Nógrád. 1981. február (37. évfolyam. 27-50. szám)
1981-02-22 / 45. szám
Faragás 1887-ből A mesterség címerei NEMTI N evezetessége, vagy legalább másoktól némileg megkülönböztető jegye sok van ennek a községnek. Kezdjük mindjárt a nevével, amelyről azt tartja a tudomány, hogy minden tekintetben megegyezik például a Baranya megyei Németi község néveredetével, s tulajdonképpen nem is jelent mást, mint azt hogy „német(ek)é”, azaz német telepesek lakóhelyeként ismert. Ez azonban nagyon nehezen követhető múltbeli dolog, hiszen a megyei monográfia meg éppen hogy arról emlékezik meg, hogy bizonyos gróf Károlyi György vagy háromszáz helybeli jobbágycsaládot akart az úrbérességet kihasználva megfosztani jogos tulajdonától, mintegy 350 kataszteri hold nagyságú régtől birtokolt földjétől (telkétől). Az ország, a megye iparosodásának legkezdeti időszakához is szoros kapcsolat fűzi Nemtit. Itt nyílt az egyik legkorábbi nógrádi szénbánya, itt működött az egyik legelső kőszénbánya-társaság, amelynek részvényese volt például gróf Zichy Jenő is, de érdekes ez a később más, nagyobb kapitalista közösségbe a finánctőke megjelenésével beolvasztott társaság azért is, mert sok kilométer vasutat épített; saját tulajdonában nem csupán keskeny nyomtávú és bányai vasút, de rendes vasútvonal is volt. Ez meg talán a mai vasúti szakasz őse, ha nem téved nagyot a krónikás. A megye egyik legszebb, leginkább rendezett külsőt mutató tája fogja körül erdős dombjaival ezt a nagy múltú községet. Nyári vasárnapokon erre (rajta keresztül) „húz” el fél Salgótarján az öreg Mátra tövében virágzó híres-neves jó vizű fürdőhely, Mátrader^cske felé. A rendezett külsőhöz éppen ez a nagy forgalmú, jól karbantartott közút is hozzásegíti a községet. De mintha kölcsönösség is érvényesülne mindebben: talán a legtisztább, legrendesebb külsejű község az egész megyében Nemti, ahol a nagyító ia hiába kutatna a legcsekélyebb szemét, vagy rendetlenség után! „Hagyomány ez itt” — vélekedik az Afész vegyesbolt vezetője és hozzáteszi; ha a fia hazajön a tarján! kollégiumból a hét végeken, kérés nélkül seprűt, lapátot fog és takarítja a havat így télidőben. Rend, tisztaság mindenütt — nem csak a forgalmas főutca portái előtt, s nem csak azokban az udvarokban, hanem mindenütt, amerre út vezet községszerte. És ez a rend már a hó alatt is megvolt! Éppen hogy leolvadt a mindent jótékonyan eltakaró fehérség — és alatta semmi szégyellnivaló! Pedig a tavaszi gazégetések, takarítások, ház előtti sepregetések, ásogatások, gereblyézé- sek, ültetések még hátravannak.. ■. Glédá- ban mindenütt a tűzifa, és a kertek is olyanok, mintha tisztára seperték volna őket. A nevezetességek most újabb fontos eredménnyel gazdagodtak: a társközség, Dorog- háza lakóival együtt személyenként nem kevesebb mint 993 forint értékű társadalmi munkát végeztek az elmúlt esztendőben. Gondoljuk meg — lakosonként majd ezer forint, ennyi talán soha nem volt még! Pedig — éppen a jól sikerült környező ipartelepítés révén — nem csökken, sőt, fokozatosan növekszik Nemti lakóinak lélekszáma. Jelenleg 1119 lakosa van a községnek, és mintegy 430 a házak, lakások száma. A tanácsiak elmondják, hogy évente mindössze két-három ház épül fel ugyan, de jóval nagyobb számban történnek a már régebben meglevő házak, lakások belső korszerűsítései. És hál a valósághoz hozzátartozik az is, hogy szinte kivétel nélkül az önálló családi- ház-építésre van igény Nemtiben, «hol mert egy víztársulásos programot el kellett halasztani (az előző ötéves tervben szerepelt a vízmű, tartalékolták is az összeget, s amikor a megyei támogatás elmaradt, utat építettek belőle a társközségben), a közművesített telek fogalmába egyenlőre csupán csak a villamos energia tartozik. A házak így is felépülnek szépen sorra, ahogy eddig is épült ez a. takaros község az út mentén. De a telepszerű építkezésnek itt is a jövőben „kell áttörnie a frontot”. A társközség fejlesztése továbbra is előtérben áll — ebben a tervidőszakban két tanteremmel bővülhet a Dorogházán levő körzeti iskola, és ott a napközis ellátás javításának szolgálatában a konyhai kapacitást is növelni akarják. Pedagóguslakás felújítása is szerepel a programban. Nemti munkaképes korú lakosságának mintegy hat százaléka dolgozik csak a termelőszövetkezetben, a nagyon nagy többség az iparban, a környéken vállalt munkát. Az élet minőségét a jó karban levő, kellően ellátott vagy felszerelt üzletek (élelmiszer-kiskereskedelmi vállalathoz tartozó is működik itt a szövetkezeti mellett!) és intézmények tovább javítják. Bár bosszúság, gond ezekkel is előfordul nemegyszer. Korszerűtlen körülmények között üzemel a tüzelőolaj-telep; nincs lehetőség a komolyabb mennyiség tárolására, a szövetkezeti vegyesboltban pedig olyan árukapcsolásra kényszerülnek ilyentájt a bolt dolgozói, amivel maguk sem értenek egyet. „Megérkezett a narancs, de a szállítók csak akkor adtak az igényelt áruból, ha más, kevésbé kelendő fajtát is átveszünk... Most mit tehetünk? Megpróbáljuk meggyőzni a vásárlókat, hogy ezt is meg kell venni, ha azt akarjuk, hogy árut kapjunk. Van, aki nehezen ért vele egyet...” A legtöbbet ma mégsem a „kapcsolt narancsról”, sokkal inkább arról beszélnek Nemtiben — milyen esélyei vannak népszerű énekesüknek a Röpülj páva népdalversenyben? Sipos Józsefné bizony méltán megérdemelné valamennyiünk szavazattámogatását, hiszen, nem hiába, nem ok nélkül szalad tele a szeme könnyel, amikor a tanácsházán legutóbbi televíziós szereplésének körülményeiről beszélgetünk. „Olyan hat nótát nyomtak a kezembe alig valamivel a verseny előtt, amelyből kettőt ha ismertem! De még ennél is többet rontott az igazságos esélyeimen, hogy hiába kértem magam későbbi idöprfntra, belekényszerültem úgyszólván felkészületlenül — Szabó Gáspár tanár úr is beteg volt akkoriban — már az első csoportba. A rendezőség nem vette figyelembe, hogy akadályoztatva vagyok. Magam is betegeskedtem. Azt gondolták, „megjátszom magam". A tanár urat a kórházban kerestem meg, és a betegeket elválasztó üvegen át „folyt az énekpróba.. S ipos Józsefné bányász édesapjától tanulta a nótákat. A dalos kedvet is tőle örökölte, meg a tartást is. Azt a bizonyos belső tartást, amely akkor is kiállásra-helytál- lásra készteti az embert, amikor más mór esetleg megfutna. A megyei dalosok közül kétségtelenül neki van a legtöbb pontja, s így az sem kizárt, hogy egy kis megyei segítséggel (a szavazatok talán még mindig beküldhetők), és persze valamennyi megyei szereplőnk patronálásával, tovább is jutna — megérdemelten! Nemtiben is sokan mondják, amit akár Rimócon, akár Hollókőn emlegetnek — „a tanult éneklésnek külön kategóriát kellett volna hagyni”. Mert így úgy keverednek a dolgok, hogy abból éppen a népdalt tisztán, eredeti formájában éneklők kerülnek ki „vesztesként”. Elég furcsa lenne: A jókedv azért mindenképpen megmarad a helyi asszonykórusban. Ahova Sipos Józsefné is tartozik. T. P. L. Képek; Kulcsár Józsér Ilona-telep 5. Bulla József bányakovács szép portája Orvosi rendelő a forgalmas út mentén Gyakran szűknek bizonyul a szövetkezeti bolt Nemti legfőbb éke; a tisztaság, a rend Sipos Józsefné és férje, aki nyugdíjas bányász
