Nógrád. 1980. december (36. évfolyam. 282-305. szám)

1980-12-06 / 286. szám

Lángra *oV»banf történet fi.)

Ami a jegyzőkönyvekből

Az ügy dióhéjba sűrítve: egy szakmunkástanuló társa közreműködésével benzint lop a szerviz javításra váró személygépkocsijából. Ügyetlenkednek, egyikük ruhája a közelben levő hegesztőpisztoly lángjától meggyullad, va-' laki előkapja a poroltót és eloltja a fetrengő fiún a tüzet. Baleseti sebészet, jegyzőkönyv, táppénzes állomány, fegyelmi bizottság, aztán határozat: a harmadéves fiú nyolc hónappal a rendes vizsgaidőszak után fejezheti be az iskolát. Látszólag tiszta az ügy: nem szabad lopni, aki mégis ezt teszi, megérdemli a következményeket, tehát elnyerte méltó büntetését a vétkes. Csakhogy a felszín alatt olyan kérdések is megfogalmazódtak, amelyekre a jegyzőkönyvek nem adtak (adhattak) választ, noha az ítélet kiszabásánál, pro és kontra mérlegelendő lett volha néhány tény. A kérdőjelek nyomába szegődött az újságíró, s bizony itt-ott meglepő dolgokkal találkozott...

ÉG A PISZTOLY, ÉG,

EL NE ALUDJÉK

Ez év szeptember 27-én az alábbi jegyzőkönyvet fogalmazták meg az AFIT salgótarjáni 6. számú üzemében, s küldték el a 211. számú Ipari Szakmunkásképző Intézetnek:

„A karosszérialakatos-műhelyben levő Lada személy- gépkocsiból benzint akartam leereszteni saját felhasználásra. A benzin leeresztése után a zárócsavart menethiba miatt nem tudtam a tankba visszacsavarni. Míg társam új leeresztőcsavart hozott, addig én ujjammal gátoltam meg a benzin kifolyását, mely azonban végigöm-. lőtt jobb karomon... felálltam és a jobb kezemben levő selejtcsavart éppen a hegesztőpisztoly lángíve mellett akartam eldobni, melynek következtében a kezemen levő és ruházatomba beivódott benzin belobbant. Az égő ruhadarabot csak hosszabb idő után tudtam magamról eltávolítani. Elsősegélyben részesültem,' elszállítottak az SZTK-ba...”

E meglehetősen hézagos mondandóból az derül ki, hogy csak F. Csaba és társa tartózkodott a műhelyben, s hogy az oltásban mások nem segédkeztek. Azt nem tudni, mikor zajlóit le az esemény, s mit keresett ott az égő pisztoly?

— Vacsora idő után néhány perccel történt a baleset — mondja az AFIT-nál Gáspár

János, tanulói felelős —, a hegesztőpisztollyal pedig valaki dolgozott...

— Ki az a valaki ?

— Azt hiszem, Szelei János.

Eged Sándor üzemvezető üzen Szeleinek, aki perceken belül bejön az irodába, ö folytatja tovább:

— Vacsorából kicsit hamarabb mentem fel, kinyitottam a műhelyt, mivel azt erre az időre mindig bezárjuk... A Lada mellett levő Skodán hegesztettem, s egy pillanatra letettem az állványra a pisztolyt.

— Látta-e, hogy a mellette álló kocsiból benzint lopnak?

— Szemüveg volt rajtam, s egyébként is dolgoztam. Csak arra lettem figyelmes, egy égő test fetreng a földön, lekapcsoltam a poroltót, segítettem, erre odajöttek mások is.

F. Csaba és társa nem is ebben a műhelyben dolgozott, s ide — vacsora idő alatt — csak úgy jöhettek be, ha valaki kinyitotta az ajtót. De valóban vacsora idő alatt történt az eset?

KÉT ÓRA „TÉVEDÉS”

A tantestületi fegyelmi bizottság előtt, az üzemben ez hangzott el. A vacsora idő az AFIT-nál 18 órától 18.20-ig tart Nézzük csak mikor és mi került be az SZTK baleseti felvételi osztályának naplójába?

„Személygépkocsival hozták be 19 óra 48 perckor a

kimaradt

balesetest. Munkahelyén körülbelül 15 perccel előbb, jobb kezével a hegesztőpisztoly elé nyúlt. Jobb kéz fején, valamint az alkar középső harmadáig körkörösen összefüggő, hólyagos, égett seb. Alkoholos lemosás, eltávolítás, spray- kezelés, kötés...”

Nem a diszkrét esetvallomás („a hegesztőpisztoly elé nyúlt...”) a lényeges itt, hanem az időpontok különbsége, teljes két óra a distancia! De miért lenne érdeke az üzemnek az időpont meghamisítása?

Nagyon egyszerű a válasz: hogy senki ne tudjon, ne lásson semmit az esetből, mondván, hogy a munkások békésen vacsoráztak, nem tudták miben töri a fejét a két ta- nonc, következésképpen őket nem terheli felelősség. Dehát az élet nem tud ilyen egyszerű raffinériákat elviselni, mert hogy a tények nagyon makacs dolgok, még ha az üzemvezető azt kérte is, hogy „A meghallgatási jegyzőkönyvből kitűnik, hogy a baleset körülményeinek kialakulásában, valamint a benzin eltulajdonításában F. Csaba mellett Ny. György is felelős.”

És történt-e felelősségre vonás az AFIT-nál?

NEVEK NÉLKÜL

Senkitől nem kértek semmit számon. Hiszen, ahogyan a jegyzőkönyvben is szerepel, csak a két tanuló a hibás. Most hagyjuk azt a feltételezést, merhet-e a tanuló úgy benzint lopni, hogy a szomszéd kocsinál dolgoznak, szép komótosan aláfekhetünk-e egy idegen műhelyben egy idegen kocsi alá? Vegyük csak a szigorú tényeket.

„Arra a kérdésre, a benzint

Hazai tájakon (13.)

Deák Ferenc szülőföldjén

kinek próbálta lopni, azt válaszolta, saját részemre... Nyerges nem mondta el ki volt a kezdeményező... F. Csaba azt válaszolja, látott már erre példát (a lopásra) a vállalaton belül... Kozik Béla (az üzem képviselője) kéri nevezze meg azokat, akik lopnak...”

F Csaba nem nevezget, mikor erről beszélgetünk azt mondja, senkit nem akar maga után rántani, másrészt pedig ez visszamenőleg bizonyíthatatlan.

— Vannak-e reklamációk, hogy kevesebb a benzin a személygépkocsiban, mint ameny- nyivel. javításra vitték, illetve bűntettek-e valakit azért, mert benzinlopáson érték? — kérdeztem Eged Sándor üzemvezetőt.

— Július elejétől vagyok az üzemben, azóta sem a reklamációra, sem a dolgozók általi benzinlopásra nem volt példa. Legalábbis ez utóbbi tudomásunkra nem jutott. Sa_ ját gépjárműveket csak engedéllyel lehet az üzem területére behozni... Egyébként az előfordul, hogy egy-egy hosszabb kocsipróbára nem elegendő a benzin, s ezért egy másik kocsiból vesznek át a szerelők, lehet, hogy ilyet látott F. Csaba, s ezt általánosította. ..

— Vele már tavaly is volt egy balhé — szól közbe Gáspár János. — Akkor olajat lopott, egy liternyit. Nem akartunk súlyosabb következményeket. Kerítésen belül maradt az ügy, mondtuk neki: legközelebb komolyabban vesszük!

Tanka László

(Következik: Menni vagy maradni?)

Huszonöt éves

Salgótarjánban a zeneoktatás

A salgótarjáni Állami Zeneiskola 25 éve, 1955-ben nyitotta meg kapuit. Az iskola alapításának negyedszázados évfordulóját szépnek ígérkező rendezvénysorozattal teszi emlékezetessé az intézmény a zene barátai számára. A rendezvénysorozat keretében szóhoz jutnak a zeneiskola tanárai, tanulói, volt növendékei, akik ma már hivatásos előadóművészként, zenetanárként, zenekari muzsikusként öregbítik anyaiskolájuk hírét. E sorozat keretében kerül sor a zeneiskolák megyei zenékari találkozójára, a Bartók-cente- nárium ünnepi hangversenyére, valamint a zeneiskola hangversenytermében a közeljövőben építendő orgona avatására.

A zeneiskola ünnepélyes megnyitóját 1955. december 7-én tartották, így az ünnepi hangversenysorozat első eseménye is ezzel a dátummal függ össze. A zeneiskola tanárai az évforduló előestéjén, ma 17 órakor, tartják hangversenyüket a zeneiskola hangversenytermében. Műsorukon barokk, klasszikus, romantikus és XX. századi szerzők művei egyaránt szerepelnek, melyre bizonyára nem csak a zeneiskola mai növendékei tekintenek érdeklődéssel, hanem a régi tanulókat is örömmel várja a mai iskola.

A „haza bölcsének” —, ahogy Deák Ferencet még a maga korában elnevezték — köztudomás szerint Zala „vármegye” volt a pátriája. Onnan került az országgyűlésbe, s oda is ment vissza, amikor nem akart részt venni a politikai életben, őrizte is emlékét a megye — egyebek közt a megyeszékhely sokáig egyetlen főgimnáziumát róla nevezték el. De vajon mit 'láthatunk még mindennapi élete környezetéből?

KEHIDAI KÚRIA

Az iskolai olvasmányokból, ha felrémlik Deák neve kapcsán Zala megye, akkor valószínűleg Kehidára emlékezni*:. Ebben a Zala folyócska melletti faluban hosszabb ideig élt Deák (könnyen megközelíthető a Balatontól a megyeszékhelyre tartó új 76-os útról: Zalacsányban az elágazás). S az azóta a Zala túlsó, keleti oldalán épült Kustánnyal közös, községgé lett Kehidán ma is áll az a kúria, ahol Deák lakott. Kedvelt pihenőhelyét emlékkő örökíti meg a parkban, tartózkodását emléktábla az épületen, előtte pedig a politikus szobra.

Az L alakú földszintes házat 1770 körül építette a Her- telendy család egy hajdani vár helyén. Később a Deákok örökölték. Deák Ferenc azután a Széchenyieknek adta el 1854-ben. Addig is olyan jeles férfiúk osztották meg a társaságát e helyt, mint a Csongor és Tünde költője, Vörösmarty Mihály, vagy a már említett Zalacsányban lakó Csányi László, a szabadság- harcban Erdély kormánybiztosa, korábban a liberális ellenzék Zala megyei vezéralakja.

A HOSSZÚ SÖJTÖR

A kehidai ház azonban csak lakóhelye volt Deáknak, nem a szülőhelye. De az sincs nagyon messze onnan! Ha visz- szarriegyünk Zalacsányba, s ott a 76-os utat keresztezve folytatjuk utunkat délre, hamarosan Zalaapátiba érünk. Ott forduljunk jobbra a 75-ös úton, s menjünk majdnem Bakig, keresztezve a szépen kiépült új 75-ös utat Lekanyarodva e keresztezés után,' forduljunk balra, a Letenyére vezető útra, s hamarosan az enyhe dombsorok közötti hosszanti völgyben elnyúló Söj tőrbe érünk.

Sajátos falu! Egy-egy kanyarban még elő-előbukkan egy jellegzetes régi ház, parasztház, vagy kis kúria. Mikor aztán a hosszú-hosszú utca (egyetlen utca erre a falu) keresztutcához ér, ahonnan már bal felől a templom is látszik (Dorffmeister-oltárkép

A söjtöri szülőház

Bent egy szobormás őrzi Deák Ferenc emlékét

van benne!), nem járunk messze a szülőháztól. Utána nem sokkal balról feltűnik a lejtős oldalon a park fölső végében a vaskos emeletes épület

PURITÁN UDVARHÁZ

Az Igen egyszerű, szinte gazdasági épületre emlékeztető

— emeletén hat-, földszintjén négyablakos — terebélyes udvarház közepén a félköríves bejárati ajtó fölött kő emléktábla: „Zalavármegye hálás kegyelettel örökítette meg 1897. augusztus 8-án e táblával annak emlékét hogy itt született a haza bölcse, Deák Ferenc 1803. október 17-én”. Ma palatető fedi (két vaskos kémény ül azon) a házat a amelynek csupasz tűzfalát csak két kerek padlásablak bontja meg a lekonyultat: záruló tetővég alatt Valaha e tűzfal előtt, hozzá tapasztva féltetős fészerféle épületrész volt, még az 1905-i söjtöri képeslap is így ábrázolja. Akkor a Tarányi—Oszterhuber családé volt ahova Deák nővére házasodott be. Egy régebbi képen a ház előtti park, akkor udvar, jobb oldalán egy földszintes, boltíves tornácú nádfedeles parasztbarokk ház is volt cselédház talán. így nézhetett ki az idő tájt amikor Deák szülőháza . volt — viszonylag új korában, hiszen Deák apja építtette 1785 körül.

JVTa a falusi könyvtár és a KISZ-szervezet honol a házban, s az előtérben néhány tabló őrzi Deák emlékezetét

(Vége) Németh Ferene

Agatha Á-tó! Z-ig

Nagy-Britanniában megjelent az Agatha Christie regényhősök ki kicsodája.

Valószínűleg nem mindenki kutat majd Rex Fortescuc vagy Vera Rossakoff grófnő után a lexikonban. de az Agatha-rajongók boldogan fognak böngészni a kötetben. Ha az ember előveszi, bárhol kinyitja, felidéződnek a kedven: figurák. Emlékeznek Rosamund Darnlevra, a kedves varrónőre cs a St. Mary Mead-i

Protheroes-ékra a Gyilkosság « papiakból: Randel Toye ábécé sorrendbe szedte össze a hősöket, utalva a könyvekre, amelyekben előfordultak. Minden szereplőről nagyon olvasmányosan Irt, de természetesen a Poirot-ról, Miss Marple-rői, Tuppence-ről és Tom- myról szóló bekezdések jóval hosszabbak. A könyv az Írónő életrajzi adatait és más függelékeket is tartalmaz, például egy kii:ön lapon egy ördögi kereszt- rejtvényt.

Hittel, önként és örömmel

jöttem. De hogy is jöhettem volna másként, mikor Nagyorosziról annyi szépet és jót hallottam évek óta folyamatosan, mint a járásban — Rétságot és Diósjenőt kivéve — senki másról. Eredményekért jöttem, más településeken is hasznosítható, jó tapasztalatokért.

S mit találtam?

Windeg Györgyné, a községi közös tanács elnöke sajátosan megkapó, kendőzetlen modorában, súlyos gondok áradatát zúdítja felém, s mikor a végére ér, bizony magam sem tudom a megoldást. Pontosabban: a megoldás gyakorlati, konkrét, belátható idejét. Cegléd József, a Favorit Cipőipari Szövetkezet helyi telepének raktárosa, aki mellesleg a művelődési ház társadalmi vezetőségének tagja, szintén inkább a problémákról ejt szót, mintsem a jelenkori megnyugtató sikerekről. Persze, szóltak a témához —• Nagyoroszi közművelődési helyzetéről, életéről — mások is, katonák, szövetkezeti dolgozók, egyszerűnek tartott háztartásbeliek, többségükben fiatalok, életük képzeletbeli középső vonalának még innenső felén. Az alábbi következtetésben az ő véleményük is benne van.

Gondáradat Nagyorosziban

NÓGRÁD - 1980. december 6., szombat

Nagyoroszi fő-, a csehszlovák határ egyik átkelőhelyére vezető út mentén fekvő, lélekszámra nem túlságosan nagy, ám középponti fekvésű község. Közös tanácsáról irányítják, intézik a megközelítő nagyságú, Borsosberény (valaha, nem is olyan régen önálló állami gazdasága volt), a kicsiny Pusztaberki, a Szon- tágh-, Mikskáth-hagyomá- nyokról nevezetes Horpács mindennapi ügyes-bajos dolgait. Ez a falu egy kicsit mindig mindenben nemcsak önmaga példája volt. S minthogy valójában mindenben, hát a népművelésben, vagy ahogyan később kezdték nevezni: a közművelődésben is. Színjátszó-, néptánccsoport meg egyéb kulturális jellegű tömörülés, a fellépések nép- ünnepélyisége jelezte az egységes közösség létezését.

Ma miféle közösségeket találunk a faluban? Hírlik, KISZ-es tánccsoport ma is dolgozik, akad ifjúsági klub is, aztán a többi (iskolai szakkörökről most nincs szó) a homályba vész. Pedig (mondták), voltak jócskán szakkörök is, és, amikor sokan kiejtették a mondatot, érezni lehetett ajkukon a keserűség, a nosztalgia ízét, sejteni lehetett valamiféle csendes elégedetlenséget Aztán, fűzték tovább a gondolatot,

micsoda színészek, énekesek jártak itt! Hofi, Bárdi, Zorán, a Vámosi—Záray házaspár, Lehoczky Zsuzsa, Felföldi Anikó, s nem is egyszer a Magyar Néphadsereg Művészegyüttese. Évente 8—10 úgymond nagyrendezvénynek örülhetett, tapsolhatott a nagyoroszi közönség.

E fényes múltnak egyetlen kovácsa volt: Tóni bácsi. S ez most már nem csupán így tűnik, hanem így igaz, mivel a beszélgetéskor annyian említik az írott formában nevét. Egyébként Rakonczai Antalnak hívják, a falu szülötte. Innen került el dolgozni Rétságra, s jutott el egészen a járási hivatal művelődésügyi osztályának vezetéséig, hogy aztán munkás évtizedek után nyugállományba vonuljon és tiszteletdíjért elvállalja a művelődési ház igazgatását. Eredményességéről a szavak mellett több miniszteri és megyei tanácsi, meg egyéb oklevél, kitüntetés ' tanúskodik.

Tóni bácsi azonban már f él éve beteg, nincsen, aki tapintattal, rátermetten, ideiglenesen a helyére lépjen, aki továbbvivője, éltetője lenne

.mindannak a kulturális -tevékenységnek, amit a tapasztalt, példás helyismerettel bíró idős férfi csinált.

Július óta nincs főhivatású könyvtáros sem. Alighogy megkapta a körzet a megyétől a státust, alighogy betöltötte a tanács, természetesen, mint függetlenített állást illik és szabad, főiskolát végzett könyvtárossal, kezdődhetett élőiről a régi gond. Pünkösdi öröm. A fiatalasz- szony könyvtáros, ugyanis egy hónapi munka után visszament gyermekgondozási szabadságra a betegeskedő kisgyermeke mellé. Érthető? Igen. Kivel töltik be a bizonytalan időre megüresedett munkahelyet? Rejtély. Végzett könyvtáros ugyanis aligha vállal állást szerződéssel. Ám a körzeti könyvtárosi állást csak ilyen képesítés birtokában foglalhatja el bárki. Ez is érthető, ideje már rangot adnunk a könyvtárosi munkának. Mégis, nincs valahol valami ellentmondás? Kevés a fóka és sok az eszkimó; itt, a megyénkben fordítva van.

Gond van az ifjúsági klubbal is. Több éve folyamatosan. Most is éppen vezetőt keresnek, mert a korábbi sok elődjéhez hasonlóan járt

Nem találta meg a hangot, a kontaktust a többi fiatallal, nem tudott maga mellé gyűjteni gyújtó erejűn sodró lendületű fiatalokat nem sikerült a kötött programok szükséges, okos rendszerét kialakítani. A klubvezető elkeseredett, lemondott. Tehát utód kerestetik. Ám annak is egy újabb gonddal kell szembenéznie : a klubvezetéssel együtt vállalnia kell a községi KISZ-alapszervezet vezetését is, mert itt ez a szokás. A két funkció békésen fér meg egymás mellett hiszen a klubvezetésért még igen szerény tiszteletdíj is jár. Csak már évek óta nem akadt senki, aki huzamosabb ideig eredményesen meg tudott volna birkózni ezekkel a funkciókkal. A gyakori személycserék ezt bizonyítják. Hogy miért? Erre alapos elemzéssel helyben lehet és kell válaszolni. Magam —, ennyit elárulhatok — az együttműködés, a szavak és tettek egysége körül keresgélnék.

Nagyoroszi nincs egyedül a gondjaival. Csak itt, mivel jó viszonyítási alap a korábbi munka, szembetűnőbbek a dolgok. Mindezekért foglalkoztatja jobban a tanács vezetését is, a falubelieket. Remélhetőleg mihamarább kiderül, hogy nem hiába.

Sulyok LászM