Nógrád. 1980. december (36. évfolyam. 282-305. szám)

1980-12-12 / 291. szám

Szétszabdalt kötelékek

•

Járkálok a szobában. Cső- a kebelbeli jóbarátaitok is hin- gokért hajtott. De megcsinálta dalom a kiváló ízlésről és jó tették ám rólatok az infor- néhány KISZ-gyűlésen azt, anyagi helyzetről árulkodó mációkat, s azok hozzám is hogy a felénél felállt, kije- szupermodern berendezést, eljutottak. Sokáig nem akar- lentette; gyerekek, ez csak Félek rálépni az óriási fehér tam hinni, hogy apu ötven- szájkoptatás, aztán elment. De subaszőnyegre, félek leülni a hatban egy pillanatra megin- ha valamit cselekedni kellett, tűzpiros bársonnyal bevont gott, hogy anyut a gyárban ő volt aki mozgósított, lelke- franciaágyra. Luxusszálló szó- senki nem szereti, főleg azok sedett, hajtotta a többieket, bájában érezném magam, ha a munkások, kiknek a kép- Volt két öregasszonya, azokat a hevenyészve szétdobált tár- viseletét rábízták. önzőnek, egyedül gondozta. Otthon nem gyak nem ellensúlyoznák ezt karrieristának, anyagiasnak is tudtak róla.” a költséges fényűzést. Agyon- tartják. És magamutogatónak, mosott farmernadrág, elnyűtt aki felszólal mindenhol, de pulóverek, ingek. A falról ha- úgy, hogy felfelé hajlong, le- talmas színes fotó; Janis Jop- felé tapos. Hát köszönöm szélin. És könyv, könyv, padlón, pen, én ilyenfajta ember nem polcon, íróasztalon. A szemé- akarok lenni. Mindig is iri- lyes holmik, apró tárgyak gyeltem a Jutkát, kinek apja,

mind a lányról vallanak, a anyja egyszerű gyári melós _

2. levél:

„Büszke vagyok magamra kedves szüleim, mert olyan munkát találtam Pesten, amilányról, aki egy este nem jött ugyan, de őszinték, egyenes

jártam a lábam, önerőből, a

haza.

Az anya.

Sápadt, elnyűtt arcú, keze Idegesen kapkod, motoz. Viemberek. Azt cselekszik, amit ti hírnevetek, protekciótok nél- mondanak. Vagy éppen nem ku szereztem. Így hat, most mondanak semmit - mert túlteng bennem az onbiza- nem állott" módjukban megta- lom. A- nem, akinél albérlet- nulni a cirkalmas beszédet— be" lakom, nagyon aranyos, csak cselekszenek. kedveli az irodalmat, éjfélig

Anyukám, ti a nagy tapo- 1S„ elbeszélgetünk egy-egy selkedése az átélt kínok nyo- sásba, gyűjtögetésbe elfeled- iroiol. De nem memait őrzi. — Először azt gon- keztetek arról, hogy a család sebeli anyóka, meit a szoba- doltuk elcsavargott, aztán meg- funkciója nem csak, - és nem dlJat is beszedi kamatostól, ijedtünk, biztos baja esett, elsősorban az anyagi bizton- Anyukám, az igaz, hogy ne- Vártuk. Nem akartunk felhaj- ság, hanem az érzelmi össze- hezen^ szoktam meg a szalámis- tást, nem jelentettük a ren- tartozás. Inkább ne vettetek kenyér-ebédet a te kiváló dőrségnek. Tudja, a mi pozí- volna magnót, lemezjátszót, de f()Ztjeid után, de olyan az em- ciónkban... Eltűnése után há- törődtetek volna velem egy k?1, basa> e^ ldo u^an

rom nappal megérkezett a le- kicsit jobban. Anyu, te hány- „al?an alkalmazkodik a köveié. Mindig is különc, hoz- szór nyitottad rám a szoba- rülményekhez Ne haragúd ja- záférhetetlen lány volt. Mi el- ajtót, csak úgy, egy kis locso- b°Sy ez^ tettem veletek, néztük extrém dolgait, kihí- gásra? Hányszor kérdezted de szerintem mindannyiunk- vóan bántó ‘magatartását. De meg, hogy a 18 éves buta fe- *}, jobb.. . így messziről ta- emiatt a környezetével ren- jemben milyen problémák la,n meg halas is vagyok nek- geteg konfliktusa volt. Ne- gyűltek össze? Hogy, hogyan , a kapott nevelésért, mert künk ő jelentett mindent, az állok a szerelemmel?' Lenyom- oIyarl elszántságot, dacot, ki- életünk értelmét, küzdelmünk tátok a kötelező ötperces tan- tartast fejlesztett ki bennem, célját. S most ezt tette ve- mesét, ami mindig vitába, ve- amellyel többek szerint lünk. Az uram azóta idegor- szekedésbe fulladt, s aztán a ™eg s°kra vihetem az eletvoshoz jár, én gyógyszeren fejemre olvastátok, hogy háben. Sokra nem akarom én élek. Várjuk, hátha visszajön, látlan, rossz kölyök vagyok. viani’ ysak annyira, hogy eléitt mindene megvan, agyon- Vetettek nékem egy külön- gedftt; }egyek önmagámmal, és

halmoztuk... tv-t a szobámba, hogy meg- tisztességgel csináljam, amit

fosszatok még attól a néhány vallalok. Felre ne értsetek,

órai együtthallgatástól is, amit nfm a glfonas »«ént képeben

Első levél:

a tv előtt eltölthetnénk..

akarok tetszelegni

___”

A

z anya:

— lyátja, mennyi gonoszság

„Tudóm, kedves apu és Apukám, te úgy kísérted anyu, hogy most óriási fáj- figyelemmel a tanulmányai- dalmat okozok nektek, amitől mat, hogy a jó jegyekre oda talán csak a szégyenetek lesz se figyeltél, de ha véletlenül nagyobb, válogatott magas ran- egyest kaptam, lehordtái min- szor.u't bele • ,Nem “Ja mega gú barátaitok előtt. Mégis meg denféle üresfejűnek, akiből címét, nem akarja, hogy meg- kellett tennem, amit megtet- nem iesz semmi, és aki, a ti keressük. Rengeteget tepelod- tem, el kellett szakadnom tő- hírnevetek, protekciótok nél- ÍT?, •• hogyan

letek, hogy ne váljak olyanná, kül nem v amilyenek ti vagytok. Mert ben...” egész satnya kis életem során azon munkálkodtatok, hogy a képetekre formáljatok. Csömöröm volt a múltatoktól, az állandóan hangoztatott elboldogul az élet- ju‘hatott idáig? Bennünk mindent osszerombolt, önmagát, pedig most fogja tönkretenni.

Drága az ellenőrzés?

D

Jutka, a barátnő:

Nagyon szeretem Viktóriát, Várják mindennap. Bíznak, hivatottságotoktól, attól, hogy rengeteget tanultam tőle, bár majd ha csalódik, ha az ide- hetente kétszer szemlére rak- sokan psszeférhetetlennek, kü- gén nagyváros összetöri a leltátok elém harcos életetekbe- löncnek tartották. A tanárok két, talán akkor visszajön, gyűjtött elismeréseit. Álmom- nehezen viselték a természe- Addig? Addig csak az érke- ban is betéve fújtam melyik tét, mert mindenről megvolt ző levelek, a szobája idézik jelvényt hol, mikor, ki adta az egyéni véleménye. Egyedül őt. S a szobájából is csak a át nektek. Titeket hallgatva, a történelem- és az irodalom- személyes tárgyai; a kopott már-már a szocializmusba ve- tanár kedvelte. Voltak olyan farmer, az elnyűtt pulóverek, tett hitem rendült meg. Az- ó ái k amikor Viki s a falon a hatalmas, színes

zal a nagy nevelési koncepció- magyarosaink, amikor Viki fotó _ _

tokkal pontosan az ellenke- ás a tanár vitázott, érvelt 45 zőjét értétek el nálam. Mert percen át. Az értelmes dolKiss* Mária

rága, bizony! De aligha lehet egyetlen szóval felelni a kérdés szélesebb értelmű változataira, tehát például arra, hogy megér-e nekünk az ellenőrzés annyit, amennyibe kerül, vagyis: jól tudunk-e ellenőrizni?

Közszájon forog mostanában egy történet abból a fajtából, amelyre azt szoktuk mondani: ha nem igaz, akkor is gyönyörű! Eszerint az egyik nálunk folyó, de külföldi cég által vállalt építkezéshez igen magas bért ígérve toboroztak munkásokat. Ám az első hónap után az ígértnél, s a vártnál jóval kevesebb pénzt tartalmaztak a borítékok. Nagy volt a fölzúdulás. A külföldi építésvezető azonban nyugodtan fogadta a reklamálókat, s kezében egy listáról olvasván az adatokat. Körülbelül ilyeneket mondott: „Kovács úr? Ön háromszor egymás után tíz percet késett, esetenként mínusz százhúsz forint. Ács úr? Ön szerdán másnaposán jött be. lényegében egész nap pihent, ötszáz forint levonás. Szűcs úr? Ön munkaidő alatt konyakkal issza a kávéját, darabjáért ötven forintot vonunk le. Magyar kisasszony — szólt kedvesen a takarítónőhöz is —, ön sok szemetet hagy maga után, s ráadásul valamennyj kolléganője ellen intrikál, mínusz kétszáz. Mester úr, ön tegnapelőtt kilenctől tizenegyig, munkaidőben a kocsmában tartózkodott, ez nyolcszáz forint”.

Bizonyára fölösleges részletezni a különbségeket, a szocialista állami ipar és a tőkés magánvállalkozó szempontjai, módszerei, lehetőségei vagy korlátái között. De ha az említett ellenőrzést, mint befektetést tekintem, akkor az a gyanúm, hogy ha sokba került is, megérte. Mert a vezető által ismert tényekből, s abból, hogy a vezető ezeket a tényeket nagyon komolyan vette, minden ellenőrzött dolgozó rádöbbenhetett, hogy ha nem változtat a munkáján, egy percig sem fognak tétovázni a megfelelő következtetések levonásával.

Van ebben a némiképp kedélyes történetben egy igen fontos mozzanat: az ellenőrzés megelőző jellege. Hogy akkor tárja fel a hibákat, amikor azok még jóvátehetók, kijavíthatok. A hibát elkövetőket pedig akkor bünteti, amikor az érintett még úgy érezheti, hogy a fegyelmezés fő indítéka nem a megtorlás, hanem a figyelmeztetés. Minél kevesebb idő telik el az ellenőrzés által feltárt hibától annak következményéig, annál nagyobb az eredményesség esélye.

De miként lehet ezt az időtartamot lerövidíteni? Az ellenőrök számának növelésével. Félreértés ne essék: nem új státuszokra gondolok, hanem azokra a már betöltött státuszokra, amelyekben ugyan nem ellenőrök dolgoznak, de olyan beosztású emberek, akiknél az ellenőrzés feladatuk része volna, csak éppen ezt elmulasztják. A napokban egy munkahely idősebb vezetői panaszkodtak az ott dolgozó fiatalok egy csoportjára, mondván, hogy modortalanok, szerénytelenek, szakmai tudásukat tekintve pedig gyengék. Ám arra a kérdésre, hogy vezetőik miként ellenőrzik a munkájukat, gyakran szóvá teszik-e a viselkedésüket — csak a vállukat vonogatták: ugyan, kár az időért és az energiáért.

Feltételezhető, hogy ez esetben a nevelő szándékú és erejű ellenőrzés elmaradása a költséges, ez kerülhet később majd sokba az időseknek is, a fiataloknak is, a munkahelynek is.

Sok tapasztalat azt mutatja, hogy a napi gyakorlatban a munkafolyamatba épülő ellenőrzést elmulasztják (talán azért, mert az vitával, összeütközéssel, nyílt állásfoglalással járna), s a hiányt a kényelmesebb és személytelenebb adminisztratív ellenőrzéssel akarják pótolni. Vagyis az ellenőrzést hajlamosak egy kissé összetéveszteni a hatósá- gosdival. És ebből is fakadnak a gyakran tapasztalt zavarok annak megítélésében, hogy mi is az ellenőrzés cél ja ? Eléggé általános az a vélemény, hogy a leleplezés. Holott ez inkább csak az ellenőr munkájának egyik fázisa, egyik részeredménye. Az igazi cél jóval több ennél. Az ellenőrzésnek a maga sajátos eszközeivel segítenie kell a helyzetelemzésben, és ezzel együtt abban, hogy a föltárt gond, hiányosság vagy vétek jóvátétele, pótlása, illetve megoldása könnyebbé váljék.

Természetesen nem arra gondolunk, hogy az ellenőr legyen okvetlenül és mindenáron népszerű. De arra igen, hogy legyen nagyon felkészült a maga szakmájában. És legyen munkája intenzitását tekintve is példaadó. Joggal bosszantja a munkásokat és rontja is az ellenőrzés általános tekintélyét, ha azt látják, hogy például egy úgynevezett nagy vizsgálat ürügyén ellenőrök hada megszáll, sőt többnyire fel is tart a munkában valamely részleget, s egy hétig is elhúzzák a két napra való munkát.

F

ontos, hogy az ellenőrzött ember ne üldözöttnek, hanem segítettnek érezze magát, az ellenőr pedig önmagát ne vizsgálóbírónak, hanem egy sajátos szakma mesterének, aki éppen úgy a páciensekért él és dolgozik, mint az orvos, tehát nem csak azért vizsgál, hogy gyógyítson, hanem azért is, hogy segítsen megelőzni a nagyobb bajt. De amint az orvos esetében, bizalom nélkül itt sem megy a dolog. Az ellenőr se tekintsen minden megvizsgálandót lehetséges bűnözőnek, s az ellenőrzött se tételezze fel, hogy az ellenőr minden mozdulata fájni fog.

Kettejük együttműködése segíthet erősíteni a társadalom egészségét. Azért pedig semmi sem drága.

Cs. L

Közéleti ember

■■

Örököltem a kovácsmesterséget

Óvatosan nyújtja a kezét, amelyen ott a munka nyoma. A kalapács és az üllő

..................................................................................................................................................................................................................................................un

F

elhívás

Országos diáknapok 1981

Szakmunkástanulók! Középiskolások! Készüljetek az 1981. évi országos diáknapokra! Az 1980—81-es tanévben ismét meghirdetjük a középfokú tanintézetekben tanuló diákok legrangosabb felmenő rendszerű kulturális seregszemléjét. Szeretnénk, ha tovább gazdagodnának a diákélet hagyományai és a résztvevők bemutatnák vidám, színes életüket.

A rendezvénysorozat az oktatási intézményekben, a KISZ-szervezetekben folyó kulturális és közművelődési tevékenységet reprezentálja, jövőre egyben a KISZ X. kongresszusára való felkészülést is szolgálja.

Az 1981. évi országos diáknapok megrendezésének időpontjai és helyszínei:

— iskolai diáknapok: 1980. december—1981. január.

— megyei diáknapok: 1981. február 28—március 1;,

— fesztiválok: 1981. április 29—1981. május 2.

A fesztivál színhelye a hagyományos diáknapi városok: Eger, Sárospatak, Gyula, Keszthely, Sopron, Székes- fehérvár.

A Nógrád megyeiek fesztiválszínhelye: Eger.

Az 1981. évi országos diáknapok művészeti és pályázati kategóriái:

1. Kamarazenekarok, népi zenekarok, hangszerszólók.

2. Néptánc és szólisták.

3. Diákszínpad. *

4. Vers- és prózamondás.

Pályázatok, kiállítások, szakmai tanácskozások.

1. Fotópályázat. (Nevezési lapok a megyei KISZ-bi- zottságnál igényelhetők.)

2. Diapályázat. (Nevezési lapok a megyei KlSZ-bizott- ságnál igényelhetők.)

3. Képző-, ipar- és díszítőművészeti pályázat.

A pályamunkákat a megyei KISZ-bizottságokra kell beküldeni. A beküldés határideje: 1981. február 10.

Az országos kiállításra csak a megyék által előzsüri- zett munkákat fogadjuk el. Egyéni pályázatokat nem. Az országos kiállítás és tanácskozás időpontja: 1981. IV. 4—6. Helye: Megyei Múzeumok Horváth Mihály Képtára, Szeged.

4. Szakmatörténeti pályázat.

Pályázni lehet egy, vagy több, a szakma történetét és fejlődését bemutató használati tárgy, munkaeszköz, dokumentum gyűjtésével, valamint azok történetét feldolgozó pályamunkák írásával.

A dolgozatot, illetve a gyűjtött szakmatörténeti anyag jegyzékét két példányban a megyei KISZ-bizottságokra kell beküldeni. A jegyzéknek tartalmaznia kell a pályázó nevét, címét, a kutatott szakma megnevezését, a gyűjtött tárgyak felsorolását, legfontosabb jellemzőit: korát, rendeltetését, méreteit stb.

Beküldési határidő: 1981. I. 15. A pályázat értékelése,

a minősítés megyei szinten történik. A sikeres pályázók — meghívásos alapón — részt vesznek az országos szakma- történeti kiállításon és tanácskozáson Budapesten.

A kiállítás és a tanácskozás időpontja: 1981. III. 20—21.

5. Amatőrfilm-pályázat.

Pályázni lehet a Mi világunk, Az én szakmám és a hazai tájakon témakörökben bármely műfajú (dokumentum-, játék-, animációs, útifilm stb.) és technikájú (8 mm, S 8, 16 mm, magnós, vagy fényhangos) munkákkal legfeljebb 15 perc terjedelemben. A beküldés helye: 605. sz. ISZI Szolnok. A beküldött filmeket a pályázók visszakapják. A legjobb pályamunkák készítői szakmai tanácskozáson vesznek részt

6. Diákírók — diákköltők pályázata.

Pályázni lehet három műfajban.

— Vers: a beküldött írások terjedelme összesen érje el 100 verssort.

— Széppórza: a beküldött munkák terjedelme egyenként 5, 2-es sorközzel gépelt oldal legyen. Pályázni legfeljebb 5 munkával lehet.

— Tanulmány: pályázni lehet minden, a tanulmány műfajába tartozó írással, elsősorban esszével, kritikával, szociológiával, esetleg riporttal, interjúval, legkevesebb 5 gépelt oldal terjedelemben.

A pályamunkákat 3 gépelt (vagy kézírásos példányban) a pályázó nevének, születési idejének, iskolája nevének és címének feltüntetésével a KISZ KB középiskola és szakmunkástanulói osztályára (Bp. Pf.: 102, 1387) kell beküldeni.

Pályamunkákat vissza nem adunk! Beküldési határidő: 1981. I. 15. A találkozó és a tanácskozás színhelye: Sárvár, Tinódi Gimnázium. Időpontja: 1981. IV. 4—6.

Részletesebb felvilágosítást a területileg illetékes és a helyi KISZ-bizottságok adnak!

Sikeres felkészülést és jó munkát kívánunk!

KISZ Nógrád megyei bizottsága

mellől hívták ki. Rácz Mihály. a Nógrádmegyeri Vastömegcikk Ipari Szövetkezetben kovács. Mokány. fekete fiatalember. Meggondolt beszédű, csöndes szavú. Több mint tíz esztendeje mestere a szakmájának. Mosolyogva ködtünk be a lakásba, mondja: — Bele&zulettem a kovácsmesterségben.

így igaz. Az édesapja hosz- szú ideig elnöke volt a híres nógrádmegyeri szövetkezetnek. Bár őt nagybátyja Rácz Dezső ismertette meg az alapvető tudnivalókkal.

— Nincs is annál talán szebb, mint amikor e meleg vas formálódik, engedelmeskedik a kezemnek. Naponta megújuló élmény, soha nem lehet megúnni. Antikor megfogom a kalapácsot, eltűnik körülöttem a világ, csak az alakuló vasat figyelem.

Rácz Mihály, de a felesége is tagja volt a hírneves cigányegyüttesnek. Szívesen táncolt, aztán meg a fiatalokat oktatta. Most az egyik legnagyobb bánata az. hogy szétzilálódik az együttes.

Nincs olyan összetartó erő, amelyik folytatója lehetne a régi sikereknek.

van* már ritka az a család, ahol hármat nevelnek. Fürdőszoba nélkül pedig nem épül ház. Ha rögtön nem is, de később azt is berendezik. Ma öt évvel ezelőtt költözAz

idén jutottunk ei odáig, hogy megcsináljuk a fürdőszobát. A ml falunkban olyan nincs, hogy valaki nem dolgozik. Eljutottunk odáig, hogy a családok versengenek, melyik rendezi be szebben a lakást, szórakozni járnak, öltözködnek.

Hozzáfűzi, hogy három éve megszűnt az alsó cigánytelep, a fiatalok vagy befogadták az időseket, vagy rendbe hozták a házukat. Sokszor elmondta már azt is a megyei népfrontbizottság tanácskozásain — mert nyolc esztendeje tagja a bizottságnak —, nem mindenütt egyforma a cigányság élete. Szükségük van támogatásra. de ha segélyt adnak egy cigánycsaládnak, ne pénzt adjanak, hanem a gyerekeknek vegyenek a pénzen ruhát, cipőt. Ez a valódi segítség.

— Elégedett ember?

A Rácz házaspárnak gyermeke van. A tízéves Mi si és a hatéves Beatrix. A felesége Salgótarjánban. az üvegipari szövetkezetben

— A munkámmal igen. De két még nagyon sok tervem van. amelyet szeretnék valóra váltani. Tavaszra összegyűlik a pénz egy autóra. Igaz, csak használt lesz. A családdal ki*

üvegvágó. Ketten megkeresik rándulni akarunk. Jönni-mena havi nyolcezer forintot.

— Nálunk a faluban a ci*

gánycsaládok egymás után építik a házakat. A fiataloknak általában két gyerekük

nii. megismerni az országot^ Nőnek a gyerekek is. Minden erőnkkel azon leszünk, hogy továbbtanuljanak.

—cse—

NÓGRÁD - 1980. december 12., péntek 5