Nógrád. 1981. február (37. évfolyam. 27-50. szám)
1981-02-13 / 37. szám
A gimnáziumi oktatás mellett két esztendeje szakközépiskolai képzés is folyik a pásztói Mikszáth Kálmán nevét viselő középiskolában. Jelenleg két osztályban 72 tanuló sajátítja el a postaforgalmi alapismereteket. Jól fölszerelt oktatóteremben foglalkoznak a távközlés, telefonközpont-kezelés, valamint a postahivatali tennivalók gyakorlásával. Képünkön Bácskai Zsuzsa szakmai tanár irányításával Alapi Katalin, Koós Erzsébet és Tolnai Zsuzsa II. osztályos tanulók „munkálkodnak”. (bábéi felv.) Hangszóró mellett Zene — emberközelben Juhász Előd csendes népszerűsége” az egyik legjobb példája annak —, miként teljesedik ki fokozatosan az úgynevezett televíziós (rádiós) egyéniség. Példája valaminek, amit tulajdonképpen egyszerűen lehetetlen kellő körülírással meghatározni, mert alighanem sokkal több összetevőből áll az egyéniség, mint amennyi egy általagos ember átlagos koponyájából ezzel összefüggésben egyáltalán előhívható. Az egyéniség elsősorban talán mégis figyelemszervező képességekkel rendelkezik, amelyben nem csupán a figyelem felkeltése (majd elejtése), hanem, ami igazán a lényeg, ha televizióról és rádióról van szó, o figyelem megtartása a legfontosabb. Mert ezáltal már hatást is el lehet érni, mert e képességgel népszerűvé lehet lenni — függetlenül az eredeti szándéktól. "Attól ugyanis, hogy valaki „tisztán” a népszerűségért hajtaná magát és embertársait. Persze jó műsor (jó ötlet) is kell! Éppen ennek a követelménynek felel meg a rádiós zenei szolgáltatások sorából is kiemelkedő (a többi sem alacsony színvonalú!) Zeneközeiben című rendszeresen jelentkező műsor, amelynek a hasonló feladatok ellátásából már jól ismert Csiba Lajos a szerkesztőtársa. A kezdet —, mármint a népszerűség kezdete — nem említhető Juhász Előd esetében a televízió elsősorban reklámcélokat szolgáló korábban látott műsorától, a Hánglemez- g.yártó Vállalat emlékezetes perceitől. Azokban „komolyzenei lemezlovasként” állt előttünk Juhász Előd, valamiféle olyan visszafogott rajongással a zene iránt, s ugyanakkor olyan megragadó sugárzással is, hogy igazán bármit elhittünk neki. És alighanem olyanokra is hatással volt, akik soha azelőtt semmilyen érdeklődést nem éreztek magukban az úgynevezett nehéz műfajok iránt. Ez a sugárzás, ez is az egyéniség része (ha nem a legfőbb alkotóeleme), és ha elfogadjuk, hozzá is tehetjük, hogy nem létezik belső meggyőződések, szándékok nélkül, de használni is csak rádioaktív érzékenységű dózisban képes. Az egyéniség —, aránytartást is feltételez. Valamiféle meg- érzett és kigyakorolt-alkalma- zott harmóniát keres és talál abban a közegben, amelyben a hatását kifejteni szeretné, 4 NÓGRÁD - 1981. pontosabban, ahol ezt elérni akarja. A Zeneközeiben —, anélkül, hogy zenei szakmai fejtegetésbe bocsátkozna a jegyzetíró — rendkívül érzékeny műsorrá, majdnem azt írtam: műszerré vált Juhász Előd és szerkesztőtársa kezében. Akárcsak a legutóbbi. adás (Ijétfő este a Petőfin) tartalmát tekintjük, meggyőződhetünk a műsor sokoldalúságáról és arról a szándékáról, hogy kevés szóval, sok zenével szó- szerint beépítsen valamit, bármily keveset is egy-egy alkalommal a rádiózó ember halláskultúrájába (ha van ilyen) •kénéi műveltségébe (ha már rendelkezik vele), vagy hogy egyáltalán felkeltse az érdeklődést a művészetnek egy olyan tartományára is, amelyről azt tartják — a legmeg- ragadóbb, az összes művészeti ágak termékei közül, a leginkább „diktatórikus”, hiszen a zene hatása alól aligha tudja kivonni magát az ember — függetlenül a hatás pozitív (felemelő), vagy negatív (elutasító) tartalmától, eredményétől. Ebben a műsorban a legmegragadóbb a széles választék, a széles pásztázás, hiszen a tánczenei bemutatók előzetese egy-egy ismert zenei mű diszKóváltozata, rockopera folytatásos közlése, Kodály műveinek legújabb felvétele (Kis emberek dalai — olaszul!), a jazz éppúgy megtalálható benne a már ismer- ' tetett értékű magyarázatokkal, inkább „csak” szófűzé- sekkel-csevegésekkel, mint az új Piedone-filmek zenéje, vagy Mozart művészetének egy-egy kiemelt érdekességű darabja. Mindez azonban ön- magában-önmagától nem lenne talán kedvelt, és az éterben keresett műsor, ha nem lenne jelen már a témák kiválasztásánál is az a bizonyos „érzékenység”, az a megfoghatatlan egyéni, mégis sokaknak szóló ízlés, vagy igény, ami ezt' a műsort és szerkesztőit, vezetőjét jellemzi. Ha egy műsor jó, akkor azt érdemes kifejleszteni — tartja mindenféle szakmai elv. így történt ez a Zeneközeiben műsorral, annak széles körű népszerűsödését követően, a közeli múltban, amikor a keddi esti rádiózásba „belépett” egy igazán érdekes újabb szolgáltatás (azonos szerkesztőkkel, műsorvezetővel) Zeneközeiben a február 13., péntek hallgató címmel. Ha ott a zenéhez vitte, viszi közel az embert a műsor, itt az embert hozza közel éppen a zene útján — mindannyiunkhoz. Egyetlen szabályt állítottak fel a rendezők: meg kell valahogy indokolni, ha valaki zeneszámot kér lejátszásra. Ha meggondoljuk, ez kettős (vagy még több) célt szolgál egyszerre. Legelőször is így nem válik valamiféle sekélyes „szív küldi szívnek — szívesen” típusú műsorrá, de ami ennél érdekesebb és fontosabb — így avat be mások élményein, emlékein át nagyon sokféle zenébe, vagy így mutat egy-egy ismert zeneszám (a választék természetesen a legteljesebb) számunkra is új értéket. És a kérdések! „Hol áll a világ legnagyobb orgonája?” És a kapcsolódás a műsorhoz, amikor erre a műsorvezető, lexikon nélkül, azonnal nem tud válaszolni —, mind megannyi példája annak, amit eddig is tudhattunk, de amelyről újra és újra meggyőződni soha sem igazán felesleges: a zene nemcsak határokat, emberi korlátokat sem ismer, mert mindannyiunké. (T. Pataki) Ugyancsak mozgalmas napok következnek Salgótarján zenei életében február és március folyamán. Filharmóniai hangversenyek, a salgótarjáni ifjúsági zenei napok (SIZN) rendezvényei, „Élő zenét a falusi iskolásoknak” sorozat folytatása, „Éneklő ifjúság” hangversenyek töltik ki a változatos programot. Próbáljuk csak rendszerezni ^ezeket az eseményeket: A salgótarjáni városi szimfonikus zenekar február 17-én 9 és 11 órakor, 18-án 9 órakor Salgótarjánban, fél 3-kor pedig Balassagyarmaton a középiskolás fiataloknak játszik Kovács János vendégkarmester irányításával, Baranyai László zongoraművész közreműködésével. Műsorukon Beethoven G-dúr zongoraversenye és a III. (Eorica) szimfónia szerepel. Az Országos Filharmónia rendezi felnőttek részére 17- én a salgótarjáni megyei művelődési központban azt a koncertet, melyen a budapesti Postás Szimfonikus Zenekar szerepel Lyonéi Friend angol karmesterrel és a Salgótarjánban már több ízben vendégszerepelt Falvai Sándor zongoraművész közre működéMARLENE (III.) A tábornok Még ha rosszul aludt is, amikor kinyitotta a szemét és az elsötétített ablakhoz lépett, a zsalukon keresztül lenézett a városra. Marlene Dietrich néha még ma is nevetve felsóhajt: Ó. Párizs! Nem ő az egyetlen német, aki egészen idős koráig ragaszkodik ehhez a romantikus álomhoz: Párizsban élni ! Amikor ötven évvel ezelőtt — 1930. május 9-én — először- lépett amerikai földre, a riporterek neki szegezték a standard kérdést: „Hogy tetszik önnek Amerika?” Marlene Dietrich így válaszolt: „Nem ismerem Amerikát. Most érkeztem csak meg, amint látja!” Sokáig kellett ezek után lapozgatnia, míg végül a „New York Times” 36. oldalán talált egy cikket a „Kék angyal” amerikai bemutatójáról. Ha az excentrikus bécsi férfi, Josef von Sternberg nem fedezi fel és nem viszi el Hollywoodba, Marlene Dietrich soha nem utazott volna Amerikába. Csak Párizsba. „A Madame folyékonyan és elegánsan beszél franciául” — meséli Odette Miron- Boire. „De” — fűzi hozzá — „erős német akcentussal.” Talán Curd Jürgens kivételével, . akinek francia anyja volt, egyetlen németnek sem ismerték el a franciák, hogy hibátlanul beszél franciául. Madame Odette egyébként erős vidéki akcentussal beszél franciául. Véli Marlene. A Hollywoodba történt elutazása után egy évvel családi okból vissza kellett térnie Németországba, ahonnan azonnal tovább utazott Párizsba. Azóta minden szabadidejét a Szajna partján tölti, inkább Versailles-ban, ahol rangjához illően a mondén- „Hotel Trianonéban lakott. Marlene a Becsület Rend lovagja Charles de Gaulle nem éppen mint a nők kedvence vált híressé, biztosan még soha nem kapott ilyen levelet, főleg nem egy olyan asz- szonytól, mint Marlene Dietrich. Spontán maga nyúlt a telefon után, és kapcsoltatta a Montaigne avenuei lakást, és a maga összehasonlíthatatlan módján, mint régi fegyvertárshoz, így szólt: „Itt a tábornok beszél. Adja madame Dietrichet!” Madame Odette még nem tért vissza küldetéséből, ezért Marlene maga vette fel a telefont, az egyiket a négy fehér készülék közül, melyek az előtérben, a szalonban, a konyhában és a hálószobában álltak. Ijedtében — vagy talán csak megszokásból — el- váltóztatta a hangját, és azt dadogta: „A Madame nincs itthon, tábornok úr!” „És” — kérdezte madame Odette, mikor nem sokkal ez után megérkezett. „Mit mondott? Hogy tehette! Miért tagadta le magát?” Marlene kiürítette a pezsgős poharat. Ezen a napon többet fogyasztott a szokásos két üvegnél. „Fogalmam sincs, mit mondott még...” Kár, gondolta madame Odette Ezen a napon délután jelentkezett egy bizonyos monsieur Burin des Rozievs — akkoriban protokollfőnök az Elysée Palotában —, akit Marlene elküldetett a portással. azzal, hogy 6 nincs itthon. A protokollfőnökét személyesen jelentette be de Gaulle elnök: emlékezett később vissza Marlene. A levélben, melyet a portásnak nyújtottak át, a tábornoknak egy nagy - fényképe volt, kézírásos ajánlással: „Köszönöm baráti és szeretetreméltó levelét. Igazi nagyrabecsüléssel, csodálattal és mély szimpátiával — Charles de Gaulle.” Ezt Is madame Odette-től tudjuk, aki világosan emlékszik Marlene Dietrich reakciójára: „Nem volt elragadtatva a soraitól. Megmutatta nekem a fényképet, és azt mondta: Mindez nagyon szép és jó, de a szivemnek nem mond semmit...” Ennyit a tábornokról. De Gaulle fotója ott áll a többi kiemelkedő híresség sok más fényképe között a két hatalmas fekete Bech- stein koncertzongorán, melyeket 1965 októberében, Marlene utolsó németországi turnéjára vásárolt. Fejlődő gazdasági körzetek „Szuperpatrióta — ő, a német, akinek amerikai útlevele van!” — számol be róla madame Odette, nem minden nagyrabecsülés nélkül. „A háborúban Franciaországért harcolt, kitüntették a Becsületrenddel, és ha izgatja magát egyáltalán a politika miatt, akkor csak a francia miatt!” ' Voila. A hatvanas években, mikor de Gaulle elnököt egyre jobban kezdték kritizálni, Marlene Dietrich kitartásra buzdító levelet írt neki, melyet madame Odette-nek személyesen kellett átadni a közeli Elysée Palotában. Biztosította az öreg tábornokot megváltoztathatatlan hűségéről és csodálatáról, és tanúsította, hogy politikája a helyes úton halad. Küldött neki egy dedikált fényképet. Az elmúlt év során közel tízezer lakos települt át Hanoiból a központi fennsík új gazdasági körzeteibe. A főváros küldöttei két állami gazdaságot, 15 mezőgazdasági és erdészeti szövetkezetét, valamint 8 vállalatot és gépállomást alapítottak. Az elmúlt évek alatt 2500 hektár parlagterületet vontak be a mezőgazdasági művelésbe, több ezer tonna élelmiszert termeltek, és sikereket értek el az állattenyésztésben is. Ebben az évben Lom Dong tartományba — itt létesülnek az új gazdasági körzetek — újabb tízezer ember költözik át a fővárosból. Az Ermifázs kincsei A leningrádi Ermitázs a vi- az óriási kincsnek csupán egy lág egyik legnagyobb művé- részét állították ki. Annak, aki szeti galériája. Körülbelül 3 mindent látni akar, 24 km tá- millió művészeti alkotással és volságnak megfelelő gyalog- archeológiai tárggyal rendel- lásra van szüksége az Ermi- kezik. Természetesen ennek tázsban. Zenei krónika sével. Műsorukon Britten- Grieg- és Dvorzsák-művek szerepelnek. Február utolsó napjaiban a SIZN hangversenyeitől lesz hangos a zeneiskola hangversenyterme, 24-én kezdődik a város középiskolás kórusainak seregszemléje, míg 25—26-án az általános iskolák kisdobos- és úttörőénekkarai lépnek pódiumra. 28-án a tanulók hangszeres csoportjai adnak hangversenyt. Ez utóbbi koncert keretében kerül sor a megye úttörőzenekarainak találkozójára is. melynek során a zsűri arról is döntést hoz, hogy melyik fúvós, illetve vonószenekar képviseli megyénket az áprilisban Vácott és Veszprémben megrendezésre kerülő országos úttörőzenekari fesztiválon. A salgótarjáni ifjúsági zenei napok záróhangversenyét — most már hagyományként — a sportcsarnokban rendezik március 14-én, szóm-* baton fél 3-kor, meíyra bizonyára széles körű érdeklődés várható, a város zenét, kórusmuzsikát kedvelő közönsége részéről. A KÖTA Nógrád megyei bizottsága a Nógrád megyei Tanács és a városi tanács vb. művelődésügyi osztályaival, a József Attila Megyei Művelődési Központ igazgatóságával, a Nógrád megyei és a városi KISZ-szel, az úttörőszóvetség- gel, mint rendezőszervekkel — a SIZN rendezvénysorozathoz hasonlóan — koordinálta egyéb tavaszi rendezvényeinek sorát is. Ezek szerint március 5-én a „Művészet és ifjúság” rendezvény, valamint a diáknapok városi szemléjét tartják. Március 10-én a salgótarjáni ifjúsági házban a megye középiskolás énekkarai találkoznak az Éneklő ifjúság hangversenysorozat keretében, mely egyben a diáknapok területi döntője lesz. Ugyancsak az Éneklő ifjúság mozgalom keretében az általános iskolai kórusok találkozójára is sor kerül, mégpedig március 8-án, vasárnap délelőtt, 11 órakor Balassagyarmaton, a Szántó Kovács János Gimnázium dísztermében, míg ugyanaznap délután 4 órakor hasonló rendezvény leáz a salgótarjáni ifjúsági házban is. A Művészet és ifjúság, valamint a diáknapok rendezvényeinek záróaktusát Fasztón rendezik március 15-én a helyi művelődési házban. * A megye zeneiskoláinak tanárai évek óta látogatják azokat a kis községeket, településeket, ahol nincs lenetőség hangversenyek tartására, hogy az általános iskolás tanulóknak hangszerbemutatókat, hangversenyeket tartsanak. Ez az „Élő zenét a falusi iskolásoknak” mozgalom igen nagy érdeklődést vált ki mindén évben. Decemberben hangszerbemutatókra került sor tizennyolc községben. Február- •ban ismét útnak indulnak a zeneiskolai tanárok, hogy ezúttal a barokk zenéből adjanak ízelítőt a tanulóknak. * A békéscsabai munkáskó- rus idén ünnepli fennállásának 60. évfordulóját. Jubileumi hangversenyükre —, melyre február 21-én kerül sor — meghívást kapott a salgota®» jani pedagóguskórus is.
