Nógrád. 1981. március (37. évfolyam. 51-76. szám)

1981-03-20 / 67. szám

Fityisz a borotvaélnek Előttem van — még az ősz­ről — Kovács Sándor képe, amint A Börzsönyalja Terme­lőszövetkezet irodájában ülünk. Két nem éppen rózsás eszten­dő emlékeit morzsolgattuk és a jövendő zárszámadáson mon­dandók is szóba kerültek. Hát igen, akkoriban nem volt túl derűs az elnök, bár valahogy nekem úgy tűnt, hogy nem terítette ki minden kártyáját. Aztán, ha még ehhez a ko­rántsem vidám beszélgetéshez hozzágondolom mindazt, amit a diósjenői termelőszövetkezet néhány tagjától az utóbbi idő­be. i hallottam... A teljes pontosság igénye nélkül idéznék néhány mon­datot ezekből az innen-onnani beszélgetésekből: „Csak jöj­jön el a zárszámadás” — így az egyik hang —, „olyat mon­dok a vezetőségnek, hogy be- lefeketedik.” Hogy miért és mit, azt nem tudtam meg akkor. „Nem lehet büntetle­nül úgy hajtani az embereket, ahogy itt néhányan nálunk te­szik” — emígy a másik. Hogy hogyan, titok maradt. „Megint íölvetették egyesek a prémiu­mot. pedig hol van még a zár­számadás! Nekünk persze is­mét nem adnak semmit!” — vélte a harmadik. Az elnök akkor ősszel úgy mondta, minden esélyük meg­van rá, hogy veszteség nélkül zárjanak. Szó ami .szó, igaza lett. Már csak azért is, mert d millió 902 ezer forint nye­reségről számolhatott be a' tagságnak. Ilyen eredményt fönnállása óta nem mondha­tott magáénak a termelőszö­vetkezet. Kár, hogy nem lát­tam egytől egyig a föntebb említett hangok gazdáinak ar­cát a közgyűlésen. Már most nem csodálkoz­nék azon, hogyha néhányan fölkiáltanának a megyében: de hiszen Diósjenőn csoda tör­tént! Tavaly másfél millióval VQltak „sárosak”, most meg majd hétmillióval „lefüröd- tek”! Hogy csinálták? Már rögtön az elején hoz­zátenném : része van ebben an­nak is, hogy egy< éve az át­menetileg támogaíható szövet­kezetek kategóriájába kaptak besorolást, ami jelentős anya­gi segítség. Ám ez korántsem •lett volna elég. Mint Kovács Sándor szavai- ' ból megtudtam, a növényter­mesztésben . régebben sok gond akadt. Tavaly azonban szinte minden terményből jobb hozamot „varázsoltak” a tervezettnél. Ez egyben azt is jelentette, hogy az addig vesz­teséges ágazat nyereséges lett. Marosi András főmezőgaz­dász szerint a következőknek köszönhetően: értette. A gondos előkészítés­nek, a sok veszekedésnek most jött be az eredménye. Egysze­rűsítettük, a helyi adottsá­gokhoz igazítottuk a termék- szerkezetet. Remélem az ered­mény a hitetlenkedőket is együttműködésre • serkenti. Péter László főállattenyész­tő így fogalmazott: — Az év elején megijesztett bennünket a tehenészetben je­lentkező gond, de sikerült meg­oldani. A tejhozamot négyszáz literrel növeltük és ez első­sorban a jobb, a tisztessége­sebb munkának köszönhető. Ehhez még feltétlenül szüksé­ges volt a megfelelő minőségű és mennyiségű takarmány — bólintott a*főmezőgazdász felé. Csak így, mindezekkel együtt érhették el, hogy több mint egymillió liter tejet adtak le az elmúlt évben. No és a baromfitelep? Végh Józsefné vezetésével messze fölülmúltak minden elképze­lést, jó munkájuk eredménye­ként 20 millió helyett 26 mil­liós árbevételt könyvelhettek a szárnyasok után. S ha nem is ilyen rózsás a helyzet a lakatosüzemnél és az építési ágazatban, a BRG- szerelde dolgozóit példaként te­hetik eléjük, akik jó munká­val tisztes hasznot hoztak a szövetkezetnek. De hát hogyan vélekedik Kovács Sándor, a néhány hó­napja még borúlátónak tetsző elnök? . — A lényeg azt hiszem az, hogy nagyot változott a tagok hozzáállása. Sokat javult a vezetői munka színvonala, ahogy ezt már mondani szok­ták. Azt hiszem megtaláltuk magunkat, elmúlt a pánik- hangulat, ami mostanában kezdett kialakulni. Ezután már csak még jobban kell dol­goznunk és nem lesz semmi baj. Magam is így gondolom. Eb­ben a rövfd írásban nem be­széltem gondokról. Megtette ezt helyettem az elnök a zár­számadáson. iáéi terveiket néz­ve nyugodt szívvel állíthatom, hogy nem érzik magukat a mennyben a jó eredmények után sem. Kovács Sándor úgy fogalmazott az ősszel, hogy bo­rotvaélen táncolnak. Hát most fityiszt mutattak a szólásbeli borotvának. Ha vannak is gon­dok a diósjenői Börzsöny alj a Termelőszövetkezetben, azokat közös akarattal a múltnak ad­hatják. Ügy hallottam ugyan­is, hogy jövőre mind a két ke­zükkel fityiszt akarnak mu­tatni annak a bizonyos borot­vának, meg az élének. Ez pe­dig jórészt rajtuk múlik. Hortobágyi Zoltán 1974-ben alakult meg a November 7. Szocialista Brigád a Budapesti Harisnyagyár nagybátonyi gyáregységében. A nyolc főből álló kollektíva az elmúlt esztendőben olyan mi­nőségi és termelési eredményt ért el, amelyért a Vállalat kiváló brigádja címet kapták meg. A képen: Vanya Tibor- né, a munkacsapat vezetője, Tóth Miklósné és Csépe Sán- dorné munkakezdés előtt megbeszéli a napi tennivalókat. (báb—) Megszorult a csavarógomb Írig éé@kés feéwiik — Jó, hogy jött — örven­dezik Kovács Mihály gyár­tásvezető a Salgótarjáni Vas­öntöde és Tűzhelygyárban. — Maguk csak tavaly jártak ide, amikor rosszat írhattak. Most, amikor jókat lehetne, felénk se néznek.. •. Elfuserált sütőcsap Sokszor lukat beszélünk egy­más hasába a minőségről, annak javításáról, s nem rit­kán azoktól is számonkérjük ezt, akik vajmi keveset tehet­nek érte. A tűzhelygyár hi­degüzemében a brigádok —a tavalyihoz viszonyítva — 1 millió 200 ezer forint értékű selejtcsökkentést ajánlottak föl. Tehetnek-e egyáltalán va­lamit a jobb minőségért? — Hihetetlenül sokat tehet­nek — feleli szenvedélyesen Kovács Mihály^ — Persze, eh­hez a feltételeket biztosítani kell: jókor legyen ott az anyag, és használható alkat­részek kerüljenek a kezükbe! Ebben az utóbbiban egy ki­csit nekik is szerepük van. Tőlük függ, miként jut el az alkatrész a raktárból a sze­relőasztalra. Vagy ha már ott van, akkor se mindegy, ho­gyan bánnak vele. A szakember elmond egy példát: az MMG gyártotta sütőcsap meglehetősen elfu­serált termék. Ha a szerelők óvatosan helyezik be a tűz­helybe, s rossznak bizonyul, utólag kimutatható a hiba eredete, s az MMG-re hárít­ható 4t a veszteség. Viszont ha durván bánnak a sütőcsap­pal, akkor később, a deformált darabról nem lehet hitelesen kimutatni a baj igazi okát. — Vagy előfordul — foly­tatja Kovács Mihály —, hogy a szerelő akaratlanul hibát kö­vet el. De ez a hiba még kis ráfordítással javítható, ha a dolgozó óvatosan kezeli. Ez a gondosság, az óvatosság, lel­kiismeret az, amit a brigád- mozgalom alakíthat ki... — Izeket tehetik a bri­gádok. ■ De teszik-e ténylege­sen? — Erre minden más helyett számokkal tudok válaszolni — mondja táblázatokat • keresve a gyártásvezető. — Idén ja­nuárban 189 ezer forinttal, februárban pedig 104 ezer fo­rinttal csökkent a selejt ér­téke a tavaly januárihoz és februárihoz képest. Pedig idén lényegesen többet termeltünk, mint a tavalyi első két hónap­ban. .. ' Jelzőrendszer is! — Két éve még 20 forint 40 fillér értékű selejt jutott egy elkészült tűzhelyre — emlék­szik vissza Bacsa Tivadar, a szerelde üzemvezetője. — Ezt, különösen a darabszámmal megszorozva, soknak találtuk. Tavaly 12 forint 64 fillérre csökkent a darabonkénti se- lej térték. Igaz, ebben nem csak aa emberekkel való fog­lalkozás játszott közre, ha­nem a 3—M technológia és a konvejoros kiszolgálás beve­zetése is. De az új technológia csak akkor lehet sikeres, ha a brigádok is jól viszonyulnak hozzá, el akarják hamar sa­játítani. Százhetvenhárom ember tar­tozik a szereidéhez, harminc­cal kevesebb, mint egy évvel korábban. Nagyrészük tagja az üzemben levő négy közül valamelyik brigádnak. A le­hetőség tehát adva van, hogy jószerivel meghatározói legye­nek a futószalagokról lekerülő áruk minőségének. . — Az ön személyes vélemé­nye szerint képesek-e arra, hogy javítsanak a minőségen? — Ez nem vélemény! Tényekkel lehet bizonyítani, hogy képesek — lapozza a kimutatásokat Bacsa. — Mi idén a 12 forint 64 filléres selejtértékeket ' 1 forinttal akartuk csökkenteni. De 11 forint helyett csak 5 'vagy 6 forint lett átlagosan. Egyedül a szerelde januárban 50 ezer forinttal csökkentette a se- lejtet az előző januárhoz ké­pest. Pedig a termelés több mint tízmillióval nagyobb értékű volt. Ez persze nem kizárólag a szerelde érde­me. .. Az üzemvezető szerint so­kat számított a technológusok, a műszakiak, sőt a minőségi ellenőrök segítsége is. — Egy jó kollektíva hat a többire — véli Kotroczó Béla, a minőségi ellenőrök csoport- vezetője. — Elősegítik, hogy mindenki arra törekedjen: ő csak jó munkát adjon ki , a kezéből. Ez főleg a szerelés­ben nagyon fontos, mert a korábbi munkák, erőfeszíté­sek, de a hibák is ekkor ösz- szegződnek. — Az itteni brigádok, vé­leménye szerint, elősegítik-e az áruk színvonalának emelé­sét? — Persze — bólint Kot­roczó. — Tavaly nyár óta fo­lyamatosan fogadja el a G— 750-es tűzhelyeket a MERT. Nagyon ritka, hogy visszaad­nak valamit. Ez annak is kö­szönhető, hogy a brigádok a jelzőrendszer szerepét is betöltik: ha valamilyen alkat­részhiba notóriusan visszatér, rögtön szólnak nekünk... „Elsajtolt" lemez — Hetvenkilencben még a Komfort ST-t szereltük — hallom Nagy Gyulánétól, a Petőfi brigád vezetőjétől. — Az a munka nagyon jól ment. De,tavaly januárban áttettek bennünket a G—750-es szalag­ra, s elvárták volna, hogy azonnal simán menjen min­den. Persze, hogy nem ment; az első háromnegyed év na­gyon nehéz volt. Aztán fel­fejlődtünk szépen. — ön komolyan úgy gon­dolja, hogy a Petőfi brigád tehet valamit a mostanitól jobb áruminőségért? —Nemcsak tehet, kell is tenni! — állítja meggyőző- dötten Nagyné. — — Tudja, az lenné jó, ha mi csak kifo­gástalan alkatrészeket kap­nánk összeszerelésre. As nincs benne a normánkban, hogy ezeket meózzuk. De csi­náljuk, mert muszáj. Ebben a G—750-es tűzhelyben nagyon sok a hibalehetőség. Legutóbb például sorozatosan hozzá­szorult a csavarógomb a sze- relvényfalhpz. A gombra gya­nakodtunk, kiderült: a sze­relvényfal van „elsajtolva”. Vagy sokszor pattogzik a zo­mánc; mi is keressük, mi okozza? • — Sokat tehetünk — közli Szabó Gyuláné, az Április 4. brigád vezetője. — Rengete­get számít, ha megvan a jó hozzáállás, ha betartjuk, ami­ket a vezetők morídanak. Ná­lunk sok a régi dolgozó, akik komoly emberek... — Az mit jelent? — Azt, hogy átadják a fia­taloknak a tapasztalatot, és tudják mi áll a gyár előtt... — Mi áll a gyár előtt? — Csökkenteni kell a se- lejtet, az önköltséget, növel­ni az exportot... A zajos konvejortól kissé távolabb folynak a beszélge­tések. A szalag mellett — többek között — ifjonc leány­zók is dolgoznak. Felénk pil- lantgatnak, össze-összehehe- résznek — mint bármely má­sik üzémben. Közben jár a kezük, mint a motolla. Molnár Pál — A talajt elő kellett ké­szíteni az őszi jó eredmé­nyekhez, és nem csupán né­hány hónappal, hanem egy évvel előtte is ezen dolgoz­tunk. Az már egyszer bizo­nyos, hogy nem kis harcok árán tudtam megértetni az új> a jobb technológiát. Nem vagyok meggyőződve róla, hogy mindenki valóban meg­Kereskedetmi kapcsolatok A Német Demokratikus Köz társaság 1970. és 1979. között meg háromszorozta kereskedelmi tör gaimát a fejlődő országokkal 1979-ben az ezekkel az országok kai folytatott kereskedelem vólu mene elérte a tízmilliárd már kát. Az NDK főleg gépeket, felsze reléseket szállított partnereinek fejlődő országok infrastruktúrájú nak és iparának fejlesztéséhez. A említett kilenc év alatt a fejlőd országokban 050 objektutnot he lyeztek üzembe NDK-beli szak emberek, közülük 53-at 1979-ben Az új üzemi berendezések ke zelésének elsajátításában is segít séget nyújtott és nyújt a Né met Demokratikus Köztársaság csaknem negyvenezren tanulták NDK-üzemekben a szükséges tech­nikai alapismereteket. Ugyanezen idő alatt a fejlődő országokból tízezren szereztek szak- illetve fő­iskolai képesítést NDK oktatási in­tézményekben. Az NDK szakem­berei a helyszínen is gondoskod­nak az új ipari munkásság kép­zéséről, továbbképzéséről. Segít­ségükkel több mint 55 ezren sze­reztek szakmunkás-képesítést a ha­zájukban felépült üzemekben. 1977 óta évente több mint 300 fia­tal vállal ilyen feladatot afrikai és arab országykban, a német ifjú­sági szervezet, az FDJ „barátság- brigádjainak” tagjai. Csendes kis utca Kazáron a Petőfi út. Lankás emel­kedőjén lakik Pervai Ist­ván, a párt veterán harco­sa, a munkásmozgalom ki­emelkedő alakja. Mostaná­ban sokan nyitnak a csen­des portára. A jókívánsá­gok szinte özönével zúdít­ják el a születésének 80. életévét' betöltött idős har­cost. — Bizony felemelő érzés, hogy nem felejtettek el. Ta­lán nékem a legizgalma­sabb, amikor egy-egy sok­szor több mint fél évszázad­dal ezelőtti események ele­venednek meg ebben a kis szobában. Harcok, amelye­ket megvívtunk. Harcok, amelyekre * ma már azt mondjuk: nem volt hiába­való. Amikor pedig kezem­be veszem a megyei párt- bizottság levelét, tagolva ol­vasom, könny szökik a sze­membe... Öröm számunkra, hogy a munkásmozgalom kiemel kedő. harcosát, a példamu tató kommunistát ezen a napon köszöntjük. A me­gyei pártbizottság nagyra értékeli a munkásosztály, ; -«árt ügyéért tett szolgálata t. Köszönetét mond töb’ évtizedes önzetlen, fáradha atlan tevékenységéért... ol vashatjuk a levélben, ami nek minden szava igaz. A nyolcvanéves idős har­coson nem látni a korát. Frissen mozog — pedig meg­Nem volt hiába a harc... tört« az élet. A sok hányó­dás, a sztrájkok szervezése, az illegalitás sok ráncot szántott Pervai István hom­lokára. — Magam szinte kettős évfordulót ünnepiek. Nem csak születésem 80. évfordu­lóját, hanem tavaly hazánk felszabadulásának ünnepén köszöntöttek párttagságom keltének 50. évfördulója al­kalmából is. Ahogyan beszélgetünk. Pervai István életében a kazári munkások nagysze­rű ellenállása bontakozik ki az ember előtt. Igaz, rhár a dicsőséges Tanácsköztár­saság előtt, utána még in kább volt miért tartania a hatóságoknak az egyszerű bányászfiútól. Jól fogott az esze! Az elemi iskolát vé­gig kitűnő eredménnyel vé­gezte. Nem csak olvasott, hanem gondolkodott is. Amikor 1914-ben eljegyezte magát a bányászélettel, 1920-ban már Marxot és Lenint olvasott! Tudta, s hirdette, hogy mi volt 1905- Len és 1917-ben Oroszor ízágban. Amikor 1916-bar óelépett a szakszervezetbe nemsokára tagja lett a párt­nak is. — És jött a dicsőséges Tanácsköztársaság. Egy da-' rabig a Salgótarján környé­ki harcokban vettem részt. De győzött a túlerő. Ezután már megint másképpen gondolkodtam magam is. Ott és olyan fronton har­coltunk jogainkért, ahol kel­lett. Nálunk, Kazáron erős volt a szakszervezet. En­gem beválasztottak a veze­tésbe. Az 1924-es sztrájk­nál sokat dolgoztunk a sztrájk céljainak eléréséért. Reám az a feladat jutott, hogy élelmet biztosítsunk a sztrájkoló bányásztársaink­nak. Krumplit, kenyeret,, me­leg ételt szereztünk a bányá­szoknak. Kovács Palya Ist­ván, meg a többiek álltak a harc élére, őket segítettük. A sztrájkok elértek rész­leges eredményeket, a mun­kát is felvették a bányászok, a szunnyadó parázs minden percben lángra lobbanha­tott. Így volt ez 1929-ben is Baglyas után a kazáriak is leálltak. A sztrájkbizott­ság tagjai között ott tár­gyalt Pervai István is! — A sztrájkok után a csendőrök mindig a nyo- nomban voltak. Állandóan vallattak, rendszeresen je­lentkeznem kellett az őrsön Aztán jöttek az elbocsátá­sok. Sokan franciába, meg Belgiumba mentek. Nékem is azt üzenték, csak akkor menjek dolgozni, ha1 kül­denek értem. Ismét munka nélkül, három hétig. Az volt az egyetlen szerencsém, hogy jó bányász ' hírében álltam. Bányaomlás volt, oda hí­vattak, s így maradtam me­gint egy darabig.... Aztán tovább szervezkedtünk. A harcot egy pillanatra sem adtuk fel. Felhasználtunk mi erre mindent. Mé'g zene­kart is alakítottunk, csak , -úgy magunktól, hogy annak védelme alatt végezzük mun­kánkat. Bevált az a mód­szerünk. .. A második világháború fegyverei már nagyon kö­zelről ropogtak. Dörögtek az ágyúk Kazár környékén is. Pervai Istvánék megtudták, hogy szqvjet partizánok van­nak a közelben. Megkeres­ték, megtalálták őket. Mivel hogy az erdő alatt laktak, könnyű volt az élelmet ki­szállítani a harcoló partizá­noknak. — ... Eljött a várva várt nap. Megalakítottuk a pár­tot, mindjárt vezetőségi tag­ja lettem. Az üzemi bizott­ság elnökévé is megválasz­tottak. Nehéz idők voltak ezek. A népnek élelem, ru­ha, kenyér, bakancs, a fel- . szabadult országnak szén kellett. A bánya víz alatt volt.. Sokan azt gondol­ták, szabadság van, nem kell dolgozni! Sokat kell agitál­ni, magyarázni, hogy most már valóban miénk* a bá­nya, magunknak dolgozunk. Nehezen értették meg az emberek. ., Aztán a sok intrika. De ezt a harcot is megvívtuk. Sikerült. Úgy, ahogyan azt sok-sok évvel ezelőtt megálmodtunk... Nem volt hiába a harc!. Negyvenegy, évi bányai szolgálat után nyugdíjas-, ként él a Petőfi utcában Pervai István, Ha a párt szólítja, még most is ott van, mint 1956-ban, amikor fegyvert- fogott a dolgozó nép hatalmáért. Megy és szavát hallatja ott és úgy, mint évtizedekkel ezelőtt. A párt, a munkásmozgalom ré­gi harcosa ő. — Még ma is sokat vi­tatkozom a mai fiatalokkal, a mai Tiatalokért. örülök, hogy már a mi gyermekeink irányítják az országot. Az­tán látom a község, a járás, az ország fejlődését, ami öröm számomra. Mindig is mondom: nem hiába harcol­tam, a gyömölcs beérett!..™ Somogyvári László NÓGRÁD - 1981. március 20., péntek *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents