Nógrád. 1981. február (37. évfolyam. 27-50. szám)
1981-02-05 / 30. szám
Pártbizottsági ülés az állami építőknél A gazdasági megszilárdulás útján járnak A Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat pártbizottsága megvitatta az elmúlt esztendő termelési, gazdálkodási tevékenységének tapasztalatait, különös tekintettel, akiemelt beruházásokra és a VI. ötéves terv indítására, annak feladataira. Az előzőleg írásban kiküldött beszámolóhoz dr. Szittner András, a vállalat igazgatója fűzött szóbeli konkrét kiegészítést. Két ellentétes félidő 1980 első fél évében a kedvezőtlen időjárás, a tervezettnél nagyobb arányú létszám- csökkenés, valamint szervezeti és irányítási hiányosságok miatt, az első negyedévben összegyűjtött húszmilliós termelési lemaradást a fél év végéig nem sikerült megszüntetni. Ez aztán végigkísérte a vállalat egész évi tevékenységét. Ebben az időszakban reflektorfénybe került a kollektíva tevékenysége. A vállalat gazdasági, párt- és tömegszervezeti vezetői, a városi és megyei pártbizottsággal, valamint a minisztérium illetékeseivel keresték a kiutat. Miniszteri, miniszterhelyettesi látogatások zaljottak le, ahol a vállalat vezetői számot adtak munkájukról, elképzeléseikről, majd a folyamat záróakkordjaként, a minisztériumi vizsgálat lefolytatása után, megszülettek azok az ellenintézkedések, amelyek megteremtették a feltételeket, a kedvezőbb irányú kibontakozási folyamathoz. Az előnyös változás a harmadik negyedévben kezdődött, és az év végéig jó irányban tovább folytatódott. A közös erőfeszítések, a tudatosabb, célratörőbb vállalati intézkedések segítettek abban, hogy az év végére a tervezett 571 millió forint árbevételi tervet 569 millióra teljesítették. Az előírt négymillió forint nyereség — az első félévi hétmilliós veszteség után — eléri az 5—6 milliót. A termelési tervnél mutatkozó év eleji húszmilliós lemaradást az év végére ötmillióra csökkentették. A termelékenység 6 százalékkal nőtt, a bérfejlesztés a tervezett 6 százalékkal szemben 7,1 százalékkal emelkedett. Az ipari beruházások a kiadott programnak megfelelően alákultak, javult a szerkezetépítés üteme. Határidőre átadták a megyeszékhelyen a Nógrádi Sándor Múzeumot, és a 16 tantermes Clasp-is- kolát. Az elmúlt évben hatvan lakással több került a tulajdonosokhoz, mint 1979- ben. Feladataiknak eleget tettek. Az előbbiek egyúttal azt is bizonyítják, hogy a .kitűzött célok reálisak voltak, azokat alapvetően megvalósították, a vállalát tovább fejlődött, annak ellenére, hogy néhány területen nem érte el a kívánt ereidményt, s emiatt többször jogosan bírálták. A gyenge pontok közé sorolható a szerződéses határidők elmulasztása, a gyenge minőség, az egyenlőtlen árbevétel, a meglevő eszközállomány alacsony kihasználtsága, a tényleges teljesítmények és kifizetett bérek közötti összhang hiánya, a nem elég rugalmas vállalkozói tevékenység, a költségek növekedése. Mit vettek figyelembe? Az 1981. évi tervet, az előző esztendő javuló gazdálkodására, a meglevő hiányosságok megszüntetésére, a minisztériumi kritika észrevételére és a meglévő lehetőségekre alapozva állították össze. Figyelembe vették a munka megjavítását szolgáló megyei és városi pártbizottsági állásfoglalásokat. Ennek megfelelően az idei terv a továbbfejlődést, a gazdálkodás erőteljesebb stabilizálását szolgálja. Ezért az építőipari termelés 3 százalékkal, a termelékenység 4,4 százalékkal nő. A nyereség eléri a 15 millió forintot, amit a költségszint csökkentésével, az ésszerűbb, takarékosabb költséggazdálkodással, szigorúbb számonkéréssel érnek el. Növelik a teljesítménybérben foglalkoztatottak számát, bővítik a műszaki normák és normatívák felhasználási körét, ugyanakkor több fontos, a gazdálkodás hatékonyságát segítő intézkedést tesznek. A múlt évet értékelő és az idei feladatokat megvitató hasznos eszmecserében Langa Gyula, a 01-es alapszervezet titkára a többi között elmondta, hogy a belső tartalékok feltárásával 20—25 százalékkal lehetne növelni a termelést. Az idén a szocialista brigádvállalások középpontjába helyezik a minőséget és az anyagtakarékosságot. Krieger Elemér, a párt-végrehajtóbizottság tagja, a kollektíva előtt álló fő feladat, a rentá- bilitás növelése érdekében, a jó politikai légkör biztosítását hangsúlyozta, a demokratikus fórumok tartalmi munkájának javításával. Juhász Nándor, a párt-végrehajtóbizottság tagja, a gazdasági agitáció módszereiről, a mozgósítás konkrét tennivalóiról beszélt. Pohánka Sándor, a 02-es alapszervezet titkára szerint az átcsoportosítások jótékonyan hatottak a munkára. Susán Géza, a 04-es alapszervezet párttitkára egyetértett azzal, hogy a mélyépítő üzemnek sürgősen kikeli kerülni a hullámvölgyből. Tóth József, a pártbizottság tagja, az elért eredmények fokozásának módjairól beszélt. Id. Nagy József nyugdíjas a' gépek kihasználatlanságát tette szóvá, s az emberekkel való rendszeres foglalkozást szorgalmazta. Juhász László, a pártbizottság tagja a folyamatos munka akadályait taglalta. Huszák Artúr, a megyei pártbizottság gazdaságpolitikai osztályvezetője hangsúlyozta, hogy a vállalat megindult a stabilizálódás útján. Az elért eredmények szerények, ezeket kell erőteljesen gyarapítani. Ez megkívánja a hatékonyabb gazdálkodást, a határidők biztosítását, a minőség javítását, valamint a fejlődést és közös cselekvést elősegítő egységes szemlélet és főleg gyakorlat további erősítését. A minap elfogadott tervet — amely reális — a vezetőknek és dolgozóknak együtt kell megvalósítaniuk. Tovább a megkezdett úton A pártbizottság állásfoglalásában megállapította, hogy az elmúlt évi eredmények a vállalat gazdasági megszilárdulásának bizonyos fokú jeleit mutatják. Ezen az úton kell tovább járni, a kitűzött feladatokat jól megoldani. Viczián Gyula, a pártbizottság titkára zárszavában utalt arra, hogy az önállóságukban megnövekedett pártalapszer- vezeteknek az eddiginél hatékonyabban, rugalmasabban, kezdeményezőbben kell dolgozniuk. Szólt a példamutatás fontosságáról, a kezdeményező, hatékonyságot megkövetelő, rendet és fegyelmet megkívánó vezetők támogatásáról, a párt gazdasági szervező, irányító és ellenőrző munkájának további javításáról. A pártbizottság az írásos és szóbeli előterjesztést, a vitában elhangzottakkal együtt elfogadta, a vállalat vezetőinek és dolgozóinak közös programjává emelte. — venesz — Esztermékek piaca Tudományos fejlesztés A Szovjetunióban 1980-ban tudományos fejlesztésekre 21 milliárd rubelt fordítottak — vagyis 5,5 százalékkal többet* mint egy évvel korábban. Az utóbbi években a tudomány fejlesztésére fordított összegek dinamikusabban növekedtek, mint a nemzeti jövedelem. A tudományos fejlesztés eredményeként, amely elsősorban a kutatógárda felkészültségének növelésére, új kutatóközpontok létesítésére* az intézmények felszereltségének korszerűsítésére irányulnak, gyors ütemben növekszik az ország tudományos potenciálja. Jelenleg a szovjet tudományos dolgozók száma eléri az 1,3 milliót, vagyis a világ tudományos gárdájának egynegyede a Szovjetunióban dolgozik. Az elmúlt évtizedek alatt megváltozott a tudomány földrajza is. Űj tudományos központok alakultak, többek között olyan vidékeken ahol azelőtt könnyűszerrel megszámlálhatták az összes írástudót. Különösen sok új kutatóintézet alakult a keleti vidékeken. vagyis ott, ahol új területi ipari komplexumok létesülnek és gyors ütemben halad a természeti kincsek feltárása, kiaknázása. A fejlesztésre fordított ösz- szegek egy része megtérül az eredmények, találmányok,újítások ipari hasznosítása révén. Az előzetes becslések szerint a tizedik ötéves tervidőszakban (1976—1980) a kutatási eredmények hasznosítása 6 milliárd rubel nyereséget biztosított a szovjet népgazdaságnak. A jelen tervidőszakban tovább növekszik a kutatások gazdasági hatékonysága — ennek értéke meghaladja a 30 milliárd rubelt. AMIT MÁSUTT már kitaláltak, azon kár a fejünket törni, arra már pazarlás kutatási-fejlesztési forintokat fordítani. Ésszerűbb külföldről megvásárolni a szellemi terméket, s átvenni, adaptálni a műszaki ismereteket. Márcsak azért is így helyes ez, mert nehezen versenyezhetnénk fejlett ipari államokkal és tőkeerős cégekkel olyan témákban, amelyeket azok már megoldottak. Pazarlás lenne az is, ha a hazai feltalálók és újítók szabadalmait és ötleteit hétpecsétes titokként őriznék, s kísérletet sem tennénk az „észtermékek” értékesítésére. A szellemi termék természetesen áruban: gépként, berendezésként, használati tárgyként, gyártósorként is eladható. Általában ez a gazdaságosabb, ez az előnyösebb. Csak hogy sem az anyagok, sem az energia, sem a munkaerő tekintetében nem állunk olyan jól. Közgazdasági nyelven szólva: nem vagyunk bőviben a- termelési tényezőknek. Így aztán lehetőségünk sincs arra, hogy minden ötlet kézzelfogható termékké változzon át. , Ilyenformán marad a szellemitermék-kereskedelem. De mi is az a szellemi termék? Ezúttal nem a különböző művészeti alkotásokra gondolunk, hanem kizárólag az iparban, a mezőgazdaságban, a közlekedésben, a ke- dasági élet legkülönbözőbb reskedelemben: vagyis a gazterületein hasznosítható szellemi produktumra, eljárásokra, módszerekre. Meglepő, hogy a — talán túlságosan is — szakosodott áru-külkereskedelemmel szemben a szellemi termékek exportjával Magyarországon mintegy 130—140 cég foglalkozik. Ezek között csupán három olyan vállalat van, amelynek kizárólag a szellemi termékek kereskedelme a feladata, ebből viszont mindössze egy látja el a szabadalmi jog megszerzését is: a Licencia. A vállalat igazgatója nemrégiben a következőket nyilatkozta: „kis országunk, kis tőkéjű kutatása nem versenyezhet a világcégek fejlesztésével. Manapság nagyon nehéz vadonatújat kitalálni — rádiót, tévét, számítógépet —, de az alkatrészeken, a megoldásokon mi is tudunk jobbítani. S ezeket az apróságokat keresik az észtermékek piacán”. MERTHOGY VAN helye a honi szellemi produktumnak a külpiacokon. Néhány kirívó, ám közismert példa arra enged következtetni, hogy némelyikük sokszor kapósabb kint, mint idehaza. Csupán azért, mert honi berkekben még nem fejlődött ki eléggé a kockázatvállalási hajlam. Pedig külföldi szellemi termék vásárlásánál is nagy, legalábbis nagyobb a kockázat, mint amikor például hazai kutatási eredmény gyakorlati hasznosítására törekszenek. Ez utóbbira —talán, mert a fejlesztési forintok folyamatosan, lassacskán, nem pedig egy összegben csordogálnak — kevésbé figyelnek a felügyeleti hatóságok. A licenc- és knowhow-vásárlás viszont mindig szem előtt van, a megvalósítók és a külső 'szemlélők egyaránt mielőbb várják eredményeit, hasznosulását. Egy szó mint száz: külföldről vásárolt szellemi termékkel — ha hiba csúszik a számításba — könnyebben, feltűnőbben meg lehet bukni. Az utóbbi tíz esztendőben meglehetősen sokat fejlődött a szellemi produktumok kereskedelme, ám a dinamika és az eredményesség korántsem kielégítő. Nem véletlen, hogy a párt XII. kongresszusán a következőket fogalmazták meg: „Több figyelmet kellene fordítani a szellemi termékek átvételére, hazai alkalmazására és továbbfejlesztésére. Ez kapjon megfelelő helyet és elismerést a kutatók tudományos tevékenységében.” Különösen az idézet második felére érdemes figyelni, miután az első részét — elvben legalábbis — mindenki elfogadja. Mert ami a tudományos munka elismerését illeti, a kutatók a saját kutatásban érdekeltek, nem pedig a külföldi licenc vagy knowhow honosításában. Erkölcsileg és anyagilag egyaránt. Hiszen a tudományos állások betöltésénél, a különböző pályázatoknál a tudományos publikációkat és kutatási eredményeket kell felsorolni, a licencek átültetését nem. TÉNY: A MAGASABB műszaki kultúrát képviselő termelési szerkezet tömegesen igényel újabb és újabb műszaki, kutatási információkat, eljárásokat. Ezek egy részét csakis külföldről szerezhetjük be, s tudásunk egy részét magunknak is exportálnunk kell. Hiszen a szellemi munkamegosztás hasznosságát az újdonságok, korszerű gyártási módszerek gyors elterjedésénél, munkánk egyszerűsödésénél, könnyítésénél, igényeink jobb, teljesebb kielégítésénél mi sem bizonyítja jobban. M. P. I SZfNESTÉVÉK VÁRDÁK A hazai híradástechnikai gyáraknak szállítják termékeiket a Kőbányai Porcelángyár balassagyarmati üzeméből. A Videoton, az Orion gyár a televíziókhoz, sztereó rádiókhoz és egyéb készülékeikhez innen kapja a nélkülözhetetlen cső-, tárcsa- és fóliakondenzátorokat. Űjdonság, hogy telefonvezetékek úgynevezett távkábelkiegyenlítő kondenzátorainak gyártásával is foglalkoznak. A begyakorlott, szorgalmas dolgozókra a továbbiakban is számíthatnak. Képeinken a csőkondenzátor-ké- szítő üzemrészbe kalauzoljuk olvasóinkat. Viczián Lászlóné kondenzátorezüstözést végez. Huzalozás a feladata Fedor Józsefnének és Keresztúri Istvánnénak. Kardos Kálmánné már hetedik esztendeje dolgozik az üzemben. A csőkondenzátor-készítésben szerzett jártasságának köszönhető, hogy normáját rendszeresen túlteljesíti. — képek: kulcsár — NÓGRÁD - 1931. február 5., csütörtök 3
