Nógrád. 1981. január (37. évfolyam. 1-26. szám)

1981-01-20 / 16. szám

Hosszas huzavona után Megegyezés a túszügyben ..Carter elnök hétfőn délelőtt mondott néhány mondatos be­szédében megerősítette, hogy létrejött Irán és az Egyesült Államok megállapodása, de hozzáfűzte, hogy néhány ok­mány aláírása még várat ma­gára. Az országos televízióban elhangzott elnöki beszéd nem tisztázta a megállapodás rész­leteit Carter kijelentette: „megkötöttük Iránnal az egyezményt, amely — úgy hi­szem — az amerikai túszok szabadságát eredményezi majd. Mindamellett néhány okmány aláírása szükséges még ahhoz, hogy a túszokat valóban sza­badon engedjék. A szabadon bocsátás után feloldjuk és át­utaljuk azon betétek nagy ré­szét, amelyet a túszszedést kö­vetően zároltattam”. 'Carter nem szólt arról, hogy a túszok kiszabadulására mi­kor kerülhet sor, de bejelen­tette, hogy amint szabadok lesznek, újabb beszédet mond. Az elnök végül köszönetét mondott Algériának a közve­títésért. Algírban egy kormányszóvi­vő eközben bejelentette, hogy Warren Christopher amerikai külügyminiszter-helyettes pa­rafáit három okmányt. A do­kumentumokat korábban Te­heránban is aláírták, s repü­lőgépen küldték el Algírba. Sajtóértekezletén Christopher nem nyilatkozott a dokumen­tumok tartalmáról. Címük mindazonáltal már ismeretes: egy tízoldalas okmány „Az Algériai Demokratikus és Né­pi Köztársaság deklarációja”. A második, hétoldalas doku­mentum tartalmazza az, (ame­rikai—iráni) egyezményt, s egy háromoldalas okmány pedig ügyrendi megállapodásokról szól. A teheráni Mehrabad repü­lőtérre — amelynek körzetét lezárták — reggel megérkezett az algériai légitársaság két Boeing 727-es repülőgépe, amelyen a tervek szerint Al­gériába viszik az amerikaia­kat. Szintén fontosnak látszó fejlemény, hogy a reggeli órákban elhagyta az algériai nagykövetséget az a hat algé­riai orvos, akiknek felszállás előtt meg kell vizsgálniuk a túszokat: bekötött szemmel, iráni kísérettel indultak — nyilván a túszokhoz. Az amerikai—iráni egyez­mény washingtoni hírek sze­rint több okmányból áll és rendkívül bonyolult pénzügyi és jogi előírásokat, kikötéseket tartalmaz. Első lépésben mint­egy 2,5 milliárd dollár értékű iráni arany és értékpapír át­utalására kötelezi az Egyesült Államokat a londoni Bank Of England-en keresztül az algé­riai központi bankhoz. Algé­riába utalják át — még hét­főn — az amerikai bankok külföldi fiókjainál levő mint­egy 4 milliárd dollárnyi iráni betétek egy részét is. Az 52 amerikai túsz szabadon bocsá­tása e pénzügyi műveletek befejezése után várható. * Az Egyesült Államokban levő egyéb iráni követelése­ket a következő hat hónap fo­lyamán megfelelő bírósági el­járások útján juttatják vissza Iránba. Az egyezmény nem­zetközi döntőbíróság illetékes­ségébe utalja a sah vagyona kiadásának kérdését. Nem is­meretes, tartalmaznak-e az aláírt okmányok még egyéb feltételeket és kötelezettség­vállalásokat is. Richard Helms, aki szintéin volt teheráni amerikai nagy­követ, valamint a CIA igaz­gatója is, már levonta az Iránnal létrejött alku első „ta­nulságát”: az Egyesült Álla­moknak tovább kell növelnie katonai jelenlétét a Perzsa­öböl térségében — nyilatkoz­ta. (MTI) Túszdráma — útravalónak Amikor 1979. november 4­én az iráni diákok megszáll­ták az Egyesült Államok tehe­ráni nagykövetségét és fog­lyul ejtették az ott dolgozó amerikaiakat, szinte mindent el lehetett képzelni, csak azt nem, hogy ez a különös em­beri és politikai dráma 1981. januárjáig elhúzódik. Márpe­dig ez történt. És ma már vi­lágos, hogy nemcsak a túsz­szedés előzménye, hanem az azt követő események fan­tasztikus filmje is bővelkedik rendkívül fontos tanulságok­ban. Régen bizonyosodott be ilyen látványosan az, hogy gyorsan változó és mind bo­nyolultabb világunkban milyen iszonyú árat kell fizetni bi­zonyos politikai (bal) lépé­sekért, mégpedig nemcsak, sőt talán nem is elsősorban a szó anyagi értelmében. A dráma árfolyamára talán mi sem jellemző jobban, mint az, hogy a csaknem tizenöt hónapos végkifejlete a leg­utolsó pillanatig bővelkedett szinte elviselhetetlennek tűnő izgalmakban. Valóban, jófor­mán a legutolsó órában, ak­Stanislaw Mach Pénz csak munkáért jár Kelemen István, az MTI tu­dósítója jelenti: Az elmúlt napokban ismét nyugtalanabbá vált a légkör Lengyelországban — jelentet­te ki szombaton este Stanis­law Mach miniszterelnök-he­lyettes. A lengyel televízió híradójában mondott beszédé­ben emlékeztetett arra, hogy az országot gazdasági veszte­ségek érték, amikor a munka­nappá nyilvánított január 10-i szombaton a dolgozók egy- harmada szabad szombatot tartott. Az ország különböző részeiben ezenkívül „figyel­meztető sztrájkok” zajlottak le, egyes csoportok középüle­teket foglaltak el, elszaporod­tak a valóságot meghamisító röpcédulák. A varsói tömeg- közlekedési dolgozók pénte­ken tartott négyórás sztrájkja fennakadásokat okozott a fő­város életében, összesen 12 vajdaságban voltak hosszabb- rövidebb munkabeszünteté­sek. A „Szolidaritás” egyes helyi szervezetei további sztrájkokat helyeztek kilátás­ba, anélkül, hogy érdemben foglalkoztak volna a helyi ha­tóságoknak a vitás kérdések­re tett megoldási javaslatai­val. — Az akciók szervezői — mondotta Mach — azzal vá­dolják a kormányt, hogy „nem teljesíti” a nyár végi megállapodásokat, és azt állít­ják, hogy az egyes vállalatok vezetői valamiféle „szankci­ókra” készülnének azokkal szemben, akik a múlt szomba­ton nem jelentek meg mun­kahelyükön. „Ezeket a vádaskodásokat nem lehet válasz nélkül hagy.- ni, mert nem egyebek hazug­ságnál, primitív demogógiá- nál” — jelentette ki a mi­niszterelnök-helyettes. Hoz­zátette: a feszültség további forrása az, hogy bizonyos cso­portok továbbra is követelik az úgynevezett falusi Szolida­ritás szervezetek bejegyzését. A kormány már korábban ki­fejtette álláspontját a mező- gazdasági dolgozók érdek­képviseletéről, és ehhez tart­ja magát Ugyancsak ismer­tek a kormány tervei a heti munkaidő fokozatos csökken­téséről, amelyek megvalósítá­sakor feltétlenül figyelembe kell venni az ország nehéz gazdasági helyzetét. A szak- szervezetek azonban nem fo­gadták el ezeket a terveket, a „Szolidaritás” szakszervezet' változatlanul az összes sza­bad szombat bevezetését kö­veteli. Ezenkívül azt, hogy a múlt szombati mulasztók megkapják az arra a napra esedékes bérüket. A miniszterelnök-helyettes ismételten hangsúlyozta, hogy senki semmiféle „szankciót” nem tervez a távolmaradók el­len, az azonban a munka tör­vénykönyv előírásaiba ütkö­zik, hogy el nem végzett mun­káért bárki is pénzt kapjon. Ez nemcsak jogi, gazdasági, hanem erkölcsi kérdés is — hangsúlyozta ‘Mach. Palesztin kérdés az iszlám csúcson Az iszlám országok január 5-én kezdődő szaúd-arábiai iúcsértekezléte a palesztin- érdésre és Jeruzsálem hely­iére összpontosítja figyel­tet — közölte Szaúd al-Fej- zal, a szaudi diplomácia ve- etője, miután a Taifban ülé- bző' külügyminiszteri előké- zítő értekezlet vasárnap jó­váhagyta a csúcstalálkozó húszpontos napirendjét. A szaúdi politikus hozzáfűzte, hogy a napirend várhatóan to­vábbi két-három témával bő­vül. Így például eleget tesz­nek annak a bejrúti kérésnek, hogy vizsgálják meg az izra­eli agresszió által sújtott Dél- Libanon problémáját. (MTI) kor, amikor a Carter-kabinet jogkörének már a percei is meg voltak számolva, a szó szoros értelmében az új elnök beiktatása előtt, a távozó el­nök végre bejelenthette a Fe­hér Házban elhangzott televí­ziós beszédében: Teherán és Washington között megvan a megállapodás a túszkérdés­ben. A jelek szerint végül meg­oldott ügy felidéz néhány gon­dolatot. Miközben a világ — beleértve a szocialista orszá­gokat — egy pillanatig sem habozott elítélni a túsz­szedés minden formáját, el ne feledjük: a Carter-kabinet, nem utolsósorban hatalmi, bel­politikai- okokból — a sah be­engedésével és más lépésekkel — olyan politikai közeget te­remtett, amelyben e törvény­telen akció egyáltalán lehet­ségessé vált. Miközben hónapokon át mindkét Oldalon a világ ideg­szálain játszottak — a túszok sorsa játékkocka volt mindkét érdekelt fővárosban. Tehe­ránban és Washingtonban, • a belső hatalmi játék dobókoc­kája. Ugyanígy e mélységesen lehangoló ügyben nem csupán az egyik félnek van mit ta­nulnia. Sok minden függ at­tól, hogy ezt az egyszerű igaz­ságot ne csak Teheránban ért­sék meg, hanem abban a fő­városban is, amelyben a har­minckilencedik elnök ünne­pélyes tévébejelentésének pil­lanatában a negyvenediket kö­szöntő ünnepség tribünjei már készen állottak. Magyarán: a lecke neki — Reagan-nak — is jó útravaló lehet. Harmat Endre Január 20—24. Gazdaságpolitikai páitnapok Nógrádban Az alábbiakban közöljük a héten sorra ke­rülő pártnapok idejét, helyét és előadóit. Január 20.: Ecseg, Marúzs József (18 óra), Bútorgyár Balassagyarmat, Miklós Endre (14 óra), Nóg- rádkövesd, Mlklóslk Ignác, (13 óra), Salgó­tarján, Vendéglátó Vállalat, Dombi András (15 óra), Salgótarján MÁV (pályafenntartás), Nagy János (14 óra). Január 21.: Szügy, Nagy Mihály (18 óra), Salgótarján, Vasöntöde és Tűzhelygyár (szerelde), dr. Dia- novszky Gyula (14 óra). Január 22.: Salgótarján MÁV (forgalom), Czikora Ist­ván (8 óra), FÜTÖBER Nagybátony. Sándor László (14 óra), Városgazdálkodás, Balassa­gyarmat, dr. Institórisz András (15 óra), Ru­hagyár Balassagyarmat, Géczy Imre (14 óra), Nagyoroszi tsz, Fábri István (15 óra). Január 23.: Salgótarján MÁV (vontatás), Hegyesi Gá­bor (8 óra), Salgótarján, ötvözetgyár, Kiss Sándor (14 óra), Somoskőújfalu, MÁV, Póczos József (16 óra), Pedagógusok, Balassagyar­mat, Guth József (15 óra). Nyomda. Balassa­gyarmat, Borbás Attila (14 óra), Ügyészség, bíróság, Balassagyarmat, dr. Vass Miklós (14 óra). „Harcérintkezésben" — Európa közepén (I.) Ki kit feny A nyugati rádióadók, a ha­diipari körökhöz közel álló bulvárlapok — a NATO-ban megindult új fegyverkezési hullám „szükségességét” igazo­landó — a legképtelenebb ko­holmányokat tálalják fel hall­gatóiknak és olvasóiknak a Varsói Szerződés hadseregei­ről. Az atlanti tömb hadügy- és külügyminisztereinek leg­utóbbi brüsszeli tanácskozásán sem volt hiány a háborús pszichózist szító „stratégiai elemzésekben”. A többi kö­zött azt hallottuk, hogy a NATO leghőbb vágya az eu­rópai biztonság fenntartása,« s a több milliós haderő gyorsí­tott felkészítését, a „korláto­zott” nukleáris háború hadá­szatára való áttérést egyedül kizárólag a „keleti fenyegetés fokozódása” indokolja. Két, időközben félreállított hivatá­sos stratéga — Robert Close belga és Sir John. Hackettbrit dandártábornok —- a képzelet­beli harmadik világháború rémképeit ecsetelve, nem ke­vesebbet hirdettek, mint hogy a Varsói Szerződés hadsere­gei le akarják rohanni Nyu- gat-Európát és „ha egyszer el­indulnak, meg sem állnának a La Manche-csatornáig.” „AGYBOMBÁZÁS” Ennek a politikai-pszicholó­giai „agybombézásnak” a ve­szélyét hiba lenne lebecsülni. Már csak azért is, mivel a fiatalabb nemzedéknek nincs közvetlen, személyes tapaszta­lata a 30—35 esztendővel ez­előtt történtekről, az 50-es évek hidegháborús időszaká­ról, a Varsói Szerződés alá­írását megelőző európai fejle­ményekről. A „ki kit fenyeget”? és „á kinek vannak agresszív, s ki­nek védelmi céljai”? — kér­désre a válasznál abból kell kiindulnunk, hogy a második világháború után azonnal el­kezdett fegyverkezésnek az imperialista hatalmak voltak a kezdeményezői. Nem a Szovjetunió, hanem az Egye­sült Államok dobta le 1945- ben az atombombát, nem a Szovjetunió, hanem az USA A NATO megalakításában é jelentős szerepet játszó két nauer nyugatnémet kancellár brit miniszterelnök. fogott hozzá világméretű ka­tonai támaszpontrendszer ki­építéséhez; nem a népi de­mokratikus országok, hanem a nyugat-európai tőkés álla­mok alakították meg először szűkkörű csoportosulásukat 1948-ban (ez volt az úgyneve­zett Brüsszeli Paktum), majd szervezték meg 1949-ben az addigi legnagyobb katonai szö­vetséget, a NATO-t. A tömb alapítóokmányát 12 állam képviselői írták alá. A szövetséghez később — 1952- ben — csatlakozott Török- és Görögország, de akkor még hiányzott a tizenötödik szövet­séges, a felfegyverezendő Nyu­gat-Németország. .. MOSZKVA JAVASLATA A szovjet kormány, látva a nemzetközi helyzet éleződé­sét, 1952-ben leszerelési vi­lágkonferencia összehívását kezdeményezte. A nyugati vá­lasz így hangzott: nem! Két évvel később — 1954. márciu­sában — Moszkva javasolta, az Atlanti Szövetséget alakít­sák át védelmi szervezetté és ez esetben kész maga is részt További segítség a mozgássérültek benzinvásárlásához NÓGRÁD - 1981. januói 20., kedd A gépjárművel közlekedő mozgássérültek üzemanyag­vásárlásaikhoz, az eddigi ked­vezményeken túl, további se­gítséget kapnak: pótlólagos benzinutalványok, illetve rendkívüli szociális segély for­májában — közölték hétfőn az egészségügyi minisztérium­ban. A miniszter új rendelete — amelynek előírásait visz- szamenőleges hatállyal, janu­ár 1-től alkalmazzák — évi 60 liter benzin vásárlásához biztosít pótlólagosan ingye­nes utalványt a Trabant Hi- comat gépjárművet használók­nak; a Velorex típusú jármű­veknél 25 literre szól a plusz­utalvány. (Az előző típusnál eddig havonta 30, áz utóbbi­nál 20 liter üzemanyag vásár­lására jogosító ingyenés utal­ványt kaptak a mozgássérül­tek.) Akik az említett két tí­pustól eltérő járművel közle­kednek és eddig — kérelmük­re, egyéni elbírálás alapján — szintén kaptak ingyenes üzemanyag -utalványt, azok számára is pótlólagosan emel­kedik a juttatás mértéke, az eddigihez képest, legfeljebb évi 60 literrel. (Itt az a mérvadó, hogy mekkora a gépjármű mo­torjának hengerűrtartalma.) Ä pótlólag járó üzemanyag­utalványt ezekben a napokban kapják meg a mozgássérültek, a január 1-től esedékes egész évi utalvánnyal együtt Ké­relmezni nem kell, az utalvá­nyokat hivatalból megküldik. Arról is rendelkezett a mi­niszter, hogy azok a gépjár­művük után korábban adó- mentességet élvezett mozgás- sérültek, akiknek 1500 köbcen­timéteresnél kisebb a jármű­vük, de benzinjegyet nem kap­tak, ezután egységesen évi, 100 liter üzemanyag-juttatás­ban részesülhetnek. Ezt a jut­tatást kérelmezniük kell a la­kóhelyük szerinti járási, váro­si, fővárosi-kerületi, illetőleg megyei-városi kerületi egész­ségügyi szakigazgatási szerv­nél. A kérelemhez mellékelni kell a körzeti orvos igazolását a jogosultság — a mozgás- sérültség — tényéről. Az új rendelkezések értel­mében azok a családok, ame­lyek nem a gépjármű üzem­ben tartójának, hanem köz­vetlen hozzátartozójának (há­zastárs, gyermek), egészségi állapota miatt kaptak átme­neti adókedvezményt, ha jö­vedelmi helyzetük indokolja: rendkívüli. szociális segélyben részesíthetők. Ezt a jultatást kérhetik azok a mozgássérül­tek is, akik 1500' köbcentimé­ternél nagyobb lökettérfogatú gépjárművet üzemeltetnek. A segélyt lakóhely szerint ille­tékes helyi tanács egészség- ügyi feladatot ellátó szak- igazgatási szervétől lehet kér­ni, s ez esetben is a körzeti orvossal kell igazoltatni a gép­járművet üzemben tartó vagy a hozzátartozója egészségi ál­lapotát (mozgáskorlátozottsá­gát). Azt is közölték a miniszté­riumban. hogy a rendelet tel­jes szöveggel a közeljövőben napvilágot lát a Magyar Köz­lönyben. (MTI) ; kibővítésében annak idején nyugat-európai politikus: Ade- (balra) és Churcill, az egykori venni a NATO tevékenységé^ ben. A csatlakozási javaslatot a nyugati hatalmak elutasítot­ták, ezzel beismerve, hogy ezt a tömböt a szocialista orszá­gok kizárásával és éppen elle­nük alapították. Ellenben még ugyanazon év októberében jó­váhagyták a nyugatnémet új- rafelfegyverzés előtt szabad utat nyitó párizsi szerződést, majd az európai biztonság ügyében Moszkvába szóló meghívót visszautasítva,. meg­kezdték a szerződés parlamen­ti ratifikálását. 1955 májusá­ban az akkoriban nyílt területi követelésekkel fellépő NSZK-t teljes jogú tagként felvették a NATO-ba és engedélyeznék számára félmilliós hadsereg felállítását. Európában súlyos háborús feszültség állt elő. Ilyen hely­zetben a Szovjetunió és a töb­bi szocialista ország már nem várhatta tétlenül a vésztjósló fejlemények teljes kibontako­zását. A háborús erők egyesí­tett frontjával szembe kellett állítaniuk az európai béke és biztonság kollektív védelmé­nek frontját. Ennek tett ele­get 1955. május 14-én a varsói tanácskozás, amelyen nyolc baráti állam képviselői aláír­ták barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződésüket, a Varsói Szer­ződést — a NATO megalakí­tása után hat esztendővei. Serfőző László , alezredes Ave Maria vallomása“ Amint az várható volt, Giovanni d’Urso főbíró kiszabadulásával nem ért véget az emberrablási ügy; szombaton egy letartóztatott fiatal nő, aki a rendőrség szerint a „Vörös Brigádok” tagja, azzal vádolta meg Giovanni Senzanit, a firenzei egyetem kriminológia- profeszorát, hogy ő tervelte ki a főbíró elrablását. A rendőrség már korábban is an-a gyanakodott, hogy Senzaní révén jutott el a L’Espresso cí­mű hetilaphoz d’Urso főbíró fog­vatartói előtt tett állítólagos „val­lomása” és a professzor szövegez- te meg a Vörös Brigádok közle­ményeit is, nemcsak a d’Urso- ügyben, hanem már Aldo Moro' kereszténydemokrata politikus el­rablása, majd meggyilkolása ide­jén is. A rendőrséggel együttműködő 22 éves nő, Ave Maria Petriola val­lomása alapján d’Urso főbírónak lejátszották egy Senzanival 1969- ben készült televíziós interjú hang­szalagját; a főbíró azonban nem tudta a hangot kétséget kizáróan azonosítani egyik fogvatartójának hangjával sem. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents