Nógrád. 1981. február (37. évfolyam. 27-50. szám)
1981-02-21 / 44. szám
A rimóci asszonykórus a stúdióban, középen Holecz Istvánné szólóénekes. Röpülj páva Rimóci remények Bizonyára sokan gondoltak arra az elmúlt napokban, Rimócon, ugyan miért is nem nagyobb községük, ötször, tízszer ennyi lakóval!... Akkor több szavazólapot vitt volna a posta a Röpülj páva középdöntője után a faluból kikerült énekes asszonyok „zsákjába”. Így is szép volt a siker: Holecz Istvánné szólóénekes az első középdöntőben harmadik helyet ért el, ez a második után hetedik helyre módosult, az asszonykórus a második hétfőn lépett fel, ők jelenleg a negyedik helyen állnak a kórusok között. Akárhogy alakul a későbbiekben az „állás”, ezek az énekes aszszonyok Rimóc község nevét, < értékes részét az egész ország lítőt adva megyénk értékeiből. Péntektől hétlő éjjelig voltak Budapesten — a kamera- próbák miatt nyúlt ilyen hosszúra a pár perces fellépéssel járó munka. Ezért nem is csodálkozom, hogy kedd délelőtti látogatásunkkor fáradtnak látszik Holecz Istvánné. A tanácsházán találom meg, ahol hivatalsegédként dolgozik. — Már ötször jártam fent Pesten — nem kis hajcihővel járt ez a szereplés, amíg a több mint 1300 jelentkezőből az első 15-be, majd a középdöntőbe kerültem. Meg is fordult a fejemben: érdemes volt-e vállalni ezt, külön is fellépni?... A család, a falu örült neki, még ha „visszacsúsztam” is a hetedik helyre, — azt hiszem, azért megérte. És a rádiós forduló miatt: akkor olyan népdalcsokrot énekeltem, amit nagyon szeretek. Holecz Istvánné számára a szólistaszerep nem újdonság* azt mondja, iskolás korától, gyakran lépett fel egyedül, a rimóci asszonykórusban is rendszeresen számítanak szólóéneklésére. „Civilben”, a népviselet nélkül szinte rá sem lehet ismerni, — alacsony, vékony fiatalasszony, a sokszoknya, a fékető, kissé megtévesztő képet adott megjelenéséről, — Műsorom összeállításában nem volt különösebb gondom, hiszen annyi szép, régi rimóci népdalt ismerek — a tévés fellépéskor Braun Miklós, a megyei művelődési központ munkatársa is segített, a rimóci daloskönyvből választott az általam felírt énekek mellé, vagy helyett. Már a rádiós szereplés után kaptam táviratot — összesen egy. tucatnyit, Bánszállásról, Úzdról, Litérről, többek között. Jólesett az érdeklődés, ami nem csupán a szép népviseletnek (menyasszonyi ruhámat viseltem az újmenyecske féketővel) szólt, hanem az éneklésnek, azt hiszem érezték, mennyire közel álltak hozzám a palóc dalok. — Vannnak kedvenc énekei? — A rádiós csokorból: A rimóci templom mellett születtem; Édesanyám egész kiskoromban, mért nem zárt be rácsos kalitkába.. (ezt a 4 NÖORÁD - 1981. : polóc népdalkincs egy igen előtt ismertté tették —, ízenagymamámtól tanultam) — és az Azért, hogy a szita, rosta kerek... — de még sokat mondhatnék. Az éneklés öröm, hogy milyen sikert érünk el, ez a többiektől is függ — de ezt az örömet nem vehetik el. — gkm — * Munkában találtuk az adást követő reggel Kobela András- nét, a község körzeti orvosi rendelőjében. Az általános asszisztens szerényen hárítja el a gratulációt. — Az elismerés a csoport egészét illeti. Lelkesedésük, kitartásuk nélkül nem érhettük volna el ezt az eredményt. Kobela Andrásné 1976 decemberében vette át a rimóci pávakör vezetését. Szívesen idézi fel a csoport „történelmének” főbb állomásait. — Még 1972-ben egy alkalommal én helyettesítettem a művelődési ház igazgatóját, három hónapig. Ekkor alakítottam meg az asszonykórust. Ez a vállalkozás nem volt hosszú életű, de alkalmas volt arra, hogy felmérjük lehetőségeinket. A pávakör 1973- ban szerveződött újjá, s azóta folyamatosan működik. 1974- ben Manga János készített velünk egy rádiófelvételt, s már akkor célul tűztük magunk elé a televíziós szereplést. Mondhatnám, azt is, hogy ez a cél tartotta Össze a csoportot, ebből táplálkozott a lelkesedés. Amikor múlt év nyarán a televízió meghirdette ezt a népdalversenyt, fokozott erőbedobással kezdtünk dolgozni. A megyei válogatóverseny előtt naponta próbáltunk, s a továbbjutás növelte önbizalmunkat. Persze időközben sok helyütt felléptünk. Bár a pávakor törzsét képező asszonykórus éppen tizenkét tagot számlál — tehát a népdalverseny kiírásának megfelelt —, alkalmanként akár hetven főt is ki tudunk állítani a dobogóra, hiszen a citerazenekar mellett másokra is lehet számítani egy-egy nagyobb fellépéskor. Főként a „Palóc szőttes kulturális napok” előtt szokott a csoport kiegészülni, s ez az összefogás az eredményekben is megmutatkozik. február 21., szombat — Olvasóinkat bizonyára érdekelné, hogy, hogyan állt össze a repertoár a népdal- versenyre. .. — Magam gyűjtöttem össze a népdalokat a község idősebb lakosaitól. A megyei válogató versenyen, illetve a televíziós elődöntőn legszebb népdalainkból állítottam össze egy csokrot, ügyelve a lassú, és gyorsabb tempójú népdalok arányára. A középdöntőben kevésbé ismert népdalokat énekeltünk. Ha sikerül a döntőbe bejutnunk, ott teljesen új gyűjtést szeretnék bemutatni, elsősorban régi stílusú népdalokból. Persze a középdöntőből még egy forduló hátravan. Hétfőn szerepelnek a hollókőiek. Reméljük, hogy a megyéből legalább az egyik csoport továbbjut, boldogok lennénk, ha mindkettő... tér— IN MÉDIÁS RES — a téma közepébe vágva: nem irigylem a másodikos gimnazistákat! Eddig minden együttérzésem az elsősöké volt, akiknek be kell illeszkedni egy új közösségbe, bizonyítani az általános iskolában szerzett minősítés jogosságát, tartalmát, és ráállni a középiskolás életre. No és az érettségi előtt állóké — van, aki kísérleti tanterv, tankönyv alapján tanult (időnként az újabb anyagrészeket „adagonként kapták”) egy-egy tantárgyból, emellett az érettségire, felvételire is készülni kell, mindezt a legragyogóbb években,.. A salgótarjáni Bolyai János Gimnáziumban négy másodikossal beszélgetünk, a csöndes igazgatói szabóban, (meg sem kérdeztem tőlük, ültek-e már ennél az asztalnál...), a téma az orientációs szakaszban rájuk váró döntés, az őszi fakultáció előtti' érzelmeik, gondolataik, elképzeléseik megvallása. Klement Éva, a II. C-ben, Somoskői Gábor a II. D-ben, Sándor Klára és Rozgonyi Zsuzsa a II. B-ben tanulnak, érdeklődésük eléggé eltérő egymástól. Gábor kivételével — aki egy budapesti középiskolából került ide — elsőtől részt vettek a felzárkóztatásban, majd a másodikos orientációs szakaszban, szeptembertől mindnyájan részesei lesznek a fakultációnak. Mit takarnak ezek a kifejezések? Legrövidebben megfogalmazva: a gimnáziumokban bevezetett fakultatív oktatási rendszer 1981 őszétől a III. osztályosok számára heti 7, később a negyedikeseknek heti 9 órában kötelezően, é3 heti két órában szabadon választható tantárgyakat. Ez különböző változatokban valósul meg: lehet két elméleti, tárgy és második idegen nyelv, két elméleti tárgy és heti 3 MARLENE Dean Gabin (X.) Ha elhangzik Jean Gabin neve, még ma is könnyekben tud kitörni. Vele még mindig nem tudott leszámolni. Ez a nagy francia színész és számtalan (jó) film sztárja éveken keresztül tartó románcok csúcspontján hagyta el — úgy. ahogyan csak Marlene szokta elhagyni a férfiakat. Az, amit a „Vegyétek az életemet...” című memoárjában ír róla, úgy hangzik, mint az óda a férfiról: ..Gabin a tökéletes férfi volt. Ma azt mondanák róla, »superman«, olyan férfi, aki mindenki mást beárnyékol, ö volt az az ideál. melyet minden nő keres. Semmi hiba nem volt benne. Tiszta volt és áttetsző. Jó volt, és magasan állt azok felett a férfiak felett, akik megpróbálták utánozni. Emellett makacs volt, birtokolni vágyó és a végtelenségig féltékeny.” Ó igen, emléket állított neki ebben a könyvben, ahogyan egy ilyen nagy szerelem megérdemli. Fájdalmat érezhetett közben. — de azért nem teljesen önzetlenül, mert azt a benyomást kelti az olvasóban, hogy a csodálatos Gabin csak egy nőt szeretett: Dietrichet. így az emlékmű talpazatán tulajdonképpen két egymásba^ kapcsolódó figurát láthatunk: Gabint és Marlenét, az évszázad párját. „Ha jókedvében volt — vagy éppen melankolikus volt —. akkor mindig azokról a boldog évekről mesélt nekem, amelyeket Gabinnal töltött a háború alatt” — teszi hozzá Odette Miron. „Róla beszélt a legtöbbet... A szalonja falát a színész számos képe díszítette — az egyik mint fiatal szeretőt ábrázolta, a másik mint katonát, egy harmadik a lánya oldalán...” Marlene Dietrich könyvében az összes nagy szeretőjét megtagadta, „jó barátokká” redukálta őket, csak azért, hogy Jean Gabin, aki elhagyta őt, még fényesebben ragyogjon. Erich Maria Remarque-hoz fűződő kapcsolatából csak lelki barátság lett. Marlene legnehezebb fellépése. Az előadás előtt tudta meg, hogy nagy szerelme meghalt. A színpadon pedig a boldogságról énekelt... Ernest Hemingway: ..Egész lényének gigantikus erejével szeretett engem... Hogyan lehet egy ilyen szerelmet viszonozni?...” John Wayne-ról így írt: „John Wayne nem volt okos- de szerptetre méltó... Nem nagyon csillogó ember...” Búrt Bacharachról, a ragyogó, fiatal zeneszerzőről és karmesterről, aki énekesnői karrierjében az volt a számára, mint filmkarrierjében Josef von Stemberg: ..Amikor elhagyott, a legszívesebben feladtam volna... Nem voltam elkeseredett, és most sem vagyok az. Csak legmélyebben meg voltam bántva...” Ami Jean Gabint illeti, azt bevallotta Marlene Dietrich a bizalmasának, Odette-nek: ,.Teljesen értelmetlen módon váltunk el, az már a háború végén volt... Megállapítottam,* hogy gyereket várok tőle. Nem volt szándékomban, hogy-még egyszer anya legyek, a lányom, Mária elég volt. Amerikába mentem, hogy elvetessem a gyereket...” Amit tett, az az ő magánüeve, mégis az lett volna az igazi emlékmű: Jean Gabin és Marlene Diet- rich gyermeke. „Gabin, aki nem értette az eltűnésemet, a következő repülővel utánam jött” — mesélte tovább. Marlene. Megpróbálta megváltoztatni a véleményemet, amikor megmondtam neki, hogy terhes vagyok. de nem akarom a gyereket... Könyörgött nekem, hogy hordjam ki a szerelmünk gyümölcsét... Marlene azonban hajthatatlan maradt. „Elutasítottam... Így határozta el,’ hogy ez után a veszekedés után megválunk egymástól.” Jean Gabin, aki 1976-ban halt meg, még élt, amikor Marlene Dietrich erről a szakításról beszélt Odette-nek, Egyszerűen elvett egy másik asszonyt, aki azonnal gyereket szült neki. Gyakran visz- szatért életének erre az igazságtalanságára. „Ha akartam volna, most Jean Gabin felesége lehetnék” — mondta mindig, ha egy új Jean Gabin-film sikert aratott, vagy az újságban írtak róla. „Gyönyörű birtokom lehetne Normandiában, vagy egy házam Neuillyben — ahelyett, hogy ebben a kicsi lakásban élek”, „Megígérte, hogy nekem ajándékozza azt a villát, ami Chartres közelében volt neki,' de hallani sem akart rólam, amikor visszatértem Francia- országba... Nem láttuk többé egymást... Ügyesen kibújt a dologból...” Ezeket a beszélgetéseket mindig a kedvenc kijelentésével zárta le: ,.Buta voltam...” — mondta Marlene Dietrich. Önismeret, célok — és tanulás Fakultáció előtt órás gyakorlat, avagy egy elméleti tárgy, vagy második idegen nyelv és heti 4—6 órás gyakorlat — a továbbtanulás tervétől, vagy a munkavállalástól függően. Elsőben ehhez segít hozzá a felzárkóztatás, másodikban az orientáció. És hamarosan dönteni kell — a kísérleti felmérést, a még nem teljesen kiforrott döntésekkel, a napokban végezték el. A másodikosok ősztől „szabadsávos” órákat vettek fel, heti két órában, hogy elmélyítsék ismereteiket egy-egy tárgyban. Matematika, német, biológia (ez külön hangsúlyt kapott, hiszen az új tanterv szerint I—II-ben nincs biológia), latin szerepelnek a Bolyaiban. Klement Éva a németet választotta — úgy látja, okosan döntött, hiszen később is folytatni szeretné, Gábor a biológiával, már kevésbé járt jól, hiszen most a fizika—matek párosítás érdekli komolyan, de akkor még nem tanulták a tárgyat, ezért volt a bizonytalanság. Klára és Zsuzsa a némettel és matematikával úgy érzi, jól járt, valószínűleg folytatják is. A fakultáció előkészítéséről sok érdekeset elmondtak — ebből rögzítettem néhány gondolatot. — Van heti egy óránk az orientációra, az osztályfőnök tartja. A pályairányokról, pályaválasztásról beszélgetünk, most a pedagóguspálya kerül sorra éppen. Csináltunk felméréseket is, a megfigyelő- képességünkről, érdeklődésünkről. Az önismeretet szolgálja ez — nagyon fontos, hasznos szerintem, — Három oszlopból kell választanunk. Aki tovább akar tanulni, az természetesen ki tudja jelölni a két elméleti tárgyat, gondot okozhat viszont a harmadik — vagy német vagy laborgyakorlat — ez a választási lehetőség. — Szerintem a továbbtanulóknak elég választási lehetőségük van, inkább az a probléma, hogy félünk dönteni, nehogy túl sek legyen végül a kötelezettség. A 11 napos ciklusban egyetlen alkalommal van 5 óránk, 5-ször 6. 5- ször 7 -j- szakkörök, énekkar, sport, különórák. — Véleményem szerint a diákok többsége maga dönt — bár most másodikban megtartják majd a „négyes- fogat-beszélgetéseket” — a két szülő, a tanár és a diák együtt elemzi a helyzetet, terveket. Korábban ez csak negyedikben került sorra. — Szüléink tudnak a lehetőségekről, de nincsenek teljesen tisztában az egész rendszerrel — ám végül úgyis rajtunk múlik az egész! — Szinte tökéletes az előkészítés a továbbtanulóknál, de mit fognak választani, azok a fakultációban, akik gyengébb eredményűek, vagy csak halvány elképzelésük van, nem túl erős eséllyel?... Van magyar—történelem, gyakorlat (talán kétféle is indul, a labor mellett könyvtárosi.) Néhányan örültek volna a gépírásgyakorlatnak, de ehhez sem oktató, sem felszerelés jelenleg nincs megfelelő. Bár többet kell tanulni, produkálni, a továbbtanulók számára könnyebb, jobb ez a fakultatív oktatás a réginél. * 14 Herold László, a Bolyai igazgatója a közelmúltban Nagykőrösön járt, ahol már ötödik esztendeje folyik kísérletképpen a fakultatív oktatás. Jó benyomásokat szerzett, az ottani pedagógusoktól sok pozitív véleményt hallott. — HISZEK EBBEN AZ tJJ RENDSZERBEN, a felsőfokú továbbtanuláshoz komoly felkészítést adhat. Megszűntek a tagozatos osztályok, így nem 14 éves korban dől el, ki milyen tárgyakat tanul nagyobb óraszámban, hanem később és van módja a gyerekeknek az első két évben „kipuhatolni”, megpróbálni egyes területeken a tanulást. A szabad sávra a a szülő és gyerek együtt írja alá a jelentkezést (egy évre szól), a szülőkkel elsőtől kezdve — sőt, még hamarább, hiszen megismerkedtek az új gimnáziumi oktatási rendszerrel a nyolcadikosok szülei is, — folyamatosan megbeszéltük a közös feladatokat, gyermekeik lehetőségeit. A közös szülői értekezleten nem jöttek kérdések, de a személyesebb jellegű megbeszéléseken a legtöbb szülő kifaggatta az osztályfőnököt saját gyerekével kapcsolatban. Azok, akik nem készülnek felső- oktatási intézményekbe, szintén kaphatnak olyan képzést, ami elhelyezkedésüket Segítheti. Kémiai anyagvizsgálat című fakultációt hirdettünk meg — ez laboránsi munkakör betöltéséhez ad felkészítést — az első felmérés után, ha lesz más igény is nagyobb számban, könyvtárosi gyakorlatot, vagy műszaki rajzot iktatunk be még. Most érlelődnek a döntések a diákfejekben — ebben igyekszünk továbbra is segíteni C. Kiss Magdoia*
