Nógrád. 1981. január (37. évfolyam. 1-26. szám)
1981-01-06 / 4. szám
Beruházások 1981-ben a Szovjetunióban A Szovjetunió XI. ötéves tervidőszakának beruházási politikáját két fő tendencia jellemzi: az előző években megkezdett beruházások befejezése és a már működő gyárak, üzemek rekonstrukciója, továbbfejlesztése. így az 1981-re előirányzott 140,2 milliárd rubeles beruházási ösz- szeg jelentős hányadát e két célra fordítják, 39 százalékot szánnak például a gyárak gépparkjának modernizálására. A tudományos-műszaki haladás meggyorsításában, a népgazdaság fejlődésének fokozásában, a termékszerkezet javításában fontos szerepet játszó iparágakat — köztük az energetikát, a kohászatot, a gépgyártást, a vegyipart és a közlekedést — az átlagosnál gyorsabb ütemben fejlesztik. Továbbra is gyors ütemben fejlődik a Szovjetunió fűtőanyag- és energetikai komplexuma: a tervek szerint az elektromos energia termelése ez évben eléri az 1335 milliárd kilowattórát —- azaz 3,5 százalékkal haladja meg a tavalyit —, a kőolaj- és gázkon- denzátum-termelés a 610 millió tonnát, a földgáztermelés a 458 milliárd köbmétert, a szénkitermelés pedig a 738 millió tonnát. A XI. ötéves tervidőszakban az ország európai területén elsősorban az atom- és vízi energetikát fejlesztik, s már az idén áramot ad a kurszki atomerőmű két, egyenként félmillió kilowattos turbinája. A keleti körzetekben a vízi erőművek mellett a hőerőművek építése kap hangsúlyt: ebben az évben helyezik üzembe a szajano— susenszkojei vízi erőmű egyik energiablokkját, s az ekibasz- tuzi hőerőmű két, összesen egymillió kilowatt kapacitású egységét. A kőolaj- és földgázkitermelés fokozásával párhuzamosan erőteljesen fejlesztik a vegyipart és az olajvegyésze- tet is. Űj üzemegységeket indítanak be, illetve modem!-, zálják a már működőket többek között a ferganai, a Don- menti, a kemerovói, az acsinszkl és az almaliki vegyipari kombinátot. A hatalmas nyugat-szibériai földgázlelő- helyek készleteinek továbbítására csaknem 2900 kilométernyi gázvezetéket helyeznek üzembe, Urengoj és Torzsok, illetve Punga és Pet- rovszk között. A gépgyártás termékszerkezetének javítása, a nagyobb kapacitású berendezések, az automata és félautomata gépsorok termelésének növelése céljából elsősorban az európai területen — Moszkvában, Le- ningrádban; az Ural térségében, a Volga mentén és Ukrajnában — korszerűsítenek számos gépgyárat. Ennek meggyorsítósóra szakosított építővállalatok létrehozását tervezik. (MTI) Lengyel helyzetkép * Kelemen István, az MTI tudósítója jelenti: Varsó az óév utolsó és az új év első munkanapjain jó ütemű termelésről számoltak be a Lengyelország különböző körzeteiből érkezett jelentések. Mint a Trybuna Ludu hétfői száma is közölte, országszerte az üzemek többségében eredményes munkával járulnak hozzá a piaci ellátás javításához, az exportkötelezettségek teljesítéséhez. A chorzowi vagongyárban például az idén nem csak a Szovjetunió és Bulgária, hanem Irak számára is készítenek önrakodó vasúti teherkocsikat. A bedzini cipőgyárban a napokban helyezték üzembe a Szovjetunióból kapott félautomata gyártósort, amelynek segítségével egy műszak alatt 900 pár férficipőt készítenek. Kairó amerikai pénzt remél Az Egyiptomba irányuló amerikai katonai segélyek nagymérvű növelését fogja javasolni Reagan elnöknek Henry Kissinger, volt amerikai külügyminiszter — adta hírül hétfői számában a kairói A1 Ahram. A félhivatalos egyiptomi lap szerint Reagan leendő külpolitikai tanácsadója, aki a múl hét végén fejezte be egyhetes „magánlátogatását” Egyiptomban, tárgyalásai eredményeképpen arra a következtetésre jutott, hogy Washington számára kedvezőbb, ha a térségben levő „baráti országokban” a rendelkezésre álló katonai létesítmények használatának bővítésére törekszik, ahelyett, hogy csapatainak tartós állomásoztatására rendezkedne be a Közel-Keleten. Egyiptom a Camp David-1 megállapodások aláírása után mintegy ötmilliárd dolláros amerikai katonai segélyre kapott ígéretet a Carter-kor- mányzattól (a hiteleken vásárolt amerikai fegyverzet szállítása már meg is kezdődött), s ellentételként légi és haditengerészeti támaszpontjainak „ideiglenes” használati jogával ruházta fel az Egyesült Államokat. Hasonló „lehetőségeket” biztosít Washingtonnak Szomália is, amelyet Egyiptom — mint Badavi hadügyminiszter a hét végén közölte igen komoly mértékű fegyver- szállítmányokkal és katonai tanácsadókkal segít. Az Egyesült Államok stratégiai érdekeit kiszolgáló két afrikai állam katonai együttműködésének jelentőségével foglalkozik hétfői számának egy másik cikkében a kairói A1 Ahram. A lap Egyiptom „arab elkötelezettségének” jelszavával próbálja igazolni az etiópiai területekre törvénytelenül jogot formáló moga- dishui kormánynak nyújtott egyiptomi katonai támogatóst, s ugyanebből a sajátos nézőpontból elmarasztalja Dél-Je- ment és Líbiát, amiért az 1977—78-as ogadeni fegyveres konfliktus idején elzárkóztak az elől, hogy a területi integritását védelmező Etiópiával szemben az országot megtámadó Szomáliái erőket segítsék. A Garski-ügy Az ellenzékben levő CDU a város parlamentjének soron kívüli összehívását kívánja az úgynevezett Garski-ügy, Nyu- gat-Berlin eddigi legnagyobb pénzügyi botránya miatt. Az év végén kirobban 100 milliós nagyságrendű panama, amelynek „vesztese” elsősorban maga a város, az SPD—FDP szenátusi koalíció számos tagjának személyes felelősségét is felveti. A szenátus az ügy kivizsgálására parlamenti • vizsgálóbizottság alakítását tervezte a képviselőház első idei ülésén, január 23-án. A kereszténydemokraták — akik politikai tőkét remélnek kovácsolni a panamából és egyéb, ugyancsak az év végén kirobbant közpénzekkel is kapcsolatos lakás- és telekbotrányokból — ezt az ügy „altatásának” tekintik, és a vizsgálóbizottság lehető leggyorsabb létrehozását követelik. Dietrich Garski, nyugat- berlini építész egy közel-keleti, részben katonai jellegű építési vállalkozás ürügyén 115 millió márkát sikkasztott el azokból a hitelekből, amelyekért a szenátus hitelbizottsága vállalt kezességet. A botrány megrendítette a szenátus helyzetét, és a nyugatberlini kormányzat átalakítása elkerülhetetlennek látszik. Letartóztatások A Pinochet-rezsim decemberben megkezdett újabb megtorló akcióinak folytatásaként vasárnap a chilei fővárosban 18 személyt tartóztattak le. Ráúiójejentújsek szerint a csendőrség brutális fellépése a santiagói börtön épülete előtt történt, ahol több fogoly felesége a börtönkerítéshez láncolta magát, tiltakozásul a rabok látogatásának megtiltása miatt A jelentések ugyanakkor a nehézségekről is beszámolnak: helyenként és időnként gondok vannak az energiaellátással és változatlanul probléma a szénhiány. A kolektí- vákat továbbra is foglalkoztatja a húsjegyrendszer, amelynek bevezetését eredetileg január 1-re tervezték, de a széles körű társadalmi vita során felmerült számos módosító javaslat nyomán későbbi időpontra halasztották. Ugyancsak közérdekű téma a szabad szombatok kérdése. Ezzel kapcsolatban a PAP-hírügynök- ség kommentárja nyomán több lap is emlékeztet rá, hogy aligha lehetséges a szabad szombatok számát „egyik pillanatról a másikra” 16-ról 52-re emelni. A lengyel gazdaság jelenlegi helyzetében ez különösen irreálisnak tűnik. Mint a fémipari dolgozók ágazati szakszervezetének kongresszusán elmondták: ha minden szombatot szabaddá tennének, akkor ez egyedül a gépiparban éves szinten 28 milliárd zloty értékű veszteséget jelentene a népgazdaságnak. A Trybuna Ludu is hosz- szabb cikkben foglalkozik a szabad szombatok történetével és emlékeztet arra,, hogy a világ más országaiban a szabad szombatok bevezetését hosszas előkészítő folyamat előzte meg. A kérdésről tehát folytatódik az eszmecsere. Ami január hónapot illeti, hivatalosan három szabad szombat mellett döntöttek. Rekordösszeg katonai célokra A túszügy: második front Az irániak huszonnégy milliárd dollár „letétet” kértek Washingtontól a túszok szabadon bocsátásáért, a távozó Carter-kabinet viszont ennek csak felét ajánlotta fel. Komor háttérzeneként felmorajlott Ronald Reagan megválasztott elnök vezérkara is, emlékeztetve minden érdekeltet arra, hogy a Fehér Ház mostani lakójával csak január 16-ig lehet tárgyalni. Utána már az új elnök következik, új alapállással, új — esetleg „talán katonai” — elemekkel. Körülbelül így lehetne összefoglalni a választ arra a világszerte ingerült-kétségbeesetten feltett kérdésre, hogyan is áll most, 1981 első napjaiban a túszügy. A szembenálló felek kártyáiba változatlanul nehéz belátni. Mégis jogosnak tűnik azok gyanúja, akik szerint Teherán az első komoly lehetőséget akkor szalasztotta el, amikor világossá tette, hogy Carter számára a rendezés már nem jelenthet választási sikert. Az is valószínű, hogy Reagan, akit az üggyel kapcsolatban semmilyen belpolitikai tehertétel nem, nyom, valószínűleg valóban más, Teherán számára alighanem kedvezőtlenebb feltételekkel — és hangnemben — kezd hozzá a tárgyalásokhoz. Az AP amerikai és az AFP francia hírügynökségnek a legutóbbi órákban érkezett jelentése ráadásul új elemmel bonyolítja az amúgy is összekuszált ügyet. Bizonyos jelek arra mutatnak, hogy a Baniszadr köztársasági elnök és a Radzsai miniszterelnök, valamint a vele szövetséges vallási vezetők (elsősorban Montazeri ajatollah) között dúló hatalmi harcban éppen a túszügy válik afféle „második fronttá”. Az „első front” ebben a küzdelemben eddig az Irakkal vívott háború kérdése volt. Montazeriék azzal vádolták a fronton tartózkodó, a főparancsnoki tisztet betöltő Baniszadrt, hogy miatta késik Irán „ellentámadása”. Az elnök válaszában kijelentette: „mindez olyan emberek rágalma, akik nem értenek a hadviseléshez”. Baniszadr lapja, az Engelab Iszlami hétfőn egészen odáig ment — és ez iráni közegben különösen jelentős —, hogy teljesen megkérdőjelezi a túszejtés értelmét. A cikk szerint az ügy nehezítette Irán nemzetközi helyzetét, most pedig a túszok bíróság elé állítása és esetleges elítélése „csak ürügyül szolgálhatna bármilyen amerikai lépéshez”... Mindazoknak tehát, akiket bármilyen szempontból komolyan foglalkoztat Irán jövője, fel kell készülniök arra, hogy a bazár által támogatott elnök és a vallási tábor küzdelmében a túszügy a közeljövőben még nagyobb szerepet kaphat. Harmat Endre 2 NÓGRAD - 1981. január 6., kedd Rekorddal készül búcsúzni hivatalától a január 20-án leköszönő amerikai Carter- kormányzat. A The Washington Post közlése szerint a Car- ter-kormány elkészítette az 1982-es pénzügyi évre szóló katonai költségvetési tervet. Ez 25 milliárd dollárral múl- je felül az idei, a szeptember 30-ig érvényben levő költség-, vetést — összege 196,4 milliárd dollár. A hatalmas méretűvé duzzasztott katonai kiadásokat az Egyesült Államok stratégiai fegyverkészletének — földi, víz alatti és légi indítóállású interkontinentális rakéták — „korszerűsítésére” fordítják. Nagy összegeket emészt fel a robotrepülőgépek, új harci repülőgépek, hadihajók, harckocsik és egyéb fegyverzetek kifejlesztése. Tervbe vették a legújabb — lézeres és kozmikus — fegyverrendszerek kidolgozását is. Ugyancsak dollármilliókat költenek az elsősorban a közel- és közép-keleten végrehajtandó katonai intervenciós akciókra létrehozandó „gyorshadtestre”. Ha az új amerikai kormányzat is követi a háborús „héják” csillapíthatatlan étvágya kielégítésének vonalát, s évente 7 százalékkal növeli a katonai kiadások összegét, ez 1986-ra el fogja érni a 376 milliárd dollárt. A The Washington Post közlése a katonai költségek mérhetetlen fokozását célzó tervről újabb bizonyítéka annak, hol keresendő a békét és a népek függetlenségét