Nógrád. 1981. január (37. évfolyam. 1-26. szám)
1981-01-29 / 24. szám
Lengyel tanácskozások a válság megoldására Kelemen István, az MTI tudósítója jelenti: A Lengyel Egyesült Munkáspárt vajdasági bizottságainak első titkárai az ország társadalmi-politikai helyzetéről, a pártszervek és -szervezetek időszerű feladatairól tanácskoztak kedden este Varsóban- Az ülésen Stanislaw Kania, a LEMP Központi Bizottságának első titkára elnökölt Ugyancsak az ország helyzetét vitatta meg a Lengyel Demokrata Párt központi bizottságának elnöksége. Az idei népgazdasági és költség- vetési tervről szólva a testület hangsúlyozta, hogy a jelenlegi helyzetben nem lehet szó túlzottan részletes tervről. Az elnökség ezen kívül sürgette, hogy a kormány, valamint a „Szolidaritás” és az ágazati szakszervezetek képviselői minél előbb állapodjanak meg a szabad szombatok ügyében. A Lengyel Demokrata Párt támogatja a munkaidő csökkentését, azzal, hogy ennek fokozatosan kell megtörténnie. A párt elnöksége rámutatott: a további sztrájkok csak a feszültséget és a veszteségeket növelik, a megoldást nem hozzák közelebb. A lengyel televízió kedden este csaknem egyórás vitaműsort sugárzott a szabad szombatokról, amelyben részt vettek a munka-, bér- és szociális minisztérium, a „Szolidaritás” és az ágazati szakszervezetek képviselői. Mindhárom részről - elhangzottak az ismert tervezetek és érvek, s abban mindenki egyetértett, hogy a kérdést most már mielőbb rendezni kellene. Miközben folynak a tanácskozások, a „Szolidaritás” szak- szervezet kedden több vajdaságban néhány órás „figyelmeztető sztrájkokat” tartott, amelyek résztvevői egyrészt a munkaidő csökkentését, másrészt a nyár végi megállapodások „gyorsabb megvalósítását” követelték. Mint a varsói rádió szerdán reggel jelentette, a bielsko-biala-i vajdaságban a nap folyamán „általános okkupációs sztrájkot” tartottak 110 üzemben. Szervezői változtatásokat követelnek a vajdaság vezető testületéiben. Azt kívánják továbbá, 'hogy a problémák megvitatására kormánybizottság utazzon a helyszínre. Négyórás „figyelmeztető sztrájkot” tartottak szerdán a Je- lenia Góra-i' vajdaság egész területén is. Madridi találkozó Munkabizottsági tanácskozások Lehel Miklós, az MTI tudósítója jelenti: Az európai biztonság és együttműködés kérdéseivel foglalkozó madridi találkozón szerdán nem tartottak teljes ülést. A résztvevők munkabizottságokban tanácskoztak a karácsonyi szünet előtt beterjesztett javaslatokróL Max Kampelman nagykövet, az Egyesült Államok küldöttségének vezetője nyilatkozatot adott az El Pais című madridi napilapnak. A lap szerdai számában megjelent nyilatkozat árnyaltabb megfogalmazásokat tartalmaz a nagykövetnek előző nap, a találkozó plénumán elhangzott felszólalásához képest, amelyben azt hangoztatta, hogy az új kormányzat alatt sem változik az amerikai küldöttség álláspontja a találkozón. Az El Paisnak adott nyilatkozatában Kampelman kijelentette, hogy pillanatnyilag folyamatosság van. Természetesen a Reagan-kormányzat a maga módján fog reagálni a találkozón felvetődő különböző probémákra és a vitákra. A washingtoni kormányzatnak a találkozó jelen szakaszával kapcsolatos álláspontját most tanulmányozzák Alexander Haig külügyminiszter beosztottjai, akik csak néhány napja foglalták el új posztjukat. Kompromisszum Zimbabwéban a jelek szerint kompromisszumos megoldás született a több mint kéthetes kormányválság elhárítására. Robert Mugabe miniszterelnök ugyanis kedden este tárca nélküli miniszterré nevezte ki Joshua Nkomo volt belügyminisztert, s ebben a minőségében megbízta őt olyan „különleges feladatok” megoldásával, amelyek a kormányfő szavai szerint 'elengedhetetlenek az ország nemzetbiztonsága szempontjából. Az előzmények: a kabinet január 10-én tartott ülésén harcostársát a belügyi tárca éléről és viszonylag jelentéktelen minisztérium, a közszolgáltatási minisztérium élére állította. Joshua Nkomo sérelmezte a döntést, s olyan jogkört követelt magának, amelynek keretében változatlanul felelősséget viselhet a belbiztonságért. Mugabe ezúttal eleget tett Nkomo követelésének, s megbízta azzal, hogy közreműködjék az egyik legbonyolultabbnak tűnő feladat megoldásában, az egységes nemzeti hadMugabe felmentette egykori sereg felállításában. (MTI) Terrorbombázások Salvadorban Visszavonulóban vannak a landó zaklató akcióikkal salvadori junta hadseregé- számottevő veszteségeket nek egységei a forradalmi, okoznak az ellenségnek- erők által ellenőrzött egyik A junta hadereje ugyan- legnagyobb körzetben, az akkor az összes haderőnem ország középső részén levő bevetésével lövi és bombázza Guazapa térségében. Havan- a baloldal manőverezési kört néban kiadott jelentések sze- zeteít- A kíméletlen akciókrint a hétfőn délután megkezdett visszavonulás során a hadsereg több gépkocsit és más harci járművet vesztett. A forradalmi erők —, mint a napok óta érkező jelentések bizonyítják —, az ország nak igen sok áldozata van a polgári lakosság körében- San Salvador közelében, a déli tengerparton húzódó stratégiai • országút mentén változatlanul heves harcokat jelentettek a hírügynökségek szinte minden körzetében és a rádióállomások. Kubai folytatják gerillaakcióikat, jelentés szerint a baloldali rajtaütésszerű támadásokat erők változatlanul ellenőrhajtanak végre a hadsereg zik a főváros kijáratait. mozgó alakulatai ellen, álNagyvállalatok a VI. ötéves tervidőszakban A Farabundo Marti Nemzeti Felszabadítási Front főparancsnoksága hétfőn -a közép-amerikai független sajtóügynökség útján kiadott közleményében elítélte a junta légierejének terrorbombázásait a lakott körzetek ellen. (Folytatás az 1. oldalról) reségessé tegye. Ezért már a terv koncepciójának kidolgozásához is újszerű, eddig példa nélkül álló módszert alkalmaztak; a vállalat mintegy 6000 dolgozójától levélben kértek véleményt, ötleteket. Ez több mint száz hasznos javaslattal gazdagította a vállalat fejlesztési elképzeléseit. Ezeket, valamint a piaci információkat, a gazdaságossági mutatókat — figyelembe véve — a vállalat mintegy ezer termékét minősítették, aminek alapján meghatározták a termékszerkezet átalakítására vonatkozó tennivalókat. Legfontosabbnak tartják a vállalat termékértékesítésének 80 százalékát adó kész szövetek Összetételének . változtatását, így a várhatóan nagyobb piaci keresletre számító felsőruházati pamut- és lentípusú szövetek, valamint a műszaki és az egészségügyi ellátásban felhasználható textíliák, a korszerű lakástextíliák, sátrak, takarók, ponyvák, vitorlavásznak termelésének és választékának növelését. Fokozzák az elmúlt esztendőben sikeresen megkezdett lentapéták gyártását is, megszűntetik viszont például a korszerűség követelményeinek már nem megfelelő 50 centiméter széles szövetek gyártását. A nem rubelelszámolású exportban áz eddigieknél is meghatározóbb szerepet kap a gazdaságosság, melyet a nemesen, korszerűen kikészített szövetek arányának növelése biztosít. A szocialista exportban is elsősorban a jól értékesíthető termékek kivitelére koncentrálnak, így a kempingcikkek, konfekcionált takaróponyvák szállítását növelik. A Chinoln — VI. ötéves tervidőszakra szóló — programja szerint a belföldi értékesítést évente 5,1 százalékkal növeli. A szocialista export — összhangban a szovjet—magyar agrokémiai egyezményben vállaltakkal — ennél nagyobb mértékben, évi 8 százalékkal nő. A nem szocialista export emelésének mértéke lesz a legdinamikusabb, évente 12,2 százalékra tervezik. A vállalat jövedelmezőségének elősegítésére az elkövetkező öt év során az eddigieknél lényegesen több új terméket hoz forgalomba a Chinoin, ugyanakkor több cikk leállítását is tervezi a vállalat, kis mennyiségük gazdaságtalan előállítása miatt. Ezeket részben újabb, korszerűbb cikkekkel váltják föl, nagyobbrészt azonban szocialista importból pótolják. Tovább folytatják a piacfeltáró munkát is. Felméréseik szerint jelentősen emelhető például a már ismert és bevált No-Spa termékcsalád, és a már szintén nagy volumenben termelt és műszakilag is továbbfejlesztett gombaölő szerük, a Funda- zol külkereskedelmi forgalma. A salvadori harcokkal kapcsolatban megfigyelők megállapítják, hogy a junta hadseregének nagy erőkkel folyó felmorzsoló támadásai a jelek szerint egyetlen körzetben sem hoztak átütő eredményt. A baloldal hadereje kitér a nagyarányú, nyílt összecsapásoktól, gyorsan mozgó egységekkel csap le a hadsereg katonai rendben manőverező oszlopaira, állandó veszteségeket okozva '* (MTI) A szaúd-arábiai Taifban mintha valamiféle folyamatosság jegyében zajlott volna le a harmadik iszlám csúcsértekezlet az első kettő után. Igaz, a közös vallási alap továbbra sem jelent igazi egységet. Ez a megállapítás 1981. elején nem csak a politikai alapállásra igaz, hanem még a korlátozott célokkal kapcsolatos, ideiglenes akcióegység kilátásaira is. Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy, ami Taifban történt, ne tarthatna számot a világ érdeklődésére. Az ilyen csúcs mindig olyan szeizmográf, amire érdemes odafigyelni. A jelenlegi konferencia időpontja és háttere érthetően megsokszorozza a figyelmet. A főbb okok a következők: A párfnapok margóidra (!.) Jelentős fejlődés az V. ötéves terv időszakában Ezekben a napokban megyeszerte gazdaságpolitikai pártnapokat tartanak. Az előadók beszámolnak az ország, Nógrád megye, az üzemek, a vállalatok, a termelőszövetkezetek gazdasági helyzetéről, az elért eredményekről, a (eladatokról. Cikksorozatunkkal e pártnapok sikerét kívánjuk elősegíteni. Az 1980-as évvel befejeződött V. ötéves terv teljesítéséről még nem állnak rendelkezésre adatok. Az előzetes mérleg azonban már most megvonható. Mit mutat az előzetes mérleg? Sommásan azt: az elmúlt öt év során a népgazdaság az MSZMP XI. kongresszusán kijelölt és a középtávú tervben meghatározott irányban fejlődött. Az elmúlt öt évben — a Vártnál nehezebb feltételek között — sok erőfeszítés és áldozatos munka nyomán jelentős eredményeket értünk el a népgazdaság egész területén. Hogy ezt leszögezhetjük, annak köszönhető: idejében bevezetett, jól kimunkált intézkedésekkel menet közben egyenesbe lehetett hozni gazdasági dolgainkat. Hogy mennyire így igaz, gondoljunk a Központi Bizottság 1978. decemberében hozott határozatára. amely úgy vonult be gazdaságtörténetünkbe: lényeges módosításokat eszközölt az addigi gazdaságpolitikai és gazdaságirányítási gyakorlaton. De nézzük konkrétabban a mögöttünk hagyott terved ki üst. HÚSZ SZÁZALÉKKAL NŐTT A NEMZETI JÖVEDELEM Semmi kétség, tovább bővültek és korszerűsödtek a szocializmus anyagi, műszaki alapjai, nőtt az életszínvonal, javultak az életikörülmények, fejlődtek a szocialista termelési viszonyok. E megállapítás bizonyítására nézzünk néhány, már ma is ismert számadatot. A nemzeti jövedelem az öt év alatt 19— 20%-kal, az ipari termelés 21—22%-kal, a mezőgazdasági 13—14%-kal, a lakosság fogyasztása 14%-kal emelkedett. A tervezettnél több bölcsődei, óvodai hely létesült, 435 ezer helyett 445—450 ezer lakás épült, számottevően javult a vízellátás, nőtt a kórházak befogadóképessége és az általános iskolai tantermek száma sitb. Az elért eredmények mellett arról is szólni kell, hogy miben nem értük el azt, amit szerettünk volna. Mindenekelőtt abban, hogy népgazdaságunk fejlődésének az üteme a számítottnál mérsékeltebb volt, egyes részfeladatok teljesítése eltért a tervezettől. A legnagyobb gondot az okózta: a tervidőszak első három évében a termelésnek az előirányzotthoz közel álló növekedése nem járt együtt a gazdasági fejlődés minőségi követelményeinek megvalósításával. A külső és belső egyensúlyi helyzet — a tervezett javulással szemben — romlott. A belföldi felhasználás a 'nemzeti jövedelemnél gyorsabban nőtt. Fokozódott a beruházások és a kivitelezési kapacitások közötti egyensúlyhiány, a készletfelhalmozás meghaladta a tervezettet, és mindez — főként 1978-ban — az import nagyarányú növekedését idézte elő. Ebben az -időszakban — a gazdasági munkában elért számos eredmény ellenére — a népgazdaság fejlődése nem követte maradéktalanul az V. ötéves tervben megfogalmazott gazdaságpolitikai irányvonalat és több fontos területen nem felelt meg a változó külső és belső feltételekből adódó követelményeknek. Ennek alapvetően két fő oka volt. Az egyik az, hogy a külső gazdasági feltételek a számítottnál kedvezőtlenebbül alakultak, a külkereskedelmi cserearányok mindkét relációban a feltételezettnél rosszabbak voltak, a tőkéspiaci értékesítés és a szocialista import bővítése nehezebbé vált. A másik ok az, hogy — miközben az egyensúly helyreállításának feladata a feltételezettnél nehezebbnek bizonyult — a központi irányítás és a szabályozórendszer a szándékoltnál is kevésbé ösztönözte a gazdaságot a változó világpiaci körülményeikhez való rugalmas alkalmazkodásra. Ennek következtében a hatékonyság javulása, a termelési szerkezet korszerűsítése és az exportképesség fokozódása sem érte el a szükséges mértéket. A vállalati gazdálkodásban egyoldalúan a stabilitásra való törekvés került előtérbe MEGVÁLTOZOTT KÖRÜLÖTTÜNK A VILÁG Nézzük meg közelebbről, mit is jelent az a megfogalmazás: a külső gazdasági feltételek számunkra a vártnál kedvezőtlenebbül alakultak. Mindenekelőtt azt: az 1973—74. évi árrobbanás után 1975-re a nyersanyag- és energiaárak jelentősen tovább emelkedtek. Például a nyersolaj ára 1980-ban a tőkésvilágban több mint 10-szerese az árrobbanás előttinek, de a KGST-országok közötti forgalomban is 6—7-szeresére nőtt. A késztermékek árainál lényegesen gyorsabban emelkedtek más nyersanyagok árai is. Mindez a szocialista és a tőkésországokkal folytatott külkereskedelmünkben is számottevő többletárveszteségekhez vezetett. Ennek ellensúlyozása nagy erőfeszítést, szigorú gaz- dálkolást követel. A központi irányítás és a szabályozás az ötödik ötéves tervidőszak első felében nem ösztönözte, és ezzel már a második fő okra utalunk, nem kényszerítette eléggé a gazdálkodókat a világpiaci körülményekhez való rugalmas alkalmazkodásra. A vállalatok túlzott védettséget élveztek, és így a romló egyensúlyi helyzetből való kiútkeresés, a munka színvonalának javítása helyett a helyi szinten értelmezett feszült- ségmentességet, stabilitást helyezték előtérbe. A dolgozók sem mint termelők, semmint fogyasztók nem érzékelték eléggé, hogy a gazdasági előrehaladás szempontjából alapvetőn megváltozott körülöttük a világ. INTÉZKEDÉSEINK EREDMÉNYESEK VOLTAK Ma már könnyű belátni, hogy ilyen körülmények között az eredeti tervcélok mennyiségi mutatóinak követése természetszerűen konfliktushelyzethez, a népgazdasági egyensúly romlásához vezetett. Ezért hatá:ozta el a Központi Bizottság 1978. decemberében az addigi gazdaságpolitikai és gazdaságirányítási gyakorlat lényeges módosítását, ezért döntöttek úgy: 1980-ban új ár- és szabályozó- rendszert kell bevezetni. A KB tudatában volt annak, hogy ha számszerűségében nem is teljesül az ötéves terv több előirányzata, de elindulhatunk a gazdasági fejlődés minőségi tényezőkön alapuló és az egyensúly szempontjából kedvező fordulattal bíztató pályáján. Ennek érdekében minden más gazdasági célt — beleértve a termelés növekedésének ütemét is — az egyensúlyi avítás követelményének kellett alárendelni. Mindezek az intézkedések végül is eredményesnek bizonyultak. Ezt a tervciklus negyedik, ötödik éve bebizonyította. Ez azért is nagy eredmény, mert tervezési és irányítási rendszerünk a korábbi időszakban csak a fejlődés gyorsításáról szerzett tapasztalatokat, fékező jellegű ráhatásról — ami most szükségessé vált — nem rendelkeztünk tapasztalatokkal. 1979-ben és 1980-ban — a vártnál is lassúbb gazdasági fejlődés mellett — az egyensúly javítására irányuló éves célokat elértük. Az életszínvonal alakulását úgy sikerült a gazdasági fejlődés üteméhez igazítani, hogy az nem okozott megrázkódtatásokat. Az egyensúly javulásának fő tényezője egyelőre a belföldi felhasználás — elsősorban a felhalmozás — visszafogása volt, de már a termelési szerkezet változása, termékeink fokozódó nemzetközi versenyképessége is hozott kezdeti eredményeket. ÍEz tükröződik többek közt abban, hogy az 1979—80. évi újabb nagyarányú világpiaci energiahor- dozóár-emelkedés hatását jórészt ellensúlyozni tudtuk. Végigtekintve tehát az elmúlt öt esztendő fejlődését, arról adhatunk számot, hogy az egyes előirányzatokat túlteljesítettük, s voltak olyan területek, ahol elképzeléseinket nem tudtuk realizálni, összegezve: az V. ötéves terv időszakát úgy is tekinthetjük, hogy annak évei az útkeresés, a változó világgazdasági környezethez való alkalmazkodás legcélszerűbb módjainak kialakítása jegyében zajlott le. Olyan útkeresési szakasz volt ez, melynek tapasztalatait érvényesíteni lehetett a VI. ötéves terv készítésénél. (Folytatjuk) faifi találgatások 1. Kínlódó állóháborúvá vált az iráni—iraki konfliktus, amelynek kisugárzása nemcsak a két ország belpolitikáját érinti, hanem a térség stratégiai helyzetét és a nemzetközi olajpiacot is. 2. Izraelben a Begin vezette héják kétségbeesett u^pvéd- harcot folytatnak, de egyre valószínűbb, hogy legkésőbb a nyáron új kormányzat kerül hatalomra. A taifi csúcs résztvevőit erősen érdekelte: várhatnak-e a leendő új izraeli kabinettől legalább árnyalatnyi változást? Ám ezt ma még Izraelben sem tudhatja senki. 3. A taifi konferencia egybeesett az új amerikai adminisztráció első napjaival és — nem mellesleg — az utóbbi esztendők egyik legnagyobb amerikai hadgyakorlatával, amelynek alig leplezett „figyelmeztető és elriasztó jellege” a többi között a közelés közép-keleti országok „okulására” szolgál. Reagan közel-keleti politikája tele van kérdőjelekkel, s ezeket az új elnök nem siet eltüntetni. Az egyik kulcskérdés: vajon komolyan gondolja-e Reagan elnök azt, amit Reagan elnökjelölt a kampány során mondott, tudniillik, hogy „a terrorista PFSZ nem tárgyalópartner”? Egy amerikai szóvivő szükségesnek tartotta megjegyezni, hogy a kormányzat „álláspontja kialakításában mérlegeli azokat az új információkat, amelyeknek az elnökjelölt még nem lehetett birtokában”... Husszein, akit Reagan közel- keleti „kulcsfigurának” szán, nem véletlenül jelentette ki: a palesztin nép és törvényes képviselője, a PFSZ nélkül nem lehet igazi közel-keleti rendezés. Taifban megjelöltek olyan korlátozott célokat, amelyekben a résztvevők elvileg egyetértenek, egészen a dzsi- had, a szent háború meghirdetéséig. Jeruzsálem ügyében. És bár a résztvevők tolmács nélkül, egy nyelven beszéltek, ezúttal nem csupán a tetteik, de a szavaik sem voltak egyformák. Harmat Endre
