Nógrád. 1981. január (37. évfolyam. 1-26. szám)

1981-01-30 / 25. szám

Fenn a régi kugi'zónál Szörény Rezső kívánsága Szabadidő-park Salgótarjánban Boldog születésnapot Marylin! Követve a nyíl irányát, me­redek kapaszkodón birkózom a havas, jeges talajjal. Hét óra sincs még, lehet vagy mínusz tíz fok. Néhány per­ces séta után feltűnik a mintegy kétezer négyzetmé­ternyi tisztás. A hajnali nap­sugarak életet lehelnek a ki­halt térségbe. A tisztás ele­jén hatalmas tábla, rajta bar­na alapon, sárga betűkkel a szöveg: SZABADIDÖ-PARK. Alatta valamivel kisebb fel­irat: „Készült 1980-ban. a Salgótarjáni Kohászati Üze­mek, az MHSZ szervezésében, széleskörű társadalmi össze­fogással”. — Múlt év elején született a gondolat, hogy a Kohász Művelődési Központ feletti tisztáson ki kellene alakítani egy szabadtéri szabadidős­központot — módja Tóth Im­re, a Salgótarjáni Kohászati Üzemek üzemfenntartási gyár- részlegének vezetője — a „vállalkozás” szellemi atyja. — Volt-e valamilyen elő­élete ennek a területnek? — A régi kuglizó, ahogy errefelé nevezik, valóban rég­től — a felszabadulás előtti időktől — kedvelt kiránduló- hely. Nemcsak a környékbeli lakosok, de az acélgyári mun­kások is szívesen keresték fel vasárnaponként családostul a városhoz közel eső, szép kör­nyezetben levő tisztást. Nem volt nehéz meglátni a benne rejlő lehetőséget. Tár­sadalmi összefogás nélkül azonban sohasem valósulha­tott volna meg az ötlet. — A parkrendezési munká­latokat tavaly júliusban kezd­tük el. Anyagi és erkölcsi tá­mogatást nemcsak a kohá­szati üzemek politikai és gaz­dasági vezetésétől kaptunk, de ahogy lassanként kirajzo­lódott a park végleges terve, úgy csatlakoztak felajánlása­ikkal a gyár szocialista bri­gádjai és Salgótarján város más szervei — a városi ta­nács, az MHSZ, a Hazafias Népfront stb. — is. Szinte nap mint nap újabb szervek, kollektívák és magánszemé­lyek ajánlották fel önzetlen segítségüket. A park létreho­zásának több minte 800 ezer forint értékű költségéből öt­ven százalék a társadalmi munka. A társadalmi munká­ból mintegy 650 fő vette ki részét. Megoldódott a park felügyeletének gondja is. Ezt az üzemfenntartási gyárrész­leg „Matroszov” és „Nógrádi Sándor” villamos szocialista brigádjai vállalták el. Tóth Imre — szavainak hi­teléül — gépelt írólapot tesz elém. Pontos kimutatás, kik milyen mértékben járultak hozzá a park létrehozásához. Imponálóan hosszú a lista. A már említett két brigád mel­lett egy komplexbrigád pél­dául 31 ezer, a Kun Béla bri­gád csaknem 60 ezer forint értékű társadalmi munkát végzett. A sporteszközök ter­vezése^ felszerelése a Kilián György KISZ-alapszervezet fiataljait dicséri. A „Salvador Allende” brigád a szalonna- sütők elkészítésével és felsze­relésével ugyancsak 40 ezer forint körüli munkát végzett. És akkor még nem említet­tük az egyéni vállalásokat... A munkálatok közvetlen szer­vezését és irányítását egyéb­ként az üzemfenntartási gyár- részleg és a vállalat MHSZ- szervezete vállalta. Azt már nem Tóth Imrétől tudom, hogy az üzemfenntartási gyárrészleg vezetője egyúttal a vállalat MHSZ-szervezeté- nek elnöke ... — A „Szabadidő-park” hár­mas céllal épült — folytatja •Fonotéka — így nevezik Rétságon az Asztalos János Műve­lődési Központban azt a zenei hangtárat, ahol a híradás technikai berendezések segítségével hanglemezek, magneto fonszalagok hallgatására nyílik lehetőség. Az érdeklődők — közöttük sokan fiatalok — komolyzenei felvételekkel, nyelvtanulásukhoz szükséges gyakorlatokkal ismerkedhetnek a könyvtár e nemrégen átadott részében — k;,— 4 NÖGRAD - 1981. január 30., péntek Tóth Imre. Mindenekelőtt — elnevezésének megfelelően — a szabad idő kulturált eltöl­téséhez kíván lehetőséget biz­tosítani. Értendő ez alatt az is, hogy a parkban ivókút, és mellékesnek egyáltalán nem nevezhető helyiségek is meg­találhatók. A park lehetőséget biztosít a szűkebben vett kulturális programok lebonyolítására *is. Tervezzük, hogy alkalman­ként a Kohász Művelődési Központ öntevékeny művé­szeti csoportjai — így a nép­táncegyüttes, a fúvószenekar és a színjátszó szakosztály — is tartana szabadtéri nyilvá­nos próbákat, és természete­sen bemutató előadásokat. Szó van róla, hogy a fiata­lok diszkókat is rendeznének nyaranta. Végül, de nem utolsósor­ban a park lehetőséget bizto­sít sportolásra, honvédelmi foglalkozásokra. Az MHSZ már konkrét tervet készített — a város általános és kö­zépiskolái számára — egy összetett honvédelmi verseny lebonyolítására, melynek dön­tőjére a fegyveres erők nap­ján kerülne sor. Ezzel ünne­pelnénk a park megnyitásá­nak egyéves évfordulóját. Az ötvenes évek női szép­ségideáljának egyik meghatá­rozója, képviselője Marylin Monroe, a tragikus életsorsú amerikai filmszínésznő volt. Harminchat évesen hívta ki magához a halált, nyugtató­tabletták formájában. Renge­teg utánzója akadt életében, holtában, nem csak hazájában, hanem szerte a világban. Szö­rény Rezső új filmje éppen egyik magyar utánzójáról szól, aki ugyancsak színésznő — valamelyik vidéki városban. Szürke életét egy filmszerep festi színesre, megcsillan élőt te a hírnév, a más élet lehe­tősége. De megcsillan-e iga­zán? Sz. Mari kapott-e életé­ben tehetségéhez méltó lehe­tőséget képességeinek bizonyí­tására? Csak ő felelős kie'é- gületlenségéért, kiégettségéért? Jól sáfárkodik-e társadalmunk a tehetségekkel? Ilyen és ehhez hasonló kér­déseket vet föl Szörény Re­zső Boldog születésnapot Marylin! című élvezetes stílu­sú munkája, amelynek fősze­repét a kitűnő Esztergályos Cecília alakítja. A középgene­rációk fiatalabb nemzedékét képviselő színészgárdában olyan nevek találhatók, mint Balázsovits Lajos, Bálint An- rás, Bodnár Erika, Balázs Pé­ter és Vajda László. A film február elsejétől szerepel a megye mozijainak műsorán. Salgótarjánban, a November 7. Filmszínházban február 2— 4. között vetítik. Lengyel harangöntők Ugyanúgy készül, mint évszázadokkal ezelőtt Kezemben a park tervraj­zával próbálom „azonosítani” a létesítményeket. A parkot most vastag hó borítja. De néhány eszköz a helyén ma­radt. A kialakított röplabda- és tollas'labdapályán most csak hólabdák röpködhetnek. A homokozóra hóember telepe­dett. A tisztás túlsó végén szánkózó gyerekek tűnnek fel. A „Szabadidő-park” nem al­szik téli állmot P. K. Gondolatok A gondolkodás általában öt­leteket szül, de egyeseknél már önmagában az is ötle­tet jelent, ha egyáltalán gon­dolkoznak. (Leopold R. Nowak) Ha ragaszkodunk hibáink­hoz, az annyit j'elent, mint­ha piszkos fehérneműt szá­rítanánk­(Slawomir Wróblewksí) Életének tévedéseit az em­ber valamikor egyedül kö­vette el- Ma már ebben a számítógép is segítségére van- (Janusz R. Kowalczyk) Amikor észrevették, mek­kora géniusz szunnyad ben­ne, lábujjhegyen kezdtek kö­rülötte járni. (Robert Karpacz) Soha nem jön el az a pil­lanat, amikor azt mondhat­nád: a munkámat jól végez­tem, holnap pedig vasárnap lesz. (Picasso) Az ököljog tuladonképpen azt is jelenti, hogy fügét mu­tatunk. (Lee) A műhellyé átalakított csűr szélesre tárt ajtaja mögül harangszó hallatszik, amely­nek hullámai eljutnak egé­szen a Varsó melletti városka — Wegrow főteréig. Antoni Kruszewski harangöntő mű­helye alig ötpércnyire van a főtértől, a városka bármely lakója útbaigazítja a kérde- zősködőt. A szakma ma már kihalóban van — Lengyelor­szágban alig néhány harang­öntőt tartanak csak számon, így hát Kruszewski mester nem panaszkodhat tétlenség­re: egyre újabb harangokra kapnak megrendelést. Utódai is vannak — két fia, akik kö­zül egyik sem lépte még túl harmincadik életévét: apjuk­kal együtt dolgoznak. A harangot ugyanúgy gyárt­ják, mint évszázadokkal ez­előtt. — áprilistól kezdve, amikor a talaj már felenge­dett, egészen október végéig, az első fagyok beálltáig. An­toni mestert egy öreg ha­rangöntő avatta be a szakma titkaiba. Antoni pedig átadta tudá­sát fiainak, Ádámnak és Andrzejnak. A hagyomány te­hát a családban marad. A csűrben hatalmas ke­mence, mellette mély gödör és egy kupac nedves földhányás, a gerendázat alatt sínek, ame­lyekre karikákon súlyos lán­cokat függesztenek . . . Előbb homokból és sovány agyagból el kell készíteni a harang formáját, a formát deszkával elsimítani, s grafittal bevon­ni. Ezután készül a modell, szintén agyagból,- amelynek ' felületét zsiradékkal vonják be, majd — díszítés után — viasszal is. Erre több réteg sovány és folyékony agyag, majd legvégül egy réteg máz­zal ellátott agyag jön. Ekkor száradni hagyják, tüzet gyújtva alatta. Mikor teljesen kiszáradt, leemelik róla a for­mát és a modellt borító agya­got. A modellt újra befedik a formával, beássák a gödörbe és egy speciális csatornán ke­resztül a modell és a forma közötti résbe folyékony fé­met öntenek. Már csak két nap várakozás van hátra, mi­alatt a fém megkeményedik, és a kész harangot ki lehet szabadítani a modell és a for­ma öleléséből. Ezután már — utolsó simításként — színt és fényt kell adni a harangnak. * Az egyik parókia fiatal pap­ja éppen most jö»t, hogy át­vegye a megrendelt három harangot. A súlyos láncok a levegőbe emelik és lerakják a várakozó teherautókra a ha­rangokat. Hat ember erőfeszí­tése szükséges ahhoz, hogy az 550, 350 és 200 kg-ot nyomó harangok fel átkerülhessenek a platóra. Könyvek sorsa Habent sua fata libelli — a könyveknek is megvan a maguk sorsa, mondja a latin közmondás. Én mindenesetre áldot­tam a sorsot, amikor a győ­ri antikváriumban rábuk­kantam Arany János kisebb költeményeinek 1856-os ki­adására, az 1854-es kiadású Toldira, és hársfavirággyűj­tésből származó forintjaim­ból megvettem őket. Hason­lóképp örültem, amikor Kas­sák Földem, virágomjának első kiadását leltem meg — a szerző dedikációjával. Va­jon mi késztethette a néhai tulajdonost, hogy a becses példányt hagatell összegért elkótyavetyélje? Egyszer meg könyvtári óráimban döbbentem rá, mi­lyen sorsok zárulhatnak egy könyv lapjai közé. Nem a szereplőkére gondolok. Egy közkönyvtárban, olvasótermi használatra kivett kötetet lapozgattam, amikor egy bo­rítékjától megfosztott levél­re bukkantam- Akaratlanul olvasni kezdtem, s megdöb­bentő titok tudója lettem- Egy férjes asszony írta a szere­tőjének — a sejthető szakí­tás elő-tt- Mármint a férfi' vi­selkedéséből sejthető szakítás előtt. Az asszony kétségbe­esetten és . vádlón írt lelkiis- meret-furdalásáról, amelyet a férje előtt titkolt viszony és szerelem ’jelentett számá­ra. Egy kényszerű abortusz kataklizmája is fölsejlett a sorokból. Megrendültén és lopva néztem körül, vajon látják-e, hogy az alkotmány által is védett levéltitok gá­lád megsértője vagyok. Tud­tam, nevetséges dolog, de visszarejtettem a levelet, hát­ha a címzett emlékszik Tá, mit olvasott, amikor elűnt a levél, s talán keresni fogja. Aztán pánikhangulatban tá­voztam. Forintok és emlékek? Be vallom, én is vágtam be an­tikváriumba ajándékkönyvet, melynek ajándékozójával évekig tartó huzavonába ke­veredtem. Ma már mosoly­gok magamon és sajnálom — a könyvet. És így, a vége felé, kény­telen vagyok bocsánatot kér­ni a Kassák-kötet valahai tu­lajdonosától is, mert én is el­kótyavetyéltem könyvtáram egy részét. Igaz, lakásvásár­lásom után, amikor fuldokol­tam az adósságban, s hó vége felé, a KÖZÉRT-be indulás előtt odamentem {a polchoz. Mint egy sokgyermekes szü­lő, aki azt latolgatja, melyik gyermekét kénytelen beadni állami gondozásba, kiválasz­tottam azt a félméternyi adagot, amivel felkerestem az antikváriumot. Aztán vacsora közben, míg a gyerekek felvágottat ettek, én könyvcímeket soroltam magamban, amelyeket jó ízű ínlatozásuk idézett fel. Hát ez is a. könyvek sorsa.. Marafkó László

Next

/
Thumbnails
Contents