Nógrád. 1980. december (36. évfolyam. 282-305. szám)

1980-12-07 / 287. szám

Toronyházak

árnyékában

tart Salgótarján? Ezt a címet is viselhette volna a városi tanács végrehajtó bizottságának önkritikus beszámolója saját munkájáról, amelyet nemrégiben boncolgatott a megyei tanács végrehajtó bizottsága. Általában a beszámolókészítők visszaköszönő gondja, miként nemesítsék a kedvező tapasztalatokat a hibákkal, hogy ne tűnjék a számadás se hi- valkodónak, se bűntudattól áthatott ötvözetnek. A megyei testület úgy ítélte meg, valósághű képet kapott, s a marathoninak tűnő vitában olyan útravalóval látta el a városi tanács elnökét, amelyre azt szokás mondani: csak végre kell hajtani, s már nagyobb baj nem lehet.

Salgótarján az ötödik ötéves tervet a legbőségesebb időszakként tarthatja számon ifjú történelmében. Az elmúlt két évtizedben bőven jutott pénzből a rohamosan épülő Salgótarjánnak, s néhány területen az ellátottság színvonala örvendetesen föléje rukkolt az országos átlagnak. Amikor egy testület ötéves tevékenységét elemzik, ott motoszkálhat a gondolat a fejekben, vajon a megszokottnál vastagabb pénztárcával velejár-e ,a jó testületi munka, s a mérsékeltebb pénzügyi lehetőségek az elkövetkező esztendőkben miként befolyásolják a végrehajtó bizottság tevékenységét? Hiszen most a több tucat új létesítmény, a ritkán erre vetődőket elkápráztató városközpont, a kiegyensúlyozott alapellátás, az illően beharangozott kulturális akciók, a lakossággal rendszeresen folytatott párbeszéd méltán kelti a nyugodtság érzetét. (Nem mintha ellenkezőjére bármi ok is lenne, hiszen a tények önmagukért beszélnek.)

A városi tanács végrehajtó bizottsága de- rekas munkát végzett. Fejlődjjtt a munka- módszer, Őrködtek a különböző érdekek harmonikus összhangja felett, döntöttek a város életét érintő valamennyi alapvető kérdésben, nem hiányzott az aktivitás, a helyszíni látogatások, ezzel párhuzamosan felkészültebb a szakapparátus, jó á társszervekkel a kapcsolat. A megítélésnél egyebek között ezek a tények a döntőek. S, hogy most mégis _ a munka néhány árnyoldala tolakodik tollvég- re, van ez a kopogtató új tervciklus, az éppen hogy csak tisztségbe került, számos tanácstag, a különböző fórumokon felvetődött és még válaszra váró problémák végett.

Ami a megyei tanácskozáson is elhangzott: a testület és az apparátus érzékeny pontja az elemzés, a lehetséges, eljövendő körülmények számbavétele egy-egy döntés alkalmával, azaz nem az előterjesztések mondatai csiszolandók, hanem gondolatai. Nemcsak salgótarjáni jelenség, hogy a vb-tagok elé kerülő anyagok szinte csak jóváhagyásra várnak. Kevés variációs lehetőséget vázolnak fel, s akad rá példa, hogy a döntést a végrehajtó bizottság csupán szentesíti. Jő határozatok születnek, csak éppen a döntést hozók nem rendelkeznek információval a többi eshetőségről, s ezzel eleve kevesebb az esélyük és felelősségük. A végrehajtó bizottság jelenlegi tagjai között akad műszaki, közgazdász, orvos... Ha az előterjesztés kidolgozásának időszakában is szerephez jutnának, bizonyára segítene, a hatékonyságot szolgálná, amely napjainkban a közigazgatás valamennyi területének legfontosabb kérdése.

Az információ szerepe korántsem lebecsülendő.

Nem csupán stencilezett — olykor bizonyos célok érdekében formált — statisztikai adatok szétosztását jelenti, vagy szervezett gyors látogatást a szemle kedvéért, egy tárgyalandó időszerű témához. Az információ értéke felhasználhatóságában, valódiságában, folyamatosságában, többoldalúságában rejlik. Az idejében érkező, gomdolatkavaró információ a testület tagjait jókor ébresztheti rá korábban figyelmen kívül hagyott részletekre,

avagy a döntés és végrehajtás ideje között (ma még erre a rövid jelző ritkábban használható) született új fejleményekre. A Salgótarjáni városi Tanács Végrehajtó Bizottsága példás módszert honosított meg a legfontosabbnak ítélt beruházások előmeneteléről szóló rendszeres tájékoztatókkal. A testület tagjai hónapról hónapra papírról is nyomon követhették miként halad a .Mérleg úti beruházás, a beszterce-lakótelepi általános iskola, a tanuszoda, ezt megelőzően az új múzeum, szakmunkásképző intézet és kollégium, s számos középület kivitelezése. S ott szerepelt mindig a lakásépítésekről hírt adó legfrissebb állapotjelentés is.

A tény immár megváltoztathatatlan: a

számtalan feladat sikeres megoldása mellett, talán a legfontosabb mutató nem teljesül a megyeszékhelyen az ötödik ötéves tervben, a lakásépítő előirányzata. Tekintélyes a lemaradás. Az állami pénzből finanszírozott lakások száma alatta marad a tervezettnek. Bizonyára nem örül ennek a három és fél ezer lakásigénylő. A fiaskót az illetékesek több okra vezetik vissza: talaj- mechanikai problémákra, tartalék területek hiányéra, szűkös építőipari kapacitásra, technológiai csalódásra. A megyei tanács végrehajtó bizottságának ülésén is joggal vetődött fel, hogy mindezt a városban két-három éve látták, tudták — mégis bekövetkezett. Tehát eldöntendő: az információ volt-e szűkös, vagy az optimizmus áradó?

Itt szolgál hivatkozási alapnak az egyik indok, hogy a talajmechanikai problémák miatt Salgótarjánban nem rendelkeztek elő- közművesített tartalék területtel. A városlakó ezután kérdezhetné, vajon akkor a város szívében nem fillérekért szanált övezetben, — olcsóbban közművesíthető területen — miért családi házak építésére jelöltek ki ‘telkeket? Kérdezhetné, mivel nincs róla semmiféle információja. Ami aztán különböző mende-mohdákra ad alapot. A megyei testület felhívta a figyelmet a nyíltabb ügyintézésre! Elsősorban azokon a területeken, ahol a felmerülő lakossági szükségletek kielégítése korlátozott, mint például a garázshelyek, bontásra ítélt lakások, indokolatlanul olcsón árult ingatlanok esetében.

Meglehet ennek zártabb gyakorlata az apparátus jelentős leterheltségéből fakad, ami kihat — főként a műszaki és egészségügyi osztály munkájában — a hatósági tevékenységre. Mert örvendetes, hogy az ügyfélfogadás rendje igazodik az állampolgárok igényeihez, a határozatok döntő többsége ellen nem fellebbeznek, de annál kevésbé, hogy akadozik a döntések végrehajtásának ellenőrzése, nem eléggé hatékony a területi ellenőrző munka, a társadalomellenes magatartásokkal szembeni fellépés. Korántsem mellékes tényezőről van szó. hiszen ha igaz, hogy az általában vett vezetés végső, de nem utolsó eleme az ellenőrzés, akkor igaaiak kell lennie egy város vezetésére, Is, hiszen feltétele az indokolt helyesbítésnek, a rendszer helyes, célirányos működésének.

A megyei tanács végrehajtó bizottsága elismeréssel szólt a salgótarjáni testületi munkáról. Igaz, az ideit megelőző — 1973- ban lezajlott — tanácstagi választásokon bizalmat kapott városi vb tagjai közül ma már csak egyetlen egy található a testületben, de az új végrehajtó bizottság alkalmasnak ítéltetett az új és folytatandó teendők ellátására.

előjelzések szerint a következő ötéves tervben az eddiginél korlátozottabbak a lehetőségek, kevésbé lesz látványos Salgótarján gyarapodása. S talán a toronyházak árnyékában több energia jut a városépítés, tanácsi munka kulisszái mögötti hétköznapi dolgokra Hs.

M. Szabó Gyula

Merre

Textiltervek

Textilméterárut hazánkban a gyapjú-, pamut-, selyem- és len-kender iparban gyártanak. Az alapanyag többnyire importból származik, s ezt késztermékkel egyenlítik ki. Ehhez viszont egyre korszerűbb szövetek, kelmék szükségesek, nem is szólva arról, hogy úrrá kell lenni a különböző okok miatt sokszor megcsappant vásárlói bizalmatlanságon is. A lecke tehát adott, és a bizonyítványosztók nem éppen vajszívűek se# hol sem. Ezért nagy jelentő* ségűek azok az elképzelések, amelyek a következő időszakra jelölik ki a textilipar számára járható utat

A gyapjúiparra vonatkozó előrejelzések szerint a ruházati szöveteket kevésbé keresik majd a hazai boltokban, lévén a ruhává, kabáttá szabás költségei egyre borsosabbak. Egyébként is hódít a konfekció, a fogyasztók mintegy kétharmada ilyen holmikat vásárol. Így viszont a ruhagyárak étvágya növekedhet. Nem is elegendő a hazai

termelés. Főként a kártolt és a könnyű fésűsszövetekből lesz szükség importra,

A versenyképességet elősegítő külföldi kooperációk, know-how-vásárlások lehetőségei még jobbára kihasználatlanok. Nagyobb fejlesztési lépés csak a lakástextilgyártásban történt, bár még ez sem nevezhető hétmérföl- desnek. Nem maradtak viszont kihasználatlanul a lehetőségek, akkor, amikor a nagy „vidékre telepedési hullám” vége felé még elkészült De- rnecseren, Nagykállón és Üj- fehértón egy-egy gyár, amelyek a gyapjúipar jövőjét biztosító vállalkozások közé tartoznak.

A textllméterárut gyártók közül mennyiségben a pamutipar viszi el a pálmát Ebben az esztendőben a gyapjútípu- sú szöveteknél közel tízszer több. 330 millió négyzetméter pamut és pamuttípusú szövet készül. Ezekből a ballonkabáttól a nyári ruháig, az ágyneműtől a kisestélyiig sok mindent varrnak. A termelésnek több mint felét méteráruként vagy konfekciótermékként exportálják. Nemigen tartozik az ipari titkok közé, hogy ez utóbbi a gazdaságnak kedvezőbb, így ezt az arányt célszerű növelni. A pamutipar komoly gondjai közé tartozik a fonaleilátottság hiányossága, amely részben az alapanyagellátás nehézségeire, részben a fonodái kapacitás hiányosságaira vezethető vissza. Ezeken is segíteni igyekeznek a külföldi szervezési tapasztalatok itthoni alkalmazásából. Ezek eredményességéről már meggyőző bizonyítékok is vannak, a textilgyárakban, örvendetes, hogy a fehér foltként nyilvántartott kordszövet gyártásában is fejlesztéssel kísérleteznek.

Megjelenik a strech kordcsalád is. I

A hazai farmeranyag részben olasz importalapanyag felhasználásával készül továbbra is, mert ennek hazai előállítása többe kerülne. Gyümölcsöző a kapcsolat a

Ott nem kuriózum

Akik a húzóerőt adják

Tóth István, a Ganz-MÁ- VAG mátranovaki gyáregységének brigádvezetője szerintem most nem is hallja a hatalmas üzemcsarnok dübörgését. Csak áll, áll a satupadra terített műszakrajz fölött olyan elmerülten, hogy a köszöntésre sem fordítja felénk a fejét. Az olajos kezében tartott ceruzával követi végig a hozzá nem értőnek semmitmondó vonalkúszaságot, homlokán feljebb tolja fejfedőjét, a kormos-megpörkölt svájcisapkát.

— Valami baj van? — kérdem aztán hangosabban.

— Nincs, nincs. Nálunk az nem lehet — mondja, s könyökét nyújtja üdvözlésre. — Csak egy részprobléma nem volt teljesen világos néhány pillanatig előttem.

— És jnár az ?

— Persze.

Aztán néhány szavas információt ad a körülötte állóknak, akik már mennének is dolguk végeztére, de marasztalom őket, kérdvén:

— Hát, maguk annak az univerzális brigádnak a tagjai, akikről még Nagybátony- ban is hallottam?

— Hallhatott volna rólunk akár Ózdon, Dunaújvárosban, Budapesten, meg a fene tudja még hány helyen is akár, ha olyan helyen megfordult, ahol az innen kikerülő csarnoki futódaruk és más emelőberendezések . üzemelnek. Ott van a mi kezünk nyoma számtalan hazai most épülő, vagy régebben elkészült nagyberuházáson. Házgyáraikban, az atomerőműben, öntödékben, üzemcsarnokban. S ez nem nagy szó, mert példaként, csupán az idén, hetven darab különféle méretű és teljesítményű emelőberendezést adunk át a megrendelőknek.

— Még most is ennyit? Önöket nem vetette vissza a termelésben a mostanság kevesebb új beruházás?

— De igen — mondja Ka- zinczi József, a harmincnégy éves művezető. — Megcsappant az effajta berendezések gyártási lendülete, úgy hogy a fentebb említett szám pállunk nem sok.

— Így — vélem — kevesebb a munkájuk.

A volt brigád vezető, a jelenlegi és a művezető: Nyerges János, Tóth István és Kazinczi József.

Ketten a saját nevelés közül : Geese Sándor és Répás Péter lakatosok. Bábel László felvételei

— Ellenkezőleg. Ez a brigád nemcsak ehhez a munkához ért: az acélszerkezeti gyártás szinte akármelyik fázisát rájuk lehet bízni, s végzik azt a munkát is ugyanolyan becsületességgel, mint a daruszerelést.» Márpedig az ezek iránti kereslet megnőtt

— Azt akarja mondani, ennek a tizenöt tagú Dózsa- brigádnak mindegy, mit csinál? Kuriózumemberek, szupervasasok?

— Ne használjunk ilyen jelzőket, mert megsértődnek. Ök csak nagyon sok mindenhez értenek.

— Kiabálva kérdem Tóth Istvánt, ő minek a mestere. Rövid felsorolást tart:

— Gimnáziumban érettségiztem, aztán vagyok géplze- relő technikus, bánya-elektro- lakatos és hegesztő, de értek a forgácsológépek kezeléséhez is. Persze, az ilyen végzettségek nemcsak rám jellemzők. Többségünknek két szakmája van és most hárman járnak szakközépiskolába.

— S' mellette még a munka.

— Nem! Fordítva: amellett. De rr,ég sok mást is... Egy- harmadunk párttag, dolgozunk a KISZ-ben, á szak- szervezetben, végzünk sokféle társadalmi teendőt

Nyerges János volt legelsőként a brigád vezetője, s amíg idén januárban meg nem választották alapszervezeti párttitkámak, „vitte a csapatot”. Huszonnyolc éves.

Pontosan, szervezetten, kapkodás nélkül dolgozik a délelőttös műszak a gyártócsarnok dübörgésében. Röpke pillanatokra állnak csak meg, parányi szakismeret-átvételre, mert — mint a művezető mondja:

— Ezek silány, reklamálásra okot adó munkát nem csinálnak.

— Akkor magukat nagyra tartják itt a gyáregységben? — fordulok megint Tóth Istvánhoz.

petrolkémia és a textilipar között. A korszerű technikai alapokon nyugvó poliolefin alapanyagú csomagolásra alkalmas szövetek kiállták a próbát, és termelésük az utóbbi időben jócskán megnövekedett. Persze a természetes alapanyagokra is szükség van, sőt, a mezőgazdasági módszerek tökéletesítésével a termékhozam további növelését tervezik.

A selyemipar hazai reprezentánsának, a Magyar Selyemipari Vállalatnak a termékei közül Nyugat-Európá- ban évente mintegy tizenöt millió négyzetméter selyem- szövetet szállítanak. Ezeken a piacokon — egyéb textíliáktól eltérően — konjunktúra van. Ennek minél jobb kihasználására törekedve, itt is igyekeznek felhasználni a külföldi tapasztalatokat, sőt Szentgotthárdon még szorosabb együttműködés, például társtulajdonú kikészítőüzem telepítése is lehetséges.

m. k. m.

— Pedig, milyen fiatalok

— No,' ezzel telibe talált. Tizenötünk közül nyolcán „szabadultak” egy meg két éve, és a brigád életkora bőven a harminc alatt van. Nekem is három esztendő hiányzik még a három X-hez.

— És ilyen kevés élettapasztalattal hogyan lehet más, öregebb, összeszokottabb brigádok fölé emelkedni ?

Pillanatnyi csak a válaszra váró csend, s aztán a magasban elsuhanó daru szirénájának vijjogása elhaltéval Nyerges János vélekedik így:

— Nézze! Ezek a fiatalok itt nőttek fel szinte közöttünk. Lehet, élettpasztalatuk kevéske még, ám a szakma fortélyait már jól ismerik. Nálunk nem igaz az az ifjabb generáció becsmérléseként gyakorta felhozott szöveg, hogy felelőtlenek, szeleburdiak, lassúk, hozzá nem értők. Szerintem, ha jó közegbe kerülnek, ahol képességeiket kibontakoztathatják, csak azért is megmutatják; képesek, tudnak dől-' gozni.

— Már ahogy vesszük. Erkölcsileg biztos..., de anyagilag nem. Elhiszi, némely más munkahelyen még betanított munkások is többet keresnek, mint mi. Persze, tudjuk ennek az eredőjét,, és a régi lemaradást látjuk, behozzák, és minket is utóléret- nek a többiekkel. Ismerjük a lehetőségeket, a zúgolódás 'meg nem a mi asztalunk. Mi dolgozni szeretünk. Kezünk jár és nem a szánk.

_ Nemrég végeztek hét, hazánkban még nemigen gyártott nagyságú óriás daru — teherbírása százharminc tonna, hosszúsága harminc méter — szerelésével, amelyek már a Lenin Kohászati Művekben dolgoznak. Hibátlanul! És ez a brigád volt az is, említette Bakos Sándor, a gyáregységi párttitkár, alak elsőként csatlakoztak a megyében a kongresszusi munkaversenyhez, ök a húzóerő — mondta.

Tóth István gondosan összehajtogatja a műszaki rajzot és visszahúzza homlokába a svájcisapkát...

Karácsony György

NÓGRÁD — 1980. december 7., vasárnap 3

i

\