Nógrád. 1981. január (37. évfolyam. 1-26. szám)
1981-01-30 / 25. szám
Nyugat' lapvélemények Haig „példátlanu kijelentései Alexander Haig, az Egyesült Államok külügyminisztere szerdán először lépett a sajtó képviselői elé, és az általa elmondottakat még a nyugati tudósítók is „pédátlanul élesnek” minősítették. Kérdésekre válaszolva Haig „a szovjet magatartástól” tette függővé a SALT-tárgyalá- sok felújítását, s ezzel mintegy megerősítette a Reagan által is többször említett „összekapcsolási” elméletet. Haig szerint az Egyesült Államok „megfontolás tárgyává teszi a SALT—II megállapodás rendelkezéseit” ugyanakkor kifejezte reményét, hogy a Szovjetunió tartja magát a megkötött fegyverzetkorlátozási megállapodásokhoz A Szovjetuniónak szerinte az amerikai „felülvizsgálat” befejeztéig „tartózkodnia kell minden olyan lépéstől, amely a két nagyhatalom kapcsolatainak további romlásához vezethet”. Ez azonban Haig számára a fegyverzetkorlátozáson kívül eső feltételeket is jelent: mint mondotta, az Egyesült Államok nem ratifikálhat SALT- egyezményeket, függetlenül attól, „hogyan viselkedik a Szovjetunió a fegvverzetkorláto- zás területén kívül eső kérdésekben”. Azzal a képtelen váddal állt elő, hogy a Szovjetunió, „kubai közvetítéssel támogatja a nemzetközi terrorizmust”. Márpedig a „nemzetközi terrorizmus elleni harc ezentúl még az emberi jogoknál is fontosabb lesz Amerika számára”. Haig kijelentette, hogy egyelőre nem óhajt szovjet vezetőkkel találkozni, bár szükségesnek tartja „mindennapi kapcsolatok” fenntartását a szokásos diplomáciai csatornákon. Nem adott egyenes választ arra a kérdésre, hogy Reagan korábbi ígéretéhez híven, megszüntetik-e a Szovjetunió elleni „gabonaembargót”. Közvetve elismerte viszont ennek az intézkedésnek a kudarcát, hangoztatva: a jövőben nem szabad olyan intézkedéseket tenni, amelyek „az amerikai gazdaság egy meghatározott szektorára nézve jelentenek megternelést”. Az új kormány Haig szerint „nem tekinti sürgetőnek” a Palesztinái autonómiáról szóló egyiptomi—izraeli tárgyalások felújítását, bár elvben támogatja a Carter kezdeményezésére létrejött Camp David-i megállapodást. „Spekulációnak” nevezte Haig azokat az amerikai sajtóban megjelent híreket, amelyek szerint az Egyesült Államok felújította a fegyver- szállítást Iránnal. Az amerikai külügyminiszter szerint „az emberi jogok elleni legnagyobb fenyegetést a terrorizmus jelenti”. Haig olyan politikát körvonalazott, amelyben az elsőbbséget nem az emberi jogok, hanem az amerikai érdekek élvezik. Ennek megfelelően állást foglalt a salvadori kormánynak nyújtott támogatás folytatása mellett. Haig üdvözölte Giscard d’Estaing francia elnök keddi javaslatát, hogy az afganisztáni kormány meghívása nélkül rendezzenek értekezletet az „Afganisztán belügyeibe való beavatkozás megszüntetéséről”. A külügyminiszter ezután élesen bírálta Líbia csádi tevékenységét. Lengyelországgal kapcsolatosan Haig hangoztatta, hogy az Egyesült Államok gazdasági segítséget nyújtott és nyújt a jövőben is az országnak. Ugyanakkor hozzátette, hogy „ezt nem tartja elégséges megoldásnak, a helyzetet csak maguk a lengyelek oldhatják meg”. Megismételte, hogy Washington — úgymond — nem tűr semmifajta külső beavatkozást Lengyelország belügyeibe, s azzal fenyegetőzött, hogy „mindenfajta ilyen akció súlyos és hosszan tartó következményeket vonna maga után a kelet—nyugati kapcsolatokban” Haig első sajtóértekezletének washingtoni fogadtatása kifejezetten csalódást tükröz. A szerda esti televíziós beszámolók Haig formuláit „homályosnak”, válaszainak tartalmát zavarosnak és kevéssé informatívnak találták. (MTI) HANOI: Felhívás párbeszédre Fontos dokumentum elfogadásával ért véget az indokínai szocialista országok külügyminisztereinek értekezlete Ho Si Minh-városban, az egykori Saigonban. Talán szimbolikusnak is tekinthető: a szocialista utat választó Vietnam, Kambodzsa és Laosz magas rangú politikusai abban a városban tanácskoztak, amely egészen 1975-ig az imperializmus ázsiai behatolásának jelképe, az amerikai intervenció centruma volt. A külügyminiszteri tanácskozás ismételten megerősítette a három testvérország indítványát a Délkelet-ázsiai Országok Szervezete (ASEAN) tagállamainak: folytassanak megbeszéléseket, érjenek el megállapodást, hogy a térséget a béke és biztonság övezetévé alakíthassák. Olyan dokumentumot fogalmaztak meg, amely két- és több oldalú szerződések rendszerével lehetőséget adna arra, hogy Kambodzsa népe nyugalomban folytathassa építő munkáját. Vietnam ismételten kijelentette: kész azonnal megkezdeni csapatainak részleges kivonását Kambodzsából, ha a szomszédos Thaiföld megszünteti azoknak a különböző politikai színezetű fegyveres bandáknak a támogatását, amelyek jelenleg a thai—khmer határ ménjén támaszpontokkal rendelkeznek' Hanoi csapatai kölcsönös megállapodás alapján állomásoznak Kambodzsában, s teljesen kivonulnak az országból, amint megszűnt a kínai fenyegetés — hangoztatja a dokumentum- A javaslatok a három indokínai ország bekeóhaját tükrözik, törekvésüket a jószomszédi kapcsolatok fenntartására- Elfogadásuk alapot biztosíthat az ASEAN és az indokínai szocialista államok közötti gyümölcsöző együttműködéshez. A jelek azonban azt mutatják. hogy Thaiföld eleve elutasítja a párbeszédet, s olyan légkört akar teremteni, amelyben a két országcsoport viszonya továbbra is feszült marad. Ezt jelzi az a — Hanoi által visszautasított — koholmány, ami szerint vietnami csapatok támadtak volna thaiföldi területre. Vietnamban rámutattak: ezeket a rágalmakat azért röpítették fel, hogy eleve lehetetlenné tegyék a tárgyalásokat, s továbbra is támogatásban részesíthessék a különböző indokínai ellen- forradalmár csoportokat. Ennek az irányvonalnak egyetlen haszonélvezője van: a pekingi vezetés, amely a térséget hegemonista törekvéseinek első célpontjául választva el akarja érni az indokínai országok internacionalista politikájának megváltoztatását. Rövidlátó tehát a thaiföldi vezetők politikája, amikor a békés rendezés helyett a konfrontációt választják. Már csak azért is, mert Kína hegemonista céljai nemcsak a kambodzsai határig terjednek... Miklós Gábor A Nógrád megyei Vendéglátó Vállalat MŰSZAKI ELÖADÓT keres felvételre. Feltétel: technikumi képesítés és legalább 5 éves szakmai gyakorlat. Jelentkezés: a vállalat személyzeti osztályán 7—15 óráig. Cím: Salgótarján, x Mártírok útja I. Építkezők figyelmébe! Vállalatunk megvásárlásra felkínálja a „Ceredvölgye Metsz.” eresztvényi kőbányájában kitermelt építési terméskövet gápjárműre, felrakva 106,— Ft/t. egységáron. A fuvarozásért járó díjat az 1980. évben kiadott 16-os számú Közlekedési Közlönyben meghirdetett egységdíjak alapján számoljuk fel. Megrendeléseket felvesz: a VOLÁN TEFU Fuvarvállaló Iroda (Salgótarján, helyijárati autóbuszállomáson) A fuvarozás díjából hétfő—péntek 10% szombat—vasárnap 20% kedvezményt biztosítunk 1981. I. negyedévben. Várjuk szíves megrendelésüket! VOLÁN 2. sz. Vállalat Salgótarján 2 NÓGRÁD - 1981. januói 30., péntek A pártnaook margóidra (II.) Jobban, hatékonyabban, gazdaságosabban Szocialista tervgazdálkodásunk sorában az 1981. január elsejével indult ötéves terv a hatodik. Gazdasági építőmunkáhkat, társadalmi jólétünket, életszínvonalunkat meghatározó tényezők fogalmazódtak meg benne. A végrehajtás mikéntjéről, a sikeres teljesítésről mostanában sok szó esik a szabad pártnapokon is. Éppen ezért e cikkünkben a terv lényegével, végrehajtásával kapcsolatos kérdésekkel foglalkozunk. A VI. ÖTÉVES TERV GAZDASÁGI, POLITIKAI CÉLJA A Központi Bizottság — összhangban a párt XII. kongresszusának határozatával — a következő évekre a gazdasági építőmunka fő politikai feladatát társadalmunk szocialista fejlődése anyagi alapjainak, erősítésében, s ehhez a tervszerű, kiegyensúlyozott és folyamatos gazdasági fejlődés megvalósításában határozta meg. Ennek megfelelően a VI. ötéves terv gazdaságpolitikai irányvonala, célja a hatékonyság, a versenyképesség növelése, a minőségi tényezőkön ?lapuló olyan gazdasági fejlődés kibontakoztatása, amely megteremti a gazdasági egyensúly további fokozatos javításának, majd megszilárdításának, az életszínvonal megőrzésének, az életkörülmények — lehetőségeinkhez igazodó — javításának feltételeit. Ezek teljesítése egyben a későbbi évek gyorsabb gazdasági fejlődésének, az életszínvonal jelentősebb emelésének anyagi forrásait is megteremti. A terv a szokásosnál kevesebb számszerű előirányzatot és több követelményt, magatartásszabályt tartalmaz. Ennek alapvetően két oka van. Az egyik az, hogy a világgazdasági változások pontosan nem becsülhetők fel öt esztendőre előre. Ilyen esetben helyesebb a követendő magatartást meghatározni, mint bizonytalan számszerű előirányzatot rögzíteni. Az ilyen „nyitott” terv lehetőséget ad a változó körülméhyekhez való igazodáshoz, gyors alkalmazkodáshoz az irányító és a végrehajtó munkában egyaránt, A másik ok az, hogy a szigorú követelményeket támasztó gazdaságpolitika a megvalósításban rugalmasságot, átgondolt cselekvést, a manőverezési képesség kiszélesítését tételezi fel. A gyorsan változó világban szigorú feltételeket teljesíteni, ez feltételezi, hogy — a terv fő számadásain belül — folyamatosan, a konkrét helyzethez igazodva, szülessenek meg a szükséges gazdasági döntések. A VI. ötéves terv előkészítése az előző tervidőszak félidejében, tehát mintegy két és fél évvel ezelőtt kezdődött meg. Megtörtént az addig eltelt időszak gazdasági fejlődésének elemzése és elkészült az első becslés a várható fejlődés alakulására. Ezek alapján és után kerültek kidolgozásra a tervre vonatkozó gazdaságpolitikai elgondolások, amelyek még több lehetséges, változatot 'tartalmaztak. Az intenzív tervezőmunka ettől számítva indult meg. Megkezdődött a gazdaságfejlesztési részkoncepciók (ágazatokra, funkcionális területekre történő) kidolgozása; műszaki, gazdasági tanulmányok, nemzetközi ár- és piád prognózisok készültek. A legjelentősebb 80—90 vállalat közvetlenül is bekapcsolódott« a népgazdasági tervezőmunkába. Részint úgy, hogy elkészítette saját fejlesztési elgondolásait, 'részint azáltal, hogy részese lett a nemzetközi gazdasági kötelezettségvállalások kidolgozásának. Részvételük a terv előkészítésében erősítette a tervezőmunka demokratikus vonásait. Ilyen előzmények után alakultak ki a VI. ötéves terv irányelvei, amelyeket a társadalmi szervek vezető testületéi is megtárgyaltak, s amelyeket a párt Központi Bizottsága 1980. november 13-i ülésén megvitattak és elfogadtak. Az irányelvek elfogadása után és az elhangzott észrevételek alapján a tervezőmunka folytatódott és az elkészült középtávú terv az országgyűlés vitája után emelkedett törvényerőre. Mindez azt mutatja, hogy a terv olyan kollektív munka eredménye, amely nem rejt magában meglepetéseket a vállalatok — vagy legalábbis azok nagyobb része — számára. Olyan széles körben ismertetett követelményeket tartalmaz, amelyekre mód van felkészülni és a vállalati terveket ezekhez igazítani. TAKARÉKOSKODJUNK A NYERSANYAGOKKAL A gazdálkodás színvonalának emelése elsősorban a vállalatok feladata. Ezt a nép- gazdasági terv mindenekelőtt azzal segíti elő, ha olyan eszközrendszert működtet, amely arra ösztönzi a vállalatokat, de bizonyos, fokig kényszeríti is őket, hogy jobban használják ki a saját erőforrásokat — s ezek sorában az import- és .hazai anyagokkal is ésszerűbben, takarékosabban gazdálkodjanak. Megítélésünk szerint a VI. ötéves terv eszközrendszere elősegíti az ilyen vállalati magatartást. 1980. januárja óta olyan árrendszert működtetünk a termelésben, amely az anyagokat tőkés világpiaci áron szerepelteti a vállalati kalkulációkban. Az anyag- és energiaköltségek messze a legmagasabb hányadát teszik ki a termelési költségeknek. Ilyen körülmények között az energiával, az anyagokkal való takarékosság, e költségek csökkentése a vállalati nyereség növelésének egyik legjelentősebb eszköze. Ha a vállalatok az eléggé szűkös fejlesztési forrásaikat feleslegesen sok anyag félkész termék készletezésére kötik le — önmagukat fosztják meg a gyorsabb fejlődést jelentő beruházási lehetőségektől. Mindezeken túlmenően, a hitelek elnyerésénél előnyben részesülnek az anyag- és energiatakarékos technikát alkalmazó, az importot gazdaságosan kiváltó vállalati beruházások. Olyan, több ágazatra kiterjedő kormányzati programok kerülnek kidolgozásra és megvalósításra, amelyek az energiatakarékosságot és ésszerűsítést, a hulladékok és másodlagos anyagok hasznosítását, a hazai favagyon gazdaságos felhasználását tűzik ki célul. Ezek közül például az energiagazdálkodási program nem kisebb feladatot állít a népgazdaság elé, mint azt, hogy az energiafelhasználás öt év alatt 10 'százaléknál jobban ne növekedjék. Ezt a feszített célt sokoldalú kormányzati intézkedés támasztja alá, amely — a szabályozók már említett hatásaival együtt — kiváltja az okos, takarékos • vállalati és fogyasztói magatartást. A JÖL DOLGOZÓKNAK NAGYOBB JÖVEDELMET A vállalatok közötti bér- és kereseti vi- * szonyok jelenleg meglehetősen kiegyenlítettek, nem tükrözik megfelelően a vállalatok munkája és teljesítménye között meglevő tényleges különbségeket. Ezen feltétlenül változtatnunk kell, mert nem áll összhangban a munka szerinti elosztás szocialista elvével, sérti a dolgozók igazságérzetét. A népgazdaság minden olyan szakágazatában, ahol ,az anyagi érdekeltség a nyereséghez kptődik, a vállalati bérek a teljesítmények álak u lás ától függően növelhetők. A teljesítménymutatók csökkenése esetén ugyanakkor a felhasználható bértömeget is csökkenteni kell. Olyan bér- és keresetszabályozási módszereket alkalmazunk, amelyek a munkaerő jobb felhasználására, az ésszerű létszámgazdálkodásra, a teljesítmények növelésének fokozottabb ösztönzésére irányulnak. E módszerek nem korlátozzák a hatékonyság növelésével együttjáró bérfejlesztést, de megakadályozzák, hogy a bérek a hatékonyság növekedése nélkül emelkedjenek. A bér- és keresetszabályozási rendszer az évek során sokat változott, s lehet, hogy még további módosításokra is szorul. A szükséges változtatásoknak azonban mindenképpen a teljesítmények növelését kell elősegíte- niök. Nem elegendő azonban a bérrendszert csak népgazdasági és ágazati szinten fejleszteni. A bér- és keresetszabályozással elérendő célok gyakorlati megvalósítását, előnyös hatásainak kibontakozását a vállalaton belüli bérezési és érdekeltségi rendszer továbbfejlesztésével is alá kell támasztani. Ennék kidolgozása — a központi Szervek iránymutatása mellett — a vállalatok feladata. A teljesítményelv következetes érvényesülését tehát a központi és a vállalati lépések, intézkedések együttesen szolgálják. (Folytatjuk) Befejeződött az iszlám csúcsértekezlet Szerdán a késő esti órákban a „mekkai nyilatkozat” elfogadásával és rövid közlemény kiadásával véget ért az iszlám konferencia szervezetének harmadik csúcsértekezlete. Bizonyossá vált, hogy hiába várnak az iráni küldöttekre, s távollétükben a résztvevők nem látták értelmét, hogy a tanácskozást még egy nappal meghosszabbítsák. A záró ülésen ezért röviden megvitatták az iráni—iraki konfliktussal kapcsolatos kérdéseket: felszólították a feleket a harcok beszüntetésére és arra, hogy békés úton keressenek megoldást a vitás kérdésekre Leszögezték: Irán távolléte akadályozta meg az értekezletet abban, hogy a konfliktus megoldását szolgáló érdemi döntéseket hozzon. Elhatározták, hogy Jász- szer Ara latból, a PFS7 vezetőjéből. valamint hat iszlám ország — Banglades, Pakisztán, Törökország, Guinea, Gambia és Szenegál — államiéiból békéltető bizottság alakul, amely egyelői'« csak tanulmányozza az iráni—iraki ellentétek kérdéseit. Az iszlám országok kapcsolatainak alapelveit rögzítő „mekkai nyilatkozat” kimondja, hogy aláírói „szent háborút” hirdetnek Izrael ellen, azaz „minden rendelkezésükre álló eszközzel” harcolni fognak a megszállt területek — így Jeruzsálem — felszabadításáért, a Palesztinái arab nép önrendelkezéséért és saját — a PFSZ által vezetett — állam alapítására való jogának elismeréséért A dokumentum a többi között hangoztatja. hogy az Arab-(Perzsa)-öböl biztonságáért kizárólag a térség államai tartoznak felelősséggel, nekik kell szavatolniuk a hajózás szabadságát az ottani vízi utakon, így a Hormuzi- szorosban is. Afganisztánnal kapcsolatban a dokumentum a szovjet csapatok „azonnali kivonását” követeli. A tanácskozáson külön megszavazták az úgynevezett „Je- i uzisálem-nyilatkozatot” arról, hogy a város, valamint az Izrael által megszállt területek felszabadításának szolgálatába kell állítani minden lehetséges politikai és gazdasági erőforrást, így „potenciális fegyverként” a kőolajat is. A résztvevők megállapodtak „iszlám fejlesztési alap” létrehozásában, amely Szaúd- Arábia, Kuvait és az Egyesült Arab Emírségek hozzájárulásaiból 2,3 milliárd dollárt tesz ki. A következő csúcsértekezletet 1984-ben, Marokkóban tartják, (MTI)
