Nógrád. 1981. január (37. évfolyam. 1-26. szám)

1981-01-09 / 7. szám

Száz éve alapították

Az ipar technikai fejlődésének széles körű kibontakozása a XIX. század utolsó évtizedeiben indult meg. Az állami ipartámogatással, a külföldi tőke megélénkülő és az ipar felé forduló alapítási tevékenységével magyarázható a 80-as évek elején kibontakozó új konjunktúrahullám, melynek eredményei a külföldi ipari alapítások voltak. 1881- ben az osztrák pénzintézetek befektetései során néhány régi, kicsiny vas- és szénbányavállalat egyesítésére és fúziók során kialakuló vállalatok megalapítására került sor. Nógrád megyében ennek egyik eredménye a Rimamurányi—Salgótarjáni Vasmű Rt, és az Északmagyarországi Egyesített Kőszénbánya és Iparvállalat Rt. megalapítása volt.

A Rimamurányi—Salgótarjáni Vasmű Rt. több más, eredetükben a múlt század elejéig visszavezethető vasipari vállalkozásoknak ismételt egyesüléséből keletkezett. A Murányi Unió (1808) és a Rimái Coalitió (1810) egyesülésébe olvad be, a Gömöri Vasművelő Egyesület (1845), és Rimabrézón 1852. augusztus 13-án keltezett szerződés értelmében megalakult a Ri- mamurányvölgyi Vasmű

Egyesület. Ez a három Gömör megyei egyesület fúziója 1881- ben bekövetkezett feloszlásukig tartott.

1861-ben a politikai viszonyokban bekövetkezett változás éreztette hatását a gazdasági életben is. A gömöri nyersvastermelők számítván a vasipar várható fellendülésére, a kedvező viszonyokat kihasználva tervbe vették egy vasfinomító gyár építését a Nógrád megyei barnaszénmedencében, az akkor tervezett ipoly-sajó-völgyi (Fülek —Losonc érintésével), illetve pest-salgótarján-losonci va- vasútvonal mentén fekvő alkalmas helyen.

A tervek nyilvánosságra kerülésekor a rimamurányi társulat érdeklődni kezdett a nógrádi vasipar előfeltételeiről, de a viszonyok tanulmányozása után a gyár létesítésének nem tulajdonítottak jelentőséget, bár ismertté vált előttük, hogy a nógrádi barnaszén központját Nagy-Kürtös és Salgótarján képezi. Szerintük azonban Salgótarján ’„... kopárságával a Sahara pusztáival vetekedik, nem képes táplálni a gyár munkára testileg tehetetlen, kevés marhával bíró palóczokat”, s mivel ide munka- és fuvaroserőt kellene telepíteni, a gyáralapítási ötletet elvetették.

A gömöri nyersvastermelők (kohó- és hámortulajdonosok),

a nógrádi földbirtokosok és pesti nagykereskedők (Angol —Magyar Bank) 1868. augusztus 22-én Pesten — vállalva a kockázatot is — megalapították a „Salgó-Tarjáni vasfinomító társulat”-ot 1 200 000 forintos alaptőkével.

A gyártelep sorsát két tényező döntötte el: a barnaszén és az 1867 nyarában megindult vasúti közlekedés Pest felé. A harmadik tényező: a víz figyelmen kívül ha-' gyása, későbbiekben sok gondot okozott a termelésben.

A társulat céljáról érdemes idézni az alapszabály 1 §-át: „A salgó-tarjáni vasfinomító társulat célja — a nyersvas- nak egy nagyobbszerű vasgyár felállítása útján (nógrádi) kőszénnel való finomítása, és mindennemű rúdvas, géprészek, tengelyek, lemezek stb. előállítása által a honi vasipart előmozdítani s a külföldbeli versenyzésre képessé tenni.” A társulat pecsétjének a mondabeli Vulkán ábrázolását választották.

A Rimamurányi társulat az új gyár versenyének kívánta elejét venni, amikor felajánlotta az alapítás után az egyesülést, amit Salgótarján visz- szautasított. 1870-ben a salgótarjáni vasfinomító küzdött pénzügyi nehézséggel, és már maga lépett elő a társulattal való egyesülés eszményével, amit természetesen visszautasítottak. Az alapító tagok egyike, gróf Andrássy Manó kapcsolatai révén az Angol— Magyar Bank és a bécsi Wechsler Bank segítségével mégis alaptőke emelésére került sor. A bécsi bank 1873- ban tett kísérletet arra, hogy

az egyesülést létrehozza a ké- társulat között, de az 1873-as pénzügyi válságba belebuktak. A válságból a Wiener Bankverein vette át a tönkrement bankok részvényeit, s ezzel az osztrák banktőke érdekeltsége lett a salgótarjáni vasfinomító.

A salgótarjáni vasfinomító és a rimamurány-völgyi vasmű vezetősége mint láttuk, több alkalommal közeledett egymáshoz egyesülési szándékkal, s mivel a salgótarjániak nem rendelkeztek saját vasércbányával, a rimamurányiak technikai fejlődésükhöz pedig elegendő tőkével, végül elfogadták a bécsi Bankverein ajánlatát: és 1881. március 21- én Észak-Magyarország két ■legnagyobb vasipari társulatából létrejött a Rimamurányi —Salgótarjáni Vasmű Rt. Az egyesülés egy nagyszabású újjászervezésnek is kiindulási pontját képezte, s így az új társulat életképességének és fejlődésének alapját a gyártelepek gyökeres újjászervezésével és termelőképességének fokozásával kívánták elérni. Az új vállalat bányaüzemeinek, gyárainak (Salgótarján, Özd, Borsodnádasd, Nyustya- Likér, Rőce) és erdőbirtokainak műszaki és adminisztratív vezetése — hansúlyozva a gyár jelentőségét, mivel az országban először 1872-ben itt alkalmazták a Siemens-féle regeneratív széngáztüzelést, és itt honosította meg a világon először Borbély Lajos a kavarókemencék széngáztüzelésű regeneratív fűtését — a Salgótarjánban székelő műszaki vezérigazgatóság kezében összpontosult 1900-ig.

Sz. F.

Könyvek megmentése

A könyvtárak és levéltárak anyagát sokszor fenyegetik különféle rovarkártevők, de a használat és az idő vasfoga is „őrli”. A híres alexandriai könyvtárban — időszámításunk elején — a szakemberek serege javítgatta a megrongálódott papiruszokat, szakszerűen átmásolva és megmentve az elhalványodott szövegeket. A középkorban már szabályzat írta elő a nagyobb könyvtárak állományának biztonságos megóvását.

Az utóbbi évtizedekben új tudományág fejlődött ki a „könyvhigiénia” komplex művelésére. A levél- és könyv- Képünkön: könyvrestauráló laboratórium a bolgár nemzeti

tárak „orvosai” biológiai, ké- könyvtárban.

miai és fizikai laboratóriu- «

mokban, könyvkórtani műze- umban. filmtárban és restaurálóműhelyben végzik munkájukat. Vizsgálódásuk kitér jed a papiruszról kezdve

A romlást, pusztulást elő- nészgombák, baktériumok stb.,

idézhetik belső okok: a min- sőt maga az ember is, «ki den anyagot fenyegető előre- „keze nyomát” szintén ott

^_______

_______ _ gedés, a minőségtől függően hagyja az iratokon és a könypergamenek, a régi merített lassúbb vagy gyorsabb helyi veken. Végül pusztíthat itt papírok és a mai újságpapí- ®s fizikai pusztulás, és elő- is a szerencsétlenség: a hábo- rok anyagára éppúgy, mint a idézhetik külső hatások: a rú, a tűz, a földrengés avagy kötésbőrök, ragasztók, tinták, túlságosan nedves, vagy túl- az árvíz. A baj azonban sokfestékek. díszítőelemek szám- ságosan száraz levegő, a gya- szór nem jár egyedül, mert tálán változatának pontos kori hőváltozás, az erős nap- például könyvtártűz idején anyagismeretére. Feltárják és fény> a levegőnek poros, vagy csak alig megpörkölődött, de tudományosan értékelik az ^tös szennyeződése és egyéb az oltás közben teljesen át- . . . „ környezeti hatások. De okoz- nedvesedett bort, pergament

ezek épségét veszélyeztető bel- hatnak kárt. biológiai ténye- és papírt, hamarosan ellepik ső és külső tényezőket. zők: rágcsálók, rovarok, pe- a különféle penészgombák

________________________________ spórái, baktériumok, és ez

’ . . . I esetben még a tűzkárt minősí4 NÓGRÁD - 1931. január 9., péntek j tik a legkevésbé súlyosnak.

Megismételhetetlen játék

(Portré Horváth Ádám főrendezőről)

Horváth Ádám főrendező egyike a hazai televíziózás legismertebb, legtöbbet foglalkoztatott és a legkülönbözőbb műfajokban jelentkező alkotóinak.

— Valójában mezőgazdasági szakembernek készültem, — mondja Horváth Ádám. — Gyermekkoromban ugyanis sokat vendégeskedtem Erdei Ferencéknél, a híres tudós családjánál, nagyapám Sár- közy György író és költő baráti kapcsolata révén, és így szerettem bele a mező- gazdaságba. De mivel másfél év után kidobtak az Agrártudományi Egyetemről, (hogy miért, hagyjuk inkább), mindenesetre ezt a pályát nem folytattam. Érdeklődésem a zene felé fordult. Közben, míg eljutottam a televízióhoz, voltam tisztviselő, fizikai munkás, majd a Honvéd Művészegyüttesnél kötöttem ki kórusénekesként.

— S hogy került a televízióhoz?

— Véletlenül. Szóltak, hogy

zenében járatos embereket keresnek. .. Asszisztensként

kezdtem, s hat hónap után kineveztek rendezőnek, s csak azután végeztem el a szín- művészeti főiskolát. Induláskor szerencsém volt, a kitűnő Apáthy Imre rendező mellé kerültem, jó iskola volt. Majd később Londonban a BBC-nél magas színvonalú elméleti kurzuson vettem részt. Igyekeztem az ott tanultakból valamit megvalósítani.

— Mi érdekli leginkább a televíziós műfajok közül?

— Minden! A kollégáim általában egy műfajra profilí- rozódtak, én állandóan körbejárok a különböző műfajok között. Így nemrég fejeztem be a hatrészes Petőfi tv-játéksorozat forgatását, rögtön utána elkezdtem a Bartók Concerto készítését. Rövidesen balettműsort forgatok Seregi Lászlóval, aztán egy Kálmán György-portré elkészítésére kerül sor. Nincs testhez közelálló műfajom. Mire elkészülök valamivel,

Horváth Ádám, a rendező.

már elegem is van belőle. Minden tv-műfaj érdekel. Az előadás is. A tv-publiciszti- kát meg különösen kedvelem.

— Elégedett a rendező saját munkáival?

— Sohasem vagyok elégedett. De ez elsősorban önmagámmal való elégedetlenség. Néhány munkát azért vállalok, így A gépírókat, Bartók Fábólfaragott királyfiját, vagy a Zenélő órák ötven adását. Ezekkel elégedett lehetek, úgy vélem, egy részét jelentik ma már a hazai televíziózás történetének.

— A rendező egyénisége mennyire tükröződik a műsorokban?

— Az önmegvalósítás gondolatával vitáznék. Én inkább interpretátor vagyok. Hol karmesternek, hol meg zeneszerzőnek érzem magam, attól függően melyik a fontosabb.

— Nemcsak rendezője, de osztályvezetője is volt a televíziónak.

— Igen, kitaláltam egy osztályt, a szórakoztatás elősegítésére, de egy idő után az volt az érzésem, hogy át kell

adnom szakavatottabb dramaturgiai vezetőnek. Bár ez a munkám nem vont el a rendezéstől.

— A televíziózás idegmunka.

— Kezdetben valóban gyakran robbantam, kiadtam a mérgem, de bizonyos eredmények elérése után változtattam ezen. De a szigorúság maradt.. Igyekszem jó közérzettel dolgozni és ezt mindig csapatmunkában kell elérnem.

— Itt is rendezői diktatúra érvényesül ?

— Valóban szigorú, diktatórikus rendező vagyok, de elutasítom az okvetlenül ce- zaromániás viselkedést.

— Mitől lesz jó a jó tévérendező?

— A televíziós technika csak alap, -eszköz, amit bármelyik mérnök jobban ismer nálunk. Műveltség, kultúra és politikai ismeretek is kellenek mindehhez. A televíziózást meg lehet szeretni. Én jobban szeretem csinálni, mint nézni a kész műveket. Még akkor is, ha az ember rosz- szat alkot. Ez ugyanis olyan játék, ami megismételhetetlen.

— S milyen játékok vannak még a főrendező tervei

között ?

— Szeretném megvalósítani és rendezni a televízió saját színházát. A vígjáték ugyanis nálunk is hiánycikk. Ha megvalósul — a tervek szerint hamarosan — a színházunk, évenként tíz vígjátékot tálalhatunk szombat estéken a nézőknek.

— A rendezés mellett mivel foglalkozik még a rendező? A magánélete?

— Magánéletem? A feleségem színésznő, a gyerekeim már felnőttek... Naponta sportolok, teniszezem. És ott van még a zene, a színház a kikapcsolódásra. Tévérendezést tanítok a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, nagyon szeretek a fiatalok között lenni, köztük én is újra növendék vagyok.

sz. b.

Szocialista szobrászat — Szombathelyen

(1919-1945)

A felújított szombathelyi Savaria Múzeum országos figyelmet keltő képzőművészeti kiállítással szolgált a közönségnek. Amint arról a televízió beszámolójából is értesültünk, átadott helyiségében Szocialista szobrászat 1919— 1945 címmel nyitottak kiállítást decemberben. Ez a tárlat jelenleg is látogatható, márciusig tart nyitva. A rendezésért, a szobrok, domborművek, érmek és plakettek díszterem hangulatához illő elhelyezéséért Várkonyi Györgyöt illeti dicséret.

A kiállítás jó összefogását adja a szocialista szobrászat körébe vonható alkotók és alkotásaik felvonultatásának. Inpozáns szemle jött így létre. Tanulságai a mának is időszerűek, a haladás számára elkötelezett művek iránti igényt mi sem bizonyítja jobban, mint a kiállítás folyamatos látogatottsága.

Érthető az érdeklődés, hiszen a tárlat valóban sokirányú és összetett tájékozódást tesz lehetővé. A szobrok, domborművek alkotói között Beck ö. Fülöp, Bokros Birman Dezső, Ferenczy Béni, Gádor István, Goldman György, Kocsis András, László János, Medgyessy Ferenc, Mészáros László, Pátzay Pál, Szabó Iván, Borbereki Kovács Zoltán, Farkas Aladár, Kania István, Kerényi Jenő, Mikus Sándor, Szandai Sándor, Szőllősi Endre, Vilt Tibor szerepel. Az érmek és plakettek alkotói pedig Beck ö. Fülöp, Farkas Aladár, Feren- czv Béni, Mészáros László, Mikus Sándor, Szödy Szilárd, Cserepes István.

A felsorolás csak jelzi azt a gazdagságot, amely a kiállítás látogatóit várja. Az itt látható alkotások sora nehéz küzdelmek közepette jött létre, alkotóik egy része a munkás- mozgalom aktív résztvevőjeként tevékenyekedett szobrászként is. A mozgalmat támogató, az eszméért harcoló művészet — közte a szobrászat — hazánkban is visszanyúlik a mozgalom kezdeteihez. Jellemzői közé tartozik az elnyomott osztályok iránti elkötelezettség, a szociális érzékenység, illetve a realisztikus megfogalmazás, a köz- érthetőségre való állhatatos törekvés. A művészek a szolgálatot tekintették elsősorban kötelességüknek, ennek jegyében dolgoztak.

A műfajok jellegéből adódott, hogy a szobrászatban 1919 előtt viszonylag gyérebb a jelentkezés, bár a haladás iránti törekvés a magyar szobrászatban a század elejétől érzékelhető, hogy csak a kiállításon is szereplő Beck ö. Fülöpre, vagy Medgyessy Fe- rencre utaljunk, többek között.

A munkáshatalom 1919-ben vált először megrendelővé, hatalmas energiákat szabadítva fel ezzel. Igen nagy mennyiségben készültek dekorációk, egyéb, a közvetlen propagandát szolgáló művek ebben az időben a szobrászok műtermeiben. Ezek azonban nem

maradtak ránk. Beck ö. Fülöp és Ferenczy Béni pénzterve e korszak kiemelkedő produktumai közé tartozik.

A későbbiekben a világháború, a forradalmak, a fehérterror és ellenforradalom hatott a szobrászatra, s alakította ki végső soron a szobrászat szocialista tendenciáit is. Ennek általános jellemzői közé tartozott, az adott korszaktól függően, az elszánt valóságfeltárás, az elnyomatás leleplezése, ugyanakkor a forradalmi változásokban való hit ébrentartása és élesztőse is.

Mészáros László, Goldman György, Bokros Birman Dezső életművére gondolunk elsősorban, a sort természetesen hosszan- folytathatnánk. Nem feladatunk e helyen értékelésük — ezt a műtörténetírás elvégezte —, csupán azt jegyezzük meg, hogy a kiállításon fő műyeiket is felvonultatták.

Kontha Sándor írt a kiállítás katalógusába, rendkívül tömör tanulmányt, amelyben vázolja a szocialista szobrászat fejlődését 1919-től a fel- szabadulásig. A hazai művészet olyan vonulatáról van szó, amelyre építve a változó körülmények közepette is széles perspektíva nyílik. A kiállítás jelentőségét, többi között. ez is növeli.

T. E.

Elza tud)a ..

A tanárnő a rózsa és asze- szön, senkire sem néz rá. A rény ibolya szépsége közötti nyomában kullog egy sápadt, különbséget magyarázza a jelentéktelen teremtmény... gyerekeknek: A kis Elza jelentkezik és ezt

— Képzeljetek el egy szép, mondja: elegáns hölgyet. Büszkén sé- — Én tudom, hogy ki az ■ tál az utcán, senkinek semkö- teremtmény. Ö a férj!