Nógrád. 1981. február (37. évfolyam. 27-50. szám)
1981-02-10 / 34. szám
Az SZKP XXVI. kongresszusa L Új körülmények között r ősszel építőmunkások költöztek a Kreml kongresszusi palotájába. A hatezer személyes csarnokot kívülről- belülről megtisztították, kicserélték az ülések huzatát, felcsiszolták a mozaikpadlót, felújították a díszítéseket Üj világítást szereltek a színpadra. Az SZKP soron következő, XXVI. kongresszusát készítették elő. ELŐZETES VITA A tanácskozás február 23- án kezdődik'. Napirendjének két legfontosabb pontja a Központi Bizottság beszámolója és a Szovjetunió új ötéves tervének tervezete. A december elején nyilvános vitára bocsátott tervet a Központi Bizottság és a különböző intézmények rendkívül alapos munkával dolgozták ki. Az ősszel kezdődtek meg a kommunisták tanácskozásai. Az alapszervezetektől kezdve újraválasztották a vezető testületeket. Ez a munkaszakasz január végére fejeződött be Mindenütt megtartották a területi pártkonferenciát, a köztársasági pártkongresz- szust, s . megválasztották azokat, akik majd a kongresz- szusi palotában tanácskoznak a több mint 17 milliós párttagság képviseletében. Február közepe táján zárják le a tervjavaslat országos vitáját. Az ország szinte egész lakosságát megmozgató nagy népi tanácskozás volt ez. A sajtó, a rádió, a televízió tízezrével közölte a hozzászólásokat, a javaslatokat, a kiegészítéseket, de ennél sokkal több vélemény hangzott el a párttanácskozásokon, az üzemi gyűléseken. Egyetlen javaslat, vélemény sem hangzott el hiába, hiszen a kongresszusnak ezek ismeretében kell meghoznia felelősségteljes döntéseit, meghatároznia öt évre, sőt bizonyos területeken ennél hosszabb időre az ország gazdaságpolitikáját, gazdasági stratégiáját. harc, a győztes forradalom, a polgárháború, az iparosítás, a kollektivizálás, a szocialista építés első gyümölcsei, majd a háború megpróbáltatásai és a győzelem — ez az az út. NAPJAINK TÖRTÉNELME Ami azóta történt a kongresszusokon, tulajdonképpen már napjaink történelme. A legutóbbi kongresszusok a kommunista társadalom építésének konkrét • feladatait szabták meg. A legutóbbi két pártkongresszus különös - jelentőségűvé vált: a XXIV. kongresszuson dolgozták ki, fogalmazták meg a XXV.-en pedig megerősítették, bővítették a szovjet kommunisták békeprotyamját, amely a hetvenes években a világ sok százmillió emberének programja lett, s amely minden nehézség ellenére nagy eredményeket hozott az enyhülés Az SZKP legutóbbi, XXV. kongresszusa amelynek fő irányát mindenkor a pártkongresszusok jelölték ki. A Nagy Honvédő Háború után csak néhány év kellett ahhoz, hogy az ország újjáépítésének befejeztével a kommunisták újabb, hatalmas feladatok megvalósítására hívhassák munkára kongresszusukon a szovjet népet, új, nagy célokat tűzhessenek az ország elé. A XX. kongresz- szus helyreállította a párt életében a lenini normákat. A XXI. kbngresszus elfogadta a párt új programját; ez a program már a kommunista társadalom felépítését jelölhette meg a párt legfőbb céljául. folyamatának megindításában, megszilárdításában. S ha napjainkban némelyek dü- hödten támadják is az enyhülést — a program hatalmas erejét éppen az mutatja, hogy az enyhülés gondolata minden ellenállással szemben megyökerezett, s meghozta az első, bár egyelőre szerény eredményeket. Az új kongresszus most új körülmények, között vizsgálja meg a program folytatásának útját. A szovjet kommunisták pártja előbbre akar lépni, tovább akar haladni a kipróbált és eredményes úton. Kis'Csaba (Következik: 2. Az extenzív fejlődés a múlté) Cserfiátsurány, „Szabadság" Termelőszövetkezet „Kedvezőnek ítélem a helyzetünket A műemlék kastélyból olyan zavartalanul árad a múlt, mintha nem egy nagyon is a jelenben élő termelőszövetkezet ütött volna benne tanyát. A hatalmas tölgyfa ajtókon vastag pántok, a falakon a világosságot alig beeresztő, boltíves ablakok. A közös gazdaság azonban — a műemlék irodaépülettől eltekintve — lépést tart a fejlődéssel, s ez megmutatkozik a gazdálkodás eredményességében. — Hogyan zárták a tavalyi évet? — kérdezem Tatár Kis Sándort, a cserhátsurá- nyi „Szabadság” Termelőszövetkezet elnökét. — Eredményes évet tudhatunk magunk mögött. Termelési értékünk 44 millió forintról több mint 69 millióra nőtt, nyereségünk pedig az előző évi 83 ezer forintról 6 és fél millióra. — Ez meglehetősen nagy előrelépés egyik évről a másikra. Hogyan járultak ehhez hozzá az egyes ágazatok? — A növénytermesztés, a termelőszövetkezet fennállása óta a legmagasabb termésátlagokat hozta. Elég, ha csak a 4,4 tonnás hektáronkénti búzatermést, a 4 és fél tonnás árpahozamot, vagy a cukorrépa több mint 43 tonnás hektáronkénti termésátlagát említem. Ezek elegendőek voltak ahhoz, hogy a növénytermesztés a tervezettnél kétmillió 700 ezer forinttal több árbevételt adjon. Igaz az állattenyésztés eredményei szerényebbek, de például tíz százalékkal nőtt az egy tehénre jutó tejhozam, s ez 550 ezer forint tejprémiumot eredményezett. — A cserhátsurányi termelőszövetkezetnek van egy jól működő fafeldolgozó üzeme, amely, ha jól tudom, exportra is termel. Itt milyen eredményeket értek el? — A fafeldolgozó üzem több mint kétszeresére növelte termelését, árbevétele meghaladta a 19 millió forintot és a gazdgs^g nyereségének döntő többsége is innen származik. Az 1979-es másfél millió forintos beruházás hamar megtérült és ez a tény, valamint a szükség is arra ösztönöz minket, hogy újabb beruházást hajtsunk végre. A „szükség”, amit az elnök említett, lényegében az eddigi hulladékként kárbave- sző faanyag hasznosítása lenne. A belőle készülő ragasztott, rétegelt lemez új termék, amely iránt máris nagy az érdeklődés, így gyártása kétszeresen is előnyös volna. Ehhez azonban több mint kétmillió forintra lenne szükség, s ez meghaladja a gazdaság erejét. — Van egy varrodánk is, amelyben húszán dolgoznak, többnyire olyanok, akik azelőtt a ' növénytermesztésben találtak munkát, de a gépesítés és a termelési szerkezetváltás eredményeként jelentősen csökkent az ágazat élőmunkaigénye. — Említette a szerkezet- váltásTerveznek-e valami változtatást ezen a téren? — A jelenlegi termelési szerkezet bevált, így legfeljebb csak kisebb módosításokat hajtunk végre. Állat- állományunk növelésének határt szab a férőhelyek száma, a gyepterületünk. Idén megpróbálkozunk a csillag» fürt termesztésével is. — Nem nagy termelőszövetkezet a cserhátsurányi, de a szomszédos közös gazdaságok sem. Van-e valamilyen kapcsolat az üzemek között, segítik-e egymást? — Az elmúlt hetekben együttműködési tanács alakult a szandai, a magyar- nándori ■ termelőszövetkezet, valamint a Magyarnándori Állami Gazdaság és szövetkezetünk részvételével. A cél, egymás segítése, elsősorban kampánymunkák idején, a betakarításban, de egyéb mezőgazdasági munkában is. Így javulna az üzemek gépkihasználása, meggyorsulnának az egyes munkák, biztonságosabbá válna a termelés, Együttműködnénk továbbá az anyagbeszerzésben, alkatrészek átadásában, amolyan „nyitott raktár” elv alapján. — Véleménye szerint, a termelésnek, gazdálkodásnak melyik területén kell előbbre lépni ahhoz, hogy a tavalyi jó eredmények megismétlődhessenek? — Mindenekelőtt a munkaszervezésben, a rendelkezésre álló eszközeink még jobb kihasználásában látok tartalékokat. A költségeket, ha nem is sikerül csökkenteni, minden esetre a termelési értéknél alacsonyabb ütemben szabad csak növelnünk. Összességében kedvezőnek ítélem a helyzetünket, fiatal, jól képzett szakemberek dolgoznak a szövetkezetben, amelynek tagjai már bebizonyították, hogy helyt tudnak állni a nehézségek közepette is. Z. T. Külkereskedelmi kapcsolatok A Fö IRÁNY A kongresszus iránti figyelem rendkívül nagy, hiszen a megelőző kongresszusok mindegyike fontos mérföldkő volt a szocialista forradalom, a szocialista társadalmi rend megvalósítása, az egész világméretű forradalmi folyamat útján. Hosszú utat tett meg a Szovjetunió Kommunista Pártja azóta, amióta 1898 márciusában egy kis minszki házban kilenc küldött összegyűlt, hogy megalakítsa a munkásosztály forradalmi pártját... Az illegális ..............................iiiiimi..........................................................................................mm...............in............Iliim.............................................................................mini............................................................................................................................................................. A z elmúlt három esztendőben a Mongol Népköztársaság külkereskedelmi forgalma 11 százalékkal nőtt. Az ország gazdasági és kulturális fejlődésével egyidőben növekszik a külkereskedelem szerepe, részesedése a nemzeti jövedelemben. E kapcsolatok kedveznek a mongol népgazdaság további fejlődésének és szélesítik az együttműködés lehetőségeit a baráti szocialista közösség országaival. Jelenleg a Mongol Nép- köztársaság a világ 30 országával kereskedik, legfőbb partnerei a KGST-országok. A külkereskedelmi volumen 96 százaléka a szocialista országokkal folytatott kereskedelemből származik. Ebből a mennyiségből pedig 80 százalék a legfőbb partnerre, a Szovjetunióra jut. Mongólia 60 ezer különféle cikket — főleg korszerű gépeket. felszereléseiket — importál a partnerállamoktól. Exportcikkei között a köny- nyű- és élelmiszeripari termékek diminálnak. A második fél évben megkezdődik a próbaüzem abban az új üzemcsarnokban, melynek építése jelenleg még folyik a Balassagyarmati Fémipari Vállalatnál, s elkészülte után az alumíniumtermékek felületkezelését, úgynevezett eloxálást végzik majd itt. A technológiai pozíció kibővülésével a gyár mind teljesebben kielégítheti megrendelőinek igényeit anélkül, hogy kooperációs partnereket venne ehhez igénvbe.-kj Egy nyugodt ember arcmása Mekkora mélák nagy ember ez az Oravecz Jancsi! Ne írja számlámra vétkül így utólag se, dehát másmilyennek gondoltam őt. Tüstén- kedőnek, gyors mozgásúnak, aki villan, majd eltűnik, mint a csík. Vibráló egyéniséget vártam, akiből szikrát vet a feszültség. És tessék. Lassúdad, csendes szavú. Türelem kell végigvárni, míg egy mondatravaló előgörög belőle. Rendületlen nyugalommal támasztja állát az öklén, a mozdíthatatlanság eleven szobra ez az ember. Kávét nem fogad el, neki napi kettő elég, de még csak nem is dohányzik. Ez lenne, aki itt már csak a háztetővel nem veszett ösz- sze? Erre mondják, hogy hál istennek, amilyen nagy ember, akkora hang is szorult belé? Hogy, amit ő nem tud kihajtani az embereinek, azt már megkísérelni sem érdemes? No hiszen, nem úgy fest. Tartván a sértődéstől, csak ennyit kérdek: — Mindig ilyen nyugodt? — Én? — kérdez vissza, s jól megrágja e semmi kis szócskát is. — Inkább ideges vagyok. Csak másmilyennek látszom Ami azt illeti, másmilyennek látszhatott akkor is, amikor a lakatoscsoport vezetője nyugatnémet vendégmunkára távozván, őt állították be helyette. Azt várták akkor a Vegyiműveket Építő és Szerelő Vállalat salgótarjáni gyárában, hogy vége a jó hírű társaságnak, romjait is kanállal kell majd összekaparni. Ehelyett mi történt? A brigád, ahová Oravecz János csoportja tartozott, nemhogy veszített volna nimbuszából, hanem szinte egyfolytában éllovas azóta is a versenylistán. Háromszoros aranykoszorús, vállalat kiváló brigádja, nem is szólván arról, ami az idén kilátásban van . . . Kell hát valami erőnek, szívósságnak lenni benne, többnek jóval, mint amennyit mutat! Mindjárt, amint csoportja élére került, s bizalmija is lett a 11 lakatosnak, megmutatta: nem riad vissza semmiféle összetűzéstől. Hívták, írja alá a csoportnak szánt béremelést. Hát, csak elkerekedett a szeme, amint látja, hogy az egész csoport 1,70-et kap, abból is 20 fillér a takarítónőé. Mélyen a gyári átlag alatt annak a társaságnak, ami magasan az átlag fölött produkál? — Ehhez én nem adom a nevem. Ugyanezt hajtogatta, amikor hívatták a munkaügyre, a főmérnökhöz, az igazgatóhoz. Konok volt, de érvelt is, hiszen volt mivel. — Végül kénytelen voltam megalkudni — fejezi most be a néhány éve történtek felidézését a 41 éves férfi. — Azt a meccset elveszítettem, de mégsem volt hiábavaló a veszekedés: eredménye a következő évre ért be. Ügy lett, ahogy mondtam: azok kapták a nagyobb összegeket, akik a közös kalapba is többet tettek. Ez így igazságos. . Jó kapcsolatot tart közvetlen gazdasági partnerével, a művezetővel, meg a mérőállomás üzemvezetőjével is. S, hogy ez mennyire nem csupán szépségflastrom, egy bizalmi munkáján, azt éppen a két évvel ezelőtti decemberi hajrá igazolta. Késtek az olajmérő állomáshoz szükséges importcsövek, emiatt komoly veszélybe került a gyár évi nyeresége. Az emberek verítékez- tek, hajtottak, ideges volt az egész üzem. Á művezető a bizalmihoz fordult: most légy okos! Oravecz János szokásos nyugalmával játszotta ki a farbát: — Éppenséggel lehetne még egy lapáttal rádobni, de a doppingszerről ti gondoskodjatok. — Mire gondolsz? — Adjátok ki a munkát egyösszegű utalványban. Aztán azzal ne törődjetek, éjjel csináljuk-e, vagy nappal, időre meglesz! Megkapták az utalványt. Abban a hónapban sűrűn 12 óráztak, szombatjuk, vasárnapjuk sem volt, de a festőkkel együtt egymillió forint tiszta hasznot hajtottak a gyárnak. Nekik, magúknak is két és fél—háromezer forinttal hízott a fizetési boríték. — Ez volt az első egyösszegű utalvány a gyárban — mondja Oravecz János. — Csak az a bibi, hogy ehhez fitt anyagellátás, tökéletes belső szervezettség kell, hogy minden az ember keze alatt legyen, mert akkor aztán nincs pótídő, nincs túlóra! Éppen emiatt nem lehet egyelőre rendszeresíteni nálunk. Tisztalátású, jóeszű munkásnak ismerik őt. Szavának súlyát csak növeli, hogy van elég ereje visszavonulót is fújni, ha belátja a más igazát. Megtette ezt a tavalyi heves civakodások után, mellyel a bizalmiak fogadták a művezetői prémiumrendszert. — Ügy gondoltam akkor, hogy ösztönzőbb lenne azzal az összeggel az alapbért emelni, meg, hogy nem is tudnak talán jól sáfárkodni a pénzzel a művezetők. Továbbra is tartom, hogy a havi 1500—2000 forint nagyon kevés harminc ember serkentésére. De az már kétségtelenül helyes, hogy ha már a művezetőkön csattan az ostor, legalább ennyi adu legyen a kezükben. A lakatoscsoport bizalmijának véleménye mára mérvadó lett a gyárban. Az igazgató szemében is. Bármi ügyben tromfol az igazgató és a szak- szervezeti titkár, Gressai Sándor előbb-utóbb rendre a titkárnak szegezi a kérdést: — És mi erről az Oravecz Jancsi véleménye? Hát a Ser- főzőé, Somodié, Fócsáé? Ez már valami, erre lehet rátarti az ember! Hogy a szavára az igazgatói szobában i* kíváncsiak, az már azért számít. És itt, mielőtt a bizalmi portréjához az utolsó színeket kikevernénk, érdemes megállni egy pillanatra. Oravecz János karrierje nem a véletlen műve. A szerencséé is csak annyiba i, amennyiben ő maga kovácsolta azt. Mert igaz ugyan, hogy lakatosként dolgozik a gyárban, de éppígy lehetne kovács, hegesztő, darukezelő, gázkezelő, darukötöző is. Mindhez képesítést szerzett. Pedig nem tapad rá könnyen a tudomány, a legiz- zaSztóbb fizikai munkánál is nehezebb számára a tanulás. Dehát nagy úr a muszáj, s a tudás éppen, hogy az. Tisztességet ez is adott Oravecz Jánosnak. Nyugalma, méltósága tudásából és emberségéből egyformán táplálkozik. Szendi Márta NÚGRÁD - 1981. február 10., kedd 3