fenyegető veszély valódi forrása — állapítja meg végezetül a TASZSZ kommentárja. (MTI) ^ n » > I Gyűrűzik a japán fegyverügylet Japánban tovább gyűrűzik a fegyverkereskedelmi botrány. A sajtó hétfőn bizonyítékokat hozott nyilvánosságra arról, hogy az eddig leleplezett cégeken kívül egy másik vállalat is ágyúalkatrészeket szállított Dél-Koreának. A fegyverexport állami tilalmának megszegésével ez alkalommal a Fujisawa városban levő Kanto Tokusu Szeiko üzemet vádolják. Titokban készült gyártmányai szintén a Hotta Hagane kereskedelmi vállalkozás útján jutottak el Szöulba. A japán—dél koreai fegyverkereskedelem újabb fényeinek napvilágra kerülése mellett azonban a közvéleményt egy olyan ügy is foglalkoztatja, amely fényt derít a japán szélsőjobb és a szöuli hadsereg együttműködésére. Mint az Akahata, a Japán Kommunista Párt lapja jelentette, egy kommunistaellenes japán nacionalista csoportosulás aktivistái a közelmúltban fegyveres kiképzésen vettek részt Dél-Koreá- ban. (MTI) A szovjet—amerikai kapcsolatok jövője Szembenéz-e Reagan a realitásokkal? Nincs sok idő már hátra az új amerikai elnök hivatalba lépéséig. A két nagyhatalom viszonya az új, republikánus kormányzat alatt is a világpolitika döntő tényezője marad. Erről, a szovjet—amerikai kapcsolatok kilátásairól adott interjút a Központi Sajtószolgálat kiküldött munkatársának Moszkvában Pavel Te- rentyevics Podlesznij kandidátus, az Egyesült Államok és Kanada Kutató Intézet szakértője. — Először is hadd állapítsam meg — mondta —, hogy most még nehéz a szovjet— amerikai kapcsolatok jövőjének felvázolása. Az USA-ban átmeneti időszak van: az új — hivatalba nem lépett — adminisztráció várható külpolitikájáról beszélni, konkrét vonatkozásban, bonyolult dolog lenne. A Reagan-kabi- net általános vonásaira nagyjából már következtethetünk, de a külpolitikában épp a konkrét tények számítanak. Egyelőre kevés tényt tudunk az új elnökről, főleg arról, hogy elnökként mit tesz majd? Hiszen egy jelölt tettei nem azonosak a későbbi elnökével, s a kortesjelszavak sem válnak automatikusan elnöki döntéssé. Érdemi értékelésre tehát csak a beiktatás után kerülhet sor. ISMERETLEN TÉNYEZŐK .— Lényeges fordulat is elképzelhető tehát szovjet vélemény szerint Reagan jelölti és élnöki személyisége közt? — Lényeges nem, de félrevezető volna csak eddigi kijelentéseiből ítélni. A másik, ma még ismeretlen tényező a tanácsadógárda és a kabinet összetételének hatása. A Reagant körülvevő emberek befolyása döntő lehet.. Beszélhe-:. tünk persze az USA-ban kialakult általános hangulatról, ami az ország jövendő politikájára minden bizonnyal erősen hat majd, s ami tükröződött már Reagan megválasztásában is. A konzervatív erők térhódítására gondolok, bár nem ítélhető meg, hogy mennyire végleges és határozott ez áz eltolódás, .s .hogy mennyire játszott benne szerepet a-” Garter politikájával szembeni elégedetlenség. — A szovjet vezetésnek az átmeneti időszak bizonytalanságai ellenére most kell felkészülnie az új kormányzattal fenntartott kapcsolatok alakítására. » — Hogyne, csakúgy mint minden más országnak. Számításba kell venni az USA- ban létrejött új nemzeti egyetértést: jelenleg például nincs olyan vezető csoport egyik pártban sem, amely ne fogadná el a fokozott fegyverkezés elvét. A vita legfeljebb a katonai kiadások növelésének méretéről folyik. Arról, hogy évi 5—7—10 szát zalékkal, vagy esetleg még nagyobb arányban emeljék-e a hadiköltségvetést, valamint hogy mely fegyvernemet részesítenek előnyben. Igaz, ezek a „részletek” fontosak lehetnek — választ viszont csak az első költségvetési tervezet ismeretében, tehát a jövő év közepén kapunk. A fegyverkezési döntést nyilvánvalóan befolyásolja majd az amerikai gazdaság helyzetének alakulása. JELSZÓ ÉS PARANCS — De az irányzat nyilvánvaló: az USA-ban a katonai célokra fordított milliárdok növelésén túl az általános külpolitikai fellépés keményítősét hirdetik... — Kétségtelenül. De ez csak konkrét lépések nyomán válik értékelhetővé. A „küldjük oda a tengerészgyalogosokat!” lehet jelszó, de ha ilyen parancsot kell kiadni, már más a helyzet. A fegyveres amerikai beavatkozás lehetősége nőtt, de bekövetkezése vagy végrehajthatósága Terroristák A „Vörös Brigádok” olasz terrorszervezet vasárnap „halálra ítélte” a december 12- én elrabolt Giovanni d’Urso főbírót. A szervezet az II Mes- saggero római napilapnak vasárnap este eljuttatott (nyolcadik) kommünikéjében jelezte, hogy az ítélet végreteljesen a világpolitikai eseJ mények függvénye. — Vizsgáljunk meg akkor két olyan témát, ahol a Reagan-kormányzat előreláható- lag változásra törekszik. Az egyik a SALT-egyezmény újratárgyalásának szándéka. — Tisztában vagyunk azzal, hogy Reaganék nem tesznek semmilyen erőfeszítést azért, hogy a szerződést jelenlegi formájában törvénybe iktassák. A legfontosabb kérdés most az, hogy milyen módosítási javaslatokat akarnak előterjeszteni. A Szovjetunió álláspontja világos. Ah—'y az* Leonyid Brezsnyev a közelmúltban kifejtette: célunk a fegyverzetellenőrzési folyamat fenntartása. Nem lehet szó az amerikai héják által sugallt teljes felülvizsgálatról, de készen állunk minden konstruktív párbeszédre. A konkrét válasz persze csak a hivatalos amerikai kezdeményezés után születhet meg. A HOLTPONT VESZÉLYE — Biztosra vehető, hogy Reagan elődjénél erősebb formában igyekszik a különböző külpolitikai témák összekapcsolásának, az úgynevezett „linkage-elvnek” az alkalmazására. — Nos, különbséget kell tennünk a „linkage-” különböző típusai között. Ameny- nyiben egy adott témakörön belüli kérdéscsoportok szem- beállításáról van szó, a „linkage” a politikai eszköztár természetes, elfogadott eleme. Erre legjobb példa épp maga a SALT—II, amelynek kompromisszumai — mert hisz minden ilyen szerződéshez kölcsönös engedményekre van szükség — kemény, hosszú tárgyalás során alakultak ki. Az a fajta összekapcsolás azonban, amely a világpolitika egymástól távoleső területeit érinti, s amelyet már Carter is próbált alkalmazni a ratifikálás fejében, egész más. Valamely adott szférában szükséges lépésnek a gyorsan változó nemzetközi helyzethez, más térségek problémáihoz kötése — az bizony könnyen holtponthoz vezethet. — A szovjet vezetők kö-j zelmúltban mondott beszédei-- ben, nyilatkozataiban a szovjet—amerikai kapcsolatok alakulásáról hangsúlyozottan szerepelt, hogy a két ország viszonyának javulása csak akkor remélhető, ha az Egyesült Államok realista politikát folytat. Mi történik akkor, ha áz USA kitart az erőfölény visszaszerzését célzó irányvonal mellett? — Véleményem szerint Reagan kénytelen lesz elfogadni a realitásokat. Az erőfölény megszerzéséről köny- nyebb a választási gyűlésen beszélni, mint a kapcsolatok további romlásához vezető döntést elnöki felelősséggel meghozni. Előbb-utóbb az új adminisztrációnak is fel kell ismernie a világ bonyolultságát, egy-egy elhatározás mesz- szemenő következményeit. Az a kérdés, hogy mikor következik be ez a felismerés! Mennyi időbe telik, míg Reaganék szembenéznek a realitással? Egy év? Két év? Vagy még több? A legveszélyesebbnek azt érzem, hogy mi történik ez alatt az idő alatt. Hiszen például a fegyverkezési spirál új szakasza túlhaladottá tehet bizonyos korlátozási szándékokat. így a múltban elért eredmények maradékai is megsemmisülhetnek. Nem látható előre, hogy milyen hosszú lesz ez az időszak, de az biztos, hogyha a katonai erőfölény megszerzése marad az amerikaiak célkitűzése, akkor az enyhülés óhatatlanul háttérbe szorul. Szegő Gábor rrfeltételei" hajtását csak akkor függeszti fel, ha az összes olasz hírközlő szervek — a jelentősebb lapok, a televízió és a rádió — teljes egészében ismertetik a szervezet Traniban és Palimban bebörtönzött tagjainak nyilatkozatait
