Nógrád. 1980. december (36. évfolyam. 282-305. szám)

1980-12-07 / 287. szám

A város, amelyben élünk Megtérülnek a környezetvédelemre fordított forintok Sokszor megdöbbentően ri- nyezet megóvásának, asztóak a képek, híradások, mének ügyére? riportok, amelyeket látunk és hallunk környezetünk pusz­tulásáról. Az ember eljutotta Holdra, hetekig kering a vi­lágűrben, csodálatosnál cso­dálatosabb gépeket gondol ki segszeru és szerkeszt meg, hihetetlen Gyakorta — Érthető a figyelem és az aggódás. A környezet- és természetvédelem kérdése a társadalmi fejlődésnek szük- következménye. beszélünk arról, védet- körülvevő világot, gondos­kodnunk kell annak óvásá­ról? technikai fejlődés szintjére a_ f * értünk, ami tegnap még új­donságnak és különlegesség­nek számított, az mára el­avult. .. jutott napjainkban egy olyan szintre, amikor már nem hasznára, hanem kárára van a környezetnek, ha nem fi- g^kai nehezebb, hosszú éve- gyelunk időben oda. Csak w — Igen. Nagyon meg kell gondolríunk, hogyan takaré­koskodunk a természet ener­giáival, a meglevő értékek­kel, mert azok elfogynak, ki- meríthetőek. Fákat, bokrokat, erdőket kivágni, tönkreten­ni lehet rövid idő alatt, de azokat pótolni, felújítani már Eközben mintha megfeled- ismételni tudom, hogy a tech keztünk volna a bennünket nikai fejlődés szinte végte- körülvevő világról, a térimé- lennek mondható, ezzel s'zem­ben a természet erőforrásai nagyon is végesék, gyorsan szetről, a fákról, a vizekről, arról az összhangról és egyen' _____ _ s úlyról, amelynek megbom- kimeríthetők. lása nem mehet végbe bün­tetlenül. Mindezekből következik, jár. Erre jó néhány példát le­ket igényel. — Salgótarjánban hogyan jelentkezik? mindez — A megyeszékhely „külön- Ha megbom- leges” helyzetben van. Két lik az egyensúly, az belátha- szempontból is fontos a foko- tatlan következményekkel zottabb odafigyelés. Egyrészt hogy — az ország többi ré- hetne idézni a fejlett techni­Salgótarján szűk völgybe te­lepült ipari város. Mindebből széhez hasonlóan — Nógrád kával rendelkező országokból, következik, hogy a hatalmas megyében is egyre fontosai»- Olyan folyókról, amelyekből bá, mondhatnánk úgy is, köz- kihalt az élet, annyi szenny­gyárak — az elszívóberende­. __ zések ellenére — mindenkép­érdekké vált a kömyezetvé- víz került bele^ a koromtól, a pen szennyezik a levegőt. A Mondhatnám, úgy is, hogy az delem. Salgótarjánban a nép- gyárak füstjétől megfekete- _ front a várospolitikai bízott- dett műemlékekről, pusztuló ember védelme érdekében kell ság részeként környezetvé- erdőkről, egyre piszkosabbá megvédenünk a környezetün- alakí- váló városokról. Hát ezért két az ipar károsító hatásá- kap nagyon nagy hangsúlyt tói. egész társadalmunkban — ezen belül természetesen a hanem népfrontmozgalomban — a rajon- környezetvédelem. Sokan ta­lán mosolyognak ezen, netán delmi „albizottságot” tott. Ennek egyik vezetője dr, Fancsik János főorvos, or­szággyűlési képviselő, aki nemcsak „hivatalból’ magánemberként is gója és tisztelője a termé­szetnek. E tárgyban szólalt unják a figyelmeztetést. Hal fel a népfront salgótarjáni vá­rosi küldöttértekezletén is. Szavai nagy érdeklődést kel­tettek. Érdemes néhány gon­dolatot váltani ezek alapján a környezetvédelemről. — Véleménye szerint mi­ért fordult a figyelem a kör­Másrészt, Salgótarján­nak — az országos rangra szert tett városépítészete mel­lett — legnagyobb értéke a bennünket körülvevő szép táj, a hegyek, az erdők, a várro­mok. A messziről jött ember lottam olyan nézetet is, hogy csodálja mindezt, nekünk, akik egyes emberek hobbija mind­ez. Erre csak azt tudom vá­laszolni, bár így lenne. Mind­járt kevesebb gond a vállunkat. itt élünk a városban, köteles­ségünk megóvni. Nemcsak sa­ját magunknak, hanem utó­nyomná daiwknak is. — A környezet védelme „ . . . , nemcsak elhatározás kérdése, zik hogy ha hatékonyan akar- anyagiakat is k&Detei, : _ Mindezekből követke­j uk megvédeni a bennünket Milyenek vagyunk? Gépkocsivezető MELYEN ember a Józsi? Tessék elmenni a balassagyar­mati tanácsházára és ott az előszobában találkozni vele. Ott várakozik, amíg nem szó­lítják, hogy menjen. A gép­kocsivezetőt mindig szólítani szokták és ő szolgálatkészen indul, akár esik, akár fúj, mert neki. ez a dolga, hogy vigye az utasait. De abban különbö­zik talán mindenki mástól aki gépkocsit vezet, hogy a mun­kában félreteszi a gondot, jó­kedvű, ami az utasára is át­ragad. Ilyen ember Nyitrai József. Valahogyan úgy jött, hogy együtt várakoztunk a ta­nácselnök előszobájában. Ott ült egy asztal mögött, a te­kintetében érdeklődéssel min­den iránt, ami körülötte tör­tént. Akár egy személyi tit­kárnak is beillő magatartással tekintett rám. De mivel ilyen a tanácson nincs — és ezt ő is igen jól tudván — máris mondta; — Én a gépkocsivezető va­gyok. Fogadónapja volt az elnök­nek. Sokan vártak rá, kívül az előszobán egy erre a célra szépen berendezett helyen. Köztük nyugtalanabbak is. Benéztek a szobába és akkor Józsi nyugalmat árasztó han­gon mondta, hogy egy kis tü­relem, mert a korábban érke­ző még nem jött ki az elnök­től. Aztán szépen sorjában mondta, hogy annak is fontos lehet amit mond, nem volna jó zavarni: — Tetszik érteni? Tessék csak nyugodtan leülni, majd én szólok amikor önre is sor kerül. Az előbbi feszültség szétosz­lott, a szobában. Józsi az órá­ját nézte és mintha magának mondta volna, hogy reggel nyolctól nincs megállása az elnöknek. És akkor már egy óra felé járt az idő. Ma megint elmarad az ebéd. Pe­dig az megviseli az elnököt. Nyugtalan lett Józsi. Valaki az épületből berobbant az elő­szobába. Ebédtől jöhetett jó­kedvűen, s félverte az előszo­ba csendjét amikor vizet ke­resett A várakozók arcán is megrándultak az idegek. Jó­zsi komor arccal feltekintett, de a hangja higgadt volt; — Fogadóórája van az el­nöknek. És ekkor látszott, hogy a tanácsbeliek is tiszteletben tartják Józsit. A hangoskodó lábujjhegyre vette lépteit, a szava is halkabb lett és a vá­rakozók felé fordulva suttog­va kért elnézést. Józsi arca megnyugodott. Magyarázta, hogy egy kicsit türelmetlenek az emberek. És akkor kinézett az elnök. Ér­deklődött, várnak-e még rá? — Igen, még ketten — vá­laszolt Józsi. Látta az elnök szokottnál fáradtabb arcát. Felemelte a tekintetét és halkan, hogy em­lékeztesse az elnököt, kérdez­te. — Ebédelünk ma elnök elvtárs? Az elnök széttekintett a vá­róban. Látszott, hogy Józsi szávai az éhségre ébresztették. De azt is tudta amíg az elő­szobában várakoznak rá nem mehet el. Ilyen nap volt ez. A munkatársai továbbképzé­sen voltak, maga maradt ar­ra a napra. Józsira nézett: — Még várnak rám? — Igen, még egy kismama. — Akkor kéretem... JÓSKA homloka ráncoló­dott. ö már tudta, hogy az ebéd, meg a vacsora egyben lesz. Rosszallóan csóválta fe­jét, hiszen ki tudná mint ő legjobban, ha elmarad az ét­kezés, rosszalkodik az elnök gyomra. Nyugtalan volt a te­kintete. Délutánba fordult az idő, amikor a panasztevők el­fogytak a váróból. Ahogyan mentek a tanácsházáról Jó­zsi arcukról olvasta, elégedet­tek-e vagy sem. Senki úgy nem ismeri az emberi arco­kat, mint ő. Megkönnyebbül­ten mondta: — Akkor még a. koplalás is megérte. — B. — NÓGRÁD — 1980. december 7., vasárnap — Így igaz. De ha azt mondjuk, hogy a termelés ér­tünk, emberekért van, akkor a könyezetvédelem is az em­berért történik. Magunknak óvjuk tulajdonképpen. Ha van ellentmondás a gazdaságcent­rikus gondolkodás és a kör­nyezetvédő gondolkodás kö­zött, az csak látszólagos. Mert a környezetvédelemre fordí­tott összegeket csak látszólag költjük el „feleslegesen”. Hosszú távon mindenképpen megtérülnek a környezetvéde­lemre fordított forintok. Ezért tartam fontosnak az úgyneve­zett társadalmi őrségek meg­szervezését, hogy a város minden polgára óvja és védje a természet pótolhatatlan ér­tékeit. — cse — Lángra lobbanh történet (II.) Menni, vagy maradni ? Esti hófúvás a kísértetiesen sötét Karancs utcában, a megadott cím kapujánál me­redek lépcső ível fölfelé, öt­hat lakás szorong az udvar­ban, nem hiszem, hogy bár­melyik is nagyobb harminc­negyven négyzetméternél, s teli gyerekekkel. A vadul csa­holó kutya elől az első lakás­ba kopogtatok, egy idős néni dugja ki a fejét Mikor mon­dom, kiket keresek, rejtélye­sen bólogat: „tudom, honnan jött, tudom, bizony”. Na hon­nan? — faggatom. „A ven­déglőből, ugye . . .”? F. Csabáék konyha-szobás, elé, akkor egy hórihorgas, ma­kacs tekintetű, könnyen dühö- södő, veszekedő-vitatkozó diá­kot képzelek el, ha pedig a szülői-családi portrét veszem alapul, akkor egy szende, csöndes, de hamar indulatba jövő, érzékeny gyereket látok magam előtt (Nagyon jó fiú, ha tisztességeseik hozzá, mint a vajat kenyérre lehet kenni”, mondta az édesanyja). Fél órát az utcán kóbor- lünk, míg ráakadunk: a Kő­vár étterem üres asztalainál ül haveri körben. Apró ter­metű, vállig érő, fekete hajú, csöndes szavú, csöves bőrnad­szűk helyiségben laknak. Ki- Meglepetésemre, lencen. Az apa nyugdíjas (ha­vi háromezer forinttal), az anya háztartásbeli, a gyerekek gimnáziumban, szakközépis­kolában, szakmunkáskép­zőben tanulnak. Csak egyikük dolgozik. Ebből él a család. „NA, NE MONDJA r — feleli meghökkenve F. Lászlóné, amikor elmondom neki, hogy a Csaba büntetésé­nek következményeként mi­nimum húszezer forinttal lesz soványabb a családi pénztár­ca., Azért „minimum”, mert könnyen meglehet hogy még 1982 márciusában sem fog dolgozni. — Kinézik majd őt . . . Ál­landó szekatúrának lesz kité­ve .. . Ugyanis megbuktat­ják .. . Szél ellen nem lehet pisilni — sorolják a szülők felváltva az „ellenérveket”, majd mikor mondom, hogy a szaíkmunkás-bizonyítvány megszerzéséig egyáltalán nem kereshet —, mivel gyakorlati munkára kell járnia —, tel­jes az elkeseredés, amely így oldódik föl: — Akkor hogyja ott! Azért ne tegyék így tönkre, mert ő meg merte mondani az igazat! Kissé eldühösödik a légkör. Valóban derült égből villám- csapásként érte őket hogy ez a büntetés nemcsak afféle .ej­nye, fiam”, hanem túlságosan is pénzszagú. Pedig az apa jelen volt az iskolai fegyelmi tárgyaláson. S ne felejtsük el: lopásról van szó. „BETYÁRBECSÜLETBÖL