Nógrád. 1981. február (37. évfolyam. 27-50. szám)

1981-02-07 / 32. szám

Befejeződött a francia—NSZK csúcstalálkozó Előtérben a kelet—nyugati kapcsolatok stabilizálása Veszélyes nosztalgia „Rajta maim! Az első vérig!" Burschenschaft-felvonnlás Heidclbcrgbcn á msz tanácskozása Márkus Gyula, az MTI tu­dósítója jelenti: A JKSZ KB Elnöksége Belg­rádiban tanácskozást szerve- zett a párt eszmei-politikai életének időszerű kérdéseiről. Lázár Mojszov, a JKSZ KB Elnökségének elnöke megnyi­tó beszédében megállapítot­ta: alapvető feladat olyan fel­tételek biztosítása, amelyek mind a pártban, mind a tár­sadalomban lehetővé teszik és elősegítik a bírálat erősö­dését a nyílt- demokratikus párbeszédet. Milojko Drulovics, a JKSZ KB Einökség végrehajtó tit­kára vitaindító referátumá­ban rámutatott, hogy á JKSZ eszmei-politikai munkája napjainkban a marxista gon­dolkodás és felkészültség fej­lesztésére, a szocialista tudat és a'marxista világnézet ter­jesztésére összpontosul. Alá­húzta. hogy az 1982 nyarán megtartandó XII. pártkong­resszus előkészítése során az egységes álláspontokat átfogó, demokratikus vitában kell ki­alakítani. Drulovics foglalkozott a ju­goszláviai ellenzéki csoportok problémáival is, hogy ezek tevékenysége — az intenzitást és a célokat tekintve — kü­lönbözik egymástól. Egyes petíciók aláíróinak nagy ré­sze nem akart kárt okozni hazájának, objektíve azonban ezek a kezdeményezések el­lenzéki politikai 'jellegűek — mondta, majd a továbbiakban hangsúlyozta: — Nem az a baj, hogy fo­lyóiratainkban vitatható írá­sok jelennek meg, hanem az, hogy ezekkel nem polemizá­lunk. és hogy nem folytatunk bíráló, elméleti elemzést idő­szerű kulturális, politikai és tudományos problémákról. Gazdasági nehézségeink még inkább megkövetelik, hogy ne kerüljük társadalmunk ké- nves kérdéseinek megvitatá­sát. Az emberek tudatát ugyan­is hallgatással nem lehet fprmájnd. ül, Sjb '& tüai '* í a; i — A nyugati sajtó az el­múlt hónapokban jórészt tár­gyilagosan írt országunkról, a gazdasági stabilizációról, a kollektív vezetés szilárdságá­ról. Egyes nyugati központok azonban a Jugoszlávia elleni tevékenység új formáját in­dították meg: ellenséges, rosszindulatú, negatív hang­vételű könyveket, nyilatkoza­tokat. nyílt leveleket nyomtat­nak ki, propagálnak és reklá­moznak. Ezek a jelenségek az utóbbi időben szervezettebbek és agresszívebbek Baracs Dénes, az MTI tudó­sítója jelenti: Franciaország és az NSZK „közös és eltökélt akcióra” törekszik a nemzetközi helyzet romlásával, a „destabilizációs tényezőkkel” és veszélyekkel szemben, és ennek érdekében „a bizalom szellemében” együtt kíván működni az új amerikai kormánnyal — hangsúlyozta a 37. francia— NSZK csúcstalálkozóról pén­teken kiadott közös nyilat­kozat, amelyet Giscard d’Estaing elnök és Helmut Schmidt kancellár méltatott a nemzetközi sajtó képviselői előtt. A két politikus azt a há­rom követelményt felsorol­va, amelytől szerintük „a kelet—nyugati kapcsolatok stabilizálása” és a béke fenn­tartása függ, síkraszállt, a „biztonság egyensúlya” mel­lett, ami kizárja mind egy „gyengeségi helyzet” elfoga­dását, mind pedig a „kato­nai fölényre való törekvést”. (Ez utóbbi egyes megfigyelők szerint a Washington felől hallható új teóriáktól kíván­ja elhatárolni az aláírókat.) Mérsékletet sürgettek a nem­Polgár Dénes, az MTI tudó­sítója jelenti: Caspar Weinberger ameri­kai hadügyminiszternek a ne­utronfegyverrel kapcsolatos kijelentéseiről a NATO brüsz- szeli főhadiszállásán eddig semmiféle nyilatkozat nem hangzott el. Feltételezik, hogy a NATO nukleáris tervező­csoportja áprilisban megvitat­ja az ügyet, de több nyugat­európai politikus már koráb­ban Washingtonba akar utaz­ni, hogy — egyéb kérdések megvitatása piellett — felvilá­gosításokat kérjen az amerikai kormányzattól. így bejelentet­ték Genscher nyugatnémet külügyminiszter és Apel had­ügyminiszter, valamint Colom­bo olasz külügyminiszter wa­shingtoni látogatását. Egyfajta nyugtalanságnak adtak kifejezést annak a sze­mináriumnak a résztvevői is, amelyet a nemzetközi kérdé­sekkel foglalkozó atlanti in­tézet rendezett a héten Párizs­ban. David Watt, a nemzetkö­zi kérdésekkel foglalkozó an­gol királyi intézet igazgató­zetközi színtéren, elsősorban a helsinki értekezlet aláíróitól, és ebben az összefüggésben hangsúlyozták: lényeges, hogy Lengyelország a maga súlyos problémáit maga oldja meg, békés úton és „külső beavat­kozás” nélkül. A harmadik követelmény az „egyenlőség a világ nagy problémáival szembeni fele­lősségben”, és itt a két fél sürgeti, hogy a gazdasági se­gély terén „társadalmi rend­szerétől függetlenül” minden állam vegye ki részét __ egy olyan nemzetközi rend megte­remtésében, amelyben min­den nép garanciákat talál biz­tonságára, esélyeket haladásá­ra vonatkozóan. A közös közlemény síkra- száll amellett, hogy a fegy­verzetkorlátozási és -csökken­tési „vállalkozások” — tárgya­lások, javaslatok, tervek egy­aránt beleférnek ebbe a ke­retbe — tartsák szem előtt az erők globális egyensúlyának elvét, és ugyanakkor szüksé­gesnek tartja „az éberséget és a párbeszédet”. • A két fél újra megerősíti hűségét az Atlanti Szövetség ja szerint az Egyesült Álla­mok most egy ideig a „nacio­nalista dáridó” időszakán megy keresztül, s ez félreérté­sekhez vezethet az európai szövetségesekkel. Peter Corterier nyugatné­met szociáldemokrata képvise­lő is az Egyesült Államok „új nacionalizmusáról” szólt. Ez a jelenség — hangoztatta — a Reagan-kormányzat jellegze­tessége lesz, ami — megfogal­mazása szerint — „növelni fogja a NATO sebezhetősé­gét”.. Hozzáfűzte:: bár a nyu­gat-európaiak is egyetértenek azzal, hogy katonai egyensúly­nak kell léteznie kelet és nyugat között, a nyugat-euró­Kelemen István, az MTI tu­dósítója jelenti: Pénteken véget ért a Len­gyelország déli részén fekvő bielskói vajdaságban 10 nap óta tartó sztrájk. Előzőleg Bielsko-Bialában napokon át tárgyalásokat foly­tatott egy kormánybizottság a regionális „Szolidaritás” szer­vezet képviselőivel, ezek a megbeszélések azonban két nappal ezelőtt megszakadtak. Péntekre virradó éjjel újabb kormánybizottság érkezett a városba, Jozef Kepa közigaz­gatási, területgazdálkodási és környezetvédelmi minisz­ter vezetésével, és több órás, megbeszélést folytatott az üzemközi sztrájkbizottsággal. A tárgyalásokban részt vett Lech Walesa, a „Szolidaritás” országos egyeztető bjzottságá­llter Turkmen pénteki programja Pénteken az Országházban Lázár György, a Miniszterta­nács elnöke szívélyes légkö­rű találkozón fogadta liter Türkmént, a Török Köztársa­ság külügyminiszterét, aki kol­légájának, Púja Frigyesnek a meghívására hivatalos látoga­táson tartózkodik Magyaror­szágon. Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke ugyancsak a Parlamentben szívélyes légkö­rű találkozón fogadta á tö­rök diplomácia vezetőjét. A parlamenti találkozón részt vett Púja Frigyes kül­ügyminiszter. liter Türkmen látogatást tett a Külkereskedelmi Minisz­tériumban, ahol Veres Péter­rel, a tárca vezetőjével a ma­gyar—török kereskedelmi kap­csolatok és a gazdasági együttműködés fejlesztésének kérdéseit tekintették át. keretében »vállalt kötelezett­ségeihez, kinyilvánítja eltö­kéltségét, hogy megőrizzék az azokból következő „védelmi erőfeszítéseket”, ugyanakkor egy európai leszerelési érte­kezlet érdekében kíván mun­kálkodni. A Madridban beter­jesztett francia javaslatra utalva a két fél az értekezlet céljának az első szakaszban bizalomerősítő intézkedések elfogadását jelöli meg a nyu­gat által megjelölt, „az At­lanti-óceántól az Urálig terje­dő térségben”, ugyanakkor azt hangsúlyozza, hogy a két ország hozzájárul „a bizton­ság egyensúlyának biztosításá­hoz”. A nyilatkozat visszautal az egy évvel ezelőtti francia— NSZK deklarációra, azt hangoztatja, hogy a két fél fenntartja Afganisztánnal kapcsolatos álláspontját. Po­litikai megoldást sürget, min­den érdekelt fél bevonásával. Ez, hangsúlyozza, a Közös Piac-i országok Közel-Kelettel kapcsolatos erőfeszítésének, az ötök Namíbiával összefüggő kezdeményezésének és az Af­ganisztánnal kapcsolatos fran­cia javaslatoknak az értelme. pajak számára a fegyverzet- ellenőrzés fontosabb cél a fegyverkezés fokozásánál. Thierry de Montbrial, a nemzetközi kérdésekkel fog­lalkozó francia intézet igazga­tója arról beszélt, milyen naiv elképzelés az, hogy a Szovjet­uniót „meg lehet büntetni.” Kifejtette: ha például Nyu- gat-Európa megszüntetné ex­portját, a Szovjetunióba, en­nek hatása csak később ér­ződne, ha viszont a Szovjet­unió abbahagyná az energia- hórdozők fexportálását Nyu- gat-Európába, annak követ­kezményei azonnaliak lenné­nek. nak elnöke is. Reggel hat óra­kor megállapodás jött létre, ezek után a regionális „Szoli­daritás” elrendelte a sztrájk beszüntetését. Heidelberg. Az NSZK-beli ősi egyetemi város egyik ele­gáns épületének alagsorában különös társulat gyülekezik. Többségük jó növésű fiatal­ember, de nem egy tekintélyes, idősebb úr is akad köztük. Hamarosan átöltöznek. Az if­jak és az öregurak fejére sap­ka kerül, mellkasukra pedig olyasféle szalag, mint egy ma­gyar anyakönyvvezetőnek. A táskákból kard és bandázs kerül elő. Egy orvos készen­létbe helyezi kötszereit. El­hangzik az ünnepélyes kiáltás: — Rajta, uraim, en garde! Az első vérig! összeszikráznak a drága pengék. A nézősereg megbű- völten figyel. Néhány perc múlva egy jól sikerült vágás nyomán keskeny vércsík jele­nik meg az egyik vívó arcán. A sérült mégis boldog: fel­avattatott a férfiasság pró­báján. Ezentúl büszkén vise­li arcán a kaland örök nyo­mát. Miért? A jellegzetes heg ma újra belépő a nyugatné­met gazdaságpolitikai elit világába. A „mensur”, ez a párbaj­szerű összecsapás hozzátarto­zik az úgynevezett Burschen- schaftok — afféle legény- egyletek — hétköznapjaihoz. Ezek a szervezetek nemzedé­keken ívelnek át. Derékhaduk póleon bukása után — a ha­ladás jegyében születtek. Az 1848-as forradalmak „elzúgá- sa” után azonban felismerhe- tetlenül megváltoztak. A feu­dális elit fellegváraivá váltak. 1891-ben II. Vilmos császár már a „német erények bás­tyájaként” magasztalja őket. 1914-ben áradnak tőlük az önkéntesek, akik ä háború után ott vannak a Ruhr-vidéki munkásfelkelések és a bajor tanácsköztársaság vérbefojtói között. ‘ A második világháború után — érthetően — egy időre el­csendesedtek e társulatok, de ma — a hamburgi Stern sze­rint — az NSZK-ban ismét van 40 ezer Jagjuk és mintegy 170 ezer (!) idősebb patrónu- suk.Csoda-e hát, ha ezek az egyletek rendkívül' gazdagok, ha. szerte az országban több- száz épület, köztük nem egy vár és kastély van a birto­kukban? A Burschenschaftokban nemcsak párbajoznak — po­litizálnak is. Szellemük maga a revánsvágy. Visszakövete­lik az elvesztett „keleti terü­leteket”, a Franciaországhoz tartozó Elzászt és áz Olaszor­szághoz tartozó Dél-Tirolt. Sokszor provokálnak vereke­dést baloldali, vagy éppen­séggel liberális ifjúsági cso­portokkal. Energetikastratégia Nyolcvanöt javaslatról kellene döntenie a madridi ta­lálkozónak, de kérdés, vajon az Egyesült Államok küldött­ségének elutasító magatartása lehetővé teszi-e az érdemi vitát. Éppen ezért érthető várakozás előzi meg madridi kö­rökben az európai energetikai együttműködés ügyében elő­terjesztett javaslatok sorsát. Egy szovjet—lengyel és egy osztrák tervről kezdődött csütörtökön az eszmecsere a gaz­dasági kérdésekkel foglalkozó második munkabizottságban. Több azonosság mutatkozik a két javaslatban. Például mindkettő szorgalmazza, hogy mielőbb hívjanak össze ma­gas szintű összeurópai tanácskozást a kérdés megvitatásá­ra, a közös teendők tisztázására. A gondolat nem újkele­tű. Szinte az enyhülés időszakának kezdetén megfogalma­zódott az igény: valósuljon meg kontinensünkön az energia- hordozókban szegény és gazdag államok együttműködése, létesüljön minél több villanyvezeték és csőhálózat az áram, a földgáz és az olaj számára. Az első próbálkozások oly kedvező visszhangra talál­tak, hogy joggal várhattuk tőlük a nyolcvanas évekre az enyhülés további elmélyítését, a különböző gazdasági és társadalmi rendszerű országok kapcsolatainak megszilárdí­tását* Ám úgy tűnik korai volt az öröm. Az Egyesült Államoknak nincs ínyére a terv. Hasz­talan állt ki mellette Helmut Schmidt nyugatnémet kan­cellár, Washington heves ellentámadásba lendült. Az USA szerint ugyanis az energetikai együttműködés révén „Nyu- gat-Európa túlságosan függő viszonyba kerülne a Szovjet­Hogy az energiaéhség csillapítása á tőkés Európában csakis ilyen ésszerű együttműködés révén elképzelhető, ez az USA vezetőit nem érdekli! Mint ahogy az sem szívügyük, hogy az összeurópai energetikai kooperáció hozájáruljon a két világrendszer közti feszültség enyhítéséhez. Ez az, ami mostanában nem tetszik Washingtonnak. Az eyrorakétákkal és neutronfegyverrel fenyegető Egyesült Ál­lamok — erről tanúskodik a madridi konferencia második számú bizottságának vitája — foggal-körömmel szeretné megakadályozni az energetikai ügyben összehívandó európai tanácskozást. De a józan ész talán mégis fölülkerekedik a spanyol fővárosban. S akkor a szovjet—lengyel, Illetve az osztrák javaslat közül az egyik — netán valamilyen komp­romisszum árán a kettőből eggyé ötvözött — megkapja a szükséges szavazatokat. Villanyáram, földgáz és olaj — a bók? stratégiájának nélkülözhetetlen tényezői. Arra. hiva­tottak. hogy kontinensünk egéről elűzzék az atomkatasztrófa fenyegető felhőit. Gyapay Dénes Egy másik sztrájkkörzet­ben, a Jelenia Góra-i vajda­ságban viszont csütörtökön megszakadtak a tárgyalások az ottani „Szolidaritás” kép­viselőivel, akik ezt követően sztrájkot helyeztek kilátásba hétfőre az egész vajdaságban. előkelő egyetemek haliga- Játék? Vágyálom? Nagyzo- tóiból áll, patrónusaik a ko- lás? — a közelmúlt fasiszta rábban itt végzett öregurak. pokolgépes merénylete után A Burschenschaf tok története ,^aSy ezek csak szónoki , j- kerdesek. 165 esztendőre nyúlik vissza. Az egyletek kezdetben — Na- Harmat Endre Minden ágazat nyereséges volt (Folytatás az 1. oldalról) tartást, esetenként a növeke­dést jelölték meg. Az állatál­lományt gyarapítani kíván­ják. A tejtermelést 9 száza­lékkal emelik. A szőlő- és gyümölcstermelésben a kultú­rák fejlesztését és a hozam- növelést jelölték meg feladat­ként. Az ipari ágazatban a ve- gyiáru-kíszerelő részleg ter­melését megháromszorozzák. Kihasználják a különböző tár­sulásokban levő. lehetőségeket. Hasznosítják a prievidzei ter­melőszövetkezetben szerzett tapasztaiatokat. A beszámolót követő vitá­ban Bódi Ernő, a hatéko­nyabb munka érdekében jobb szerszám- és szervízgépek be­szerzését, valamint egy szoci­ális épület létrehozását szor­galmazta. Illés István szerint a szőlőtelepítésnél jelentkező többletbérköltség azéx’t kö­vetkezett be, mert egy évet késett a telepítés, s ez idő alatt a terület begyomosodott. Kelemen Ferencné a mű­anyagüzemben levő régi gé­pek újakra való kicserélését vetette fel. Megemlítette az éjszakai pótlék bevezetésével kapcsolatos gondokat. Pető András fontos feladatnak je­lölte meg a takarmányterme­lésben rejlő lehetőség kihasz­nálását, az energiával, és a különböző költségekkel való ésszerű takarékoskodást: Mát- ravölgyi Béla, a háztáji gaz­dálkodással járó megnöveke­dett munka végzéséhez kért segítséget. Ozsvárt József, a megyei pártbizottság titkára beveze­tőjében utalt arra, hogy a korábbiaktól eltérő körülmé­nyek, nehezebb és bonyolul­tabb feltételek között is jó évet zártak megyénk termelő- szövetkezetei. Az üzemek zö­me a magasabb követelmé­nyeknek megfelelt, mert job­ban kihasználták lehetőségei­ket, fokozták a tervszerűséget, növelték a szakmai igényessé­get, javították a szervezettsé­get A megye termelőszövet­kezetei az V. ötéves tervidő­szak egyik legeredményesebb évét zárták. A megye egyik legnagyobb szövetkezete a pásztói Béke Tsz. A tagság joggal lehet büszke az elért eredmények­re. A szövetkezet kollektívá­jának jó munkája, a reális adottságokhoz igazodó fej­lesztési feladatok kitűzése, a gazdálkodás színvonalának ja­vítása tette lehetővé, hogy az elmúlt három évben a megyei átlagot meghaladó mértékben növelték termelésüket, s ez­zel 19C0-ban megközelítették a legjobban gazdálkodó '■^vet­kezetek színvonalát Az elért eredmények azonban nem te­hetik elbizakodottá a szövet­kezet dolgozóit. Felhívta a fi­gyelmet a takarmánytermelés­ben meglevő gondokra. Utalt a megyében levő kooperációs lehetőségek kihasználására, hangsúlyozta, az előrelátó, ru­galmas, gyors változást bizto­sító termelési lehetőség kiala­kítását, a hatékonyság és a gazdaságosság követelményei­nek megvalósítását. Tájé­koztatta a jelenlevőket a me­gye ipari üzemeiben elért eredményekről, hangsúlyoz­va, hogy ott is nagy erőfeszí­tésekkel, csaknem mindenütt sikerült a kollektíváknak a tervezett nyereséget túlszár­nyalni. Stefán Leporisz elismeréssel szólt a pásztóiak munkájáról, ismertette saját eredményei­ket, elképzeléseiket, méltatta a két szövetkezet barátságá­nak előnyeit. Tóth Istvánná, a magtárban dolgozó nők nehéz fizikai munkájának megköny- nyítéséhez kérte a vezetők se­gítségét. Dr. Bencze Barna válaszolt a vitában felvetődött kérdé­sekre, majd a küldöttgyűlés egyhangúlag elfogadta a be­számolót és az elnöki választ Befejezésül a szocialista bri­gádoknak és kiváló dolgozók­nak átadták a jutalmakat. A Szovjetuniót nem lehet „megbüntetnifí Vége a lengyel sztrájknak

Next

/
Thumbnails
Contents