Nógrád. 1981. január (37. évfolyam. 1-26. szám)

1981-01-30 / 25. szám

Hep’ rJemo^rác^nk izü’stéce '8) A hidegháború kezdetei Történészkörökben, főleg Nyugaton, lassan két évtize­de folyik a vita arról, hogy ki, melyik nagyhatalom a fe­lelős a hidegháború (angolul Cold War) kirobbanásáért s az valójában mikor kezdődött A konzervatív gondolkodású amerikai történészek, akik az „erőpolitikán'’ alapuló ame­rikai külpolitika igazolására törekedtek, a felelősséget egyoldalúan a Szovjetunióra hárították, s a hidegháború kezdetét, hol 1945-től, hol 1943-tól számították, sőt volt, akik közvetlenül az 1917- es Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelméből ve­zették le mindazt, ami a má­sodik világháb9rü után tör­tént. Az ún. „Új baloldal”-hoz tartozó amerikai történészek alapos vizsgálatnak vetve alá az 1945. utáni amerikai kül­politikát, kimutatták, hogy a valóság épp fordítottja annak, amit a régi vágású történé­szek állítanak: a hideghábo­rúért az Egyesült Államokat terheli a legnagyobb felelős­ség, az amerikai imperializ­mus volt az, amely fokozato­san aláásta, majd feszámolta az antifasiszta nagyhatalmak; együttműködését. A kezdete­ket ők is 1945 nyarára he­lyezték. A történészvitákból, s az újabban hozzáférhetővé vált levéltári anyagokból ma már világos: a szovjet—amerikai viszonyban a fordulat — a szakítás — 1947 tavaszán kö­vetkezett be, akkor ért véget a háború alatt — a fasizmussal szemben kialakított együttmű­ködés, s kezdődött meg az el­lenségeskedés, a nyílt kon­frontáció. A fordulat persze nem volt előzmények nélkül való. A lengyel kérdésre, s a román, ill. a bolgár népi kor­mány diplomáciai elismerése körüli nézeteltérésekre már utaltunk. Nem keltett jó be­nyomást Moszkvában, hogy az új elnök, Truman — első in­tézkedései között — felfüg­gesztette, majd végleg leállí­totta európai szövetségeseinek, elsősorban a Szovjetuniónak szánt ún. lend-leas« (élelmi­szer- és hadianyag-) szállítá­sokat. Amerikai részről nem teljesítették a szovjet kor­mány 6 milliárd dolláros hi­telkérelmét. A postdami meg­állapodások ellenére az ame­rikaiak 1946 májusában meg­tiltották, hogy a Szovjetunió az amerikai megszállási öve- nisták zetből a jóvátétel céljaira erők igénybe vegyen ipari bérén de zéseket. Németország sorsa, jövője a kártérítés ügyétől függetlenül is a szovjet—amerikai ellen­tétek egyik forrásává vált. A Szovjetunió egységes, demili- tarizált, demokratikus Német­országot képzelt el Európa közepén, amely vele baráti kapcsolatok kiépítésére és fenntartására törekszik. A nyugati nagyhatalmak azon­ban más politikát követeltek: Németországot a tőkésvilág részeként tekintették, s a ma­guk oldalára szerették volna vonni. Mivel ez másként nem volt lehetséges, Németország kettészakírását tűzték ki cé­lul. Az első lépés e téren —, s egyben az USA álláspontja megváltozásának első jele — Bymes amerikai külügymi­niszter 1946 szeptemberi be­széde volt, amelyben felaján­lotta az Egyesült Államok se­gítségét Németország gazda­vezette demokratikus megsemmisítő csapást mérnek a reakciós, monar- chista kormányzatra, balol­dali rendszer jut hatalomra, amely a Szovjetunió felé fog kapcsolatokat keresni. Ameri­kai kormánykörökben teljes volt az egyetértés a tekintet­ben, hogy az USA-nak át kell vállalnia a költségeket, s meg kell akadályozni, hogy Görög­országban a baloldal kerül­hessen hatalomra, nehogy a forradalom más országokra — Törökországra és Közel-Ke­letre is átterjedhessen. 1947. március 12-én hangzott el az amerikai kongresszus két há­za együttes ülésén Truman híres, (vagy inkább hírhedt) beszéde, amelyben Görögor­szágnak 300 millió, Törökor­szágnak 100 millió dollár se­gély megszavazását kérte. Ebben fogalmazta meg azt a tételt, amely később Truman- doktrína néven vált ismertté, miszerint az USA világszerte kész támogatást nyújtani mindazon országoknak, ahol sági és politikai újjáépítésé- kommunista hatalomátvétel veszélye fenyeget, vagy fenn­áll a lehetősége annak, hogy az adott ország a Szovjetunió befolyása alá kerül. Az ame­rikai szenátus 63:23, a képvi­selőház 287:107 arányban megszavazta az elnök javasla­tát Az amerikai külpolitika 1947. június elején tovább lé­ben, azzal, hogy Németor­szág a jövőben a Nyugat part­nere lehet. Ezt követte az an­gol és amerikai megszállási övezet gazdasági egyeztetése 1947. január 1-én Bizónia né­ven. Eltérő politikát folytatott a két szövetséges nagyhatalom a Távol-Keleten is. Bár a Szov­jetuniónak nem csekély szere- PetL Marshall amerikai kül­pe volt Japán katonai leveré­sében, eltérően az európai gyakorlattól, az amerikai kor­mányzat nem járult hozzá, hogy megfigyelőként helyet ügyminiszter az európai or­szágok háború utáni gazdasági talpraállításához és újjáépíté­séhez nagyszabású gazdasági segélyprogram beindítását foglalhasson az ország felett ígérte, amelyet azóta Marshall­ellenőrzést gyakorló nemzet­közi területeken. Kínában az amerikaiak Csang Kaj-seket és Kuomintangot pártolták, ha nem is értettek mindenben egyet velük, míg a Szovjet­unió Mao Ce-tungot és a Kí­nai Kommunista Pártot segí­tette Az 1947 tavaszi fordulat közvetlen előzménye at volt, hogy 1947. februárjában az angol kormány bejelentette: Anglia súlyos gazdasági ne­hézségei miatt nem tud to­vább gazdasági és katonai se­gélyt nyújtani Görögország­nak és Törökországnak. Wa­shington növekvő aggodalom­mal figyelte az 1946 tavasza óta tartó görög polgárháborút, attól tartva, hogy a kommu­terv néven ismerünk. Bár ak kor hallgattak róla, ma már tudjuk, a „segélyterv” célja az USA számára fontosabb Nyu- gat-Európa gazdasági helyre- állítása volt, s egy percig sem gondolták komolyan, hogy azt a Szovjetunióra és a népi demokratikus országokra is kiterjesztik. Az amerikai kormányzat olyan politikai feltételeket szabott a segély- programban való részvétel­hez, amelyet sem a szovjet diplomácia, sem a kelet-euró­pai országok nem vállalhattak. Egyedül Csehszlovákia volt az, amely hajlandó lett volna csatlakozni, de Benesék Sztá­lin tanácsára végül is elálltak szándékuktól. Vida István Otvenhatezer tonna hidegen hengerelt szalagacélt gyártottak 1980-ban a Salgótarjáni Ko­hászati Üzemekben, melynek zöme hazai, kisebb hányada külföldi felhasználókhoz ke­rült. Képünkön a három műszakban folyamatosan termeíö üzem hengerlőberendezései- nek egyikét Kiement István irányítja, aki a Jósé Móriéra Szocialista Brigád tagja, hen­gerész szakmunkás " — kép: kulcsár — A terv még csak félig önálló r Észrevehetetlen kenőanyag A gyógyszer- és élelmiszer- ipari gépek és készülékek ke­nőanyaga nagy problémát je­lent, mivel ez az anyag nem léphet reakcióba a feldolgo­zandó nyersanyaggal, nem adhat neki mellékízt, illatot vagy színt, s ha bizonyos mennyiségű kenőanyag a konstruktőrök és a technoló­gusok minden elővigyázatos­sága ellenére bekerül a vég­termékbe, nem lehet káros a fogyasztóra, a legjobb pedig az, ha a fogyasztó egyáltalán nem is észleli az anyagot. Mindezen szigorú követel­ménynek eleget tesz a Zeri- tol—9025. Ez egy speciális, fi­ziológiailag és vegyileg sem­leges kenőanyag, amelyet a schwedti kőolajipari kombi­nát egyik leányvállalata, a Zeritolwerk állított elő. A toxikológusok és a higiénia tudományával foglalkozó tu­dósok részletes kutatásai be­bizonyították, hogy a folyé­kony paraffinekből előállított új kenőanyagnak nincs illata, íze, nem szolgál a mikroor­ganizmusok kifejlődésének helyéül, nem oldódik vízben, alkoholban, tejben, sav- és lúgálló, sőt kimutatták, hogy nem gátolja meg a sör hab­jának képződését sem. Az új kenőanyagot a tejfel- dolgozó berendezéseknél, a töltőautomatáknál, az orvosi műszereknél, az ivóvízszivaty- tyúknál és a fejőgépeknél al­kalmazzák. A föld védelmében AZ IDEI ESZTENDŐ je- zepén is a széntermelési terv Igen, ebben. Hiszen 1979 lentős változást hozott a Nóg- idei száma, az egymillió ton- derekán, amikor az akkor rádi Szénbányák, a megye na, hiszen, mint fentebb is még létezett Magyar Szénbá- egyik legnagyobb vállalata gyakorta emlegették: „elbír nyászati Tröszt felelős veze- éietében: a Magyar Szénbá- ennyit Nógrád.” Ám a tények tői hosszú napokon át vizs- nyászati Tröszt megszűntével másról tanúskodtak. ___________gálták a nógrádi bányák hely­önállókká váltak. Ami egyéb- _ a négy aknaüzem _ a zetét, s alkottak véleményt ként nem újdonság, hiszen a kányási, a ’ménkesi, a szoros- jövőjükről, már írásban rög­gigantizmusra törekvés — a pataki és a tiribesi _ mond- etették azokat az elképzelé­tröszt megalakítása — előtt, ja Tóth József, a vállalat ve- seket, amelyeket majdan — szinte mindvégig hasonló ci- zérigazgató-helyettese — ta- fey 1981-ben is —, a megye- pőben jártak. Országos hír- vaiy, s az idén is képtelen bélieknek végre kell hajtani, névre szert tett igazgatók és ekkora mennyiségű szén fel- Persze, nem volt ez még jelentős eredmények fémje- színre küldésére. S a bűvös szentírás, mert a vállalatnál, lezték akkoriban a ' nógrádi egymilliót még annak ellené- függetlenül az önállóvá vá- szénmedencét, amelyek bi- re sem tudjuk elérni, hogy az lás esetleges tudatától, a múlt zony főként objektív okok idén egy nagyobb: á mátra- esztendő szinte valamennyi miatt, az utóbbi években nováki, és egy már megszű- jelentősebb eseményén: tér­ném maradtak jellemzők a nőben levő: a kazár-pólyosi melési tanácskozásokon, szo- hajdand széncsaták hőseire, külfejtés is jelentősen bese- cialista brigádvezetők eszme- Persze, nem igazgatók és nem gft a medence még meglevő csereváltásaikor, műszaka kon- a tröszt miatt... szénvagyonának kitermelésé- ferenciákon már önmaguk­Igaz, a döntés viszonylag be. Még mindig a sokat em- nak alakították a reális, vég­későn született, ám ez a nóg- legetett visszafejlesztésnek rehajtható, a még eredménye- rádiakat nem érte felkészü- felróhatóan, jelentősek a fej- seüb jövőt biztosító, korholó, letlenül: nem szakadt meg a lesztésben, s ebből adódóan a elmarasztaló szavaktól men- tervezés _ folyamatossága, az vágathajtásból eredő lemara- tes terveket eddigiektől lényegesen eltérőt dásaink. Ezek egyenes követ- — Persze, félig-meddig még sem kellett ..újrakreálni”, kezménye a széntermelési a volt tröszt segítségével — mert az alaptevékenység —a eredmények csökkenése, s az lapoz irataiban Tóth József, vágathajtás, a széntermelés — az idei és a középtávú tér- — Ami érthető is, hiszen an- eddig és ezek után is igazo- vekben megfogalmazott tény, nak megszűnte nem járhatott dott és igazodik a népgazda- hogy idén, jövőre, "s még az a teljes elszigetelődéssel, ön­sági igényekhez. ^ Amelyek azt követő esztendőben is fő- kényes vállalati tervek egy- minden hazai szénbányává!- ként a megkutatottságra, a másra halmozásával. Azújon- lailatra vonatkoznak. ^ vágathajtásra és az elővájás- nan alakult Ipari Mindsztéri­Ebből kövétkezendőn adott ra fordítjuk a fő figyelmet, um keretében létrehozott I volt már a múlt esztendő kö- Tudjuk, ezzel vagyunk lema- szénbányászati koordinációs radva, s hogy a későbbiekben központ meghatározó szerepet sikeredjen jelenteni, hogy játszik elképzeléseink kiala- egymillió tonna, vagy azon kításában. S ez kell, tovább­felüli mennyiségű szenet rak- ra is! Mert az energiahordo- tunk elszállítás végett vago- zókkal való hazai „bánás- nokba. ezen célkitűzéseket mód” egyetlen vállalat szem- kell elsődlegesen megvalósí- szögéből sem lehet közömbös tani. Melioráció — olyan dalia- san-lassan egyre több gon- dani, hogy meliorációra, mos szó, hogy talán a hozzá dot okozott a belvíz. Meg az, mert sajnos gyakran nem is- nem értő sem idegenkedik tő- hogy a homoktalajokon már merték fel a legfontosabbat, le. A mezőgazda viszont gyak- kétszer annyi műtrágyával Nevezetesen, hogy a rendezés ran kelletlenül hallgat, ha boldogulnak csak, mint csakis általános lehet; egy szóba kerül. Pedig itt az ide- amennyire ésszerű felhaszná- egész tájegységre kell kitér­je, hogy beszéljünk róla- lás esetén szükség lenne. Egy- jednie, különben egy-egy A mezőgazdasági termelők re nyíltabban beszéltek arról üzem fáradozása mit sem ér! sajátos helyzetben vannak: is, hogy a talajok szerves- Az új meliorációs koncep- nekik mindig hiányzó meny- anyag-tartalma mind több he- ció, melyet az ország legjobb nyiségeket, mindenhol elad- lyen a felére csökkent, s 40— szakembereinek bevonásával ható, felhasználható —, s me- 50 százalékkal nőtt a szikese- dolgoztak ki, sok mindent át- gint csak — mennyiségeket dés a felszíni vizek rendezet- vett, a régi gyakorlatból. Pél- kell pótolniuk- Versenyt kell lensége miatt. dául azt, hogy továbbra is a futniuk a mindenható meny- Megszólalt az ellentábor is. mennyiségi termelést tartja nyiséggel- Előbb utol kellett „Csökkentsük a műtrágyát? szem előtt. Ám — a koráb- émi önmagukat, azután má- Álljunk vissza a szerves trá- bi gyakorlattal ellentétben sokat, fokozni a hozamokat, gyára? Jó, rendben! De akkor — abból indul ki, hogy a mű­növelni a rakományok súlyát, vegyük tudomásul, hogy öt vi, a vegyi és a gépészeti be- Felhasználva mindent: mun- év alatt akár 70 százalékkal avatkozásoknak nem a kiala- kát, energiát, takarmányt, is visszaeshet a mezőgazdasá Sokáig tehették ezt akadály- gi termelés... ” talanul, amíg a termelés ex­ÖSSZETETT MŰVELET tenzív tartalékaiból futotta. És amíg a ráfordítási költsé­gek nem mondtak megálljt. CSAK MŰTRÁGYÁVAL? Ha eltekintünk a túlzások­tól, akkor is igaz, hogy a me­lioráció megítélésében so­káig nem volt egységes állás- A verseny mind könyör- pont. Holott a hetvenes évek telenebb iramát sokszor bal- közepén, amikor a mezőgaz- jós jelek is kísérik. „Sebaj” daság intenzív tartalékai — mondták gyakran még a kimerültek, már a legkomo- neves agronómusok is — lyabb formában napirendre majd teszünk róla, van elég került a földek valódi védel- erőnk, technikánk, tudomá- me; az a bizonyos meliorá- nyunk”. A megoldás egyik ció, amely összetett műve­mindenese, szorgalmas ina­sa lett a műtrágyázás, amely kétségkívül jót tett, amikora hozamok fokozására volt szükség. (De sajnos hathatós eszköznek látszott olykor ah­letet jelent- Azt, hogy a víz­rendezés, a talajvédelem, a talajjavítás és a területrende­zés szerves egészet alkot- Amely figyelembe veszi, hogy legnagyobb természeti kín­hoz is, hogy elfedjék vele esünk és energiaforrásunk a az agrotechnika hiányossága- termőföld­it.) Az időközben nagyüzemi­lég összeszántott táblákon sokfelé megszűnt a termé­szetes vízvédelem. S bár a vegyianyag egyelőre még Most végre megszületett az átfogó, a kormány által jó­váhagyott koncepció a meli­oráció mikéntjére, ötévenként persze 5 milliárd forintot ed­dig is elköltötték hasonló cé- „ílajtotta” a növényeket, las- lókra. Azért nem lehet mon­kult helyzet „kozmetikázása” a célja. Ellenkezőleg: az erő­ket most tudatosan a nem­zeti vagyon, a föld „rekonst­rukciójára” kell mozgósíta­ni, a bajok alapvető orvos­lására. A földeket állandóan, folyamatosan és egységes szemlélet alapján „generáloz- ni” kell. NAGYFOKŰNAGYÜZEMEK A VI. ötéves tervidőszak­ban rendelkezésre álló 10— 11 milliárd forintos állami támogatás elnyeréséért a termelők, azok érdekképvi­seleti szervei, továbbá a me­gyei tanácsok együttes mun­kával, területegységenként pályázatokat nyújtottak be. Ezekben felelősséggel vállal­ják, hogy megfordítják a talajromlás folyamatát. Nagykorúvá vált nagyüze­meink önállóságát hangsú­lyozza kimondatlanul ez a koncepció. Lehet, hogy a rr- Iioráció végre tényleg s ? á'' • J. F. A Nógrádi Szénbányák aknaüzemei és a kazár-pólyo­si külfejtés 1980-ban 927 ezer tonna szenet termeltek a „bűvös” egymillió helyett. A magyar népgazdaság az új év­a népgazdasági érdekekre. — így hát önök — kevés változtatással —, megint föl­felé alkalmazkodtak tervké­szítésükkor? — Természetesen. Ez az előbb elmondottakból logiku­san következik. Ám a mikén­tet már a magunk szája izé­hez igazítottuk. Tonnában, ben 25,5 millió tonna szenet vágathajtásban, árbevételben, vár a kilenc efajta tevékeny- egyéb tevékenység feladatai- séggel foglalkozó vállalattól, ban. Az önállóságnak itt, már s a megnövekedett energia- jelentkeznie kell, az igazodás igények és olajat pótolandó, mellett, devizát megtakarító elképze­lések jegyében még szeretné ennek kétszázezer tonnával történő túlteljesítését. 1981-re 950 ezeír tonnás széntermelési tervet hagytak jóvá a különböző fórumok" a Nógrádi Szénbányáknál, amelyből 150 ezret termelnek ki a két külfejtésen dolgo­zók. Tiszta a kép már három aknaüzemnél — Tiribest, Szo­rospatakot és Ménkest illető­en —. de a kerületi bánya­műszaki felügyelőség, amely­nek a bányai művelési ter­vekben igen nagy súlyú be­leszólási joga van, a kányási aknaüzem módszerbeni vál­toztatásokkal • módosított el­— 1981-re a Nógrádi Szén­bányák széntermelési tervét 950 ezer tonnában határoztuk meg. de úgy. hogy az iparági szintű, kétszázezres túlteljesí­téshez szeretnénk még tíz­húszezer tonnás többlettel hozzájárulni. — Eszerint — mondom a vezérigazgató-helyettesnek _ képzéseit csak” a“ kéíőbbiek- íden egyszerűbben történhetett ben fogadja el az alaptevékenység tervszá­mainak kialakítása. IDEI TERVEK kialakí­. .. tásánál nagy szerepük volt az _ RÓLA. évközi, különböző fórumokon Csak az önállóság alkalmat véleményt mondott dolgozók - biztosított a helyi lehetőségek nak. brigádvezetőknek, s más figyelembevételére; mire va- beosztásban levőknek. Az ő gyünk jelenleg képesek, mit 0kos szavuk nyomán formá- tudunk a későbbiekben „meg- lódtak ^ üzemi reális célki_ lovagolni”, melyek azok a motívumok, amelyek még to­vábbra is hatnak a frissen el­nyert önállósági gazdálkodás­ban. Ezekhez igazítottuk ma­tűzések, s alkotódott meg be­lőlük a körülmények változá­saihoz rugalmasan alkalmaz­kodó vállalati terv. Melyről 1981. december 31­gunkat, persze. mondanom én világlik ki: sikeres volt-e? sem kell, még felsőbb elkép­z-’-i ek jegyében. Karácsony György NÖGRÁD - 1981. jcinuói 30., péntek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents