Nógrád. 1981. január (37. évfolyam. 1-26. szám)
1981-01-17 / 14. szám
Hass, alkoss, gyaraoíis! <V.) Egyéni boldogulás közösségi érdek A változások, amelyeket a termelési- és a gyártmányszerkezet átalakítása, a munkaerővel, a szaktudással, a tapasztalattal és a tehetséggel való jobb gazdálkodás szükségessé tesz, elkerülhetetlenül érintik majd az embereket. Ezek nem mellettük, hanem velük történnek. Munkahelyet kell változtatni, esetleg új szakmával ismerkedni. A terv előírja, hogy a munkaerő átcsoportosítását a teljes foglalkoztatottság fenntartásával együtt kell megoldani. Főleg az iparból, építőiparból, kismértékben a mezőgazdaságból felszabaduló munkaerő a szolgáltatási ágazat hatékony fejlesztését, bővítését alapozza meg. MAR NEM KEVÉS A LÉTSZÁM E mozgások öt év alatt az iparban, építőiparban és a mezőgazdaságban foglalkoztatott mai teljes létszámnak 3—4 százalékát érinthetik. Ez a létszám a háttériparban, a szolgáltatási ágazatban, a háztáji. • és kisegítő gazdaságban, az infrastruktúra számottevő javulását segítheti hozzájárulva ezzel az életkörülmények fejlődéséhez. Ahonnan pedig a munkaerő eltávozik, ott javul az élő munka hatékonysága. Az iparban és az építőiparban felszabaduló létszám foglalkoztatását elsősorban helyben, a vállalat, vagy a település környékén kell megoldani. A kisebb települések esetleges foglalkoztatási gondjainak megoldásához a helyi tervezés számolhat a termelő- szövetkezetek melléküzemági tevékenységének fejlesztésével is. A munkaerő-átcsoportosítás szükséges gyakorlatának kialakítása ugyanakkor megköveteli a vállalati, területi munkaerő-gazdálkodás a rendszerszemléletű, előrelátó, és körültekintő munkaügyi tervezés kialakítását, színvonalának erőteljes emelését. A munkaerő-gazdálkodásban számottevőek a tartalékok. A 70-es évek elején, közepén szinte nem akadt vállalat, vagy ágazat, ahol a munkaerőhiányra ne panaszkodtak volna. Azóta az iparban (1979- től az építőiparban is) továbbá a mezőgazdaságban egyre csökkent a létszám, miközben jelentősen nőtt a termelés, mégis: ma már a termelőegységek alig-alig említik a létszámhiány gondjait. (Az iparban 1980. elején csaknem 80 ezerrel, a mezőgazdaságban megközelítően 180 ezerrel kisebb létszámmal termeltek, mint 1971-ben. Az építőiparban 1979-től 10 ezerrel csőkként a foglalkoztatottak száma). Ez a hatékonyság javítása érdekében kibontakozó egyik legkedvezőbb, s a jövőt illetően is biztató folyamat Jelzi, hogy egyre több vállalatnál tanulják meg az erőforrásokkal való ésszerű gazdálkodást Ebben a jobb gazdálkodásra egyértelműbben ösztönző szabályozók mellett a viszonylagos munkaerőhiánynak is szerepe volt. Lehr . hogy a fejlesztési alapok viszonylagos szűkössége pedig a gépi berendezések jobb kihasználására szorítja majd a vállalatokat a termelőeszközök kihasználásának tudományában való elmélyülésre. CSOPORTOS FLUKTUÁCIÓ A szervezett, a népgazdaság érdekeivel megegyező, csoportos „fluktuáció” nem sérti az emberek személyes érdekeit Egy lassan fejlődő termelőegységnél ugyanis a dolgozni tudó és szerető ember — hiába kiugró a teljesítménye — semmiképp sem kereshet any- nyit, mint egy gyorsan fejlődő korszerű gyárban. A személyes munkajövedelmek mértékét alapvetően a vállalati jövedelmek alakulása szabja meg. Ez a körülmény egyébként a kollektivitás fontosságát is hangsúlyozza. A mai, korszerű gyáriparban, vagy az ipar- szerűen szervezett mezőgazdaságban egy-egy ember tisztességes munkája nem elég a boldoguláshoz: az egész kollektívának kell jól dolgoznia! Ez pedig azt jelenti, hogy az egyéni teljesítmények növelése nem egyszerűen mennyiséA DCM harmadik bányája Ui gazdája van Keszegnek A DCM-hez a múlt év végéig két bányarészleg tartozott: a sejcei kő- és a sejcei agyagbánya. A mészüzem alapanyagát a rétsági járásbeli Keszeg község határában levő bányából szállítják a váci cementóriás mészüzemébe. Mint ismeretes, a termelés 1968-ban kezdődött el Vácott. A mészüzem maximális kapacitása évi 180—200 ezer tonna. 1980-ban 125 ezer tompát termeltek, s idei tervelőirányzatuk — a fokozódó igények miatt — 140 ezer tonna, amit a VI. ötéves terv utolsó időszakában 170—175 ezer tonnára szeretnének növelni. Január elsejétől a keszegi .bánya is a DCM-hez tartozik: átvették az ÉSZAKKÖ Kőbánya Vállalattól 140 millió forint állóeszköz-állománnyal és 130 dolgozóval. Az új esztendő első hetében mun- kásgyűiésen jelentették be az átadást, melyen részt vett Pintér Sándor, a DCM igazgatója és Fordán Tibor, a vállalat pártbizottságának titkába is-ajgó Sándor igazgató az ÉSZAKKŐ képviseletében megköszönte a kollektívának az eddigi munkát és kérte. hogy a jövőben - is minden erővel segítsék a fontos építőanyagnak az előállítását. Sáros Bálintot nevezték ki a keszegi mészkőbánya vezetőjének, s a DCM más, jól képzett szakemberekkel is segíti a jövőbeni munkát; növelik a gépparkot, korszerűsítik a belső szállítóberendezést. A kitermelt mészkő és a házgyárak, útépítések részére szükséges egyéb építőanyag tervszerű, szerződéses elszállítását a Volán 2-es számú Vállalat biztosítja. Bán Imre e fontos tevékenységnek az irányítója. Éjjel-nappal úton vannak a 10 tonnás, üzembiztos Skoda tehergépkocsik Keszeg és Vác között. Mintegy százan vettek részt a munkásgyűlésen, atnelyen Pintér Sándor, a DCM igazgatója a kérdésekre válaszolt. A résztvevők megnyugodva vették tudomásul, hogy a DCM nagy családjához való tartozás előnyt jelent a számukra, ugyanakkor az új vezetés pontos. fegyelmezett munkát igényel tőlük a közös, nagy feladatok megvalósítása érdekében / P. r. Termelőszövetkezetek Vietnam deli országrészében, amely mindössze öt évvel ezelőtt lépett a szocialista átalakulás útjára, sikeresen valósul meg a mezőgazdaság kollektivizálása. Jelenleg a központi fennsík és a tengermellék tartományaiban már 1580-ra emelkedett a szövetkezetek száma, több mint 3000 termelőbrigád alakult — ezekbe tömörül a parasztcsaládok közel 90 százaléka. A kormány jelentős támogatást nyújt a szövetkezeteknek —, biztosítja a szakember-utánpótlást, kedvezményes hiteleket nyújt, ellátja őket mezőgazdasági gépekkel, vetőmaggal és műtrágyával. gi kérdés többé: úgy is javítani kell a teljesítményt, hogy —, ahol ez szükséges — vállalni kell a,többiek serkentését, esetleg bírálatát, vagy szakmai megsegítését is. Csak a nagyobb kollektív teljesítmény adhat ugyanis módot a többet teljesítők differenciált bérezésére. Ez egyszersmind legsajátabb érdeke is az egész kollektívának, hiszen éppen legjobb tagjaitól várhatja el a vállalat, az üzem, a műhely, a brigád, hogy előrelendíti a közösség munkáját: példamutatással, tanácsokkal, ötletekkel, újításokkal, az átlagosnál nagyobb munkabírással. KÜLÖNBÖZŐ ESÉLYEKKEL A vállalatok közötti különbségtételnek is ugyanez, az ország érdekeit szolgáló ösz- szefüggésrendszer az alapja. A több tiszta jövedelmet produkáló termelőegység többel járul hozzá a társadalmi közkiadásokhoz, például a VI. ötéves terv szociálpolitikai céljainak megvalósításához. Az ilyen vállalat tehát több jövedelmet érdemel, s több kedvezményt, a hitelezési gyakorlatban, illetve a munkaerőátcsoportosítás menetében. A saját erejéből is lendületesen fejlődő, versenyképes termelőegységeknél valóban kár lenne, ha létszámhiány miatt kellene a reálisan elvárható termelésbővítési ütemet mérsékelni, vagy az esetleg kínálkozó jó piaci lehetőségeket kihasználatlanul hagyni. A hatékonyság következetes fejlesztése felvet néhány társadalmi, szociálpolitikai, generációs, sőt látszólag ideológiai gondot is. Kétségtelen, a termelőegységek eltérő starthelyzetből indulnak. Az ezekből adódó gondok ugyanúgy objektív következményei az előállott körülményeknek, mint például az egyensúlyi problémák: s nincs más kiút, mindegyikkel szembe kell nézni. Ezeket is a társadalmi munka hatékonyságának javításával lehet és kell megoldani. Az állam szociálpolitikája a pr -mcia arra, hogy a szocialista társadalomban a hatékonyság következetes javítása semmiképp se vezethessen a dolgozó emberek helyzetének tartós romlásához, létbizonytalansághoz. (Következik: A vállalkozás: kötelező!) Gerencsér Ferenc Három üzem tapasrtalafából Mire költötték az ifjúsági alapot ? Az 1971-ben megjelent ifjúsági törvény rendelkezett úgy, hogy az ifjúságpolitikai célok megvalósítására az üzemek, ’ intézmények ifjúsági alapot létesítsenek, amely a helyi tartalmi igényeket elégíti ki. Tehát már évek ófa gyakorlat, hogy év elején elkészítik az elmúlt esztendő mérlegét, valamint meghatározzák a jövő évi teendőket is. A megyeszékhely három üzemében érdeklődtünk arról, mire költötték 1980-ban az ifjúsági alapot, hogyan támogatták a fiatalok kezdeményezéseit? A Salgótarjáni Kohászati Üzemekben mintegy ezer fiatal dolgozik, közülük 658-an tagjai a KISZ-nek. Az ifjúsági alap összege az elmúlt évben — hasonlóan az ideihez — 70 000 forint volt. Hangsúlyozandó, hogy ez nemcsak az ifjúsági mozgalom tagjainak igényét szolgálta, hanem a vállalatnál dolgozó összes fiatalét. Mintegy harmincezer forintot „emésztett” föl az ifjúsági klub, különféle berendezéseket vásároltak, s felújításokra is sor került Bővültek a tömegsportolási lehetőségek is. erre körülbelül húszezer forintot költöttek, ezen kívül még társadalmi munkaakciókból teremtették elő a szükséges összeget. Az ifjúsági alap megmaradt részéből túrákat, szabadidős-rendezvényeket szerveztek. A Nógrádi Szénbányáknál is körülbelül ezer a harminc éven aluli fiatalok száma. A nekik biztosított pénzösszeg eléri a 160 000 forintot. Ennek felét az elmúlt esztendőben külföldi jutalomkirándulásra költötték, összesen negyven fiatal vehetett részt ezeken az utakon, kedvezményes költség-hozzájárulással. Számos sportrendezvényre, kulturális eseményre, kupaversenyekre került sor az NSZV-nél' tavaly, valamint az aktivisták fölkészítése is ezen összegből történt. így az ifjúsági alap másik részét e célokra fordították. A KISZ- esek több mint 110 ezer forintból költekezhettek 1980- ban, 8 a közelmúltban hozott döntés alapján, az idén is hasonló összeg áll a fiatalok rendelkezésére. A Budapesti Rádiótechnikai Gyár salgótarjáni gyáregységében 60 000 forintos ifjúsági alappal gazdálkodhattak, ennek nagy részét az elkészült ifjúsági klub belső felszereléseire költötték, nn kívül, hogy ehhez számos társadalmi munkaakcióval is hozzájárultak. Negyvenötén vettek részt kedvezményes kiránduláson az elmúlt évben a BRG fiataljai közül, az úticél a Hajdúság volt. Ez év májusában pedig átadják a sportpályát is, amelynek építésére jelentős összeget fordítottak t. 1. Kulcsra kész export Ma, amikor gyakran emlegetjük a romló cserearányokat, a növekvő energia- és nyersanyagárakat, mindenki keresi a megoldást, hogy olyan termékeket exportáljon, amelyeknek az ára lépést tart a rohanó inflációval és termelési költségekkel. A legjobb persze az lenne, ha olyan magas szellemi tartalmú cikkekkel rendelkeznénk, amelyekben kevés az anyag és sok a tudás. Mint például az integrált áramkör, vagy a gyógyszer, hogy a legkézenfekvőbbeket említsük Természetesen egy olyan országnak, amelyiknek nemzeti jövedelméből minden második forint a külkereskedelem révén realizálódik, s ez jellemző Magyarországra, nem elég egy-, vagy kétféle jól menő portékával kirukkolnia. Egyre többen vallják, hogy rendszereket, rendszercsaládokat kell eladni a magyar vállalatoknak külföldön. S hogy ne maradjon homályban, miről is van szó, hozzunk néhány példát. Amikor egy komplett kórházat, vagy iskolát, netán egy mintafanmot veszSzakemberei utánpótlását biztosítja a Balassagyarmati Fémipari Vállalat korszerűen felszerelt tanműhelye, ahol az első- és másodéves forgácsoló, szerszámkészítő tanulók ismerkednek a gyakorlatban a szakmai ismeretekkel. Oktatóik irányítása mellett már önállóan kezelik a munkájukhoz szükséges berendezéseket. Képünkön István Károly elsőéves tanuló aki Patvarcról jár mesterséget tanulni.- kj — nek meg Dél-Amerika, Afrika, vagy Ázsia országai, akkor az eladók kulcsrakészein szállítanak. Épületét, berendezéseket, ha kell személyzetet, s minden hozzávalót. S ez utóbbin például technológiát, know- how-t is kell érteni. Ha például egy mintafarmot szervez meg a magyar mezőgazdaság, úgy nem elég gépeket és növényfajtákat adni. Ennél több kell. Sez a több, a termesztési rendszer. Magyarországon már sokan hallottak a bábolnai a bajai, vagy a nádudvari kukorica-, illetve búzatermesztési rendszerről. Ha a teljes technológiát eladjuk, gépekkel, szaktudással együtt, úgy jóval nagyobb bevételre tehetünk szert, mintha az egyes ‘ételeket külön-külön exportálnánk. Arról nem is beszélve, hogy egy-egy ilyen rendszerexport esetén az árakat nehéz összehasonlítani a versenytársak ajánlataival. Hiszen sok nyugati cég húzódozik attól, hogy a technikát, a szellemi tőkét is áruba bocsássa. Többek között ennek köszönhető, hogy az Egyesült Izzó komplett lámpagyárakat adott el Indiában, a Közel-Keleten és Indonéziában is. KOMPLETT KORHAZAK A magyar gazdaságnak jelenleg három olyan területe van, ahol jelentős eredményeket tud felmutatni, ha rendszerexportról beszélünk. Az egyik ilyen terület az egészségügy. A Medicor már több komplett kórházi egységet szállított és helyezett üzembe Dél- Amerikában és Afrikában. A tengerentúlon elsősorban Peruban és Brazíliában. Afrikában pedig Nigériában találhatók meg a magyar berendezések. Egyik-másik helyen már közreműködött az építésben is, az orvosok és az ápolónők kiképzését is segítette, esetleg magyar egészségügyi dolgozókkal indították l>e a . kórházakat klinikákat. Tavaly létrejött a MEDINVEST, annak érdekében, hogy a magyar. egészségügy és a hozzátartozó ipari bázis a legigényesebb kéréseknek is eleget tudjon tenni: ha kell építkezzünk, ha kell berendezéseket szállítsunk, és ha kell. üzemeltessünk egészségügyi létesítményeket. A Medicor vezetői úgy látják, hogy az ilyen típusú üzleteké a jövő, még akkor is, ha egy-egy szerződés megkötéséig évek telnek el, néhány esetben pedig hiábavaló a fáradság. Az egyedi műszerek és berendezések piaca ugyanis telített, a konkurrenciaharc éles, emiatt az árak bizony kevés nyereséget foglalnak magukban. AZ OKTATÁSI ÜZLET A másik terület, az oktatás. Hagyományaink már itt is vannak, hiszen a két külkereskedelmi vállalat, a Metrimpex és a Techno- impex már több mint 10 éve foglalkozik az „oktatási üzlettel”. A fejlődő országokban ugyanis az egészségügy mellett az oktatás az a terület, amelynek fejlesztését állandóan napirenden tartják, hiszen a jövő szakmunkásai és műszaki-gazdasági értelmiségijei meghatározzák egy-egy ország felemelkedését Az ilyen üzleteknek kettős haszna is van. Egyrészt számítani lehet arra, hogy a magyar berendezéseken tanuló egyetemisták, akik később a fejlődő országok iparában vezető pozícióba kerülnek, emlékeznek még a „tanultakra”, s előnyben részesítik a mi eszközeinket, berendezéseinket. A másik szempont már inkább üzleti: egy-egy komplett szállítás esetén a keresett cikkek mellett olyan készülékeket is el lehet adni, amelyeket egyébként nehezen lehetne exportálni. HIÁNYZIK A VÁLLALKOZÓKEDV A korábbiakban már szó volt a mezőgazdasági rendszerexportról. Ezen a területen a magyar mezőgazdasági üzemek és gépgyártók elsősorban arra képesek, hogy a nálunk már bevált növénytermesztési és állattenyésztési rendszereket adják át, mindazokkal a tapasztalatokkal együtt, amelyek a hazai gyakorlatban meghonosodtak. Noha. itt most három ágazatot soroltunk fel. korántsem akarjuk azt mondani, hogy ezzel kimerültek a rendszerexport lehetőségei. Hiszen a gépipar és a vegyipar számtalan tevékenységet fog át, mint. oél- dául az elektronika, a híradástechnika, vagy a petrolkémia. Az Egyesült Izzó és Bábolna kivételével ezeket az esélyeket még alig „játszottuk meg”, noha árualapokkal bőségesen rendelkezünk. Több vállalkozókedvre, no meg, központi segítségre van szükség ahhoz, hogy a ma még parlagon heverő tudásunkat dollár-, vagy rubel-(milliókra) váltsuk. e. p. NOGRÄD — 1981. január 17., szombat
