottak a csúcsig, nem is mentek to­vább, hanem letáboroztak, ott éjszakáztak. Tervük az volt, hogy meg­várják a hajnalt, és a szür­kület jótékony leple alatt rá­csapnak az ellenségre, és egyetlen rohammal eltávolít­ják őket a Karancs tetejéről. Mayer János parancsnok és a század minden katonája tisztában volt azzal; ha ez a roham nem sikerül, akkor kö­zülük a támadók közül bizony nagyon kevesen maradnak meg. Túlságosan nagy volt a tét: az életük. így azután nem lehet csodálkozni, hogy ezen az éjszakán szinte senki sem aludt közülük. Megfeszült idegekkel csak arra vártak jönne már el az a várva várt hajnal, amely eldönti a csa­ta kimenetelét. Ez az éjszaka is elmúlt és kora hajnalban jóval nap­felkelte előtt az őrök felkel­tették valamennyiüket. Ek­kor Mayer János utasítására, hosszú csatárláncba fejlőd­tek, kezükben egy-egy dobás­ra kész kézigránát. Lélegzet­visszafojtva így közelítették meg az állásokat. Amikor pe­dig az őrszem észrevette őket és eldördült a figyelmeztető lövés, akkor szinte mindany- nyian egyszerre dobták el a kézigránátjukat. Ennek hatása leírhatatlan volt. A katonáit álmukból felriadva összevisz- sza szaladgáltak és fegyvert ragadtak, sőt, még egy gép­fegyvert is a vörösök ellen irányítottak. De mielőtt pon­tosan célozhattak volna, a tá­madó rajvonal kibiztosította és eldobta a második kézi­gránátot is, amely már egye­nesen az ellenség sorai közé hullott, ahol azután fejvesz­tett kavarodást okozott. A csata sikeres kimenetelét jelzi, hogy 6 géppuskát zsák­mányoltak, a hetedik állvá­nyon került a kezükbe. Emel­lett még zsákmányoltak két kocsi lőszert, két tábori tele­font, egy doboz hallgatót és 5—6 tekercs telefonvezetéket Is. És ami a legfontosabb volt a számukra ebben a pillanat­ban: a főzőládikában fekete­kávét találtak, s mindjárt megkezdték a reggeli kiosztá­sát. E nagyszerű győzelem után röviddel feketekávé illata szállt az égre, megérezték azt messze távol még a völgy mé­lyén megbúvó ellenséges ka­tonák is, akik mérgükben fel­puskáztak a Karancs tetejé­re. Ez azonban már a 10. zász­lóalj, katonáit egyáltalán nem zavarta. Varga László egyszerűbb ügyintézésért ijta: dr. Körmendy József, a megyei tanács végrehajtó bizottságának titkára A társadalmi, gazdasági körülmények változása, az ehhez való alkalmazkodás p közigazgatásban is újításokat követel. A hatékonyabb tanácsi munka többek között igényli, hogy tervsze­rűen, tudatosan gondoskodjunk a szervezet, a működés, az irá­nyítási eszközök és módszerek állandó összehangolt és komplex fejlesztéséről. Növekvő teendőink hatékony megoldására az utóbbi években Nógrád megyében is olyan szervezeti és működési kereteket ala­kítunk ki, amelyekben a feladatok azonos vagy csökkenő lét­szám mellett is eredményesebben és gyorsabban elláthatók. Alapvető célunk, hogy a tanácsi igazgatási munka korszerű­sítése, egyszerűsítése jól szolgálja a lakosság érdekeit, kedve­zően befolyásolja a közhangulatot, könnyítse a tanácsapparátus munkáját, s minél kisebb anyagi ráfordítással járjon. Az igazgatási munka fejlesztésének velejárója, hogy a lehető legegyszerűbb megoldásokat alkalmazzuk, mert a korszerűsítési törekvések - ha nem vigyázunk - túlbonyolításhoz is vezethet­nek. Az apparátusnak is érdeke ez, hiszen növekvő feladatainkat az utóbbi években folyamatosan csökkenő, illetve arányosabb létszámmal hajtjuk végre. A megyei tanácson és a járási hiva­talokban ma 29 és fél százalékkal kevesebben dolgoznak, mint három évvel korábban. Ezek a körülmények minden eddiginél parancsolóbban vetették fel a korszerűbb szervezet és működés megteremtésének szükségességét. Az egyszerűsítés társadalmi igénye, hogy mindenekelőtt az állampolgár érdekeit szolgálja, fontos szempont az is, hogy ne menjen a teljesítmények, a célok rovására. Úgy látjuk, a központi, a megyei, illetve a helyi tanácsi Intézkedések és a pártszervek folyamatos elvi-politikai irányításának hatására, a tanácsi igaz­gatás korszerűsítése, egyszerűsítése az utóbbi években összessé­gében kedvező irányú, eredményes. Az apparátus jól látja, hogy a tanácsi igazgatás fejlesztésében alapvető cél a szocialista de­mokrácia kiteljesedése, az államigazgatási munka hatékonysá­gának növelése, melynek egyik módja a jobb munkaszervezés. Az elmúlt évek tervszerű munkájának eredményeként zömmel béfejeztük a hatáskörök lehetséges leadását a megyei és. járási szervektől a helyi tonácsokhoz. Ezzel megvalósítottuk az állam­élet fejlesztésének egyik fontos célkitűzését, hogy az államigaz­gatási ügyeket ott intézzék, ahol azok keletkeztek, ahol azok megoldásának körülményeit a legjobban ismerik. Ma megyénk­ben a hatósági ügyek több mint 90 százalékában első fokon a községi és városi tanácsokon döntenek. Évente mintegy 230 ezer ügyirat érkezik a tanácsi szervekhez és körülbelül 700 ezer ál­lampolgár fordul meg a tanácsházakon. Nem mindegy tehát, hogy az ügyfelek milyen érzéssel távoznak onnan, és az sem, hogy a hivatali intézkedések milyen hatást váltanak ki az ál­lampolgárokból. Lényeges, hogy a hatáskörök folyamatos leadá­sával egyidejűleg sikerült javítani az ügyintézés színvonalát, ered­ményességét is. A jogorvoslati eljárások keretében az összes első fokú határozatok fél százalékát változtatták, vagy semmisí­tették meg, ami országosan i* kedvező arány. A Javuló hatósá­gi munka, a törvényesség megszilárdulása talaján kölcsönös bizalom alakult ki a tanácsi dolgozók és a lakosság között. Eb­ben közrehatott a hatósági eljárásban növekvő társadalmi köz­reműködés és ellenőrzés. A tanácsi hatósági munka mind eredményesebben szolgálja társadalmi, gazdasági céljaink megvalósítását, a Jogos egyéni érdekek érvényesülését. A korszerűsítési, egyszerűsítési folya­matok keretében a hatásági munka Jellegében Is egyre Inkább aktív szervező és szolgáltató lesz. A tapasztalatok azonban arra Is köteleznek, hogy a tanácsi vezetés minden szinten határozottabban lépjen fel a még meglevő bürokratikus jelenségekkel, az esetenkénti lélektelen ügyintézés­sel szemben, biztosítsa a lakosság ügyelnek érdemi, gyors inté­zését. A hatósági munkában az eddigieknél is erőteljesebben szükséges visszaszorítani a protekciót, más visszaéléseket és .ezek kísérleteit, amelynek egyik jó eszközie a nyíltabb ügyintézés. Na­gyobb gondot kell fordítanunk a szocialista együttélés normái­nak betartására, a törvénysértések, társadalomellenes törekvé­sek megelőzésére, a döntéseink határozott, következetes végre­hajtására és társadalmi hatásának folyamatos figyelemmel kísé­résére. Fel kell számolnunk azt a helyenként még meglevő álla­potot, hogy a vállalatok, szövetkezetek, intézmények által elköve­tett mulasztások, szabálysértések esetén enyhék a szankciók, el­néző az eljárás. Kiemelt figyelmet érdemel az állampolgári jogok és kötelezettségek összhangjának együttes érvényesülése, a tör­vényes államigazgatási határozatok önkéntes végrehajtásának javítása. A lakosság véleménye szerint is jól fejlődött az ügyfélfoga; dás rendje, kulturáltsága elismerésre méltó. Egyre ritkább, hogy az ügyintéző hangneme, magatartása sérti az állampolgárt. Vi­szont több a magáról megfeledkező ügyfél. Mindezekre figyelemmel, tovább korszerűsítjük, tartalmasab­bá tesszük jogpropagandánkat, gyakrabban igényeljük a társa­dalmi szervek, a lakosság kritikai észrevételeit, javaslatait, ügy­menetvizsgálatok és különféle kísérletek útján, jól szerkesztett beadványminták és ügyféltájékoztatók szélesebb körű alkalmazá­sával is azon dolgozunk, hogy kiiktassuk azokat az ügyintézési mozzanatokat, amelyek az állampolgárok felesleges mozgatásá­hoz, az ügyek befejezésének indokolatlan elhúzódásához vezet­nek. A szervezetet érintő további változás iránti igényt vetett fel az ügyfélszolgálati irodák eredményes működése. Lényegében ez ösztönözte a balassagyarmati mostani kísérletet Is, ahol a korábbi 8 szakigazgatási szerv helyett 4 működik. Lényege a szervezeti struktúra túlzott tagoltságának csökkentése, a szakmai munka feltételeinek javítása, az igazgatási-vezetési szintek csök­kentése, a lakosság hatósági ügyelnek egy helyen történő, gyor­sabb, szakszerűbb, megalapozottabb intézése. Jó ütemű és eredményes az egészségügyi és szociális in­tézmények integrációja is. Az országban az elsők között jelentős fejlődést értünk el a pénzügyi Igazgatásban, az elektronikus fel­dolgozásban. E kísérletek és eredményeik azt szorgalmazzák, hogy a jövőben még inkább bátorítsuk, elismerjük és támogas­suk a célszerűnek mutatkozó, felelősségteljes kísérleteket, az ész­szerű kockázatvállalást. Természetesen nem a lakosság terhére. A szervezeti változások közé tartozik, hogy nagyrészt befe­jeződött a taná.eshálózat korszerűsítése. Az 1971. évi 79 ta­náccsal szemben 56 működik. A községi közös tanácsi szervezet­be tömörülés, s a nagyközségek létrehozása kedvezőbb feltéte­leket teremtett az anyagi és szellemi erők koncentrálásához az öntevékenység kibontakozásához, a lakosság ügyeinek színvo­nalasabb intézéséhez. Az elkövetkező években fontos feladatunk a jelenlegi nagy­községekben a városiasodás folyamatának fejlesztése, két nagy­község várossá szervezése ét néhány további nagyközségi közös tanács alakítása, a városi irányítás kiterjesztése további közsé­gekre. Az eredményekben nagy a szerepe annak, hogy az igazga­tási munka korszerűsítésében kiemelt figyelmet fordítunk az em. béri tényezőkben levő taratalékok felszínre hozására, mozgósí­táséra. Jelentősen fejlődött az apparátus politikai, szakmai mű­veltsége, növekedett az öntevékenység, az öntudatos felelősség- vállalás, igényesebb a tervezés és szervezés. Az elmúlt évtized­ben nagymértékben javult minden tanácsi szinten a vezetők és ügyintézők politikai és szakmai végzettsége, felkészültsége. A megyei tanácsnál 15 évvel ezelőtt a vezetők és ügyintézők 25 százalékának, 1970-ben már megközelítőleg a felének, 1980-ban pedig 84,9 százalékának volt felsőfokú végzettsége. Ügy látjuk, hogy a tanácsi testületek és az Igazgatóéi uerJ vek munkája ma alapvetően korszerűbb, színvonalasabb és ha-' tékonyabb a korábbinál. Továbbfejlesztése azonban minden te-' rületen folyamatos feladatunk. Külön figyelmet fordítunk arra, hogy a fejlődés ütemében helyenként tapasztalt lemaradást, a lehetőségek vontatott kihasználását, e munka folyamatosságának hiányát megszüntessük. Gondunk ugyanis, hogy esetenként nem kellően szervezett a Jó tapasztalatok, munkamódszerek Járási, megyei felkarolása, s közreadásuk, bevezetésük, alkalmazásuk segítése, ösztönzése. A korszerűsítésben mutatkozó egyenetlenségek megszün­tetése nagyobb tudatosságot, tervszerűséget igényel. A taná­csi vezetőknek és ügyintézőknek nem szabad megfeledkezni ar­ról, hogy a korszerűsítés összetett és komplex feladata sem ment­het fel senkit saját tennivalóinak hatékony teljesítése és a lehetőségei jó kihasználása alól. Ezért alapvető követelmény, hogy minden vezető és ügyintéző tekintse munkája szerves ré­szének a tudatos, a folyamatos korszerűsítést. Még inkább támo­gatjuk, elismerjük tehát a kezdeményező, az új iránt fogékony, a munkát jól megszervező és következetesen ellenőrző, a munka- fegyelmet megkövetelő vezetőket. A tanácsigazgatás korszerűsítése, egyszerűsítése . továbbra is munkánk szerves része. Alapvető feladatunk, hogy a korszerű­sítés, a közigazgatás hatékonyságának fokozása legyen jó esz­köz politikai, kormányzati céljaink megvalósításához. c» ♦> V *1* *1* *1* ♦*« «£♦ *1* *1* *’« «’♦ *1* ♦’* ♦’* **« *1* *1* *1* ♦!* v *1* *1* *1* *1* *1* *1* *1* *1* *1* *1* *I**I*V*I,4I‘V Mindenütt ott vannak.» A z arcukon nyugtalanság az időjárás miatt. Mert itt a tavaszi munka ideje. Megjöttek a seregé­lyek, a varjakkal vegyülve fel­hőként kavarognak. Darázs- 'dó környékén, de a gépek nem mehetnek a földekre. Szikkad egy pár napot a föld, aztán jön a zuhé és vége. Ha in­dulnának, ott ragadnának a sárban. Ebből pedig elég volt az őszön. Mi marad hátra, mint várni. De ehhez már vasidegek kellenek, ami hiába, hogy fiatal a gárda, csak el­fogy. Molnár Albertnek, a ter­melési főmérnöknek sápadt az arca és fanyar a nézése, amikor erről kell szólnia. — Az időjárás a mi igazi ellenségünk — hajtogatja. Szinte kézzel tapogatnák, hogy hol dolgozhatnának. Szita János, a gépüzemeltető ága­zat vezetője azzal kezdi a na­pi munkáját, már pirkadat­kor, hogy körülautózza a ha­tárt, a művelhető földekért. Hiába minden, nem megy. Az időjárás az időjárás, semmit sem tehetnek vele szemben. Most is amikor megtért a reg­geli kőrútról és betekintett Boros Bélához, az elnökhöz, csak annyit mondott neki: — A sipeki emelkedőre mehetünk csak — hangjában, hogy ez kevés. Nagy taktikus az elnök. Bí­zik a feladatokban, és szabad kezet adott nekik a munká­hoz. Pedig minden idegszálá­val figyeli mozgásukat, de ke­veset beszél, mert sokat tudó tekintetével belelát a valóság­ba. Legfeljebb megreszeli tor­kát, bólogat, fakó fejével, ami azt jelenti, hogy Jóvá is hagy­ta a szorgalmat, Hiszen szak­emberek is, meg pártvezető- ségbeliek is, Ilyen az új nemzedék for­rongása Varsányban, a közös gazdaságban. Második eszten­deje, hogy az alapszervezet ve­zetőségébe ők váltották az idő­sebb nemzedéket. Most aztán hajtanak, bizonyítandón, hogy hogy alkalmasak a posztra. Nem könnyű a helyzetük, mert Varsányban nagy hagyománya van a pártéletnek. Neves párt­emberek növekedtek ott fel, akik pedig maradtak a falu­ban a legfinomabb érzékeny­séggel figyelnek minden leg­kisebb rezdülésre. Csak egy minútra essék csorba a párt­szabályokon, máris felhördül­nek. Ott mér annyi vezető bu­kott, mert nem figyelt a he­lyi szokásokra, hogy se szeri, se száma. Ennek a fiatal gár­dának a nyalábjába öntötték a hetvenkilences év sok mil­liós veszteségét. Hát persze, hogy bizonyítani akarnak. Azt is megtanulták, hogy a párt­vezetőségnek nem külön, ha­nem a gazdaságvezetéssel azonos úton kell járni. Az el­nök, aki maga is párttag mély baritonjával erősíti a nagy igazságot: — Édes fiaim, másképpen nem megy... Az elmúlt évben aztán rá­kapcsoltak. Szita Jánost, a párttitkárt politikai tudomá­nyok megismerésére iskolázták Jó érzéke van hozzá. Aztán ami a legfontosabb, sipeki fiú, a tsz-ben nevelkedett férfivá, aki mindhárom társközségben Jancsika az embereknek. De, hogy megnövekedett a tekin­télye, azt bizonyítja, hogy amikor az emelvényre lép, el­mondani párttitkári mon­danivalóját, a legidősebb párt­tagok is, azok az igazán kri­tikus emberek titkár elvtárs­nak titulálják. A titkár meg­termett fiatalember magabiz­tos tekintettel, aki nagyon ko­molyan értelmezi az életet, így mérlegeli a magatartásu­kat. — Érzem, hogy elfogadtak... Mellette vezetőségi tag Mol­nár Albert a főmérnök. Vi­rág Dezső, a tsz belső ügyin­tézője, Gólyán Lajos, a koro­sabb, Rimáéról, és Laczkó Antal, a gépkocsivezető. Mind­három községet képviselik a pártvezetőségben. Hát ez a fi­atal gárda az alapszervezet élén, meg a gazdaságban be­töltött szerepükkel, a bölcs tsz- elnök megfontolt irányító munkájával, az elmúlt évben már kétmillió forint nyeresé­get produkált a tsz-ben. Hát, hogyne növekedne a tekintélyük! Azt mondta Szmolnik Lajos, a régi párttag a minap, hogy Varsányban a nemzedékvál­tás forradalmasította a mun­kát. Hirtelen nagy szavaknak tűnt állitása, ezért megma­gyarázta. A gazdaságvezetés­sel egyetértésben dolgozzák ki a feladattervet, a végre­hajtást lépten-nyomon ellen­őrzik. Nincs nézeteltérés a gazdaságvezetés és a pártve­zetőség között. Operatívan dolgoznak, kerülve a felesle­geket. Az Idősebbeket bát­ran megbízzák előadásokkal, a fiatalokkal való foglalkozás­sal.. Szmolnik például éppen akkor készült a KlSZ-esek- hez előadást tartani a forra­dalmi ifjúsági napok alkal­mából. ö tartott eligazítást a tagdíjfizetés új rendjéről is. De dolgoznak mások is. Er­re mondta Szmolnik Lajos: — Ezt nevezem én a mun­ka forradalmasításának... A pártvezetőség figyelme mindenek mellett a gazdasági munkára összpontosul. Ezért a nagy nyugtalanság az idő­járás miatt. A tét, hogy eb­ben az esztendőben ötmillió kétszázezer forint nyereséget tesznek le a közösség aszta­lára. És ezt a pártszervezet­től kapott megbízatás alapján a pártvezetőség közösen a tsz- vezetőségével vállalta, ami na­gyon kemény munkát köve­tel. A titkár magabiztos, mert alaposan 1 meggondolhatták mit ígértek. Aztán a tagoktól kapott biztatás is okot adha­tott neki erre. Mondja is a titkár: — Most jól együtt va­gyunk... A hogyan a szavából kive­hető, ennek sok min­den más feltétele is van. A biztató szó, de a bá­tor számonkérés is. Mert számvetést tettek. Takarékos­kodni kell minden területen és akkor nem engedhetik meg, hogy a traktorosok a Darázs- dóról hazaszáguldjanak gé­peikkel ebédelni. Erről le kell szokni Varsányban. Kiviszik az ételt nekik. A gépeket mun­kaidő után a telepre kell vin­ni, mert ott a helyük. Ezt is meg kell tanulni még. Az­tán munkaidő alatt senki sem fogyaszthat szeszes italt. Azt mondják, volt idő, amikor az egyébként szakértő traktoros már délelőtt valósággal ki­dőlt a gép fülkéjéből. Javíta­ni kell az állattenyésztők munkáját, de másoknak is. A példamutatást a párttagok vál­lalták. A titkár magabiztos. —A párttagok mindenütt ott vannak. Forr az élet Varsányban, a közös gazdaságban. Nagy a tét: bizonyítani kell az új nemzedéknek.... B:-líál Gyula NŰGRÁD - 1981. március 22., vasárnap 3

Next

/
Thumbnails
Contents