Nógrád. 1981. február (37. évfolyam. 27-50. szám)
1981-02-19 / 42. szám
GMC és Reichpost Géplelkek varázslója Áz efső ötéves terv feladatai Az első laoszi tervidőszakban 1981 és 1985 között a fő figyelmet a mezőgazdaság fejlesztésének szentelik. S ez indokolt, hiszen Laosz agrárország: évi ipari termelésének értéke nem haladja meg az 1 milliárd kipet, ugyanakkor a mezőgazdasági termelés értéke 10 milliárd kipet tesz ki A mezőgazdaság feladata lesz, hogy a tervidőszak végéig biztosítsa az ország ellátását, saját termésű rizzsel. A laoszi szakemberek számítása szerint 1985-re az ország lakossága eléri a 4 millió 230 ezer főt, ellátásukhoz hozzávetőlegesen 1400—1600 ezer tonna rizs szükséges. Tehát, további területeket kell bevonni az öntözéses művelésbe, új öntözőcsatornákat kell építeni, valamint korszerűsíteni a már meglevő rendszert. Nem kevésbé fontos feladat az útépítés, a villamosítás, a mezőgazdasági gépgyártás megteremtése, a javítóműhelyek létrehozása. I Jelenleg a rizst — a lakosság fő élelmezési cikkét — körülbelül 500 ezer hektárnyi területen termesztik, de ebből csak 104 ezer hektáron folyik öntözéses gazdálkodás. De ez sem lebecsülendő eredmény, hiszen a forradalom győzelme óta az öntözött földek területe mintegy megháromszorozódott. További fontos feladat a szövetkezeti mozgalom ki- szélesítése. Jelenleg a falusi gazdaságok jelentős részében még naturális vagy félig naturális gazdálkodás folyik. Csak ha sikerül meggyőzni a parasztokat, hogy jöjjenek le a hegyekből és nagyobb településeken éljenek, lehet eléggé koncentrálni a csatorna- és úthálózat építéséhez, a korszerű mezőgazda- sági technika alkalmazásához szükséges erőforrásokat. Csak így lehet biztosítani az általános orvosi ellátást és oktatást, hiszen minden eldugott kis létszámú településen nem lehet iskolát, kórházat építeni. Jelenleg már 2860 szövetkezet működik, amelyek mintegy 500 ezer parasztot tömörítenék. „Tudja, villamosság nélkül nincs élet a motorban- főként mostanában, hogy any- nyi a műszer a kocsikban. Ilyen szerkezet, amolyan; mind-mind igényel egy kis elektromosságot, hogy működésbe tudjon lépni. Az önindító, az akkumulátor.... és még sorolhatnám, de maga nem műszaki cikket akar írni. Ugye...? Nos hát- mi, autóvillamossági szerelők ezeket a szerkentyűket bütyköljük.” Nagyban falatozik a parányi iroda egyik asztalánál. Előtte kolbász, szalonna, jófajta kenyér, s olyan étvágy- gyal emelgeti szájába a bicskahegyről a falatokat, hogy gyomorbajos embernek is kedve támadna az evésre. — Szerencsére — mondja — az egészséggel nincs semmi bajom. Kivéve az ízületi panaszokat, amelyeket még ötvenhatban- az ellenforradalomkor szereztem, amikor rendszeres közlekedés híján motorral jártam be mindennap az élelmiszert szállító autókat javítgatni otthonról, Sóshartyánból. Pedig — emlékszem — ködös, esős, csípős leheletű hajnalok voltak azok, nagyon is. De hát az életnek akkor is mennie kellett. Ennek iszom a levét azóta — tapogatja meg nagy vaskos kezeivel jobb vállát. \ Várok míg lenyeli a falatot- s akkor kérdem: Mióta van a szakmában? — Negyvenhatban kezdtem Pesten, a Ganz Villamossági Részvénytársaságnál, persze, tanulóként. Egy eléggé távoli rokonunk dolgozott ott, ő vállalt értem kezességet. Mert akkor még így ment... Nem tudom — gondolkodik el —, nem lenne-e jó ezt most is bevezetni...? Biztosan kevesebb lenne a fiatalok körében a felelőtlenkedés. az a nézet, hogy ha sikerül megcsinálom, ha nem, hát... nem, akkor majd keresek valami mást. — Honnan ismeri a mostani fiatalok lelkületét? — Ügy „mellékesen” hosz- szú-hosszú évek óta foglalkozom a gyerekek képzésével. Persze rosszul mondom, mert akik érettségi után hozzánk kerülnek, más szóval illethetők; emberek azok már szinte. No meg, nekem is huszonegy éves a fiam. ö is itt tanul most a kezem alatt... Sddig, hogy elvégezte a mezőgazdasági technikumot, két esztendőn át volt agronómus otthon, a téesz- ben. De érezte, talán én is tudtam valahol legbelül, hogy nem néki való az. Aprócska kölyök volt, amikor már be-behoztam a műhelybe, s még fel sem érte a satupadot, már reszelgetett, kalapált. Néha alig győztem kimosdatni az olajból, hogy meg ne dorgáljon érte az asszony. Meg volt otthon egy kis műhelyem, megvan még ma is, s gyakorta téblábolt körülöttem. Persze, visszatérve az előbbire- a fiatalokkal jól megvagyunk. Ügyesek, okosak, szorgalmasak, akarnak. Igaz, néha rájuk fér néhány kor- holás, de hát... mi sem voltunk angyalok. Most meg, hogy, ilyen, korszerű technikánk van, esküszöm, meglett kollégák is tanulhatnának tőlük. Hej. ha így lett volna, amikor én kezdtem! — A régi, szép idők? — Régiek csak... Elhiszi, hogy amikor'otvenháromban ide kerültem, leszerelés után a tizenhatos MÁVAUT-hoz, ami aztán a 33-as AKÖV lett, két aláfekvőt kellett leteríteni, hogy bele ne süly- lyedjünk a sárba. Itt Turjánban, a régi bányafuvarozásnál volt egy részlegünk, ott dolgoztunk ötvenhatig. De sokszor is bejártunk az istállókba, ahol a bányalovakat tartották, melegedni... Persze csak kis időkre, mert annyi volt a munka, hogy gyakran havonta száz meg százhatvan túlóra után vettük fel a pénzt. Mert a gépesítésről akkor szó sem volt. Mi magunk fabrikál- gattunk össze szerszámokat, ,-műszereket”, s ha ezekről mesélek a mostani fiataloknak, el sem hiszik. Hiszen a legkorszerűbb diagnosztikai műszerek állnak már itt a rendelkezésükre, meg beton van. Igaz, a Volánnak ez a központi telepe, amit ötvenhatban, amikor ide költöztünk és úgy emlegették — akkoriban divatosak voltak az effajta szóhasználatok —, hogy Közép-Euró- pában a legkorszerűbb, legmodernebb, már nem az igazi. Toldozott-foldozott kicsit, de azért össze sem lehet hasonlítani a kocsisudvarral. — És — mutatok ki az ablakon az előttünk sorakozó jármüvekre — ezeket sem a régiekkel... — Persze. így van. Tudja, milyen állománya volt még akkor a cégnek? Régi. háborúból itt maradt GMC-k, Chochonok, Reichpost feliratú német buszok, Rábák, szóval, szuperegyveleg Európa szinte minden tájáról. Azokat bütyköltük, meg a Fordson traktorokat, Hoffe- reket, Dodge vipponokat, Volkswageneket, Tátrákat. Később jöttek a magyar Csepelek. Velük kezdődött meg a tipizálás. Amiből egyébként érezhetni lehetett az új magyar élet stabilizálódását is. A fejlődést. Végez a reggelivel Matt- hesz Pál, elrakja az elemózsia maradékát. — Akkor — kérdem —• élete a motorok? — Hát, igen. Meg a család, meg a természet, meg a házkörüli tevés-vevés. Ezek nélkül nem lenne egész az életem. Tudja, mennyi nyulam van? Legalább száz. És most azokról tart szakszerű kiselőadást a Volánszerelő, aki egyben tanácselnök-helyettes is Sóshar- tyánban. Hallgatom, s eszembe jut: de sok ilyen öregünk is van... Karácsony György Dollár, milyen áron?! A legegyszerűbb válasz az lehetne, hogy amennyiért engedik, illetve amennyit el lehet számolni. Csakhogy nem egészen erről van szó, bár... Ne vágjunk a dolgok elébe. ☆ A salgótarjáni síküveggyár vezetősége a tavalyi esztendőben több olyan intézkedést tett, ami félreérthetetlenül és egyértelműen bizonyította, hogy elégedetlen a dollár kitermelési mutatójával, és azt feltétlenül javítani akaíja. Illetve az itt jelentkező hátrányt előnnyé kívánja változtatni. Sajnos, nem ez történt! Nem javulás, hanem lényeges romlás következett be 1980-ban, 1979-hez képest, bár mennyiségben több árut szállítottak a tőkéspiacokra, mint 1979- ben. A tőkésexport önköltsége az előbb említett intézkedések ellenére 1980-ban több mint tíz forinttal nőtt. Ebben döntő része van a világpiacon bekövetkezett anyag- és energiaár-emelkedéseknek. Például az 1979. évi 2209 forintos szóda ára 5200 forint körül állt meg, miközben 6300 forintot is fizettek tonnájáért. Az üvegolvasztáshoz felhasznált földgáz ára 93 százalékkal növekedett, a homoké pedig 63 százalékkal. Az előbbi három tényező alkotja az önköltség 70—80 százalékát. Ha ehhez hozzászámítjuk a csomagolóanyag — fenyő fűrészáru — ötvenszázalékos drágulását, akkor.., ☆ — Központunk nem írt elő számunkra dollárkitermelési kimutatót. Ennek ellenére saját hatáskörünkben a következőket tettük. A Ferrunion Külkereskedelmi Vállalattal közösen öt százalékkal emeltük a tőkéspiaci árakat. Ahol igen ráfizetéses volt a dollárkihozatali mutató, mint az USA piacon, ott az eredetileg tervezett 1 millió 600 ezer négyzetméter üveg helyett csak a felét küldtük ki. Valamivel növeltük a gazdaságosabb piacokra való szállítást. Ennek megfelelően több árut küldtünk Angliába, s új piacunkra, Francia- országba. Az általunk bonyolított tőkésexport elszámolása azonban az Üvegipari Műveken belül is sajátos helyzetet jelez. Ez pedig a bruttó exportárakon alapuló elszámolásban jut kifejezésre. Emiatt vita van köztünk és a velünk üzleti kapcsolatban álló külkereskedelmi vállalat között, ök abban érdekeltek, hogy minél több üveget küldjünk külföldre, mi pedig a gazdaságosság követelményét szegezzük velük szembe. A kettő pedig alapvetően eltér egymástól. Ennek bizonyítására a következőket: tavaly 5 százalékos áremelést értünk el a tőkéspiacokon, ugyanakkor 10 százalékkal növekedtek a szállítási költségek. Ez utóbbi mérséklése céljából a konténeres szállítás bevezetését javasoltuk megrendelőinknek. ők azonban, ez elől a megoldás elől elzárkóztak, — mondja Fejérvári Géza, a gyár gazdasági igazgatóhelyettese. ☆ ^ Felvetődik a kérdés. Ilyen áron — 1980-ban tíz forinttal nőtt az egy dollár kitermelése — kell-e a népgazdaságnak a dollár? Ha a központ a Jövőben a nagy kalap elve mellett, a differenciálást is alkalmazza, kijelöli a tőkésfeladatokat, előírja az ezzel kapcsolatos követelményeket, akkor valószínű, a gyár vezetői is erőteljesebben érzik a külpiaci hatásokat, amikor a nyereséget számolják. Ehhez azonban az szükséges, hogy a jelenleginél jobban legyenek anyagilag is érdekeltek a dollárkihozatali mutató kedvezőbb alakulásában. Mivel ez utóbbiak váratnak magukra, a gyár vezetői nem ülnek és várnak ölbe tett kezekkel, nem békülnek meg a jelenlegi helyzettel. ☆ — Ebben az évben — csak előtervünk van még — a dollárkihozatal jóirányú javítása céljából megváltoztattuk az export szerkezetét. A gazdaságtalan termékeket a minimális^ csökkentettük. Például vastag kertészüveget nem szállítunk. E tekintetben csupán az elmúlt évi kötelezettségünket teljesítjük, ami 250 ezer négyzetmétert jelent. Növeljük a nagyobb nyereséget képviselő 2 millimétert vastag üvegek kiszállításának mennyiségét, amennyiben elképzeléseink, árajánlataink találkoznak a vevők igényével. Központunk szóban közölte velünk, hogy a dollárkitermelési mutatót az idén valószínű előírják számunkra. Mértékéről még egyelőre nem tudunk semmit. Amennyiben újabb értesítést kapunk, megtesszük a további intézkedéseket — folytatja az előbbi gondolatot a gazdasági igazgatóhelyettes. ☆ Milyenek az idei kilátások? A nagyobb nyereséget hozó piacokra szállítandó meny- nyiség sajnos nem nagyon jelentős. Ezekre hosszabb távon alapozni a gyár számára nem biztonságos. Ezért a vezetők a stabilabb piacok megszerzésére törekednek. Ez utóbbi szempontjából az USA jó lenne, mert évente 4 millió négyzetméter üveget is felvenne. De igen alacsony áron! Jelentős áremelésre pedig az előzetes információk szerint nincs kilátás. Csak kismértékben kerülhet erre sor. Ugyanakkor a szállítási költség az idén is jóval nagyobb mértékben növekszik, mint az elérhető áremelés. Ennek mérséklése céljából azon fáradoznak, hogy elfogadtassák a konténeres szállítást. Ajánlatukra eddig csak a kanadai megrendelő válaszolt igennel. ☆ — A jelenlegi alapanyagárak mellett lényeges változásra a tőkésexport gazdaságosságánál nem számíthatunk. Az áremeléseken kívül pozíciónk erősítése érdekébén javítjuk a fajlagos kihozatali mutatót, növeljük a minőséget — az A, B minőséget 51,8 százalékról 54 százalékra növelik '— iavítjuk az egy egységnyi termelésre jutó eredményességet. Ez azonban kevés, nem döntő, ezért alapvető változást csak a termékszerkezet további megváltoztatásával tudunk elérni — vélekedik Fejérvári Géza. A kérdések kérdése azonban továbbra is megmarad: dollár, de milyen áron, illetve kell-e a mai önköltségi áron ? (venesz) j Zárás előtt a SKÁLA EXPO-hart Oklóberben újra nyit Még emlékszem a napra — 1980. október 31. — amikor a SKÁLA EXPO megnyílt. A tömeg elözönlötte a BNV előtti teret, s amikor kinyíltak a kapuk, a vásárlók megrohamozták a nyolcas pavilont. Hogy mi vonzotta ide a több mint 600 ezer embert? Az árubőség, a 30—40 százalékkal olcsóbb cikkek, az új vásárlási mód, és még sok más vevőcsalogató reklámfogás. Mindezek mennyire váltak be? A számok maguktól beszélnek: január végéig 520 millió forint volt a SKÁLA EXPO forgalma, a kis- és nagykereskedelemmel együtt pedig 620 millió forintos forgalmat bonyolított le a SKALA. Ügy tűnik, bevált a hazánkban talán első ízben alkalmazott „turkálós”, szabadon válogathatós vásárlási j forma, a vevők kedvükre nyi- togathatták a raktárból kihozott dobozokat, csomagokat. Szinte mindent megtaláltak itt a fogyasztók, akik közül, több százan vidékről jöttek. A SKÁLA EXPO a vásárlók kívánságára ősszel újból megnyitja kapuit, s gazdag választékkal várja a budapesti és a fővárosba látogató vevőket. Képeink a kőbányai vásásváros SKÁLA EXPO pavilonjában készültek. Oravecz Éva Fotó: Hauer Lajos felvételei NÓGRÁD - 1981. február 19., csütörtök S
