Nógrád. 1980. december (36. évfolyam. 282-305. szám)
1980-12-09 / 288. szám
Börtön vagy szocializációs Több százra tehető azoknak a fiataloknak a száma, akik nem családi körben töltik az ünnepeket, hanem a világtól „elzárva”: börtönben vagy fogházban. Lehet, hogy csak meggondolatlanság, rossz baráti társaság vagy alkoholmámor hatására követtek el bűn- cselekményt. Számukra a börtön nem csupán a büntetést jelenti, hanem a jó útra térés lehetőségét is. ☆ , A bűnözés alakulásáról általában a statisztikai adatokból értesülünk. Csakhogy egy- egy kiragadott szám nem mindig tükrözi hűen a valóságot, sőt gyakran kimondottan félrevezető. Erre hívta fel figyelmemet dr. Pál László kandidátus is, az Igazságügyi Minisztérium tudományos és tájékoztatási főosztálya büntetésvégrehajtási tudományos csoportjának vezetője,^ aikivel a fiatalkorú bűnözőkről beszélgettünk. — Óvatosan kell kezelni a statisztikai adatokat — mondotta dr. Pál László. — A fiatalkorú bűnelkövetők száma ugyanis, abszolút számokban kifejezve, az utóbbi tíz esztendőben egyre csökkent: (1969.-ben 7853, tíz évvel később pedig 6787 volt.) Mégsem lehetünk elégedettek, hiszen az úgynevezett kriminalitási mutatószám, azaz a 10 ezer fiatalkorú lakosra jutó bűnelkövetők száma nem csökkent. Kedvezőtlenül alakult a bűncselekmények struktúrája is. Jóllehet a fiatalkorú elítéltek több mint fele lopás miatt került börtönbe, sajnos az agresszív és erőszakos cselekmények száma is emelkedő tendenciát mutat. — Vajon hogyan oszlik meg a fiatalkori bűnözés területileg? — Elég nagy a különbség a megyék között. Tavaly például a 10 ezer fiatalkorúra jutó bűnelkövetők . száma Bács-Kiskun megyében volta legmagasabb, ezt követte Bor- sod-Abaúj-Zemplén és Zala megye. A sorban a negyedik helyet a főváros foglalja el. A legalacsonyabb a kriminalitási mutató Vas és Békés megyében. A tízezer Békés megyei fiatalkorú lakosra jutó bűnelkövetők száma alig 58 százaléka a Bács-Kiskun megyeinek. intézet? — Hogyan alakul a gyermekkori bűncselekmények száma? — Az utóbbi három esztendőben kissé emelkedett a 14 éven aluli bűnelkövetők száma. Számuk 1977-ben 2578 volt, 1979-ben pedig ez 2846- ra emelkedett. Megjegyezném azonban, hogy ezek többsége — több mint 90 százaléka — vágyon elleni bűncselekményt követett el. Természetesen a 14 éven aluliak jogilag nem vonhatók felelősségre, legföljebb intézeti elhelyezésüket, esetleg orvosi, pszichiátriai kezelésüket javasolhatják. — A szabadságvesztésre ítélt fiatalkorúak hol töltik büntetésüket? — Hazánkban 1913-ban rendelték el először fiatalkorúak börtönének létrehozását. Azóta a vizsgálati fogság után a büntetés végrehajtására a fiatalkorúak börtönében kerül sor. Ez azért jelentős, mert így különösen nagy gondot fordíthatnak nevelésükre. Az elítéltekkel számos nevelő és pszichológus foglalkozik. A közelmúltban létrehozták az úgynevezett gyógyítónevelő csoportot is, ahol az értelmi fogyatékosok, alkoholisták és pszichés zavarokkal küzdők gyógyítása folyik. — Miből áll a nevelő tevékenység a fiatalkorúak börtönében? — Elsőként a legfontosabbat, az oktatást említeném. Az elítélt fiatalkorúaknak ugyanis több mint a fele hiányos iskolai végzettségű, s akad köztük analfabéta is. Akik nem fejezték be az általános iskolát, azoknak kötelező az oktatás, akiknek pedig megvan a nyolc osztályuk, középiskolát végezhetnek, vagy szakmát tanulhatnak. Tavaly harmincán jártak középiskolába, idén huszonötén, és az általános iskolások száma