Nógrád. 1981. január (37. évfolyam. 1-26. szám)

1981-01-09 / 7. szám

A/uvfosgálaf

Melyik a kiváló golyóstoll?

I

Nem csekély a választék. A Nagyító legutóbbi számában 39-féle magyar gyártmányú golyóstoll minőségét vizsgálta.

Közülük csak háromnak a minősége találtatott KIVÁLÓ- nak. A honi választék legjobb darabja a PAX MGM golyóstoll, (a PEVDI gyártmánya) — ára mindössze 18,80! Esztétikai kivitelét tekintve is kiváló ez a fémszínű testű, un. mechanika nélküli „fedeles” golyóstoll. Ugyancsak KI- VÁLÓ-an szerepelt e toll kivitelében is hasonló változata, a PAX MG, amelynek ára már 33,50. A harmadik márkatárs egyelőre olyannyira újdonság, hogy a teszt készítésekor még ára sem volt; mindenesetre ez is az MG— MGM-családba tartozik, mechanikája azonban teleszkópos.

A minőségvizsgálat a KER- MI laboratóriumaiban történt. A szakemberek tüzetesen megvizsgálták a golyóstollak alkatrészeit, az anyagok és bevonatok minőségét, összefoglalóan megállapítható: ebből a szempontból valameny- nyi idehaza készülő golyóstoll

eléri legalább a „jó” szintet. Megemlítendő még a Signo Szövetkezet I. 77/MF márkájú 101 forintos golyóstolla,— ez a jó minőségű toll messze a legdrágább valamennyi között! — És a Pevdi másik újdonsága a PAX MG LUX, e Parker-jellegű, de fémes színű, elegáns golyóstoll.

A másik fontos tulajdonságcsoport: a konstrukció. A test sziládsága, anyagának értékelése, és más részletek: a csíp- tető megfelelő volta. Hányféle betét illik a tollhoz? stb. — effélék szerepeltek a konstrukciók megítélésekor. A betét „kotyogása” például fontos szempont. A legkisebb értékeket természetesen a „kiválóaknái” mérték, de egészen csekély kotyogást találtak a mindössze 4,60-ba kerülő HÉDI golyóstollnál (a PEVDI terméke), illetve a közkedvelt ICO JEANS tolinál (Írószer Szövetkezet). Mindkét golyóstoll egyébként a KÖZEPES-ek mezőnyében van.

Ami a tollak tetszetőségét, valamint fogását illeti megállapítható, hogy minőségüket elsősorban e két tulajdonság pontozza le. Csupán legújabban kezdtek a gyártók a szemre is tetszetős, jól kézre- álló golyóstollak után „kutatni”. Az eddig említetteken kívül JÓ MINŐSÉGŰ, de esztétikus külsővel dicsekvő golyóstollak: a PAX 176 és 178 MG és MGM változatai, Signo Szövetkezet 85/78 „nevű” tolla, valamint az Írószer Szövetkezet ICO 2000 golyóstolla.

A betétekről is tudósít a Nagyító. A leggazdaságosabbak az ismert vékony műanyagbetétek. Fém változatai is kedvezőek, bár valamivel drágábbak, de másfélszer-két- szer annyi ideig eltartanak... A legtovább az un. Parker- betétek tartanak (ezeket idehaza is gyártják) — majd háromszor annyi az írásteljesítményük, mint az eddig említetteké. Néhol már kapható a műanyagtartályos Parker-be- tét. Ez felveszi a versenyt gazdaságosságban a legolcsóbb vetélytársakkal.

Sz. I.

Befizetés a — szerencsére

Újeszlendei körkérdés

Év eleje, nagy tervek, remények. Körkérdést intéztünk néhány tervezgetőhöz, hogyan is kívánják az ebből az esztendőből még hátralevő háromszázhatvan-egy néhány napot eltölteni.

Vacak Lajos, a Traktor és Combfoci Gyár igazgatója:

— Arra már tavaly ígéretet tettem, hogy nem ígérgetek. Annyit azonban elárulhatok, hogy az elmúlt esztendőben nem teljesítettük a tervet. Hagyománytiszteletből az idén sem fogjuk. A gyári tanfolyamokon ez ügyben komoly propagandát fejtünk ki. Nem tud véletlenül valakit, aki szép gót betűkkel elkészítene egy transzparenst, vagy tacepaot? Csak annyit kéne ráírni: Járt utat a járatlanért el ne hagyj! Szóval nem tud?

Nemlesz Bálint, a Pöttömvidéki Egyesült ÁFÉSZ elnöke:

— Megszűnnek a régi gondok, hogy hol ez a hiánycikk, hol meg amaz. Az idén mindenből igyekszünk hiánycikket csinálni, hogy ennek a problémának elejét vegyük. Most nem úgy lesz, mint szegény helyen: ez sincs, az sincs, mert január elseje óta szövetkezetünk boltjaiban semmi sincs. Egycsapásra elejét vesszük azoknak a panaszoknak is. amelyek az udva- riatalan kiszolgálást sérelmezték.

Kovács Misiké, harmadik cé osztályos tanuló:

— A Gizi nénit mindenképpen megtanítom az új matematikára. Már két és fél éve küszködik vele, de tanítónő létére az istennek sem akarja megérteni a halmazelméletet és kalapác.ssal se tudtam ez- idáig a fejébe verni a differenciálszámítást. Ja. igen! Esetiéit szeptembertől már ne- nezredikbe járok Feltéve, ha Gizi nénivel jól haladok.

Könnyű Valér, (nyilvános) háztartásbeli:

— Remélem, az idén valahogy el tudom intézni magamnak az sztk-t, meg a nyugdíjat. Bízom abban is, hogy sikerül beutalót szereznem Hajdúszoboszlóra, mert szellős munkaruhám miatt izületi bántalmaim jelentkeztek. Addig is ágyban maradok.

Tüker Sándor, TÜZÉP telepvezető:

— Mi a színvonal tartására törekszünk. Vállalati szinten, Az ugyan igaz, hogy a vállalati szintünk minden szint alatt van, de ezen nem változtathatunk. Mint tudjuk ez most népgazdasági cél lett. Hát, hogy jövök én ahhoz, hogy okosabb legyek az okosnál? Az idén — ezt örömmel jelenthetem — egészen biztosan nem lesz baj a tűzifával, mert hisz’ eddig se volt. Jól elláttuk... a fától az erdőt. Kérem, a tűzifa még senkinek sem ártott. Annyi van belőle, amennyi kell. Csak ki kell menni érte az erdőbe. És ki kell vágni. Legfeljebb még a hazafuvarozásról kell gondoskodnia a kedves vevőnek. Aztán fizethet. Természetesen pénztárainknál.

Hajde Árnál a cserhátbe- tegi szociális otthon' 100 esztendős lakója:

— Naponta tartok edzéseket az Ipolyban, ki akarom hívni a Schirilllát egy versenyre. Nem tudom sportszerű dolog-e. hiszen ha jól tudom. már elmúlt a Gyuri gyerek 40 éves. A minap kaptam tőle levelet, amelyben a hosz- szú élet titka felől érdeklődik. Neki ás mindenkinek üzenem: nincs titka. Aki 100 évig akar élni, az ne hagj'ja abba a lélegzést kilencvenkilenc éves korában!

— hortobágyi —

Aki takarékos — közelebb jut a szerencséhez. Ez a lényege az új rendeletnek, amely 1981-tői lépett életbe Lengyelországban. Bármely takarékpénztárban autónye- remény-betétkönyvet válthat, aki gépkocsit akar vásárolni. Kezdéskor be kell fizetnie az autó árának felét, majd pedig részletekben — a másik felét.

Ha a pénz összegyűlt, a többi a szerencsén múlik. A betétkönyvek sorsoláson vesznek részt. Akinek a számát kihúzzák — máris boldog autótulajdonos. Minden évben százötvenezer autót sorsol- .riák, ki, ebből százezer Polski Fiat 126-os. Egyébként az autóra várónak be kell mutatnia a helyi tanács igazolását, hogy az utóbbi négy évben nem volt gépkocsija, nehogy egy személynek több autója legyen.

Ha mindezek ellenére nem lesz Fortuna kegyeltje, ha nem sorsolják ki, választhat: fölveheti a pénzét, vagy pedig ismét szerencsét pórbál. A sorsolás és az átvétel határideje: 1982, 1983, 1984...

V. A.

K

edves, idős ember a portás, szélesre tárja előttem az otthon ajtaját, készségesen kalauzol az irodába. Boldog, hogy segíthet valakinek. Lapozgatja a beiratkozottak névjegyzékét a könyvtáros, könyveket szortíroz, polcokat rendez. E mindennapi tevékenység tartja benne a lelket. Fürge kis asszonyka a kávéfőző mellett, biztatja a várakozókat, néhány perc és lefolyik a kávé.

Délelőtt van. A tv előtt többen üldögélnek, mégis, magukba roskadva, a semmibe mélázva. Elnézem őket, s látom, lélekben-gondolatban messze járnak innen, üres tekintettel siklanak rajtam keresztül.

Idős emberek. Valamennyien a balassagyarmati szociális otthon lakói. Vagy önszántukból, vagy kényszerűségből jöttek ide. Van, aki tragédiának tekinti életét, mások boldogan, aktív munkával töltik napjaikat. Ök a szerencsésebbek. Mert megtalálták új életükben a színt, a változatosságot.

Nincsenek egyedül, magukra hagyatottan. Az otthon dolgozói, nővérei szinte minden pillanatban lesik óhajaikat, de sokszor ők maguk kopogtatnak be az irodába újabb és újabb kérésekkel. Hogy elfogyott a hímzőfonal. hogy dauervíz kellene a frizurakészítéshez, hogy levélpapírt,

Kandó Kálmán

és a villamos vasút

Az 1898-as nyári idény szenzációja volt a Genfi-tó partján fekvő francia fürdőhely, Evian les Bains, kis elektromos vasútja, amely az Avenue des Sources fölött fekvő Spiendi de Hotel lakóit szállította a gyógyító forráshoz és annan ismét vissza.

Az igen érdekes vasutat — amint azt a korabeli sajtó írta — a fürdőhely tulajdonosa a Société Anonyme des Eaux Minérales építtette. Az S alakú pálya 300 m hosszú, sebessége csupán 10 kun, mégis új konstrukciója felkelti a szakemberek figyelmét. A motorkocsit a budapesti Ganz- gyár szállította, tervezője pedig Kandó Kálmán volt.

E munka azonban csak in- termezzó Kandó életében, hiszen az eviani kisvasút megindulásakor már az északolaszországi vasút megbízásából a Valtellina vasút villamosítására készíti terveit.

Az, hogy Kandó Kálmán e találmánya először Olaszországban került bevezetésre, nem véletlen. Az olaszországi vasutak egyik különösen sok- alagutas vonalán a széntüzelésű mozdonyok által termelt sok füst és széngáz a mozdonyt kezelő személyzetre életveszedelmet jelentett és így természetesen a vasúti üzem biztonsága is kérdéses volt, mivel hosszú alagútban

a fűtő is, a mozdonyvezető is rosszulléttel küszködve vezette a vonatot, amelynek utasai is életveszedelemben forogtak.

A 106 km hosszú Valtellina vasútvonal 30 százaléka alagutakon vezetett keresztül, 50 százaléka pedig kanyarokból állott. Kandó Kálmán itt alkalmazta a villamos vontatáshoz először a világon a nagyfeszültségű (300 V) 15 periódusú, 3 fázisú rendszert, ami e korban óriási merészségnek számított. Az első nagyfeszültségű villamos vasút megtervezése, a mozdony és egyéb berendezések elkészítése hatalmas feladatok elé állította az alig 30 éves Kandó Kálmánt.

Kandó nem csak mint kiváló gépészmérnök, hanem mint zseniális elektromérnök is kitűnt. E kettős tehetsége tette lehetővé, hogy elképzelésének minden részletét egyedül dolgozza ki, egységesen tudja elgondolásait felépíteni és kivitelezni.

1902. szeptember 4-én adták át a forgalomnak a Valtellina vonalat, amelynek nemzetközi sikere világhírűvé tette Kandó Kálmánt.

Kandó első sikeres vasút- villamosítási terve keresztülvitele után mozdonytípusai tökéletesítésén dolgozott. Az első világháború folyamán —

amikor is széngazdasági kérdésekkel foglalkozott — arra a meggyőződésre jutott, hogy a vasutak villamosításánál nem csak a vasút üzemi szempontjait kell figyelembe venni, hanem arra a céltudatos energiagazdálkodás szempontjából is szükség van.

A háború végén Kandó visz- szatért a Ganz-gyár kötelékébe és kifejtette, hogy a vasutak villamosítása „csak egy fejezete az energiagazdálkodás nagy problémájának és csak annak keretén belül oldható meg helyesen”. Tervezetét most már vízi erőművek helyett hőerőközpontok építésével kívánta megvalósítani, amely révén igen lényeges szénmegtakarítást mutatott ki. További kísérletei tehát oly’ rendszer kialakítására irányultak, amelynél a világítás és az ipari fogyasztás céljaira termelt áram nagyvasúti vontatásra is felhasználható.

Forradalmian új útra lépett fázisváltós vontatási rendszerének kidolgozásával, melynél a szabványos országos energiaellátásban használt 50 periódusú, egyfázisú váltóáramot használta mozdonyai meghajtásához. Kandó ezzel lehetővé tette az energiagazdálkodás legeszményibb megoldását, a vasút, az ipar és a közfogyasztás áramszükséglete kielégítésének egyesítését.

1923. október 31-én futott végig az alagi próbavonalon Kandó zseniális találmánya, a fázisváltós rendszerű elektromos próbamozdony. Az egész műszaki világ felfigyelt a kísérletre. amellyel a magyar Kandó Kálmán új utat jelölt ki a villamos vasúti vontatás számára. Az új Kandó-moz- dony egyfázisú váltakozó árammal járt, nem volt szükség külön vasúti erőműre, áramátalakító állomásokra — ez az áram a Kandó-féle fázisváltóba került és ott háromfázisú árammá alakult át.

Szakértők, külföldi vasutak és gyárak képviselői keresték fel és tanulmányozták annak idején az új rendszert, amellyel Kandó zsenialitása a villamos vontatás fejlődésének másodszor is új mezsgyéjét nyitotta meg. 1934 októberében már a hegyeshalmi vonal egész forgalmát átvette a Kandó-féle villamos vontatás. Magyarországon tehát az európai vasúthálózat egyik fő vonalának kereken 200 km hosszú szakaszán 50 periódusú rendszer bonyolította le a forgalmat a Kandó-féle mozdonyokkal. E téren Magyarország két évtizeddel megelőzte a külföld hasonló irányú törekvéseit.

Pap János

„Ne segítsek valamiben?"

borotvahabot hozzon a városból a nővérke! Akinek kedve tartja maga is kisétálhat a városba a szükséges

kellékekért.

— Mi annak örülünk, ha az öregjeink állandóan mozgolódnak, tevékenykednek, mert akkor ez azt jelenti, hogy magukra találtak, szórakoztató elfoglaltságot keresnek — mondja Becskereki Józsefné, az otthon foglalkoztató nővére. — Sajnos elég sokan vannak, kiket egyáltalán, vagy csak nagyon hosz- szú idő elteltével tudunk feloldani. Ök azok, akik naphosszat üldögélnek, révedeznek, mint például a tv előtti csoport, kiket az imént látott.

Foglalkoztató nővér. A nagy család szíve-lelke, mozgatója. Kora reggel indul. Végigjárja a szobákat, érdeklődik, ki mit kíván, hogyan érzi magát. Programot szervez, filmet vetít. színdarabot tanít be, megkezdi a hímzésre váró terítő mintáját, munkát ad az em- bereknek, levelet ír távol élő rokonoknak, hozzátartozóknak és beszél, vigasztal, dicsér,

mert a kedves, dicsérő szónak itt nagy keletje van.

— Érettségi után kerültem az otthonba, itt szereztem szakképesítést. Az összeszokott, együtt lélegző kollektíva átsegített a kezdeti nehézségeken, könnyen beilleszkedtem. Az idős embereket nagyon szeretem. Külön-külön valamennyit. Mert nem szabad csoportosan kezelni őket, ez rombolja a hangulatukat, csorbítja az egyéniségüket. Érezniük kell, hogy ők külön- külön is igen fontosak. Ezért próbáljuk a munkát is testre szabni, érdeklődéshez igazítani. Sokakat a kert gondozása, a veteményes érdekel, mások akkor boldogok, ha az otthon napi teendőiben segíthetnek, ágyneműt hordanak, takarítanak. Megint másokat a színdarabokban való szereplés ösztönöz.

De mi ösztönzi a 32 esztendős foglalkoztató nővért a nehéz és sokszor fárasztó munkában?

— Rajtam kívül sok itt a fiatal. Csak azok jönnek hozzánk, akik valóban szívügyüknek tekintik az öregek sorsát. Ezt a feladatot lélek nélkül csinálni nem lehet Nálunk a férjem is nehéz területen dolgozik. Ápoló az ideg- és elmeosztályon. Nem mondom, néha agyonfáradva érünk haza. Ilyenkor a gyerekek sínylik meg, mert nincs energiánk velük foglalkozni. Hogy mi ösztönöz? A gondozottak a hosszú évek során hozzánknőnek, ragaszkodásuk szívmelengető. Ha pár napig odavagyunk, már hiányolnak, keresnek. De a legszebb pillanat talán az, amikor egy-egy magábaroskadt, életúnt gondozottunk megnyílik, feláll a székből a sötét képernyő elől, és azt kérdezi ; — Nővérke, ne segítsek valamiben? Ismét visszavezettünk egy embert az életbe — s ez csodálatos.

B

ecskereki Józsefné 220 gondozott sorsát kíséri figyelemmel naoonta. Gondoskodása több ennél. 220 szeretetigényes ember életének részese, alakítója, vigasztalója. Szívós, kemény küzdelem árán önt lelket az öregekbe, kik viszonzásként a maguk kis kedveskedéseivel melengetik az ő lelkét.

— ria —

NÓGRÁD — 1981. január 9., péntek 5