Nógrád. 1981. február (37. évfolyam. 27-50. szám)

1981-02-13 / 37. szám

A végrehajtó bizottság megtárgyalta Közösen — Kisterenyéért Eredményes öt esztendőt ha­gyott- maga mögött a tervidő­szak zártával Kisterenye. Ab­ban, hogy a település a koráb­bi évek eredményeit meghala­dó mértékben gyarapodott, nem kis része van a helyi ta­nács tervező, szervező és el­lenőrző munkájának, állapítot­ta meg legutóbbi ülésén a me­gyei tanács végrehajtó bizott­sága. A lakosság alapellátásá­nak folyamatos javítására kü­lönös gonddai ügyeltek. An­nak. 'hogy felépült a tizenkét tantermes iskola, nem csupán a pedagógusok, az oktató-ne­velő munka, végső soron a ta­nuló gyermekek látják hasz­nát. Az óvodákat úgy bővítet­ték, hogy ma már valamennyi kisgyermek óvodába járhat az iskolaévek előtt. Javult az egészségügyi ellátás, a műve­lődés lehetőségei szélesedtek. A következőkben talán arra kellene törekedni Kisterenyén. hogy megteremtsék a tartal­mas. a lakosság, elsősorban a fiatalok érdeklődését felkeltő művelődési munka személyi feltételeit is. \rem kétséges, hogy a la­kásépítés volt az, amire a leg­nagyobb gondot fordított a tanács az elmúlt években. Ezt egészen természetesének tar­tották a teren.yeies. hiszen nem kevés azoknak a csalá­doknak a száma, akik a nagy­községben lakásra várnak. A tervidőszak indulásakor 21 la­kás építésével számoltak. Vé­gül felépült 27. Igaz, épülhe­tett volna több is. Az OTP- vei együttműködve 88 mun­káscsalád számára otthont adó épületeket is terveztek. Végül is a munkáslakások építése csak terv maradt. Nem akadt vállalat, amely megépítse eze­ket. Nem csappant szerencsé­re a lakosság, építési kedve. Az elmúlt években több mint másfél száz család épített ma­gának salát erőből házat A végrehajtó bizottság jog­gal hívta fel a helyi tanács figyelmét arra, hogy. a továb­biakban is segítse a lakásépí­tést, teremtse meg a folyama­tos énítőmunkához szükséges feltételeket, Kisterenye építé­sében. szépítésében eddig is jó társakra találtak a község területén tevékenvkedő gazda­sági egységek szakembereiben, munkásaiban. A MÄV például a tanáccsal kötött együttmű­ködési megállapodás alapián mintegy 1,7 millió forintot köl­tött lakás- és óvodaépítésre. A nagybétonyi tanáccsal ugyan­csak együttműködési megálla­podást kötött a kister'enyei ta­nács. Közösen végzik a taná­csi lakások fenntartását, s ügyelnek a környezet tisztasá­gára. Az együttes munka hasz­na már most sem kevés, s inég messze nem használták ki az összefogásban rejlő lehetősé­geket Ugyancsak sokféle le­hetőség kínálkozik a lakosság mozgósítására is, a közös ér­tékek gyarapításában, védel­mében. Az ötödik ötéves terv­ben nem kevesebb, mint Í2 millió 360 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek a község lakói Ám Kisterenyét járva egykönnyen kiderül, hogy a községért ma még nem tevékenykedik mindenki egy­forma igyekezettel, odaadással Minderről, szólni azért érde­mes, mert a település gyara­podása várhatóan a követke­ző években sem áll meg. Az új lakások, intézmények épí­tése, s emellett a meglevők okos, ésszerű hasznosítása aligha képzelhető el a lakos­ság segítségé, cselekvő támo­gatása nélkül. — vg — ,, Nógrád megye az idősekért!" Szociális otthon — a megvalósulás álján TÖBB MINT három hó­napja annak, hogy a Magyar Vöröskereszt Nógrád megyei vezetősége útjára indította a „Nógrád megye az idősekért!” társadalmi akciót. A felhí­vásban kérik a megye lakos­ságát, ipari és mezőgazdasá­gi üzemeinek dolgozóit, hogy anyagi hozzájárulással és tár­sadalmi munkafelajánlással támogasság egy szociális ott­hon létesítését, segítsenek ab­ban, hogy az egyedül élő, gondozásra, ápolásra szoruló idős emberek méltó otthonba kerülhessenek. A felhívás nagy visszhan­got váltott ki megyeszerte, s szinte megjelenése napjától kezdve támogatókra, önzetlen segítséget felajánlókra talált. Az eltelt időszak alatt na­gyon sok ember érdeklődött szerkesztőségünkben, a Vö­röskereszt megyei szervezeté­nél, a megyei tanácson, hogy hol tart ma az akció rneg- valósitása? Mi a kérdést Szoó Bélánénak, a megyei Vöröske­reszt titkárának továbbítot­tuk. — A megyei tanács vezeté­se és az egészségügyi szol­gálat egyetértésével arról folyt a tárgyalás, hogy hol találunk olyan helyet, ahol a leggazdaságosabban, leggyor­sabban alakíthatjuk ki az otthont az arra rászorulók­nak. Olyan döntés született, hogy nem indítunk új beru­házást, hanem a Madzsar Jó­zsef megyei kórházhoz közel eső „F” jelű épületet alakít­juk át a szociális otthonná. — Kérem, ismertesse az eddigi tapasztalatokat, a me­gye lakosságának hozzáállá­sát! — Akciónk lényege, hogy a 100 éves Vöröskereszt fenn­állását ne üres ünnepléssel, külsőségekben rejlő látvá­nyosságokkal tegyük emléke­zetedé, hanem a megyében működő voröskeíesztes szer­vezetek, aktivisták összefogá­sával olyan társadalmi meg­mozdulást szervezzünk sze­rény lehetőségeink figyelem- bevételével, amellyel egy tár­sadalmi igényt, az időskorú­ak segítését kívánjuk kife­jezni. Amikor az egész me­gye lakosságát kértük ennek támogatására, akkor a Vö­röskereszt alapelveit szem előtt tartva, humánus össze­fogásra, humánus célok meg­valósítására kértük az em­bereket. Távol áll szerveze­tünktől és aktivistáinktól minden jellegű erőszakos rá­beszélés, kényszer. Arra szá­mítottunk, hogy a lakosság az időskorúakért vállalt kö­telességünk teljesítésében, a saját lehetőségeinek, anyagi feltételeinek megfelelően nyújt támogatást ehhez az akcióhoz. Már az eltelt há­rom hónap is bizonyltja — az eddig összegyűlt több mint egymillió forint, a meleg hangú levelek, a csekk lap­jára írt rövid üzenetek —, hogy a megye lakosai a leg­őszintébb együttérzéssel, megértéssel küldték el tá­mogatásukat. — EGY ILYEN akció meg­indítása óriási felelősséggel jár, s csak a valóban széles körű társadalmi összefogás vihet! sikerre. — Igen, nagyon nagy fele­lősség, hogy erre vállalkoz­tunk, de nem tettük megala­pozatlanul. Taggyűléseken, vöröskeresztes rendezvénye­ken, több száz ember meg­hallgatása után, s a számta­lan idős korú panaszos hely­zetének felmérése során bíz­tatást és bátorítást kaptunk ahhoz, hogy akcióinkat el­indítsuk, s bízzunk a sikeré­ben. Mert a legtöbb ember úgy van azzal, ahogyan egyik adományozónk írta; „Értel­mes célokért máskor is szí­veskedjenek megkeresni I" És Nógrád megye lakossága már több alkalommal bebizonyí­totta, segítő szándékát, hu­manitását az emberek iránt. Hogy csak néhányat említ­sek; természeti katasztrófák idején a határainkon túlra is sok-sok segítséget küldünk, a térítés mentes véradó moz­galomban közel húszezer vér­adónk évről évre segíti a megye gyógyító munkáját. De ha szükség volt rá, még a budapesti klinikákon folyó műtétek sikeréhez is biztosí­tották az életmentő vért. — Mikorra várható az új szociális otthon kapunyitása, „PRO ŰRBE" aranyérem Tallínnak hol tartanak a munkálatok­ban? — A tervek most készül­nek, s reméljük a jó idő be­álltával a munkálatok is megkezdődnek. Bízunk abban, hogy ez az épület nagyon rö­vid idő alatt otthona lesz az idős embereknek. Bízunk ab­ban, hogy Nógrád megye nagyüzemei, nagyközségei is támogatást nyújtanak ahhoz, hogy e célnak társadalmi úton teljes egészében eleget tu­dunk tenni. Szeretnénk, ha mindenki, aki az otthon előtt majd elmegy, érezze, hogy támogatása, szívének egy kis { melege örömet nyújt a bent t lakóknak, az idős emberek­nek. VÉGEZETÜL azok kíván­ságát teljesítjük, akik kér­ték, hogy a további pénzkül­demények feladásához még egyszer Ismertessük a csekk jeligéjét és számát. (Amely egyébként minden vöröske­resztes szervezetnél kapható.) A jelzés: „Nógrád megye az idősekért!” A csekkszám: 370—90171— 8406. Kiss Mária Tallinn Öváros: a főtér Hamburg város különleges alapja Európa aranyérmével tüntette ki Tallinnt, Észtország fővárosát. Hogy a kitüntetés­re érdemes-e valamely város, arról nemzetközi bíráló bi­zottság dönt az építőművészeti örökség megőrzésében elért eredmények alapján. Tallinn elismerést váltott ki a XIII. században már kialakult Óvá­rosban végzett áldozatos mun­kálatokért. Itt, a mindmáig eléggé épp erődítményrend­szertől övezve látható az egész középkori város — a lakóhá­zak s templomok, a Városház, és a hombárok, a lovak haj­totta malom és a patika. _ Annak idején a tallinni ke­reskedők és iparosok szeren­csére nem voltak elég gazda­gok ahhoz, hogy a középkori házakat lebontsák és helyük­re újakat építsenek. (Ez Eu­rópában igen sokszor meg­esett). A tallinniak tatarozás­ra, renoválásra szorítkoztak, ezért a középkorban emelt épületek több mint 60 száza­léka fennmaradt. 1282 óta, amikor a város jogilag szabá­lyozta a beépítés feltételeit, gyakorlatilag 58 utca és 5 tér maradt meg eredeti állapotá­ban. Annak idején nagy csaták folytak a városrendezésről Egyfelől felmerült, hogy az Óváros valamennyi épületét restaurálni kell, kitelepítve a lakókat az űj városnegyedek­be; ezen elképzelés szerint a város turistáknak szánt mú­zeummá vált volna. Egy város azonban csak lakói által létez­het. A viták 1966-ban jutottak nyugvópontra, amikor a 110 hektáron levő — Óvárost az állam műemlékvédelmi terü­letnek nyilvánította. Változat­lanul fennmaradt az üzleti „city” és a lakónegyed funk­ció, ez utóbbi azzal a feltétel­lel, hogy a régi építészeti al­kotások belső modern átrende­zésétől a legkisebb károsodást sem szenvedheti az együttesek külső képe helyiség. Mindezek a régi há­zakban kaptak otthont, mivel szigorú törvény tiltja az új építkezéseket .a védelmi kör­zetben, de a határos város­részekben is. A régi Tallinnban évente ídlmillió szovjet és százezer külföldi turista fordul meg.1 ;.. és az egyik új lakónegyed Az illetékesek összegyűjtöt­ték a védelmi terület 1500 épületének építőművészeti-tör­téneti adatait. Szinte, feljes Jeltárlista készült, amely vala­mennyi házat, tornyot, város­falat magában foglalt. Ma tízezer ember lakja a régi Tallinnt. Itt található az Észt SZSZK minisztertanácsa, a köztársaság 37 minisztériu­ma és állami bizottsága közül 22, továbbá a tudományos aka­démia elnöksége, színházak, számos áruház, étterem, pince­Maradandó élmény számukra egy .élő középkori város lát­ványa, a szűk kis utcákban tett séta, az igen ízletes „ré­gi Tallinn” likőrrel fogyasz­tott kávé. Harald Langberg, a kurató­rium elnöke, a koppenhágai népmúzeum rektora, a művé­szetek magisztere, miközben átnyújtotta Európa aranyér­mét, a gazdag összeurópai épí­tőművészet óvásának ügyét szolgáló követendő példaként említette Tallinnt. Ulánbátor fejlesztése Az új ötéves tervidőszak első évében az ulánbátori nagyberu­házásokra 1,3 milliárd tugrikot fordítanak. Az összeg 66,8 száza­lékát új ipari létesítmények épí­tésére, valamint a meglevők kor­szerűsítésére és bővítésére hasz­nálják fel. A többit — lakásépít­kezésre, egészségügyi, közműve­lődési és kulturális célokra, vala­mint a szolgáltatások fejlesztésére költik. A beruházások csaknem 80 szá­zaléka szovjet segítséggel valósul meg. Ebben az évben folytatják a szovjet vállalatok az ulánbá­tori hőerőmű építését, a maganu- ri szénipari komplexum, egy Házgyári .kombinát* kötöttárugyár és számos más létesítmény építé­si munkálatait. Átadják rendel­tetésének a másfél ezer gépkocsi karbantartására alkalmas autó­szervizt, egy kerámiaüzemet, töbD mint 40 ezer négyzetméter lakóte­rületet. A mongol főváros fejlesztésé­hez jelentős segítséget nyújt a többi szocialista ország is. Az NDK a fővárosi húskombinát re­konstrukciójában vesz részt, cseh vállalatok az ulánbátori cipőgyár építkezéséhez nyújtanak segítsé­get, a könnyűbetongyár bővítésé­ben pedig magyar szakemberek vesznek részt. Lengyelország és Románia segítségével új bútor­gyárat építenek. A karbantartók a gyár or­vosai. Mindenütt megfordul­nak, „szem előtt vannak" folyton. Legtöbbjüknek két, vagy három szakmája is van, érthető tehát, ha mind ter­melő, mind pedig mozgalmi tevékenységükre jobban „oda­figyelnek” a gyárban, az át­lagnál többet várnak tőlük. A Salgótarjájü Kohászati Üzemek karbantartóinak mintegy fele fiatal. Három KISZ-alapszervezetben tevé­kenykednek, melyet a ko­rábbi egy — „túlnépesedett” — alapszervezetből alakítot­tak ki egy éve. Az egyik ilyen közösség Pataki Istvánnak, a munkásmozgalom vértanú­jának nevét vette fel. A na­pokban értékelték taggyű­lésen elmúlt esztendei mun­kájukat. Molnár Dénes titkár — „ci­vilben” műszerész — ismer­tette az elektromos szerelő- csarnokból leválasztott „vöí rös sarokban”, pár lépésre a munkahelyektől, az elmúlt év eredményeit. A rnozgal- mi munka minden területén van mivel dicsekednie a 27 fős kollektívának, jó hírüket mi sem bizonyítja inkább, mint az, hogy jelenleg is hárman kérik felvételüket, s három másik fiatal jelezte, hogy szeretne eddigi alap­szervezetéből a „Patakisok” közé átkerülni. Munkaköri kötelességeiken túl 1980-ban jelentősen ki­vették részüket a fémgyűjtés­ben, Kovács Lajos csoport­ja például több mint tízezer forint értékű fémhulladékot mentett meg az enyészettől, Rajtuk a gyár szeme Példát mutatni számos baleseti forrást derí­tettek fel és hárítottak, vagy háríttattak el, a kommunista műszakban teljes létszám­ban vettek részt. Négyszáz óra társadalmi munkát vé­geztek, többek között a sza­badidő-park, az STC futófo­lyosójának szerelése és az üzem területén ’ elvégzett fes­tési munkák dicsérik szor­galmukat. Importanyagok megtakarítására sok használt alkatrészt újítottak fel, ezzel is hozzájárulva a gyár ered­ményeihez. Az alapszervezeti tagok jelentős része szocialista bri­gádokban dolgozik, s onnan szintén a legjobbakat hallani róluk. Emellett politikai és szakmai téren egyaránt kép­zik magukat a KISZ-isták, je­lenleg is öten tanulnak azért, hogy meglevő szakmájuk mellé még egyet szerezze­nek. Aktív ifjúsági vitakörük 16 állandó taggal működött az elmúlt évben, melyet Szor- csik Zoltán vezetett párt­megbízatása mellett jól és lelkesen. Mint azt később egy hoz­zászóló, a nagyüzemi KISZ- vezetőáéget képviselő Kovács Nándor szervező titkár is megállapította, amivel a leg­több gond van más alapszer­vezeteknél, a kulturális te­vékenységgel, abban a „Pata.- kisták” kiemelkednek, az egész gyárban hírük van. Az év során a gyár történetét, a Szovjetuniót, s egy patronált általános iskolai rajnál a munkásőrség fegyvereit be­mutató kiállítást rendeztek, melyekre a gyáriak, de üze­men kívüliek is szép szám­mal ellátogattak, s aztán tet­széssel távoztak. A moszkvai olimpia tiszteletére rendezett vetélkedőn elég jól szerepel­tek, s az események alatt fel­állított óriás faliújságukat a gyár minden dolgozója látta. Különböző szellemi tornák­ra állandó „csapat” alakult ki és még sorolhatnánk hosz- szan a sokrétű érdemeket. Gondok persze akadnak. Molnár Dénes is megállapí­totta és több hozzászóló meg­erősítette, a munkát a tagság egyharmadát kitevő mag vég­zi, de az alapszervezet fia­taljainak legalább fele nem elég aktív. Mint kiderült, el­sősorban azokra lehet szá­mítani, akik "közelebb van­nak a harmadik X-hez, mint a másodikhoz. Ez a tény, bár az alapszervezet eredménye­it nem kisebbíti,1 de meg­szabja a további legfontosabb feladatokat, melyeket azon­ban, a tagság aktívabb része —, mint az a hozzászólások­ból kitűnt — maga is érez, fontosnak tart. A beszámoló vitája, a ki­emelkedő teljesítmények sze­rény jutalmazása után újjá­választották az alapszerve­zet vezetőit,; s miután a tag­ság távozott, a vezetőség osz- szeült, hogy megbeszélje a 1 továbbiakat. — Jóleső megtiszteltetés a bizalom érzése — mondta Molnár Dénes, akit újra tit­kárnak választottak. — Amit az elmúlt évben nem sikerült teljesíteni, azt ráfoghatjuk a tapasztalatlanságunkra, Illet­ve ne kerüljük ki: az én ta­pasztalatlanságomra is. Az idén már sok buktatót elke­rülhetünk, igyekszünk sze­mélyes példával utat mutat­ni mindannyian, de ha kell a múlt évinél határozottabban alkalmazzuk a büntetést Is. — Nagy szerepe van fia­taljainknak, meggyőződé­sünknek, az üzemben kialaku­ló spontán vitákban, éppen ezért különösen fontosnak lá­tom, hogy Ismertessük és meg­értessük# a tagsággal a válla­lat gazdasági és politikai fel­adatait — tette hozzá Szor- csik Zoltán. Újonnan választották a ve­zetőségbe Kovács Lajost, aki­nek jelölésével az előkészítés során mindenki a legteljesebb mértékben egyetértett. — Ahogy a vitában töb­ben elmondták, nem minden­ki áll hozzá elég aktívan a közös munkához. Az ő meg­győzésüket, bevonásukat tar­tom a legfontosabb feladat­nak, s remélem jövőre mé$ ennél is jobb évet zárunk. — 6- — NÓGRÁD - 1981. február 13., péntek

Next

/
Thumbnails
Contents