NEM KÖPÜNK” Csaba húgával és barátnő­jével kerekedünk föl, hogy a fiút megkeressük a városban. Ha az iskola és az üzem jel­lemrajzait vázolom magam különösebb rábeszélés nélkül mindent pontosan, nevén ne­vezve elmond, azt kérve, hogy azért „tiszteljem a ténye­ket”. — Rendben van, loptam benzint három literre lett vol­na szükségem, lebuktam . . . Csak az a furcsa, hogy min­denki kézzel-lábbal igyekszik tisztára mosakodni. Mert at­tól félnek, ők is sárosak le­hetnek! A büntetést megérde­meltem, még nem tudom, megpróbálom-e befejezni az iskolát harmadéves vagyok... — Miért nem mondtad jegyzőkönyvbe azokat akik ott voltak a balesetnél? ,— Nem engedi meg a „be­tyárbecsület” . . . SÜLYOS-E A BÜNTETÉS? Ezt kérdeztem a fegyelmi bizottság vezetőjétől, az iskola igazgatóhelyettesétől, Kre- nács Sándortól, aki több mint harminc esztendeje foglalko­zik a fegyelmi ügyekkel, több száz esetet bírált eL — Véleményem szerint arányban áll a tett nagysá­gával — mondta. — Voltak már kisebb kilengései is a fiúnak, apróbb fegyelmezet­lenségek, s van kilenc igazo­latlan órája is . . . Ügy ér­zem, mások számára is ta­nulságos az ügy, de sajnos nem ritkán előfordul, hogy a gyerek és a szülő föl sem ve­szi a büntetést A fegyelmi bizottság a ha­tározatot két szavazat ellené­De megvan még a lehetőség arra, hogy talpra álljon, jó szakember legyen belőle . . . — Rossz példaképeket vá­lasztott magának — szól köz­be Gáspár János tanulófelelős. — Tavaly végzett itt két srác, mikor elmentek, beval­lották, hogy néhányszor túl­jártak az eszünkön, kicsenték a kapun a maguk néhány li­ter benzinjét, hiába követtünk el mindent ennek megakadá­lyozására. — Nem kell a portán na­gyon dugdosni azt az egy-két liter benzint — mondja F. Csaba. — Igazán nem nagy kunszt kivinni. Hogy most mi lesz velem? Egyelőre csak az iskolai foglalkozásokra járok, tudom, nem örülnek, ha majd vissza kell mennem az üzem­be dolgozni, de két megoldás van számomra: menni, vagy maradni? Még nem tudom, melyiket választom. ha .;: Három liter benzin ára alig valamivel több harminc fo­rintnál. F. Csaba ennyit vett volna ki a Ladából, ha bal­eset nem következik be. De, ha egy évvel ezelőtt az iskola fegyelmi bizottsága elé kerül a kisebb vétség, akkor talán er­re sem kerül sor. De megfor­dítva is: ha most netán ügyetlenebb a fiú, akár ka­tasztrofális baleset is bekövet­kezhetett volna. Továbbmenve, ha a kivizs­gálás következetesebb, akkor nem fordulhatnak elő olyan ellentmondások, amelyeket e cikk is igyekezett föltenni — mások helyett —, s, amelyek­nek az lett a „megoldása”, hogy egyetlen tanulót büntet­tek meg idáig, aki ráadásul meg is égett Aztán még egy „ha”: ha az üzemben nőn az ügy elködösítése, hanem annak hiteles vizsgálata, s következetes számon kérése történik, akkor a jövőben sok­kal kevesebb hasonló eset kö­vetkezne be. Túlságosan is sok a „ha”, gondolja a józan olvasó, s igaza van. Mert a bizonyta­ben hozta meg. S nemsokára. !anf4?.,^e* Syakran eSy-egy Ny. György ügye is eléjük kerül, igaz, már bő két hónap telt el az eset óta. — A fegyelmi felelősségre vonás az iskolához tartozik, úgy érzem, megfelelő bünte­tést kapott F. Csaba — véli Eged Sándor üzemvezető. — tragédiát előre vetítenek, amely csaknem mindig elke­rülhető lenne, ha . . . Csak kérdés: vajon másutt is min­dig végiggondolják ezt? (Vége) Tanka László nmiiimue^inntniinnttmiKiiuiimiiiiiiiiiiiiuiuiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiuiimiiiiiuuiiiiHiiMiiuimuiiiiMiiiiiMiiiiiiiuiuiHUiMiiuiiuiiiHiin Szovjet filmesek A Ballada a katonáról cí­mű film rendezőjét nálunk is jól ismerik. Sokan találkoz­hattak is vele, hiszen Grigo- rij Csuhraj októberben nem először járt Magyarországon. Budapesten kívül több váro­sunkban is megfordult már klubokban, vetítéseken, sőt a hazánkhoz fűződő emlékei a második világháborúig nyúlnak vissza. Kecskeméten megsebesült, s az ottani kór­házban hosszabb ideig ápol­ták, aztán részt vett Buda­pest felszabadításában is. Csuhraj elmesélte, hogy a fő­város • peremén, Rákoscsabán lakott égy idős házaspárnál s a bácsi szlovák tudása segít­ségével jól megértették egy­mást. Azóta — amíg éltek — többször meglátogatta őket, s nekik mindig Grisa maradt, a szovjet katona, és sohasem tudták meg, hogy világhírű rendező lett belőle. Csuhrajt már gyermekkorá­tól kezdve vonzotta a film, de a háború miatt nem kezdhet­te meg tanulmányait a moszk­vai főiskolán. Mint annyi fia­tal kortársának, neki is át kellett élnie a harcok poklát, a sebesülések fájdalmát. S már 1942-ben, a sztálingrádi csata után elhatározta, hogy nemcsak magában őrzi meg elesett bajtársai emlékét, nem azon lesz, hogy minél több embernek meséljen majd hősiességükről. Csuhraj ed­dig hét filmet rendezett, s egy kivételével valamennyi a háborúról szól. Jellegzetessé­gük az, hogy szereplőik nem magasztos hősök, hanem min­dennapi emberek, akik lelki­ismeretüket követve megérez­ték, mit kell tenniük és így hősökké váltak, vagy nem tudták ezt tenni, így el kel­lett pusztulniuk. Űj filmjének, az Ingovány­nak egyáltalán nem tipikus az alaphelyzete. 1943-ban, egy távoli orosz falucskában egy anya a padláson rejtegeti súlyosan megsebesült kato­nafiát. Tudják, milyen súlyos bűnt követnek el, de képtele­nek arra, hogy becsületesen leleplezzék önmagukat. Csuh­raj azt elfogadja, hogy azin- goványból lehetséges a kiút, A debreceni Mű­vész mozi közön­sége előtt lehetőséget ad arra, hogy együttérezzünk a szenvedő anyával és megértsük őt Mint korábbi filmjeiből, az Ingo­ványbái is az orosz táj han­főleg, ha van, aki kisegíti az gulata és a rendezőnek ané­odatévedőt, de abból a mo­csárból, amelybe az anya és a dezertőr fiú került, nincs visz- szaút. Egyre beljebb húzza őket a mélység a testi és pe iránti szeretete árad. Műveit mindig is a szovjet embereknek készítette és so­hasem gondolt arra, hogyan fogadják majd a világ kriti- kölcsi megsemmisülés felé, míg kusai. Nagyszerűen fogadták, mindketten odavesznek, mert Több nemzetközi díj tanúsko- ebből az ingoványból nincs dik erről. Csuhraj sokat be- menekülés, ide nem szabadott szélt az alkotói szabadságról, keze nyomát, volna belépni. Csuhraj tehát arról, hogy ő otthon — igaz egyértelműen állást foglal, de sokszor nem könnyen —min­dig megvalósította, amit akart. Számára egyformán kedves valamennyi filmje, csak egy van, melyet nem szívesen vállal. Ez az Olaszor­szágban rendezett műve, Az élet szép. Itt, ahol a filmgyár­tásban is a pénz diktál és a producer vagy esetleg egy maffiafőnök dönt, a rendező kompromisszumra kényszerül. Csuhraj ennek ellenére remé­li, hogy a nézők ebben a film­jében is felfedzik majd az ő Kozma Ilona r

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents