Nógrád. 1981. január (37. évfolyam. 1-26. szám)

1981-01-05 / 3. szám

Nagy ígéret volt Kondor György születésének 60. évfordulójára Fájdalmasan rövid életút, mindössze 24 esztendő adatott neki teljes sorsként, jószerivel annyi sem, mint amennyi ma, a művészi útnak induláshoz szükséges. Különös dolog le­írni: Kondor György, a rend­kívül tehetséges, mártír fes­tőművész még csak most len­le 60 éves. Tragikus sorsa összefonódik azzal a korral, amelyről Radnóti így írt Dé- si Huber Istvánt sirató versé­ben: „Ember vigyázz, figyeld meg jól világod (ez volt a múlt, emez a vad jelen, —) hordozd szívedben. Éld e rossz világot (és mindig tudd, hogy mit kell tenned • érte,) hogy más legyen.” Kondor György 1921. janu­ár 5-én született, s életútja úgy alakult, hogy gyerekfej­jel már egy óbudai gyár tex­tiltervező gyakornokaként tartotta fenn magát. Közben szorgalommal és tudásvággyal tanult. Tizenöt esztendősen Vaszary János növendékeként részt vett a Nemzeti Szalon 1936-os tárlatán. Ekkor kap­csolódott be a munkásmozga­lomba. Tagja lett a Szociálde­mokrata Pártnak és részt vál­lalt az Országos Ifjúsági Bi­zottság szervező munkájában. Az illegális Kommunista Pártba’Goldman György ha­tására kapcsolódott be. Poli­tikai és agitatív tevékenysé­ge mellett látogatta a Szoci­alista Képzőművészek Cso­portjának összejöveteleit, majd annak megszűnése után 1940-ben, Nolipa István Pál­lal és Kania Istvánnal egyik kezdeményezője a csoport új­jászervezésének. Az 1942-ben rendezett és hamarosan betiltott Szabadság és Nép kiállítás után letar­tóztatják és államellenes iz­gatás vádjával háromévi fegyházra ítélik, majd Dacha- uba hurcolják. A tehetséget tudjuk, nem az osztályhelyzet határozza meg, de tartalmát és irányát már igen. Kondor György művészéténél? értékét sem a sors adja: a művészi érték te­szi sorsát még izgalmasabbá. Már első próbálkozásai között is találunk olyan munkát, mint a Kiáltók című linómet­szete, amely az erőteljes gra­fikai megfogalmazáson túl pontos, világos tartalmi kife­jezésre is törekszik. Tizenki­lenc és huszonévesen már önarckép olyan, festőileg is érett mű­vek születnek keze alatt, mint a Vasút mentén, melyen a ne­héz, sötét, vasúti fölüljáró mö­gött az egymáshoz zsúfolódó külvárosi házak nem csupán egy adott tájat jellemeznek, hanem egy társadalmi osztály életének, létezésének színterét. Még határozottabban fogal­mazódik , meg ez a gondolát legismertebb képein, az 1940- es Gondolkodóban, s az 1941- ben készült Hajnal a vonaton című munkáján. A monumen­tális hatású szénrajzon már osztálytartalmat hordoz a helyszín, és típust a törődött. elgyötört munkásasszony és társa. Ezután a kinti világot már csak emlékezetből festi. Meg­rendítő egy 1943-ból való ké­pének címe: Tájkép emléke­zetből vagy „Cellaablak-pers- pektívából.” Ami még marad, az a börtön világa, az udva­ron dolgozó munkaszolgála­tosok, a foglyok sétája, a ba­rát, Goldman György börtön­beli alakja, s a Háy Károly képéi'ől is ismert vaskályha. A börtönben készült el a há­ború idején megsemmisült tusrajzsorozata is, amelyben egy forradalmár útját rajzolta meg az első lépéstől a halá­lig.... Kondor György 5 nappal 24. születésnapja után, 1945. ja­nuár 10-én Dachauban halt mártírhalált. Nem a kegyelet, hanem a jószerivel 3—4 zaklatott, ezer­féle rettegést vállaló év alatt létrehozott műVei fogalmaz­tatják meg, hogy Kondor György a magyar képzőmű­vészet egyik nagy ígérete volt. Fantasztikus, hogy szinte au­todidakta módon mennyire el­sajátította a festői látás és komponálás lényegét, gondo­latait milyen határozott és nyers erővel alakította kép­pé. Az a néhány munka, ami az utókorra maradt, fájdal­mas, torzó, ám ugyanakkor kétségbevonhatatlanul a ma­gyar képzőművészet derko- vitsi_ hagyományait folytató alkotásai közé tartozik. Harangozó Márta Tanuló elvtám Teher alatt nő a „Csssss! ___” — figyelmez­tet ismerősöm arra, tegyem fel a hangfogót. „Alszik a gyerek!” Bekukkantunk a szobába, ahol a közben már letompított hangú készülék előtt valóban ott szundikál a kisfiú. Ültében aludt el — még csak hét óra felé jár az idő. Nemrég jött meg (edzés­ről?, balettóráról?, zongora­leckéről?...) Anyu, — egy ki­csit nézem a tévét! — ezzel a felkiáltással ült le és pár perc múlva elbóbiskolt. Még csak alsós. Vajon hányán fáradnak ki hasonlóan, mire vége van a „műszaknak”? Tengernyi in­formáció zúdul rájuk nap mint nap az órákon, azután jönnek még a szakkörök, kü­lönórák, felkészítők, sport­foglalkozások, „művészeti ta­nulmányok” — nem könnyű helytállni, közben egészséges, játszani tudó, vidám gyerek­nek maradni. Sokan vélik úgy:. a diákoknak szinte hosszabb egy-egy munkanap, mint a felnőtteknek. Ám itt van a másik véglet is: a lődörgő, unatkozó, csa­vargó gyerekek, fiatalok. Ami­kor letelik a suli, sutba dob­ják a táskát és mennek a térre. Hót nem jobb mégis, ha a gyereknek van elfog­laltsága, ha terhelik egy bi­zonyos határon belül? Teher alatt nő a pálma — tartja a szólás is. Az alábbi beszélgetésekben ez iránt érdeklődtünk. ««■■•■■■■■■■■•■a■■■■■■■■■■■■■■■■* Már kitört a szünidő, ami­kor a Detre lakásba becsön­gettem. Az ötödikes Judit első pillantásra nem látszik „túlterheltnek” — két helyes copfja derűs arcot övez, talp­raesett, határozott válaszai kiegyensúlyozott gyerekre utalnak. Pedig ő is az ala­posan elfoglaltak közé tarto­zik. — Zenei tagozatos osztály­ba járok a salgótarjáni Már­tírok úti iskolában. Ének-ze­ne természetesen minden nap van. Emellett mindenki tanul valamilyen hagszeren — én a zongorát választottam. (Mindkettőnk szeme rásiklik a tévé mellett álló zongorára — úgy látszik, a zongoralec­kéken túl van mód itthoni gyakorlásra is. Ez Judit sze­rint átlagosan napi háromne­gyed—egy órát igényel). — Az osztályunkból rendszere­sen és komolyan egyedül én foglalkozom sporttal — atlé- tizálok mint a bátyám. Ez heti három edzéssel jár. Leg­több benne a futás — alkal­manként három kilométert is futunk, erdőben, útszélea. Megtanultam úszni és ping­pongozni is — ezt eddig csak magánszorgalomból űzöm, nem vesz el sok időt. Az is­kolában őrsvezető vagyok, az őrsi gyűlések kéthetente van­nak. havonta egyszer csapat­gyűlés és rajgyűlés. Emellett bejön egy-egy közös prog­ram, tömegsportnap — erről nem szoktam lemaradni. Hogy a délutáni elfoglaltságokat megoldhassuk, szüleim nem írattak napközibe, hanem előfizetéses ebédre járok. Leg­többször félhat—hatra érek haza. A tanulás? A hét ele­jére már vasárnap készülök, emellett napi egy—másfél óra elég szokott lenni. Csak két négyesem volt. Azt mondja, csak ritkán fáradt — de a szünidőre már nagyon várt... Hogy lemon­dani valamelyikről? De hát mindkettőt nagyon szereti — ha majd vegyész vagy orvos lesz, akkor is fog zenélni és sportolni! Féltestvére, Somoskőy Sza­bolcs, a Bolyai II. cés diákja sem mondható időmilliomos­nak, bevallja néha nem olyan jaj de friss. — Szerencsére eléggé jól be tudom osztani az időmet. Nyolcéves korom óta atleti- zálok — most már ez heti hat edzéssel jár. Igaz. Angyal Já­nos vezetőedző keze alatt dolgozom és ő egész nap bent van, így nem olyan kötött időhatárok között vannak az edzések. Bizonyára sokan azt hiszik, a sport fárasztó, kü­lönösen az atlétika — pedig ez valójában nem így van. Amikor a suli után (hosszú héten 37, rövid héten 31 óránk van) elmegyek edzésre, a szel­lemi fáradtságot szinte kimos­sa belelem a fizikai elfára­dás, úgymond „üres fejjel” ülhetek le tanulni, egy ki­adós. tusolás után. Éjjelezni 4 NÓGRÁD — 1981. január 5., hétfő Szécsényi gyermekek kozott Beszélgetés könyvről, olvasásról Mint arról hírt adtunk a gyermekkönyvhét megyei ren­dezvénysorozatát idén a szé­csényi általános iskolában nyi­tották meg. A legilletékeseb­bekkel, a gyermekekkel ültem le, hogy az olvasásról, könyv­ről beszélgessünk. Partnere­im a szécsényi általános isko­la 6/a osztályos tanulói voltak. Arra a kérdésemre, hogy milyen könyvet olvasnak, a válasz széles skálájú volt. A fiúk fantasztikus történeteket, ifjúsági kalandregényeket, földrajzi útleírásokat, indián­könyveket és Eejtő regényeit említették. A lányok körében népszerűek a Pöttyös-könyvek, történelmi írások. Kedvelt olvasmányuk a tanulóknak az „így élt” sorozat, Búvár-zseb- könyvek és természetesen a Delfin-könyvek. — Mikor szoktatok olvasni? — Főleg szombaton és va­sárnap — így Kürtösi Betti. ' — Hétfőn, amikor nincs tv- adás — mondta Bolgár - Zsolt. — Majdnem mindennap ol­vasom egy keveset — véleke­dett Vidu Pál. — Én elkezdek. egy könyvet olvasni és ha az izgalmas, alig tudom letenni. Ha elol­vastam, két-három hétig nem veszek újabb könyvet a ke­zembe — hozta nyilvánosság­ra egyéni módszerét Juhász Gábor. — Hogyan juttok hozzá az olvasmányaitokhoz? A kérdésre adott válaszo­kat tömören így lehet sum­mázni: közösségi és iskolai könyvtárból kölcsönöznek, sa­ját könyvük van és kialakult' közöttük egy csereakció. Valamennyi kéz a magasba emelkedett, mikor azt kérdez­tem, hogy ki tagja a nagyköz­ségi könyvtárnak. — Kinek van otthon saját könyvtára? Meglepő sokan jelentkez­tek. Ocsovai Attilának 250 kötetes házi könyvtára van. — A testvéremnek és né­kem összesen ötszáz könyvünk van — újságolta Gál Anna. Mócsány Agnes árról számolt be, hogy neki háromszáz könyve van. Figura Zsolt száz könyvet tudhat magáénak. És lehetne a sort tovább folytat­ni. — Hogyan jött össze a ko­moly házi gyermekkönyvtár? — Szüleimtől névnapomra, születésnapomra, karácsony­ra mindig kapok egy pár könyvet. Én is szoktam vásá­rolni a megtakarított pén­zemből — fogalmazott Bagi Anikó. — Különböző vetélkedőkön is nyertünk könyveket — tette hozzá Cserven Zsolt. pálma ? nem szoktam, elég gyorsan, koncentráltan tudok tanulni. Ebben az évben bevezettem magamnak azt a szisztémát, hogy mindig megcsinálom az aznap feladott írásbelit — erre nincs gondom később — és megtanulom a másnapi szóbelit. A vágyam: kutató­orvos szeretnék lenni. Tudom, sok energia kell ennek eléré­séhez, ezért is kell a kondi, a rendszeres sport. Szabolcs jó magasra meg­nőtt (és még növésben is van, ahogy mondja. ..) mégis, valahogy hiányzik belőle az a mér-már tipikus kamasztar­tás, amihez behúzott vájlak, hanyagul lóbált karok szük­ségeltetnek. Ö fáradtság, túl­terhelés ellen edzést és kon­centrálást „ajánl” — a saját példájával. Földi Andrea a Gagarin- ban IV. osztályos. Angolt ta­nul, a hosszú heteken három, a röviden két pluszórával jár. Ezenkívül rajzszakkörbe jár — a karácsonyfa alatt szép festékkészletet is talált az eddigi felszerelések mellé. Maga a szakkör nem sok időt vesz el, de otthon sokat pró­bálkozik a rajzzal, festéssel. Aztán a zene: szolfézs kedden és pénteken, oboaóra kedden és csütörtökön. A szerda a „szabad”, a kéthetenkénti szombat mellett. Amikor is­kolagyűlés van, hét tájban már indulni kell otthonról, akkor nagyon hosszú a nap. Andrea „titka” szülei szerint — Hogyan vásároltok köny­vet? —. Minden hónapban el­megyek a könyvesboltba, szét­nézek, hogy milyen érdekes könyvek jöttek. Ha pénzem van megveszem, ha nincs, megkérem a szüléimét, hogy a soron következő aján­dékozásra vegyék meg — ma­gyarázza Pétervári Zsolt. — Én a Népszabadság könyvajánlatát figyelemmel kísérem — tette hozzá Zsu- pin Erika. — Mennyit költötök ha­vonta könyvre? — Szeptembertől körülbe­lül 300 forint értékben gya­rapodott a könyvtáram — válaszolta Vidu Pál. __ Van-e kedvenc könyve­tek? — Igen. Féltve őrzött kin­cseim közé tartoznak a juta­lomkönyvek — mesélte boldo­gan Galcsik Zsolt. . — Milyen könyveket olvas­tok jelenleg? A kérdésre szinte vala­mennyi tanuló válaszolt. Töb­ben el akarták mesélni, hogy eddig mit olvastak el a könyvből. — Ebben a tanévben körül­belül hány könyvet olvasta­tok? Pillanatra elcsendesedett a társaság, aztán egymás után röpködtek a számok: 6, 4, 1, 2, 5... — Miért tartjátok az olva­sást fontosnak? Megélénkült az osztály, fel­csillantak a szemek, magas­ba nyúló „kézerdő” vett körül. — Sok érdekes dolgot meg­tudhatunk — vélekedett Sko­da Szilvia. — Amit olvasunk, az is­kolában is fel tudjuk hasz­nálni — vágott közbe Halász Attila. — Az olvasás bővíti isme­reteinket, gazdagítja szókin­csünket — fogalmazott tanári módon Gál Anna. — A legjobb szabadidő-el­töltés az olvasás — folytatta tovább Danyi Móni. — Azt is megtudjuk, ho­gyan éltek régen az emberek — fűzte tovább Rácz Tamás. A beszélgetést közös já­tékkal fejeztük be. Ki tudja ügyesebben megfogalmazni az olvasás lényegét, fontos­ságát. íme egy pár gyermeki gondolat: A könyv a butaság orvos­sága. Az eszed & a könyvet együtt használd. Érdekes szó­rakozás. A könyv öröm. Ol­vass könyvet — csiszold eszed. Könyv. tanítómester. Minél többet olvasol — annál töb­bet tudsz. Ha a gyermekek és a tár­saik az általuk megfogalma­zott gondolat jegyében élnek és tevékenykednek, egész biztos, hogy életvitelükké vá­lik az olvasás, s akkor nem gyermek, majd később felnőtt­gyermek, majd később felnőtt könyvévekről beszélhetnek; s ekkor egész biztos, hogy még szebb, gazdagabb, tartalma­sabb lesz az életük. Sz. F. Idegenforgalom — A Helsinkiben megállapodások kedvező kört teremtettek a e nemzet­közi kapcsolatok, s ezen be­lül az idegenforgalom fejlő­déséhez — mondta Szergej Nyikitin, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsa Idegenforgal­mi Főigazgatóságának veze­tője. — Az értekezlet óta eltelt időszakban 22 millió külföl­di fordult meg a Szovjet­unióban, 55 százalékkal több, mint előzőleg ugyanennyi idő alatt. Hasonló mértékben nőtt a. külföldre látogató szov­jet turisták száma: 1979-ben 4,3 millió szovjet turista járt 142 országban. — A Szovjetunió idegen- forgalmi kapcsolatainak fej­lődéséhez hozzájárultak a turista-együttműködésről kö­tött megállapodások. Ilyen amiért mégsem túlterhelt: a napköziben nem „nézeget”, hanem szinte mindig végez a leckékkel, no meg hogy min­degyik „túlóráját” kedvvel csinálja. Születtek felmérések a diá­kok túlterheltségéről — ezek szerint körülbelül csak húsz százalékra jellemző a közép­iskolában. Hogy az általános­ban is így van-e? Nem hi­szem. Nagyon sok tényezőn múlik. Hogy az iskolában kezdjük: a pedagógusok ok­tatási és nevelési módszerein — megtanítják-e őket ta­nulni; nem alkalmazzák-e túl sűrűn az elvet: azt a lo­vat kell terhelni, amelyik jrúz, ezzel a leggyakrabban kényelmességből fakadó szo­kással egyeseket „alulterhelt- té”, másokat túlterheltté tesz­nek... És a szülők: valóban mindig a gyermek érdeklő­dése, hajlama, vágya szerint küldik különórákra őket, nem a divat, a „neki legyen több lehetősége, mint nekünk” el­ve alapján? Végül maguk a „túlórázó” gyerekek, fiata­lok : a pluszelfoglaltságok vállalása mellett törekednek-e eléggé ésszerű időbeosztásra, hogy a céltalan lötyögést váltsák fel kikapcsolódással, sporttal — akkor nem kelle­ne éjszakázva tanulni. Nincsenek receptek — ta­lán csak annyit írhatunk a sokáig folytatható téma le­zárásául: mindig a gyerek érdeke, egyénisége lehet a döntő. így válhat a teherből szívesen vállalt és efőltetett- ség nélkül megoldható fel­adat. G. Kiss Magdolna megállapodás van érvényben az európai szocialista orszá-, gokkal, a KGST-tagállamok- kal, valamint Franciaország­gal, Olaszországgal, Belgi­ummal, Ciprussal, Finnor­szággal. A világ több mint 70 országával van gazdasági és kulturális megállapodá­sunk, ez utóbbiak tartalmaz­zák a turizmus kérdéseit is. — Országunk nemzetköd turisztikai kapcsolatainak hosszú távú fejlesztési prog­ramja egy sor feladat meg­oldását feltételezi '— folytat^ ta nyilatkozatát Szergej Nyi- kitim. — Ilyenék: a kapcso­latok szélesítése a tűrizmus- sal foglalkozó külföldi kor­mányszervekkel és cégekkel, a turizmus szilárd anyagi bá­zisának megteremtése, új te­rületek bevonása, a turista­forgalomba, megfelelő szá­mú Idegenforgalmi szakem­ber képzése, a turizmus szer­vezésének és irányításának korszerűsítése. — A turizmus anyagi alap­jául elsősorban az ország szállodai kapacitása szolgál, amelyet nagy mértékben fej­lesztünk. Az elmúlt években — több mint 40 ezer férő­hellyel — új szállodákat épí­tettünk. Kidolgoztuk az In- turiszt szállodaépítési ter­vét a következő 5 évre. Ez idő alatt újabb 40 ezer férő­hellyel bővülnek szállodá­ink az ország különböző vá­rosaiban. — Biztosítani kívánjuk, hogy a turistaforgalom az egész év folyamán egyenle­tes legyen. Ezt azzal érhetjük el, ha megfelelően, színvona­lasan gondoskodunk a turis­ták szórakoztatásáról külön­böző programokkal, például fesztiválokkal, vadászattal, sítúrákkal — fejezte be nyi­latkozatét Szergej Nyikitin. helyreállítják SALJAPIN MOSZKVAI LAKÓHAZAT Moszkvában megkezdték a híres orosz énekes, Fjodor Saljapin lakóházának helyre- állítását. Az épület a 18. századból fennmaradt néhány fából készült ház egyike. A tervek szerint múzeumot ren­deznek itt be, a közelben pe­dig koncerttermet építenek. Saljapin 1910-től 1922-ig élt ebben a házban, ahol gyakran találkoztak ismert komponis­ták, színészek, s operákat, koncertprogramokat próbál­tak. A restaurátorok a kor­társak visszaemlékezései és fényképei alapján újítják fel a szoba belső berendezését elért lég-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents