Nógrád. 1981. január (37. évfolyam. 1-26. szám)

1981-01-17 / 14. szám

Filmjegyzet DON JUAN Opera és film, összegyez- tethető-e ez a két fogalom? A kérdés mindig felmerül, ha új operafilm születik. Leg­utóbb Joseph Losey, angol rendező Don Jüanja kapcsán kelt új életre a vita. „Ellen- zem az operák filmrevi telét, mert az opera színpadra ké­szült, szabályos konvenció­kon alapszik. A színházban közvetlen kapcsolat van a színészek és a közönség, mint hús-vér emberek között, míg a filmnél a felvevőgép közé­jük áll. s a közönség csak fantomokat lát” — állítja az ismert olasz kritikus, Alber­to Moravia. Igaza van abban, hogy a színpad közvetlen va­rázsát a filmvászon soha nem adhatja vissza. De hiszen a jó filmrendező nem is ezt akarja. Az operaelőadást le­filmezni és az operából fil­met készíteni két alapvetően más Jnlog. A filmtörténet . klasszikus művei közé tartozik Kozincev Hamletje, Orson Welles Othel- lója, vagy Laurence Olivier III. Richárdja. A drámák adaptációja nem csak méltó helyet harcolt ki magának a filmtörténetben, hanem ava­tott mester munkája nyo­mán más szférába emelheti át, új szempontok szerint gaz­dagíthatja. aktualizálhatja az eredeti gondolatokat, vagy éppenséggel általánosíthatja, kiszélesítheti a mondanivalót. Attilio Bertolucci, Losey Don Jüanjának lelkes híve úgy vé­li: „Losey öperafilmje nem­csak megengedhető, hanem egy új módszer első képvise­lője: azé, hogy a zeneművet egy nagy filmszakember ob­jektívén át élvezhessük. A tradíciók tisztelete mítosz csupán. Egyenesen csodála­tosnak találom azt a lehető­séget, hogy a filmvásznon megmutatkozhatok bizonyos részletek, árnyalatok, melyek elvesznek a színpadon”. Az operafilm alkotójának speciális nehézségekkel kell megküzdenie, művészi és technikai vonatkozásban egy­aránt. Joseph Losey huszon­két filmes, tapasztalt rende­ző, de opera filmrevitelére a Don Juan előtt még nem tett kísérletet. Igényesen, nagy tervekkel látott munkához. Kiváló énekeseket nyert meg főszerepekre: Don Jüant Rug­gero Raimondi, Donna Annát Edda Moser, Donna Elvirát Kirí Te Kanawa, Don Otta- viót Kenneth Riegel alakítja. A nagy művészek személye azonban máris magában hoi'd- ta az egyik legnagyobb prob­lémát Losey számára. Végül is nem színészek, de a film azt is megköveteli, hogy játsz- szanak, néhány hétnél hosz- szabb időt azonban nem tud­tak a forgatásra szánni. A rendező úgy hidalta át a nehézséget, hogy fiatal drá­mai színészekkel dolgozta ki a részleteket a próbákon, velük „játszatta elő” a jeleneteket az énekesek számára. A han­got legtöbbször a képpel egy- időben rögzítették, mert a play-back sok esetben egy­szerűen lehetetlen volna. Losey monumentális mű­vében megvalósult az előze­tes rendezői elképzelés; a Don Juan-téma, a Mozart- muzsika és a Palladio-építé- szet szintézise. A nézőnek _ az első pillanattól az az érzése, hogy valami csodálatos vi­lágba került; oly annyira, hogy szeretne láthatatlan ma­radni, nehogy megzavarja Művészet és gyakorlat Szépség nélkül nincs élet — ez az alapelve a Berlin—Weis- senseé-ben 1947 óta működő iparművészeti főiskola tanári karának. A tanárok és a hall­gatók tervei nyomán épülnek a Német Demokratikus Köz­társaság mai és jövőbeni ar­culatát kialakító városnegye­dek Rostockban, Magdeburg- ban, Schwerinben, Erfurtban, Schwedtben, de Berlin büsz­kesége, az Alexanderplatz ki­alakításában is jelentős ré­szük volt. A tanítók házának 16 méter hosszú mozaikfríz dísze e főiskola rektorának, a neves művésznek, Walter Wo- mackának az alkotása. A főiskola tanszékein város- építészetet, belső építést, fes­tészetet, formatervezést, di­vat- és színpadtervezést taní­tanak, és itt készülnek fel jövő hivatásukra a kisplaszti­kák mesterei, a grafikusok, kerámikusok, textilművészek, Itt kapják művészi ihletésüket, alapképzésüket a film és a televízió művészeti munka­társai. A tanulmányi idő öt esztendő. A gyakorlattal való eleven kapcsolatot biztosít­ják azok a megbízások, ame­lyeket a különböző városépí­tészeti, -tervezési és ipari fel­adatok jelentenek, de az itt tanultak valóra váltása a dip­lomamunka is, amely a művé­szi tartalom mellett mindig tartalmaz egy-egy gyakorlati feladatot, kivitelezést is. Évente 300 hallgató végez ezen a főiskolán, amely eddig több mint kilenc és fél ezer fiatalt bocsátott ki. 1983 óta művészi továbbképzést is vál­lal az intézmény: esti tanfo­lyamain a festészet, a grafika és a kisplasztika szerepel ok­tatási tárgyként. Az ország határain túl is elismert művészeti felsőokta­tási intézménynek jók a nem­zetközi kapcsolatai. Oktató­kat és diákokat cserél több ország hasonló intézményei­vel. Babaház. Magyarul beszélő angol film. (Január 17., szombat ' 22.15 h.) NOGRAD - 1981. január 17., szombat mindazt, ami ott zajlik, s visszatartani lélegzetét, hogy szét ne foszoljanak a határo­zottságukban is végtelenül fi­nom képek. Kétségtelen, a látvány a zenével egy szintre kerül a filmben, sőt Losey fantáziájá­nak köszönhetően a jói ismert zene fölött most a látvány meglepő fordulatai ragadnak magukkal. Rendkívül hatá­sos a nyitány jelenete, me­lyet muranói üvegfúvók né­pesítenek be, akik —. miként a zene is — míg az ijesztő tűznyelvek felett állva nagy gonddal formálják a csodás színes anyagot, előrevetítik a férfi pusztulását, aki önként hívja ki maga ellen a végze­tet. Losey teljesen hű marad a partitúrához és a librettó­hoz. Díszletei a Velence kö­zelében máig is eredeti szép­ségükben fennmaradt Palla- dio-paloták. Ezzel együtt azon­ban mai felfogásban inter­pretálja a Don Juan-témát. A szereplőket osztályellenté­tükben jellemzi, főhősét pe­dig olyan embernek mutatja be, aki képtelen megmaradni a társadalom által megköve­telt határok között. Losey a film mottójául marxista idézetet választott: „A régi meghal, az új még nem szü­letett meg. A kettő között be­teges szkniptámák sokasága hívja magára a figyelmet”. Ez mindenekelőtt Don Jüan­ra vonatkozik, aki ebben a filmben nem marad meg ro­mantikus hősnek, megkísé­rel kitömi, fesztelen lázadá­sa a végsőkig fokozódik, önző, normákat nem isme­rő kiútkeresése az adott kor­ban nem hozhat mást, csak önpusztítást. — ko — Sikeres szerepekben: PITTI KATALIN A színpadon királynői je­lenség. Szép arcú, telt hangú Máskor elesett asszony, meg­gyötört, szenvedő. Kurtizán és nagyvilági dáma, majd a hű­ség megtestesítője és fájdal­mába beleőrülő hősnő. Színes, sokoldalú színésznő, jelentős szerepek megformálója opera­színpadunkon. Pitti Katalin pályája elején már sikeres énekes. — Énekelni mindig szeret­tem. A gimnáziumban énekta­nárom figyelt fel a hangomra Hallás után tanultam, s több iskolai, budapesti és országos énekversenyt is megnyertem. Az egyik zsűriben ott volt Borgulya András — aki az Opera kottatárában dolgozik —, s azt mondta: „Kislány, ma­gának énekelni kell tanulnia”. Az első énektanára Sík Olga volt. Harmadik gimnazistaként az egész nyarat szolfézs- és énektanulással töltötte. A kö­vetkező évben felvették a kon­zervatóriumba. Simán ment minden. Fel­vették a főiskolára, az Aka­démián harmadik év után az opera tanszakot választotta. Már a diploma évében Desde- monát énekelte — Melis Györggyel, Simándyval, Fe- rencsik vezetésével — egy te­levíziós operafelvételen. — Zenekari próba nélkül, csupa nagyhírű énekes mel­lett nekem, a kis kezdőnek nem volt könnyű, Ferencsik is nagyon keményen bánt velem. A sírás fojtogatta a torkom, de azt mondtam magamban: Pitti, ezt ki kell bírnod! És sikerült. Később már Feren­csik János is kedvesen segí­tett. Diplofna után felvették az Operába. Sorra kapta a szerepeket. Az első nagy ala­kítása az Anyeginben Tatjá­na.. „Nagyon szeretem ezt a lírai, és drámai szálakból szőtt nőalakot”. Énekelte Desdemonát az Otellóban, egyszer beugrott a Traviata Violetta szerepébe, olyan si­kerrel, hogy véglegesen meg is kapta ezt a feladatot. „Technikailag, hangilag olyan gazdag ez a szerep. Bemutat­ni azt, hogyan válik a nagyvi­lági kurtizánból tiszta, önfelál­dozó asszonnyá Violetta”. Mo­zart Idomeneójában Ileát éne­kelte. — „Nehéz, fárasztó pró­bák előzték meg.” S az évad végén nemzeti operánkban, a Bánk bánban énekelte Melin­dát. — Mindegyik szerep a, szí­vemhez nőtt. S mindig azt szeretem legjobban, amelyiket éppen énekelem. Sok újat fe­Melinda, a Bánk bánban dezek fel minden alkalom­mal egy-egy szerepben, zenei­leg és színészileg is. Sajnos, egyik-másik mű igencsak rit­kán kerül színpadra. Az Otellót tavaly egyszer éne­keltem. Pedig én minden elő­adásra annyi energiával készü­lök! A nyár sem jelentett szü­netet, pihenést Pitti Katalin számára. 1978 nyarán Eger­ben a Vidróczlti Kis Annáját személyesítette meg. Tavaly­előtt a Margitszigeten Liu volt a Turandotban. A nem­zetközi hírű énekesgárdában forró tapsot kapott. Tavaly a nagyoperett területére rándult ki. Ugyancsak a Margitszige­ten lépett fel a Víg özvegy cí­mű Lehár-operett címszerepé­ben. — Nagyszerű ez a zene, technikailag nagyon egységes. S nem is könnyed feladat az enyém. Nagy operaénekesek is vállalták ezt a szerepet, énekelte Schwarzkopf, nálunk Házy Erzsébet is. Korábban nem ismertem ezt a művet De most nagyon élveztem. Szép díszletben, szép ruhák­ban, nagyszerű partnerekkel és Seregi László rendezővel, aki nagyon érti a dolgát — élvezet volt dolgozni! Pitti Kati arca a televízió­ból is ismerős. Az első em­lékezetes Otelló-beli fellépés óta sokszor gondolnak rá a tévérendezők. Szerepelt élő adásokban. Sikeres operai sze­repekben. Az Anyegin tévé­opera keresztmetszetében is láthattuk. S elkészült már gyönyörű környezetben, a keszthelyi Festetich-kastélyban a Traviata opera keresztmet­szete, Violetta itt is Pitti Ka­talin. A közelmúltban az Arany meg az asszony című operafilmben forgatott. Megismerem Pitti Katit anyaszerepben, hétéves kis­lánya, Barbara mellett. — Szeretnék sokkal többet együtt lenni vele. Sok a res­tanciám. Ha olykor van egy szabad estém, szívesen főzök, törődöm a lakással, olvasok vagy lemezt hallgatok, szeret­nék többet színházba járni, zenét hallgatni. De nem pa­naszkodom. Jó ez a sok el­foglaltság. — S a most következő év­adban ? — Már próbálok a Puccini Triptichonban, és Antónia le- szak a Hoffmann meséiben. S viszem tovább az eddigi sze­repeimet. Kádár Márta Szikszói Károly: HAVAZÁS Fekete szárnyakon csillagokból zuhan, vij, vij. Megrázza magát nagyanyám: ékkora hideget! Brantu az angyalokba, branitu Betlehembe! Ameddig szem ellát megrozsdult szögek a földben, megolvadt vérük kettéhasítva a hó alatt. Mennék angyalt lesni. Mondják, már alszanak. Tejfogaim pirosodnak, sírok. Aztán az éjféli harangszóra megérkeznek a farkasok, belevonítanak az éjszakába, hogy a szél is elfelejti falni a havat. Anyám hajában felriad egy angyal, reggelre noz nekem csutka babát 'IIIIIIIIIUIIIIIIIIVIIIIIIIIIIlIflIllllllltlIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIlllllllllllllllllllIIIIIIIIIIIIIIIIIP.IIIIIIIIIIIIIHIIIlllllllllllllllilllllllllMlt 9IH Ilii lllllllllllllllllllllllillllUllIHlllllllllllllllllllllllllfMIIMIIinV TIT-élet az üveggyárban „Nem a TIT-alapszervezet hivatott arra, hogy a gyár közművelődését továbbfejlesz- sze, de . . . — együtt a töb­biekkel, a Fiatal Mérnökök és Közgazdászok Tanácsával (FMKT), a művelődési házzal, a gazdasági és politikai veze­téssel sok feladatot találunk”. Ozsvárt Lászlóval, a salgó­tarjáni öblösüveggyár TIT- titkárával a kibővített ülésük után beszélgettünk az idén ötéves fennállását ünneplő önálló TIT-alapszervezet éle­téről, elmúlt esztendei mun­kájáról, terveiről. — Van már súlya, rangja a tevékenységünknek; ezt mu­tatta a megbeszélés is. A húsz­fős fórumra az igazgatónk is eljött, részt vett rajta a me­gyei, a városi titkár, a műve­lődési házunk képviselői és a gyáron belül érintett szervek. Fontos, hogy tudjuk (tudják), milyen lehetőségeink vannak, miben kell újítani, előbbre lépni. Az öblösüveggyárban két részre oszlik az ismeretterjesz­tő munka (bár e kettőt alig • alig lehet elválasztani egy­mástól) — a gyáron belüli is­meretterjesztésre és a Kossuth Művelődési Ház, az üzem kul­turális intézményének prog­ramjaira. Az utóbbiból is ne­héz egyértelműen „kiszűrni” mi a szorosan vett ismeret­terjesztés, -mi a tágabb hori­zontú, a közművelődés egészé­be beépülő előadás, kiállítás. — Üzemi TIT-előadás — szalonnás ismeretterjesztés, azaz, félórás „szövegelés” reg­geli közben? — ez a kérdés vetődik önkéntelenül is elő­ször. — Értem az aggályt — nem alaptalan. Bár nagyon sok múlik az előadón, a témán, a hallgatóságon, — lehet 20 percben is sokat, hasznosat, vitátkeltőt mondani és egy órában is üres előadást tarta­ni — nem törekszünk e for­mában a számbeli növelésre, inkább a színvonal emelését tűztük magunk elé. Körülbe­lül a gyári előadások fele ilyen „szalonnás”, a többi munka­idő utáni, komplexebb. Igyek­szünk filmvetítéssel. diával, egyéb kulturális programmal összekötni az ismeretterjesztő témát. Eredményesnek érez­zük az elmúlt év munkásaka­démiai sorozatait A 22 téma- javaslatból 15-öt választot­tunk ki. ehhez kerestünk elő­adókat — olyanokat, akik nem csak úgymond, „elvileg” vá­laszolnak a felmerülő kérdé­sekre. Középpontban a gaz­daságpolitika állt — ezért is zömmel helyi, gvári előadó­kat kértünk fel. Volt emellett orvosi téma, szó esett az olim­piák történetéről, a munkahe­lyi emberi kapcsolatokról. Hogy ne csak papíron fusson egy-egy sorozat két előadót jelöltünk meg a legtöbb he­lyen — ők elfoglaltságukhoz igazodva felosztották egymás között, ki, melyik közösségnek tartja meg az előadást. A mű­velődési házzal együtt 250 elő­adásunk volt — Milyen széles körből vá­laszthattak a felkérésnél ? — Jelenleg közel hatvanta­gú az alapszervezetünk — kü­lönösen a gazdasági témák­nál van jelentkező, bekapcso­lódnak a fiatal értelmiségiek is. — 1980-ban mi volt a legin­kább jellemző munkájukra? — A hagyományos munkás­akadémiák mellett nagyobb gondot fordítottunk a szak­munkástanulók körében vég­zett ismeretterjesztésre — se­gíteni akartuk munkahelyi be­illeszkedésüket. Ha nem áru­lunk zsákba macskát, ha tud­ják, problémáikkal kihez for­dulhatnak. kevesebb lesz köz­tük a csalódott ember. A má­sik dolog az iskolába járók, továbbtanulók patronálása. Széles a skála — az általános iskola hiányzó osztályait pót­lóktól a munka mellett főis­kolát végzőkig. A KISZ-bi- zottsággal közösen, a TIT- alapszervezet fiatal műszaki tagjaira támoszkodva korre­petálással segítjük mindazo­kat. akik igénylik. Az egyik elnökségi tagunk, főiskolát végzett fiatalember 10 szak­munkástanulót segít. Jó vissz- haneia volt ennek a kezdemé­nyezésnek és nem volt ered­ménytelen sem — bár bukás azért előfordul , \ — Nemrég megújították a* együttműködési programot az idén 75. „születésnapját” ün­neplő művelődési házukkal. A tervek közül mit emelne ki? — A házban természetesen más jellegű a TIT-munka, mint az üzemben — több esz­köz segíti, határozottabban közművelődési tevékenység. Például a mindennapi élet kultúrájához kapcsolódó is­meretek közvetítése (családi élet, szabadidős-tevékenységek, lakberendezés, egészséges élet­mód. kulturális programmal szervezett kirándulások) — a ldubokban, szakkörökben, tanfolyamokon valósul meg zömmel, de ezt szolgálják a kiállítások, a ház sok-sok más programja. — A megbeszélésen körvo­nalazódott az idei munkaterv is. Milyen kiemelt célok van­nak benne? — Komoly feladatot jelent VI. ötéves tervi és az 1981- es gazdaságpolitikai célok megismertetése, az egységes gondolkodás, cselekvés kiala­kításának segítése. Folytatni szeretnénk a tanuló dolgozók patronálását. Az idén még jobban bekapcsolódunk a vá­rosi értelmiségi klub munká­jába. Tervezünk más üzemek­kel közös programot a műve­lődési házban. Az egész mun­kánkban nem mennyiségi, ha­nem minőségi növekedésre tö­rekszünk. Mindez csak akkor valósulhat meg, ha továbbra is sokan bekapcsolódnak, ha minden érintettel együtt dol­gozhatunk! S. Kiss Magdolna

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents