Nógrád. 1981. február (37. évfolyam. 27-50. szám)

1981-02-15 / 39. szám

Váltás — kíváncsian vagy szorongással ? „Pszichológushoz, vagy gyér- att, ellenezték, túl korainak csoportnaplóban — erről tá­mekideggyógyászhoz kell vin- tartották. Személyes és veze- jékoztatjuk is a családot. Kez- nem ezt a gyereket, annyi a tői véleményein az, hogy jó dettől arra törekszünk, hogy probléma vele mostanában, ez — egy-két hónap alatt is a család megismerje az óvoda Sokszor felsír álmában, előfor- annyit tud fejlődni, produkál- munkáját — van, aki él az dúlt az is, hogy bepisilt, a ni a gyerek, hogy a felnőtt együttműködés lehetőségével, hisztis korszakban semmi baj esze megáll! Minél előbb kap- másokat mi keresünk fel csa- nem volt vele, most szinte nak tanácsot, annál jobb — ládlátogatáson. Az édesanyák, tíührohamai vannak, máskor még a végleges beiskolázásig édesapák igen sokat tehetnek, meg magába roskad ...” — változhat a helyzet. főleg abban, hogy lelkileg fel­és dől a panasz vég nélkül a Varga Istvánná, a salgótar- készítik a gyereket a válto- fiatalasszony szájából. Kisfia jáni Bartók Béla úti óvoda zásra, hogy nem ijesztgetés — vézna, sápadt arcú szőke- vezetője nyilatkozott így — formájában, hanem kelleme­ség, szeme alatt fekete kari- náluk 91 nagycsoportos gyér- sen, a várakozást, kíváncsisá- kák — közben sóvárogva, ön- mek közül 16-ot küldenek to- got felébresztve esik szó az feledten nézi a játszótéren ne- vább vizsgálatra, ami már meg iskoláról. Amikor hazamegy vetve kergetőző gyerekeket, is kezdődött, a súlyosabb ese- a gyerek, ne csak azt kérdez­Az óvó nénije mit mond, teket előrevéve. gessék tőle: milyen verset ta­bent is van hasonló gond ve- — Nem lehet eléggé hang- nultatok, tudsz-e új éneket, le?” „Övó néni?! De hiszen a súlyozni: minden, ami itt tör- hanem az együttlét során mi­fiam már iskolás . . ténik. a gyerek érdekében tör- nél többet beszélgessenek ve­ténik! Intézményünkben a le a napi eseményekről, az ő * testület fele régi motoros, jó- kis világáról, érdeklődéséről. magam 16 éve vagyok itt've- És ne unják meg túl hamar Vannak még csodák? Szá- zető, és azok maradtak a gya- a kérdezgető gyereket; amire momra úgy tűnt, amikor az korlat után nálunk a fiatalok csak lehet, adjanak választ és alábbi két történetet hallót- közül, akik tudatosan, hiva- ha ott akar lenni a mamával tam. tásszeretetből vállalták ezt a, a konyhában, adjanak neki „Képzelje, van két gyere- nehezebb munkát. Ide tartozik feladatot, közben is beszélget- künk, aki nem őszi, kora sze- az idegéri körzet — sok a hetnek. Ezzel mélyül a kap- rint szeptemberben mehetne rendezetlen családi háttérből csolat, a bizalom, formálódik iskolába, de a szülők amellett érkező gyermek, ezernyi sérü- a feladatvállalás —, ha isko- döntöttek — és szinte azt lési veszéllyel. Kiscsoporttól lás lesz, akkor is tud majd mondhatnám: ezért harcolnak, kezdve az a törekvésünk, hogy apró-cseprő problémáival a hogy egy évvfel később men- a gyermekek a játékon, az szüleihez fordulni. Nem taní- jenek csak elsőbe . . . Furcsa,' örömmel végzett feladatokon tani kell, hanem foglalkozni, ugye? Mi teljesen egyet tu- keresztül minél több sikeréi- törődni vele. Ez túl egyszerű- dunk érteni az érvelésükkel, ményt kapjanak, érdeklődésük en hangzik, bár nem köny- Az egyik gyermeket szeptem- képességeik, készségeik fejlőd- nyű megvalósítani, bérré várták, de már július- jenek, személyiségük kiala- ban megszületett. A koraszü- kuljon. Aki szereti az óvodát, afe lés miatt nem volt ugyan ér- szinte kivétel nélkül vágyik telmi lemaradása, de testileg az iskolába is — ez természe- Már a téli szünetben inten- jóval gyengébb társainál, szü- tes velejárója a kisgyermeki zívebb szakaszába lépett az is­iéi féltik a megterheléstől, ez- gondolkodásnak, hiszen már kólák és óvodák együttműkö- ért marad egy évig még ná- arra büszkék, ha kiscsoportból dése a leendő elsősök érdeké- lünk. A másik sokat beteges- a középsőbe, onnan a nagy- ben, az alsós pedagógusok kedett, az állandó hörghuru- csoportba kerülnek. Ezért is foglalkozásokat látogattak, ne- tok miatt gyakran hiányzott szomorít el minket, ha a szü- velési értekezleten már ko­— számára is jó lesz, ha egy lók szájából ilyet hallunk: rábban is megjelentek. Most évvel eltolódik az iskolakez- amikor fegyelmezni akarják a folytatódik ez, májusban az- dés”. csemetét: Majd megtudod az után a nagycsoportosok is el­iskolában! Várj csak, ha is- látogatnak az elsősökhöz. Sok jjc kolás leszel . . . élmény forrása ez — kölcsö­. nősen apró ajándékokat készí- Az iskolaérettség igen ősz- * tenek egymásnak, van, aki szetett állapot. Magyarorszá- egykori óvodai társával, má­gon hatéves kortól iskolaköte- Persze, a szülők nem akar- sok testvérükkel találkoznak, lesek a gyerekek; azokból nak ezzel rosszat, tudatosan, bepillanthatnak az iskolai élet­lesznek elsős nebulók, akik vagy ösztönösen éppen az is- be. Aki valóban érett az isko- testiieg, szellemileg, fizikailag kólára akarják felkészíteni ez- Iára, szorongás nélkül ülhet be alkalmasak a tanulmányi fel- zel a kicsit. De ez rossz mód- majd a padba. Ám, aki nem... adatok ellátására. Megnőttek a szer (még akkor is, ha egy- — félre kell tenni a szülői követelmények, de az új óvó- némely tapasztalat azt mutat- hiúságot! A differenciált beis- dai nevelési programmal ala- ja, a túl élénk, virgonc, fe- kolázás — az egyéves felmen- posabb lett az iskolára való gyelmezetlen gyerektől is már tés, a korrekciós első osztály, felkészítés is. És körültekin- a közösség kialakulása előtt az alacsonyabb szintű szelle- tőbb, gondosabb a beiskolá- „iskolás” fegyelmezettséget mi fejlődésűeknél a kisegítő zás, az iskolaérettségi vizsgá- vár el néhány tanító —, mert iskola, vagy gyógypedagógia — lat. A nagycsoportot vezető őt a tantervi anyag elsajátít- mind a gyermek érdekét szol­óvónőktől január végéig kér- tatásának felelőssége köti), gálja, felzárkóztatásáért, a ték a problémás gyerekekről Mégis, mit tehetnek a szülők, társadalomba való beilleszke- szóló felmérések elkészítését, hegy segítsék az iskolára való déséért történik. És csak a leadását, hogy a nevelési ta- felkészítést, a teljes iskola- szülőkkel együtt lehet haté- nácsadó’ folyamatosan fogad- érettség kialakulását? kony az itt folyó nevelés-ok­hassa őket. — Minden gyerekről folya- tatás! — Sokan berzenkedtek emi- matosan készül feljegyzés a G. Kiss Magdolna VERSENYRE KEL? Könyvterjesztés a balassagyarmati Áfész területén Nógrád megye településeit könyvvel — Salgótarján és Nagybátony kivételével — az Áfészek látják el. A szövet­kezetek szakboltjait és élel­miszer-, vegyesboltjait — ahol a kisebb településeken könyvet vásárolhat az érdek­lődő — a Könyvértékesítő Vállalat szövetkezeti főosztá­lya látja el kiadványokkal, több mint százmillió forintos készletből. A főosztály- vezeti az áfészek könyvforgalmát is. A kimutatásokból kiderül, hogy a Balassagyarmat és Vi­déke Áfész könyvforgalma fejlődésének dinamikája a me­gye öt szövetkezete közül a legjobbak között található. 1975 és 1979 között 25,7 szá­zalékkal nőtt a forgalom, az előző évben pedig a bázis­hoz képest 13,2 százalékos forgalomnövekedést értek el. A balassagyarmati könyves­bolt forgalma 1980-ban hét­millió 88 ezer forint volt, en­nek megközelítőleg az egy- harmadát a bizományosok forgalmazták. Mi jellemzi az áfész vidéki könyvkereskedelmét ? örhalomban az élelmiszer- és a vegyesbolt árusít köny­vet. Az út melletti üzlet kí­nálata roppant szegényes; a leltár előtt mindössze 22 kötet díszelgett a polcon, a pénz­tárgép mögött, szemben a fi­zetővel. S a reklám csak ennyi: a könyv szembeötlik az embernek. Négy-öt gyer­mekeknek szóló kiadvány, Zilahy Lajos egyik regénye, a Ra-re sorozat néhány da­rabja szolgál csalétekül. A városi ember az utóbbiakkal még jól is járhat, mert álta­lában azok a művek, amelyek a nagy, vagy nagyobb tele­püléseken elfogytak, itt meg­vásárolhatók. Láttuk például a Hemingway—Fitzgerald, konfliktusokkal súlyos barát­ságát felelevenítő, kitűnő könyvet, a Még egy utolsó pillantást, az alsó vegyes­boltban Nossack Menekülő ló­ját, a szovjet Kálvária tért és az olasz Itália tért. A len­tiben különösen gazdagabb t kínálat, körülbelül háromszo­rosan, és színvonalában is érdekesebb. Az itt vásárlók verseskötetekből is választ­hatnak, vagy az Olcsó könyv­tár köteteiből. A hugyagi élelmiszerbolt ha­vonta ezer—ezerhatszáz forint­értékben forgalmaz. '-•Ferencz Sándorné boltvezető boldogan említi, hogy négy állandó vá­sárlójuk is van; ők 30—35 év körüli munkásemberek, nem kell nekik kínálni az olvasni­valót, választanak maguktól. A mezőgazdasági könyvhőnap alkalmából új könyveket a bolt nem kapott, a régieket akarják eladni — indokolta a helyzetet a boltvezető. Tízet eddig már eladtak, van még úgy tizenöt darab körül. Az eladók tíz százalékot kapnak a forgalom után. A balassagyarmati Áfész területén Balassagyarmat és tíz község található. Könyvet azonban összesen húsz telepü­lésen árusítanak, mivel e szempontból járásiak a fel­adatok. Persze — korábbi ha­gyomány alapján — forgal­maznak a járáson kívül is, például Nagyorosziban. Cson- kics János főkönyvelő és he­lyettese, dr. Papp Lászlóné adatok bemutatásával jellem­zi a falusi könyvkereskedel­met. A szövetkezet, pontosab­ban a balassagyarmati köny­vesbolt irányításával a múlt évben 46 bizományos dolgo­zott, ebből tizennyolc a vá­rosban. A bizományosok több­sége üzemben, téeszben, is­kolában tevékenykedik, közü­lük mindössze kilenc a boltos. A boltban azonnal fizet a vá­sárló, ezért általában a nem bolti bizományosokat jobban kedvelik. A könyvelők elis­meréssel szólnak a balassa­gyarmati könyvesbolt és a bizományosok munkájáról, s ezt valóban meg is érdemlik. A falusi könyvkereskedelmet és benne az áfész szerepét mégsem tartjuk megnyugta­tónak. Látogatásaink ugyan­is mindinkább arról győztek meg, hogy a nagymérvű fej­lődés ellenére még igen sok lehetőség kínálkozik a könyv­terjesztés színvonalának eme­lésére. Csupán a propaganda helyi megszervezése több tíz­ezer forintos forgalomnöve­kedést eredményezhet. Ho­gyan képzeljük ezt? Akár úgy, hogy feliratok, plaká­tok hívják fel a boltban a vá­sárlók figyelmét az olvasni­valókra; akár úgy, hogy az elárusítók maguk is kínálják a könyveket. Sajnos, egyetlen boltban sem akadtunk egyik módszerre sem. Nincsenek ki­függesztve csábító feliratok, az eladók szinte maguk is alig értették, miért érdeklő­dünk a könyveladás iránt. Tapasztalataink szerint as eredmények a balassagyarma­ti bolt dolgozpit dicsérik, akii* szakértelemmel és szeretette!, hivatásból foglalkoznak a könyvterjesztéssel. A forgat lom növekedése egyértelműen nekik köszönhető. Az áfész igazgatóságának ehhez vajmi köze van, hiszen hosszú évek­be telt az is, amíg sikerült módot találni a könyvesbolt átalakítására, korszerűsítésé­re, eladóterének bővítésére« Egyébként a szövetkezet szem­léletére jellemző, hogy eltűrik azokat a körülményeket, ame­lyek a falusi boltokban ural­kodnak. Legtöbbször az a szemlélő benyomása, hogy a könyvek kényszerűségből ke­rültek a polcokra, a mosósze­rek, az edények és egyéb áru­féleségek társaságába. Mért elhelyezésükből, rendjükből véletlenül sem következtethe­tünk arra, hogy szerető, óvó kezek rakták fel oda. A szö­vetkezet — erre párthatáro­zat, törvény kötelezi — gon­doskodik ugyan a falusi la­kosság könyvvel való ellátá­sáról, arról már kevésbé, hogy milyen régiek, vagy frissek, milyen színvonalúak ezek az olvasnivalók. Az igazgatóság tudja azt, hogy a kultúrát kötelessége terjesz­teni, ezért tíz községének 11 boltjában árusít könyveket. Ám siralmas mennyiségben, kezdetleges formában, mód­szerekkel. Ez egyértelműen szemlélet kérdése. Amelynek következ­tében viszont a tíz községben három presszó és tíz italbolt virágzik. Az itteni választék versenyre kel a városival. E tény fogalmaztatja meg a kér­dést: Mikor kel versenyre a könyvterjesztés is? Nem mennyiségében — de tartal­mában, színvonalában, mód­szereiben. Sulyok László AFORIZMÁK Ha a hegy nem megy Mo­hamedhez, azt jelenti, hogy Mohamedet már leváltották. (Geológiai megfigyelések alapján) * A férfiak emlékezőtehetsége a nőkétől eltérően csak akkor hagyja cserben őket, amikor már semmire se jó. (Uraru állam gerontológusai­nak mondása) * Jobb ellenséget szerezni in­gyen, mini barátot pénzért. (Grönlandi közhely) Ügy tűnik — divatba jött a reklám. Legalábbis divat manapság a reklámról beszél­ni, vitatkozni, divat a reklá­mot kritizálni, s ez, miként egy tájékoztatóból kiderült —, elsősorban az újságírók­ra (?) jellemző. Nyilvánvaló­an itt valami rövidlátásról lehet szó, hiszen, ha elfogad­juk, hogy az újságíró a köz­véleménynek ír, sőt, a közvé­lemény alapján veti papír­ra a közvélemény gondola­tait, aligha lehet egyedül ne­ki tulajdonítani a reklám kritikáját. Reklámozni — tartja az alapelv — azt ér­demes, ami már „megy”. Kritizálni is azt érdemes, ami van. Erről van szó. Pontosan. Miért a gyerekek kedvenc időtöltése (mindenféle me­sével vetekszik!) például a televíziós reklám rendszeres nézése? Mi van emögött? Ki­derítése a tömeglélektannal foglalkozóknak jelenthet iz­galmas feladatot (és talán a reklám hatásvizsgálatával megbízott szakembereknek, ha léteznek ilyenek). Egyál­talán, léteznek reklámszak­emberek, s kellő számban, főállásban, főhivatásban, sőt, alkotói elhivatottsággal a reklámkészítés művészete iránt?! És van-e kellő rang­ja a reklámnak, s tovább — azt reklámozzák-e a megren­delők, amit kell, és úgy rek­lámoznak-e, ahogy célszerű? Azt mondja erre a magyar reklámot (alábbiakban kizá­Kell a jó reklám! Kinek nincs energiája? rólag a televíziós reklámról lesz szó!) állítólag jól isme­rő külhoni szakember egy te­levíziós riportban: többször járt már nálunk, s az a megállapítása, hogy a reklám technikailag és tartalmilag is fejlődött. Azt nem állította, hogy már teljesen kifejlő­dött volna, de az előbbi is komoly elismerés. Más kér­dés lenne, hogy ebből a né­ző gyakorta alig vesz észre valamit? Milyen reklámfil­mekre alapozza a véleményét vajon ez a tekintélyes szak­ember? „Például a díjat is nyert Anna-víz reklám... ” Ez már valami! A cannes-i reklámfilmfesztiválon indí­tott magyar reklámfilm meg­állta a helyét a nagyon erős nemzetközi mezőnyben. Az évi mintegy hatszáz (!) tévés reklám azonban — úgy tű­nik — „más lapra tartozik”. A díjnyertes Anna-vizes rek­lámot ugyanis mindössze a heti kulturális magazinban csodálhattuk meg. Talán mű­vészi színvonala miatt. Ne­künk meg minden este két­szer eltáncolják bárgyú tán­cukat a bajúszos poharak imigyen: „ ... én is ezt szere­tem, én is ezt szeretem.. . Traubit akarunk, Traubit akarunk.., hurrá!!!” Itt is a legfontosabb maradt ki. Az ugyanis, hogy miért (!) éppen Traubit? Miért nem valami mást? A jó reklám nem csak rövid, frappáns, megragadó, hanem meggyő­ző is. Meggyőz valamiről, amit kizárólag a reklámo­zott áru „tud” (de legalább úgy tesz, mintha tudna.) Rossz a gyakorlat — hallom egy másik részletben, ami ugyancsak a tévéreklámokkal foglalkozik. A magyar rek­lámot nehézzé teszi, ad egy: nehéz intézményeket reklá­mozni, ad kettő: a megren­delők akarnak szerepelni a félperces filmen... De van to­vább is: a tévéreklámokat „csak úgy” balkézből, mellé­kesként készítik a tévé dol­gozói (?!). Hát ez óriási! Szó­val, mindenki ért hozzá... Ezért szól nyilván mindenki­hez. De miért a gyerekek kedvence vajon a magyar té­véreklám? Ez titokzatos így, nézzen már valaki utána! íme egy újabb részlet va­lahonnan: a reklám a látás­kultúra része. Sőt, a művé­szi látásnak is lehet része, természetesen szerencsésebb esetben, mint a miénk. Mert a mai hazai gyakorlatban aligha lehet művészi hozzá­járulásról beszélni ott, ahol a( művészek állítólag lebe­csülik ezt a munkát, és ahol, szerencsére „nincsenek rá­szorulva” arra, hogy reklám-« mai is foglalkozzanak. A rek­lám persze nem lehet függet­len az általános gyakorla­toktól. Ha majd mindenhol napi feladat, sürgető gond a hatékonyság, vagy a bürok­ratikus elemek növelése, il­letve visszafojtása —, akkor a reklám sem kivétel ez alól. Meg kell és meg is lehet, kü­lönböztetni kapitalista és szo­cialista tervgazdálkodási kö­rülmények között létrehozott reklámot, de a megkülönböz­tetés nem jelentheti a ma­gyar reklám unalmát, eset­legességét, hiábavalóságát (egész .humoristagenerációk nőttek fel a reklámkritika emlőin minálunk), nem lehet „kipipáljuk” stílusban rek­lámot rendelni, ami alatt nyilván azt kell érteni, hogy „költsük el valahogy az erre szánt összeget”. És még egy sor dolgot nem lehet e min­denképpen indokolt és értel­mes, kötelező megkülönböz­tetés jegyében „elkövetni”, Reklám a reklámban: rajz, rajta egy gyerek, aki nem érti miért beszélnek mindig vala­mi „sugárról” a szülei. . Mit mondjon erre az ember. Nem figyel a gyerek. Mindennap megjelenik néhányszor a két­balkezes fickó, aki mindent eltol, s akire egy-egy vihogó fruska mindig rászól: „Csak egy ugrás a Sugár!” A két­balkezes számos változatban létezik: A kérdés csak az:mi­ért hatásos vajon egy kifeje­zetten negatív tartalmú kép­sort rögzíteni a reklám útján a nézőben (vásárlóban), ami­kor új áruházat reklámozunk? Van jó reklám is. Esetleg azo­kat kellene foglalkoztatni — és úgy, ahogy őket foglalkoz­tatják —, akik a pécsi kesz­tyű, a „keddtől-keddig”, a „Forgó Morgó", a véres és má­jas hurka, s újabban az IBUSZ reklámjait készítették. A töb­biek? Nézzék velünk együtt a jó reklámot. Például a külföl­di / BAC-reklám szőszerint bársonyos képsorait. Ezt is ne­héz megérteni — ugyanabból a nyersanyagból, ugyanolyan gépekkel (mert mindez ma már rendelkezésre áll, elmond­ták az illetékesek egészen más műfaj kapcsán!), Hogy lehet ennyi szürke, rosszul fény­képezett, gyerekesen mozga­tott, fantáziátlan környeze­tű reklámot forgatni?! Nincs háttér? Nincs fény? Nincs mo­dell? Miből gondolják példá­ul, ha már a modell szóba jött, hogy a Skála lánya (újab­ban a kishúga is vele van) már akár a harmadik alka­lommal is nem unalmas?! Szí­nészek panaszkodnak, hogy mennyire „koptatja” az arcu­kat a tévés szereplés, a gya­kori megjelenés a képernyőn, s még hangosabban panasz­kodnak a rendezők a tévé arckoptató (könnyen ráünnak az emberek ugyanis az azonos arcokra) képességére. A rek­lám, a Skála más? Miért gon­dolják vajon, hogy bútort ki­zárólag „nőkkel lehet elad­ni”? Miért számítanak gyak­ran az ember szexuális ösz­töneire, és ha már számítanak („behúzunk a csőbe, édes­apám!”) miért néznek le eny- nyire, miért nem teszik ugyan­ezt kicsit ravaszabban, áttéte­lesebben? Durva, nyers, ösz­tönfickónak néznek engem a reklámos embertársaim, és ez elszomorít engem. Reklám? Kinek nincs erre energiája? Mert, hogy pénze kinek van ugyanerre, azt lát­hatjuk mindnyájan. Tényleg, kinek is? T. Pataki Lászlé NÖGRÁD — 1981. február 15., vasárnap 7 \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents