Nógrád. 1981. január (37. évfolyam. 1-26. szám)
1981-01-29 / 24. szám
Nép» <JemoWáe*ánk czü'eté«;© (7.) Kibővített naqytnemi pór»birott«éqi ülés HeSyreáüifás és tőkekisajátítás Dinamikusabban, versenyképesebben, rugalmasabban A kelet-európai országoknak akár a győztesekhez tartoztak, akár a vesztesek közé számítottak. a háború végén hihetetlenül nagy gazdasági nehézségekkel kellett megküzdeniük. A nácik a legyőzött, megszállt, vagy szövetséges országokat gazdaságilag súlyosan kizsákmányolták, mindent kisajtoltak belőlük, amit lehetett. A háború, a felszabadító hadműveletek is emberéletben, s anyagiakban hatalmas károkat okoztak. A legsúlyosabb háhorús veszteségek Jugoszláviában. Lengyel- országban és Magyarországon keletkeztek, a pusztulás ezen országokban a lakosság 7, 11 és 22 százalékát, a nemzeti vagyon 20—40 százalékát érintette. Az ipari üzemek ezrei hevertek romokban, megrongálódtak az út- és vasútvonalak, megszakadt a telefon- és távíró-összeköttetés; középületek, lakóházak tízezrei égtek ki, vagy dőltek össze. Az ipari és mezőgazdasági termelés a háború előtti állapotokhoz képest jelentősen visszaesett; az országok közötti, ill. az országokon belüli gazdasági kapcsolatok meglazultak, sőt, sok esetben meg is szűntek; élelmiszer- és nyersanyaghiány lépett fel. Jugoszláviában, Bulgáriában, Magyarországon a Németországba történő ellenszolgáltatás nélküli szállítások miatt a pénz romlása már a háború alatt megkezdődött s a háború után.— az ugrásszerűen megnőtt pénz-, ill. tőkeszükséglet következtében — hatalmas lendületet vett. Különösen Magyarországon és Romániában szabadult el az infláció. Magyarország és Románia terheit emellett a jóvátétel fizetése is növelte, amely 1945-ben mindkét ország nemzeti jövedelmének 14—17 százalékát vitte el. (Később ez az arány 5—7 százalékra csökkent). A súlyos gazdasági helyzet a társadalmi-gazdasági erők koncentrálását követelte meg, amely nem csak az állami beavatkozás kiterjesztésével járt együtt, hanem a nagytőke gazdasági hatalmának fokozatos korlátozásához, majd később teljes felszámolásához is vezetett A termelőeszközök köztulajdonba vételében természetesen nem csak a gazdasági szükségszerűség játszott közre, hanem a politikai akarat is, a munkáspártok azon törekvése, hogy áttörve a magántulaj dem korlátáit, a burzsoáziát megfossza politikai uralma gazdasági alapjától, a gyáraktól, üzemektől, bankoktól és kereskedelmi cégektől. A szocialista szektor uralomra jutása a negyvenes évek végén megteremtette a szocialista iparosítás feltételeit. A kelet-európai országok többségében az államosításokat megelőzően jelentős változások zajlottak le a mezőgazdaságban, s a földbirtokviszonyok terén is. A földreformokat az egyes országok társadalmi és gazdasági struktúrájától, a birtokmegoszlástól, az agrárszegénység nagyságától, s a baloldali pártok politikai megfontolásaitól függően különböző mértékben, ütemben és módszerekkel hajtották végre. A legradikálisabb és legkiterjedtebb volt a földreform Csehszlovákiában, Lengyelországban és Magyar- országon. Az első menetben — a német fasiszták, a háborús bűnösök, a volksbundis- ták földjeit bizonyos — alcsony — határon felül az úri birtokokat és magasabb plafont megállapítva a gazdagparaszti földtulajdont kobozták el. Az átalakulás Lengyelországban még 1944-ben, Magyarországon 1945-ben és Csehszlovákiában három szakaszban 1945 és 1948 között zajlott le. A balkáni országokban — Albániában, Jugoszláviában; Bulgáriában és Romániában a földreformok méreteiket, radikalizmusukat tekintve kisebbek és mérsékeltebbek voltak. E régióban történeti okoknál fogva nem alakult ki a nagybirtok, s a föld zöme már az első világháború után paraszti kézbe jutott. A földreformok gazdasági és politikai jelentősége abban állt, hogy végérvényesen felszámolták Kelet-Európábán a nagybirtokrendszert, s gyökeresen átalakították, demokratizálták a földbirtokviszonyokat. A földbirtokos osztályok, az arisztokrácia és a dzsentri elvesztették anyagi alapjukat, s mint osztályok, megszűntek létezni; a népi baloldal ősi ellenségei kerültek így a történelem süllyesztőjébe. A földreform eredményeként (Bulgáriát nem számítva, ahol végképp jelentéktelen az agrárreform) — a megművelhető terület 2 százalékát érintette — a parasztság társadalmi struktúrájában figyelemre méltó eltolódások következtek be: a gazdagparasztság — a falusi burzsoázia — ' súlya, gazdasági ereje csökkent; nagymértékben apadt az agrárszegénység és a szegényparasztság létszáma. Ábszolut számát, parasztságon belüli részarányát tekintve viszont megnőtt a kis- és középparasztok száma, sőt megalapozottan mondható, hogy Kelet- Európa-szerte a középparaszt vált a „falu központi figurájává”. Az átrétegződés politikai hatása kettős volt A parasztság körében nem csak a munkáspártok befolyása növekedett, hanem — az előzőeknél nagyobb mértékben — a parasztpártoké. A földreform —, pontosabban az általa uralkodóvá vált kisüzemi gazdálkodás — azonban a gazdasági feladatokat, mindenekelőtt a lakosság élelmiszer-ellátásának biztosítását nem oldotta meg A gazdasági szükség is megkívánta a kollektivizálást. amelyre az első lépések néhány országban, mint pl. Albániában, Bulgáriában és_ Jugoszláviában már 1948 előtt megtörténtek. Az újjáépítéshez és helyre- állításhoz, az infláció megállításához, s az egyéb súlyos gazdasági nehézségek leküzdéséhez tervszerűségre, az anyagi erőforrások, a munkaerő, s a termelési eszközök tudatos elosztására, felhasználására volt szükség. 1947-ben szinte valamennyi kelet-európai országban elkészültek az újjáépítési tervek. (Csehszlovákiában és Bulgáriában kétéves, Lengyelországban és Magyar- országon hároméves, Romániában egyéves, míg Jugoszláviában már ötéves tervet állítottak össze). E tervek nagyjából hasonló elveken alapultak; a helyreállítás mielőbbi befejezését, a háború előtti termelési szint elérését tűzték ki célul; inkább az iparra, mint a mezőgazdaságra helyezték a hangsúlyt; a beruházásokra szánt összegeket termelési javak előállítására koncentrálták. Csehszlovákiát kivéve nem a termelékenység fokozásával, hanem új munkaerő munkába állításával kívánták az ipari termelés emekedését biztosítani. A tervszerűség, a hatékony állami beavatkozás, s a munkásság lelkesedése, szorgalma hamarosan meghozta az eredményét. 1948 végére — Romániát kivéve — a kelet-európai országok ipari termelése elérte a háború előtti szintet A nemzeti jövedelem azonban már lassabban emelkedett Az újjáépítési periódusban a kelet-európai gazdaságokban már jelentkeztek azok a tendenciák, (a mezőgazdaság háttérbe szorítása, a nehézipar fokozottabb fejlesztése, a könnyűipar lemaradása), amelyek túlhajtása később súlyos torzulásokhoz vezettek. Vida István A NAPOKBAN KIBŐVÍTETT pártbizottsági ülést tartottak a Salgótarjáni Kohászati Üzemekben. A gyár párt-, gazdasági, és társadalmi vezetői fokozott felelősséggel tárgyalták meg az elmúlt év ta-asztalatait, valamint azokat a tennivalókat, amelyek a XII. kongresszus szellemében az 1981-es gazdasági évben a gyár dolgozóira hárulnak. A pártbizottsági ülés hangulatából egyértelműen kicsendült, hogy a korábbinál dinamikusabb, versenyképesebb és rugalmasabb munkára van szükség. Az új igények már nem tűrik az állandóságot és mindenben a változó élet igényeihez és lehetőségeihez kell alkalmazkodni. Ürmössy László vezérigazgató hangsúlyozta; a gyár gazdasági vezetői rájöttek, hogy az évi 5—6 százalékos növekedési ütemhez a belső erőforrások nem elegendőek. Ezért a népgazdasági egyensúly megteremtését szolgáló munkához más utakat kellett választani. A gyárban visszafogták a termelés növekedési ütemét, mérsékelték a belső felhasználást és növélték az exportot. A gyár az 1981-es évben is ezen az úton akar továbbhaladni. Az elmúlt évnek megvan a maga hasznosítható tapasztalata, hiszen a termékösszetételt a kereslethez és az ármódosulásokhoz történt igazítással és átgondolt exportmunkával kedvező eredményeket értek el. Mintegy 19 millió dollár devizabevételt biztosítottak, az önköltség csökkentésre előirányzott 38 millió forintos megtakarítást elérték, a készletgazdálkodást a legkedvezőbb szintre emelték és a dolgozók kezdeményezőkészsége nyomán az újítómozgalom közel 20 millió forintot eredményezett. Az ilyen kedvező gazdálkodási körülmények révén a Salgótarjáni Kohászati Üzemék dolgozói végül is mintegy 200 millió forint nyereséget értek el a korábbi 150—160 milliós programmal szemben. A legtöbb szó azonban az 1981-es feladatokról esett, hiszen az idei tervcélokért a gyár. minden dolgozójának szorgalma és tudósa legjavát kell nyújtania, minden eddiginél érzékenyebb gazdaságpolitikai megoldások közepette. A cél nem kicsi, hiszen 215—220 millió forint nyereségtervet tűztek maguk elé. A vezérigazgató mintha külön receptet csatolt volna a célkitűzés mellé, olyan pontosan kidolgozott útmutatót terjesztett a kibővített pártbizottsági ülés résztvevői elé. Hangsúlyozta, hogy 220 millió forintos nyereséget a gyár akkor érheti el, ha az árbevételt a múlt évhez képest azonos jövedelmezőségi feltételek mellett 5 százalékkal növelni tudja. Számolni kell egyes kohászati termékeknél az árszínvonal 5 százalék körüli csökkenésével és a termelési költségek 1.5—2 százalékos növekedésével. A költségekre főleg az energiaárak és a szállítási költségek emelkedése hat ki. Ezek figyelembevételével tehát a gyár további önköltségcsökkentéssel tudja a megfelelő jövedelmezőségi szintet fenntartani. A Salgótarjáni Kohászati Üzemek dolgozóinak meg kell célozniok a 40—42 millió forintos költségmegtakarítást, ami hozzávetőlegesen 1,3 százalékos költségcsökkentésnek felel meg. Ezen belül legalább 20 millió forintot kell anyagmegtakarításokból, 7—8 millió forintot az energia gazdaságos felhasználásából, 12—14 millió forintot pedig az egyéb költségtényezőkből; a szerszámfel használóiból, karbantartásból, belső szállításból, a raktározásból, a selejtkár csökkentéséből és a hatékonyság növeléséből kihozni. az Árbevétel tervezett növekedése a fajlagos teljesítmények 4—5 százalékos emelkedését követeli meg, de a gyárnak számolni kell azzal, hogy a'vállalati létszám tovább csökken, sőt, tervezik, hogy még ebben az évben, feltehetően október 1-től áttérnek az ötnapos munkahétre. Az ötnapos munkahétre történő átállás további 9 százalékos munkaidőalap-csökkentést eredményez. Emellett tudni kell, hogy az árukibo- csótás mértéke nem csökkenhet. Végül is a gyárban az egy munkaórára eső fajlagos teljesítménynek a felsorolt tényezők figyelembevételével mintegy 12 százalékkal kell növekednie az év végére. De ez évi átlagban is mintegy öt- százalékos fajlagos teljesítménynövekedési igényt támaszt a gyár dolgozóival szem - ben. A vezérigazgató előretekintő és átgondolt véleménye szerint az üzemidő-kihasználás és a munkaidő-kihasználás jelenlegi veszteségtényezői bőven fedezik a kívánatos teljesítménynövekedés időalapját. Emellett azonban természetesen számításba kell venni a technológiai korszerűsítésekben, az automatizálásban, a mechanizálásban, a korszerűsítő felújításokban rejlő lehetőségeket és foglalkozni kell a szerszámtartósság, a kemencetartósság, valamint az egyes alkatrészek kopásállóságának javításával is. A nagyüzemi pártbizottság véleménye és állásfoglalása szerint ezeken a területeken lesznek a legnehezebb, de legfontosabb feladatai 1981-ben a Salgótarjáni Kohászati Üzemek dolgozóinak. Az exportfeladatoknál szóba került, hogy a múlt évi 19 millió dolláros árbevétellel szemben 1981-ben 21 millió dollár árbevételt kell megcélozni. Ezt megkövetelik a nép- gazdasági célkitűzések és a fizetési mérleg egyensúlyának javítása is. A készletgazdálkodásban a gyár a múlt évben jó alapokat teremtett. Most a kialakult szintek szigorú megtartása és a termelési feladatokkal összefüggő kedvezőbb arányok kialakítása a cél. Az alapanyagoknál nagyobb szállítási fegyelmet kell megkövetel- niök és ütemesebb ellátásra kell ösztönözniök a szállító partnervállalatokat. A FOKOZÓDÓ KÖVETELMÉNYEK elsősorban a vezetőktől követelnek határozottabb, igényesebb, szigorúbb, rugalmasabb és esetenként tervszerűbb magatartást. A vezetési színvonal növelése jobb tájékozottságot, politikai és szakmai felkészültséget igényel. A szervezeti módosításokkal együtt, néhány személycserét is lebonyolítanak azzal a céllal, hogy a vállalati gazdálkodás egyes területeinek eredményessége növekedjen és a vállalat reagálókészsége javuljon, összehangolt, ésszerű és hatékony kapcsolatokat kell teremteni a vezetés-irányítás minden szintjén, mégpedig úgy, hogy a gazdálkodás érzékenysége végigvonuljon a vállalat mind a 143 szocialista brigádján és a gazdálkodásban részt vevő minden gyári munkás napi feladatain. Orosz Béla A. bániában. Csehszlovákiá-< ban, Jugoszláviában és Len-' gye.országban a tőkekisajátítás első lépése 1944—1945-ben az ellenséges — német, vagy olasz kézben levő, ill. a kolla- boráns vagyonok — kártalanítás nélküli elkobzása, vagy (pl. Csehszlovákiában) állami kezelésbe vétele volt. Ezt követte 1945—46-ban az ipar, s a gazdaság egyéb ágazatainak radikális államosítása. (Bankoknak, biztosítótársaságoknak). Az intézkedések következtében ezekben az országokban az iparban az állami szektor aránya 60—85 százaié -a emelkedett. B ulgáriában, Romániában és Magyarországon, a belső politikai erőviszonyok, s nemzetközi státusuk rendezetlensége miatt a felszabadulás utáni első években nem került sor ilyen széles körű és radikális államosításokra Ezen országokban a tőkekisajátítás las- saobgn és szakaszosan ment végbe. Romániában az első jelentősebb államosítás 1946. december végén történt a nemzeti bank nacionalizálá- sával Bulgáriában a nagy nemzetgyűlés csak 1947 decemberében fogadta el a magánkézben levő iparvállalatok, bányák és a bankok államosításáról szóló törvényjavaslatot, amely az állami szektor addigi 6 százalékos részesedését. nyomban 85 százalékra emelte A fokozatosság a tő- kekisajátítás terén a „legsza- bálvosabban” Magyarországon érvényesült 1946—1947 folyamán. A tőkés magántulajdon, s a kapitalista termelési viszonyok teües felszámolására az iparban és a kereskedelemben 1947—18-ban a politikai hatalomátvétellel párhuzamosan, vagy azt követően került sor. Másfél évtized a rajzasztal mellett — A szerszámszerkesztő munkáját sem túlértékelni, sem alábecsülni nem szabad —, mondja Hámori Ignác. — A szerkesztő azért nem csak „egy” ember a műszakiak között. — Végül is mit tesz a „szerszámos”? Sok mindent! A gyártmány- szerkesztő „megálmodja” a terméket. A teljesüléshez elengedhetetlenül szükséges, hogy megfelelő módszert és szerszámot adjunk a dolgozóknak- Az előbbi feladat a technológusra hárul, az utóbbi „ügyében” pedig az első — és nem túlzás; döntő állomást a szerszámkészítő jelenti. Az ismert célok, a gazdaságosság szempontjai alapján konstruál. Az úgynevezett manuális munka, a rajzkészítés csak utórezgést jelent, noha annak a tartalmi és formai kritériumokat kell tartalmaznia. Ügy, hogy azt főleg a szerszámkészítésben dolgozók nyitott könyvként olvashassák. — Ügy tudom, több száz szerszámot szerkesztett. — Számtalant! És bóvli egy sem volt közöttük— Melyik a legemlékezetesebb munkája? — Nincs ilyen. Raizaimat egyformán szeretem- ök az én építőkockáim. Kedvesek és... — És... — Szépek is! — Kik segítették pályaindulását?' — Sokan. Közülük is első főnökömet, Koós László fejlesztő mérnököt említeném. — Hol dolgozott korábban? — Az Ikladi Műszergyárban, ahol forgácsoló technológiával foglalkoztam. A kezdőfizetésem 1050 forint volt. A gépiparit végzett technikusnak nem rossz- Ekkor 1965-öt írtak. — Az életéről ejtsen néhány szót! — A család Jászberényből visszaszármazott Nógrádba. Édesapám, aki egyébként molnár volt, Taron kapott munkalehetőséget. Én ekkor mindössze egyéves voltam.. • Az általános iskola elvégzése után a tarjáni gépipariban tanultam tovább. Azután az egyetem helyett dolgozni mentem— És a továbbiak? — Iklad után —. amiről már szó volt — a Pásztói Szerszám- és Készülékgyár következett. Technológusként kezdtem a szerszámkonstruálást. Két év után a FÜTŐBER nagybátonyi gyárába kerültem. A régi üzem műszaki osztályán mindenesként dolgoztam 1973-ban, az úi üzem „belépésekor” — a munkakörök kezdtek szétválni, a tennivalók egyre inkább szakosodtak. Kis kitérő a Nóg- rád megyei Nyomdaipari Vállalatnál töltött hat év, utána visszatértem a FÜTÖ- BER-be. A régi fiúk visszafogadtak. A beilleszkedési folyamat meggyorsult. És örömmel láttam, hogy a régi szerszámok közül még mindig több „él”. Most újakat „gyártok”! — A visszajövetel oka? — Kettős! Nagybátonyban meghatározó üzemnek tartottam a FŰTŐBER-t. És közben nagybátonyi lakos lettem: 1978-ban megházasodtam. Feleségem magyar— történelem szakos tanár- Helyben tanít. Most éppen gyesen van, a pici Eszter és Endre köti le a figyelmét. — Mivel foglalkozik szabad idejében? — Szakkönyvek és műszaki irodalom tanulmányozásával. Nem véletlen: nagy jelentőséget tulajdonítok az önképzésnek- Leginkább az elektrotechnika és a gépészet érdekel. Kedvenc szórakozásom a fotózás. Az csak magától értetődő, hogy otthon is „teszek” valamit. — Mozgalmi munka? — A KISZ-ben kezdtem- Három éve tagja vagyok az MSZMP-nek is. Igyekszem teljesíteni a megbízásokat.' Tóth István Kifogástalan exportterméket gyártanak azok az új dán, NSZK és svéd gyártmányú sodró-, illetve húzógépek amelyek a Magyar Kábel Művek balassagyarmati gyára szabadvezeték-gyártó csarnokának rekonstrukciójakor a régieket váltották föl. A képen Csordás János és JuszMn János kábelipari szakmunkás az egyik új gépnél. NÓGRAD - 1981. január 29., csütörtök 3
