Nógrád. 1981. január (37. évfolyam. 1-26. szám)
1981-01-18 / 15. szám
Színházi esték A születésnap Minden a helyén van ebben az előadásban, jellemzőek a naturalista díszlet különböző elemei, s láthatunk benne olyat — egy nemi aktust —, amit eddigelé színpadjainkon, nyílt színen hivatalosan még nem láthattunk. Nem kívánom szaporítani a szót: a megrázó, maradandó élmény kellékei mind együtt vannak Harold Pinter A születésnap című színművében, mégsem sikerül felkelteni. A szolnoki Szigligeti Színház vállalkozása — melyet a salgótarjáni József Attila Művelődési Központ színpadán láttuk, valószínűleg az élénk hóesés és a Sándor Mátyás televíziós filmsorozat befejező adása miatt sajnálatosan kevesen — ezúttal is szellemi sétára hív bennünket, s Paál István, az előadás rendezője fogja ezen az úton a kezünket, mint már nemegyszer. Paál jószemű, érzékeny rendező, most is avatott kézzel szedte elő a drámák sokaságából az angol „dühöngő fiatal”, Pinter korai művét, a sejtelmekkel, félelmekkel, elidegenedéssel teli, kafkai, becketti hatásokat tudatosan magába olvasztó, A születésnapot. Ezzel a darabbal ma, húsz év után is lehet aktuális gondolatokat mondani, vonzóvá, érdekessé lehet tenni napjaink nézője számára is. Űjabb keletű aktualitása elsősorban a nemzetközi politikában az utóbbi egy esztendőben végbement változásokból, a nemzetek közötti érintkezés nehezebbé, feszültebbé válásából, következésképpen az emberekben kialakult nyugtalanságból, szorongásból, szellemi és érzelmi zavarodottságból táplálkozik. S lényegében a rendezés ezekre — az űzöttségre, a valahová tartozás és nemtartozás kérdésére, a döntés és cselekvés kockázataira — helyezi a hangsúlyt. A félelem megeszi a lelket — idézhetjük egy nyugatnémet film címét, s elkezdi eszegetni a dráma hősének, Stanleynek lelkét is. Félelme érthető: valami, nem tudjuk pontosan mi elől menekül, csak sejtjük, hogy valamilyen szervezet tagja, talán egy írországié, amelyet otthagyott. Szabaddá akar válni, de nem lehet, a szervezet megtalálja előbb, vagy utóbb, bárhol. Így is történik: a két végrehajtó elviszi Stan- leyt, mielőtt az őrületbe hajszolták. Csakhogy a félelem iszonyatos érzés, megdermeszti, gondolkodásra, helyes cselekvésre képtelenné teszi az embert, ugyanakkor terjed is, átragad az egyik emberről a másikra Időnként szorongás gyötri még a végrehajtókat is, nemcsak az akció segédjét, de a vezetőjét is. Paál István előadása — érzésem szerint — ezen a ponton több és hívóbb a színdarabhoz a televízióban sugárzott angol filmfeldolgozásnál. Paál színpadán kiderül az is, hogy a végrehajtók sem nyugodtak, nem az a Stanleyvel szemben erősnek és könyörtelennek mutatkozó „szervezet” sem. Továbbá nem maradhatnak nyugodtak azok, akik kapcsolatba kerülnek valamilyen formában velük; a drámában: a feleség, a lány, a férj. Harold Pinter színművét a hétköznapiság közegébe helyezett modelldrámának érzem, amelyben a helyzet végigjátszása fontosabb a helyzet létrejöttének magyarázatánál. Ezért uralja a művet — mint utaltam rá — egészében a sejtelem. S ezért kellene, hogy az alapján született színpadi előadást pedig a hangulat, a feszültség, az atmoszféra uralja. Ezekből az érzelmekből azonban vajmi keveset kapunk, s lényegében emiatt fenekük meg az előadás, nem röppen ünnepi magaslatokba. A rendezés, bár ötletes és kidolgozott, igen lassú tempót diktál, kínos perceket okozva ezzel a néEgy ritka pillanat: Stanley és Lulu kedélyes beszélgetése (Kovács Lajos és Egri Kati) zőknek. Ügy tűnik, mintha a színészek sem bírnák még teljesen a szerepeket: egyesek gyakran bakiznak, s a székkel való verekedés meglehetősen kimódoltnak tűnik. Az előadás levegője ritkán forrósodik fel, így több csomópont, melynek „ütni” illene, csak szándékában és nem megvalósításában lesz forrpont A dramaturgiai munka (a rendező és Magyar Fruzsina) sem teljesen eredményes: bennehagy a műben olyan mondatokat, amelyeket — például Lulu ^setében —nyugodtan nélkülözhetne, mert semmi többletet nem ad hozzá a helyzethez, a lány és a „szervezet” embereinek jelleméhez. A színészi munka többségén kiérleletlenség látszik. Talán kevés volt a kihordási idő. Koós Olga, az öreg panziótulajdonos nő szerepében azonban remek karaktert formál. A beteljesületlen anyaság űzi Stanleyhez, s ezeket az anyai-női érzéseket finom színészi gesztusokkal, mozdulatokkal jeleníti meg. Tud kiábrándítóan slampos vénasz- szony lenni, ám képes még a ragyogásra. Pusztay Péter férjalakítása a kelleténél vértele- nebb. Ugyanígy nincs legtöbbször súlya Jeney István játékának, ezért aztán nem születik meg a színpadon a szükséges .„varázslat” sem. Jeney alapvetően lírai alkat, nem véletlen, ha az ilyen részekben érezzük meggyőzőnek alakítását. Katona János nagy, melók segédet formál, vérbeli végrehajtót — hitelesen. Egri Kati Luluja részleteiben szép, egészében azonban nem eléggé meggyőző. Bár, mentségére, a megírt szerep is, mintha felemás lenne: a céda és a szűz keveréke. Talán nem árt, ha vele kapcsolatban figyelmeztetünk a beskatulyázás veszélyeire. A múlt szezoni Svejk óta több „Kata-vérű” hölgyet játszott, s igazán nem volt szégyenlős. Kár lenne örökbe adni neki ezeket a szerepeket. A Stan- leyt játszó Kovács Lajost első ízben láttam; egyelőre ígéretesnek tartom. Fokozatosan javul fel: az első jelenetekben még több hamis megnyilvánulása van, később ezek szertefoszlanák, őrültként pedig teljes illúziót kelt. A legfrissebb Paál István- rendezés — egyébként magyarországi bemutató — jobb az előzőnél, a Tragédiánál, nem éri viszont el a korábbi évek mestermunkáit. Pedig a művésztől megérdemelnénk már egy Mrozsekhoz. Bulga- kovhoí. Albee-hoz hasonló élményt. Sulyok László Teljessé vált megyénk múzeumi hálózata A múzeumok tudományos munkáiáról és közművelődési gyakorlatáról Amint arról röviden már hírt adtunk, a közelmúltban zajlott le a salgótarjáni Nógrádi Sándor Múzeumban az a tanácskozás, amelyen — többi között — értékelték a Nóg- rád megyei múzeumok tevékenységét (1976—1980 között) s meghatározták a feladatokat 1985-ig. összefoglalóan állapíthatták meg a tanácskozás résztvevői, hogy az elmúlt ötéves tervben eredményesen fejlődött megyénk múzeumi tevékenysége. Mind a muzeológiában, a tudományos tevékenységben, mind' pedig a múzeumi közművelődési gyákorlatban maradandó eredményeket mondhatnak magukénak a nógrádi múzer umok. Olyan eredményeket, amelyekre építve fejleszthetik tovább tevékenységüket az elkövetkezendő öt évben. A munkálíoz szükséges gazdasági, anyagi és személyi feltételeket a fenntartó szervek messzemenően biztosították, a munkakörülmények javulása szintén a tartalmi munka továbbfejlesztését teszi lehetővé. Ez volt , az az időszak, amikor véglegessé és teljessé vált megyénk múzeumi hálózatának kiépülése. Például a középtávú terv idŐ7 szaka alatt helyreállították a szécsényi Kubinyi Ferenc Múzeum bástya- és melléképületét, a múzeum gazdag kiállításokkal vonzza az érdeklődőket. Felújították, a bánki nemzetiségi múzeumot, jelentős javításokat végeztek a pásztói múzeum épületén, megújult a karancsberényi Nógrádi Sándor partizáncsoport-emlékmúzeum. A legjelentősebb esemény kétségkívül a salgótarjáni Nógrádi Sándor Múzeum átadása volt 1980. október 3-án. A meg- csinosodott múzeumokban új kiállításokat nyitottak. A hollókői ' falumúzeum és a csesztvei Madách Imre-em- lékmúzeum kivételével valamennyi helyen részben, vagy teljesen felújították a kiállításokat. A múzeumi gyűjtemények jelentősen gazdagodtak, a terveknek megfelelően. A további tervekről dr. Horváth Istvánnal, a Nógrád megyei Múzeumok Igazgatóságának igazgatójával beszélgettünk. — Mindjárt az elején megjegyzem, hogy .az elmúlt ötéves tervben megalapozott tevékenységi formákat megtartjuk — mondja. — Kialakultak azok a témák — megvannak az intézményekhez kötődő témafelelősök is —, amelyek alapján hosszú távon lehet tervezni. A középes hosszú távú programokban a muzeológiához tartozó minden területen megindult a tudományos tevékenység. Az új vonások között említem, az elkövetkezendő időszakra alakultak úgy a feltételek, hogy a régészeti tevékenységet hozzá tudjuk kapcsolni más múzeumok tudományos tevékenységéhez. Mint ismeretes, eddig a régészeti mu- zeológia volt a leggyengébb vonása múzeumi munkánknak. Űj vonás a művészettörténeti munka fejlődésének megindulása is. Munkánk eredményes végzéséhez elengedhetett en a muzeológusok felkészültségének további fokozása. Különös tekintettel arra, hogy múzeumainkban gyakorlott és pályakezdő muzeológusok dolgoznak együtt, nagy súlyt helyezünk a tudományos kapcsolatok erősítésére, e kapcsolatrendszerek hatékony és folyamatos működésére. — Rendelkezésre ■ áll a megyei múzeumok középtávú terve. Kérem, szóljon ennek alapján arról, milyen feladatkörök köré csoportosítják az elkövetkezendő években a tudományos tevékenységet! — Továbbra is nagy súlyt helyezünk múzeumaink belső rendjére, a műtárgyvédelmi követelmények javítására, a kutathatóság fokozására. Erőinket, lehetőségeinket szem előtt tartva, feladatunknak tekintjük az elmúlt középtávú tervben kialakult gyakorlatnak megfelelően a munkásság életmódjának, politikai magatartásának történelmi fejlődését. Ezt a feladatot továbbra is az Etesre és a környező településekre orientált komplex kutatás folytatásával látjuk el. A téma felelőse a salgótarjáni Nógrádi Sándor Múzeum. Tovább folytatjuk a középréteg-kutatást. Különösen a köznemesség XIX. századi gazdasági, kulturális, politikai viszonyait és aktivitását elemezzük. E kutatás központja a szécsényi Kubinyi Ferenc Múzeum. Szintén folyamatosan részt veszünk a palóckutatás regionális munkálataiban. Annak befejezésé után pedig a palóc népművészet, a viselet, a szokások témakörében indítunk vizsgálatot. A balassagyarmati Palóc Múzeum e témának a felelőse. Ezeken túl a régészeti, a képzőművészeti, az irodalomtörténeti szakágazatok bontakozó tudományos törekvéseit kívánjuk lehetőségeink-;' hez képest erősíteni. * — Hogyan alakul a mú- ’ zeumok közművelődési gyakorlata? — Ügy gondolom, a legfontosabb követelmény, hogy a múzeumi közművelődési tevékenység a múzeumi munkára épülhet. Azokkal az eredményekkel kell megismertetnünk a látogatókat, amelyek múzeumainkban születtek és születnek. A továbbiakban e munkánkban még nagyobb szerepet szánunk a múzeumi közösségeknek, a múzeumba- rátköri tevékenységnek, figyelembe véve a szécsényi és a balassagyarmati tapasztalatokat. Tervezzük a salgótarjáni múzeumbarátkör megalakítását, így e közösségi forma is kiteljesedik. Általában a megyei múzeumi szervezetben, de különösen Salgótarjánban szeretnénk, hogy elinduljon és eredményeket érjen el az üzemtörténeti munka Bizonyos helytörténeti hagyományok leírására, feldolgozására is törekszünk. S természetesen,, kiállításokat rendezünk s folyamatosan végezzük a hagyományos múzeumi közművelődési munkát. Közművelődési gyakorlatunkat tehát réteg és érdeklődés szerint kívánjuk szervezni. A korábbiaknál is nagyobb hangsúllyal veszünk részt a munkásság művelődésében. Elsősorban a helytörténeti, üzemtörténeti, munkásmozg alom-történeti kérdések iránt érdeklődő szocialista brigádokkal működünk együtt. A korábbiakhoz hasonlóan gazdagítani kívánjuk az ifjúság múzeumi, történeti ismereteit A folyamatos munkát az ifjúsági honismereti táborral összefüggő feladatok köré csoportosítjuk. S kialakítjuk azokat a körülményeket, amelyek révén a történelem, az irodalom, a képzőművészet iránt érdeklődő értelmiség legjobbjai a múzeum révén újabb, munkájukat segítő ismeretekhez juthatnak. T. E. .................................................................. Választás választék H ogy kizárjuk a mellébeszélést kezdjük az adatokkal. Nógrád megyében e tanév végén 3084 nyolcadikos tanuló végez — 220-szal több, mint tavaly. Köztük a felénél néhány százalékkal több lány, mint fiú. Ha „megszavaztatnánk” a pedagógusokat és a szülőket vajon kiknek könnyebb a pályaválasztás, fiúknak, vagy lányoknak, azt hiszem, az utóbbi felé billenne a mérleg. Magam is számtalanszor voltam tanúja, bizonyos szempontból érintettje is ennek. Sokan mondták el más jellegű riport felvétele közben, milyen nagy gondban vannak, esetleg tanácsot tudnék-e adni? Mi legyen azzal a 14 éves kislánnyal, aki jó négyes, különösebben semmiben sem kiemelkedő, az érdeklődése kiforratlan —, amúgy a munkától nem húzódik, és a tanulmányi szintjének megtartásában, sőt emelésében nem látnak biztosítékot? „Beadják” gimnáziumba — és utána? Jó hallás nélkül nehezen mehet óvónőnek, bár a kicsikkel nagyon szívesen foglalkozik. Más egyéb ? A Mi lehet? Mi legyen? című vaskos pályaválasztási tájékoztató kötet o középfokú szakképzésről 133 — nem tévedés! — lányok számára ajánlható szakmát sorol fel. Igaz, ott áll a lista elején: abban az esetben,- ha a jelentkező eléri az átlagos, illetőleg egyes esetekben a jól fejlettséget. Magyarán: a lányok számára ajánlható szakmák között szép számmal vannak hagyományosan „fiús” pályák —, igaz, már nem traktoroslányokat keresnek... Más vidékeken többek „törtek be” számukra eddig nem ismert, ajánlott területekre — jórészt az ipartelepítés, iparfejlesztés igényeit, lehetőségeit követve lettek egyre elismertebbek a nők körében is egyes szakmák. Visszatérve a 133 szakmára: természetesen sok közte a pár embert érintő, főként kisiparosok mellett, kihalófélben levő, de szükséges munkaterületen megtanulható mesterség. Csak néhányat említve: cimbalomkészítő és -javító fa- és rézfúvóshang- szer-készítő és -javító (és még pár zenei „szerszám” . . .), emellett az úgynevezett „divatszakmák”, melyeken műhely, kisipárostizlet nyitási lehetősége vár néhány embert. És a nagyüzemek szakmanyújtási ajánlatai — bontot- tabban, mint egy-egy vidéki szakmunkásképző intézetben, jobbára adott munkahelyekhez kapcsolódva. Például a textil- és bőriparban 21 szakmát sorolnak fel — a fonalgyártótól a kesztyűsig, fűző- készítőig, kalaposig, bőrruha- és fehérnemű-készítőig — köztük Nógrádban tanulható viszonylag kevés (bár még nem túltelített!) pálya: a kötőipari konfekciós, 1 a bőrdíszműves, kiegyenlített a női.szabó, jelentkezhetnének a lányok a cipőfelsőrész-készítő szakmára. Ami legfontosabb: ipari hátiért, elhelyezkedési lehetőséget találnak megyén belül is. Mi a jelenlegi gyakorlat, tapasztalat Nógrádban? Van néhány hagyományosan női és hagyományosan túlzsúfolt szakma, hivatás — például az egészségügyi, az óvónői, a kereskedelmi. A tervezett felvételi adatok szerint a kereskedelmi és vendéglátóipari szakmunkásképzőbe 162 tanulóra számítanak ősszel, köztük 125 lányra, a nagybá- tonyi 209-es ISZI-ben 202 fő a terv, 99 leány (itt a kötőhurkoló szakma miatt ilyen magas a szám), a balassagyarmati 217-esben 277-ből 76 lányt várnak, a salgótarjáni 211-esben 576 tervezett felvételből 96 lányra számítanak, a mezőgazdasági szakmunkás- képzőben 35 főből 8 lány. Mindezek az adatok nem azt mutatják, mennyi a felső halár — ellenkezőlég, inkább arra utalnak, lányok közül legalább hányat szeretnének felvenni — sok szakmában szívesen várnának a fiúk mellé lányokat is. A megye legnagyobb szakmunkásképző intézetében, a ralgótarjáni 211-esben az 1981—82-es tanévben rekordot jegyeznek: 37 szakmát lehet választani! Közte van néhány, melyet még nem eléggé ismernek a lányok. Pedig hagyományosan is női: például a kelmefestő, kelmetisztítói Lehetőséget kínál a sütőipar is, a vasasszakmák közül csak az esztergályos (gépi forgácsoló) pályára „törtek be” eddig, egy-két jelentkezővel. Ez pedig mindhárom ISZI-ben és a gépipari szakközépiskolában is tanulható. A réginél sokkal gépesítettebb, köny- nyebb szakma — és a lányokra gyakran jellemző precizitást, kézügyességet igényli — a szerszámkészítő, a hegesztő. A gimnáziumok diáksága egyre jobban „elnőiesedik” — ez később magával hozza az értelmiségi pályák nagy részének elnőiesedését is. Nem „fúrom” ezzel egyenjogúságunkat, de sokakkal együtt vallom, ez nem szerencsés dolog. Egyre kevesebb a férfi tanító, tanár például — pedig nevelésközpontú oktatási rendszerünkben nagy szerepük lenne! Ma még — Nógrádban különösen így van — azok a lányok, akik nem tudnak az általános iskola utolsó évében dönteni, gimnáziumba mennek. A következő tanévben az eddiginél is szigorúbban fogják venni a körzethatárokat — a két nagy gimnázium túlzsúfoltságának csökkentése érdekében. Mit tehet, mit választhat érettségi után az a lány, akinek a felső fokú továbbtanulás nem sikerül? Salgótarjánban és Balassagyarmaton számukra is nyitva áll az elektronikaimű- szerész-pálya — ez tényleg nem idegen a gyengébbik nemtől. Ezen túl megyén belül elég szűk a választék. K özeleg a jelentkezési lapok leadásának ideje. A döntés előtt érdemes megismerkedni minden választási lehetőséggel — a budapesti nagyüzemekben biztosított szakmaszerzési ajánlatokat is beleértve, hogy kevesebb legyen a tanácstalan, csalódott lány a középiskola elvégzése után! G. Kiss Magdolna NÓGRÁD — 1981. január 18., vasárnap
