Nógrád. 1981. január (37. évfolyam. 1-26. szám)
1981-01-16 / 13. szám
Hass oika*s. oyomoitsi riV.) Helytállni a világban Jelenünkről, jövőnkről szólva nem hagyhatjuk figyelmen kívül a világgazdaság alakulását, hatását. Nem fordíthatunk hátat a világgazdaságnak, nem vonulhatunk ki a külföldi piacokról, mert ott bennünket kedvezőtlen hatások, veszteségek érnek. Várhatóan 1985-ig további 6—7 százalékkal romlanak a cserearányok. Gazdasági fejlettségünk mai szintjén, ha akarnánk sem rendezkedhetnénk be önellátásra. Nem mondhatunk le az energiahordozók, a nyersanyagok, a korszerű technika rendszeres importjáról. De nem mondhatunk le olyan köznapi dolgokról sem, mint a karóra, a táskarádió, a kávé, vagy a személygépkocsi hogy a számtalan termelőberendezésről és alkatrészről ne is szóljunk. Ugyanígy nem mondhatunk le az autóbuszok, a hátsóhídak, a Zsiguli-műszerek stb. nagy sorozatú gyártásáról és exportjáról sem. Vagyis élnünk kell a világpiac, a nemzetközi munkamegosztás felkínálta előnyökkel. E szerint azt adjuk a világnak, amiben élen ■ járunk, és azt kapjuk cserébe, amiben mások jobbak. A TERMÉKVÁLTÁS LEHETŐSÉGEI A gazdaság méretétől, fejlettségétől és nyersanyagforrásaitól függ a nemzetközi munkamegosztásra való ráutaltság mértéke. Egy kis lélekszámú és iparilag fejlett, de nyersanyagkincsekkel korlátozott mértékben rendelkező ország kevésbé függetlenítheti magát a világtól, mint a nagy belső piacú és fejletlen gazdaság. Következésképpen hazánk objektív adottságai, gazdasági előrehaladása — tegyük hozzá, meglevő nehézségeink felszámolása — nem a visszavonulás, hanem a külgazdasági kapcsolatok továbbfejlesztése, elmélyítése mellett szólnak. Nem nehéz belátni e következtetés igazát. Amíg a belföldi felhasználás a következő öt évben mindössze 3—5, addig a külkereskedelmi forgalom 25—30 százalékkal bővül. Az olyan gyakran szorgalmazott strukturális változásokra, ésszerű arány- és irányváltoztatásra csupán a formális logika szerint is tá- gabb teret biztosít a 25—30, mint a 3—5 százalék. De a teljes belföldi felhasználásban — némi egyszerűsítéssel a fele hazai termelésből, a másik fele importból tevődik össze —, annak összetételében érdemi változást elsősorban a' nemzetközi munkamegosztás fejlesztése révén érhetünk el. Még nyilvánvalóbbak a lehetőségek az exporttermelésben. A termékösszetétel szüntelen korszerűsítése, megújítása a kivitelben nemcsak lehetséges, hanem elkerülhetetlen létérdek. A világgazdaság olyan, amilyen, alakulását befolyásolni gazdasági súlyuknál fogva nem nagyon tudjuk. (A világ termeléséből hazánk 0,6. kereskedelméből 0,9 százalékkal részesedik.) Nincs más választásunk, mint — arculatunkat, elveinket persze megőrizve — alkalmazkodni a világhoz. Ezért a gazdaságirányítást — és valamennyi elemét: a tervezést, a szabályozást, a szervezeti rendet — következetesen úgy fejlesztettük, s fejlesztjük tovább, hogy a gazdaságot alkalmassá tegyük a rugajmas reagálásra, a szükséges manőverezésre. Mindez feltételezi a vállaltok, az üze mek öntevékenységét, kezdeményezését, kockázat- és fele lősségvállalását. A KGST ELŐNYEI A világgazdaság nem egységes. A három jól elhatárolható gazdasági csoportosulás közül hazánkat szoros szálak fűzik a szocialista országok, ezen belül a KGST-államok közösségéhez. Kölcsönös előny, nagyfokú biztonság forrása, hogy a szocialista országok együttműködése hosszú távú tervekre épül, s a világgazdaság nagy hullámverései csil- lapítottan hatnak. A 80-as évek első felében folytatódik a komplex program megvalósítása, készül a sokoldalú integrációs intézkedések terve. A szocialista országokból származó import a következő öt évben 15—17 százalékkal növekedhet. Ez az ütem • kisebb. mint a legutóbbi öt esztendőben; mérséklődött ugyanis a baráti országok gazdasági növekedése és a kivitelre szánt árukínálata. Kivitelünk a behozatalnál lényegesen gyorsabban, mintegy 30 százalékkal növekszik. A rubelelszámolású áruforgalom teljes kiegyensúlyozásához még így is hitelt kell igénybe vennünk. A behozatal és a kivitel jelentős ütemkülönbsége a várható és jórészt tervezhető cserearányromlásból adódik. Ismeretes, hogy a KGST-pr- szágok kölcsönös forgalmában az árukat mindig a tőkés világpiac előző öt esztendejének átlagáraiból képezik. (Az időleges kilengéseket, a spekulációs ármozgásokat természetesen kiszűrik belőlük.) A KGST-árképzés mérhető gazdasági előnyök forrása. így például 1980-ban 7 millió tonna olajat importáltunk a Szovjetunióból a tőkés világpiaci ár feléért. Az 1979. évi „mini” árrobbanás során éppen megkétszereződtek a tőkéspiaci olajárak. Ennek hatása azonban még csak kis mértékben érvényesült az 1980. évi KGST- árakba. De teljes egészével, sőt a későbbi drágulások egy- részével is számolnunk kell 1985-ben. A VÁLTOZÁSHOZ IGAZODVA A várható cserearányromlás csakúgy, mint a nehéz gazdasági helyzet, megköveteli a szocialista integrációban és nemzetközi munkamegosztásban rejlő lehetőségek feltárását és következetes hasznosítását. A nem rubelelszámolású kivitel 42—45,' a behozatal 18—22 százalékkal nő öt év alatt. Az exporteíőirányzat — bár öt esztendőre elosztva nem túl magas — teljesítése mégis nehéz feladat. A magyar vállalatoknak rendkívül éles konkurrenciaharcban kell a világpiacon helytállniok. Az elhúzódó gazdasági pangás miatt a kereslet előreláthatóan alacsony szinten marad, ugyanakkor folytatódik az infláció és erősödik az eladók, köztük a fejlődő országok kínálata. A gyors és pontos szállítás, a megbízható minőség a korszerűség, a kifogástalan vevő- szolgálat, a kivitel összetételének rugalmas alakítása, a gondos piaci és ármunka mind-mind a Made in Hungary hírnevének öregbítésére a versenyképesség fokozására hivatott. A tervezés sorá nem hagyható figyelmen kívül, hogy öt esztendő alatt sokat változik a világ, s kon- kurrenseink is előrelépnek. Nagy lehetőségek rejlenek a fejlődő országokhoz fűződő kapcsolataink bővítésében. Sokféle nyersanyagot, energia- hordozót szerezhetünk be tőlük, komplex egészségügyi, ipari, mezőgazdasági rendszereket szállíthatunk részükre, fejleszthetjük a kooperációt, tartós gyártásmegosztással szűkíthetjük a hazai választékot. A külső gazdasági egyensúly javítását nem az import korlátozásától, hanem a külpiaci kapcsolatok elmélyítésétől, az export bővítésétől, a kooperáció és az együttműködés fejlettebb formáinak bátor alkalmazásától, a korszerűbb, a hatékonyabb, a jobb munkától várjuk. Ahol persze lehetőség nyílik az ésszerű importtakarékosságra és a hazai termelésből való pótlására, ott élünk vele. A világgazdaság felértékelte a természeti erőforrásokat és leértékelte a középszerű késztermékgyártást, a rutinmunkát. Nincs mód a kibúvókra, belső értékrendünket kell a külvilág követelményeihez igazítani, szakítva mindazzal, ami beidegződött, amit a kor túlhaladott. A nemzeti sorskérdés — tudunk-e értelmesen, hasznosan dolgozni, élni? — naponta válaszra vár. Kovács József (Következik: Egyéni boldogulás — közösségi érdek) Zársrómadásra késtuhnek Cereden Könnyű évek pedig nincsenek A CEREDI termelőszövetkezet nehéz évet zárt 1980- ban. Csak kínosan-keservesen sikerült a kukorica betakarítása és a mélyszántásnak is alig felét tudták december utolsó napjaira elvégezni. Január elején egy darabig még csak elbirkóztak a gépek az egyre keményebb földdel, azután „kifagytak” az ekék... Január második hetében még vastag hótakaró borítja a vidéket Cered környékén, pedig odalent híre-hamva sincs már a hónak. Sótér István a Ceredvölgye elnöke sincs megelégedve a gazdálkodással. Ha valakinek, akkor neki igazán tudni kell, mennyi van ebben a keservesen megművelhető földben, amit a múlt évben sem sikerült a felszínre hozni. — A tavalyi nehezebb volt még az 1979-es esztendőnél is. bár eredmény szempontjából azzal azonos szintet értünk el, így számítunk némi nyereségre — mondjfl az elnök. A hangjából azonban érződik, hogy a nyereség közel sincs arányban azzal, amit a járás legnagyobb termelőszövetkezetétől méltán elvárnak. Terven alul termett a búza és a tejtermelés is elmaradt az előirányzottól. — Hogyan alakult az árbevétel ? — Több a tervezettnél, 84 millió körüli. Pontos adatok még nincsenek, de ennek mintegy kétharmada az alap- tevékenységből, egyharmada a. melléküzemi • tevékenységből származik. — Miben sikerült előbbre lépni ? — Javult a szövetkezetünk költséggazdálkodása, s erre nagy szükség is volt, különben aligha tudtuk volna kigazdálkodni, hogy az első kategóriából a harmadikba kerültünk. További eredmény, hogy év végéig sikerült három melléküzem beindítása a már meglevők mellett. Ezek termelési értéke 1981-ben 25 millió forint körüli lesz. — Melyek ezek? — Á TEJHÜTÉS során keletkező, úgynevezett hulladékhő felhasználását szolgáló berendezések szerelése, karbantartása. Már két ilyen Pack- densor készüléket üzembe is helyeztünk, egyet Hajdúböszörményben, egyet Tiszaka- rádon, az ottani termelőszövetkezetekben. — A megyében nem igénylik? — Eddig még csak Mátra- mindszent érdeklődött iránta, pedig nálunk bevált. Havonta 24 ezer forint, fűtőolajmegtakarítást jelent és négy hónap alatt megtérült a beruházás. A másik melléktevékenységünk gépjárművek diagnosztikai vizsgálata és üzem- anyagfogyasztás-csökkentő beszerelése. A harmadik pedig különböző anyagok láng- mentesítése speciális. anyagokkal. A kedvezőtlen adottságokból fakadóan a ceredieknek ugyancsak nagy szükségük van a melléküzemi tevékenység bővítésére és az ebből származó árbevételre. — De emellett — folytatja Sótér István — á búzatermő területünket is növeljük — a gazdaságtalan gyepterület rovására — száz hektárral. — És mennyi búzát terveznek? — Hektáronként 3,4 tonnát. Ez közel van az 1978-as rekordtermésünkhöz. Az erdőben, fában oly gazdag termelőszövetkezetben lassan kielégítővé válik az erdőgazdálkodás, annak ellenére, hogy a kitermelésben gondok vannak, a kihozatal és a feldolgozás elfogadható. — A korábbi években 3—4 millió forintért vásároltunk évente fát, hogy legyen mit feldolgozni. Tavaly már csak egymillióért vásároltunk és árbevételünk nem csökkent Igaz, ebben az ágazatban sokat jelentett az új vezető beállítása. — Tervek ez évre? — Rentábilisabb gazdálkodás, a területkihasználás fokozása. 100 millió forint feletti árbevételt várunk, de úgy,' hogy tudjuk azt is, minimális fejlesztésre — gépvásárlásra — van lehetőségünk. — A ceredi termelőszövetkezet az elmúlt években nagyságrendjéhez méltatlan eredményeket produkált, a gazdálkodás legtöbb területén nem sikerült előbbre lépni. Ennek oka a lehetőségek — mert az lett volna — ki nem használása. A rugalmasság, az alkalmazkodóképesség hiánya is megbosszulta magát, csakúgy. mint vezetésben mutatkozó hibák Nehéz zárszámadás elé néznek a cerediek, s nemcsak azért, mert vajmi kevés nyereségre számíthatnak. Azért is, mert ilyen tájt, amikor visszatekintenek az eltelt esztendőre, ott legbelül, mindenkinek számot kell adnia elvégzett — vagy el nem végzett — munkájáról HA A TAVALYI év nehéz volt, az idei minden valószínűség szerint még nehezebb lesz. Mert aligha hihető, hogy a mostoha természeti körülmények, vagy a közgazdasági helyzet alkalmazkodik a termelőszövetkezet gazdálkodásához. Inkább fordítva kell megpróbálni, de most már késlekedés nélkül, mert az idő pénz... Z. T. Ú óbb azonosítás A miami (USA) egyetem kutatói több száz emberen végzett vizsgálat alapján megállapították, hogy a szájpadlás finom redőmintázata — az ujjlenyomatokhoz hasonlóan — születéstől a haláláig változatlan. így alkalmas a személyek azonosítására. E redők a, szájpadlás központi vonalára keresztirányban futnak, rendesen 3—6 sorban, de nem szükségszerűen pár- hu’nmosak, egyenes vagy görbe esetleg 2—3 ágban végződő vonalakból állnak. Alakjuk valószínűleg genetikailag meghatározott. 1981-ben mintegy 120 millió forinl termelési értéket kívánnak előállítani a balassagyarmati Ipoly Bútorgyárban, ahonnan már a korábbi esztendőkben is a keresett szekrénysorok százai kerüllek a vásárlókba- A meg 'iuló Nőgrád III. és IV. típusú garnitúrák mellett nagv népszerűségre számítanak a Royal szekr nysorral is, melyet mint monopolcikket, a Skála Áruház árusít majd. Az elemenként is megvásárolható termékük a legkorszerűbb technológiával készül a gyárban, s az automata sorozatgyártás nem megy a minőség rovására. — kulcsár — Jobb munkáért, jobb díjazást Sokat panaszkodott az egyik nagyvállalat üzemvezetője, akinek évről évre komoly terveket kell teljesítenie — meglehetősen gyenge képességű művezetőkkel és főművezetőkkel. — Nem volna elég ügyes, rátermett ember a vállalatnál? — kérdeztem tőle, ám megnyugtatott: nem erről van szó! Éppenséggel volna, sőt, kívülről is tudnának szerezni rátermett embert. — Csakhogy — válaszolta az üzemvezető —, aki megfelelő lenne a művezetői posztra, az ezért a pénzért nem vállalja a műszak irányításával járó terheket és felelősséget Több pénzt pedig nem adhatok, mert nem léphető át a bűvös határ. így aztán örülnöm kell, 'ha valaki elvállalja ezt a posztot és úgy-aihogy ellátja feladatát. S ha talán nincs is minden iparvállalatnál ilyen gondja az üzemvezetőnek, a példa nem egyedülálló. Nagyon gyakran egy gyárban a főmérnök nem túl magas fizetése határozza meg a művezetőkét, sőt a csoportvezetőkét is, ami pedig — az említett példa szerint — egyáltalán nem azt segíti elő, hogy a termelést ügyes, képzett, talpraesett vezetők irányítsák. Holott — különösen mai gazdasági helyzetünkben — erre lenne szükség. De, mert a plafont nem lehet áttörni, sok vezetői posztot azzal töltenek be, aki elvállalja. Ám nemcsak ez a baj a bértarifákkal. A jobb munkára ösztönző differenciált bérezést sok vezető legjobb akarata ellenére sem tudta eddig kivitelezni. Mert, ha valaki besorolása szerint a legmagasabb fizetést kapta, azt már fizetésemeléssel nem lehetett kecsegtetni, vagy netán nagyobb teljesítményre sarkallhi! — ,A többiek alapbérét nem szállíthatom le — mondta egy vezető —, hogy érvényre juttassam a munka szerinti felosztás elvét! Hogy az 1977 óta érvényben levő tarifarendszer szétfeszítette kereteit, azt egy tavalyi munkaügyi felmérés is alátámasztotta. A Munkaügyi Minisztérium 420 ezer fizikai és nem fizikai dolgozóra kiterjedő vizsgálatot végzett, aminek egyik sokatmondó megállapítása volt hogy a dolgozók 13 százaléka évekkel ezelőtt elérte bértételének felső határát. Ök azok, akik évek óta jól dolgoznak, m'inkájukat anyagilag elismerik —, ám bérük mégsem emelkedhet tovább. Remélhetőleg, minderről múlt időben beszélhetünk az új évben. A bértételek alsó és felső határát megváltoztató kormányhatározat éppen ezeket az ellentmondásokat kívánja feloldani, azzal, hogy a bértételek felső határát álago- san 25, alsó határát pedig 8 százalékkal emelték január 1-től. S bár ez nem fizetésemelést jelent, hanem csak annak lehetőségét, mindenképpen nagy jelentősége lehet a vállalatok és gazdálkodó szervek ösztönzési ’rendszerében. Minthogy a felsőbb határokat jobban, az alsókat kevésbé emelték, szélesebb határok között lehet differenciálni a béreket, s most már a jól és a legjobban dolgozó anyagi elismerésében is lehet különbséget tenni. (Ehhez persze a vállalatnak kell előteremtenie a pénzt.) ■ A tarifarendszer módosításának szelleme is azt sugallja. hogy a béreket, jobban kell igazítani az elért teljesítményhez, az elvégzett munka értékéhez, legyen az fizikai, vagy szellemi produktum. A rendelkezés ugyanis hangsúlyozza, hogy a fizikai dolgozók bértételeit — átlagosan — 25 százalékkal emelik, vagyis nem minden kategóriában ennyivel. Különbséget tesznek az emelés mértékében, vagyis a normál körülmények között dolgozó kisegítő munkások bértételed 18 százalékkal emelkednek, míg például a különleges szakképzettséget igénylő munkásoké 27 százalékkal. Az alkalmazotti állományban dolgozók bértételei szintén átlagosan 25 százalékkal magasabbak lehetnek, a vezetői bértételek azonban 30 százalékkal nőnek. N. Gy. NŐGRÁD - 1981. január 16., péntek i