jóval száz fölött van. — Hasonlóan fontos a munkára nevelés is. A fiatalkorúak hat órát dolgoznak a börtön területén működő nyomdában, vagy a beton- elemgyárban, esetleg a közeli nagyüzembe járnak dolgozni, betanított vagy segédmunkát végeznek. — Napi hat óra munkaidő mellett bőven jut „szabad" idő. Ezt mivel töltik az elítéltek? — A nevelési tevékenység kiterjed arra, hogy a szabad időt megtanulják a fiatalok, hasznosan, értelmesen eltölteni. ' Ezt tényleg tanulniuk kell, mert kórábbah sokan közülük éppen ezzel nem tudtak mit kezdeni. A nevelők különböző programokat állítanak össze: például általános és szakosított ismeretterjesztő előadásokat, filmvetítéseket vagy szakköröket szerveznek. A lényeg az, hogy valami értelmes kedvtelést, szórakozást találjanak maguknak az elítéltek. Idén például kérésükre akvarisztikai szakkört szerveztek. A legnagyobb meglepetésre az új szakkör iránt óriási érdeklődés volt: kétszázan jelentkeztek rá. Természetesen ilyen nagy létszámú szakkört lehetetlen létrehozni, és a tagok jutalomnak tekintették a szakköri felvételt. A jövőben azt tervezik, hogy hasonló szakköröket szerveznek. — Az ön vezetése alatt működő tudományos csoport rendszeresen végez az elítéltek között kutatásokat. Ezeknek milyen céljuk és hasznuk van? — Komplex kutatásokat végzünk pszichológus, pedagógus, jogász, szociológus részvételével. A közelmúltban vizsgáltuk a visszaeső .bűnözőket és a gyilkosságért elítélteket, most készítjük elő a fiatalkorú bűnözők vizsgálatát. A bűnelkövetés szempontjából a jog differenciál, ez azonban még nem elegendő. Mi szeretnénk pedagógiai ráhatások szempontjából is különbséget tenni az elítélteik között, ezzel biztosítani a legcélravezetőbb nevelésüket. Ezt majd a börtönrendszer korszerűsítésénél is figyelembe veszik. A fiatalkorú elítélteknek a társadalomba visszavezetése ugyanis nem befejezett folyamat: magunk között a fiatalkorúak börtönét szocializációs intézetnek szoktuk nevezni. Rendkívül fontos tehát, hogy valóban hatékony és eléggé differenciált nevelési eszközöket használjunk körükben. Villanyáram és gáz — lignitből Kosovo Autonom Tartomány területén jelentős lignitlelőhelyek találhatók, amelyek kiaknázása külszíni műveléssel lehetséges. A jó minőségű lignitkészletek — 80 millió tonnás évi kitermeléssel számolva — 70 évre elegendőek. Ha a tartomány minden lehetőségét kihasználnák, 50 niilliárd kilowattóra energiát termelhetnének évente, ami megközelíti Jugoszlávia teljes energiafogyasztásának mennyiségét. Ezzel szemben Kosovóban jelenleg ennek a potenciálnak mindössze 7,7 százalékát használják fel. A szénvagyon jobb hasznosítására, elkészültek már a tervek, és épülnek a hőerőművek. Ezek pillanatnyilag 833 megawatt teljesítményt jelentenek. Az erőművek kapacitása a további beruházásokkal rövidesen eléri, sőt meghaladja az 1600 megawattot. A legutóbbi tíz évben a villamos hálózat a nyolcszorosára, a transzformátorállomások száma pedig a tízszeresére nőtt meg Kosovóban. A dinamikusan iparosodó tartományban az a feladat, hogy csökkentsék az energia- költségeket, és az olajnál olcsóbb üzemanyagot használjanak fel. E célra is alkalmas a lignit, amelyből — annak az eljárásnak a segítségével, amit a pristinai KOSOVO bányászati—kohászati energetikai-vegyipari kombinát szakemberei dolgoztak ki — olcsó ipari gázt nyernek ki. Ehhez az egész tartomány területét behálózó gázvezetéket építenek. A KOSOVO kombinát ob- lici üzemét már ilyen vezeték köti össze a Skopjéi vasművel, amelynek üzemeltetéséhez évente 200 millió köbméter lignitből kinyert folyékony gázt továbbítanak. Takarékos trolibuszok Csehszlovákia városaiban már közlekednek azok a trolibuszok, amelyek meghajtását tirisztorral szabályozzák. Ezt a rendszert a Skoda vállalat óstrovi üzeme gyártja. Az új trolibuszok üzemeltetése Jpmutatta, hogy azok az addigi típusokhoz képest 25— 30 százalékkal kevesebb villamos energiát használnak fel. Árokszállási Éva miniiiitiiiniiinniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimimiiiiiiiiiiiiiiiiiniiHiiiiiiuniiiiiiiinminiiiHniwiiiiiiiiiiiiiiiiii Számolni a realitásokkal A város építésze Az életemre kíváncsi? — kérdi Vadas Andor, a Salgótarjáni városi Tanács főépítésze. — Közel húsz éve „építek”, veszek részt Nógrád megye és Salgótarján fejlesztésében. És alig két éve lakom a városban... — A korábbiaktól? — Tősgyökeres nógrádi — szalmatercsi — vagyok. Apám, aki kőművesmester volt, azt akarta, hogy építész legyek. Így kerültem — a balassagyarmati gimnázium elvégzése után — a Budapesti Műszaki Egyetem építészmérnöki karára. 1960-ban kaptam kézhez a diplomát. És másnap — az egyetemi „vezérkar több képviselőjének jelenlétében — a rektor felajánlott egy oktatói helyet. Hogyan is mondhattam volna ellent? A két éves gyakorlóidő letöltése után az építéskivitelzési tanszéken építésszervezési és építéstechnológia tantárgyakat oktattam. A hallgatóim — a negyed- és ötödévesek — egyidősek voltak velem... De a szülőföld szeretete és „hívó szava” hazahozott. Ekkor 1965-öt írtak. A megyei tanács tervező vállalatánál dolgoztam mérnökként. Rövid idő után a vállalat főmérnöke, majd vezetője lettem. — És a feljebb jutás lépcsőfokán nem volt megállás? — Később a tervosztály főmérnökének neveztek ki. A munkám lényegét település- fejlesztési kérdések úgynevezett gazdasági vonatkozásai jelentették. Pár évvel ezután új állomás következett: a SZÖV- TERV. Itt dolgoztam osztály- vezetőként 1978 végéig, ekkor neveztek ki városi építésznek. — Főépítésznek. És a- további történések? — Ügy érzem ez az igazi helyem! Mindig arra vágytam, hogy a „fizikai megvalósuláshoz” a legközelebb t legyek. Alapvetően mindig ez érdekelt. Nem véletlenül töltöttem gyermekkoromat az apám építkezésein... így jobban látom a munkánk — és benne a saját tevékenységem — megtérülését. — És hogyan látja? — Pontosítani kell: látjuk! Gondolok itt az illetékes testületekre, vezetőkre, a régebbi és az új munkatársaimra. Nem kevésbé a megyében és a városban élő emberekre. És a véleményem legalábbis alapjaiban pozitív. Annak ellenére, hogy a fejlődésnek vannak nemkívánatos kísérő jelenségei is... f — Mondana néhány szót a megyeszékhely fejlődéséről? — Nekünk építőknek nélkülözhetetlen eszközünk a város általános rendezési terve. Ez a dokumentum rögzíti a település adottságait és a várható, az elgondolt változásokat. Egyszóval a terv a kerete, biztosítéka a város minden részletre kiterjedő tervszerű és dinamikus fejlődésének. .. És a megvalósítás során nagyszerű eredmények születtek: a majdnem hatvanéves Salgótarján újjászületett. — Az ötvenes években a vásártér beépítése, a hatvanas években a városközpont — jóllehet nem teljes — rekonstrukciója, új közintézmények, üzemek és lakótelepek építése. Lakótelepek, lakások! Az elmúlt tizenöt év alatt több mint hatezer lakás készült el. Megjegyzem, hogy csak a Beszterce-lakótelepen — amely nagyságrendileg harmadikként követi a városközpontot és a zagyvapálíalvai Gorkij-lakótelepet — eddig ezerháromszáz családnak kényelmes otthont nyújtó lakás épült. — Mit hoz a jövő? — A kétezerig szóló tervünk konkrétan az ötéves tervekben „gyökeredzik”. A jelenlegi — és a hatodik ötéves — tervciklusban folytatódik a vátós építése. A sor elejére a lakásépítések, és a nyugati városközpont megépítésének beindítása — és döntő részének megvalósítása — kívánkoznak. — Biztosítottak-e a feltétetek? — Alapjaiban igen! A terv- szerűség, a fejlesztés biztosítékai nem mások, mint a.gaz- dasági teherbíró képesség figyelembevétele, a város és vonzáskörzete összhangjának megteremtése a tervezésben és a kivitelezésben. Mindebben az építészeknek fontos szerepe van. Ugyanis — és ezt vallom — a körülöttünk levő folyamatrendszer ismerete ideológiai és politikai „alapok” nélkül, csak a saját szubjektív gondolatokra tá9 maszkodás, az építészt csak „felsőbbrendű” embernek állítja be, de nem old meg semmit. Mint ahogyan a különböző építési technológiákhoz való '„viszonyunk” sem tizedrendű kérdés, nem szólva azok alkalmazásának sajátos gondjairól. Hogy konkrét legyek: a nálunk is tervezett házgyári építkezés nem lenne rossz, de a miskolci öttonnás panelek szállítása, és a mély- alapozás miatt drága. Arról nem is beszélve, hogy a>pieg- levő technológiák nagy hatásfokú kihasználását sem mindenkor tudjuk megoldani. Számolni kell a realitásokkal! — Mondjon még valamit munkájáról, családjáról és a közéletéről! — Mint városi építésznek, feladatom a városfejlesztési „ügyek” napirenden tartása, egyeztetése, koordinálása a tervezőkkel, a kivitelezőkkel, és még sokakkal. Saját magamról és a családról csak annyit: negyvenöt éves vagyok, a feleségem 'az OTP- ben dolgozik. Egy kislányunk vnn. Közel két évtizede vagyok a pártnak tagja. A megye műemlékvédelmi bizottságában tevékenykedem. Már volt néhány publikált tanulmányom is. Nemrég fejeztem be az államigazgatási tanfolyamot, jövőre a filozófiai szakosítót akarom elkezdeni... * Mit épít a főépítész? Várost! Sokadmagával! Noha, munkája döntően elvi irányítást és koordinációt jelent: mégis nélkülözhetetlen „eleme” a megyeszékhely fejlesztési munkáinak. Tóth István \ Faáruk Hagylócról .... r. A szécsényi termelőszövetkezet nagylóci fafeldolgozó üzemét 1975-ben azzal a szándékkal hozták létre, hogy saját maguknak göngyölegeket, almás-, szamócásládákat készítsen. Sztrehó Lászlóné, Kozma Lászlóné és munkatársaik azóta más vállalatoknak is gyártanak faárukat. A TSZKER-en keresztül értékesítik a salgótarjáni síküveggyárnak az üvegesládákat, az ÉLGÉP-nek szállítókereteket küldenek, a kábelgyár a dobok szállításánál nélkülözhetetlen rögzítőékeket viszi tőlük. Vizoviczki Dezső láda-összeállításban vesz részt. Mintegy félszáz fő foglalkoztatását biztosítja az üzem, 9 rendkívül fontos, hogy az itt dolgozók a mezőgazdasági csúcsmunkába — szükség szerint — azonnal bevonhatók. Az alma-, burgonya-, cukorrépaszedés idején mozgósíthatók. Kampánymunka a fafeldolgozóban is akad Ilyenkor még az erdészeti és faipari föágazatvezető, Simkő István is segít. Képünkön Kovács Jánosnéval látható. A környékbeli termelőszövetkezetek és erdészetek erdeW nek fájára épített üzem jövedelmező tevékenységet folytat. S mivel szabad munkaerő az ingázni nem óhajtó nagylóci asszonyok között található, a közös gazdaság további fejlesztést tervez. A magtárból fűrészcsarnokot alakítanak ki. — kulcsár józsef képbeszámolója — | NÓGRÁD — 1980. december 9., kedd 5
