Nógrád. 1981. február (37. évfolyam. 27-50. szám)
1981-02-08 / 33. szám
Fiatal tanácstag \ Kettős öröm hónapja... Az idei év két nagy örömmel köszöntött be a Sinka családhoz. Először is három héttel ezelőtt megszületett Marianna. Egészséges, szép kislány, a fiatal házaspár első gyermeke. A másik nagy dolog, és ez is boldogságot jelentett, amikor megtudták, hogy február közepén költözhetnek a Besz- terce-lakótelepen egy két és fél szobás, szép, modern lakásba .. Az öblösüveggyár háta mögött, a Hajek Rezső utca 20- as számú házban keressük a ■ fiatalasszonyt. A kolónia elszomorító képet mutat. Itt-ott ruha szárad, egy asszony fát hasogat a fészerben. A fiatal házaspár a férj szüleinél kapott otthont. Már négy éve laknak a „padláson”. A fiatalasszony mondja: — Anyósoméknak is egy szoba konyhájuk van, ott semmiképp nem fértünk volna el. Gondoltunk egyet, és a padlástérben alakítottunk ki egy szobát, meg konyhafélét. Olajjal fűtünk, főzni lent, anyó- soméknál lehet. Amit a legnehezebb volt megszokni, az állandó föl-le mászkálás a meredek lépcsőn. A körülményekhez képest barátságos szép lakást rendeztek be. Bútort, - televíziót, hűtőszekrényt, mindent megvettek, a polcokon sok könyv, a falakon képek. Űj bútordarabként a heverők végéhez került Marianna kiságya. Sinka Miklósné a sütőipari vállalatnál dolgozik. Az ember nehezen tudja elképzelni, hogy a törékeny, alacsony fiatalasszony foglalkozása pék. Ahogy mostanában mondják, sütőipari szakmunkás. A Rákóczi úti finomsütemény- üzemben süti immár évek óta a kalácsokat, buktákat, túróstáskákat. — Véletlenül lettem pék. Amikor Salgótarjánba költözEgy téma krónikása A kirgíziai Narin folyón épülő vízlépcső filmkrónikájának új fejezete lesz az a játékfilm, amelynek felvételeit nemrég kezdte meg Algi- mantasz Vidugirisz neves szovjet rendező és operatőr. A „Férfiak nők nélkül” című film nemsokára a nézők elé kerül. A toktoguli vízerőmű építéséről készült „Narini napló” és a „Nyugtalan nap éve” című dokumentumfilmjeinek témáját folytatta tovább, amikor megírta egy játékfilm forgatókönyvét azokról az emberekről, akikkel együtt kezdték, majd együtt fejezték be a toktoguli és kurpszajszki vízerőművet. 17 évvel ezelőtt a filmművészeti főiskola elvégzése után Algimantasz Vidugirisz a kirgiz filmstúdióban kezdett dolgozni. A tehetséges rendező már első dokumentumfilmjeiben képes volt túllépni a szenvedélytelen tények bemutatásán, a film nyelvén beszélni a Narin le- igázóinak nagyszerű jelleméről. Algimantasz Vidugirisz hőseivel együtt gumicsónakokon jutott el a jövendő építkezés helyére, megmászta a függőleges sziklákat, lefilmezte az első gépek és berendezések szállításának hihetetlenül nehéz munkáját. A „Narini napló” és a „Nyugtalan nap éve” című filmek a dokumentumfilm-mű- faj kitűnő alkotásai. A rendező 15 évig dolgozott e filmeken. A másfél évtizedes munka kialakította a kutató türelmét, a krónikaíró alaposságát, a barát hűségét, a saját témáját szerető rendező tehetségét, a nehézségek és megpróbáltatások elviselésének képességét. tünk családostól, mindenképp tanulni akartam. De lányoknak való szakma csak egy akadt. Gondoltam, üsse kavics, megpróbálom, legfeljebb ha nem megy, abbahagyom. A vége az lett, hogy megszerettem, szívesen csinálom. — Lány létére nehéz volt? — Csöppet sem. A modern kenyérgyárakban a nehéz munkát már gépek végzik. Viszont néha gondban voltam, mert kis termetem miatt nem értem föl a polcokat, nem tudok megemelni egy nehezebb tálat. Egyébként megálltam a helyemet éppen úgy, mint a fiúk. Ha nagyon ki akarok tenni magamért, itthon néha meglepem a családot valamilyen finom tésztával. Azt viszont elhatároztam, ha beköltözünk és saját konyhám lesz, sokkal többet fogok sütni. A fiatalasszonyt tavaly vú lasztották meg a salgótarjáni ,65-ös körzet tanácstagjának. Ez tulajdonképpen a tűzhely- gyári és az üveggyári kolóniát foglalja magába. — A környéket jól Ismerem, hisz’ én is itt lakom négy éve. Annak örülök, hogy egyre több régi, rossz egyszobás lakás marad üresen, jobb, kényelmesebb helyre költöznek a családok. Anyósomék egyelőre még itt maradnak, én meg visszajárok a körzetembe. Amikor hivatalos elfoglaltságom van, megoldom a család segítségével, hogy vigyázzanak Mariannára. A férjem jelenleg katona, egyébként üvegfúvó, ő is mindenkinek dicsekedett, amikor megválasztottak: „Képzeljétek, tanácstag lett a feleségem. . Az új lakáshoz is az öblösüveggyár segítette a Sinka családot. A munkáslakás-épí- tési akció keretében jutnak új otthonhoz. —Negyvenegyezer forintot fizettünk be készpénzben, nyolcvanezer kölcsönt kaptunk az üveggyártól. Vállaltunk egy második gyereket, így aránylag kevésbe kerül. A többit havonta törlesztjük. Ahogy más házaspárok is. Még szerencse, hogy a bútorunk megvan. Legfeljebb a gyerekszobát kell berendezni. Függönyt, szőnyeget venni. Csak már ott laknánk... A fényképre Marianna is rákerül. Az édesanyja mosolyogva mondja: — Látod, te Időben kezded a szereplést... így igaz! A közéleti „munkásságot” nem lehet elég korán elkezdeni. — cse — Vita a KISZ kongresszusi leveléről Algimantasz Vidugirisz „Vidugirisz a maga módján építi erőművünket — írta a Pravda című lap, miután bemutatták a „Narini napló” cí- 'mű filmet. — Nem véletlenül választották az építők a filmrendezőt a. toktoguli vízerőmű tiszteletbeli építőjévé.” Algimantasz Vidugirisz, a Kirgiz SZSZK érdemes művésze, kéttucatnyi film alkotója. Számos kitüntetése van, közöttük a krakkói fesztivál Aranysárkánya, a tehe- ráni fesztivál aranyszobra, a tamperei nagydíj, a grenoblei Grand Prix, és a lipcsei fesztivál Ezüstgalambja. A NÖGRAD február 1-1 számában vitairat Jelent meg a KISZ kongresszusi leveléről, azzal a céllal, hogy az olvasók elé bocsássuk a levél mondandóját, s véleményeket, javaslatokat kérjünk annak kiegészítésére. A vitaindítóhoz beérkezett levelekből hetente adunk összeállítást, s várjuk az újabb véleményeket. „Ügy érzem sok területi alapszervezetnél probléma amiről szólok.., A területi alapszervezetek összetétele, sajnos rendkívül heterogén, a KISZ-ben levő összes réteg megtalálható, kezdve a nyolc általános iskolából kimaradottaktól, egészen a fiatal pályakezdő dipdomásokig. Itt nem csak az életkori sajátosságokat kell figyelembe venni, hanem azt is, hogy ezeknek a fiataloknak egészen más az érdeklődési körük és műveltségi szintjük. És ezek tevékenységét rendkívül nehéz összehangolni. Kis közösségekre vonatkoztatott koordinációs javaslatokat sem az eddigi akció- program, sem a kongresszusi levél nem tartalmaz. A felettes KISZ-bizottságok segítségét is hiányolom, hisz’ ilyen irányú útmutatásokat nem adnak, pedig ezekre szükség lenne... E hasábokon keresztül is kérem mindazokat, akik a területi alapszervezetekben dolgoznak, mondják el problémáikat, s együtt keressük rá a megoldást.” Hajdara Dezső alapszervezeti titkár MIÉRT NEM SZÓLUNK NYILVÄNOSAN7 „Nagy figyelemmel olvastam a NÓGRÁD-ban megjelent vitaindító cikket, amely, azt hiszem hozzászólásra ösztönöz mindenkit Én a munkás-, illetve a mezőgazdaságban dolgozó fiatalok helyzetéről szeretném elmondani véleményemet. A szövetkezeten belüli nemzedékváltás folyamata meggyorsult. Ahhoz, hogy a fiatalok ne csupán munkahelynek tekintsék a szövetkezetek meg kell velük értetni — és itt fontos a KISZ befolyása —, hogy ők a szövetkezetnek nem csak munkatársai, hanem az idősebb tagokkal együtt a tulajdonosai is. Sok esetben még a KISZ-alapszervezet megalakítása is gondot jelent. Ez azonban kapcsolatba hozható a szövetkezeten belül működő társszervek (szakszervezet, párt) munkájával. Ott, ahol ezek a tömegszervezetek működése nem kielégítő, a felnőtteknek sincs közéleti tevékenysége, ott az esetek többségében a fiataloktól sem várhatunk kezdeményezőkészséget. Szövetkezeten belül a demokrácia az egyik fontos alkotóelem. Számos lehetőség kínálkozik arra, hogy mindenki elmondja a véleményét. Hajlamosak vagyunk, hogy nyíltan gyakoroljunk kritikát, csak az a baj, hogy ezt már nyilvános fórumokon nem mondjuk el. Szerintem ennek két oka lehet: — Kialakult az a téves nézet, hogy ha valaki bírálni meri felettesét, akkor annak a későbbiekben következményei lesznek. Legegyszerűbb megoldás, hogy mindenki hallgat annak ellenére, hogy saját véleményt alkotott az adott témáról. — Ha valaki nyíltan, őszintén szeretne beszélni, lehet hogy nincs hozzá megfelelő szókincse. Gátlásai támadnak, megijed attól, hogy valamit rosszul fog mondani és ezért őt kinevetik...” Szabó Tünde Rétsági járás TARTALÉKUNK: AZ EMBER „Tartalékaink tartaléka — játszva a szavakkal — a fiatal ember. Ez a jelző valóban csak állapot, átmenet, de út ahhoz, hogy az alkotó ember megteremtse „teljesebb, iga- zabb mását”. Az első gondolatok között ez jutott eszembe, olvasva a KISZ kongresz- szusi levelét. Terjedelmes és komplex véleményt alkotni nehéz a levél gondolataiból. Nem divatból — ugyanis erről ma „sikk” gondolatokat közölni —, de engem egy téma késztetett véleményalkotásra: a levél emberi értékeket taglaló megállapításai... Megyénk egyik üzemének szakszervezeti vezetője mondta nemrégiben: „Könnyebb a harangot kongatni, mint önteni.” Rögvest átültettem a szimpatikus, népi ihletésű gondolatot: néhol az ifjúságpolitikában is több a „harangozó” a kelleténél! Néhányuk kezében már a vészharang kötele van. Bizonyos, hogy könnyebb a ma felnövő fiatal nemzedéket rendre bírálni, mint folyamatosan nevelni. (Nem összetévesztendő az oktatással!) Mintha a korszerűtlen futballt játszanánk: sok az oldaladogatás, fölösleges cseleket csinálunk, egymásra mutogatunk, állunk a pályán, stb. Apropó, pálya! A kongresszusi levél reálisan jelzi, hogy „bár a pályakezdés még nem mindenhol zökkenőmentes, egyre többen találják meg munkájuk örömét, egyre több helyen jutnak vezetőbeosztásokba a fiatalok. Azt mondtam, néhányan állnak a pályán. Mert hagyják őket állni! Meggyőződésem, hogy az az ember, aki tudásának és képességének megfelelő feladatot kap, nem csak jobban, hanem jobb érzéssel is dolgozik, nem beszélve az eredményről. És az oldaladogatások! Ki a felelős alapvetően az ifjúság neveléséért? A válasz közhelyszerűen ismert: a társadalom. De a viszony kétoldalú, mert az ifjúság is felel a társadalomért. Vannak olyan jelenségek, ellentmondások, amelyekről — nekünk fiataloknak is — határozottabban kell szólnunk, és felelősségünk, megalapozott tudásunk birtokában, a közösség erejére támaszkodva a megoldásig küzdeni. Mit jé- lent ez? Ott tenni, ahol a baj van. Ott csukni be a kiskaput, ahol nyitogatják. Ott leplezni le az ügyeskedőket, a fantáziátlan „közhelykiálto- zókat”, a „műmelldöngetőket”, ahol a legtöbbet ártanak a köznek”.., Demus Iván KISZ balassagyarmati járási titkár Rubens és a csúz Peter Paul