Nógrád. 1981. március (37. évfolyam. 51-76. szám)

1981-03-03 / 52. szám

Feszültséget oldó vígjátékok örvendetesen szép számban láthattunk könnyebb fajsú­lyúnak nevezett műsorokat — elsősorban vígjátékot, má­sodsorban kalandfilmet, kri­mit, többnyire után játszásban — múlt héten a tévé képer­nyőjén. A művek többsége jól szórakoztatta a nézőt, még bölcs tanácsokkal, tanulság­gal is szolgált, betöltve ezzel — leszűkítve a kört — a vig- játékok mindenkori funkció­ját: az élvezetes, hasznos idő­töltést. S valljuk meg: mostaná­ban ugyancsak szükségünk van a vidámságra, az olyan ka­landos történetekre, amelyek nem borzolják fel túlságosan idegeinket, s mindenkor győzelemre segítik a jót, az igazságot. (Nem úgy mint a pár hete látott amerikai film, az eszmeileg zavaros, szándé­kában alantas A lopakodó hold.) Kell a mosoly, a sza­badon felszakadó kacaj, a de­rű, az életöröm. Kell, mert nap mint nap — ezt is a te­levíziónak köszönhetjük — nem csak olvasói, hallgatói vagyunk világméretekben a borzalmaknak, törvénytelen­ségnek, öldöklésnek, ha­nem valóságos szemtanúi is. Az a feszültség, az a lelki te­her, ami az emberiségre nap­jainkban ránehezedik, amit érzékel . minden felelősen gondolkodó ember és politi­angyalok című tévékomédiáját péntek este sugározták Bed- nai Nándor rendezésében. A fanyar humorú komédia, mint minden műfajbeli társa, a va­lóságos és valószerűtlen ele­mek elegye, elviselhető, köny- nyen fogyasztható arányban. Az alapötlet —, hogy befoga­dási nyilatkozattal meg le­het szabadulni a már megunt házaspártól — és kibontásá­nak néhány mozzanata — az albérlő kifüstölése — eredeti­nek hat, ha már a mondani­való, a tanulság nem is. A komédia kezdetben szenvedő hőse Varga Sándor, ugyanis nem tanul semmi mást, mint, sokkal megnevettetik, amit évezredek óta minden utóbbit azért mondom, Makk Károly filmvígjátéka 1954-ben. amikor készült, üde színfoltja volt filmgyártá­sunknak, s az volna ma is. (Természetesen modernebb dramaturgiai, filmes, színjá- téki felfogásban.) Hogy meny­nyit változott a filmtechnika, a filmkészítés és filmszínészi játék, arra kitűnő példát mu­tat ez a „tiszteletlen” (mert a drámát csak kiindulónak, alapnak tekinti) Szigligeti Ede-adaptáció. De példaként hozható fel arra is, hogy a közönség mennyire nem vál­tozott, mennyire szereti, ha öt­letekkel, jó színészi alakítá­Ez mert becsapott ember megtanul- népes társaságunkban — pe- hat, ha van rá hajlandósága, dig legtöbben nem először hogy egy képmutató, önző, ha- láttuk, — osztatlan sikert zug világban csak úgy, olyan aratott a Liliomfi. Makk Ká- tulajdonságok, magatartásje- roly ekkor még úgy gondol' gyek előtérbe helyezésével lehet boldogulni, amilyenek az adott világot jellemzik. És a komédia ezzel eleget is tett társadalmi hivatásának: meg­mutatott egy elítélendő, káros helyzetet, s felhívta a közönség figyelmét rá, elgondolkoztatta, netán a változtatás , igényét is felkel­tette benne. A Bednai rendezte komédia legnagyobb erényének tartom, ________ _____ __ ___ hogy nem akart mindenáron k ai közösség — például az nevettetni, s annyi nyersanya­SZKP és annak most folyó XXVI. kongresszusa fel­tétlen enyhítésre szorul. S erre az enyhítésre, oldódásra alkalmas, hasznos eszköz a vígjáték, noha jól tudjuk, el­sősorban felületi és rövid táv­ra érvényes hatású kezelést nyújt. (A feszültség enyhíté­sének igazi gyógyszere nem művészi, hanem politikai jel­legű lenne.) Bedő István író és Kállai István dramaturg Vannak még got és játékidőt használt fel a történet elmesélésére, amennyit az megérdemel. Tet­szettek a színészek, akik nem erőltették ugyan meg magu­kat (nem is kérték tőlük), vi­szont tisztességgel dolgoztak, tettek eleget a felkérésnek. A Liliomfiban azonban — ki tudja, hányadszor vetíti már a tévé — színészi alakí­tásokkal is találkozhatunk. (Darvas Iván, Pécsi Sándor, Dajka Margit, Tompa Sándor). kodott, mint Keleti Márton, a magyar filmvígjáték kiváló művelője, egyben hatvanas évekbeli megújítója, akikről éppen Makk mondotta: ami­társflrialmilae k0r £ilmet csinált’ "lindig az társadalmilag lebegett előtte> mit szól a kö­zönség hozzá. Mostanában korszerűtlen­nek tartják a művészek közül sokan ezt a felfogást, nyilván ezért is juthatott oda a ma­gyar filmgyártás, filmművé­szet és a magyar közönség vi­szonya a kapcsolatnak, az együttműködésnek, az egymás­ra hatásnak arra a mélypont­jára, amelyiken most van. Rendezőink felismerhetnék: le­het közönség nélkül csinálni filmet, de nem érdemes. Megújulásra van szüksége a magyar filmnek is. Olyasfé­lére, amilyen színházi életünk­ben elkezdődött a hetvenes évtized vége felé. Mert a film- csinálásban, akárhogy is néz­zük, Keleti Mártonnak van igaza. (sulyok) Együtt játszottak Próbára tették a fiatalok a rétsági Asztalos János Mű­velődési Központot. Az át­alakított ház állta a próbát. Itt rendezték ugyanis a napokban a Nógrád megyei KISZ-bizottság „Játsszunk együtt” elnevezésű vetélke­dőjének döntőjét. Lassan egy éve annak, hogy a rész vevő alapszervezetek levelezésbe kezdtek a játék szervezői­vel, akiktől időről időre bo­rítékban megkapták a fel­adatokat. Akadt mindenféle megoldanivaló. Szó- _ és képrejtvény, képzőművé­szeti, zenei, irodalmi isme­reteket firtató, de íródtak beszámolók a legutóbbi film­élményekről is. Nos, a legtöbb pontot ösz- szegyüjtött csapatokat — hz alapszervezetek 5 fős kol­lektíváit — egy afféle juta­lomjátékra hívta meg Rút­ságra a megyei KISZ-bi- zottság. A művelődési központ ap­ró átalakítása lehetővé tet­te, hogy csupán az ajtók kinyitásával szinte egyetlen nagy teremmé „állt össze” a sok apró szoba. A rende­zők valóban JÁTÉKOT szer­veztek. A versenyzők zse­tonokkal indultak útnak és ehhez szerezhettek még jócskán, de el is úszhatott ez induló tőke. A versauto­matában becsúsztatott zseto­nért máris peregtek kifelé a verssorok. Csupán azt kel­lett kitalálnia a játékosnak, hogy ki írta a felhangzó verset, és mi a címe. A he­lyes válaszért már dug­ta is kifelé a nyereményt hatalmas papírdobozából a versautomata: Sulyok Györ­gyi. — Szeretek verset monda­ni, gyakran hívnak, mint most is — mondta, amint meleg kuckójából előkászá­lódott. — A nyáron érettsé­giztem a Bolyaiban, azután megpróbálkozom az eszter­gomi tanítóképzővel. Fabriczius Rezső szép szál fiatalember. De most nem ezért néztek föl rá a csa­pattársak, a NATÉV KISZ- esei, hanem azért, mert a falra vetített festményeket pillanatok alatt fölismerte és máris közölte az alkotó- művészek nevét, a képek ci- mét. — Nem annyira a képző­művészet, hanem a bélyegek iránti rajongásom segít. Ezek a festmények mind­mind szerepeltek már bélye­gen, így könnyű dolgom volt Az alkotóműhelyben lázas munka folyt. Itt ugyanis mindenki viccel léphetett csak be és azt meg is kellett később jelenítenie, mégpe­dig maga készítette bábok­kal. Ispán Zoltánná, a szé- csényi ELZETT-csapat erős­sége, összeszorított szájjal ügyködött egy fakanálon^ — Gyerekkoromban készí­tettem utoljára bábut, most aztán föleleveníthetem. Ha sikerül! — tette hozzá ne­vetve. Az egyéni zsetongyűjtést fölváltotta az „össznépi” já­ték, majd végül következett a lehető legdemokratiku- kusabb eredményhirdetés. Mindenki nyert. Nyerte egy­szer a kellemes délutánt, aztán egy-egy hanglemezt, könyvet, naptárt, tollat. Harmadszor, de nem utolsó­sorban nyerték mindannyi­an az együttlét örömét. Bernáth István, a KISZ megyei bizottságának mun­katársa és Mezei István, a játékmester jó munkát vé­geztek. — Több mint kilencven alapszervezet és ifjúsági klub vett részt a játékban, hasznos információkat sze­rezhettek és mindezt a ma­guk szórakoztatására. Nem dolgoztunk hiába. Mi magunk is így gondol­tuk, a jókedvű fiatalok ön­feledt játékát látván. — h — MARLENE (XVIII.) Végül is a hazám... Bécsben pár nappal Willi Forst temetése után felröppent a hír: „Jön Marlene!” Marle­ne Dietrich azonban, aki je­lentős szerepet játszott Willi Forst életében, nem érkezett meg. Egészségügyi okok miatt még akkor sem tudott volna jönni, ha egyébként akart vol­na. De rém is akart; nem ment el több temetésre; és Willi Forst — ez már nagyon ré­gen volt. Egy nagy szerelem, egy politikai csalódás. Egy em­ber, aki a náci időkben is fil­meket forgatott, miközben a zsidókat elgázosították. 1927 nyarán Forst és Mar­lene Dietrich volt Bécsben a legnagyobb pletykatéma. Kö­zösen léptek fel a „Broadway” című revűben. „Együtt látták őket társaságban, bálokon, ét­termekben és éjjeli lokálok­ban” írja Marlene életrajzíró­ja, Charles Higham. „A „Broadway” hallatlan sikere részben arra vezehető vissza, hogy mindenfelé kettőjük ál­lítólagos románcáról beszél­tek”. A siker — Marlene egy év­vel később megismételte Ber­linben Harald Paulsennel — Willi Forst a „Maskeradét” Arról az „ellenségeskedés­olyan nagy volt, hogy rögtön készítette elő, akkori legna- ről”, melyet vele szemben ta­forgatni is akartak egy filmet gyobb sikerét, és ha a női fő- núsítottak, a gyűlölködő új­a párral: „Café Electric” cím- szerepet nem Marlene kapta, ságcikkekről, melyek az ame­mel.^ Marlene Dietrich próba- hanem Paula Wessely, akkor rikai egyenruhában történt fel­felvételei azonban olyan csa- annak oka abban keresendő, lépése miatt írtak róla, soha lódast okoztak, hogy Willi hogy Marlene úgymond még sem tudta megbocsájtani. Forstnak erősen fel kellett lép- pors(; karjaiban másba sze nie, hogy megkapja a szerepet. retett bele. Egy régi szerelem — Willi Forst A háború utáni Németor­szághoz való viszonyát is vi­tásnak látta. „Utoljára, mikor elhagytam Nyugat-Németor­A „Café Electric” a 12. film ^ „másik” Hans Járay volt, volt, melyben 1922 óta közre- aki Pgula Wesselyvel és Hu- ___„„ ­m űködött, és az első, melyben bért Marischkával állt a szín- szágot” — írja a memoárjá- Marlene főszerepet kapott. pacj0n a „Sissy” című operett- ban, — „az de Gaulle tábor- Ezután már csak főszerepeket ben. A szünetben Marlene ro- nők kifejezett kívánságára tör- j átszőtt, az 1929-es „Kék an- hamléptekben húzta maga után tént, miután informálták őt gyár előtt ismét Willi Forst- p0rstot, Járay öltözőjébe. azokról a fenyegetésekről, me­tal a „Jegyesség veszélyei”- lyeket nyugat-németországi ben. Berlinben még ma is Míg el nem utazott, addig fellépésem alatt kaptam. A ba- mindenki, aki vissza tud em- Forst és Marlene csak Hans rátom volt, és félt, hogy ba- lékezni, azt állítja, hogy Forst Járayval volt látható Bécsben, jom eshet.'. így’ Hollandiá- és Dietrich szerelmespár volt. és mint mondtuk, a „Maskerá- ban feieztem he a turnét ahe­Willi Forst volt az” íria débím” PaUla játSZ°tta K* „Willi Forst volt az —■ írja első filmszerepét. Willi Forst- volna a német színházakban akT rábeszéuTMéiflenétr0rm- m ,soha ntöbbé nem beszélt ahol (mint mondják) bombá-' kor az elsf hívá^ érkezett az Marlene Dietrich' ■ kát „tartogattak a számom­Ufától” — Josef von Stemberg Mikor Georg Marischka, a la‘" . akarta szerződtetni a „Kékan- rendezőasszisztense 1951-ben Valóban ezt írta csak két-' gyalhoz". ö azonban nem akart New Yorkban az „El Mo- három évvel ezelőtt És így elmenni, a próbafelvételeket rocco”-ban főnöke üdvözleté- folytatja: „Soha nem mentem sem akarta megcsinálni, me- vei egy levelet tett le az asz- vissza az NSZK-ba Elegem lyeket Stemberg ajánlott ne- talára, melynél Gaylord Hau- volt abból, hogy »leköpött« le- ki. És „Willi Forst beszélte rá, serrel ült, Marlene sokáig ol- gyek, elegem volt a »tüntetők- hogy vállalja el a feladatot”, vasta, majd kis darabokra tép- bői« elegem volt a gyűlöletből.’ Willi Forst volt ott, mikor te és .^nnhéjázóan” elnézett Azt mondtam egyszer egy in- Marlene pontosan ötven évvel másfelé. J,uban 1hogy »haragszanak ezelőtt — mée a Kék angyal” ram*' EIoszor ,a azert> mert bemutatóiénak \z estiért — Paula Wesselyről Marlene Amerikába mentem. Másod- először utazott el Hollywood- 1945 szeptemberében Berlin- szór azért, mert a háború után ba ö csók^m meg a Kud: be"’ 'gyorsan ősz- nem jöttem vissza. Harmadszor varon és nem a férje, Rudolf v,ssza^tem; E^ Sieber- kijelentette: „Eladta magát egy szeruen haragszanak rám, és 1934-ben, öt hollywoodi film kis Pénzért...” semmi nem jo, amit teszek...” után, még eljött Marlene Bécs- Mentora Josef von Stemberg Már csak az a következtetés be, „abban a reményben, hogy volt, akinek Berlinből érkezett marad hátra, hogy Marlene szerepet kap egy osztrák film- barátai körében volt Holly- Dietrich az egész német múlt­ben, sőt esetleg Willi Forst woodban, mikor Hitler átvet- j . f02iaikozni A , ... , . ....... . te a hatalmat. Sok politikai "aval nem aKar mgtalKozm. A rendezeseben, aki időközben a távolbalátást nem kértek tőle, memoárjában olvasgatva az legprominensebb filmesek kö- erre az évek során kénysze- NSZK-ról szóló rész, melyet a zé került”. rült. NÖGRÁD - 1981» március 3., kedd J anus Pannonius három napja A XVI. században élt nagy haladás híve, és termékeny magyar költőről, Janus Pan- kreátora rádöbben, hogyRó- noniusról írt drámai játékot ma cserbenhagyta, eretnek­forgatnak a televízió stúdiójá- nek tekinti, hiszen protestáns ban. A darab rendezője Ruszt szellemiségű, s ez európai tö- József: rök elleni küzdelem helyébe — Történelmi, de fiktív já- most már a protestáns eretne- ték. Természetesen van való- kék elleni harc került. Janus ságos alapja Kulin Ferenc, jövőbe látása, megsejtése a Mátyás király költőjéről következményekről: a Dózsa- írott drámájának. Volt egy féle parasztfelkelésről, a tö- összeesküvés Mátyás ellen, rökök inváziójáról életének történelmi súllyal politizálni kezd. A darab egyébként ép­pen attól lesz izgalmas, hogy elképzelhető: mindez így tör­ténhetett! — Hogyan vélekedik a ren­dező a drámáról, a dráma nyelvezetéről? — A dráma nyelvezete nem archaizál, de képi szóhaszná­lata, sőt mondatszerkezete is nagybátyja "vitéz" János vez~e- éíteTmét'‘is"le7ombolja: Sebért Elások" i^A «érzővel?^ „Kibékíthetetlenek” első mű­ves írójával másfél, éven át dolgoztunk a forgatókönyvön. tésével, amelybe a költő is hasonlik meg, hiszen Mátyás belekeveredett. De, hogy ki, már nem a törököt üldözi, de s milyen mértékben szervezte pápai jóváhagyással sarcolja ezt, az itt ebben a játékban az északi területeket, a huszi­nem lényeges. tákat. Ez a nagy költő, a ko- Ügy erzem drámal ígeret Va- Janus Pannonius életének «**li magyar szellemiség ve­melyik periódusáról szól a Z€tője, a király elvesztett ba- darab? rátsága után, kiszorítva a ha­— A halála előtti három falómból, száműzve pécsi püs­napról van szó. pökségébe, hiúságának áldo­Addigra már a költő szer- zata tesz, megharagszik Má­tyásra. — Mennyiben rajzol a szer­ző hű képet a költőről? — Eredeti portré ez a drá­vezetét felemésztette súlyos tüdőbetegsége, élete értelmet­lenné válik több okból is. Csalódik Rómában, Mátyás­ban, úgy is mint költő és mint mában, beleálmodva egy köl- amatőr politikus. Ö a nagy tő abszurd helyzetét, amikor lamiért én nagyon szerettem ezt a darabot, tisztának és egyúttal groteszknek érzem. Hogy miért? Mert három nap alatt, míg az események ját­szódnak a költő olyan felisme­résekre kényszerül, amely el­juttatja saját tragédiájához. A dráma főbb szerepeit Ko­zák' András, Trokán Péter és Sinkovits Imre játsszák. Szcmann Béla végén papírra vet, némelyeket jobban megragad, mint bármi más, ami az emigrációról szó­ló könyvekben áll ebben a tömörségben: „Végül is a ha­zám. Ha Hitler nem lett vol­na, ma is ott élnék. Ez az én veszteségem. Nem az övék”. — Vége — ; História-klub Balassagyarmaton Balassagyarmaton népsze­rű a História című történel­mi folyóirat, jelentős azoknak a száma, akik élénken érdek­lődnék a múlt és jelen ese­ményei, társadalmi, gazdasági, politikai, kulturális, össze­függései iránt. Ez adta az öt­letet a Mikszáth Kálmán Mű­velődési Központban, hogy megalakítsák a História-klu­bot. A klub alakuló összejö­vetelét kedden délután tart­ják, s a résztvevőknek dr. Glatz Ferenc történész, a His­tória című folyóirat főszer^ kesztője tart előadást.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents