Nógrád. 1981. január (37. évfolyam. 1-26. szám)

1981-01-04 / 2. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÖLJETEK! NOCRÁD AZ MSZMP NOGRAD MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TAN ÁCS LAPJA XXXVII. ÉVF., 2. SZÁM ARA: 1,40 FORINT 1981 JANUAR 4., VASÁRNAP Á jó munka terve Nem ígér könnyű álmokat, könnyen teljesíthető felada­tokat népgazdaságunk 1981. évi terve. Bár legfontosabb elő­irányzatai első pillantásra szerénynek, visszafogottnak tűn­hetnek, ám jól tudjuk: manapság már azért is nagyon ke4 ményen meg kell dolgoznunk, hogy egyhelyben maradhas­sunk. A külső és belső körülmények, amelyek nagymértékben megváltoztak, jól ismertek. Mi ezekkel számolva, az új fel­tételekhez alkalmazkodva, ahol lehet fejlődni, vagy az elért eredményeinket megőrizni akarjuk. 'Ezt fejezi ki a terv az­zal, hogy nem látványos növekedést ír elő, hanem reális, szinte névre szóló munkaprogramot ad a társadalom min­den tagjának. Emlékeztetőül néhány főbb adat az 1981. évi népgaz­dasági tervből. Eszerint ebben az esztendőben a nemzeti jövedelem 2—2,5 százalékkal, az ipari termelés 3—3,5 szá­zalékkal, a mezőgazdasági termékek termelése 3 százalékkal, az egy lakosra jutó reáljövedelem 1, a lakossági fogyasztás 1,5 százalékkal növekedjék. Épüljön meg 76—78 ezer lakás, ebből 23—24 ezer állami erőből. Létesüljön 1500 gyógyin­tézeti, 3000—3500 bölcsődei hely és 1100 általános iskolai tanterem. Ebben az évben át kell adni 12 ezer óvodai és 1000 szociális otthoni helyet. Megkezdődik a Magyar Állami Operaház korszerűsítése, folytatódik a Budavári Palota re­konstrukciója, befejeződik a Budapesti Nagysportcsamok épí­tése. A létrehozott nemzeti jövedelmet — nemzetközi fizetési kötelezettségeink teljesítése miatt — nem használhatjuk fel teljes egészében itthon. Ezért beruházásokra valamelyest kevesebb jut, mint tavaly. De ezt a kevesebbet jobban, oko­sabban kell felhasználnunk, hogy meggyorsulhassanak a fo­lyamatban levő építkezések, és szűk körben ugyan, de új beruházásokat is indíthassunk. Ilyen lesz például a nagy ■trádíciójú Szolnoki Papírgyár rekonstrukciója, a budapesti Árpád-híd régen esedékessé vált szélesítésének megkezdése, a mecseki széntermelés fejlesztése, a mányi bányaüzem és a dunaújvárosi kokszolómű beruházásának kivitelezése. A termelő ágazatokban, akár központi, akár vállalati hatáskörben valósulnak meg, csak azok a beruházások kap­hatnak zöld utat — ezt segíti a hitelpolitika is —, amelyek a népgazdaság energia- és nyersanyagellátását, a gazdasá­gos külkereskedelmi kivitelt és behozatalt, az anyag- és energiamegtakarítást szolgálják. Szándékosan nem soroltunk fel minden tervben foglalt mutatót, előírást Már csak azért sem, mert nemzeti felada­taink, amelyeket különösen komollyá és felelősségteljessé tesz az, hogy ebben az évben kell megadnunk a VI. öt­éves terv teljesítéséhez is a szükséges kezdősebességet, nem minden terüieten fejezhető ki számokkal. Csak a fogyasz­tási cikkeket előállító termelő, ’ szolgáltató és kereskedelmi vállalatok dolgozói a megmondhatói, hogy a lakossági fo­gyasztás másfél százalékos növelése milyen kemény felada­tokat r<5 reájuk. Csakis ezek teljesítésével érhető el, hogy a fogyasztók áruellátása, elsősorban a keresletnek jobban meg­felelő minőségű és választékú termékek büvülése révén ja­vuljon. Ki tudná számokba foglalni mindazt a tennivalót, ame­lyek életszínvonalunk megőrzéséhez, szerény fejlesztéséhez nélkülözhetetlenek? Nevezetesen: termelő és kereskedelmi vállalatok együttműködésének szervezettebbé, rugalmasab­bá tételét, a vevők kiszolgálása színvonalának fejlesztését, az utóbbi időben fel-feltünedező rokonszenves kereskedelmi kezdeményezések bátorítását és gyakoribbá tételét. Nem le­het tervezni azt sem, hogy ki, hol, miképpen differenciál­ja jobban, ösztönzőbben a jövedelmeket. A múlt évben bevezetett, és eredményesnek bizonyult közgazdasági szabályozók alkalmazásával meggyorsult a magyar népgazdaság új követelményeknek megfelelő átállí­tása. A változás szele már sok vállalat és szövetkezet vi­torláját kedvező irányba feszíti, ám, még mindig vannak vállalatok, amelyek eredményeiket nem a termelés és az értékesítés javításával, hanem kalkulációs zsonglőrködéssel akarják javítani. Ezeknek a gazdálkodj egységeknek címezi a terv azt a szigorú előírást, hogy erősödjön a közgazdasá­gi szabályozók normatív jellege. Másszóval: semmilyen ki­fogással ne bújhasson ki egyetlen vállalat sem az általános előírások teljesítése alól. A „szegény költségvetés” és „gaz­dag vállalatok” korszakának egyszer s mindenkorra el kell múlnia. A gyakorlóesztendőnek —, amely sok szép ered­ményt és tapasztalatot hozott — vége. Most már „élesben” kell gazdálkodnia minden vállalatnak. E követelmény érvényesítése a tervben nemcsak abban fejeződik ki, hogy az állam és a vállalat között a gazdál­kodásban keletkezett jövedelem elosztásakor az- előbbinek jutó részarányt növelni kell, hanem abban is, hogy a vál­lalatok az eddiginél szigorúbb hitelfeltételekre, mérsékel­tebb államkölcsönre és állami támogatásra számíthatnak. Nagyobb rangot kap a rugalmas, jól alkalmazkodó, öntevé­keny gazdasági munka, a vállalati anyag- és készletgazdál­kodás javítása. Ez feltételezi, hogy az ésszerű anyag- és készletgazdálkodás terhét, gondját ne csupán a főkönyvelők, a számviteli emberek viseljék, hanem a műhely falánál messzebb látó műszakiak és szakmunkások is. Egyáltalán: a termelés, a gazdálkodás emberi tényezői, a vállalkozó típusú, kezdeményező kedvű, a váratlan hely­zetekhez is gyorsan alkalmazkodni tudó emberek munkájá­nak összefogását, érvényesülését a terv szinte minden fe­jezete feltételezi, sürgeti. Konstruktőreink, mérnökeink, külkereskedőink számok­kal pontosan ki nem fejezhető együttes erőfesztítését igényli az a követelmény, hogy a külkereskedelmi kivitel 7,5—8 százalékkal, a behozatal pedig csak kismértékben nő oly mó­don, hogy a külpiacra szánt termékek gazdaságos értékesí­tése, a jobb műszaki jellemzők, a megbízhatóbb minőség és szállítás révén tovább javul. ' Szólhatnánk még az idei tervünkben foglaltak kap­csán az építők, a bankárok, a kereskedők, a közlekedési és szállítási dolgozók, a kistermelők, az államigazgatási és egészségügyi dolgozók, a gazdasági, társadalmi, élet meg­annyi „láthatatlan” szereplőjének szíwel-lélekkel végzett munkájáról, felelősségéről. De száz szónak is egy a vége: ez a terv a jó munka terve, amelynek teljesítésére, ahol szükséges és lehetséges túlteljesítéséért érdemes mindannyi­unknak pontosan, szépen, jól dolgozni. Termékváltás Fejlődés az építőanyag­iparban Az ötödik ötéves terv fo­lyamán az építőanyag-iparban az átlagosnál gyorsabban, 32,5 százalékkal nőtt a korsze­rűbb. értékesebb cikkek ter­melése. Néhány hagyományos termék, mint az égetett tégla, égetett cserép, darabos mész, mozaiklap, lágyvasas beton- gerenda termelésének vissza­szorulásával egyidejűleg nőtt az értékesebb, magasabb fel- dolgozási fokú termékek — továbbfeldolgozott síküvegek, ásványgyapot, különböző fal­és padlóburkoló lapok, osztá­lyozott adalékanyagok, fe­szített vasbetontermékek — részaránya. Ennek nyomán ja­vult a kereslet-kínálat össz­hangja : az építőanyag-ipar megfelelő szinten elégítette ki az építőipar korszerű termé­kek iránti igényeit, s a lakos­ság ellátásában is megszűn­tek a krónikus hiányok. Az elmúlt ötéves tervidő­szak folyamán jő néhány új létesítménnyel gazdagodott az építőanyag-ipar, több he­lyen pedig felújították, kor­szerűsítették, bővítették ,a meglevő üzemeket, gyárakat A végrehajtott fejlesztések jelentősebb eredményei: a beremendi mészvertikum, ahol a lakosság által keresett és tőkésimportból származó terméket helyettesítő mész- hidrát (vagyis oltást nem igénylő mész) készül, a salgó­tarjáni síküveggyár továbbfel­dolgozó üzemei, melyek a járműipar részére edzett és ragasztott biztonsági üveget gyártanak, valamint az építési- kerámia-termelés bővítését szolgáló beruházások, pél­dául a romhányi építési ke­rámiagyár új termelőegysége, amely mindenekelőtt a növek­vő épületfelújítási igények ki­elégítésére szolgál és emellett lehetőséget nyújt a gazdaságos export növeléséhez is. A jó minőségű agyagvagyonra ala­pozva négy új téglagyár lé­tesült, melyek korszerű és az energiafelhasználás szempont­jából is kedvező tulajdonságú termékeket bocsátanak a la­kosság rendelkezésére. Egy­idejűleg folytatódott az átfo­gó technikai rekonstrukció. Mindezek eredményeképpen az 1975. évi 30 százalékos arányból 60 százalékra nőtt a (Folytatás a 2. oldalon.) Munkás gyűléssel kezdik a Salgótarjáni Ruhagyár mindhárom üzemében az év első mun­kanapját a dolgozók. Ezután a jobbágyi és a salgótarjáni üzemben szovjet exportra ké­szülő 15 ezer darabos, Trapper farmeregyüttesből álló rendelés teljesítésének fognak neki. A gyár egy szalagján tőkéspiacra magyar alapanyagból varrnak nyolcezer fiarab- bót álló szállítmányt. Nyugatnémet cégnek bérmunkában bélelt női ruhákat készítenek, valamint belföldi vevőknek tízezer darab gyermekruhára szóló tételen dolgoznak. Eze­ken kívül közületi rendeléseket teljesítenek a Salgótarjáni Ruhagyárban az új év első munkanapján. Nyomozók* szilveszterével Véget ért a „Fogalomzavar című rejlvényjáték Közel 20 ezer forint értékű nyeremény talált gazdára a salgótarjáni József Attila Me­gyei Művelődési Központ szil­veszteri társasjátékán. Mint ismeretes a „Nyomozz vé­lünk!” városi társasjáték szer­vező bizottsága és a NÖG- RÁD Szerkesztősége — immár harmadik alkalommal — hir­dette meg rejtvény játékát, múlt év novemberében, — ezúttal „Fogalomzavar” cím­mel. Idei, pontosabban tavalyi játékunkon összesen több mint négyezer (!) olvasónk vett részt. A félezret is meg­haladta azoknak a száma, akik hatfordulós rejtvényjá­tékunk valamennyi feladvá­nyának megoldására vállal­koztak. Végül is 223 „nyomo­zói igazolvánnyal” rendelke­ző játékosunknak sikerült va­lamennyi feladványunkat hi­bátlanul megoldania. Közülük kerültek ki azok, akik szil­veszteri társasjátékunk díjai­ért vetélkedtek. Ha a játékban résztvevők 1979-es rekordszámát nem is sikerült megdönteni, úgy vél­jük játékunk elérte célját, s valamelyest talán sikerült kö­zelebb hozni egymáshoz Sal­gótarján lakosait. A társasjáték „városi” jel­legét erősítették a megyeszék­hely azon üzemei, intézmé­nyei, társadalmi és tömeg­szervei is, melyek díjakat ajánlottak fel játékunk nyer­teseinek. így a Salgótarjáni Ruhagyár, a Nógrád megyei Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalat, a Nógrád megyei Iparcikk-kiskereskedelmi Vállalat, a salgótarjáni Ingat­lankezelő Vállalat, a Nógrád megyei Moziüzemi Vállalat, a Nógrád megyei Nyomdaipari Vállalat, a Nógrád megyei Lapkiadó Vállalat, a salgótar­jáni ÁFÉSZ, a salgótarjáni Centrum Áruház, a sal­gótarjáni öblösüveggyár, a salgótarjáni síküveggyár, az Állami Biztosító Nógrád me­gyei Igazgatósága, a salgótar­jáni ötvözetgyár, az IRÖSZER Szövetkezet salgótarjáni üzemegysége, a Salgó Cipő­ipari Szövetkezet, a Szakszer­vezetek Nógrád megyei Taná­csa művelődési osztálya, a Hazafias Népfront Salgótarjá­ni Bizottsága, a KISZ salgó­tarjáni bizottsága, valamint az Eger-Mátravidéki Borgaz­dasági Kombinát salgótarjáni üzeme, a Nógrádi Szénbányák Vállalat, a Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat és a Nógrád megyei Vendéglátó Vállalat, melyeknek ezúton is köszönetét mondunk. (A szilveszteri társasjátékról készített képriportunk lapunk 4. oldalán.) iSvül a lengyel vállalatok Lengyelországban az űj év kezdetével életbe lépett a vállalatirányítás új rendszere. Ennek lényege, hogy mintegy felére csökkentették a felülről meghatározott irányelvek és intézkedések számát, nagyobb önállóságot biztosítva ezzel a termelőegységeknek. Az új gyakorlat beleillik a kidolgo-' zás alatt álló átfogó gazda­sági reform keretébe és „kis reform” néven vált ismertté. Továbbra is központi irá­nyítás alatt maradnak azok a vállalatok, amelyek a legfon­tosabb nyers- és alapanyago­kat állítják elő, amelyek ex­portra vagy közvetlenül a bel­ső piacra termelnek, továbbá amelyek a legfontosabb beru­házásokat valósítják meg. A cél az, hogy növeljék a vállalatok önállóságát és ér­dekeltségét a termelésben, az önköltség csökkentésében. A vállalatok többsége szabad ke­zet kap a béralap elosztásában és abban is, hogy a munkás­önkormányzat véleményének meghallgatásával megvitassa az 1981. tervből eredő felada­tokat. Amennyiben a válla­önállósága latok részéről lényeges ész­revételek hangzanak el az idei népgazdasági tervvel kap­csolatban, akkor -a minisz­tertanács javasolja majd a szejmnek, hogy hajtson vég­re változtatásokat az idei tervben. A korábban bejelentett terv­nek megfelelően felemelik Lengyelországban a nyugdí­jakat, rokkantsági járadéko­kat és a családi pótlékokat. A legalacsonyabb nyugdíj ezentúl nem lehet havi 2300 zlotynál kevesebb. A húsjegyrendszer beve­zetésére — amire eredetileg január 1-vel került volna sor — újabb időpontot jelöl­tek meg. Ennek oka az, hogy a múlt év novemberében ja­vasolt rendszert, a széleskörű társadalmi vita nem ítélte megfelelőnek. A sajtóban, a rádióban és a televízióban a hozzászólók többsége kifogásolta, hogy a tervezett fogyasztási normák túlzottan alacsonyak. Az ille­tékesek ezért úgy döntöttek, hogy jelentős módosításokat hajtanak végre a tervezetben. Ugyanakkor azt is hangsú­lyozzák, hogy a húsjegyrend­szer bevezetésére — legalább­is ideiglenes jelleggel — fel­tétlenül szükség van, s új határidőként március végét jelölték meg. Emlékeztettek arra is, hogy az állattenyész­tés kedvezőtlen helyzetére való tekintettél maga a jegy­rendszer nem növeli a piacra kerülő hús mennyiségét, hoz­zájárul azonban az igazságo­sabb elosztáshoz. Lehetségesnek . tartják, hogy a jegyrendszer — az eredeti tervekkel ellentétben — nem terjed majd ki az ál­lati zsiradékokra, a vajra azonban igen, ebből ugyanis a jelentős import ellenére hiány van. Ezzel kapcsolat­ban a közlemény emlékeztetett arra, hogy Lengyelország .Eu­rópa harmadik legnagyobb tejtermelője, így a vajhiányt enyhíteni lehetne a tej ész­szerűbb felhasználásával. (MTI) Vietnam« javaslat Kínának Vietnam a hét végén hiva­talosan javasolta Kínának, hogy a Tet-ünnep, a hagyo­mányos holdújév alkalmából ne legyenek ellenséges fegy­veres akciók és lövöldözések a két ország határán. A ha­noi külügyminisztérium jegy­zéket intézett a kínai kül­ügyminisztériumhoz és ebben „a határ két oldalán élők bé­kés holdújévének biztosítására indítványozza, hogy a két fél egyezzen meg benne: nem lesznek fegyveres akciók feb­ruár 3-tól 9-ig”. Hanoi e jegyzékben beje­lenti azt is, hogy a Tet-ün­nep alkalmából „visszaenged Kínába 14, Vietnamba illegá­lisan behatolt és elfogott kí­nai személyt. Az átadás hely­színe a Barátság határátkelő- hely lenne, időpontja pedig január 29-e”. A jegyzék ké­ri, hogy Kína küldjön kép­viselőket a helyszínre és egy nappal az átadás előtt, illet­ve azt követően biztosítsa a nyugalmat a térségben. Vi­etnam — hangoztatja a legy- zék — reméli, hogy Kína hamarosan választ ad a ja­vaslatokra. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents