Nógrád. 1981. január (37. évfolyam. 1-26. szám)

1981-01-16 / 13. szám

Kudarc Genfben r Egyhetes huzavona után a sárt eredmény nélkül ért vé­get Genfben az ENSZ égisze alatt tartott Namíbia-értekez- 'let. A dél-afrikai kormány makacs ellenállása meghiúsí­totta a politikai rendezést: Pretoria visszautasította a fegyverszünet aláírását, s ez­zel együtt a szabad és ellen­őrzött választások megtartá­sát. A konferencia öt nyugati hatalom — Egyesült Államok, Anglia, Franciaország, NSZK és Kanada — rendezési tervé­nek megvitatására ült össze. Az elképzelések szerint márci­usban tűzszünetet renieltek volna el, átmeneti kormányza­tot hoztak volna létre és az ENSZ békefenntartó erőinek és megbízottainak jelenlétében választásokat tarthattak vol­na. A namíbiai felszabaditási mozgalom képviselői szerint Pretoria azért torpedózta meg az értekezletet, mert tartott tőle: a választásokon a dél­nyugat-afrikai népi szervezet (SWAPO) győzne. Az apartheid rendszer ezt a ve­szélyt nem merte vállalni, hi­szen a SWAPO győzelme előre­vetítette volna a fajüldöző uralom összeomlását Dél-Afri- kában. Pretoria az elmúlt egy-két évben nagy erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy a vi­lággal elismertesse az általa támogatott demokratikus tornacsarnok szövetség (DTA) politikusait a namíbiai nép képviselőiként. A politikai szemfényvesztés azonban sen­kit sem tévesztett meg, s Dél-Afrika nem érte el, hogy a DTA önálló delegációként szerepelhessen Genfben. Tu­domásul kellett vennie, hogy a világszervezet, korábbi ha­tározatainak szellemében a SWAPO-t tartja a namíbiai nép egyetlen törvényes képvi­selőjének. A kudarcsorozat végül is a tárgyalások be­szüntetésére késztette Pretori­át. lralf—Írón Olof Palme ismét közvetít Tarik Aziz iraki miniszter­elnök-helyettes szerdán fo­gadta Olof Palmét, az ENSZ- főtdtkár különmegbízottját, aki kedden érkezett Bagdadba több napos látogatásra — je­lentette az INA iraki hír- ügynökség. Tarik Aziz és Olof Palme azokról a lehetséges segítség­ről tárgyalt, amelyeket az ENSZ és az el nem kötelezet­tek mozgalma nyújthat az iraki—iráni konfliktus békés rendezéséhez — jelentette az INA iraki hírügynökség. Mint a TASZSZ jelentette, II. János Pál pápa szerdán fogadta az irteki katolikus hí­vők egy csoportját. A kato­likus egyház feje ez alkalom­ból ismételten felszólította az iraki—iráni konfliktusban szembenálló feleket, hogy ves­senek véget a népeik számá­ra immár hónapok óta oly sok szenvedést okozó értel­metlen háborúnak. Más hírügynökségi jelenté­sek szerint kedden folytatód­tak az összecsapások az iráni és iraki erők között, s a vesz­teségekről ismét egymásnak ellentmondó jelentések érkez­tek. A Pars iráni hírügynök­ség közleménye szerint az iraki csapatok vesztesége az Ilam tartományban lezajlott összecsapások során 600 fő volt; az irániak ötven kato­nát vesztettek, a sebesültek száma pedig kétszáz. A tehe- ráni jelentés szerint az iráni csapatok visszafoglaltak több határ menti települést, és az iraki ellentámadás ellenére is állítólag sikerült megtartani- ok azokat. Ugyanakkor Bag­dadból azt jelentették, hogy az iraki légierő nyolc össz­pontosított támadást intézett Ilam tartomány ellen, nagy anyagi és emberveszteséget okozva az iráni hadseregnek. MTI Szovjet A leghatározottabban cáfol­ja csütörtöki számában a Krasznaja Zvezda azt a nyu­gati hírügynökségek által ter­jesztett és több iráni lapban megjelent állítást, amely sze­rint a Szovjetunió 150 harc­kocsit szállított a közelmúlt­ban Iraknak. A szovjet had­sereg lapja provokatív kita­lálásnak minősíti ezt az állí­tást és hangsúlyozza: az ilyen híresztelések célja az, hogy az iráni közvéleményt félre­vezessék a Szovjetunió poli­tikai céljával kapcsolatban, hamis színben tüntessék fel cáfolat az iraki—iráni fegyveres konfliktusban elfoglalt állás­pontját. Hasonló céllal ter­jesztették korábban azt az ál­lítást, hogy az iraki csapatok oldalán szovjet szakértők vesznek részt az Irán ellen folytatott hadműveletekben. A Novoje Vremja című he­tilap legutóbbi számában azt hangsúlyozta, hogy Irak és Irán konfliktusa kizárólag az imperialista köröknek kedvez, akik ezt is ürügynek használ­ják fel katonai pozícióik nö­velésére a Perzsa-öböl térsé­gében. Közös harcászati gyakorlat Az éves kiképzési tervnek regcsoport kijelölt törzsei és megfelelően a közeli napok- csapatai közös harcászati gya- ban hazánk területén a ma- korlatot tartanak. A gyakor- gyar néphadsereg és az ideig- latra korlátozott létszámú tar­lenesen Magyarországon ál- talékos hadkötelest hívtak be. lomásozó szovjet déli hadse- (MTI) A SWAPO ezek után a harc folytatását, helyezte kilátásba Sam Nujoma a szervezet el­nöke kijelentette: a politikai és a fegyveres küzdelem együttes eszközével veszik fel a harcot a megszállókkal, hogy kivívják valódi és teljes füg­getlenségüket. A genfi tanácskozás után a diplomáciai küzdelem New Yorkba tevődik át. Az afri­kai országok követelni fogják, hogy az ENSZ Biztonsági Ta­nácsa alkalmazzon végre ha­tásos szankciókat Dél-Afrika ellen, mondja ki az olaj­embargót az apartheid rend­szerrel szemben. A szankciók hatásossága azonban — mind eddig is — a nyugati hatal­mak állásfoglalásán múlik. 1 Miklós Gábor Elutasító válasz Hivatalos japán szóvivők sietve elutasító választ adtak két befolyásos amerikai tör­Tanácskozás a lengyel szakszervezetek képviselőivel Henryk Kisiel lengyel mi­niszterelnök-helyettes, a terv- bizotteág elnöke találkozott a ágazati szakszervezetek kép­viselőivel, élükön Albin Szysizkával, az országos egyez­tető bizottság elnökével. A találkozón megvitatták az idei népgazdasági terv tervezetét, az ágazati szakszervezetek kép- képviselői kifejtették, mit tar­tanak kívánatosnak a lakos­ság, különösen a legalacso­nyabb jövedelműek életszín­vonalának megőrzése érde­kében. Szó volt ezenkívül ar­ról, hogy milyen lépések szükségesek a létfenntartási költségek nagymérvű emel­kedésének ellensúlyozására, a piaci helyzet javítására. Az ágazati szakszervezetek kép­viselői hangsúlyozták, hogy sürgős feladatnak tartják a gazdaság megszilárdítására irányuló hároméves terv ki­dolgozását Ezzel kapcsolat­ban szorgalmazták, hogy az egész országot érintő tervek kialakításába nagyobb mér­tékben vonják be a szak­szervezeteket. A sem az ágazati szakszer­vezetekhez, sem a „Szolida- /ritáshoz” nem csatlakozott 23 szakszervezet képviseltette magát az „autonóm szak- szervezetek” nemrég létre­hozott ideiglenes együttmű­ködési bizottságának ülésén. A tanácskozáson megvitat­ták az új szakszervezeti tör­vény előkészítő munkálatait. Munkacsoportot hoztak létre azzal a feladattál, hogy a bi­zottsági ülések közötti idő­szakban összehangolja tevé­kenységüket. Megalakítottak egy szakértői csoportot is, amely kidolgozza az ideigle­nes együttműködési bizott­ság végleges álláspontját a tervezett szakszervezeti szö­vetség működéséről. Az együttműködési bizottságban részt vevő szakszervezetek a legutóbbi adatok szerint mint­egy 600 ezer dolgozót képvi­selnek. (MTI) Carter búcsúbeszéde Több válasszal adós maradt vény hozónak a japán fegyver­kezés fokozását és az ország „globális katonai szerepválla­lását” sürgető kijelentéseire. Samuel Stratton és William Roth, az amerikai kongresszus tagjai tokiói látogatásukon ja­vasolták, hogy Tokió „töltse be azt az űrt”, amely a csen­des-óceáni amerikai flottaegy­ségek Indiai-óceánra irányí­tásával keletkezett. Azt is ja­vasolták, hogy Japán is ve­gyen részt az amerikai és nyugat-európai részvétellel rendszeresítendő háromoldalú úgynevezett katonai-biztonsá­gi tanácskozásokon. A tokiói külügyminisztérium egyik magas beosztású képvi­selője megértéséről biztosítot­ta ugyan a washingtoni felfo­gást, de hangsúlyozta, hogy japán kizárólag védelemre berendezkedett állam, amely alkotmányos kötöttségei miatt nem társulhat semmiféle kol­lektív katonai akcióhoz. Bokor Pál, az MTI tudósí­tója jelenti: Negyedórás televíziós be­szédben búcsúzott el szerdán este az amerikai néptől és or­szága legmagasabb közjogi méltóságától Jimmy Carter, az Egyesült Államok elnöke. Ünnepélyes hangvételű be­szédében hivatali idejének há­rom központi problémájaként a nukleáris háború veszélyét, a természeti környezet meg­őrzésének gondját és az „em­beri jogok” védelmét emelte ki. Burkoltan, de utalt arra, hogy választási vereségéért a jobboldali „különleges ér­dekcsoportokat” teszi felelős­sé, amelyeknek tevékenysé­ge nagy veszélyt jelent az Egyesült Államok politikai rendszerére. Carter beszédének egyik központi gondolata az volt, hogy az Egyesült Államok el­nökének különleges felelős­séget kell vállalnia a nukleá­ris pusztulás elkerüléséért, s elvben, mint már annyiszor korábban is, állást foglalt a fegyverzetkorlátozás mellett. „A nukleáris háború veszé­lye növekszik annak arányá­ban, ahogy a szuperhatalmak arzenálja mind hatalmasabbá és bonyolultabbá válik” —is­merte el Carter. Az elnök, akinek hivatali idejében az Egyesült Államok gyakorla­tilag megkezdte a nukleáris fegyverkezési hajsza újabb fordulóját, figyelmeztetett arra a veszélyre is, hogy a következő évtizedekben újabb országok „tucatjai” kerülhet­nek tömegpusztító fegyverek birtokába, ami tovább növeli az atomháború szándékos, 2 NQGRÁD - 1981. január 16., péntek Végső offenzíva? Salvadorban dörögnek a fegyverek Utcai vérfürdő: mindennapi kép. A junta fegyveresei az emberek közé lőnek. Robbantások és bestiális gyilkosságok, fenyegetés és megfélemlítés, sebesültek és halottak. Ezek a fogalmak a főszereplői már jó ideje a Salvadorból érkező híreknek. Az áldozatok számát senki sem tudja pontosan. Egyetlen hatalmas harctérré vált az ország. A baloldali gerillaosz- tagoik a napokban offenzívát indítottak az USA támogatá­sát élvező katonai junta el­len. A hírek ellentmondanak egymásnak. A gerillák általá­nos támadást jelentenek. A junta szerint a helyzetet ők tartják kézben. Külföldi je­lentések eddig még csak a városok elleni gerillatámadás tényét regisztrálták. Keddre a baloldal általános sztrájkra szólított. Sikere döntő lehet a fegyveres harc szempontjából. Hogyan került mindenre sor? KOMMUNISTÁK ÉS KATOLIKUSOK ~ Az idegen tőke beáramlá­sával és ennek következtében meginduló városi elnyomoro- dással szembeni elkeseredett tiltakozó akció különösen 1970-től erősödött fel Salva­dorban. A szakszervezetek és a kommunista párt mellett az ellenzéki pártok és a kato­likus egyház haladó köreinek aktivitása is megnövekedett. Csakúgy, mint Nicaraguában, a belső reakcióval szemben­álló társadalmi erők bázisa széles: a kommunisták és a szociáldemokraták, a legkü­lönbözőbb politikai színskálá­jú szélsőséges gerillák, a ha­ladó kereszténydemokraták és a változást sürgető nemzeti burzsoázia csoportjai sodród­tak egymás mellé, szövetkez­ve egymással a társadalmi felemelkedés reményében. Manapság senki nem vonja kétségbe, hogy a salvadori eseményekre döntő hatást gyakorolt a nicaraguai sandi­nisták győzelme. Sok a kö­zös vonás az 1978—79-es ni­caraguai és a mostani salva­dori polgárháborúban, szem- beötlőetk azonban a különb­ségek is. A legkézenfekvőbb mindjárt az, hogy Salvador­ban nincs Somoza családhoz hasonló dinasztia, amely el­len gyakorlatilag az egész nemzet felkelt. Az országban uralkodó helyzetet súlyosbít­ja a főként a hadseregben megtalálható szélsőjobbolda­li csoportosulások féktelensé­ge, továbbá az uralkodó kö­rök végletes merevsége. Szem­betűnő közös vonás a néptö­megek ellen alkalmazott nagyarányú és megdöbbentő­en kegyetlen terror, a törek­vés, hogy „lefejezzék” az el­lenzéket. De mint ahogy Ni­caraguában sem lehetett gyil­kosságokkal gátat vetni az erősödő sztrájkmozgalomnak és a baloldali szervezetek fegyveres akcióinak, úgy Sal­vadorban sem lehet megállí­tani a lavinát A SZELLEM ÉS A SZURONYOK Igaz, a polgárháború talán legfőbb vesztese, az Egyesült Államok, megpróbálkozott a lehetetlennel. Előbb egy kí­vánságlistát terjesztett a jun­ta akkori feje, Romero elé. Sürgős intézkedéseket . köve­telt a demokrácia legalább formális biztosítására. A dik­tátor nem állt kötélnek. Igaz, felszínes reformok amúgy sem segítettek volna: az esemé­nyek nyomán tüneti kezelés­sel már nem lehetett talpra segíteni a rendszert. A pa­lackból kiengedett szellem az USA fölé nőtt. Egy liberális­nak csöppet sem nevezhető katonai csoport vette át a hatalmat. Koalíciójuk foko­zatosan jobbra tolódott — a véres terrorral, az elrettentés és megfélemlítés eszközével akartak megküzdeni a mind egységesebb és elszántabb el­lenzékkel. Most Salvadorban a fegy­verek dörögnek. A junta se­regének most nem védtelen emberekkel, hanem a felsza­badító erők fegyvereivel kell szembe nézniök. Bármi legyen a harc eredménye: a junták felett eljárt az idő. Egy régi közmondás szerint: szuro­nyokra lehet támaszkodni, de ülni rajtuk nem lehet. S. A. un Ot tartományt ellenőriznek Hírügynökségi jelentések szerint a Farabundo Marti Nemzeti Felszabadítási Szer­vezet fegyveresei súlyos har­cok árán elfoglalták Mora- zan és San Vincente tarto­mányi székhelyeket és Sal­vador 14 tartománya közül immár ötöt tartanak ellenőr­zésük alatt. A leghevesebb harcok jelenleg La Paz tar­tománynak a fővárostól alig 50 kilométernyire fekvő szék­helye, valamint La Unión ki­kötőváros körül folynak. La Uniónban a hazafiak tá­madást intéztek a szárazföldi hadsereg és a haditengerészet laktanyája ellen és a harc során foglyul ejtettek hat amerikai katonai tanácsadót. A forradalmi demokratikus front vasárnapi sztrájkfel­hívásához az ADN hírügy­nökség szerint az ország dol­gozóinak 50 százaléka csatla­kozott eddig, 32 jelentősebb ipari üzem, továbbá több mi­nisztérium és bank munká­sai és alkalmazottai is távol­maradtak munkahelyüktől. A főváros 33 buszjárata kö­zül már csupán öt üzemel és teljesen leállt a távolsági köz­lekedés. A forradalmi demokratikus front közleménye szerint a juntacsapatok támogatására az országba kedden behatolt guatemalai csapiatok a fővá­rostól mintegy 100 kilomé­terre állnak Ahuachapan tar­tományban és rövidesen San­ta Ana ellen indulnak. Az ugyancsak kedden Sal­vadorba érkezett hondurasi egységek között különleges lé- gideszant-egység van, ame­lyet a panamai csatomaöve- zetben levő amerikai tá­maszponton képeztek ki a gerillák elleni küzdelemre. Hírügynökségi jelentések szerint az Egyesült Államoka napikban megerősítette a csatornaövezetben állomáso­zó csapatai létszámát. Élesen elítélte a junta nép­irtását szerdán a mexikói ér­seki hivatal szóvivője. Kuba és Panama a Panamában folytatott kétoldalú külügy­miniszteri tárgyalásokról ki­adott közös közleményben tá­mogatásáról biztosította a salvadori nép harcát és kö­vetelte a külföldi beavatko­zás azonnali megszüntetését. A perui baloldal koalíciója ■ugyancsak nyilatkozatban ítélte el a külföldi beavat­kozást. jälTU vagy véletlen kirobbanásának lehetőségét. Carter most is az amerikai katonai erő fokozásában lát­ja a háborús veszély csök­kentésének lehetőségét. A szokásos szenvedélyes­séggel beszélt arról, hogy az Egyesült Államok egyik leg­fontosabb nemzeti hivatása az emberi jogok védelme „ott­hon és külföldön”, de be kel­lett vallania, hogy „az Egye­sült Államoknak ahhoz, hogy az emberi szabadságjogok ál­tala megtestesített eszméit a világban terjeszthesse, „tö­kéletesítenie” kell őket saját háza táján is: a faji megkü­lönböztetéstől még mindig nem mentes oktatási rend­szerben, a megfelelő orvosi ellátás biztosításában, a ki­sebbségek és a nők elleni diszkrimináció megszüntetése és a munkához való jog ga­rantálása által. Végezetül Carter ígéretet tett arra, hogy a következő öt napban „keményen fog dolgozni” a hatalomátadás zökkenőmentes lebonyolítása érdekében, „az eddigi 14 hó­naphoz hasonlóan” folytatni fogja „a kemény munkát és szabadságáért. Egyben azon- fohászkodást”- az Iránban fogva tartott amerikai tú­szok életéért, egészségéért és szabadságáért. Egyben azon­ban jelezte: Washingtonnak még nincs biztosítéka a tú­szok szabadon bocsátására. Carter beszédét valameny- nyi nagy amerikai televízi­ós állomás közvetítette. Az első kommentárok megálla­pították: Carter nem tisztáz­ta, milyen megoldást ajánl az általa felsorolt amerikai és globális problémák meg­oldására. Az ABC televízió szerint Carter szólt ugyan „a nukleáris fegyverek ve­szélyességéről, elterjedésük súlyos következményeiről, de nem beszélt a jelenleg holtnak tűnő SALT—II szer­ződés sorsáról, s nem adott semmiféle tanácsot utódjá­nak* arra vonatkozóan, ho­gyan tárgyaljon a SALT—III- szerződésről”.

Next

/
Thumbnails
Contents