Nógrád. 1981. január (37. évfolyam. 1-26. szám)

1981-01-05 / 3. szám

A kicsiknek valóf megoldotok, a nagyobbak számára folyik a kísérlef Bébiétel és társai Á bejáratnál fertőtlenítő folyadékkal átitatott habfehér köpeny és sapka dukál. A Kecskeméti Konzervgyár va­donatúj bébiételüzemében már két műszakban folyik a termelés — Amit lát — mondja ka­lauzom, dr. Kovács Katalin üzemvezető —, a nőpolitikái határozatok szellemében va­lósult meg. jelentős állami támogatással. — Az új magyar bébiétel nem szolgai utánzata a kül­földi termékeknek, és csep­pet sem hasonlít a hazai elő­dökhöz. Hogy születik egy-egy ilyen fontos cikk? — összeszedtünk minden fellelhető régi receptet, kül­földieket is, már amennyire lehetett, mert a gyárak szi­gorúan őrzik titkukat. Azt azonban meg tudtuk állapí­tani, hogy mit, mivel társí­tanak. Tanulmányoztuk az orvosi előírásokat, komoly ku­tatásokat folytattunk. És el ne felejtsem: segítséget kap­tunk a megyei kórház csecse­mő- és gyermekosztályának orvoskollektívájától. EGYELŐRE 29-FÉLE Termel az üzem. Forgó Er­zsébet műszakvezető minden részfeladatot ismertet: 15 ezer üveget tölt és csoma­gol a gépsor óránként. Most éppen sütőtök érkezik ötkilos üvegekben, tavalyi ter­mék, — ennek érnie kell, mi­előtt bébiétellé alakítanák. Három szippantófej alá ha­ladnak az üvegek, látványos minden művelet, párhuzamo­san halad az üzemben a „körítés”, valamint a „feltét”, aztán a sokat tudó gépsorok találkoznak, keverés, aprítás, főzés, légtelenítés, végleges hőkezelés. — Szeretnénk mielőbb pi­acra lépni mind a 29-Téle bébiételünkkel — mondja dr. Kovács Katalin. — Kivétel nélkül valaniennyi diétás ételként is felfogható, így aztán valószínűleg népszerű lesz az időskorúak,, diétára fogottak körében is. Áz Or­szágos Műszaki Fejlesztési Bizottság hdzzásegítette a gyárat egy olyan berendezés­hez, amely alkalmas arra, hogy kis űrtartalommal a technikai folyamat minden lé­pését végigcsináljuk. E be­rendezés módot ad rá, hogy a már elfogadott 29 terméken túl, újabbakat állítsunk majd elő. Gazdag választék a polcokon a keresett bébiételekből. NAGY VÁLTOZÁS A KISBABAÉTKEZÉSBEN Az Egészségügyi Miniszté­riumban dr Öry Imre fő­osztályvezetőtől arról érdek­lődünk, miként fogadták' az orvosok és az egészségügyve­zetői a hazai gyártást. — A kósza híresztelések el­lenére messzemenően támo­gatták — mondja a főosz­tályvezető. — Hiszen ez egy­beesik a népesedéspolitikai határozatban foglaltakkal, a korszerű csecsemőtáplálkozás elősegítésével, és tehermente­síti a nőket. Az viszont igaz, hogy az orvosok nem fogad­ták kitörő örömmel a kül­földi bébiételeket, mert nem jók. Díszes a csomagolás, ez igaz. De sok bennük a szén­hidrát, valamennyi édes, te­hát a kisbaba szívesen eszi. Sok vita volt a hazai gyártás előkészítése folyamán erről. Amikor a fejlesztési program megszületett, rossz volt a zöldségellátás, azóta kor­mányprogram fejlesztette. Akkor, túlzás nélkül mondha­tom, • életmentő volt az ötlet: legyen zöldség-alapanyagú bé­biétel. A gyümölcs jobb nyer­sen, a főzelék nem. Van tehát létjogosultságuk nagyon is az új ételeknek. Egyik sem táp­szer, hanem ami a legfonto­sabb : konzervpüré. Dr. Vörösházy Endre, a budapesti FÜSZÉRT keres­kedelmi igazgatója elmondja, hogy eddig 11-féle terméket kaptak, jó néhány áruház és kisebb üzlet már kínálja a Kecskeméti Konzervgyár bé­biételeit. A tapasztalatok sze­rint fővárosiak, vidékiek egyaránt keresik, több is fogyna, ha volna, PÉLDÁUL GYORSAN OLDÖDÖ REGGELI- ITAL-POROK Dr. Sánta Istvánná, a ké­miai tudományok kandidátu­sa jeles ismerője a hazai bé­biételgyártás előzményeinek, hiszen az OMFB-ben az élel­miszeripar műszaki fejlesz­tésével foglalkozik. — A mostani tervidőszak társadalmi vitájában szóba került a hazai előállítás, mert ahogy több lett a gyerek, ug­rásszerűen emelkedett a tőkés­import. Drága volt és nem megfelelő. A tervhivatal, a MÉM és minden érdekelt na­gyon támogatta a fejlesztést, az orvosok szerint a magyar készítményben sok oljjpn ösz- szetevő van, amihez télen nem lehet hozzájutni. És ami leg­alább ilyen fontos: a gyer­mekgondozási segélynek nem az a célja, hogy az édes­anyák a konyhában töltsék el minden idejüket. Ellenkezőleg, arra hivatott, hogy többet foglalkozhassanak a kisgyer­mekükkel. — De tudjuk, az új készít­mény csak egy—másfél éves korig jó. , — Igen. Ezért foglalkoznak darabos ételek receptjének kikísérletezésével is. Válto­zatlanul megoldatlan a pely- hesített gyermekételek hazai gyártása, holott nyersanyag ehhez is volna. Ügy gondol­juk, hogy a tejipar, más iparágak bevonásával ered­ményesen folytathatná si­keres gyártmányfejlesztési programját. Aztán célszerű lenne különféle gyorsan ol­dódó reggeliital-porok hazai előállítására is törekedni. Az OMFB támogat is egy ilyen kutatást a Magyar Édesipari Vállalatnál. Fejér Gyula Emlékek és remények A faültető erdész Az erdőket járó, a termé­szet apró rezdüléseit is figye­lő, szemmel tartó. nyugodt, kiegyensúlyozott ember. Ke­vés beszédű, ritkán mosolygó. Ám szavának súlya és hitele van. Meggondoltsága koránt­sem zárkózottságot takar. Ami­kor fölmelegszik, szeme vidá­man csillog, beszél fákról, a bennünket körülvevő világ­ról. Ilyenkor szinte megfiata­lodik, feloldódik. Az ő világa a hegyeket, dombokat koro­náz^ erdők, a lombok, a bok­rok. A tölgyesek, a- bükkösök, a fenyvesek. — Huszonöt esztendeje fo­gott meg az erdő. Akkoriban favágóként kezdtem, ma az erdőgazdaság salgói kerületé­nek vezető erdésze vagyok. Naponta járom az erdőt. El­indulok reggel hat, félhétkor. Aztán azzal búcsúzom a fele­ségemtől: „Anyukám, vacsora előtt mindig itthon leszek...” Hamar elszaladt az esztendő. Mondhatnám úgy is, munká­val telt. Amire a legszíveseb­ben emlékszem, az a tavaszi fatelepítés. Mi is lenne egy erdésznek nagyobb öröm, mint a faültetés? A salgói vár környékén tíz hektáron ültetünk csemetéket. Erdei­fenyőt, tölgyet, lucfenyőt. Nyolcvanezer darabot. Gyak­ran arra járok és ahogy elné­zem, megfogantak a fácskák. Jó tizenöt év múlva erdő lesz belőle. A nyáron pihenőpado­kat, szalonnasütőhelyeket ál­lítottunk fel. Leljék örömü­ket a kirándulók. A családom­mal csendesen, nyugodtan élünk. Somoskőújfaluban épí­tettünk házat. Dolgozgattunk rajta, gondolom jövőre is akad barkácsolnivaló. A feleségem mindig szid, hogy nekem előbbre való két fa az erdő­ben, mint a kerítés festése. Csitítgatom, de érzem, igaza van. Két fiam van, a na­gyobbik — mezőgazdasági szakközépiskolás — már ve­lem járja az erdőt, ha teheti.’ A kisebb általános iskolás. Egyetlen szórakozásom, a te­levízió mellett a vadászat. Arra büszke vagyok, hogy si­került puskavégre kapnom egy bronzérmes őzbakot. Min- • dent összevetve jó évet zár­tam. Ha mérleget készítenék, úgy modanám, a tartozik és a követel oldal egyensúlyban van. A becsülettel végzett munka tudatában azt tartom, vagy szívvel-lélekkel helytáll­ni, vagy sehogy. Kaptam fize­tésemelést, jutalom is csur- rant-cseppent. Tiz éve mun­kásőr vagyok. A szolgálat tel­jesítéséért megyeparancsnoki dicséretben részesítettek. Ezt komoly elismerésnek érzem: Amikor szilveszter éjjelén koccintottunk a pezsgővel, hoz­zágondoltuk : „Soha rosszabb esztendőt!” Mellettünk egy vázában fe-’ nyőgally tobozzal. Az állandó­ság jelképe. Méltónak érzem Konecsny Mihályhoz, a faül­tető erdészhez. Mert, aki fát ültet, a jövőt alakítja. (CSC) „Vizes év” Nográdkövesden A nógrádkövesdi mozgalmi ház előtt, amelyben az ifjú­sági klub is működik, fiata­lok csoportja vár a zene kez­detére. Ök javasolják, hogy év végi, idei évre tekintő nyi­latkozatra dr. Gerecsei Bá- lintné tanácstagot kérjük meg. A szolgálati lakás is kö­zelesik a mozgalmi házhoz, és szerencsére a tanácstagot is otthon találjuk. Milyen volt a letelt esztendő, mi­lyen lesz a következő, az új év, mit vár személy szerint és tanácstagként is 1981-től? — A legnagyobb eredmény­nek tekintjük, valamennyi­en, hogy a vízműtársulás lét­rejött a közeli múltban. De még azt megelőzően a bi­zony cseppet sem olcsó víz- bevezetés megszavazásában azt, hogy az érintettek több mint 72 százaléka a társulás MHSZ-hírek a pásztói járásból Mintegy 26 ezer forint ér­tékű társadalmi munkával az MHSZ . aktivistái felújítot­ták a pásztói lövész- és terü­leti tartalékosklub helyisé­gét. A munka irányításában és szervezésében GortVa Já­nos, a kőművesmunkában, Franciszti György kisiparos és Kriston Ferenc, míg a vil­lanyszerelésben Pála Tibor kisiparos és Csörsz Attila vett részt kiemelkedő lelkiisme­retességgel. * A szurdokpüspöki tanács egy régi, használaton kívüli lakóépületet, valamint a fel­újításhoz szükséges anyago­kat, nyílászáró szerkezete­ket biztosított a helyi MHSZ lövészklub számára. A több mint tízezer forint értékű felújítási munkát a klubta­gok vállalták. * Fedett tüzelőállásokat ala­kítanak ki Jobbágjdban a lö­vészklub lőterén. A helyi ta­nács építőanyaggal segíti a lőtér gyarapítását, hozzájá­rulva a hazafias nevelő munka lehetőségeinek bő­vítéséhez. Egy fagyos februári regge­len a két falusi, Guglielmo és Roberto szülővárosukból, Brianzábó! ünnepélyesen megérkezett Milánóba. Ez a történelem fényében teljesen mellékes tény, említést sem érdemelne, még igaz volta el­lenére sem, ha . Guglielmo nem hozott volna magával egy hatalmas, Pippo névre hallgató kakast, azzal a szán­dékkal, hogy eladja, míg Ró­berténak néhány elintézniva­lója volt. És csak az óriás­tollas jelenléte miatt beszé­lünk a megérkezés ünnepélyes­ségéről. Olyan hideg volt, hogy azt sarkvidékinek nevezni olyan, mintha melegnek mondanánk. A várost vastag hótakaró lep­te be, amit hómunkások hada halmozott fel a járdák men­tén. A hómunkások kabátban, kesztyűben — néhányan szemüveggel — olyanok vol­tak, mint a szabadművésze­tek munka nélküli művelői, akikre az éjjel — mint a rossz idő mannája — hullott az égből a lehetőség, hogy ebédre- és vacsoráravalót ke­ressenek maguknak fárasztó munkával, amit a meggémbe- redett lakosság szeme előtt végeztek szemérmes pirulás­sal, elfojtva a lapáttal szem­beni természetes utálkozást, mint aki a tollal nagyobb meghittségben van. így aztán hőseink, figyelem­be véve az utak járhatósági állapotát, mielőtt dolgaik után láttak volna, elhatározták, hogy megpihennek egy kocs­mában a tizennyolcadik szá­zadi filantrópról, Danteóról el­nevezett tér közelében. Itt nekiláttak inni újdonsült cim­Á HIDEG bórák társaságában, s hódolva annak az igencsak elterjedt nézetnek, hogy semmivel sem lehet jobban védekezni az éghajlat zordsága ellen, mint egy pohár jó borral. Ahol is poháron, a fent nevezett fo­lyadékból pár liter értendő. Ekkor az történt, hogy egy- egy pohár között megemelke­dett a hangulat, és valaki el­kiáltotta magát: — Hát Pippóra nem gondol senki? Neki is védekeznie kell a hideg ellen. — Bort Pippónak! tóttá mind. kiál­És szolgálatkészen hozzá­fogtak, hogy .erőszakkal meg­itassák a kakast. Lévén, hogy Pippo abszti- nens volt, egyesült erővel fá­radoztak azon, hogy' meggyőz­zék, és egy kortyot elfogadtas­sanak vele, s eközben egy egész üveggel öntöttek rá ab­ból a nedűből. A zuhany alatt tiltakozása jeléül, amely ki tudja, hány embert boldoggá tett volna, a kakas csuklani kezdett. Megijedvén a cimbo­rák, azt javasolták a bánatos Guglielmónak, hogy tegye a kakast száradni az égő kály­hára. Pippo azonban száradás helyett verdesni, majd üteme­sen ugrálni kezdett egyfajta .charlestont járva, aztán füs­tölni, de úgy, hogy az nem jósolt semmi jót. Végül moz­dulatlap maradt, méghozzá egy olyan dermedtségben, ami jogos aggodalmat keltett min­denkiben, aki szerette a józan állatot, kiváltképp a tulajdo­nosában. Le is vette, a kályhá­ról, megrázta, vizsgálgatta, és meggyőződött a keserű való­ságról: Pippo kinyiffant. Egek, nyíljatok meg! A bor ködén át Guglielmóban vilá­gosság gyulladt, megérteni vélte, hogy barátai tanácsát —, hogy a kakast az égő kály­hára tegyék — nem a szár­nyas javának őszinte óhaja diktálta. A felismerés okán öklét rázta, és rugdosott a kö- rülállók felé, azzal vádolván őket, hogy szerencsétlen gyógymódjukkal a megboldo­gult állat halálát okozták. Ezt követően odacsődültek a ki­múlt állat köré, és olyan pa­tái ia kerekedett, amelyhez ké­pest a madridi kakasviadal csekélység. Röpködtek a tol­lak mindenfelé, mint táma­dásra indult rohamlövészek lövedékei. Még poharak és székek is röpültek. Közbelépett a kocsmáros, aki sokat küszködött, hogy lecsillapítsa a veszekedőket. De végül sikerült egy meg­egyezés révén, mely szerint Pippónak, a barátok költsé­gén, ünnepélyes gyászszertar­tást rendeltek el. Gászszertar- tást, amelyet a konyhában, egy serpenyőben kellett elvé­gezni, krumpli és beszédek kíséretében és egy folyónyi... — Könnyben! — mondaná­tok. Majdnem: Lacrima Christi nevű folyójábán. Achille Campanile (Bangó Beáta fordítása) létrehozása, a mintegy tizen­hétezer forint költség válla­lása mellett döntött! Sok kí­sérletezés, vízkeresés, terve­zési gond nehezítette eddig a kövesdi jó ivóvíz megszerzé­sét. Nemrégiben aztán, igazán megnyugtató megoldásként, három megfelelő hozamú kút kijelölésével gyakorlatilag el­dőlt — ha a kövesdiek is akarják és a segítség is megJ lesz, na és a határidőket is tartani tudják a szakembe­rek, akkor belátható időn be­lül mégiscsak lesz jó vize a községnek, A mi családunkat személy szerint nem érinti ugyan a kérdés, mivel itt a rendelő­ben és a szolgálati lakásban mindig is volt megfelelő Ví?, de ami tanácstagként szá­momra nagyon meggyőző volt — az a körzetemhez tartozó Madách utcai fiatal csalá­dok, a zömében új házak la­kóinak nagyon aktív kapcso­lódása az ügyhöz. És az a tény, hogy még azok is vál­lalták ’ a társulást, akiknek pedig korábban kialakított ’ kis „házi” vízmüvük van. A társulás létrejött, az idei esz­tendő a kövesdi víz megszer­zésében „zöld utat” mutat. Ennek örülünk a legjobban, és azt várjuk, hogy mielőbb a házakba kerüljön a szé- csénkei völgyben talált egész­séges, tiszta víz! (tpl) Tenni másokért Patakfalvi Géza • plébános, immár több mint három év­tizede él Karancskesziben. Édesapjáék tizenegyen voltak testvérek, nagyapja Zólyom­ból került vasesztergályosnak Salgótarjánba. — Mit is mondhatnék 1980- ról? Engem rendkívül megle­pett a hazai események kö­zött, amit a harminceszten­dős békemozgalom iránt a legkülönbözőbb politikai és társadalmi szervek tanúsítot­tak. Értékelték a megtett utat. Ez megtisztelés számunkra is. Mert a békéért, a megérté­sért, az emberi boldogságért nem csak érdemes, hanem szükséges is tenni. Ami pe­dig a nemzetközi helyzetet il­leti: büszkék vagyunk arra, hogy anyaszentegyházunk képviselői most is ott vannak Madridban, ahol Európa biz­tonságáról, végső soron a vi­lág békéjéről tárgyalnak. Vall­juk: a szellemi haladás, er­kölcsi értékrend, a tudomá­nyos fejlődés csak, és kizáró­lagosan a béke által megte­remtett körülmények között lehetséges, mert Inter arma silent musae, vagyis fegyve­rek közt hallgat minden mú-i zsa! — Amit még elmondanék 1981-ről... Vágyam az egy­más iránti tökéletes felelős-^ ségérzet megteremtése. Vagy­is, Te tartozol nekem be­csülettel, emberséggel, tiszte­lettel, de ugyanezzel tarto­zom Én is neked! Ezt hirde­tem a szószéken, ezt a köz­életben. Magánéletben? Min­dig többet tudjak tenni má­sokért. .. (so) NÓGRÁD — 1981. január 5., hétfő

Next

/
Thumbnails
Contents