Nógrád. 1981. január (37. évfolyam. 1-26. szám)
1981-01-18 / 15. szám
A termelőszövetkezet virágzó Ipari tevékenysége a közös gazdaság eredményeit növeli. A Globus Nyomdával kötött szerződésük hosszú távra szól. Terefere és szánkózás az unó kával Balogh Józsefné az Iskolai napköziben a diákok szabad Idejének hasznos eltöltéséről gondoskodik. SZENDEHELY — KATAUNPUSZTA A községi Rathaus, az egykori tanácsiháza, a mostani tanácsi kirendeltség takaros kis üvegajtaja mögött valaki új lemezt tesz a korongra. A behavazott szendehelyi utcán a hangszóróból vidáman lejtő, lendületes osztrák népi dal-* lám késztet néhány hazafelé tartó kisdiákot tánclépésre, ismerős tenyér- és combcsapósolásra, a jellegzetes nemzeti-népi motívum, rögtönzésére. De azután eltűnnek a gyerekek a tisztára sepert utcák valamelyikén, belépnek a derűs homlokú házakba, amelyekből csupán az utóbbi két esztendő alatt egyetlen új utcában vagy hatvan (!) megépült a szendehelyiek szorgalmából, akaratából. A közeli Katalinpuszta is, amely a megye legszélén köszönti szép házaival, rendezett utcáival, a Vác felől érkező vendéget, csak a nevében puszta, s egy ideje már Szendehellyel együtt alkot közös települést. Sende — német nemzetiségi község és van abban valami-igazán megragadó, hogy történetét éppen egy helybeli fiatal, nemzetiségi származású, de magyar nevű (házassága után magyar) asszony Mészáros Mihályné dolgozta fel. Vele és Balogh Józsefné, Nőtincsről ideköltözött, iskolanapközis pedagógussal a gyerekek körében beszélgetünk. Két csoportban jelenleg 53 a létszámuk, az iskolában, igazán jó körülmények között, összesen mintegy 190 gyerek tanul. Baloghné egyben a helyi pártalapszervezet titkára is, míg Mészóros- né a nemzetiségi anyanyelvi oktatást vette át nemrégiben. így most már tantárgyként tanulhatják a helybeli elsősölt, úgynevezett „felmenő ágban” a német nyelvet. Miért, eddig hogy volt? Szakköri oktatásban tanulták a nyelvet a gyerekek, azaz fakultatív alapon. Ahhoz, hogy tantárgyként tanítani lehessen, az érintettek több mint ötven százalékának kelleit jelentkezni —■ több mint kilencven százaléka jelentkezett! Mészáros Mihályné Baján végzett a szakkolégiumban és alig került vissza szülőföldjére megszervezte, felelevenítette a nemetiségi tánccsoportot, maga pedig a salgótarjáni táncképzés résztvevőjeként rövidesen megszerzi a „C” kategóriájú táncoktatói végzettséget is. Egyelőre azonban elsősorban a kisebbekkel tud együtt dolgozni, a felnőtt fiatalok összefogása alighanem helybeli segítséggel valósítható meg tartósan. Pedig helybeli segítség a helybeli dolgok, a közös ügyek, a falut gazdagító tevékenység szervezésére — akárcsak az immár legendás sportösszefogásban — mindig van, amikor szükséges. Elén járnak az idősebbek ebben, a középkorúak, például Varga Margit nyugdíjas pedagógus Katalinpusztán, Bach György tanácsi vb-tag, a termelőszövetkezeti (nőtincs!) helyben működő dobozüzem vezetője, Jámbor Vilmos iskolaigazgató-helyettes, Schlenk Jakab háztáji agronómus, aki a mál- naszakcsoport kialakításában fáradozik mostanában sokat, vagy akit talán az élen kellett volna említeni, mert a helybeliek is így tették — Fuchs Antal népfronttitkár, a DCM dolgozója. De alighanem felsorolhatnánk az egész községet név szerint is, ha társadalmi munkáról van szó. Mondják is a székhelyközségben, elsősorban az elismerés hangján, hogy ha a szendehelyieken múlott volna, már régen megépítenek egy korszerű vegyesboltot a mostani, mindenféle szempontból méltánytalanul elmaradott helyett. De akkor alighanem sort kerítettek volna a földbe süppedt, rozoga, óm jóhangulatú italbolt kellemes vendéglátóhellyel történő kicserélésére is... Szendehelyi nevezetesség sok van. A krónika szerint ide a 17. század második felében Berkenyéről, az eredeti, Ausztriából történt betelepedés helyéről, négy család érkezett először. Nagyarányú erdőirtással szabadították fel a környező hegyek déli oldalait, ahol azután sokáig megtermett az északon oly keresett csemegeszőlő. A majd kétszáz esztendős hagyomány rövidesen a nőtincsi termelő- szövetkezet vállalkozásával éppen itt 'újraéled. Újra termesztik az egykor híres szőlőt, a telepítés anyagi fedezetét az egyre sikeresebb, egyre kiterjedtebb és következetesebb ipari tevékenységgel, valóságos hiánycikkek gyártásával, a varrodai bedolgozóhálózat további bővítésével, a jól prosperáló dobozüzem fenntartásával, a fejlesztésre szánt — és éppen az itteni kapáskúti területen létesítendő — gumiüzemi tevékenység felfuttatásával, a lakatosüzemi- ek munkájával, az ócsai termelőszövetkezettel máris nyereséggel dolgozó gazdasági társulással — mindezekkel és még sokkal többel, teremtik meg az itt élők érdekében. Erről szól a krónikásnak megfontol ián mégis a .lelkesedés hpngján dr. Mosonyi Imre, a nőtincsi termelőszövetkezet elhöke, de ugyanígy látja a kibontakozást, a társadalmigazdasági közösségbe tartozó Nőtincs, Szendehely, Felsőpetén y, Ősagárd életében a körzeti pórtvezetőség titkára, Makrai István is. Szendehely pedig úgyszólván mindenben érdekelt, hiszen például a műszaki gumiüzem — az előzetes piackutatás alapján — később akár három műszakban is működhet, nagyobb részt a helybeliekre számítva, de máris mintegy 20—25 szendehelyi dolgozója van az ócsaiakkal, váci központtal létesített épületakarbantartói-felújítói gazdasági társulásnak. A jelenleg nagyrészt Vácott dolgozó szendehelyiek legendás szorgalma megmutatkozik — Boróka László tanácsi vb-titkár szerint — a takarékosságban, abban, hogy „rengeteg az új ház, minden telek elkelt, amelyet építésre kijelöltek például a Mező Imre utcában, s az építési kedv csak nem akar lanyhulni. A „vadonatúj” utcával párhuzamosan szándékoznak újabb telkeket kialakítani, hiszen olyan nagy az érdeklődés Irántuk és ez felel meg nem csupán a szendehelyíeknek, hanem az országos érvényű lakásépítési terveknek isi A szorgalom és a felismerés, hogy a kisközösség csak összefogva, egymásért is cselekedve gazdagodhat — tette lehetővé azt is, hogy nagyon jelentős mértékű útépítéseket végezzenek a községbeliek, természetesen tanácsi segítséggel. Az iskolaépítésben ugyanaz az erő, ugyanaz az együvétartozós jeleskedett.. A lélekszóm is egyre növekszik; jelenleg 1420 (Nőtincs, a székhely 1300) a szendehely! lakosok száma, az iskolában pedig úgy vélekednek —, mert az óvodai létszám jól mutatja —, hogy a jövőben tovább gyarapodik az iskoláskorúak száma. Olyannyira, hogy ha majd az eredeti tanulmány- terveknek megfelelően felépül a nőtincsi iskola, alighanem egy-két osztályt oda kell átirányítani. A körzetesítés itt érdekes fordulatot vett — a tantestületeket (nőtincsi, felsőpetényi, szendehelyi) „körzetesítették”, és így a pedagógusok járnak megosztott idővel esetenként két iskolába tanítani. Az óvoda azonban mór szűknek bizonyul. Ez az egyetlen hely a területen, ahol nem tudtak mindenkit felvenni és mint mondják, egy hetven-hetvenöt személyes óvoda is százszázalékos kihasználtság mellett működne. De csak ötven a helyek száma. íz, bolt, rendes vendéglátóhely, olyan, ami a közeli Duna-kanyarhoz is illik, az üdülőkörzethez, amelybe úgy tartoznak, hogy semmi előnyét nem élvezik, korszerűbb óvoda — ezek valóban az alapellátás körébe tartozó és nem a szendehelyiek szorgalmán múló dolgok. Megteremtésükben bizton lehet számítani rájuk! T. Pataki László Kép: Kulcsár József Neumann Brigitta még bún- A nemzetiségi anyanyelvi oktatást is a szívükön viselik. Mészáros Mihályné Játékosan, Meredeken emelkedik Szendehely felé az út. A szeszélyes dazsákbói szemlélődik. rajongón tanítja a németek tél próbára teszi a gépkocsivezetőket.
