Nógrád. 1981. február (37. évfolyam. 27-50. szám)

1981-02-08 / 33. szám

Célkitűzéseink reálisak,

telfesithetűk

Bes7©lgetés Devcsics Miklóssal, a Nógrád megyei Tanács elnökével

Egyformád sikerei

Fiatalok a gépüzemben

A Nógrádi Szénbányák nagy- emelést kaptak, a pályakez- bátonyi gépüzemében a múlt dók pedig még ennél is maév végi adatok szerint csak- gasabbat: 4,6 százaléknyit, nem ezerháromszázán dől- Persze, mint a vizsgálatokból goztak, egyharmada harminc kitűnt, e-területen nincs minév alatti. den rendben. Hiszen az utóbbi

A termelésben megható- időkben már nem szolgálta az

rozó szerepük van, érthető igazi célt a csoportos teljeha helyzetüket, élet- és sítménybérezésben dolgozók

munkakörülményeiket, ok- aktivizálására megállapított,

tatásukat, a mozgalmi fizetésen kívüli, plusz 15 számunkában való részvéte- zaléknyi odaítélhető bér; kalüket, s még sok egyéb pott belőle boldog-boldogtadolgot, a vezetők rend- lan. És jelentős gondokat okoszeresen megvizsgálnak. zott, hogy a pályakezdők is- A legutóbbi megállapítások tápolására felkért idősebb szerint a gépüzem fiataljai szakmunkás amellett, hogy er- tanúbizonyságot adtak jó re külön anyagi ösztönzést ka- munkájukról, aktivitásukról pott, még a hozzá beosztott fia- és a tapasztalatok azt is mu- tallal szemben visszaélést is el- tatják: szakmai és politikai követett: az őáltala végzett

képzettségük évről évre nö- munkát is a sajátjaként szá- vekszik. Megtalálták helyüket moltatta el. az üzemben, sikerült jól be- A gépüzem ifjú szakembe- illeszkedniök, s ezt az is iga- rei közül sokan — egyre töb- zolja, hogy az utóbbi három ben — vállalnak részt a moz- esztendőben az újonnan belé- galmi munkából is. Amíg pett harminchárom fiatal 1978-ban még csak 92, a kö- mellett mindössze tizennyol- vetkező évben 100, addig ma can hagyták el addigi mun- már 115 harminc év alatti tag- kahelyüket. Közülük is -né- ja van a pártnak, és a KISZ- gyen a magasabb kereseti le- tagok száma ás elérte a 259- hetőség reményében, ketten et. Emellett meghatározó a lakásváltozás miatt távoztak részvételük a politikai és el, hátuk más' munkakörbe szakmai és általános jellegű került, s ugyancsak ennyien oktatásban, bár utóbbi még vállaltak másutt — idény- mindig felvet gondokat. Mert munkát. tavaly mindössze négyen véA gépüzem fiataljainak a gezték el az általános iskola hatékonyabb, jobb munkára 8. osztályát — szemben az való törekvését híven il- előző évekig hat—nyolc vég- lusztrálják az újítások nö- bizonyítványt kapottal, és saj- vekvő számai. A háromszáz, nálatos, hogy az alapfokú képszocialista brigádban dolgozó zettséggel rendelkezők „újra- harminc év alatti 1979-ben 18, termelődnek”, számuk nö- a múlt esztendőben pedig már vekszik, s mind több közöttük harmincnyolc ésszerűsítést, ja- a túlkoros, vaslatot adott be a bíráló bi- Mindezek ellenére Jelen- zottságnak, utóbbiak kalku- leg hét fiatal dolgozik veiéit értéke meghaladta a 850 zetőbeosztásban, akik ezer forintot. Mindezek mel- részben termelésirányítók, lett szívesen vesznek részt az részben műszaki csopor- új gyártmányok, új technoló- tok vezetésével igazolhat- giák bevezetésében. ják rátermettségüket.

Ezt — a sokoldalú törődés Az ifjúmunkásokkal valótö- mellett — anyagilag is elis- rődés és a róluk történő gon- merik. A múlt évben a három doskodás a gépüzem vezetőiévtized alatti életkorúak az nek feladatai között továbbra idősebb fizikai dolgozókkal is a legfontosabb teendők kö- megegyező, 4,1 százalékos bér- zött szerepel.

Bővítik szolgáltatásaikat az építőipari szövetkezetek

A szolgáltatások bővítésével fogyasztási szolgáltatásaik folytatják termelési szerkeze- 45—50 százalékos bővítését tűk átalakítását az építőipari tervezik, melynek megvalósí- szövetkezetek. A VI. ötéves tásához mindenekelőtt vállal- tervidőszakban az építőipari kozási tevékenységük javítá- szolgáltatások iránti igények sát határozták el. A szolgál- további növekedésével számol- tatások és az igények össz- nak, ezért tevékenységükben hangjának megteremtéséért növelik a fenntartási mun- az eddiginél tudatosabb pi- kák arányát, ezenbelül is ackutató munkát végeznek és elsősorban a lakóházfenntartó rugalmasabban alakítják ki és lakáskarbantartó szolgál- az egyes szövetkezetek moz- tatásokat bővítik. Ezért azt gáskörzeteit. Termelőerőik tervezik, hogy a beruházási jobb kihasználásához min- jellegű építések csökkenésével denképpen szükségesnek tart- felszabaduló termelőerőiket ják a szervezésben rejlő tar- is e területre koncentrálják, talékok feltárását, mely egya- így a korábbiaknál nagyobb ránt vonatkozik a szövetkeze- részt vállalhatnak mind a ten belüli és a szövetkezetek lakossági, mind pedig a kö- közötti együttműködés javítá- zösségi — művelődési, oktatá- sára. Emellett az építőipari si, szociális, jóléti és egész- szövetkezetek, az eddigi ked- ségügyi — intézmények épí- vező tapasztalatok alapján, tőipari szolgáltatási igények bővíteni és erősíteni kíván- kielégítéséből. ják kapcsolataikat az állami

Az építőipari szövetkezetek vállalatokkal és a kisiparosok- a következő öt esztendőben kai is.

Befejeztük az ötödik ötéves tervet, a munka minősítése most folyik Nógrádban is. Mit tettünk az elmúlt években, és milyen esztendők elé nézünk? Erről beszélgettünk Devcsics Miklóssal, a Nógrád megyei Tanács elnökével.

— Az elmúlt évtizedek jelentős változásokat hoztak városainkban, falvainkban, a nógrádi emberek életkörülményeiben. Településeinken különösen az utóbbi öt esztendő hagyott szembetűnő nyomot. Kérem, szóljon ezekről a változásokról!

— összességében eredményes öt esztendővel vethet számot a testület. Célkitűzéseink közül a két leglényegesebbet említeném. Ezek közül az egyik, hogy a korábbi évtizedek munkájával összehangoltan fejlesszük tovább a településeinken élő emberek alapellátását. Gyarapodjon a lakások, a családi házak, az iskolák, óvodák száma. Mind több településen legyen egészséges ivóvíz, s a korábbinál jobban óvjuk az emberek egészségét, segítsük a betegek gyógyítását, gyógyulását. Természetesen figyelmet fordítottunk a kereskedelmi és szolgáltatóhálózat szélesítésére, korszerűsítésére is.

— Tervünk másik jellemzője az volt, hogy településeink szerepkörüknek megfelelően fejlődjenek. Az elmúlt években, a vidéki ipartelepüléssel párhuzamosan néhány nagyközségünk, Pásztó, Nagybátony, Szécsény, Romhány szerepe megnőtt. Ebből következett, hogy a megye két városában, s ezekben a nagyközségekben a lakosság alapellátásának javítása mellett segítenünk kellett a szerepkörből adódó, összetettebb feladatok ellátását is. Ilyen meggondolásból épült Salgótarjánban a pénzügyi és számviteli főiskola, az ipari szakmunkásképző intézet, az ifjúsági ház, a múzeum, a sportcsarnok, a vásárcsarnok. Balassagyarmaton szolgáltatószerviz, Szécsényben áruház nyílt, Palotáson pedig művelődési ház épült, amelynek nemcsak a helybeliek, a környező községek lakói is hasznát látják.

— Az ötödik ötéves tervben 2,6 milliárd forintot fordítottak a tanácsok településeink fejlesztésére, gyarapítására. Ügy gondolom, az embereket különösen érdeklő kérdés a

, lakásépítés, a lakásgazdálkodás. Mintegy 7700 lakást; jelentős számú, telepszerű, többszintes házat építettünk az elmúlt években. Ha az egészségtelen gyári, bányai kolóniák folyamatos bontását, a felújított, korszerűsített otthonokat, a minőségi lakáscseréket is számolom, mintegy 10 ezer család, megközelítően 30 ezer ember költözött új, vagy a korábbinál jobb lakásba. Ez a megye népességének 13 százalékát jelenti. A tervszerű, folyamatos lakásépítés eredményének tartom, hogy az elmúlt év végére elértük: 102 családból száz önálló lakással rendelkezik.

— Az elmúlt tervidőszakban sokat tettek a tanácsok a gyermekintézmények korszerűsítéséért, s több településen óvodát, iskolát építettünk. így a megye 45 településén 2650 óvodás korú gyermek elhelyezésére adódott lehetőség. Ma már ott tartunk, hogy száz óvodás korú gyermekből 80 óvodába jár az iskolaév kezdete előtt.

— Az iskolaépítésre és -bővítésre talán még az óvodáknál is nagyobb figyelmet fordítottunk. Terveink valóra- váltásáért azt is vállaltuk, hogy az iskolákat a drágább, de gyorsabb technológiával készítsék az építők. így a tervezett 96 tanterem helyett sxázötöt nyertünk. Néhány napja vették birtokukba a kisdiákok Salgótarjánban, a Beszterce^ lakótelepen a megye legkorszerűbb általános Iskoláját Ezzel Salgótarján azok közé a városok közó lépett amelyek a legjobban ellátottak az országban. De sokat javult a diákok, a pedagógusok helyzete az elmúlt években Klsterenyén, Nagybátonyban és Szécsényben Is. Csak az összehasonlítás kedvéért említem, hogy a negyedik ötéves tervben 35 új tanteremmel gyarapodott iskolahálózatunk.

— Egészségügyi helyzetünkről talán csak annyit, a megyeszékhelyen épült korszerű rendelőintézettel a járóbetegellátás gondjain igyekeztünk enyhíteni. Fejlődött az üzemorvosi szolgálat' és jelentős összeget fordítottunk a kórházak bővítésére, fejlesztésére.

— Nógrád megye településeinek jó részét sajátos gond nyomasztja. Nincs elegendő és egészségtelen a víz. Mi történt azért, hogy egyre több településen jusson egészséges, jó ivóvízhez a lakosság?

— Valóban, az egészséges ivóvíz, a folyamatos vízellátás, a települések további gyarapítása, az ipar, a mezőgazdaság fejlesztése szempontjából is nagy jelentőségű. A megye természeti adottságai miatt a lehetőségeink a víznyerésre meglehetősen szerények. Tulajdonképpen ez magyarázza helyzetünket, az országosnál nagyobb gondjainkat, öt évvel ezelőtt az ország népességének 64 százaléka vezetékről kapta a vizet. Nógrádban ez az arány 37 százalék volt. Közben hozzáláttunk a nyugat-nógrádi térségi vízműhöz, folytattuk a Salgótarjánt és környékét ellátó vízműrendszer építését. Ma már a megye lakosságának 52 százaléka vezetékről kapja az ivóvizet. Ügy gondolom, hogy helyzetünk eddig is indokolta és a jövőben is indokolttá teszi a vízellátás folyamatos javítását.

— Hogyan ítéli meg a tanácsok tevékenységét az ötödik ötéves terv fejlesztési célkitűzései megvalósításában?

— A települések fejlesztésében, a munka irányításában

és szervezésében nagy a tanácsok felelőssége. Három dolgot említenék. Az egyik az a felelősség, amely a tanácsok vállain nyugszik a rendelkezésre álló pénzeszközök célszerű fel-; használásában. Miután mindenre nem futja a pénzből, a látszólag ellentétes érdekek összehangolása, az ágazati és a területi igények rangsorolása nem egyszerű feladat. A döntéseket gyakran élénk, éles viták előzik meg. Ez természetes dolog. Hiszen a nógrádi emberek nem kevés büszkeséggel látják a megye, a megyeszékhely gyarapodását, mert maguk is részesei ennek a munkának. Azonban az embereket elsősorban annak a lakásnak, iskolának, óvodának, vagy törpe vízműnek a sorsa érdekli, melyek saját településükön épülnek és közvetlenül az ő életkörülményeik javítását szol-; gálják.

— A másik ide kívánkozó dolog, hogy a vállalatok felelőssége és kötelessége is a lakosság -- az üzemekben, intézményekben dolgozó emberek — élet- és munkakörülményeinek javítása. Ezt azért teszem szóvá, mert néhány tanács, vállalat'azt vitatja, ki segít a másiknak, ha iskolát, óvodát, vagy üzemorvosi rendelőt épít, lakhatóvá teszi az elhasználódott, régi épületeket. Ügy gondolom, a tanácsnak, az üzemnek egyformán érdeke és kötelessége is a lakosság növekvő igényeinek kielégítése. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy a kezdeményezés, a munka szervezése és irányi-; tása a tanácsok dolga. Végezetül még annyit, hogy a városépítő, a falvakat gyarapító munkában sem a tanácsok, sem az üzemek nem nélkülözhetik az üzemi dolgozók, a lakosság cselekvő támogatását.

— A következő kérdés az elhangzottakból adódik. Menynyire sikerült mozgósítani a lakosságot a közös értékek gyarapítására, meglevő értékeink védelmére? A társadalmi összefogásban milyen szerepet vállaltak az üzemek, az intézmények?

— Az utóbbival kezdem. Nagyra értékeljük azokat az erőfeszítéseket, amelyeket az üzemek tesznek településeink gyarapításáért, a lakásgondok enyhítéséért, az óvodák korszerűsítéséért. Salgótarjánban például a kohászati üzemek; a síküveggyár környékén folyamatosan bontják a kolóniái lakásokat, s helyettük újakat építenek, nem kevés gyári hozzájárulással. Balassagyarmaton a kábelgyár, Nagybátonyban a harisnyagyár és Rútságon a Globus Nyomda vezetői, dolgozói tevékeny részesei voltak az óvodaépítkezéseknek. Nem titok az sem, az óvodás korú gyermekekből ezerkétszázat úgy tudtunk elhelyezni az elmúlt években, hogy a vállalatok, a lakosság társadalmi munkával segítette az építkezéseket. Egyébként a tervezettnél lényegesen nagyobb volt az az összeg, amelyet az üzemek, a vállalatok a tanácsok rendelkezésére bocsátottak a fejlesztési célkitűzések megvág lósítására.

— Emellett jelentős társadalmi segítséggel is számolhattunk. A szakszervezet, a Hazafias Népfront, a Vöröske-- reszt akciói sok ezer szocialista brigádtagot, munkást, termelőszövetkezeti tagot,, értelmiségi dolgozót mozgósítottak munkára. Az ötödik ötéves terv során mintegy 350 millió forintot ért a lakosság társadalmi munkája. Ez ugyan nen*' kevés, de hadd tegyem hozzá mindjárt azt is, hogy e tekintetben nem tartozunk az élenjáró megyék közé. Minden bizonnyal a következő évek célkitűzéseinek megvalósításában Is számíthatunk a lakosság egyetértő támogatására. Szeretnénk, ha ez a támogatás városaink és íalvaink alapellátás sának további javulásában mutatkozna meg.

— Kérem, szóljon a hatodik Btéves terv legfontosabb célkitűzéseiről! Az elmúlt évek munkájára alapozva, mely területek fejlesztése indokolt a következő években?

— A hatodik ötéves tervről talán csak annyit, hogy előkészítésén 1977 óta dolgozunk. Folyamatosan felmértük az igényeket, összevetettük azokat lehetőségeinkkel, s ennek megfelelően rangsoroltuk tennivalóinkat. Megvalósításuk a megye további gyarapodását szolgálja. Természetesen a munkát együtt végeztük a helyi tanácsokkal és figyelembe vettük a társadalmi, a tömegszervezetek, országgyűlési képviselőink javaslatait, is. A tervjavaslat tehát elkészült. Szeretnénk ha a tanácsülés döntését széles körű társadalmi vita előzné meg. Egyébként a legutóbbi tanácsülésen az idei tennivalókról már döntöttünk, a célkitűzések megvalósítása folyamatosan halad.

— Mennyiben térnek el a hatodik ötéves terv célkitűzései a megelőző tervétől? Változatlanul azt tartjuk a legfontosabbnak, hogy tovább javítsuk a lakosság alapellátását. Ebből következik, hogy a lakásépítésre különös gondot fordítunk a jövőben is. Mintegy hétezer új lakással számolunk, azonban az eddiginél jobban ösztönözzük a lakosság saját’ erőforrásainak bevonását, a magánlakás-építést.’ Mindez természetesen együttjár az ésszerűbb telekellátással és -gazdálkodással, a telkek közművesítésére szánt pénzösszeg növelésével. Nagyobb figyelmet érdemel a korábban épített lakások felújítása, fenntartása is. A lakásépítéshez hasonlóan fontosnak tartjuk a vízellátási gondok további enyhítését. Tovább épül a nyugat-nógrádi térségi vízmű, és remélhetőleg Balassagyarmat több éves gondjának is a végére járunk.

— A korábbinál gazdagabbnak ígérkezik az egészségügy öt esztendeje. A fekvő- és járóbeteg-ellátás javítására, az üzemorvosi hálózat szélesítésére, szociális otthonok építésére éppen még egyszer annyi pénzt szánunk, mint az elmúlt ötéves tervben.

— Ugyanakkor a korábbinál szerényebb összeg jut a

gyermekintézmények, a művelődési intézmények fejlesztésére, munkájának javítására. Az elmúlt években, éppen az erőteljesebb támogatás hatására, több évtized elmaradását hoztuk be.

— Már a tervjavaslat készítése során szó volt róla, bizonyára a javaslat társadalmi vitájában is szóvá teszik: mennyire reálisak a célkitűzéseink? Teljesíteni tudjuk azokat a feladatokat, amelyekre vállalkozunk? Két dologra már az induláskor szeretném felhívni a figyelmet. Nagyon fontos, hogy a terv megvalósítására fordítsuk a rendelkezésre álló anyagi és társadalmi erőt. A teyvtől eltérő cé-i lók csak ezután következhetnek. Ugyancsak szóvá szeretném tenni az építő vállalatok tervszerű, folyamatos munkáját. A fejlesztési költségek bizonyos változásával már most számolunk. Semmiképpen sem vállalhatjuk azonban azt a költségtöbbletet, amelyek esetleg a tervszerűtlen, a szervezetlen munkából adódnak.

— Befejezésül még annyit: céljaink megvalósításához

2,7 milliárd forint áll rendelkezésünkre. Ügy gondolom, hogy ésszerű, hatékony felhasználásával, fegyelmezett munkával, a vállalatok, valamint a lakosság támogatásával újabb eredményes esztendőket hagyhatunk magunk mögött a tervidőszak végéig.

— Köszönjük a beszélgetést!

V. G.

NÖGRÁD - 1981. február 8., vasárnap 3