Nógrád. 1981. január (37. évfolyam. 1-26. szám)
1981-01-09 / 7. szám
KI SOKAT MARKOL (I.) Veszteséggel egyetlen ruhát sem! MIND A MAI napig sanda gyanakvás illeti a sokat akaró embert. Közszájon forgó mondások sorozata (ki sokat markol, keveset fog, avagy sokat akar a szarka, de nem bírja a farka stb.) inti le a messzelátó telhetetlent. Alaposan és joggal vitatható a békaperspektívából szóló, avitt bölcsességek igazsága, s mindenesetre nem ezek szellemében tervezik jövőjüket a gyárak sem. Mégis ezek ötlöttek először eszembe, amikor a Salgótarjáni Ruhagyár számokba foglalt idei akarásáról hallottam. A tavalyinál is nagyobb fába vágták fejszéjüket a „ruhások”: árbevételüket több mint egyötödével növelik, a tőkés- piacra 74 százalékkal több terméket szánnak, s az elmúlt évi 54 millió forint nyereség helyett 68 millió forintot céloztak meg! Kaszás Józsefné dr., a gyár Igazgatója mégis azt nyilatkozta újévi lapszámunkban, hogy bizakodva néz az új esztendő elébe. — Pedig úgy tűnik, ezzel a tervvel nagyon sokat markolnak ... — Ez igaz. De legjobb reményünk szerint nem csak markolunk, hanem fogunk is. Tudom, hogy népgazdasági átA bonyolult felületű, kémény és nagy szilárdságú ötvözetek megmunkálását elektromos úton végzik. Ez az eljárás jó, de nagyon drága, ezért csak ott alkalmazzák, ahol nélkülözhetetlen: például a repülőgépiparban és a szerszámgyártásban, a különféle bonyolult profilok kialakítására. A módszer lényege, hogy elkészítik a kialakítandó profilt valamilyen könnyen megmunkálható, jól vezető fémből — rendszerint rézből —, és ez szolgál majd az egyik elektródként. A másik elektród maga a megmunkálandó fém. A két elektródot áramot átvezető folyadékba, elektrolitba merítik, és az így kialakított fürdőn egyenára- most bocsátanak keresztül. A katód (negatív sarok) különleges görbületi sugarú részein az áramsűrűség más és más lesz: a csúcsokon nagyobb, a mélyedésekben kisebb. A vele szemben elhelyezett, állódként kapcsolt fémtárgyról tehát a fémrészecskék nem egyenletesen fognak eltávozni : a csúcsokkal szemben, ahol az áramsűrűség (az időegység alatt egységnyi felületen átlagban 3—3,5 százalékos termelésnövelésre számíthatunk — de a mi gazdaságosságunk és már mostani lehetőségeink is ettől jóval nagyobb vágyak megvalósításával biztatnak. Ha semmi mást nem tekintünk, csak az új balassagyarmati üzem munkába lépését és az egészséges termékszerkezet-váltást — már akkor is bűn volna szárnyat nyesegetni, átlagszinten gubbasztani. A gyarmati telep ugyanis nem csak koszerűségével, hanem méreteivel is bővítésre, új utak bejárására serkent. Megléte óta első ízben idén bútorokhoz szükséges, szivacsosai bélelt ülés- és háttámlákat varrnak egy bajai üzemnek — a Bútoripari Egyesüléssel felvett kapcsolat gyümölcseként. A ruhagyár párnáival ellátott ülőgarnitúrák svéd piacra készülnek, köny- nyen megeshet, hogy a svéd vevő éppen salgótarjáni ruhában foglal helyet rajtuk... De olyan sem volt eddig a gyarmati telep történetében, hogy sport- és vadásztáskák varrására adják fejüket az ottaniak. Most éppen ezt teszik — az első negyedévben ötezer darab erejéig, s ha a gazdaságossági számítások nagyobb sorozatnál is kedvezőek, lesz folytatás. haladó töltések száma) nagyobb, több részecske fog a fürdőbe kerülni „itt tehát mélyedés keletkezik, és fordítva. Az eljárás egyszerű, de megvalósításához óriási áramerősségre van szükség: 40 000 amperes egyenáramra! Az ilyen erősségű áram előállítása és ellenőrzése óriási összegbe kerül. Ezért jelentős egy angol kutató által kidolgozott új eljárás, amely lehetővé teszi, hogy a drága egyenáram helyett váltóáramot alkalmazzanak. A váltóáram alkalmazása az áramszolgáltatásra fordított összeget egyharmadára csökkenti. Az új eljárás szerint a mintát nem vezető anyagból kell készíteni, s így abban a periódusban, amelyben az áram iránya nem a.kívánatos, a mintáról nem válik le s<jm- mi, alakja nem változik, míg a megmunkálás számára helyes áramirány esetén a fent leírt folyamat végbemegy. Az új eljárás már így is olcsóbb, mint az egyenárammal végzett és a mérnökök jelenleg azon dolgoznak, hogy az ellentétes irányú félperiódus se vesszen kárba. AZÉRT VADÄSZTÄSKÄT tervezni, varrni mégiscsak más, mint szoknyát, blúzt, ruhát ... — vetem közbe óvatosan. — Ehhez valóban nem értenek divattervezőink — mondja a gyár igazgatója. — A tervezést egy jó nevű szakember másodállásban végzi, bőrdíszműves szakembert is hoztunk. Őket már a tavalyi BNV-n megkömyékeztük. Ami a termékszerkezet változtatását illeti, ettől nagyobb jelentőségű az, amit a gyáriak a ruházati konfekcióban véghez visznek. Termelésüket csaknem 43 százalékkal növelik, jóllehet a darabszám emelése nem éri el a két százalékot. — A különbözeiét a munkaigényesség magyarázza — így Kaszás Józsefné dr. — Az egyszerű vonalú, pamuttípusú háziruhákról a szovjet piacon is áttértünk a gyapjúra, selyemjersevre és a szabadidőruházatra. Eleganciái, sok tűzés, díszítés! Kartonból csak a gyerekek nyári ruháinál, dolgozunk, valamint a tőkés üzletfél kifejezett kérésére. A döntés kézenfekvő, hiszen a háziruhákért nem kapott jó árat a gyár. Mégis, több fórumon kérdőre vonták őket; hogy képzelik, csak így, egyszerűen kivonulni a pamutpi- acról?! A tarjániak érve azonban perdöntőnek bizonyult: a jövőben — de már az idén sem — egyetlen veszteséges terméket sem kívánnak eladni I A munkaigényesebb ruhák varrására időben felkészültek. A finomabb kelmék más varrástechnológiát, gyártástechnológiát kívánnak. A gyapjú- és sportszövetek megdolgozása is nehezebb. Tökéletesnek kell lennie a vasalásnak: a salgótarjáni üzemben az utolső szálig kicserélték a régi vasalógépeket a legkorszerűbb Veit berendezésekre. — A pamutot tehát örökre száműzték a felnőtteknek készülő ruhákból? — Nem. Legújabban diszkóruha formájában ajánljuk külföldi piacra. De gyártani csak elfogadható áron fogjuk, s ebben nincs pardon. A GYÁRNAK a gyerekek ruházásában vállalt szerepét komoly díjakkal, elismerésekkel honorálják a piacon. Tavalyi gyermekruha- termelését idén újabb egynyolcaddal növeli, hazai vevőknek kizárólag ezt ajánlja. Egyedül a magyar asszonyok fájlalják, nekik ugyanis csak a tőkéspiacra küldött tételek biztonsági rátartásából jut. Ebből viszont elsősorban megyénkbe — a Nógrád megyei Iparcikk-kiskereskedelmi Vállalattal folytatott tárgyalások eredményeként. Szendi Márta Fémmegmunkálás — váltóárammal Termelési biztonság a mezőgazdaságban Nehéz, de sikeres évet zárt a magyar mezőgazdaság. Termelési értékének növekedése csaknem 5 százalékos, mely — figyelembe véve a körülményeket — kiváló eredménynek mondható. A hideg tavasz, a növények elhúzódó beérése, az őszi betakarítási veszteségek, mind azt bizonyítják, hogy a terméshozamokat az időjárás még most — az egyre korszerűsödő gazdálkodás ellenére — is számottevően befolyásolja. Viszont a felszabadulás óta eltelt évek mást is bizonyítanak. Tapasztalhattuk, hogy az agrárpolitikának bármiféle időjárásnál nagyobb a szerepe. Soha nem felejthetjük el az 50-es évek elhagyott, megműveletlenül maradt százezer hektárjait. Azok az emberek, akik korábban — a földosztás idején is szinte éltek, haltak a földért —, nem látták értelmét erőfeszítéseiknek, a szántásnak, a vetésnek, és egyszerűen elhagyták a földeket. Anyagilag nem voltak érdekelve a termelésben, teljesen bizonytalanná vált maguk és családjuk megélhetése. Sérelmet szenvedett a munkás-paraszt szövetség, a termelés biztonsága, nem láttak jövőt maguk előtt a földművelők. Így súlyos gondok támadtak a termelésben, a lakosság ellátásában, a legelemibb szükségletek kielégítésében. ERÖSÖDÖ BIZALOM Az MSZMP 1956 után az agrárpolitikában is őszintén és következetesen levonta a szükséges tanulságokat. Orvosolták a parasztok jogos sérelmeit; a kötelező, merev begyűjtési rendszert az önkéntes termelési, értékesítési szerződéskötések rendszere váltotta fel. Növekedett a földművelők anyagi érdekeltsége. A megalakuló tsz- ek nagy önállósághoz jutottak és kezdettől fogva az állam megfelelő segítségére támaszkodhattak. A munkásparaszt szövetség új erőre kapott és az egyre erősödő bizalom elősegítette a termelési célkitűzések elérését is. Széleskörűvé vált a mező- gazdaságban a termelési biztonság. Ma már senki sem vitatja, hogy enélkül lehetetlen eredményesen gazdálkodni, nem is beszélve a termelés, fejlesztéséről. Ennek a biztonságnak sok az összetevője. Az első és a legfontosabb az anyagi érdekeltség ösztönző megteremtése. Nélkülözhetetlen, hogy a szorgalmas, hozzáértő termelők, a mezőgazda- sági nagyüzemek, de a háztáji és kisegítő gazdaságok is érezzék, .tapasztalják: kifizetődő a termelés, a bevételek meghaladják a költségeket. Sok mindent meghatároznak a felvásárlási árak, az adórendszer, az állami támogatás rendszere, a termeléshez szükséges anyagok, eszközök árai, Nagy részben ezektől függ, hogy a termelés nyereséges-e, vagy veszteséges. Hatásukat különböző mértékben kedvezően, vagy kedvezőtlenül befolyásolhatják a gazdaságok adottságai, felkészültsége, kezdeményezőkészsége, az emberi igyekezet és szorgalom. Végső soron a terméseredmények sok mindent elárulnak. Mindennél jobban jelzik a helyes agrárpolitika érvényesülésének erejét. A szocialista átszervezés óta eltelt két évtizedben mezőgazdaságunk több mint 70 százalékkal növelte termelését. Világviszonylatban is feltűnő és elismerést érdemlő eredmény. Bizonyítja, hogy a tsz-ek és állami gazdaságok a háztáji és a kisegítő gazdaságok értelmét látták az erőfeszítéseknek és sokat tettek adottságaik minél teljesebb hasznosításáért. KÖLCSÖNÖS ELŐNYÖK A termelés biztonsága egyre inkább érvényesült, a termelők a nagyüzemekben és a kisgazdaságokban egyaránt megtalálták számításukat. A2 járt jobban, aki többet és jobb minőségben termelt. Erősödött az értékesítés biztonsága is. Az önkéntes — kölcsönösen előnyös ■— termelési értékesítési szerződések a tervszerű gazdálkodás legfontosabb tényezőivé fejlődtek. Törvény mondta ki a tsz- ek gazdálkodási önállóságát, így a tsz-ek maguk alakíthatták ki — az adottságaiknak, érdekeiknek leginkább megfelelő — termelési szerkezetüket és törvényes keretek között kiegészítő tevékenységgel is foglalkozhattak. Egyre nagyobb önállóságot kaptak az állami gazdaságok is. Élhettek a mezőgazdasági nagyüzemek az önálló értékesítéssel: közvetlenül a fogyasztóknak, a felhasználóknak adhatták el termékeiket és terményeiket. Nem könnyű feladat, a mintegy 1500 tsz, állami gazdaság és szakszövetkezet, valamint több mint 1,6 millió háztáji és kisegítő gazdaság termelési és értékesítési biztonságának megteremtése, termelési kedvének megőrzése, sőt a növelése. Sok tekintetben nagy köztük a különbség; a talaj minősége, a gépesítés, a kemizálás színvonala, a szakmai felkészültség eltérő. A mezőgazdasági felvásárlási árak viszont a közepes körülmények között gazdálkodó mezőgazdasági nagyüzemek termelési költségeit veszik alapul. Érthetően jobban jár az a gazdaság, melynek a hozamai nagyobbak, a termelési költségei alacsonyabbak a közepesnél. A kedvezőtlen adottságú tsz-ekben, Nógrádban is a hozamok is alacsonyabbak a közepesnél és a költségek is magasabbak. Ezek a különbségek tették szükségessé a kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezetek kiemelt állami támogatását. Ennek formái — az ártámogatás és a fejlesztési támogatás — beváltak. TÁRSADALMI ÉRDEK Ez a támogatás azonban nem képes minden hátrányt ellensúlyozni. Nem véletlen, hogy a veszteséges tsz-ek túlnyomó többsége évről évre a kedvezőtlen adottságú gazdaságok közül került ki. Jelenleg is mintegy 350-re tehető azoknak a tsz-eknek a száma, melyek — elsősorban önhibájukon kívül — nem érnek el akkora nyereséget, • mely számukra biztonságot teremtene, a termelés megfelelő bővítéséhez szükséges lenne. Több mint 1,3 millió hektár földet művelnek meg ezek a gazdaságok, és a termelésükre nagy szükség van. Helyzetük alakulása éppen azért fokozott figyelmet és gondoskodást kíván. A háztáji és a kisegítő gazdaságok termelési biztonsága is elsőrendű fontosságú; ők adják a mezőgazdasági termelés egyharmadát. Ezek a gazdaságok különösen érzékenyek, termelési kedvükre nagyon kell vigyázni. Az elmúlt év is szolgált tapasztalatokkal. A hízott sertések átvételi idejének merev meghatározása, a hizlalás jövedelmezőségének bizonyos mérvű csökkenése azonnal és érezhetően mérsékelte az anyakoca-tartási kedvet. A nemrégiben hozott intézkedéseknek — az átvételi időpontok méltányos rendezésének és a felvásárlási árak emelésének — célja épp az volt, hogy a termelési biztonságot erősítse, a hizlalá- si kedvet növelje. A termelési biztonság és a belőle fakadó termelési kedv tehát sok forrásból táplálkozik. Éppen ezért nagy jelentőségű minden intézkedés, mely á mezőgazdasági termelés feltételeivel kapcsolatos. Az újra módosított, finomított mezőgazdasági szabályozórendszer célja is az, hogy a termelés tervszerű mennyiségi és minőségi növelésére ösztönözzön. Az ma teljesen nyilvánvaló, hogy a termelési biztonság a mezőgazdaságban egész társadalmunk érdekét — a lakosság jobb ellátását, az export növelését — szolgálja. Tóth Benedek Gyarapodunk-e ? Évi háromszázalékos gazdasági növekedés nem valami sok. A reálbér-színvonal nu! laszázalékos „növekedése” pedig egyenesen semmi. A lakossági fogyasztás 7—8 százalékkal emelkedik az elkövetkező öt év alatt. Az egyén, a család számára ez az érzékelési küszöb alatt van. Ilyen körülmények között az emberben mégiscsak felvetődik a kérdés: egyáltalán gyarapodunk-e a következő öt évben? Mert azt olvassa az ember a VI. ötéves tervről szóló nyilatkozatokban, hogy az elért életszínvonalat csupán tartjuk, ám az életkörülmények javulnak. A növekedési ütem kisebb mint korábban, de a fejlődés nagyobb. Ugyanakkor a nemzeti jövedelemnek a beruházásokra, készletnövekedésre fordítható része a korábbj 24—26 százalékról 18—20 százalékra csökken. || A téli hideg napok kiválóan alkalmasak arra, hogy a fagyott talajon az erő- és munkagépek szétszórják a talajerő visszapótlásához szükséges istállótrágyát. A varsányi termelőszövetkezetben kihasználják a munkákhoz szükséges időt. — kulcsár — Hogyan javulhatnak így az életkörülmények? Az egész világon mindenütt egyoldalúan számolják a gazdasági növekedést. Azt nézik, mennyivel nő az egy év alatt előállított új érték, a nemzeti jövedelem, .a nemzeti termék. Azt azonban figyelmen kívül hagyják, hogy mennyivel nő egy év — vagy öt év — alatt a nemzet vagyona. Ha tőlem kérdeznék, mi jellemzi családom, magánháztartásom „növekedési ütemét”, elmondanám, hogy két évvel ezelőtt színes televíziót vettünk, s az idén cseréltük ki a bútorokat az egyik szobában. Még azzal is dicsekedhetnénk, hogy tavaly vettünk egy kis mélyhűtőt, s rátettük a régi hűtőszekrényre. Saját kis növekedési ütemünket jellemezve csak a végén tenném hozzá, mennyivel nőtt az e'múlt években családom jövedelme, s hogyan vitte el ezt a többletet a kiadások növekedése: A nagy család, az állam, az államháztartás pedig azzal kezdi, amivel én végzem: hogy mennyivel nő a nemzeti jövedelem. Mondhatná szebben is, de nem mondja, mert szerény, s számol a körülményekkel. Öt év alatt a termelő állóeszköz-állomány az alacsony felhalmozási arány ellenére is egynegyedével nő. Ha egy gazdaság arra fordítja jövedelmének egy részét, hogy vagyonát gyarapítsa, akkor még nulla növekedés mellett is gazdagszik. Jó lenne a gazdasági növekedésbe azt is beszámítani, hogy öt év alatt hány százalékkal nő a nemzet vagyona, ennek állománya, milyen ütemben nőnek a termelési és a fogyasztási kapacitások. Az életszínvonal mérésénél is figyelembe kellene venni a családok vagyonának gyarapodását, de nem a folyó jövedelem és a folyó fogyasztás adatai helyett, hanem azok mellett. P. O. NÓGRÁD — 1981. január 9., péntek 3
