Nógrád. 1980. december (36. évfolyam. 282-305. szám)
1980-12-12 / 291. szám
Kern mese ez gyermek! Ufórezgések egy rendezvénysorozathoz IV. bábjátékos bemutatószínpad, anímácós filmszemle I GYERTEK, ALKOTUNK! Az „alkotó gyermek" volt a központi gondolata a nor vernber 28. és 30. között Salgótarjánban megrendezett IV. bábjátékos bemutatószínpad, animációs filmszemle és szakmai tanácskozás programjának. A fesztiválnak is beillő kétévenkénti seregszemlén az ország legrangosabb bábegyütteseinek produkciói mellett*, idén is bemutatta új — és kevésbé új — gyermekfilmjeit a Pannónia Filmstúdió, a Magyar Televízió és a Magyar Dia filmgyártó Vállalat. A műsorok a megyeszékhely gyermekközönségének három napon át taVtó mesezuhatagot, a meghívott vendégek számára pedig vitaalapot szolgáltattak a szakmai tanácskozásokhoz. A megyei művelődési központ színháztermében önfeledten tapsoló gyermekek aligha sejtették, hogy az előadásokat követően a felnőttek aiTÓl beszélgetnek, hogy voltaképp nem is a mese a fontos, hanem az a folyamat, amelyben a gyermek alkotó részesévé válik a „mesélés- nek”, a játéknak, a bábozásnak. A tanácskozás központi témájához szolgáltattak további bizonyítékokat az úgynevezett kísérő programok is, melyek során a gyerekek igazolták azt a tételt, miszerint „bármihez nyúlnak, mindenből nagyszerű dolog sikeredik” — légyen az rajzolás, festés, bábkészítés, gyöngyfűzés vagy bármi más. Vagyis; hogy a gyermekekben eredendően megvan az alkotókészség, a kreativitás. A KREATÍV FELNŐTT Ha az olvasó a fenti sorokban némi iróniát vélt felfedezni, akkor jogosan várja a magyarázatot. Nos, az egyébként valóban hasznos, sok bölcs gondolatot megfogalmazó tanácskozások csupán azért ingerelhették időmként mosolyra a külső szemlélőt, mert — szemben a rendezvény mottójával —, a produkciók tükrében nem annyira a gyerekek, sokkal inkább az őket irányító, eredendő kreatív készségük kibontakozását segítő vagy gátoló felnőttek mérettek meg! S, mikor mindjárt az első tanácskozáson elhangzott egy lényegi kérdés, tudniillik, hogy mikor és miért hagy alább a gyermekek csapongó fantáziája, alkotókedve — egyértelművé vált a felnőttek felelőssége. A szülőké, a pedagógusoké és mindazoké, akik kapcsolatba kerülnek a gyermekekkel. Az „alkotó gyermek” mottót hamarosan a „kreatív gyermek” meghatározás váltotta fel, s noha a két szó alapvetően azonos fogalmat takar, jogos a szócsere. Gyermeki alműalkotást értünk. A kreatív készség fejlesztésével nem művészképzés a cél, hanem az esztétikai értékek befogadására való nevelés azáltal, hogy a gyermeket is aktív részesévé tesszük az alkotói folyamatoknak! Míg korábban az általános műveltség megszerzését, majd az intelligencia „elsajátítását” tűzte célul a pedagógia, ad-, dig ma a kreativitás fejlesztése a fő feladat A kreativitás nemcsak manuális, sokkal inkább szellemi alkotókészséget jelent. Mindebből következik, hogy a gyermek eredendő kreativitását csak azok a módszerek tudják szavatolni és továbbfejleszteni, melyekét kreatív felnőttek irányítanak. HUMORHIÁNY A MESÉKBEN Nincs módunk ebben a cikkben a szemle valamennyi kérdésére kitérni, de engedtessék meg, hogy végezetül egy olyan témáról ejtsünk szót, melyről a „Gyertek, mesélünk!” fedőnevű rendezvény szakmai tanácskozásain nem, vagy csak mellékesen esett szó: a meséről! A meséről, amely természetes eledele minden gyermeknek, s amely éppúgy tágíthatja vagy szűkítheti fantáziáját, mint a környezetéből szerzett információk. A mese tehát — gasztrohó- miai hasonlatnál maradva — fogyasztója számára „készétel”. Mégpedig, többnyire felnőttek által „főzött” táplálék. Sajnos, a mesék — különösen a szemlén bemutatott mesefilmek — kevés tápláló vitamint tartalmaztak. Olybá tűnt, mintha didaktikus nevelési receptek szerint készített egységkonzerveket bontottak volna fel a vetítőteremben. De ennél is fájóbb volt a humor szinte teljes hiánya. Pedig a gyermekközönség igazán megérdemelte volna. Hálás tapssal honoráltak minden vidám jelenetet. A filmek többsége azonban elképesztően ötlettelennek, „szellemtelennek” bizonyult. Még a rajzfilmek is leginkább verbális humorból építkeztek. Önfeledt, felszabadult gyermekkacajt alig hallottunk a három nap alatt... A szemle legszellemesebb rajzfilmjét — „A megalkuvó macskák”-at — a felnőttelőadáson vetítették. Ezzel szemben a gyermekműsorban láttunk két olyan filmet, melyek komlói cigánygyerekek környezetük eseményeit megörökítő rajzainak felhasználásával készült, s mely alá ők maguk mondták a szöveget. A „Nekem az élet teccik nagyon” című film megrendítő erővel vallott a felnőttek világáról; részegekről, kurvákról, verekedőkről... A vetítést követően rossz volt a nézőtéren ülő „kreatív gyermekek” szemébe nézni... Már csak azért is várva várjuk az életünkben szerencsére még jelenlevő, de a gyermekfilmekből furcsa mód hiányzó derűt. Nehogy az alkotó mosoly idejekorán gyermekeink arcára fagyjon! Pintér Károly • A szemle programjáról november 30-1 számunkban megjelent tudósítás tévesen említi a „Zsákbamacska” című bábelőadás rendezőjének nevét. A csényei Katica bábcsoport műsorát Kisné Pólyák Erzsébet irta és Nagy Márta rendezte. Fiatalon az operánál Találkozóm van Tokody Ilonával. Törékeny, hosszú, barna hajú. szép lány fogad az Opera-klubban. Próbáról érkezett sietve. Alig pár perccel ezelőtt még Aida volt a színpadon. Ma már ismert, kedvelt énekesnő az Operaház színpadán. hangversenydobogón, televízióban. Hogyan indult énekesi pályája? — A zene szeretete egészen gyermekkoromig visszanyúlik emlékezetemben. Már kislányként énekesnő akartam lenni, de szüleim hallani sem akartak tervemről. Tizenhárom éves koromban kezdtem el énekelni. Titokban felvételiztem a főiskolára, mert egyrészt nem bíztam az eredményben. másrészt szüléimét sem akartam hiába izgatni. Sikerült! Nagyon boldog voltam. Hátam mögött éreztem már a szegedi gimnáziumi éveket, a sok-sok énekkari tapasztalattal és kamaramuzsikálással. Most is azt vallom, nagyon nagy szükség van a közös muzsikálásra. Elengedhetetlenül fontos a jó zenész képzésében. Szerencsés voltam a főiskolán, mert Mihály Andráshoz járhattam fakultatív kamarazene-oktatásra. Éneket dr. Sipos Jenő tanár úrnál végeztem. Tődé szereztem meg mindazt az énekléstechnikai és mesterségbeid tudást, amire pályámon szükség van. Még főiskolásként 1974-ben megnyertem az Er- kel-énekversenyt. Ma — vísz- szagondolva — főiskolásként többet szereDeltem koncertnó- diumon dalénekesként, mint ma. amikor az Óperaház magánénekesnője vagyok. — Mi lehet ennek az oka? — Azt hiszem, nem tartozom a ..kiválasztott” művészek közé. Sokkal büszkébb vagyok annáll, hogy kérjek. Ismerik képességeimet. Tudják munkahelyemet, ha akarnak. megtalálnak. Friss főisTokody Ilona Több hete megy a Magyar Televízió második csatornáján a Német Demokratikus Köztársaság televíziójának sorozata, a Daniel Druskat. A sorozat következő részét ma este 21 óra 35 perckor sugározza a televízió. kólái diplomával 1976-ban kerültem a Magyar Állami Ope-- raházhoz. Feladataim itt — és most már külföldön is —v szép számmal gyülekeznek. A legfrissebb élményem Puccini Triptichonjában Angelica nővér szerepe. Puccini világa nagyon közel áll hozzám. Érdekes, hogy ezen a nyáron Bécsben kértek fel olasz nyelvű Angelica szerepre, Hihetetlen. milyen véletlenek, adódnak az ember életében. — Külföldön milyen szerepekre kapott meghívást? — Ebben az évadban decemberben a bécsi Staatsoper I meghívására Mimit fogom a Bohéméletben énekelni. Ugyanitt januárban Halevy; A asidónő Recha szerepét oldom meg. Februárban-márci- usban NSZK-holland körútra indulunk Pál Tamással. Barátságunk vele Szegeden szövődött. Nagyszerű embernek és zenésznek tartom őt, és előre örülök, hogy vele együtt muzsikálhatok majd. Itthoni feladataim közé tartozott november végén a televízió felkérésére * Farén esik János vezényletével Kodály Budavári tedeuma, decemberben pedig Patanéval Simoné Boccanegra-előadás. — A művészi pálya nagyon nagy lemondást kíván a magánéletben,' Mit jelent ez az ön életében. — Férjemmel, Veszprémi Andrással, aki, az Operaház segédrendezője, kiegészítjük egymást. Ö a legjobb kritiku* som. Egyikünk sem mond 1q semmiről. Segítjük egymást, s erőt adunk a gondokban egymásnak. Amint egy csöpp időnk van, kikapcsolódunk, lazítunk. Nyáron például két hónapot töltöttünk a Balatonon és Szegeden, amiből egy hét aktív pihenés volt számomra. Utána már nem tudtam mit kezdeni magammal. Tanulnom kellett, mert csak úgy érzem igazán jól magam. Pál Tamás éppen a Simone Boccanegrát próbálta a szegedi társulattal. Nem kényszer, öröm volt velük a próbán egvütt lenni! Őszinte, rendkívül kellemes embert ismerhettem meg Tokody Ilona művésznő személyében. Nemcsak nagyszerű művész, de nagyszerű ember is. B. É. A soknevű hercegúrfi BENEDEK ELEK MESÉI kotáson természetesen nem Hanglemezre átdolgozta: BENEDEK ANDRÁS Mikola Bilkun: Kálvária Megkaptam az influenzát; fájt a fejem, sajgott a derekam, lázam volt. Türelmes, közösségi ember vagyok, ezért határoztam úgy, hogy én megyek az orvoshoz, és nem hívatom ki. Beálltam a rendelőben a sorba; eljutottam a kis ablakig, ahol elveszik az ember iratait. Ekkor derült ki, hogy otthon felejtettem a személyi igazolványom. Hazafutottam. Azután kezdődött elölről az egész. Nem számít — három óra múlva' már a szimpatikus, fiatal doktornő szeme elé kerültem. Illetve „szeme elé” — ez nem megfelelő kifejezés, hiszen a doktornő fel sem emelte tekintetét az előtte levő papírokról; sebesen, elszántan írt valamit. — Vetkőzzön le! — mondta, de olyan hangon, mintha éjfélkor mondta volna, egy elhagyatott sikátorban. Levetkőztem. —- Mi a panasza? — Fáj a lábam, remeg a kezem, a ... — Keze, lába? A sebészetre! Tizenötös szoba, harmadik ajtó, a folyosón balra... A következőt! — De... — Semmi de! Hozzon leletet a sebészetről! Nővérke, vezesse ki a beteget! Kérem a következőt! A nővérke határozottan kilökött a folyosóra. Elkullogtam a sebészetre. A sebész szemét sem láttam, ő sem nézett rám, ő is a papírjaival foglalkozott. Elszántan, sebesen írt, mint egy gyorsíró. — Vetkőzzön' le! Levetkőztem. — Mi a panasza? Megint olyasmit kottyan- tottam ki, amit nem kellett volna: A feje? Az ideggyógyásznál volt már? — Még nem. ! — Na, kérem.Először az ideggyógyászhoz menjen, aztán. ., — Nézze! — Nem nézem! Menjen az ideggyógyászhoz. Aztán... kérem a következőt! Nagy nehezen elvánszorogtam az ideggyógyászhoz. És ott... Hát igen, ha az Isten meg akar verni valakit, akkor nem csak az influenzát küldi rá, hanem az eszét is elveszi. Az orvos kérdésére, hogy mim fáj, azt válaszoltam, hogy semmim, de piros sapkás egereket látok. Az ideggyógyász kapott az alkalmon, még a papírjaiból is felpillantott, úgy kérdezte: — Szemésznél volt? — Nem, de a látásomra nem panaszkodom... — Elég baj az, barátocskám, elég baj, hogy elhanyagolja. Menjen előbb a szemészhez! — és kivezetetett a rendelőből. 4 NÓGRÁD — 1980. december 12., péntek ’ A szemész sem sokat bajlódott velem. Ahogy meghallotta, hogy a derekam fáj, ösz- szecsapta a kezét, megcsóválta a fejét és felkiáltott: — Menjen az urológushoz! Biztos a veséjével van valami baj. Az urológián adtak egy kis üveget, és meghagyták, hogy másnap reggel hozzam vissza. Csak álltam ott, és komoran hallgattam. Ekkor az urológus így szólt a nővérhez: — Ügy látszik, süket a beteg. Nővérke, vezesse át a fü- lészetre! Amikor a fülész valami csillogó eszközt dugott a fülembe, teli torokból ordítani kezdtem, hogy ez már aztán sok, egy beteg ember meg- gyalázása; a panaszkönyvet kértem, követeltem, hogy hívják oda a főorvost. Csodák csodájára, szinte azonnal előkerült a főorvos. Együttérzően nézett rám, megcsóválta a fejét, majd így szólt: — Vigyék a zárt osztályra! Tudom, hogy teljesen normális vagyok. Hanem az nagyon izgat, hogy a pszichiáter kinek passzol át! Fordította: Bratka László A soknevü hercegúrfi Mit beszélnek a szamarak? A telhetetlen kecske A só Rendezte: CSAJÁG! JÁNOS Zene: Muzsikás együttes HHUNGAROTON SLPX 13834. ÄRA: 70 Ft. KÉT MESE JÉKELY ZOLTÁN: Csunyinka álma NEMES NAGY ÁGNES: Felicián, vagy a tölgyfák tánca O r*< cr < to to 00 CO X o_ CO z O i— O cr < O Z D X Előadja: JANCSÓ ADRIENNE . Rendezte: TÖRÖK TAMÁS KNGAROr^N HÁZIMUZSIKA