Rubens flamand festő közismerten telt idomú modelljei magukon hordják az izületi csúz látható jeleit is — erre a megállapításra jutott négy szakorvos a festő késői képeinek tanulmányozása során. A cikk, amelyet a napokban tettek közzé egy amerikai orvosi , szaklapban, rámutat: ugyanazok a modellek nem egészen ugyanúgy jelennek meg az egymást követő képeken, és a változás mértéke megfelel a képek keletkezési sorrendjének. Az egyre ífogadtabb ujjízületek és csuklók éppen azt az elváltozást mutatják, amelytől ma milliók szenvednek, és amelyet az orvostudomány ismeretei szerint a csúz idéz elő. A feltételezés rávilágít arra, hogy a betegség, amelynek kialakulását az orvosok a modern életforma, az ipari termelés és a környezeti változások bekövetkeztével hozták összefüggésbe, valószínűleg sokkal régebbi keletű, mint azt eddig hitték, hiszen Rubens 1577-től 1640-ig élt. LENNON (VI.) Yoko felülkerekedik NÓGRAD — 1981. február 8., vasárnap Miért történt ez John Len- nonnal? George-dzsal, Paullal és Ringóval közösen már voltak egyszer a távoli Indiában Maharashi gurunál világosságot keresni, de csak publicity kórságot találtak. Yoko hosszú utazásra küldte a szelíd keletre. John megpróbálkozott a buddhizmussal, a transzcendentális meditációval, a jógával és a mikrobiotikus étkezéssel. Yoko megmondta, hogyan tegye, és úgy tűnt, John követi a tanácsait. Yoko azonban el is köszönt Johntól, amikor elege lett abból, hogy csupán „a híres Beatle felesége” legyen. A földöntúli dicsőség árnyéka megbénította a földi mozdulatait. John és Yoko szétváltak. 18 hónapra. Yoko New Yorkban maradt, John Los Angelesben vedelt, míg „minden üveg ki nem ürült”, ismét kábítószert szedett, és ismét úgy viselkedett, mint Beatle korában. A dal, amelyet egy világos pillanatában írt, ennek megfelelően cseng és guruja rajongó táboráról szól: „Nobody loves you, when you’re down and out” (senki nem szeret, ha a mélyponton vagy). De Yoko még szerette, és amikor az önmegismerésben elég tapasztalatra tett szert — „Gyakran felhívtam, és mondtam, hogy haza akarok menni, de ő mindig úgy vélte, hogy még korai” —, John és Yoko ismét összeköltöztek. . Yoko: „Egyáltalán nem kellett megváltoznia, csak be kellett látnia, hogy a világ körülöttünk nem olyan fontos, mint mi ketten!” 1975-ben jött a világra fia, Sean, és Yoko azon a véleményen volt, hogy ő „kilenc hónapon keresztül már eleget tűrt”, és ettől kezdve csak a Lennon-dalok szerzői jogdíjával törődött, amelyeket John, Paul McCartney-yel _ közösen írt, és amelyek mindkettőjüknek évente márkában számolva 23 milliót jövedelmezett. Yoko felülkerekedett, Jphn háztartásbeli lett és a gyermekkel törődött. De mit tett még ebben az utolsó öt évben, hogy jön egy volt Beatle ahhoz, hogy hirtelen kását kezdjen kavargat- ni és gyereket pólyázni? „Mindig ez a Yoko” káromkodik Paul, George és Ringó és szólistaként produkálKonyhajelenet Yokóval. ják magukat. „Süket duma, amit beszélnek”, mondta John, és továbbra csöndben maradt. „A rock’n roll már nem szerez örömet nekem” — mondja egyszer. Ezek egészen új hangok egy olyan embertől, aki valaha megállapította a Beatlesről, hogy híresebb, mint Jézus. A valódi John Lennon jól érezte magát a magaválasz- totta szerepében. Nem szívesen látogatott koncerteket sem,’ mert megrohamozták a rajongók, ahelyett, hogy a zenét hallgatták volna. Irt legalább valami kis rockzenét, amit szívesen hallgatott? Még azt sem, egyszerűen hallgatott, visszavonult, a hétköznapokba, még csak a Beatles lemezeit sem hallgatta. (Folyt, köv.) Következik: Megtört a csönd.
