Nógrád. 1981. február (37. évfolyam. 27-50. szám)

1981-02-07 / 32. szám

Farsang idején A farsang nemcsak a fiataloknak ad alkat- Nem lehet elég korán kezdeni. Farsangol­mat a mókázásra, sok helyütt előveszik ' a nak egy óvodában. maszkokat. „Az új farsang beköszön­tött, / Vígan lakjuk a Vízön­tőt, / Dalra, táncra, maska­rára, / Legyél készen hamar­jában”. Talán idegenül hang­zik e régi rigmus a discoze- néhez szokott füleknek, és úgy tűnik, száműzték a far­sangot, mely vízöntő havát sok évszázadon át vidámmá tette. Az ókori népek tavaszün­nepének hagyománya az eu­rópai népek szokásaiban is tovább élt. A téltemető-ta­vaszkezdő ünnepet Európa- szerte ' megünnepelték. A farsanghoz kapcsolódó szokáskörbe tartozott, hogy mivel az egyház nagyböjtben tiltotta a házasodási, far­sang idején sokan tartottak lakodalmat. Főleg a korban levő lányoknak kellett siet­niük, mert gyakran kurta volt a farsang. Ez okon írhatta Csokonai „Dorottya, vagy is a dámák diadalma a Fársán- gon” című furcsa vitézi ver- sezetét. A Dorottyában már csak az urak farsangoltak, illetve ebből is csak a bálozás szo­kását tartották meg. A föld népe viszont igazán ünnepelt, igaz csak a végén, „három napot” — a farsang farkát. Ilyenkor az asszonyok sem dolgoztak, elég volt nekik a vendégeskedés, hisz’ még a szomszéd faluból is jöttek „lógósok”, azaz hálóvendégek. És persze sütni, főzni kellett: ágyat vetni a bornak. No meg ki kellett sütni az elmarad­hatatlan farsangi fánkot is. Minden kis siker nagy öröm Ha valaki Bokoron Cserenyi Mártont keresi, kacifántos helyzetbe kerülhet, mert rög­tön azt kérdezik: melyiket? öten is viselik ezt a nevet a faluban, s, hogy mégis köny- nyebb legyen a tájékozódás régi vagy mostani foglalkozá­sukhoz illő titulust — „villa­nyos”, „vébés”, „tejes” — ra­gasztottak az igazi becsületes mellé. Mondom, hogy a köz­ségi népfrontelnököt, tanácsta­got keresem — a „tejest” mo- solyodik el a kérdezett s már mutatja is a portát. Markáns arcú, határozott tekintetű fér­fi invitál beljebb a lakásba. Mintha a kézfogásban gyen­ge határozatlanság lenne... — Régi sérülés emléke — jegyzi meg. — ötén voltunk testvérek. Mindnyájan kimen­tünk a frontra, csak ketten tértünk vissza. Három test­véremet elvitte a háború. Rok­kantnyugdíjas vagyok. Dol­gozni dolgozom, de nehezebb munkát nem bírok végezni. A tej csarnokban voltam 26 évig. Korábban terményfelvásárló­ként Jártam a környező fal­vakat, jelenleg a háztáji bi­zottság elnöke vagyok. így el­ső hallásra talán valamiféle „nyugdíjas állásnak” tűnhet, ez, pedig inkább sok lótás-fu- tást jelent, de szeretem csi­nálni. Régen a paraszti mun­kából éltünk a faluban. A mostani fiataljaink iparosok, nekik nem kell a föld. Az öregek még. mindig megműve­lik azt a kis parcellát. Az ól­ban a malacok, az istállóban a két tehén sokunknál megvan. Ha tudok, tanácsot adok vá­sári dolgokban, intézem a táp­beszerzést, a tenyésztéssel kapcsolatos dolgokat. Nem kis büszkeséggel, félt­ve veszi elő a szekrényből a Kiváló munkáért miniszteri kitüntetést, a belügyminiszter elismerő oklevelét önkéntes rendőri munkájáért, s ami a legfrissebb, 30 éves tanácsta­gi munkáját elismerő okleve­let. — Évtizedek óta ilyen „ló- tó-futó” ember voltam, a munkám nem csak egy hely­hez, hanem az egész Cserhát völgyére kiterjedt, ebből fa­kadt, hogy társadalmi mun­kás lettem. Húsz-huszonöt év­vel ezelőtt nehéz élet volt ezen a vidéken. Gyenge utak, rossz közlekedés. Silány el­látás, kultúrház hiánya... s valahogy az ezen való változ­tatás akarása maradt meg bennem máig is. Akad azért bőven a gondok­ból. A községi temetőt kerítik körül. Ezt határozták el a leg­utóbbi falugyűlésen. — Amire büszkék vagyunk: Bokoron végeztük el először a .Cserhát völgyében a járdásí- tást. Ezzel már nem lesz baj. Az elmúlt évben renováltuk a kultúrházat. Űj festést, padló­zatot kapott. KISZ-helyiség, orvosi szoba, könyvtár és egy nagyobb terem van benne. Gyakran beszélgetünk Nyírjei Jancsival. Űjonnan megvá­lasztott tanácstag, nincs még sok tapasztalata, de lelkes, szorgalmas fiatalember. Gyak­ran mondogatja nekem, hogy egy özönvíz előtti lemezjátszó s egy működőképes magnó a kutasói és bokori KISZ-esek közös „vagyona”. így aztán sokszor inkább a kocsmát, mint a KISZ-klubot választ­ják egy-egy hét végi szórako­zási lehetőségnek jobb híján a fiatalok — magyarázza. Szeretnék a falu fiataljai otthonosabbá tenni a klubot. Néhány társasjátékra, egy te­levízióra lenne szükség. Ügy tervezik egy-két hét végén a termelőszövetkezetben vál­lalt munkáért járó pénzt köl­tik erre a célra. — Alig százptven lelket számlál a falu, de van jó né­hány lelkes gyerekünk. Meg­vannak az igényeik a szórako­zásra,' kuhurálódásra, s dol­goznak is érte. Milyen lehet egy apró társközség tanács­tagjának lenni? Nehéz! Nem tudunk nagy eredményeket el­érni, ha az időt is szeretnénk előretolni, hogy jobb legyen. Minden kis sikernek nagyon örülök, mert az összefogásunk eredménye. Szabó Gy.' Sándor Efőbbrelépés társadalmi munkával A salgótarjáni járás közsé­geinek tanácsai gőzerővel dol­goznak a hatodik ötéves terv elképzeléseinek formábaönté- sén. Javaslatokat, véleménye­ket vesznek figyelembe, hogy az anyagi lehetőségekkel leg­jobban tervezzenek. A hato­dik ötéves terv tulajdonkép­pen az elmúlt öt esztendő eredményein alapul. Egyönte­tű a megállapítás, hogy a sal­gótarjáni járás községei, az eddigi legeredményesebb kö­zéptávú tervidőszakot zárták. Három területen kellett előbbrelépni — a lakásellátás, a gyermekintézmények bőví­tése, vezetékesivóvíz-ellátás — ez jelentette az alapvető feladatokat. Az eredmények önmagukért beszélnek. A járásban 1419 lakás épült meg az elmúlt öt évbén. Ebből negyvenegy — N ybátonyban, tizennyolc Kisterenyén, tizenhárom — a célcsoportos. Nyolcvanöt egyéb tanácsi lakás segítette a nagy­családosok, az alacsony jöve­delműek gondjainak enyhíté­sét, valamint a szakemberel­látás javítását. Külön figyelmet fordítottak a járásban levő, műszakilag már helyre . nem állítható, volt bányakolóniák felszámo­lására és pótlására. Az ötödik ötéves tervben száztizennégy — kolóniát pótló — lakást épí­tettek a két nagyközségben, ötvenhat korszerű otthon ki­vitelezése pedig jelenleg is tart. A pedagógusok munkáját huszonöt lakás megépítése tet­te kényelmessé, többek között Kisterenyén, Barnán, Cere- den, Nagybárkányban, Sóshar- tyánban. Etesen, Homoktere- nyén, Mátramindszenten. A járásban sok a bányász, ebből következően a bányász- lakás-éoítési akció keretében Nagybátonyban ötvenhat la­kásba költöztek be a bányász- családok. További huszon­nyolcat építenek. A tanácsok emellett sokat tettek a ház­helyigények kielégítésére, hogy azok is tudjanak építe­ni, akik saját családi házba szeretnének költözni. Ami az óvodákat illeti, az eredetileg tervezett 275 bő­vítéssel szemben négyszáz új helyet létesítettek — Nagy- bátony és Nógrádmegyer ki­vételével — valamennyi fel­vételire váró kisgyereket el tudtak helyezni. Az általános iskolai oktatást segítette a kisterenyei korszerű, tizen­két tantermes általános isko­la, emellett a nagybátonyi ál­talános iskolát nyolc tante­remmel és egy tornateremmel bővítették, s a járásban még további huszonhárom tante­rem létesült. Nyolc községben — Mát- raszele. Rákóczi-bányatelen. Karancsalja, Karancsíapujtő, Karancsberény, Egyházasger- ge, Mihálygerge, Litke — megoldódott, Karancskesziben most dolgoznak a lakosság egészséges vezetékes ivóvíz­zel való ellátásán. A járásban harmincháromezer ember kap jó ivóvizet. Készülődés a KISZ X. kongresszusára Megkezdődtek a taggyűlések — Vita a KISZ kongresszusi KB leveléről Szerte az országban több mint 870 ezer ifjúkommunista látott hozzá az ifjúsági szövetség legmagasabb fórumának, a KISZ közelgő X. kongresszusának tartalmas előkészíté- séhez. A májusban összeülő kongresszus előkészületeiről Nyitrai István, a KISZ KB munkatársát. A mozgalmi munka termé­szetes ritmusát követve janu­ár közepén megkezdődtek a dolgozó fiatalok alapszerve­zeti taggyűlései. Február kö­zepétől „csatlakoznak” a kö­zépiskolások, a főiskolások és az egyetemisták, s március 15- ig összesen több mint 30 000 alapszervezeti közösség, ezen- belül is minden egyes KISZ- tag személyre szólóan ad szá­mot arról, hogyan állt helyt a munkában, a tanulásban, a közösségi életben. Újjáválaszt­ják a vezetőségeket, megter­vezik az idei közösségi fel­adatokat, küldötteket választa­nak a felsőbb szintű tanácsko­zásokra és érdemi, alkotó esz­mecserét folytatnak a KISZ KB kongresszusi leveléről. — Már most bizonyosak le­hetünk abban, hogy a KISZ különböző szintű szervezetei­nek tavaszi tanácskozássoro­zatát a fiatalok valamennyi rétegének, a felnőttársada- lomnak élénk figyelme kíséri majd. Pártunk XII. kongresszusán is kifejezésre jutott, hogy a társadalom életében növekszik az ifjúság és a KISZ szere­pe. A bizalomnak, a megnö­vekedett várakozásoknak csak úgy tudunk eleget tenni, ha a jövőben pártunk ifjúsági szer­vezetének munkáját is folya­matosan a változó körülmé­nyekhez igazítjuk. Mit írha­tunk az eredmények oldalára, s hogyan lehetne a párt if­júsági szervezetét még von­zóbbá tenni, tömegbefolyását erősíteni, hogy minden fiatal­titkára tájékoztatta az MTI nak értelmes feladatot, közös­ségi élményt, hatékonyabb ér­dekképviseletet és védelmet nyújtó szervezetté fejlődjék — e nagy kérdésekre várunk konkrét javaslatokat az alap­szervezeti taggyűlések részt­vevőitől. Hiszen a KISZ KB kongresszusi levele nem más, mint alkotó gondolkodásra, véleménynyilvánításra ösz­tönző vitairat. Ezúttal szándékosan nem irányelveket, illetve a kong­resszus majdani dokumentum- tervezetét terjesztettük a tag­ság elé: az eddig megtartott alapszervezeti taggyűléseken kialakult felelősségteljes, mélyreható párbeszédek máris igazolták várakozásunkat. A mozgalmi munkáról, pezsgő, érdemi, országos véleménycse­re kezdődött el. A mostani vi­ták részvevői például máris egyértelműen letették voksu- kat amellett, hogy mozgalmi eszközökkel is segíteni kell a napjainkban nélkülözhetetlen munkaerő-átcsoportosítást, a vele járó szakmai továbbkép­zést, átképzést, ezzel együtt az ifjúság alkotó képességének kibontakoztatását. — A kongresszusi levél, amely nyilvánosságot, de­mokratikus fórumot teremt a mozgalmi munka legfontosabb kérdéseinek megvitatásához, s tapasztalatokat, véleményeket „gyűjt” a kongresszus monda­nivalójához — nem csupán a KISZ-tagokhoz szól. A társa­dalom fő kérdéséről, a fiata­lok helyzetéről, életkörülmé­nyeiről, az előttünk álló leg­fontosabb feladatokról orszá­gos párbeszédre szeretnénk ösztönözni a KISZ-en kívüli fiatalokat is. Nemrég Borsod­ban örömmel láttuk, hogy a megyei KISZ-bizottság úgy­nevezett rétegtalálkozót szer­vezett a helyi pedagógusfiata­lok, ifjúkommunisták és KISZ- en kívüliek együttes részvéte­lével. Szinte véget érni nem akaró párbeszéd kerekedett a kongresszusi vitairat alapján az értelmiségi fiatalok, vala­mint a mezőgazdaságban te­vékenykedő ifjú borsodiak miskolci összejövetelein is. — A taggyűléseken meg­választott küldöttek, tarso­lyukban a közösség vélemé­nyével, javaslataival márci­us 15—április 5. között mun­kahelyi, tanintézeti és közsé­gi küldöttgyűléseken vitatják meg a KISZ-bizottság beszá­molóit az előző küldöttgyűlés óta végzett munkájáról. „Ma­gasabb” szinten folytatódik a kongresszusi levél fölötti vita, s e küldöttgyűlések feladata lesz az április 19-ig zajló vá­rosi, járási, fővárosi, kerületi és ilyen jogú küldöttgyűlé­sekre a fiatalok képviselői­nek megválasztása. Az előké­születek negyedik lépcsője április 19—május 3-a között, a megyei és megyei jogú, il­letve a budapesti küldöttgyű­lések megtartása lesz. Az if­júság képviselői e fórumokon már a kongresszusi levél vi­tájának tapasztalatait össze­gezik, rangsorolják a javasla­tok, észrevételek sokaságát. A megyei, illetve a budapesti küldöttgyűléseken, kivétele­sen az ezernél nagyobb tag­létszámú KISZ-szervezetek küldöttgyűlésein választják meg az ifjúsági szövetség leg­magasabb fórumának mint­egy 900 küldöttét — mondotta befejezésül Nyitrai István. Változó idő, változó társadalom Tanuló nemzetünk Az elmúlt évtizedben ha­zánkban — a népszámlálás adatai szerint is — tovább nőtt a tanulási kedv. Ez meg­mutatkozik abban, hogy az elmúlt tíz év alatt másfél • millió ember végezte el az ál­talános iskola 8 osztályát. Az idősebbek közül csaknem 200 ezren éltek azzal a lehetőség­gel, hogy esti, vagy levelező­tagozaton pótolják, amit ko­rábban elmulasztottak. A lakosság számához viszo­nyítva, csökkent tehát az ál­talános iskola 8 osztályánál alacsonyabb végzettségűek aránya, ami egyben széles kö­rű lehetőséget teremtett a to­vábbtanulásra a közép- és felsőfokú iskolákban. Így az 1970—1980 közötti időben a szakmunkás-képesítést szer­zettek száma megkétszerező­dött, míg a középiskolát vég­zettekké másfélszeresére nőtt. Ám az igazsághoz tartozik az is, hogy hazánkban a 15—49 Közös beruházásként meg­épült a kisterenyei mozgalmi és szolgáltatóház, Homoktere- nyén és Nagybárkányban ugyancsak mozgalmi ház, Mát­ramindszenten orvosi rendelő. A falugyűléseken, tanácstagi és jelölőgyűléseken felvetett közérdekű javaslatok alap­ján szinte kivétel nélkül min­den községben épültek utak, járdák, sort kerítettek korsze­rűsítésekre, a villanyhálózat bővítésére, gázcseretelepek létesítésére és a köztisztasági szolgáltatást elősegítő gépek beszerzésére. Mindent össze­vetve, a járás községeiben kétszáznegyven millió forintot költöttek fejlesztésre, ebből kétszázhuszonöt- millió szol­gálta a beruházásokat. Sokat segített a járás lakói­nak önzetlen társadalmi mun­kája, amelynek értéke megkö­zelíti a száztíz millió forintot. Különösen sokat tettek Nagy­bárkányban, Kishartyánban, Nagybátonyban, Kisterenyén, de megemlíthetjük Litkét, Ka- ranrslapujtőt, Mihálygersét, ahol a közös munka tette le­hetővé az elképzelések valóra váltását. cs. e. éves korosztály 12 százaléka még mindig nem rendelkezik befejezett 8 általános isko­lai végzettséggel. Á feladatokat és lehetősé­geket körvonalazó fehér fol­tok még szembetűnőbbé vál­nak, ha a részieteket vizsgál­juk. A lakosság iskolázottságá­ban településtípusonként je­lentős eltérések vannak. Ezt a következő táblázat szemlélteti: 15—X éves 18—X éves <u alt. isk. 8. osztályát középiskolát végzettek :g végzettek aránya aránya E-1 összesen: férfi nő összesen: férfi nő Budapest 78,4 82,6 74,8 38,5 41,7 35,8 Városok 73,5 78,1 69,2 29,2 30,7 29,9 Községek 55,8 61,6 50,3 12,3 12,5 12,2 összesen: 66,2 71,2 61,7 23,3 24,2 22,4 E táblázatból látható, hogy míg a főváros 15 éves és idő­sebb lakosságának több mint 78 százaléka elvégezte az ál­talános iskola 8 osztályát, ad­dig ez az arány a községek­ben mindössze 55,8 százalék. A megyék közül a megfelelő korú lakosságból Győr-Sop- ron megyében csaknem 69, Baranya megyében 67 száza­lék az általános iskola 8 osz­tályát végzettek aránya. Sza­bolcs megyében ez az arány 58, Békés megyében 58,4 szá­zalék. A középiskolát végzet­tek aránya a fővárosban több, mint háromszorosa a közsé­gekben ilyen végzettséggel rendelkezők arányának. A megyék közül középisko­lai végzettség tekintetében Győr-Sopron megye jár az élen több, mint 24 százalék­kal, majd Csongrád megye következik, ahol a 18 éves és idősebb lakosság 22 százaléka végzett középiskolát. örvendetes, hogy a szak­munkásképző iskolát, illetve a középfokú szakiskolát végzet­tek aránya az elmúlt 10 év alatt több, mint a kétszeresé­re emelkedett, s még bizta­tóbb a helyzet, ha azt is hoz­zátesszük, hogy. a nőknél az emelkedés még nagyobb. A továbbtanulási kedv egyébként a két nemnél több vonatkozásban eltérő, mert a nők között nemcsak a szak­mai képzésben, de a közép- és felsőfokú továbbtanulásban is erőteljesebb 1 a növekedés. Ez lehetővé teszi, hogy a nők nagyobb arányban tölthesse­nek be különböző, magasabb végzettséget igénylő munka­köröket. A felsőfokú végzettséggel rendelkezők száma 63 száza­lékkal magasabb, mint 10 év­vel ezelőtt volt. Legerőtelje­sebb a növekedés az oktatási- tudományos területen, de ez­zel csaknem azonos a közgaz­dasági-kereskedelmi és mű­szaki végzettségű diplomások arányának növekedésé is. Hazánkban az 1980-as évek elején a diplomások száma, majdnem fél millió, ebből mintegy 120 ezren műszaki több, mint 46 ezren mezőgaz­dasági, 180 ezrerL oktatási-tu- dományos-kulíurális munká­ra képesítő diplomával ren­delkeznek. A többi felső­fokú végzettségűek a közgaz­dasági, a kereskedelmi, az egészségügyi, továbbá a kü­lönböző művészeti, jogtudo­mányi és- igazgatási munkára kaptak képesítést. A 7 évesnél idősebb lakoso­kat figyelembe véve országo­san minden ezer főre 51 dip­lomás jut, a községekben 21, a fővárosban viszont 107. Elgon­dolkoztató, hogy a városok­ban, ahol az említett korúak száma több, mint 50 százalék­kal meghaladja Budapestét, a magasabb képzettségűek ke­vesebben vannak, mint a fő­városban. gry- *. / NÖGRAD - 1981. február 7., szombat

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents